El Hierro mellett természetesen továbbra is figyelünk az izlandi tűzhányókra: a Hekla és a Katla elvileg bármikor kitörhet úgy, hogy nem ad sok előjelet, legfeljebb annyit, mint a Grimsvötn idén tavasszal. A Katla már nyár óta nyugtalan, időszakonként kisebb-nagyobb földrengésrajok pattannak ki alóla, nyáron egy kisebb kitörése is volt. Az elmúlt napokban egy újabb rengésrajt lehetett megfigyelni a vulkánon:
 |  |
Nemsokára (napok, hetek, hónapok múlva...) valószínűleg a hírek élére törhet a Katla, aminek 1918-ban volt utolsó nagy kitörése és a hosszú csendes időszak vészjósló... a következő vélhetően heves robbanásos kitörés lehet, akár VEI=5 nagyságú.
A következőkben egy kedves olvasónk osztja meg friss élményeit. Dr. Várhelyi Levente nemrég Izlandon járt és erről az útról ad rövid, képes összefoglalást kifejezetten a Tűzhányó blog olvasói számára. Köszönjük!
Vihar utáni és előtti csend
Izlandot már a honfoglaló norvég vikingek is a titkok és talányok földjének tartották. Ez nemcsak a hiedelmek szerint itt tanyázó trollok, elfek és egyéb misztikus lények vonatkozásában van így, hanem földtani értelemben is sok jelenség ad okot a találgatásra.
A múlt héten nyílt lehetőség arra, hogy bejárjuk az egyik legutóbbi és a talán soron következő kitörés színhelyét, az Eyjafjall és a Katla vulkánok vidékét. Előbbi tavalyi kitörése során két alkalommal is szerencsém volt jelen lenni, így alkalmam nyílt összehasonlítani a kitörés előtti, közbeni és után állapotokat.
Elsőként az Eyjafjallajökull lehetőség szerinti megközelítése volt a célunk. Eredetileg Þórsmörk felől szerettünk volna a Fimmvörðuháls vidékére felkapaszkodni, de a Markarfljót és a Krossá folyók igen magas vízállása miatt be sem jutottunk a menedékházig. A gleccserre így északnyugat felől a Skerin útvonal mentén jutottunk fel. A tetőkráter régiójához a Goðasteinnt elhagyva vezet az út de itt már nem lehetett továbbjutni. A gleccserjég felülete az olvadást követő ismételt ráfagyás miatt járhatatlannak bizonyult, így nem sokkal a tető alatt, még a közeledő napnyugta előtt vissza kellett fordulni. A hegyen minden csendes, csak a helyenként látható frissen hullott vulkáni hamu utal a másfél évvel ezelőtti kitörésre. A hamu termékenyítő hatásának köszönhetően az alacsonyabban fekvő területeken az éjszakai fagyok ellenére még mindig dús növényzet zöldell. Odafentről azonban kitűnő kilátás nyílt a Tindafjallajökull és Torfajökull vulkánokra valamint a Heklára, amely épp téli álmát alussza. Ahogyan azonban a tűzhányó szokásait ismerjük, gyanítható, hogy 2000 után ismét hamarosan ébredezni kezd.
 |  |
Utunk következő állomása egy napnyi esőszünet után maga Katla volt, melyről izgalmas hírek érkeznek mostanság: erősödő szeizmikus aktivitás hónapok óta. Sőt, júliusban egy kisebb jökulhlaup, azaz gleccseráradás indult a hegy alól, melyet több szakember egy kis erejű gleccser alatti aktivitás következményének tart. Az izgalmak indulásunk előtt egy nappal tovább fokozódtak, hiszen egy nagyobb rengéssorozat indult a vulkáni kaldera mélyén. A Mýrdalssandur síkon kelet-nyugati irányban haladva és a Múlakvísl folyón átkelve vettük az útirányt a Mýrdalsjökull irányába. E folyón várják egy jövőbeni kitörés kapcsán az olvadékvíz nagy részének érkezését. Júliusban is ez történt, a képen láthatók az elsodort régi híd roncsai. Új, végleges hidat nem építettek, mert mindenki biztos abban, hogy a kitörés nem sokáig várat magára. Az emberek országszerte sokat beszélnek róla, a tudósok mérési adatokra, a farmerek évszázados tapasztalataikra alapozzák jóslataikat. Mindenki nagyon komolyan veszi a fenyegetést, tudván, hogy a tavalyi kitörés csak lágy fuvallat lehet egy esetleges Katla-kitöréshez képest (a Boszorkány legutóbb 1918-ban hallatott magáról). Modelleket és forgatókönyveket dolgoztak ki a kitörés következményeinek mérséklésére és rendszeres polgári védelmi gyakorlatokat tartanak a potenciálisan veszélyeztetett településeken. Meghatározták a lehetséges jökulhlaup útvonalakat és az útba eső farmokat figyelmeztették a veszélyre. Az izlandiak figyelmét persze nem kell külön felhívni egy esetleges kitörés veszélyeire, hiszen ők 1300 éve a vulkánok közelében élnek. Otthon mindenki a keze ügyében tart egy gondosan összekészített hátizsákot, amelyben a legszükségesebb holmikat viszi magával egy esetleges katasztrófahelyzetben.
 |  |
A Mýrdalsjökull többek között dél felől a Höfðabrekka felé vezető úton közelíthető meg. Kerlingardalsheiði vidékét elhagyva Hvolhöfuð mellett található az ösvény, amely a Barð hegyre (463 m) vezet, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a Katla vulkánnra, kelet felé pedig a Laki-hasadék irányába. Ottjártunkkor minden csendes volt, csak a szél sivítását lehetet hallani a hegy felől...
A szeizmográfok érkékelőit azonban nemcsak a Katla tartja mozgásban. A Reykjanes-félsziget tövében, az 1. Számú főút oldalában Hveragerði geotermális mezői alatt reng a föld folyamatosan, immár hetek óta. Önmagában nem túl izgalmas hír ez egy szeizmikusan mindig is aktív területen, de a rengések gyakorisága és erőssége egyaránt emelkedő tendenciát mutat. Nem tudni, hogy ezzel összefügg-e, hogy egy hónapja egy több, mint egy méter széles hasadék nyílt meg a közeli Þingvellirben, az izlandiak történelmi helyén, ott, ahol az ösvény indul a Törvényszikla, a Lögberg felé. A balesetveszély miatt a völgy egy része még mindig le is van zárva a látogatók elől.
A másik érdekes esemény a Reykjanes-félszigeten, hogy Krýsuvík geotermális mezején is egyre forróbb a talaj az ember lába alatt. Az ezév májusában tapasztaltakkal összehasonlítva látható, hogy a felszíni vizek csaknem mindegyike állandó forrásban van és a kigőzölgések intenzitása is jóval erősebb. A hegy oldalában pedig egy teljesen új kürtő nyílt, melyen át a gőzoszlop több, mint 100 m magasra tör.
Odalent, a föld alatt tehát minden mozgásban van, a csúcsokon azonban már/egyelőre vihar utáni és előtti csend honol.
