2015. május 26., kedd

33 év után újra: kitört a Wolf vulkán a Galápagos-szigeteken

A Piton de la Fournaise látványos kitörése után egy újabb óceáni sziget vulkánja lépett akcióba. A Wolf vulkán (nevét Theodor Wolfról kapta, aki egy német természettudós volt, a Galápagos szigetek egyik nagy kutatója) hasadékából 33 év szünet után ömlik újra bazaltos láva. A vulkánkitörésnek nem volt sok előjele... Az első földrengés május 25-én, helyi idő szerint 0:50-kor (5:50 UT) jelentkezett a szeizmogramon, majd 1:58-kor (6:58 UT) egy erőteljes, 4,7 magnitúdójú, 10 km fészekmélységű földrengés kiséretében indult meg a vulkáni működés. Izzó lávacafatok csaptak fel, a vulkáni hamufelhő 10-15 km magasra emelkedett. Az első, éjjel készült képek fantasztikus látványt mutattak. Vöröslőn izzó hegyoldal, magasba csapó lávafüggöny, több ágban leereszkedő lávafolyam...
Látványos éjszakai vulkánkitörés az Isabela sziget északi részén lévő Wolf vulkán oldalában. Fotók: Diego Paredes

A hajnali órákban végzett repülőgépes megfigyelések szerint egy közel 1 km hosszú hasadékból csaptak fel a lávacafatok, majd sebesen indultak le a lávafolyamok a pajzsvulkán délkeleti oldalán. Az éjjeli órák alatt már közel 5 kilométer távolságba jutottak! Az első híradások aggódóan számoltak be arról, hogy veszélyben lehet a csak itt élő különleges rózsaszín leguán (Iguana rosada), azonban rövidesen kiderült, hogy szerencsére nincs erről szó.
A ma reggeli órákra a kitörés erőssége jelentősen csökkent, a helyi hatóságok igyekeznek felmérni az esetleges károkat. A lávafolyamok biztos nem veszélyeztették a helyi élővilágot, azonban a kitörés során jelentős mennyiségű kéndioxid is a légtérbe került, ami azért okozhat gondot.
A Wolf vulkán elhelyezkedése, alul pedig az 1992 után mért felszínalak változása - 59 centiméter emelkedése. Forrás: Marco Bagnardi

A Wolf vulkán a Galápagos szigetek legnagyobbik szárazföldjén, az Isabela sziget északi részén helyezkedik el. A sziget öt egykor különálló pajzsvulkán (Alcedo, Cerro Azul, Darwin, Sierra Negra és Wolf) egyesülésével alakult ki. Közülük a Wolf pajzsvulkánja emelkedik a legmagasabbra (1710 tengerszint feletti magasság), tetején egy 6x7 km kiterjedésű, és közel 500 méter mély kaldera található. A meredek (helyenként 35 fokos szögben dőlő) lejtőin a lávafolyamok gyorsan elérhetik a tengert. Az 1982-es lávaöntő kitörés szintén a délkeleti oldalban lévő hasadékrendszeren kezdődött, majd néhány nap múlva leállt. Ezt követően, egy kis szünet után azonban a csúcsi területen folytatódott tovább a vulkáni működés, mégpedig jóval intenzívebben. A kaldera belsejében több ponton csaptak fel lávaszökőkutak, a lávafolyam pedig 6 négyzetkilométer nagyságú területet fedett be, a kaldera alapzat felét. A kitörés egy héten keresztül tartott. A vulkáni működést a földköpeny mélyebb részeiből származó nagy magnéziumtartalmú, úgynevezett pikrites bazalt magma táplálja. Kérdés, hogy vajon a mostani szusszanásnyi szünetet követően folytatódik-e ismét a kitörés? Marco Bagnardi tavaly megvédett PhD dolgozatában a Galápagos szigeteken lévő vulkánok felszínalak változásaival is foglalkozott. Kimutatta, hogy 1992 és 2009 között több mint fél métert (pontosan 59 centimétert) emelkedett a pajzsvulkán felszíne. Ezt Bagnardi szerint az 1-3 km mélyen lévő magmakamrába érkező friss kőzetolvadék (kb. 5 millió köbméter mennyiségű) nyomóereje okozhatta. Ez azonban jóval kisebb mennyiség, mint amennyi a jóval aktívabb galápagosi vulkánok, a Cerro Azul, a Fernandina és a Sierra Negra alatt nyomul felfelé.

Best Blogger Tips

2015. május 18., hétfő

Mt. St. Helens: a történelmi idők egyik legmegrázóbb vulkánkitörése pontosan 35 éve történt...

35 éve, a mai napon, május 18-án, helyi idő szerint reggel 8:32-kor kezdődött a Mt. St. Helens katasztrofális kitörése. A tűzhányó mintegy 130 éves szunnyadás után 1980. március 15-én éledt fel. Bő két hónapon keresztül földrengések ezrei követték egymást, kisebb-nagyobb kitörések jelezték az ébredés jeleit, a tűzhányó északi oldala pedig a felfelé nyomuló magmás test felett egyre púposodott. A vulkán feléledése nem volt teljesen váratlan, Dwight Crandell és Donald Mullineaux 1978-ban megjelent részletes tanulmányukban már figyelmeztettek arra, hogy a Mt. St. Helens még a századforduló előtt kitörhet. Izgalmas előkészületek zajlottak, az Amerikai Geológiai Szolgálat (USGS) legjobb vulkanológusai igyekeztek megfejteni a vulkán lélektanát és előrejelezi azt, hogy mi és mikor várható. Köztük volt David Johnston, egy fiatal, nagyon tehetséges vulkanológus, aki több alkalommal kifejtette nagy nyilvánosság előtt is, hogy a tűzhányó kitörése katasztrofális lehet és könnyen bekövetkezhet az, ami 1956-ban a kamcsatkai Bezimjannij esetében, azaz a vulkán oldala leomolhat és akkor oldalirányba egy pusztító robbanásos kitörés történhet. A hatóságok meghúzták a vörös zónát, ahova nem lehetett belépni. A tűzhányó azonban egyre csak váratta magát. A szakemberek napi 24 órában figyelték minden rezdülését - vajon mikor, mikor következik be az a perc, amikor?...
Az alábbi ritka felvételeket tartalmazó filmben Dave Johnston 6:40 percnél beszél arról, hogy milyen veszélyekkel járhat a Mt. St. Helens kitörése...

Május 18-án reggel Johnston volt a megfigyelő ponton, ahol mérésekkel igyekezett pontosítani a vulkán alakváltozását. Bob Christiansen hajnal 5:50-kor telefonált neki: "Mi újság odafenn?" - kérdezte. "Nagyon klassz minden, teljesen tiszta az idő, a hegy teljesen jól látszik." - válaszolt Johnston. Már nem sok ideje volt, nemsokára érkezik Don Swanson, hogy felváltsa. Swanson már készülődött, amikor még ránézett a szeizmogramra: egy óriási kilengést látott, a hegyet egy 5,1 magnitúdójú földrengés rázta meg....
A katasztrofális oldalirányú kitörés első percei... 08:27-kor a hegy még nyugodtnak tűnik, majd 08:32:47-kor, a földrengést követően mintegy 5 perccel az első kőzettömeg már lecsúszott és egy újabb indult lefelé. Fotók: Gary Rosenquist

08:32:49-kor, azaz 2 másodperc múlva a hirtelen felszabaduló nyomás hatalmas erővel robbantja ki oldalirányba a felszín alatti kriptodóm anyagát. 08:32:53-kor már függőleges irányba is elindul a kitörés, miközben a vulkán oldalán lecsúszó kőzettömeg egyre nagyobb mértékben nyitja fel a vulkánt. Már látható a kirobbanó magma sötét hamufelhője. Fotók: Gary Rosenquist

08:33:04-kor, közel 500 km/óra sebességgel tódul ki a vulkáni anyag és lassan utoléri a szintén nagy sebességgel lecsúszó vulkáni törmeléklavinát. 08:33:19-kor, kevesebb mint egy perccel a lejtő összeomláshoz kapcsolódó törmeléklavina megindulása után az oldalirányba kirobbanó vulkáni hamutömeg már megelőzi a törmeléklavina anyagát és hatalmas sebességgel teríti be a tűzhányótól északra és nyugatra lévő területeket. Fotók: Gary Rosenquist

Johnstonnak nem sok ideje volt, csupán annyit tudott a rádióüzenetbe mondani az USGS vancouveri főhadiszállására: „Vancouver! Vancouver! This is it!”... A mintegy 2,5 köbkilométer mennyiségű törmeléklavina közel 30 négyzetkilométer területet pusztított el, az oldalirányba kirobbanó gázokkal telített hamuáradat pálcikaként fektette el a hatalmas kiterjedésű erdők fáit. Az oldalirányú kirobbanás mindössze fél percig tartott és egy perc alatt mindent letarolt a vulkán közelében. A kürtőből felfelé kitóduló pliniusi kitörési felhő nem egészen 15 perc alatt több mint 20 kilométer magasra emelkedett, majd keleti irányba sodródott el és délutánra már több mint 1000 kilométer távolságban is hullott a vulkáni hamueső. A szintén lezúduló jég felolvadva sebesen terjedő iszapárakat indított el a vulkán környékén lévő folyómedrekben. Szörnyű pusztítás történt rövid idő alatt, 57-en estek áldozatul... Mondhatni "csak", ami részben annak köszönhető, hogy a vulkanológusok előrejelzése alapján lezárták a vulkán környékét, másrészt kora reggeli órában indult meg a kitörés és még nem voltak sokan a vulkán közelében. A pusztítás ugyanis túlnőtt a vörös zónán. Az áldozatok többsége azon kívül tartózkodott... Ekkora kitörésre ugyanis senki sem számított hiszen ilyen típusú kitörést még nem figyeltek meg, erre nem volt még tapasztalat!
A The Columbian interaktív térképe az áldozatok helyét mutatja. Részletek: interaktív térkép

Az áldozatok között Dave Johnstonon kívül további geológusok is voltak. James Fitzgerald, Jr., egy fiatal doktorandusz a Spud hegyen volt, jó 10 kilométerre nyugatra a Mt. St. Helenstől. A doktori munkájához végzett terepi megfigyeléseket és amíg két társa egy közeli szálláshelyen éjszakáztak, ő a terepen vert sátrat május 17. éjszaka. Holttestét vulkáni hamuval belepett autójában találták meg, halálát a belélegzett vulkáni hamu általi fulladás okozta. Bob Kaseweter, amatőr vulkanológus volt, aki társával egyedül lehetett bent a vörös zónában Harry Trumanon kívül (ő egyszerűen megtagadta a távozást). Egy akkumulátorról működtetett szeizmográfon gyűjtötte az adatokat és fotózta folyamatosan a hegyet. Autójuk ott volt a közelükben, ha menekülni kell, de erre idejük nem volt. A hatalmas törmeléklavina pillanatok alatt elsodorta őket. Mindhárman, ahogy Johnston is, munkájukat végezték, megfigyeléseikkel igyekeztek jobban megérteni a vulkán viselkedését. Emléküket megőrzi a szakma, ők egy kivételes időben, kivételes bátorsággal dolgoztak, hogy sok ember életét megmentsék! Fontos emlékezni rájuk, mert tudni kell azt, hogy a vulkanológus munkája adott esetben mit jelent. Dave Johnston volt többek között az, aki mindig világosan és egyértelműen fogalmazott és hívta fel a veszélyre a figyelmet akkor, amikor mások igyekeztek árnyaltabban fogalmazni. Ez is kellett ahhoz, hogy a hatóságok szigorúan vegyék a belépési tiltást akkor is, ha nem kis nyomás nehezedett rájuk, hogy oldjanak a szigorúságon. A világos állásponthoz persze kellett a szakmai tapasztalat (korábban az alaszkai Augustine vulkán esetében élte át mit is jelent egy piroklaszt-ár), valamint az a rengeteg mérés és megfigyelés, amit a Mt. St. Helens vulkánon tett, még percekkel a halála előtt is! Ezzel sok-sok életet mentett meg.
Vajon ki tenné meg? Szemben az oldalán egyre jobban púposodó vulkánnal a Coldwater II megfigyelő ponton. Itt volt Dave Johnston szolgálatban, amikor megindult a nagy kitörés. Ő tudta, hogy ez az esemény bármikor bekövetkezhet. Nem ő volt soron, de vállalta, hogy beugrik társa helyett... Április 30-án a vulkán kráterébe is leereszkedett, hogy mintát vegyen a kis tó vizéből. Ennek összetétele ugyanis fontos információt ad arra, hogy vajon közeledik-e a magma... Ki tenné meg? Forrás: USGS Volcanoes Facebook képgalléria a Mt St Helens kitörésének 35. évfordulója alkalmából

Végül, még egy fontos dolgot meg kell jegyezni... Vajon mennyire ismeri el a társadalom, hogy a vulkanológusok munkája elengedhetetlen, hogy kiemelten fontos, ami adott esetben életek ezreit óvhatja meg? 1980 előtt a döntéshozók nem nagyon gondolták azt, hogy ez egy fontos tevékenység. A vulkánok esetében Amerikában mindenki arra gondolt, hogy kitörések csak Hawaii-n történhetnek és azok inkább csak látványos lávafolyások, semmint hatalmas, pusztító robbanásos események. 1979-ben a USGS vulkáni veszély programja kevesebb mint évi 1 millió dollár költségvetési támogatást kapott. A Mt. St. Helens kitörése azonban az amerikai kormány figyelmét is felhívta, hogy úgy tűnik ezek a szakemberek hasznos és a társadalomnak értékes munkát végeznek. A program költségvetése 1981-ben 12,6 millió dollárra ugrott! Sajnos tragédiák kellenek mindig ahhoz, hogy az emberek észbe kapjanak: talán erre előre lehetett volna készülni?! Most az amerikai kormányzat ismét jelentősen csökkenteni akarja a földtudományos támogatását... Minek a földtudomány, miért is kell támogatni? Egyáltalán valós tudomány ez? - vetik fel, persze többnyire olyanok, akik nem nézik jó szemmel, hogy szakemberek, szakmai alapon fogalmaznak meg véleményeket, olyanokat is, amik nem feltétlenül jók az ipari lobbinak.
Mi a jó tudomány? Csak az, ami a döntéshozóknak tetszik? Csak az, ami úgymond innovatív, aminek eredményei rögtön visszaforgathatók a gazdaságba? Kell egyáltalán alapkutatás? Sokan teszik fel ezeket a kérdéseket és az irány aggasztó... nem csak Amerikában, hanem sok-sok más országban is, így Magyarországon is egyre kevéssé ismerik el az alapkutatás fontosságát. Lovász László, az akadémia elnöke, a közelmúltban Brüsszelben érvelt azért, hogy fontos az alapkutatások támogatása és úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság vezetői ezt megértették. Csak remélni lehet, hogy ezek itthon is nyitott fülekre találnak. A vulkanológia tudománya sem tartana ott, ahol most van, nem tartana itt, ha nem lenne az egyre bővülő és adott esetben emberek tízezreinek életét megmentő alapismeret a vulkánokról, a vulkáni működésről. Olyan ismeretek, amit az alapkutatások alapoznak meg! A Mt. St. Helens kitörésének 35. évfordulója, Dave Johnston, Fitzgerald, Kaseweter áldozata erre is kell, hogy emlékeztessen. Ezek is kellettek például ahhoz, hogy 2010. őszén a vulkanológusok időben meghozott döntései emberéletek ezreit óvják meg a Merapi kitörése esetében.
Jó lenne, ha a jövőben nem a természeti események okozta tragédiákból kellene tanulni, hanem lehetünk akár pro-aktívak és felkészültek is! Ehhez pedig kellenek az alapkutatási földtudományi ismeretek és a tudás minél szélesebb körben való terjesztése!

Best Blogger Tips

2015. május 14., csütörtök

Újra kitörésben az Etna

Frissítés (2015.05.15. 14:40)

"A vulkáni működés ünnepe!" - állítja Boris Behncke, a cataniai INGV Osservatorio Etneo munkatársa, amikor az Etna működésbe lép. Az alábbi képek alapján nem lehet kétségünk efelől, hiszen az Etna a vulkáni kitörések minden szépségét felvonultatja! A vulkánkitörés jelenleg is tart, az Új Délkeleti kráter kpján több kürtőből is nagy dörrenésekkel zajlanak a robbanásos kitörések, miközben a kúp oldalában felnyílt hasadékból már több mint 2 kilométer távolságba jutott el a vékony lávafolyam. A láva a Valle del Bove völgyében halad már lefelé és káprázatos színjátékkal tette az éjszakát felejthetetlenné. A vulkánkitörés helyszíne, a csúcsi kráterterület le van zárva, de bőven vannak kilátó pontok, ahol ilyenkor fotósok tucatjai vernek tanyát és készítik a szebbnél szebb felvételeket. Közben a webkamerákon is követhetők az események, hacsak nem ül meg felhő az Etna csúcsán. Tegnap este friss hó is hullott a kitörések közben. A mai nap érdekessége, hogy volt egy idő, amikor két kráter is egyszerre működött, a fiatal Új Délkeleti Kráter sikerét látva a Bocca Nuova kráterében is volt egy kisebb robbanásos kitörés. A földremegés amplitúdó még mindig magas, a hétvégén vélhetően magasra szökik a vulkánturizmus Szicíliában!
A vulkáni működés ünnepe! - Kitörésben az Etna május 14. éjszakáján. Fotók: Alessandro Lo Piccolo, Giovanni Puglionisi, Guiseppe Distefano, Fabio Caltabiano



Eredeti bejegyzés:

Ismét kitörésben a szicíliai Etna! Utoljára február elején csordogált lefelé izzó lávafolyam a vulkán oldalán, azóta csak időszakos kisebb robbanásos kitörések játszódtak a csúcskráterek valamelyikében. A bő három hónapos pihenő jót tett a tűzhányónak. Május első napjaiban egyre sekélyebb mélységből kiinduló földremegés jelek érkeztek, ami arra utalt, hogy elindult egy magmatömeg a felszín felé. Május 12-én, nagyjából egy hét alatt már az is körvonalazódott, hogy a magma az Új-Délkeleti kráterhez közelít és ekkor már meg is indultak az első kisebb robbanásos kitörések. Május 13-án a stromboli-típusú robbanásos kitörések már hevesebbé váltak, estére pedig egy hasadék nyílt a vulkáni kúp keleti oldalában. Ezt követően egy vékony lávafolyam indult el lefelé. A vulkáni működés jelenleg is tart, a földremegés folyamatos, amplitúdója jelenleg is magas. A kitörés jellege nagyon hasonló a 3 hónappal ezelőtti kitöréshez.
Az Etna alatti földremegés fészekmélységének változása május 4. (baloldali ábra) ás május 12. (jobboldali ábra) között. Forrás: Boris Behncke

Életképek az Etna május 12-én kezdődött vulkáni kitöréséről: stromboli-típusú lávatűzijáték kitörések, majd az oldalán megnyílt vulkáni kúpból is folyik a láva. Fotók: Dario Lo Scavo (fent) és Alessandro Lo Piccolo (lent)


A vulkáni kitörés a RadioStudio Italia webkameráján keresztül követhető.

Inferno - Friss webkamera képek

Best Blogger Tips

2015. május 7., csütörtök

Felfedezők Napja 2015 - Vonzó és veszélyes tűzhányók, vulkánkitörések nyomában

2015. május 9-én, a budapesti Millenáris Parkban immár harmadik alkalommal nyitja meg kapuit a Felfedezők Napja rendezvénye a FÖLDGÖMB magazin és a Magyar Földrajzi Társaság szervezésében. Idén több más kutatóexpedíció mellett a vulkánok kerülnek fókuszba. Itt az alkalom, hogy találkozzanak hazai vulkanológusokkal, itt kiderül mit csinál egy vulkanológus a Kárpát-medencében, kutatásaival hogyan járulhat hozzá akár a vulkáni veszély előrejelzés jobbításához, a tűzhányók működésének jobb megértéséhez. A kutatóexpedíciók fontosak, mert ezek segítik feltárni a természet folyamatait, ezek segítik azt, hogy jobban megismerjük mi vesz körül. A kutatóexpedíciók eredményeit pedig jó, ha minél többen megismerik, mert a társadalmak fennmaradását nem a fogyasztás segíti, hanem az, ha a társadalmak képesek együtt élni a környezettel, figyelmet fordítanak arra is, hogy mi veszi körül őket, ha úgy élnek, hogy azzal ne rombolják környezetüket és ismerik azokat a természeti folyamatokat is, amik adott esetben veszélyeztethetik az embereket, a társadalmi javakat! Ezzel válhatunk valóban környezettudatosakká, ez az első lépés! Ehhez pedig elengedhetetlen a minőségi ismeretterjesztés, amit ez a rendezvény is szolgál. A tudósok, a kutatók eredményei akkor válnak valóban hasznossá, ha erre a társadalom is odafigyel, ha meghallják és megértik, amit a kutatók csinálnak. Most itt a lehetőség! A tudomány nem csak akkor hasznos, ha közvetlen anyagi hasznot hoz, hanem akkor is, ha alapkutatási eredményeivel elősegíti a környező természet működésének jobb megértését! Ez pedig anyagiakban nem felmérhető hasznot hoz: a társadalmak túlélését!
2015. május 9-én a Felfedezők napján a tűzhányók, a vulkáni működés lesz a középpontban! Fotó: Brad Lewis

A rendezvénynek különös aktualitást ad a történelmi idők legnagyobb ismert vulkánkitörésének 200-dik évfordulója. A Tambora kitörése sok-sok értékes üzenetet, sok-sok megfontolandó gondolatot ébreszt. Lesz-e még ehhez hasonló vulkánkitörés, lesz-e még ehhez hasonló globális hatás? Hogyan reagál majd erre a modern, technikailag fejlettnek gondolt társadalom? Védettek vagy jóval védtelenebbek vagyunk, mint az 1800-as évek elején? Ma már 86 országban több mint 800 millió ember él potenciálisan aktív vulkán 100 kilométeres közelében, azaz van közvetlenül potenciális vulkáni veszélynek kitéve. Ez a Föld lakosságának mintegy 10 százaléka! Csak az elmúlt hónapokban 4 település tűnt el a Föld felszínéről vulkáni működés következtében! Lesz miről beszélni, lesz bőven érdekes és izgalmas téma! Az egész napos program során számos előadás is elhangzik, elkalauzoljuk az érdeklődőket az Eifeltől Szantorini szigetéig, Izlandtól a Kanári-szigetekig és vendégünk lesz Juhász Árpád is, aki világ-körüli útjai során tűzhányókba és tűzhányókra is eljutott. Az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport kezdetektől részt vesz a rendezvényen és most is ott lesz önálló standdal és számos előadással. A Csomád Vulkánexpedíció keretében már több mint egy évtizede kutatjuk a Kárpát-medence legfiatalabb tűzhányóját. Eredmények bőven vannak, sőt a rendezvényen egy teljesen friss tudományos eredményt is megosztunk, kiderül, hogy pontosan mikor voltak a székelyföldi Csomád legnagyobb kitörései!
Természetesen egy ilyen rendezvény nem csupán az ismeretszerzést szolgálja, hanem a tartalmas, szórakoztató idő eltöltését, az élményszerzést is. A lehetőségekről, a változatos programokról részletesen tájékoztat a rendezvény honlapja.
Vulkánkitörést pontosan előre jelezni nem lehet! Ehhez meg kell mondani azt, hogy pontosan hol, mikor és mekkora vulkánkitörés lesz! Az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport azonban most mégis megkísérel egy pontos előre jelzést!
2015. május 9. 11:20, Millenáris, Budapest... Nagyszínpad... és valahogy így néz ki majd... Aki kíváncsi jöjjön és nézze meg!
A Grimsvötn vulkán 2011-es kitörésének befejező szakasza - vajon ehhez hasonlót látunk majd május 9-én a Millenárson?

Best Blogger Tips

2015. április 23., csütörtök

Calbuco: hatalmas vulkánkitörés Chilében

A chilei tűzhányók nagyon gyorsan ébrednek és tüzelnek! 2008-ban a Chaiten vulkán úgy ébredt hatalmas robbanással, hogy először a szakemberek sem tudták melyik vulkán tört ki. Csupán néhány órás előjelet adott hatalmas kitörése előtt. Most a Calbuco tett hasonlóképpen. Helyi idő szerint tegnap délután fél 6-kor tört ki váratlanul úgy, hogy csupán egy rövid földrengés raj előzte meg mindössze 2 órával a kitörést. Nem volt különösebb előjel, a szakemberek inkább a közeli Villarica folyamatos és látványos kitörését figyelték.
A képek magukért beszélnek... Hatalmas erejű vulkánkitörés kezdődött Chilében helyi idő szerint tegnap délután. Fotók forrása: twitter fotók és Nacional

A vulkáni hamuanyag elementáris erővel tört ki a tűzhányóból és jutott fel több mint 10 kilométer magasba, ahol szélesen szétterült (a felhő valószínűleg elérhette a sztratoszféra alsó részét). A lemenő nap fantasztikus színekbe festette a kitörési felhőt. Este felé egy kicsit elcsendesedett a vulkán, majd éjfél után egy még erősebb robbanásos kitörés kezdődött. A kitörési felhőben villámok cikáztak még félelmetesebbé téve az éjszakát. A vulkántól délre található a közel 200 ezer lakosú Puerto Montt, szerencsére úgy tűnik, hogy a népes várost kevéssé éri a hamuhullás, az inkább az északi területeken okoz gondot. Több ezer embert telepítettek ki, egyelőre áldozatokról nincs jelentés.
A Calbuco vulkán utoljára 1972 augusztusában tört ki, jelentősebb kitörése 1961-ben volt, ami bő két hónapig tartott (ez VEI=3 erősségű volt). A vulkán történetében azonban bőven vannak jelentősebb, VEI=4 erősségű kitörések is, sőt 8700 éve volt egy VEI=5 nagyságú kitörése is! A tűzhányó robbanásos működése jelenleg is tart, friss információkkal még jelentkezünk!
A éjjeli második erőteljesebb kitörés képei. Fotók forrása: twitter fotók, Jorge Nauto és Nacional


aki pedig mozgásban szeretné látni... első felvonás - a kezdeti kitörés:

második felvonás - az éjjeli, még erőteljesebb folytatás:

Best Blogger Tips

2015. április 10., péntek

A Tambora kitörésének 200. évfordulójára - tudósítás a berni konferenciáról - 2

Pontosan a mai napon, 200 évvel ezelőtt, 1815. április 10-én, késő este egy újabb hatalmas robbanás rázta meg a Tambora tűzhányót. A környék lakói még az 5 nappal ezelőtti jelentős vulkáni kitörés során mindent beborító vulkáni hamut igyekeztek eltakarítani és megnyugodtak, hogy a váratlan kitörés után ismét minden nyugodtnak tűnt. De nem! A tűzhányó másodszor is kopogtatott és elemi erővel zúdult ki belőle több tucat köbkilométer mennyiségű vulkáni anyag. "Rövid idő alatt a teljes Tomboro hegy mintha tűzben állott volna, lángnyelvek csaptak fel belőle, nem csökkenő dühvel tombolt." - idézte fel a történteket Sanngir fejedelme, aki csodával határos módon maradt életben.
"Három lángnyelv csapott fel, majd mintha a teljes Tomboro hegy tűzben állott volna". A berni konferencián Adjat Sudradjat, az indonéziai Padjadjaran egyetem professzora idézte fel a 200 évvel ezelőtt történteket.

Az erőteljes robbanásos kitörést követően néhány óra múlva a kitörési felhő összeomlott és mindent elsöprő piroklaszt-ár zúdult le a tűzhányó lejtőjén. Több mint 10 ezer ember halt meg azonnal, egyes településeket több méter vastag vulkáni hamu fedett be. A további következmények pedig az egész Földön katasztrofálisak voltak! A Tambora kitörése az egész világot megrengette. A Bernben ezen a héten, április 7. és 10. között tartott Tambora konferencia fantasztikus tapasztalatokat adott arra, hogy hol áll a tudomány egy ilyen ritka, de jelentős hatású természeti esemény megértésében. Az itt szerzett élmények, ismeretek feldolgozása még napokon keresztül meghatározza gondolataimat és minden bizonnyal meghatározzák majd a további kutatásainkat is.
Stephen Self volt munkatársaival az első, aki részletes vulkanológiai kutatás alapjánrekonstruálta és publikálta a kitörés lefolyását.

A konferencián a legkiválóbb klímakutató szakemberek, vulkanológusok, történészek gyűltek össze, ami eleve megadta a találkozó hatalmas szakmai rangját és jelentőségét. Az itt elhangzott eredmények, az élén viták nagyban elősegítik azt is, hogy számba véve és értékelve a 200 évvel ezelőtt történt eseményeket fel lehessen készülni egy jövőbeli globális kihatású vulkáni kitörés kezelésére. A konferencián két beszámoló (egy poszteres bemutató és egy előadás) összesítette a térségünket érintő hatásokat, amelyek sokak számára újdonság volt és amit Christian Pfister, a berni egyetem nemzetközi szaktekintélye, emeritus professzora a következőképpen kommentált:

Európában a Tambora kitörése következményeként az egyik legnagyobb mértékben sújtott terület a Kárpát-medence, Magyarország és környezete volt.


Mi történt Magyarországon 1815-1816-ban, milyen hatások érték a Tambora kitörése nyomán? Ezt mutattuk be poszteren és előadásban, az eredmények kiemelt figyelmet kaptak

Mindkét bemutató aláhúzta, hogy a Magyarország térségét különösen súlyosan érintő hatásban szerepet játszottak a korábbi nehéz évek is, azaz a lakosság már sokat szenvedett, a társadalom már különösen érzékeny volt, amikor elérkezett 1815 nyara, majd 1816, amikor még súlyosabb időjárási viszonyok jöttek és olyan extrém események, ami miatt tízezrek haltak meg. Kiss Andrea, a bécsi egyetem munkatársa hangsúlyosan mutatta be, hogy gyakorlatilag hónapokon keresztül vízben tocsogott az ország, Szegeden a Tisza 6 hónap folyamatos áradás után 1816. nyarán az egyik legnagyobb árvízét produkálta. A konferencián fontos volt jelenlétünk, hiszen szakmai eredményeinkkel, a térségünket érintő különleges időjárási viszonyok, a társadalmai következmények összefoglalásával, a Kárpát-medencéből első alkalommal közölt, 1200-ig visszamenő, éves felbontású dendrokronológiai idősor közlésével az egyik legrészletesebb dokumentált területi feldolgozást sikerült nyújtanunk a Tambora kitörésnek Európára gyakorolt hatásáról.

Best Blogger Tips

2015. április 7., kedd

A Tambora kitörésének 200. évfordulójára - tudósítás a berni konferenciáról - 1

A Tambora kitörésének 200-dik évfordulójának alkalmából a svájci Bernben 2015. április 7. és 10. között zajlik egy nemzetközi konferencia, ahol többek között vulkanológusok, légkörfizikusok, éghajlatkutatók, történelmi környezetkutatók gyűltek össze, hogy összefoglalják a történelmi idők legnagyobb ismert vulkánkitörésének lefolyásáról, hatásáról és következményeiről rendelkezésre álló ismereteket, valamint mindezek alapján értékeljék azt, hogy milyen hatása lenne egy ilyen vulkánkitörésnek a jövőben.
Emlékbélyeg a Tambora kitörésének 200-dik évfordulójára

A konferencia első napján Stefan Brönnimann a Berni egyetem munkatársa nyitotta meg a rendezvényt a szervezők nevében. Brönnimann megvilágította azt is, hogy miért éppen Bernben tartják ezt a konferenciát. A vulkáni kitörés klimatikus hatása katasztrofális hatással volt Svájc lakosságára is, mellesleg a svájci Genfi-tó partján született meg Frankenstein története Mary Shelley írásában és itt írta Lord Byron apokaliptikus, az akkori környezetet hűen tükröző „Sötétség” c. versét is. Ezt követően Thierry Courvoisier, a Svájci Tudományos Akadémia elnöke köszöntötte a konferencia mintegy 100 részvevőjét. Megjegyezte, hogy 2015-ben van a svájci akadémia alapításának 200-dik évfordulója is. Az akadémia kezdeti kulcskérdései között szerepelt az is, hogy vajon mivel magyarázható az Alpok térségének különösen hideg klimatikus viszonya, ami részben a Tambora kitörésével volt magyarázható.
A Tambora 1815. áprilisi kitörése nyomán a pajzsvulkán felső 1000 méteres része eltűnt, helyette egy tátongó kaldera maradt. Fotó: Iwan Setiyawan és NASA Observatory

Az első nap Clive Oppenheimer, Stephen Self és Heryadi Rachmat foglalta össze a vulkánkitörésről rendelkezésre álló ismereteket. Érdekes módon meglehetősen kevés kutatómunka irányult a Tambora vulkáni működésére és magára az 1815-ös kitörésre. Ennek legfőbb oka, hogy a terület nehezen megközelíthető és nem túl biztonságos. Ennek ellenére, az egykori feljegyzésekből, akárcsak a Vezúv 79-es kitörését lejegyző ifjabb Plinius leveleiből kibontakozik a kitörés katasztrofális lefolyása. Oppenheimer átfogó előadásában rámutatott arra, hogy milyen érzékeny kapcsolat van a természeti folyamatok, például nagy vulkánkitörések, az éghajlat, az élelmiszer ellátás, a társadalmi reakció között és feszegette azt is, hogy vajon merre forgott volna a történelem kereke, ha néhány nagy vulkánkitörés nem következett volna be. Egy anomális vulkáni esemény láncreakció folyamatot indíthat el ebben a kapcsolatrendszerben, aminek megértése és minden aspektusának feltárása kulcskérdés a jövőre nézve. Steve Self hangsúlyozta annak fontosságát, hogy egyre pontosabban tudjuk megbecsülni a nagy vulkánkitörések során felszínre került magma mennyiségét és mindezek alapján előrejelzést tudjunk adni a különösen nagy vulkánkitörések ismétlődési gyakoriságáról.
1816 nyári hőmérséklet eloszlása az 1971-2000. évi átlaghoz képest. Forrás: NOAA

Susan Solomon az elmúlt évtizedek vulkánkitöréseinek éghajlati hatásáról mutatott be kutatási eredményeket, amelyekből kiviláglott, hogy a 21. század elején számos vulkánkitörés együttes hatása hozzájárult ahhoz, hogy nem emelkedett olyan mértékben a globális átlaghőmérséklet, ahogy azt a hivatalos tanulmányokban előzetesen jósolták. Mindezt figyelembe kell venni a jövőre vonatkozó éghajlatváltozási modellekben. Alan Robock azt mutatta be, hogy milyen veszélyeket jelent a sokak által javasolt és szorgalmazott emberi klíma beavatkozás, azaz globális éghajlatmérnökség (’geoengineering’). Maga az ötlet a vulkáni működés éghajlat módosító hatásából származik, azonban Robock számos példával érzékeltette, hogy mindebből mennyi kár származhat.
a konferencia folytatódik...

Best Blogger Tips