Az Eyjafjallajökull jelenlegi kitörése kapcsán többször felvetődött az a kérdés, hogy meddig tarthat ez a kitörés?
Nehéz ezt pontosan előre jelezni! A tudomány alapvetése, hogy az értelmezést adatok, megfigyelések alapján tesszük. Ebben az esetben kevés a fogódzkodó. Általában egy tűzhányó működése során azt mondjuk, hogy a korábbi kitörések lefolyása fontos információt ad a további működés tekintetében is. Az Eyjafjallajökull esetében ez nem könnyíti meg a helyzetünket, mivel legutóbbi kitörése 1821-ben volt, ezt megelőzően pedig már bizonytalanok az adatok. Feltételezhető, hogy 1612-ben is kitört, de az sem kizárt, hogy ekkor csak a Katla működött. Az 1821-es kitöréséről sajnos csak izlandi nyelven van részletes beszámoló, ennek legfontosabb pontjaihoz azonban most sikerült hozzájutni. Nézzük hát, mi történt akkor?
A kitörés akkor is viszonylag szerény erősségű volt. A vulkáni működés 1821. december 19-én kezdődött és a robbanásos kitörések néhány napig tartottak. A környéken sűrű hamueső esett. A bevezető viszonylag intenzívebb kitörést követően egészen 1822. nyaráig a vulkáni működés erőssége lanyhult. 1822 júniusától augusztus elejéig, azaz közel egy hónapon keresztül azonban újabb, erősebb robbanásos kitörések következtek, aminek vulkáni hamuanyaga jelentős területeket borított be Izlandon. Augusztustól decemberig megint egy nyugodtabb időszak következett, legalábbis a vulkáni működés tekintetében. A környék fontos mezőgazdasági területein azonban óriási károk keletkeztek. Az állatok elpusztultak, aminek az oka a vulkáni működés során felszínre került jelentős fluormennyiség volt. A fluor megtámadja a csontokat, ami halálos kimenetelű lehet (l. még az 1783-as Laki kitörés hatása). A másik veszélyforrás a vulkán előterében lezúduló hatalmas iszapos áradatok (jökullhlaup) voltak, amik mindent elsodortak. 1823 tavaszán felébredt a szomszédos Katla is, ami aztán 28 napon keresztül működött, miközben az Eyjafjallajökull kráteréből is hamu és vízgőz felhő emelkedett fel. Az akkori kitörés vulkáni hamuja némileg nagyobb szilícium-dioxid tartalmú volt a jelenleginél.
A kérdés az, hogy vajon 1. a mostani működés mennyire lesz hasonló a közel 200 évvel ezelőttihez? 2. Ismét elindítja-e a Katla vulkáni működését az Eyjafjallajökull? Habár mindenki ezekre a kérdésekre kíváncsi, a szakember csak a bizonytalanságot is magába foglaló és hangsúlyozó kijelentéseket tehet. A Katla egyelőre nem mutatja azt, hogy felébredne, de a helyzet még változhat.
Egy biztos, fel kell készülni akár egy hosszabb vulkáni működésre is, még akkor is, ha már mindenki szeretné, ha helyreállna a mindennapi, szokásos élet. Azonban, nem dughatjuk fejünket a homokba, ez a vulkáni működés fontos felkiáltójel, hogy fel kell készülni ilyen eseményekre – sőt, akár rosszabbra is, a tűzhányók ugyanis a maguk módján, a maguk életritmusában tovább dolgoznak. Ezzel együtt kell élnünk!
Hát igen, ha így megy tovább, a légitársaságok hajókat fognak venni, s pl. a WizzAir-ből hamarosan WizzWater lehet. :-)
VálaszTörlésArról nincs információ, hogy pl. grönlandi jégmintát vizsgáltak-e az 1821-23-as E. kitörés nyomait kutatva? Vagy ugyanezt lehet kérdezni alpesi gleccserek jege kapcsán is még.
Noli,
VálaszTörléscsak egy gyors válasz anélkül, hogy rendesen, részletesen utánanéztem volna. A jégfurat minták és faévgyűrű vizsgálatokból egyértelműen kiemelkedik a Tambora 1815-ös kitörés klimatikus hatása. Ez az anomália jelentős, és néhány évig követhető. Ehhez képest - ha egyáltalán volt - az 1821-23-as E. kitörés nyoma nem látszik. Igazán nem hiszem, hogy volt ennek klimatikus hatása, mint ahogy szerintem a mostaninak sem lesz - az eddigiek alapján.
Köszönöm a gyors választ!
VálaszTörlésNem kimondottan a klimatikus hatásra gondoltam, az egyértelmű, hanem a jégmintában található hamu mennyiségi elemzése, eloszlása alapján levont következtetésekről akár a kitörés nagyságát, akár időtartamát illetően. Hasonló a helyzet tavi üledékekkel is, bár abban, gondolom, bonyolultabb az elemzés... Egy globális hatású kitörést mindenhol ki lehet mutatni, az Antarktisztól Grönlandig, egy kisebb területet érintőt viszont ugye csak a kitörés közelében. Persze egy ilyen kicsike vulkán, mint az E., nem biztos, hogy eddig kapott annyi figyelmet, hogy bárki megnézze a lerakódott hamu nyomait. Valószínű, hogy sokkal több dolgot kellene kutatni, mint amire jelenleg kapacitás és főként pénz van...