2014. augusztus 22., péntek

Bárðarbunga/Bárdarbunga: újabb izlandi vulkán fenyegetés, avagy mik a lehetőségek?

Frissítés (2014.08.27. 12:00; Harangi Szabolcs): Mi lehet a mélyben?

Mi történhet a mélyben, mi okozza a már másfél hete folyamatosan tartó, most már több mint 10000 földrengést eredményező eseménysort? Margaret Hartley és Thor Thordarson szerzőpáros 2013-ban publikálta az Askja 1874-1876-os, többek között egy VEI=5 erősségű robbanásos kitörést is eredményező vulkáni esemény értelmezését. Ebben a rendkívül érdekes tanulmányban bemutatták a hasadékvulkáni kitörések két lehetséges magyarázatát, ami esetünkben is fennállhat. Az egyik elmélet szerint - (a) ábra - bazaltos magma nyomul fel egy központi vulkáni felépítmény alatt (jelenleg a Bárðarbunga alatt), majd a bazaltos magma oldalirányba térül el egy hasadékzóna mentén, ahol a leggyengébb a földkéreg. Adott esetben hasadékvulkáni kitörés indulhat a központi vulkántól 10-20 km távolságban is. A másik elmélet szerint nem oldalirányú magmamozgás történik, hanem a földkéreg alsó részén lévő kiterjedt magmatározóból nyomulnak fel magmacsomagok a tektonikai hatásra szétnyíló hasadékrendszerbe. Ez természetesen érinti a központi vulkáni is, ahol szilíciumgazdag (riolitos) magmakása lehet, egy korábbi kitörés vagy magma felnyomulás esemény maradékaként. A bazaltos és riolitos magma keveredése heves robbanásos kitörést okozhat (l. pl. Askja 1875-ös kitörése). A hosszú hasadékrendszerbe alulról benyomuló bazaltos magma máshol hasadékvulkáni kitörést okozhat.
Margaret Hartley és Thor Thordarson modell ábrája az izlandi hasadékvulkáni kitörések magyarázatáról

A két modell eltérő következményekkel jár, elsősorban a rendszerben lévő magma mennyiségét illetően (ha az első modellel számolunk, akkor erősen alulbecsülhetjük a felnyomuló magma mennyiségét). Természetesen a mindenkit izgató kérdés, hogy most mi történik, melyik modell szerint zajlanak az események? Ezt nagyon nehéz megmondani, Thordarsonék a kitörési termékek, kőzetek részletes vizsgálata alapján tudták rekonstruálni az Askja 1874-76-os esemény történetét. Mindenesetre jó mindkét lehetőséget számba venni és annak következményeit értékelni. A magmával telített hasadék most már több mint 40 km hosszú. Személyes meglátásom az, hogy ezt talán a második modell alapján tudjuk jobban értelmezni. Tudni kell azonban azt, hogy talán még sosem tudtuk ilyen részletességgel követni egy tipikus izlandi vulkanotektonikus esemény kibontakozását, azaz ezek az adatok felbecsülhetetlen fontosságú információkat nyújtanak a szakembereknek. A végkifejlet nagy sok irányba történhet. Az izlandi döntéshozó szakemberek visszafogottsága teljesen megérthető. A 'legrosszabb-lehetőség' túlhangsúlyozása a médiában beláthatatlan katasztrófa történet tematizálásba csaphat. A folyamatos figyelés, az adatok folyamatos értékelése remélhetően még időben körvonalazza, hogy merre mehetnek a folyamatok. Hozzá kell még tennem: adott esetben ez a történet még hónapokig, sőt évekig is folytatódhat...
A földrengések epicentrum eloszlása augusztus 16. óta. Érdemes összehasonlítani a képet a korábbi bejegyzés képeivel. A kékek a korábbi rengések helyeit mutatják, a piros jelek pedig a legfrissebbeket. Az epicentrum vándorlás jól jelzi a hasadék északi irányú kinyílását, ahová magma nyomul be. Forrás: IMO



Frissítés (2014.08.27. 10:20, Sági Tamás): erősödő földrengések a Bárðarbunga alatt

A tegnapi napon az eddigi legerősebb, 5,7-es magnitúdójú földrengés pattant ki, a Bárðarbungától 4,8 km-re észak-északnyugatra, 6,2 km mélyen (és kicsivel később egy 5,1-es délere), összesen pedig mintegy 900 rengést regisztráltak, ami valamivel kevesebb a 25-én megfigyeltnél. Az IMO tudományos felügyelőbizottsága legfrissebb jelentése szerint a rengések továbbra is azt jelzik, hogy a hasadék tovább reped észak felé és már eléri a 40 km-es hosszúságot. Tegnap déli jelentésük szerint az előző 24 órában legalább 50 millió m3 magma nyomult a repedésbe.
A repedés északi végénél a legintenzívebb a szeizmikus tevékenység és ma hajnalban kipattant egy 4,5 magnitúdójú rengés az Askjától keletre is, az izlandi szakemberek szerint azonban még mindig korai egy ottani kitörés esélyeit latolgatni. A mai napon már két, 5-ösnél erősebb földrengést is észleltek a Bárðarbunga-kaldera északi és déli pereménél, a tegnapiaknál nagyobb mélységben (12,9 és 9,5 km), ezt a magma okozta nyomásban bekövetkezett változáshoz (ahogy a repedésben utat talál magának észak felé, úgy csökken az általa okozott nyomás a jégtakaró alatt) kötik.


Frissítés (2014.08.25. 23:00): És a kőzettest reped tovább...

Rövid összefoglaló a mai napról: a szeizmikus események kezdete (augusztus 16.) óta már több mint 9000 földrengés pattant ki, a mai napon egyedül több mint 1200. A szétnyíló hasadék, amit magma tölt ki, a mélyben (5-12 km mélységben) már túlnyúlik a Dyngjujökull gleccsertakarón, a szegélyétől 6-7 km-re jár. Ez azt jelenti, hogy a magmával kitöltött hasadék már több mint 35 km hosszú. A GPS adatok alapján 300-350 millió köbméter (0,30-0,35 köbkilométer) térfogatú magma lehet a rendszerben. A hasadék észak felé halad tovább és közelít az Askja rendszerhez, ami még kb. 15 km-re van. Ha a mostani repedési ütemet vesszük alapul, akkor kb. 3-4 nap múlva érheti el a hasadék az Askja alatti magmatározót. Fontos megjegyezni, hogy továbbra sincs vulkáni működés és egyelőre semmi jel nem mutat erre, azonban azt is tudni kell, hogy minden nagyon gyorsan megváltozhat.
A lehetséges kimenetek tekintetében, amiben sokféle elképzelés lát napvilágot, magam részéről továbbra is azt látom, hogy (1) megáll a kőzettest repedés, leáll a magmautánpótlás, véget ér ez az izgalmas eseménysor (szerintem ennek most kicsi a valószínűsége); (2) a magma utat tör a felszín felé és a Krafla 1975-84-es vulkáni működéshez hasonló, látványos hasadékvulkáni kitörés indul meg; (3) a magmával kitöltött hasadék átszeli az Askja alatti magmás rendszert és ott keveredhet a szilíciumgazdag magmakásával, ami akár heves robbanásos kitörést eredményezhet (én ennek a két eseménynek látom a legnagyobb valószínűségét). Az izlandi szakemberek felvetnek még két lehetőséget: (4) a magma mégis csak a hasadék kezdeti, jégsapkával fedett részén találja meg az utat a felszínre és egy jégalatti kitörés indul meg; (5) a Bárdarbunga kalderában kezdődik kitörés, ahol az erős (M>5) földrengések amúgy is gyengítik a kőzettestet. Természetesen ezek is ésszerű lehetőségek, bár a (4) esetet nagyon valószínűtlennek találom. Érdekes módon az izlandi szakemberek többsége egyelőre nem számol a 'worst-case scenario'-val (3) azaz a magmával telített hasadék Askja rendszerbe való bejutással (óvatosság vagy ők többet tudnak?).
Fontos tudni azt, hogy a szakemberek is csak abból tudnak ítélni, ahogy értelmezik (a különbségekben benne benne van a szubjektivitás, ami a szakemberek eltérő tapasztalatából, tudásából, szakmai felfogásából adódik - ez a tudományban természetes!) a rendelkezésre álló, tényszerű jeleket (földrengések epi- és hipocentrumai, magnitúdóik, típusaik), GPS adatok (lemez szétsodródás mértéke, felszín alakváltozás), valamint mennyire veszik figyelembe a korábbi izlandi kitörések eseményeit. Fontos tudni azt, hogy bármikor hirtelen változhat az eseménysor. Fontos tudni azt, hogy az izlandi szakemberek vannak birtokában a legtöbb adatnak. Számunkra, egy óriási új lehetőség és tapasztalatszerzés az, hogy vulkanológusokként, szakmai tudásunkkal, tapasztalatainkkal követhetjük ezt az eseménysort, hogy összevethetjük a rendelkezésre álló információkat és a megfigyeléseket és mindezekből következtetést vonhatunk le, hipotéziseket alkothatunk, amiket tesztelhetünk azon, hogy mi történik valójában.
A földrengések epicentrum eloszlása augusztus 16. óta. Érdemes összehasonlítani a képet a korábbi bejegyzés képeivel. A kékek a korábbi rengések helyeit mutatják, a piros jelek pedig a legfrissebbeket. Az epicentrum vándorlás jól jelzi a hasadék északi irányú kinyílását, ahová magma nyomul be. Forrás: IMO



Frissítés (2014.08.24. 16:00): Nem tört ki még a Bárdarbunga!

Bár a mai híradások (talán jobb is, ha nem linkelem be a sok félrevezető rémhír "füstölgést"...) tele vannak az izlandi vulkánkitörés megindulásával, ahogy tegnap este is már jeleztem és mára már egyértelművé vált: NEM volt tegnap és jelenleg SINCS VULKÁNKITÖRÉS Izlandon! Tegnap az IMO valóban kiadott egy közleményt egy esetleges jégalatti vulkánkitörésről és vörösre emelte a riasztási szintet, ennek az oka az volt, hogy olyan mértékben megemelkedett a földremegés intenzitás, hogy biztonságból (főleg általában az izlandi vulkánkitöréstől való félelem miatt) inkább emelték a készültséget. Nem sokkal később azonban jelezték, hogy nem tapasztaltak jeges iszapos áradatot, ami arra utal, hogy mégsem érhette el a felszínt a magma.
A földremegés intenzitásának növekedése és az erős és nagyon gyakori földrengések a Dyngjujökull gleccsertakaró alatt azzal magyarázható, hogy egy kis megtorpanás után tovább nyílt a hasadékrendszer. A kinyílást (erős és gyakori földrengések) magma beáramlás (földremegés intenzitás növekedése) követi, a folyamat most már a gleccsertakaró pereme alatt tart. Továbbra sincs jökulhlaup, ami a jégalatti kitörés egyértelmű jele lenne.
Mi várható? - röviden: a gleccsertakaró alól kilépve jelentősen csökken a nyomás, ami új helyzetet teremthet, elősegítheti a magma felszínre jutását, de ugyanakkor csökkenti a freatomagmás, azaz magma-víz kölcsönhatás miatti heves robbanásos kitörés esélyét. Ez jó hír lehet a repülni vágyóknak. Ebben az esetben elképzelhető egy olyan esemény, ami 1975-84-ben a Krafla vulkáni területen zajlott, azaz látványos hasadékvulkáni kitörés, lávaszökőkutakkal. Van azonban egy másik izgalmas lehetőség, ami új színt vihet az eseményláncba. A hasadék felnyílás észak felé halad, pontosan az Askja vulkáni rendszer irányába. Itt 1961-ben volt az utolsó kitörés, 1875-ben pedig egy hatalmas VEI=5 erősségű kitörés zajlott. A vulkán alatt bizonyára lehet szilíciumgazdag magmakása, amivel a bazaltos magma keveredve képes lehet egy erős robbanásos kitörésre. Természetesen ez egyelőre még egy spekuláció, a következő napok eseményei megadják majd a választ.
A földrengések epicentrum eloszlása augusztus 16. óta. Érdemes összehasonlítani a képet a korábbi bejegyzés képével. A kékek a korábbi rengések helyeit mutatják, a piros jelek pedig a legfrissebbeket. Az epicentrum vándorlás jól jelzi a hasadék északi irányú kinyílását, ahová magma nyomul be. Forrás: IMO



Frissítés (2014.08.23. 22:00): na most akkor kitört vagy nem tört ki?... de vajon tényleg ez a lényeg?

Izzott a Tűzhányó blog Facebook oldala ma délután, miután a földremegés intenzitás az eddigi legmagasabb értékre ugrott. Az Eyjafjalljökull 2010-es kitörése óta különleges figyelem fordul az izlandi vulkánok működése felé és így nagy a várakozás, hogy kitör-e egy hetes földrengéses előkészület után a Bárdarbunga. Ma délután, helyi idő szerint 2 órakor nem csak a földremegés erősödött fel, hanem olyan gyakoriak lettek a földrengések, hogy szinte alig lehetett elválasztani őket egymástól. Nem sokkal később megérkezett a hivatalos közlemény: jégalatti vulkáni működés indult el, azonban ennek látható jelei még nincsenek. A kitörést az Izlandi Parti Őrség radarfelvételei jelezték. A készültségi szintet rögtön a legmagasabb fokozatra, vörösre, emelték. Mindazonáltal, a jelentős jökulhlaup hiánya mémileg kérdésessé teszi, hogy valóban megindult-e a kitörés? Ezt a nézetet osztja Magnús Gudmundsson is.
A földrengések mai eloszlása (balra), illetve az elmúlt egy hét (8 nap) földrengés epicentrum képe (jobbra). Forrás: VolcanoDiscovery

Mi történhetett? A közvetlen megfigyelések hiányában csak a nyilvánosságra kerülő földrengés és gps adatokból lehet következtetni. Délután hirtelen megnőtt a földremegés intenzitás, ez vélhetően magma áramlását jelezte, de ez történhetett a földfelszín alatt is. Ezzel párhuzamosan megnőtt a földrengések száma is. Ez így együtt kicsit különös, az epicentrumok eltolódása azonban egyértelműen jelezte az okot. A Dyngjujökull alatt húzódó hasadék északi irányba továbbrepedt. Elképzelhető, hogy csupán ezt az eseményt rögzítette a szokatlan földrengés intenzitás. Hat óra alatt 5 km hosszan nyílt fel az új földfelszín alatti hasadék (0.23 m/mp sebesség)! Ez nagyon gyorsnak tűnik, azonban Dave MacGarvie szerint a Krafla 1975-84-es kitörése alatt volt, amikor a hasadék felnyílás sebessége elérte az 1 m/mp sebességet is!
Mi várható? Bármi lehetséges... A hasadék továbbrepedhet észak felé és akár túljuthat a gleccsertakarón is. Ezzel új lehetőségek nyílnának az esetleges vulkáni működés formájára. Lehet persze az is, hogy megreped a magmacsatorna feletti földkéreg és valóban elindul a vulkáni működés, azonban akár 20 óra is eltelhet, amíg a felszínre jutó olvadék felolvaszt 100-400 méter vastag jeget. Ez pedig erős jökulhlauppal járna. Érdemes tehát figyelni, egy szakember számára különösen izgalmas események zajlanak jelenleg Izlandon, ami messze túlmegy azon egyszerű kérdésnél, hogy kitör vagy nem tör ki... Ami zajlik, a dinamikus Föld egy fantasztikus természeti eseménye, a lemeztektonika mellbevágó folyamata, különleges dolog mindezt ilyen részletességgel figyelni! Aki pedig repülni szeretne, továbbra is úgy vélem, hogy ne mondja le útját - azonban figyelje az eseményeket, mert sohasem lehet tudni... bármi, bármikor változhat...

Frissítés (2014.08.22. 15:09)

A földrengések száma továbbra sem csökken, nem sokkal éjfél előtt egy 4,7 magnitúdójú rengés pattant ki, amit ma három M>3 rengés követett. Érdekes, hogy ezek a rengések mind a Bárðarbunga kalderája alatt alakultak ki. Az epicentrumok és fészekmélységek alapján a helyzet változatlan, a rengések egyik csoportja a központi vulkántól északkeletre húzódó, 25 km hosszú hasadékzónában van (Dyngjujökull), ahol a hipocentrumok 8-12 km mélyen vannak, de az intrúzió északkeleti végén sekélyebb a mélység, nem sokkal 4 km alatti. A másik rengéscsoport a központi vulkán kalderája alól pattan ki, itt a fészekmélység némileg sekélyebb, 2-6 km.
Egy érdekes kérdés, hogy a jelenlegi földrengésrajnak mi az indítóereje? Magmafelnyomulás és ennek feszítőereje, aminek következtében repednek a kőzettestek, vagy nem más történik, mint a Közép-Atlanti hátság mentén találkozó és Izlandot átszelő két kőzetlemez (Észak-Amerikai-lemez és Eurázsiai-lemez) távolodása egymástól? A hátságok menti kőzetlemez szétsodródás epizodikus folyamat, azaz időszakosan távolodik a két lemez. Ennek során közöttük hasadékok alakulnak ki, amibe a földköpenyből származó bazaltos magma nyomul. Egy legutóbbi ilyen esemény Izland északi rift zónájában történt, az 1975 és 1984 között zajló Krafla hasadékvulkáni kitörés során a két kőzetlemez mintegy 9 métert távolodott egymástól! A Bárðarbunga az északi rift zóna déli végén található, ahol több törésvonal is találkozik. A jelenlegi Dyngjujökull intrúzió az északi rift zóna mentén alakult ki. A vulkáni kitörést, amint a korábbi bejegyzésben olvashattuk nagy mértékben befolyásolja a feltörő magma mennyisége. A lemez szétsodródás irányította esemény esetében kisebb a valószínűsége egy nagyobb kitörésnek és inkább hasadékmenti bazaltos kitörés történhet, míg ha bazaltos magma felnyomulása okozza a földrengésrajt, akkor elképzelhető, hogy lesz még bőven utánpótlás. Továbbá, amennyiben kőzetlemez szétsodródás eseménye zajlik, akkor ez akár évekig is eltarthat, míg ha magma felnyomulás irányítja az eseményeket, az rövidebb ideig folyhat.
A Bárðarbunga lemeztektonikai elhelyezkedése Izlandon. A fő szerkezeti egységek: RH=Reykjanes-hátság, NYVZ=Nyugati rift és vulkáni zóna, ÉVZ=Északi rift és vulkáni zóna, TRZ= Tjörnes törési zóna, KH=Kolbeinsey-hátság, DVZ=Déli rift és vulkáni zóna, DISZ=Dél-Izlandi szeizmikus zóna. Forrás: Harangi Szabolcs: Vulkánok c. könyv (2011) 5.4. ábrája

A következőkben érdemes figyelni azt, hogy miképpen alakul a két rengéscsoport története, hol alakulnak ki inkább rengések, milyen erősek, változik-e a fészekmélység?

Eredeti bejegyzés (2014.08.22. 00:20)

Augusztus 16-án, éjjel 3 órakor megmozdult a föld az Izland déli részén lévő kiterjedt jégtakaró, a Vatnajökull északnyugati területén. Az epicentrumok a jégtakaró alatti egyik hatalmas tűzhányó, a Bárðarbunga (avagy Bárdarbunga) körül összpontosultak. A Bárðarbunga központjában mintegy 700 méter mély kaldera található, amiből hasadékzónák nyúlnak ki (Veidivötn és Trollagigar hasadékzónák, amelyek délnyugatra, illetve északkeletre futnak a 100 km távolságban lévő Torfajökull vulkán felé, illetve az 50 km távolságban lévő Askja irányába). A Veidivötn hasadékrendszerhez kapcsolódik az elmúlt 10 ezer év legnagyobb lávaöntő kitörése (Thjorsarhraun kitörés), ami 21 köbkilométer lávát produkált (a Laki kitörés nagyjából másfélszerese). Szintén a Bárðarbunga vulkáni rendszerhez tartozik a Loki-Fögrufjöll jégalatti vulkáni komplexum, ahol a legutolsó 1910-es kitörés is zajlott, valamint itt történtek azok a kisebb kitörések, amelyek az elmúlt évtizedek kisebb jökulhlaupjait eredményezték. A Bárðarbunga vulkáni rendszer Izland legaktívabb tűzhányói közé tartozik, az 1700-as években különösen gyakoriak voltak kitörései (13 feljegyzett kitörés), aztán nőttek a kitörések közötti nyugalmi időszakok és most már több mint 100 éve alszik. Meg kell azonban jegyezni, hogy egy jég alatti vulkán esetében sokszor nehéz számon tartani működési gyakoriságát, mert a kisebb kitörések csupán jökulhlauppal, azaz iszapos-jeges áradással járnak (ilyen esemény többször volt az elmúlt 30 évben). Másrészt, az izlandi tűzhányók esetében gyakori, hogy egy központi vulkánból hasadékrendszerek ágaznak ki, amelyek adott esetben szintén aktivizálódhatnak és így akár a központi vulkántól több tíz kilométer távolságban is létrejöhet vulkáni működés. Fontos megjegyezni azt is, hogy a Bárðarbungának (tágabb értelemben) voltak a történelmi időkben jelentős kitörései, így például 1477-ben (Veidivötn kitörés). Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi vulkáni nyugtalanság jeleit mindenképpen komolyan kell venni. De…, azért nem kell sötéten sem látni a jövőt, nem minden izlandi vulkánkitörés okoz káoszt Európa légterében!
A Bárðarbunga elhelyezkedése a Vatnajökull jégtakaró alatt. A központi vulkáni felépítménytől délnyugatra húzódik a Veidivötn hasadékzóna. Forrás: Magnus T. Gudmunsson

A kezdeti rengéseket, szinte megállás nélkül követik az újabbak és most már több mint 3000 dokumentált földrengésnél járunk. Ezek között nem kevés a 3-as magnitúdónál nagyobb, és előfordultak M>4 rengések is. A földrengések fészekmélységei (hipocentruma, azaz kipattanási mélysége) 3-10 km között vannak és egyre inkább a vulkáni központtól északkeletre tolódnak el egy délnyugat-északkeleti sáv mentén (itt egy kb. 25 km hosszú magmával kitöltött hasadék alakult ki). Kiegészítve ezeket az adatokat a felszínmozgási információkkal a szakemberek között egyetértés van abban, hogy mindezek az események magma felnyomulásával magyarázhatóak. Az epicentrumok eltolódása azt jelzi, és a hipocentrumok mélységbeli változatlansága arra utal, hogy a magmatömeg egy része oldalirányban feszíti a kőzeteket, és egy hasadék mentén nyomul északkelet felé. A fészekmélység egyelőre nem mutat változást, azaz olyan jelet, hogy a magma felfelé, a felszín felé vette volna az irányt. Vulkánkitörés egyelőre tehát nincs!
Az elmúlt 48 óra (augusztus 20-21) földrengései az epicentrumokkal (balra) és a magnitúdó eloszlással (jobbra). Forrás: IMO

Honnan tudható, hogy megindul a vulkáni működés? Ennek jelét adhatja az, ha a hipocentrumok egyre sekélyebb mélységet jeleznek, illetve ha a töréses rengésjelek mellett határozottan megjelenik a folytonos földremegés (angolul harmonic tremor) jelsora is. Ezt még nem tapasztaljuk. A magma felszínre jutásának első egyértelmű látható jele, a jeges-iszapos áradat (un. jökulhlaup) megindulása lenne. A Bárðarbunga felett ugyanis 400-600 méter vastag jég található. A forró magma felolvasztja a jeget és annak olvadékvize a jégtakaró alól hömpölyög ki és sodor el mindent, ami útjába kerül. A vulkáni működésnek ez a legnagyobb közvetlen környezetre gyakorolt veszélye. Ezt, mint jelentős potenciális veszélyt figyelembe véve, augusztus 20-án a helyi hatóságok elrendelték a Vatnajökulltól északra fekvő területek lezárását és az ott tartózkodók kitelepítését. Ez közel 200 turistát is jelent. A kitelepítés nem egyszerű, mivel Izland e része alapvetően lakatlan, utak nincsenek, a turisták 4-kerék meghajtású járművekkel járnak és nehéz mozgásukat követni.
A vulkáni működésnek az erős földrengésraj ellenére is 50% az esélye. Sok esetben ugyanis a magma nem képes áttörni a felső földkéreg tömeget és a jóval kisebb ellenállású hasadékzónákba nyomul be. Ha nincs elég magma utánpótlás, akkor az olvadéktömeg elkezd kristályosodni és ez tovább csökkenti kitörésre való alkalmasságát (a kristályosodás következtében ugyanis viszkozitása megnő, azaz mozgási képessége egyre csökken). A kulcskérdés tehát az, hogy mennyi magma mobilizálódott a mélyben és meddig tart az utánpótlás? A közelmúltban, a Kanári-szigeteki El Hierro esetében tapasztaltuk, hogy napokig tartó földrengésraj és erős rengések után (amikor már szinte mindenki vulkáni működést várt) is elcsendesülhettek az események és nem történt vulkánkitörés.

A mostani eseménysor egyik lehetséges kimenete tehát az, hogy befejeződnek a rengések és NEM LESZ vulkánkitörés.

Ha azonban tovább tart a magmatömeg utánpótlása, akkor ez további nyomóerőt fejt ki, és elképzelhető, hogy az oldalirányú mozgás felfelé mutató erőhatással párosul, és hirtelen repedések nyílhatnak fel a magmatömeg felett. Ez nyomáscsökennést jelent és a magma felfelé indulhat. Egy ilyen lehetőség aztán felgyorsíthatja az eseményeket, mivel a magmában egyre több gázbuborék jelenik meg (kisebb nyomáson a víz és egyéb gázok már nem oldódnak a kőzetolvadékban, hanem gázbuborékok formájában különülnek el). Ez alaposan csökkenti a magma sűrűségét, ami nagyobb felhajtó erőt jelent, a gázbuborékok belső nyomása ezen kívül, további repesztő erőt nyújt és ezzel nagymértékben megnő a kitörés esélye.

A mostani eseménysor nagyon elképzelhető lehetséges kimenete lehet tehát az is, hogy VULKÁNKITÖRÉS INDUL MEG.

Fontos tudni azt, hogy a vulkáni kitörés esetleges megindulása nagyon gyorsan bekövetkezhet, azaz egyszer csak, akár gyakorlatilag minden előjel nélkül változik a mostani helyzet. Amennyiben ez a kimenet valósul meg, akkor kezdetben jelentős gondot okozhat a jökulhlaup. A további kérdés azonban az, hogy lesz-e látható jele a vulkánkitörésnek, azaz a sokakat izgató kérdés az, hogy lesz-e kitörési hamufelhő? Ehhez az kell, hogy jelentős magma mennyiség érje el a felszínt és a magma hatékonyan fel tudja olvasztani a vastag jégtakarót. Erre természetesen szintén megvan a lehetőség, különösen akkor, ha a magma a központi vulkántól északkeletre húzódó hasadékzónában kezd felszínre törni. Ekkor, akár több kilométer hosszan nyílhat fel repedés a felszínen és így több helyen egyszerre juthat ki nagy térfogatú magmaanyag. Ugyanakkor ez térben jobban eloszlik, ami azt jelentheti, hogy nem jön létre nagyobb robbanásos kitörés, hanem több kisebb kitörés követezik be. Amennyiben azonban csak kis mennyiségű magma éri el a felszínt, akkor az a jég alatt terül szét és adott esetben egy kis púpot, jégalatti vulkáni formát, helyi nevén tuya-t hoz létre. A felszínre jutó magma mennyiségéről vélhetően a jökulhlaup erőssége, a behorpadó jégfelszín kiterjedése is informálni fog. Megvan azonban annak az esélye is, hogy a magma tovább nyomul a hasadékzónában és végül jégtakarótól mentes szárazföldi területen tör a felszínre. Ekkor is izolált kis-közepes robbanásos kitörések várhatók, további magmautánpótlás esetében pedig akár hasadékmenti lávaöntés is bekövetkezhet. Egy ilyen eseménysor – amennyiben a felszínre jutó magma mennyisége nem nagy - Európára nem jelent veszélyt.

AZ ESETLEGES VULKÁNKITÖRÉSNEK TEHÁT SZÁMOS VÁLTOZATA VAN, ennek csupán egyik lehetősége, és nem feltétlenül a legvalószínűbb az, hogy nagy magasságba (>10 km) emelkedő vulkáni hamufelhő alakul ki. Ha ez be is következik, akkor sem biztos, hogy ez fennakadást okoz majd az európai légiközlekedésben – ehhez ugyanis szükséges az is, hogy a magasban mozgó légtömegek, azaz futószelek keleti irányba sodorják a kitörési felhőt.

Mi kell ahhoz, hogy egy nagyobb robbanásos kitörés történjen, ami több mint 10 km magas vulkáni hamufelhőt eredményez? Ennek nagyobb esélye van akkor, ha a kitörés a központi vulkán belsejében zajlik, és ha nagy mennyiségű magma tör fel. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem ebbe az irányba mutatnak a jelek. Van-e azonban más olyan lehetőség is, aminek akár távolabbi következménye lehet? Az izlandi tűzhányók működési mechanizmusát közvetlenül kutatók szakemberek (például Dave McGarvie, John Stevenson) véleményét is figyelembe véve, egy nagyon kis valószínűségű, de nem elképzelhetetlen kimenet lehet az is, hogy a magma délnyugati irányba tör utat magának és ezzel bejut egy olyan hasadékzónában, ami az elmúlt évezredben már számos jelentős és esetenként globális kihatású vulkáni működés színtere volt. Itt található a Torfajökull tűzhányó is, ami alatt vélhetően kiterjedt, nagy szilíciumtartalmú kristálykása, avagy magmakása van (nagy kristálytartalmú magmás tömeg, ami tartalmaz 10-30% olvadékot is és ezért adott esetben, egy nagy hőmérsékletű bazaltos magmával való keveredés során gyorsan és hatékonyan felolvasztható és ezzel robbanásos kitörésre hajlamos magmatömeg jöhet létre). Ha ezt a magmakását bazaltos magma felolvasztja, akkor akár nagy erejű robbanásos kitörés is bekövetkezhet (ilyen esemény történt 874-ben). Egy ilyen kimenetet azonban feltehetően jóval előbb már látni lehet a jelekből, egyelőre NINCS ilyen jel!

Összefoglalva: a jelenlegi események számos irányba folytatódhatnak. A folyamatos monitoring (a beérkező jelek értelmezése) alapján a lehetséges kimenetek szűkíthetők vagy bővíthetők. Jelenleg egyértelműen állítható, hogy nem zajlik vulkánkitörés, ennek látható jelei lennének. Az Eyjafjallajökull 2010-es kitöréséhez hasonló, kiterjedt európai légtérzárat okozó eseménysor csak nagyon kis valószínűséggel következhet be, de természetesen kizárni egyértelműen nem lehet. Aki augusztus végén, szeptember elején tervez repülőutat semmiképpen se mondja le! A történéseket folyamatosan követjük és külföldi szakemberekkel is konzultálva, értékeljük - lényegi információkat pedig természetesen közreadjuk!
Best Blogger Tips

2014. augusztus 12., kedd

Stromboli és Etna: menni vagy távol maradni?

Az elmúlt napokban ismét a figyelem központjába került a két aktív olasz tűzhányó, az Etna és a Stromboli. Turistaszezon van, sokan látogatnak el a Föld e különleges helyszíneire, ahol életre szóló élményt adhat egy látványos lávatűzijátékkal, izzó lávafolyással zajló vulkáni működés. A tűzhányók azonban nem csak felejthetetlen látványt nyújtanak, tudni kell azt is, hogy veszélyesek, és nem lehet megmondani, hogy mikor következik be egy olyan kitörés, ami akár az érdeklődő turisták életét is veszélyezteti. Az Etna folyamatos, július eleje óta látványos, és „turistabarát” kitöréseket produkált, az elmúlt napokban azonban egy stílusváltás történt és még nem tudni, hogy ez milyen irányba viszi az eseményeket. Közben a figyelem az Eoli-szigetek egyik piciny tagjára, a Strombolira fordult és ide igyekeztek a cataniai INGV Etna Obszervatórium vulkanológus szakemberei is. Nem véletlenül, különleges események zajlottak az elmúlt napokban!
Tipikus, több mint 1500 éve folyamatosan zajló, stromboli-típusú lávatűzijáték kitörés. Fotó: Marco Fulle, VolcanoDiscovery

A Stromboli – a napokban megjelent híradásokkal szemben – nem hosszú idő (4 év) után tört ki újra, sőt! A Földközi-tenger világítótornyának nevezett vulkán idén áprilisa óta a szokottnál is hevesebb robbanásos kitöréseket produkál. Mindez a turisták legnagyobb örömére, akik bár már jó néhány éve nem kapaszkodhatnak fel a csúcsra helyi vezető nélkül és nem éjszakázhatnak fenn a tetőn, gyönyörködve a rendszeresen ismétlődő kitörésekben, mégis az aktív kürtőktől biztonságos távolságban, de kiváló rálátással elhelyezkedve élvezhetik a természet pompázatos folyamatait. Április óta a megszokott 15-25 perces időközök helyett gyakrabban és erőteljesebben zajlanak a tűzijátékszerű robbanásos kitörések. Ez az a vulkáni kitörés típus, amit a Stromboliról neveztek el, és amit nem más okoz, mint a kürtőcsatornát kitöltő magmában lassan feláramló és egyre növekvő gázbuborékok szétpukkadása. Ez a folyamat már több mint 1500 éve rendszeresen, ismétlődve történik a Strombolin.
A Stromboli megszokott életét azonban időszakonként más vulkáni kitörések is jellemzik. Ezek jóval veszélyesebbek az előbbiekben leírt stromboli-típusú kitöréseknél, amelyek esetében az izzó lávacafatok a kürtők közelében néhány tíz méter távolságban hullnak le, békés távolságban a szemlélődő turistaseregtől. E veszélyes, ritkább kitörések általában váratlanul történnek, hatalmas robbanással járnak, és a kitörési felhő akár néhány kilométer magasba is emelkedhet, miközben méteres kőzettömbök repülnek a csúcs több száz méteres körzetében, sőt egyesek a jó 2 kilométer távolságban lévő tengerparti településeket is elérhetik. Ez történt legutóbb 2003-ban, majd 2007-ben. Akkor, ezek a paroxizmálisnak nevezett kitörések szerencsére nem a turistaszezon kellős közepén zajlottak, így nem okoztak személyi sérüléseket. Azonban azóta is ott lebeg a potenciális veszély, mi lesz, ha mindez, akkor történik, amikor turisták ezrei tartózkodnak a szigeten? Menekülni nagyon nem lehet, hiszen egy kicsiny szigetről van szó…
Ritka, nagy erejű, heves robbanásos kitörés a Strombolin (2003-ban és 2007-ben történt ilyen kitörés). Fotó: Andreas Franssen

Az elmúlt hónapok és az elmúlt napok eseményei mindenesetre olyan történéseket mutattak, amik figyelmeztetőek! A szakemberek felidézik azokat a folyamatokat, amelyek a 2003-as és 2007-es paroxizmális kitöréseket előzték meg, és amelyek sok hasonlóságot mutattak, és amelyekhez a mostaniak is nagyon hasonlóak: a szokottnál intenzívebb lávatűzijáték kitörések (most a Strombolin április óta), majd hirtelen megszűnnek ezek a kitörések, és lávafolyam indul el a vulkán meredek oldalán (ez történt idén júniusban és júliusban, majd most augusztus elején). Kulcsmomentum a lávafolyások mennyisége. Az olasz vulkanológusok azt figyelték meg, hogy a nagy paroxizmális kitörések előtt kb. 4 millió köbméter magma anyag tört a felszínre. Ez hozzávetőleg megegyezik azzal a magma térfogattal, ami a vulkán alatt tárolódik. A nagy, heves robbanásos kitöréseket a tűzhányó alatt mélyebben elhelyezkedő, nagyobb gáztartalmú magma felszínre törése okozza. Ahogy ez a kb. 4 millió köbméter idősebb magma anyag a felszínre jut, következik a friss magma és benne a gázbuborékoktól felhabzott kőzetolvadék, ami a felszínközelbe érve hatalmas robbanással tódul a felszínre. A kérdés tehát az, hogy vajon most ennek az eseményláncnak a kellős közepén vagyunk-e? Van erre jó esély, hiszen augusztus 6 és 8 között meglehetősen intenzív lávafolyás zajlott, de nem lehet megjósolni azt, hogy ez valóban bekövetkezik-e és ha igen, azt végképp lehetetlen megmondani, hogy mikor! 2007-ben gyorsabb volt a magma feláramlása és a lávaöntő szakasz után jó 2 héttel bekövetkezett a paroxizmális, robbanásos kitörés, míg 2003-ban erre több mint 3 hónapot kellett várni. Itt van tehát a vulkáni kitörés előrejelzés nehézsége! Láthatóak bizonyos jelek, folyamatok, amik gyanúsak, amiből arra lehet következtetni, hogy akár egy erősebb kitörés is várható, de nem lehet megmondani azt, hogy ez pontosan mikor! A paroxizmális kitörések nagyon gyorsan zajlanak le, előtte nincsenek kézzel fogható, világos jelek!
Lávafolyás a Sciara del Fuoco lejtőjén Fotók: Angelo Cristaudo és Jason Bourne

Amikor a láva és a tengervíz találkozik: tipikus litorális robbanásos kitörés. Fotó: Boris Behncke


Mit lehet tanácsolni azoknak, akik történetesen a Strombolira szeretnének menni augusztus végén vagy szeptemberben? Vélhetően nem lehet felmenni a csúcsra, még vezetővel sem, csupán a 400 méter tengerszint feletti magasságban lévő kilátóhelyig. Még onnan is pazar látványt nyújthat a tűzhányó, azonban senki sem feledkezhet meg a fejet védő sisakról és jó az óvatosság, érdemes érdeklődni a cataniai INGV szakembereinél, a helyi hatóságoknál, akik a legaktuálisabb információk birtokában vannak. Az eseményeket természetesen innen távolból, itt, a Tűzhányó blogban, annak Facebook oldalán is követjük!

Best Blogger Tips

2014. július 11., péntek

Vulkán a város szélén... Csontok a múltból: egy 1600 évvel ezelőtti hatalmas vulkánkitörés emlékei

Ma már az emberiség közel 10%-a, több mint 600 millió ember él olyan vulkán közelében, amelyiknek volt a történelmi időben nagy erejű kitörése és amelyik újabb vulkáni működése százezreket, esetenként milliókat veszélyeztethet. Nincs egy ilyen esetre valódi vészforgatókönyv, mivel nincs közvetlen tapasztalat arra, hogy mit és hogyan kell reagálni egy túlnépesedett terület közelében zajló erőteljes vulkánkitörés esetén. Ezek a kérdések nem véletlenül tartoznak a vulkanológia 21. századi nagy kihívásai közé. Sokaknak erről a Vezúv és a Nápolyi-öböl házrengetegje jut eszébe, azonban tucatnyi hasonló ilyen hely van még a Földön.
San Salvador fővárosa mögött a Lago de Ilopango egy hatalmas kitörés után kaldera helyét tölti ki, ami mögött a Volcán Chinchontepec magasodik. Fotó: Ana Luisa Roque Valdovinos

San Salvador fővárosában és környékén több mint 2 millió ember lakik, ez az ország gazdasági és kulturális központja, itt él az ország mintegy egyharmada. A város közelében húzódik a 8x11 km nagyságú Lago de Ilopango, amely egy hatalmas vulkánkitörést követően alakult ki. Sokan úgy vélik, hogy ez a misztikus 535-536-os vulkánkitörés helye, ami kiugró szulfátcsúcsot hagyott a jégfuratmintákban, globális éghajlatváltozást okozott és alapvetően befolyásolta, megváltoztatta társadalmak életét. David Kyes magyarul is megjelent könyve egykori dokumentumokat idézve ismerteti a 6. század közepén lejátszódott történéseket. Keys a jelentős társadalmi változások okaként Keith Wohletz elméletét írja le, aki mindezt a Krakatau egy korábbi hatalmas vulkánkitörésével magyarázza. Az egyértelmű bizonyítékokat erre azonban nem sikerült megtalálni. A jégfurat mintákban lévő jelentős szulfátcsúcs azonban egyértelműen mutatja, hogy az ok valóban vulkánkitörés lehetett. De hol a vulkán? A kutatók számos lehetséges tettes vetettek fel, Robert Dull és munkatársai 2010-ben közzé tett elmélete szerint e katasztrofális hatású kitörés helye a jelenlegi salvadori főváros mellett húzódó békés tó helye, azaz az Ilopango kaldera.

Jel jött a Napból, amilyen fajtát soha ezelőtt senki sem látott és nem is számolt be ilyenről. A Nap elsötétült és tizennyolc hónapon át tartott a sötétsége. Minden nap úgy négy órát sütött, és még ez a fény is halovány árnyék volt csupán.” - írta Epheszoszi János az 535. év eseményeiről.

Egy másik történetíró, Prokopiusz, pedig így írt:
És ebben az évben került sor a legrémisztőbb előjelre. Merthogy a Nap ragyogás nélkül bocsátotta ki fényét, ahogy a Hold ebben az egész esztendőben, és szerfelett olyannak tűnt, mint a fogyatkozásban levő Nap, mivelhogy sugarai nem voltak sem világosak, sem olyanok, amilyennek megszokhattuk.” 

Apokaliptikus írások ezek, fel sem tudjuk fogni, vajon mit is jelenthetnek. Vajon, hogyan írnának egy ilyen eseményről a mai lapok, hogyan adnának híradást az internetes megosztók, mit csinálna a Földön több tízmillió ember? Egy ilyen esemény ugyanis bekövetkezhet akár a következő évtizedekben, évszázadokban is... Ahogy a 6. század generációjának, úgy a jövő generációjának is szembe kell majd néznie egy ilyen természeti eseménnyel.

Itt a hatalmas 6. századi vulkánkitörés helye: az Ilopango kaldera Fotó: Lee Siebert, Smithsonian Institute

Az Ilopango Tierra Blanca Joven néven leírt vulkáni kitörésének hatása most új régészeti leletek kapcsán került előtérbe. Japán és salvadori régészek három emberi csontvázat találtak 2 méter vastag vulkáni hamuanyag alatt megőrizve, mintegy 90 km távolságban a fővárostól, a Csendes-óceán partvidékén, a Nueva Esperanza ásatási helyszínen. A szinte teljes, jó megtartásban megmaradt csontvázak 1600 évvel ezelőttről valók, ami jó időbeli egyezést mutat az Ilopango TBJ kitörésével. E kitörés közel 100 köbkilométer tefrát robbantott a felszínre, ami megközelíti a Tambora 1815-es kitörésének erősségét. A kitörés jelentős hatással volt az akkori Maya civilizációra. Az új régészeti leletek lökést adhatnak e jelentős hatású esemény jobb megismerését célzó kutatásoknak, amelyek nem kevés üzenetet nyújthatnak a modern, 21. századi társadalmaknak is.
Szinte teljesen épen megmaradt emberi csontvázak a 6. századból. Egy hatalmas vulkánkitörés emlékei? Fotók: KPMR News és Agencias/Ciencia y Tecnologia

Best Blogger Tips

2014. július 3., csütörtök

A székelyföldi Csomád vulkánról - HírTV Zöld övezet riport

A székelyföldi Csomádon zajló vulkanológiai kutatásaink folyamatos médiaérdeklődés mellett zajlik.
Még volt, aki látta a legutolsó kitöréseket 32 ezer éve.... Fotó: Tusnádi Borvíz múzeum

Van-e bármi jel arra, hogy egy látszólag inaktív tűzhányó felébredjen és kitörjön? Kutatócsoportunk e kihívással végez tudományos munkát térségünk legfiatalabb tűzhányóján. A héten a HírTV Zöld övezet műsorának első részében - Wikonkál Norbert riportja előtt - kérdeztek minderről. Íme:



Best Blogger Tips

2014. június 23., hétfő

Hétvégi lávacsörgedezés a Piton de la Fournaise tűzhányón

Az Etna egy héttel ezelőtti látványos kitörése után egy újabb, a Föld legaktívabb tűzhányói közé sorolt vulkán ébredt fel több mint 3 és fél éves szunyókálásából. A francia fennhatóságú Réunion szigetén található Piton de la Fournaise tűzhányó központi részén szombatra virradóra hasadt fel a föld és buggyant ki gyorsan folyó bazaltos pehoehoe láva. A kitörés a Dolomieu kúp délkeleti oldalában, az 1966-os Maillard kráter közelében történt. A lávafolyam két ágban csörgedezett lefelé és jutott mintegy 2 kilométer távolságba.
Két vékony ágban csörgedezik lefelé a láva a felnyíló hasadékból. Fotó: ImazPress

A kitörés előjelét mintegy 10 nappal korábban észlelték a vulkanológiai obszervatórium szakemberei. A földrengések száma egyre nőtt, majd folyamatos földremegésbe ment át, ami a magma feláramlásának jele. Ahogy elkezdődött azonban a vulkáni működés, a földremegés amplitúdó jelentősen csökkent és vasárnap estére a lávafolyásnak nem volt további pótlása, a kitörés leállt. A mindössze 2 napig tartó kitörés nem annyira szokatlan a vulkán életében, legutóbbi kitörése 2010. december 9-én kevesebb, mint 15 órán keresztül tartott. Gyakran, de röviden, ez volt a korábbi évtizedekre jellemző vulkáni működése, bár a legutóbbi jelentősebb kitörése, 2007. áprilisában majdnem egy hónapig tartott és nagy turistalátványosság volt. Most csak az éppen a szigeten tartózkodóknak jutott egy kis vöröses izzás a távolból, kérdés, hogy ezzel most teljesítette-e kötelességét a tűzhányó és megint aludni tér?
Nicolas Villeneuve, a helyi vulkanológiai obszervatórium vezetője úgy látja, hogy a tűzhányó működésében némi változás tapasztalható. 1640 óta átlagosan 8 havonta tört ki a tűzhányó, most a több mint 3 és fél éves nyugalmi idő elég hosszúnak tűnik és kérdés, hogy merre tart a vulkán működése? Ezt jelenleg nehéz megmondani, de addig is gyönyörködhetünk a hétvégi lávacsörgedezésben az alábbi friss videofelvételek segítségével:
Hétvégi lávafolyás a Piton de la Fournaise tűzhányón. Fotó: dutchsinse in YouTube


Best Blogger Tips

2014. június 16., hétfő

Ismét látványos vulkánkitörésben az Etna!

Az elmúlt hónapokban az Etna jobbára szunyókált, azonban szombat este elkezdett emelkedni a földremegés amplitúdó és rövidesen már lávatűzijáték vöröses fénye világította be a felhős égboltot. Sokan azt gondolták, hogy a vulkáni működés jellege visszaidézi a 2011-2013. remek lávaszökőkutas paroxizmális kitöréseit, azonban úgy tűnik a jelenlegi kitörés inkább a 2013. december végi és 2014. január eleji kitörésekhez hasonlít.
Izzó lávacafatok robbannak ki az Etna Új Délkeleti Kráteréből. Fotó: Marco Restivo

A kitörések ismét az Új Délkeleti Kráter kúpjában zajlanak, a változó intenzitású, ismétlődő lávatűzijáték, olykor már kisebb lávaszökőkútba csapó kitörések mellett a vulkáni kúp oldalában, egy korábbi kitörés során felnyílt hasadékból vékony lávafolyás csörgedezik lefelé a Valle del Bove nyugati meredek oldalában. A földremegés amplitúdó még mindig viszonylag magas, azaz ismét akár napokig elhúzódó vulkáni működésre számíthatunk. Lassan indul a turistaszezon, ami azt jelenti, hogy ezrek érkezhetnek a tűzhányóhoz. Ez jelentősen növeli a kockázatot és a veszélyhelyzetet.

Lávatűzijáték és csörgedező lávafolyam - Etna 2014!. Fotók: Boris Behncke és Gianni Pennisi


Frissítés (2014.06.17):

és itt van már egy remek videofelvétel is a kitörésről Marco Restivo jóvoltából! A kitörés jelenleg is tart!

Lávatűzijáték, lávaszökőkút és izzó lávafolyam - ez az Etna!. Forrás: Marco Restivo


Best Blogger Tips

2014. június 1., vasárnap

Erőteljes robbanásos kitörés az indonéziai Sangeang Api tűzhányón

Frissítés (június 2., hétfő 12:00):

A Sangeang Api kitörése jelentős mértékben gyengült hétfőre, de még mindig történik némi hamukiáramlás a kürtőből. A vasárnapi műhold képen jól látszik a vulkánkitörés hatása. A kitörési felhő összeomlása következtében lezúduló piroklaszt-ár (ez a lenti képeken jól kivehető) szürkévé változtatta a vulkán keleti oldalát.
Vasárnapi műhold kép a Sangeang Api tűzhányóról. Fotó: BNPB

Az erőteljes robbanásos kitörés következtében több tíz kilométer távolságban is problémát okozott a vulkáni hamueső. A hatóságok vasárnap 15000 szájmaszkot osztottak szét a vulkántól kelet-délkeletre fekvő szigeteken. Szerencsére a kis sziget lakatlan és az időszakosan ott tartózkodó farmereket is sikerült időben kimenteni, így áldozatokról nem érkezett jelentés. A vulkáni működésnek így inkább a közvetett hatása került előtérbe. A vulkáni hamut az uralkodó szelek délkelet irányba térítették el, ezért szombaton és vasárnap le kellett zárni több indonéziai repteret és nem szállhattak fel a repülőjáratok az ausztráliai Darwinból sem. Hétfőn részlegesen megnyitották a darwini repteret, de Baliba még mindig nem indulhatnak járatok. Felmerül persze a kérdés, hogy hogyan lehet az, hogy az Eyjafjallajökull 2010-es kitörése után még mindig nem sikerült megoldást találni arra, hogy egy vulkánkitörés esetében mit lehet kezdeni a légiközlekedéssel. A válasz persze valóban nem egyszerű, mint ahogy korábban egy vitacikkben is érintettem a kérdést. A gond a következő: A vulkáni hamufelhő nagy (>1000 km) távolságban valóban erősen kihígul és hozzávetőleg tudjuk azt a küszöbértéket, ahol még biztonságos lehet a repülés, azonban a légmozgások percek alatt megváltoztathatják a levegő hamukoncentrációját és így akár hirtelen előállhat egy repülésre veszélyes helyzet. Bár a repülőgép társaságok tesztelik az AVOID rendszert, ami egy radar segítségével határozza meg a repülőgép előtti hamukoncentrációt és ad így tájékoztatást, hogy merre lehet repülni, azonban úgy tűnik ennek hatékony alkalmazása még várat magára. Kérdés, hogy ez a berendezés mennyire tudja majd segíteni a repülést vulkáni hamufelhőben és egy adott jelzésre hogyan tud majd reagálni a pilóta? Vagy marad az egyszerű megoldás: villámokkal járó viharban ne szaladgálj a hegyen, azaz vulkáni hamuban nem érdemes repülni?

Balra: Május 31-i vulkáni hamufelhő terjedési modellje, jobbra pedig a következmény: mikor lehet repülni? Földön maradt utasok Kupang repterén. Forrás, balra: Devay Natamanggala; jobbra: Jakarta Post

Végül, van még egy érdekes aspektusa a vulkánkitörésnek. A kitörés során a vulkáni hamufelhő akár 20 km magasba is emelkedhetett, ami azt jelenti, hogy a vulkáni anyag feljuthatott a sztratoszférába is. A műhold mérések szerint (l. eredeti bejegyzés ábrája) a kitörés során nem kevés kén-dioxid gáz is a levegőbe jutott. Amennyiben a sztratoszférába is bekerült jelentékeny kén-dioxid gáz, úgy az kihathat a földfelszínt elérő napsugárzás mértékére. A kén-dioxid ugyanis a jelenlévő vízmolekulákkal reagálva kénsav aeroszolt képez és ez a sztratoszférában szétterülő aeroszol felhő visszaveri a napsugarakat és ennek következményeként csökken a felszín közeli átlagos hőmérséklet. A közelmúltban több tudományos munka foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy mi lehet az oka annak, hogy a globális átlaghőmérséklet nem emelkedik olyan mértékben, mint ahogy azt például az IPCC jelentések előre jelezték. Ahogy azt egy korábbi bejegyzésemben már írtam (a Kelud kitörés hatásának elemzése végén), egyes kutatócsoportok felvetették, hogy ennek az oka az lehet, hogy az elmúlt bő évtizedben számos olyan vulkánkitörés volt, ami bár nem okozott olyan klimatikus hatást, mint legutóbb, 1991-ben a Pinatubo kitörés, azonban kisebb kén-dioxid kibocsátási adagokkal mégis hosszútávon mérséklő hatást gyakoroltak. Ráadásul e vulkáni kitörések közül több a trópusi területen történt (hasonlóan a Sangeang Api kitöréshez), ami szintén fontos elem a vulkánkitörések klimatikus hatásában. A trópusokon ugyanis a felszálló légáramlatok könnyebben viszik a magasabb légrétekbe a vulkáni gázokat és ott a levegőmozgás az aeroszol felhőt a sarkok felé téríti el. Ezért, a trópusi területeken lévő kitörések hatékonyabban módosíthatják a globális klimatikus viszonyokat. Az elmúlt évtizedben a mérések és a numerikus modellszámítások azt jelzik, hogy 2005-2006-ban a Manam, a Soufriére Hills és a Tavurvur kitörései jelentékeny kéndioxidot juttattak a sztratoszférába, a közelmúltban pedig a 2011-es eritreai Nabro kitörés során került nem kevés kéndioxid a magas légrétegekbe. Ezek mellett még legalább egy tucat vulkánkitörés történt, amelyek bár nem voltak nagyok, azonban együttesen annyi kéndioxidot produkálhattak, ami elég lehetett a hőmérsékletnövekedés kompenzálásához. Mindezt Benjamin Santer és munkatársai az idén februárban publikált tanulmányukban statisztikai tesztekkel és légköri adatok elemzésével is alátámasztották. Ezek a tanulmányok felhívják a figyelmet arra, hogy a klímaváltozás egy összetett folyamat, amiben több folyamat együttes hatása érvényesül. A politikusok asztalára is kerülő klíma előrejelzésekben ezek közül nem mindegyikkel számolnak és ebbe beletartoznak a vulkánkitörések is. A jövőbeli hőmérsékletváltozás előrejelzésben pedig nem hagyhatók figyelmen kívül a vulkáni folyamatok! Mindez természetesen a vulkanológusok számára is egy új 21. századi kutatási perspektíva!
Az elmúlt másfél évtized nagy vulkánkitörései és ezek hatása az éghaltra. Az alsó ábra mutatja a felszínközeli átlagos hőmérséklet változást. Forrás: Benjamin Santer és munkatársai publikációja



Eredeti bejegyzés (június 1., vasárnap 0:25):

Május 30-án, helyi idő szerint délután 3:55-kor hatalmas robbanás rázta meg az indonéziai Szunda-szigetek egy piciny, mindössze 13 km átmérőjű szigetén található Sangeang Api tűzhányót. A vulkán 1997-98-ban tört ki utoljára, azonban május elején az időszakos földrengésrajok és erőteljes kigőzölgések jelezték, hogy újabb kitörés várható. Május utolsó napjai azonban viszonylag nyugodtak voltak, ekkor még semmi nem utalt arra, hogy a kitörés napja már nagyon közel van. Május 30. hajnalán aztán egyre több földrengés pattant ki, a délelőtt 10 órai földrengés erőssége meghaladta a 4-es magnitúdót, ami a környező szigeteken is éreztek. Hat óra múlva aztán a vulkánkitörés robaja már pánikot is keltett a szomszédos Sumbawa szigeten, ahol a hírhedt Tambora vulkán fekszik. Nem sokkal később elképesztő, gomolygó vulkáni hamufelhő emelkedett fel a Sangeang vulkánból. A hamufelhő 15-20 km magasba jutott fel (kezdetben a jelentések még csak 3 km-es hamufelhőről írtak, de a Twitteren gyorsan terjedő felvételeken egyértelmű volt, hogy ennél jóval magasabbra emelkedett a vulkáni anyag).
Közel 20 km magasba emelkedő vulkáni hamufelhő egy piciny vulkáni szigetről. Fotó: Adam Malec

A hatalmas hamufelhő alján oldalirányban, a kitörési felhő részleges összeomlásának következtében gyorsan terjedő piroklaszt-árak söpörtek végig, amelyek közül volt, ami több mint 10 km távolságba jutott úgy, hogy több kilométert utazott a tengervíz felszínén. A hamufelhőt a magasban fújó szelek aztán kelet-délkelet felé sodorták, még 30 km távolságban is sűrű hamuhullást észleltek, majd másnap a már kissé felhígult hamuanyag már több mint 3000 km távolságban, Ausztrália északi és keleti részét is elérte, ahol le kellett állítani a légiközlekedést.
A hatalmas vulkáni hamufelhő alján (a képen jobbra) egy méretes piroklaszt-ár söpör végig a felszínen, a másik irányba pedig egy kisebb piroklaszt-ár indul el. Fotó: Sofyan Efendi

A mai napon aztán egy újabb robbanásos kitörés történt és még 24 órával a kitörés megindulása után is folyamatos a hamu kiáramlás. Szerencsére mindeddig áldozatokról nem érkezett jelentés, ahogy megindult a kitörés a szigeten tartózkodókat sikerült kimenteni, bár eltűntek még vannak. A tűzhányó egy alapvetően lakatlan szigeten található, ahová földműveléssel foglalkozók járnak át. A további vulkáni működés azonban teljesen elpusztíthatja a termést. A kitörés jelenleg is tart, a légkörbe jutó hamufelhő anyaga és a jelentős mennyiségű kén-dioxid gáz jól kivehető a műhold felvételeken:

A vulkánkitörés során légkörbe jutó hamuanyag és kéndioxid terjedése műhold felvételeken. Forrás: OMPS (felül) és MODIS (alul)

Best Blogger Tips