2014. november 11., kedd

L'Aquila ítélet - felmentették a tudósokat a vád alól

Az olasz fellebbviteli bíróság megváltoztatta a 2012-ben első fokon hozott ítéletet, miszerint hat tudós (szeizmológus, vulkanológus szakemberek) és egy polgári védelmi szakember bűnös, mégpedig gondatlanságból elkövetett emberölés vádjában. Mindezért akkor 6 év börtön büntetésre ítélték őket, most a hat tudós felmentést kapott, a polgári védelmi szakember büntetését pedig 2 év felfüggesztett börtönre módosították. Az ok a közép-olaszországi l'Aquila települést 2009-ben romba döntő földrengés előrejelzése, amelynek során több mint 300-as haltak meg. Az esettel részletesen foglalkoztunk korábban, felvetve a tudósok felelősségét, a természeti veszélyek előrejelezhetőségének, a hatékony veszély kommunikációnak a kérdését és a társadalom elvárásait a természeti veszélyek előrejelezhetőségéről.
Ki a hibás? - tettem fel akkor a kérdést és úgy vélem ez egy fontos mozzanat az ügyben. Amikor történik velünk valami, sok esetben az első dolog az, hogy hibást keressünk. Ki az, aki okolható, aki mulasztott, aki miatt az adott esemény bekövetkezett. Ez egy - sajnálatos - jellemző emberi tulajdonság, de pszichikailag megmagyarázható, érthető, hiszen szeretnénk valamibe kapaszkodni, szeretnénk tudni azt, hogy valaki dönthetett, cselekedhetett volna úgy, hogy az esemény ne következzen be. Más szóval, kell egy bűnös! Ha megvan a bűnös, akkor valamelyest megnyugodhatunk. Így persze maguk az események sok esetben már másodlagosak és sok esetben elfelejtődnek. A kérdés tehát ebben az esetben is, hogy van-e létjogosultsága bűnöst keresni azért, mert több mint 300-an meghaltak egy földrengés következtében? Ahogy az életben gyakran előjön ilyen kérdésben, a válasz nem egyszerű. Nem egyszerű, mert az esetek többségében nem lehet egyértelműen bizonyítani a bűnösséget. Ez pedig különösen igaz akkor, amikor egy természeti esemény történik, aminek következményei is vannak és ebben merül fel az emberi bűnösség kérdése.
Előre lehet jelezni egy pusztító természeti eseményt, legyen szó földrengésről, vulkánkitörésről, meteorológiai folyamatról? Sokszor elmondtam, leírtam, ehhez az kell, hogy pontosan meg kell határozni a helyet, az időt és a folyamat hatását. Ha ebből bármelyik nem jön be, akkor az előrejelzés rossz és annak akár súlyos következményei lehetnek. Ha belegondolunk, világosan láthatjuk, hogy lehetetlen mindezt megtenni, természeti folyamatokat ilyen szinten előrejelezni! Ez nem azt jelenti, hogy kilátástalan a helyzetünk, hogy fölöslegesek az e kérdésekkel foglalkozó szakemberek. Mindez azt jelenti, hogy:
1. Tudni kell azt, hogy a szakemberek a veszélyhelyzetre tudják felhívni a figyelmet és nem arra, hogy az mikor, hol és milyen mértékben következik be!
2. Tudni kell azt, hogy mindez körültekintő és részletes tudományos vizsgálatokkal alapozható csak meg és ennek megállapítása rendkívül fontos a társadalom számára.
3. Ha tudjuk, hogy van veszélyhelyzet, akkor ismernünk kell azt, hogy mit tehetünk akkor, ha az bekövetkezik.
4. Tudni kell azt, hogy az esemény bekövetkezésére senki nem fog pontosan előre figyelmeztetni, arra magunknak kell figyelni, ismernünk kell a veszélyhelyzetet!
A szakemberek felelőssége arra terjed, hogy felmérjék a veszélyhelyzetet, hogy mindezt kommunikálják részben a döntéshozók, részben az emberek felé. A döntéshozók felelőssége, hogy az ismertetett veszélyhelyzetben meghozzák a szükséges intézkedést, az emberek felelőssége, hogy tudják, ismerjék a veszélyhelyzetet.
A l'aquilai esetben mindezek alapján az egyik kulcstényező, hogy ISMERT VOLT az, hogy a település egy különösen földrengés veszélyeztetett területen fekszik. Az alábbi térkép 2004-ben készült és Olaszország földrengés veszélyeztetettségét mutatja. L'Aquila a szeizmikusan leginkább veszélyes területen fekszik, azaz a szakemberek üzenete világos.

Olaszország földrengés veszélyeztetettségét térképe 2004-ből. A számok és a kapcsolódó színek a vízszintes talajgyorsulás maximális értékeit mutatják, ami kifejezi a földrengés veszélyeztetettség fokát. Forrás: INGV


A veszélyhelyzet tehát világos kellett legyen mindenki előtt! Persze felmerül a kérdés, hogy vajon a döntéshozók (nem a vádlottak) megtettek mindent? Az épületek vajon földrengés biztosak voltak? Vajon a lakosság megfelelően felkészített volt, hogy adott esetben tudják mit kell csinálni (l. japán vagy kaliforniai példák)? Azonban minden eseménynek megvannak a maga sajátosságai is - ezek persze utólag mindig jobban láthatók. A l'aquilai pusztító földrengés előtt hónapokon keresztül voltak kisebb földrengések. Ezzel a lakosságnak együtt kellett élnie, senki nem tudta, hogy mit hoz a következő nap. Fontos megjegyezni, hogy ezzel még semmi különleges nem történt, a földrengésraj alátámasztotta azt, hogy a hely szeizmikusan különösen veszélyes. A kérdés persze felmerül, hogy lehet-e ennél rosszabb is, jöhet-e ezeknél nagyobb földrengés? E kérdéskörben nem elhanyagolható egy bizonyos Giampaolo Giuliani fellépése, aki vette a bátorságot és napra, helyre pontosan ki merte jelenti, hogy romboló földrengés lesz (korábbi írásomban erről is lehet olvasni)! Mert mindig vannak, akik megmondják a tutit, mert mindig vannak, akik hisznek azokban, akik megmerik mondani a tutit, akkor is, ha a szakemberek állítják, hogy ez nem lehetséges. Mert "kellenek" az ilyen hétköznapi hősök, ez is az emberi gondolkodás - sajnos nagyon veszélyes - jellemző tulajdonsága. Valakiben hinni kell, ha már a szakemberek csak valószínűségekben tudnak beszélni és tele vannak mondataik a "talán", "lehetséges", "előfordulhat", "nincs kizárva" szavakkal. Innentől kezdve pedig a szakember helyzete nagy mértékben nehezedik. Egy felforrósodott légkörben sokszor nehéz higgadtan nyilatkozni.
A másik - ennél jóval nehezebben ellenőrizhető, de nem kizárt - tényező a politika szerepe, amit sokan felvetnek ennek az esetnek a kapcsán is. A politikusok, a döntéshozók vajon tudják-e befolyásolni és ha igen, hogyan, a szakembereket, tudják-e befolyásolni őket, hogy adott esetben mit mondjanak? Nos, ez már egy olyan sikamlós téma, amiben bőven lehet példákat felhozni és nem tagadható az ilyen esetek megléte. Visszatérve a fenti gondolatmenetre, természetesen a szakemberek felelőssége, hogy ne engedjenek az ilyen csábításoknak és maradjanak mindig is szakemberek! Vajon volt-e a l'aquilai esetben ilyen is a háttérben? Ez nehezen kideríthető, nehezen bizonyítható, azonban a per nem erről szólt és ha volt is ilyen, akkor a valódi felelősök, a döntéshozók, még csak érintve sem lettek e kérdésben.
A 2012-es bírósági ítélet jelentős felbolydulást váltott ki a szakemberek körében és sok szakmai szervezet tiltakozott a tudósok elítélése miatt. Az üzenet ugyanis nagyon fenyegető: mindezek után, amikor akár elítélhetik a szakembert azért, és ahogy mond egy véleményt, vajon melyik szakember veszi a bátorságot, hogy nyilatkozzék, hogy előrejelzést adjon egy veszélyhelyzetben? A társadalom vajon mennyire marad védtelen, ha a szakemberek ilyen bizonytalanságba kerülnek? A társadalom, az emberek továbbra is egyértelmű válaszokat várnak, a szakemberek pedig még nagyobb bizonytalansággal válaszolnak, aki egyáltalán vállalja a válaszadást, adott esetben egy kulcsfontosságú lépés meghozatalát. A mostani döntés után a szakemberek fellélegezhetnek, azonban ez nem jelenti azt, hogy minden marad a régiben. A földmozgás miatt 300-as haltak meg! Ez nem fordítható vissza! Ez katasztrófa! Ebből tanulni kell! Nem ítélettel, hanem számvetéssel, mert úgy gondolom ezzel lehet és kell tartozni az áldozatoknak és hozzátartozójuknak.
Tudni kell a szakembereknek a felelősségüket! Tudni kell azt, hogy tudásuknak, a tudományos munkájuknak, az értelmezésüknek akár a társadalom mindennapjaira is lefordítható üzenetei vannak, azaz adott esetben egy lehetséges veszélyre való felhívás, egy veszélyeztetettség tényének dokumentálása kiemelten fontos része lehet munkájuknak. Tisztában kell lenni a szakembereknek is, hogy mindezt adott esetben megfelelően kommunikálni kell úgy, hogy az emberek is megértsék. Erre nem minden szakember képes megfelelően, hiszen a tudósok nyelvezete sokszor más, mint amit az emberek megértenek. Tudni kell tehát azt, hogy kellenek olyan emberek, akik megfelelő módon át tudják adni a veszélyhelyzet üzenetét, akik el tudják megfelelően magyarázni az embereknek, hogy mit is jelent például egy földrengés veszélyeztetettség. Tudni kell a döntéshozóknak, hogy mindezek az ismeretek fontosak a társadalom számára, hogy kellenek olyan emberek, kellenek tudódok, akik bár alapkutatásokat végeznek, azonban az ebből származó ismeretek akár beépülhetnek például egy veszélyhelyzet kezelési felkészülési tervbe. Tudni kell azt, hogy ez akkor is fontos, hogy ha nem heteken, hónapokon belül következik be a veszély, hanem csak esetleg évek vagy évtizedek múlva. Tudni kell azt a döntéshozóknak, hogy a kis valószínűségű, azaz viszonylag ritkán előforduló veszélyekkel is érdemes és kell foglalkozni, mert ezek adott esetben - "váratlanságuk" miatt - sokkal felkészületlenebbül éri az embereket, a társadalmat. Tudni kell a döntéshozóknak, hogy ha felmerül a veszélyeztetettség kérdése, akkor erre milyen válaszokat kell adni, hogyan kell felkészülni! Tudni kell az embereknek is, hogy mit jelent egy természeti veszélyeztetettség. Tudni kell az embereknek, hogy ez mit jelent, hogy adott esetben ilyenkor mit kell csinálni és azt is, hogy senki sem fogja megmondani nekik, hogy na most, most jön a veszély, azaz nem szabad elvárni, hogy majd akkor cselekszem ha szólnak! Tudni kell azt, hogy ehhez szükséges a szakszerű ismeretterjesztés, a tudás közérthető átadása, mert csak a tudás az, ami segít egy adott helyzetben, és csak az tud megfelelően reagálni, aki ismeretek birtokában van.
A l'aquilai eset üzenete tehát nem az, hogy ki volt a bűnös és volt-e egyáltalán, hanem az, hogy ebből mit tudunk tanulni? Ne feledjük, mindig utólag vagyunk okosak! Vagy lehetünk előre is? Hmmm,... úgy vélem bőven van mit tanulnunk, bőven van tennivaló....

Best Blogger Tips

2014. november 7., péntek

Küzdelem a lávával - lávakötegek Pahoa (Hawaii) határában

A hawaii Nagy-sziget (Big Island) délkeleti részén lévő Kilauea vulkáni területen 1983. január első napjaiban kezdődött az a vulkáni működés, ami mind a mai napig, azaz több mint 31 éve megállás nélkül tart. Érdekes módon, a vulkáni kitörés nem a vulkáni terület központi helyén, a Kilauea kalderában indult meg, hanem attól keletre, az úgynevezett Keleti Rift Zónában. A kitörési központot Puʻu ʻŌʻō-nak nevezték el, ami mellett nem sokkal később egy újabb kitörési központ nyílt, ennek neve Kūpaʻianahā lett. A már több mint 30 éve zajló vulkáni működés során közel 5 köbkilométer láva került a felszínre, ami mintegy 130 négyzetkilométer nagyságú területet fed be. Habár sokan úgy gondolják, hogy a Hawaii-szigeteken zajló vulkáni működés nem veszélyes és alapvetően egy turistacsalogató jelenség, azonban meg kell említeni, hogy eddig már több mint 200 emberi építményt rombolt le, többek között utakat, 1990-ben pedig elfedte Kalapana és Kaimū településeket (több mint 100 ház semmisült meg). Most ismét egy lakott települést fenyeget a láva, az izzó lávanyelvek már Pahoa kertjeit nyaldossák.

Érkezik a láva Pahoa település határába. Fotók: USGS HVO (2014. október 24-30)


Elképesztő, közeli felvételek a Pahoa határában lévő pahoehoe lávafolyamról. Forrás: USGS


A Puʻu ʻŌʻō lávaöntő kitörés történetében ritka, amikor nem déli irányba indul el a lávafolyam. 1983 és 1986 között már volt egy ilyen esemény, amikor északkeleti irányba folyt a láva, majd 2013 elején volt egy újabb próbálkozás. 2013. májusában aztán újra nekibuzdult Pele, a hawaii tűzhányók istene és egy újabb lávaömlést indított el, ami 2014. április 9-én már 8.3 km távolságban járt. Ennek a Kahaualeʻa 2 nevet adták. A lávafolyam hossza már elgondolkodtatta a helyi szakembereket, hogy ennek az eseménynek akár veszélyei is lehetnek, hiszen bár még egy jókora erdős területet kellett volna áttörnie a lávafolyamnak, azonban iránya pont Pahoa település felé mutatott, ahol a forgalmas 130 sz. autóút is fut. Innentől kezdve már minden megtett távolságot gondosan figyeltek a szakemberek, számolták a lávautánpótlás mértékét és egyre inkább világossá vált, hogy Pele istennő most nem tréfált és most meg akarja mutatni, hogy ki az úr (vagy úrnő) a szigeten! A a Kahaualeʻa 2 lávafolyás végül leállt, de Pele biztosra ment és egy újabb lávaöntést indított el! 2014. június 27-én egy repedés nyílt a Puʻu ʻŌʻō vulkáni kúp északkeleti peremén és innen ismét északkeleti irányba indult el egy keskeny lávafolyam. Pele célja az volt, hogy újabb távolsági csúcsot döntsön. De mindez hogyan érhető el és egyáltalán mivel magyarázható, hogy a korábbi déli irányú lávaömléssel szemben most északkelet felé haladnak a lávanyelvek?
A Június 27, lávafolyás kiindulási helye (balra) és az erdősséget áttörő lávafolyam szeptember 17-én. Lenti térképek: a Június 27. lávafolyás június 30-án és augusztus 25-én. Forrás: USGS HVO


A viszonylag szokatlan lávafolyási irány alapvetően a kitörési központ helyével magyarázható. A Puʻu ʻŌʻō vulkáni kúp már több lávafolyamot indított el a jó 31 év alatt, ezek általában déli irányba folytak le. 2014. június 27-én a vulkáni kúp északkeleti pereme szakadt fel és buggyant ki belőle az izzó bazaltos magma. Ez a kitörési központ északra helyezkedett el a korábbiakhoz képest, a friss lávát dél felé a korábbi lávakőzetek blokkolták, ezért északkelet felé indult el és haladt tovább. A lávafolyamnak erdős területen vezetett az útja, haladását a felcsapó lángok is jelezték. A következő kérdés, hogy meddig folyhat a láva, egyáltalán hogyan tud akár több kilométer távolságba eljutni egy vékony láva anélkül, hogy megszilárduljon? Amennyiben a felszínen folyik, úgy könnyen megdermedhet, főleg ha csekély az utánpótlás. A kulcs az úgynevezett pahoehoe lávafolyások természetében van. A pahoehoe láva sima felszínű, általában kis vastagságú, kis viszkozitású, azaz könnyen folyós kőzetolvadékhoz kapcsolódó lávatípus (a másik jellegzetes hawaii lávatípus az aa-láva ezzel szemben nehezebben folyó, azaz viszkózusabb lávafolyam, aminek felszínét lávasalak darabok borítják. Mozgása lassabb, viszont vastagabb, nagyobb tömegű, mint a pahoehoe lávák). A pahoehoe lávák jellemzője a lávanyelvekkel való előrehaladás (l. bejegyzés második fotója). A vékony, de viszonylag gyorsan mozgó láva felszíne vékony rétegben megszilárdul, rajta egy kőzetüveges lávabőr alakul ki, ami a mozgás során még képlékeny és ezért meggyűrődhet (így alakul ki a kötélláva). A lávabőr ahogy megreped, ott egy újabb lávanyelv buggyan ki és folyik gyorsan előre, amíg azon is létrejön a lávabőr és ezzel némileg lassul mozgása. Ez a folyamat ismétlődik és a lávafront egyre jobban halad előre. Ezzel az előrenyomulási mechanizmushoz így egy másik fontos lávakialakulási folyamat is társul: a lávafelszín egyre nő, azaz a lávafelszín egyre jobban emelkedik, ami a következő videofelvételen nagyszerűen követhető:
Így halad a pahoehoe láva!. Forrás: CSAV Hawaii

Mi történik tehát? A friss láva folyamatosan táplálja a lávafolyamot mégpedig úgy, hogy egyre jobban emeli felszínét. Ezzel a friss láva már egy viszonylag vastagabb, megszilárdult lávaköteg réteg alatt nyomul előre, mégpedig vígan, mert hőmérséklete alig változik. Ugyanis a felső lávakéreg remekül szigetel! Ezzel a technikával pedig hosszú kilométereket tehet meg akár egy vékony lávafolyam is. A kitörési központból érkezik az utánpótlás, ami végig folyik a leszigetelt, akt több kilométer hosszú lávacsatorna rendszeren és táplálja a lávafronton előrenyomuló lávanyelveket. Így érthető az is, hogy miért zajlik némileg pulzálva, azaz olykor megtorpanva, majd újra nekilódulva az ilyen lávafolyam. A láva előrenyomulást ugyanis a kitörési központból érkező lávautánpótlás határozza meg, a kitörési intenzitás pedig változhat, hol erősebb, hol gyengébb. Mindaddig azonban, amíg van utánpótlás addig a láva haladhat előre. A pahoehoe lávafolyások életének egy másik fontos mozzanata az oldalirányban való terebélyesedés, azaz a lávafolyam szélességének növekedése. Miért történik mindez? Egy kisebb megtorpanás után érkezik egy friss lávautánpótlás a lávacsatornában. Ez a gyorsan folyó kőzetolvadék azonban nem feltétlenül csak a láva frontján buggyanhat ki, hanem akár oldalirányban is találhat utat kifelé, ahol megrepeszti a vékony lávakérget és a repedésen keresztül gyorsan kifolyik (ezt 'breakout'-nak nevezik). Ahogy létrejön egy ilyen új lávanyelv az meg tud lódulni és gyorsan halad előre. Előfordulhat, hogy egy oldalsó lávanyelv végül megelőzi magát a lávafrontot is ezzel átveszi a vezetést. A kulcs tehát a lávautánpótlás és a jól szigetelt lávacsatorna, avagy lávaalagút rendszer! Itt érdemes megjegyezni, hogy ezek a lávaalagutak később különleges természeti formákként megmaradhatnak és feltárulhatnak. A hawaii Kazumura lávabarlang, ami egy ca. 500 évvel ezelőtti lávafolyás során alakult ki, több mint 65 km hosszú (=a láva ilyen nagy távolságba is eljuthatott ezzel a mechanizmussal), ezzel az eddigi ismeretek szerinti leghosszabb megmaradt lávacsatorna!
Egy út és egy pszichológiai gát áttörése. A láva átvágja az Apa'a utat Pahoa közelében (október 25-29-i felvételek). Forrás: USGS HVO


A Június 27. láva gyors előrenyomulásában volt egy másik "trükk" is. Augusztus 18-án egyszerűen eltűnt egy föld alatti repedésben és 5 nappal később jó 1,5-2 kilométerre arrébb bukkant ismét a felszínre! Innentől kezdve pedig meglehetősen gyors volt az előrenyomulás, naponta akár több száz métert is haladt előre a lávafolyam! Ráadásul a terepviszonyok, a felszín lejtése a lávát egyre inkább északkeletre, azaz Pahoa település felé irányította! Október közepén volt egy kisebb megtorpanás, majd október 13-án egy oldalsó felrepedés friss lávanyelvet indított el, ami 10 nap után már elhagyta a korábbi lávafrontot. Volt olyan nap, amikor 390 métert haladt előre! Október 25-e egy jelentős mérföldkő volt a történetben: a láva elérte és átvágta a Pahoa település délnyugati peremén húzódó Apa'a utat, majd átfolyt a temetőn. Ezzel pedig egy pszichológiai gátat is áttört! A láva most már emberi létesítményeket rombolt le és komoly veszélyt jelentett a település további létesítményeire, házakra és nem kevésbé a forgalmas 130 sz. autóútra! Ez utóbbi átvágása emberek ezreinek életét nehezíti meg, mivel elzárja őket a sziget több részétől. Ez ugyanis az egyetlen út, ami az Alsó Puna lakott területét összeköti a sziget belső részével. A másik irányt korábban szintén láva vágta el, amikor eltemette Kalapana települést és beterítette a Chain of Craters utat...
Láva a temetőben és Pahoa egyik házának kertjében... A helyzet egyre komolyabbra fordult (október 30-november 4-i felvételek). Forrás: USGS HVO


Október 30 óta ismét egy stagnálási időszak zajlik, azonban a kitörési központból még mindig érkezik a láva utánpótlás, azaz nincs kétség afelől, hogy a lávafolyam ismét meglódulhat. Ekkor azonban már megkezdődik az igazi küzdelem a lávafolyammal! A kérdés, hogyan lehet megállítani vagy legalábbis eltéríteni a lávát? A helyiek mindezt nagy földgátakkal igyekeznek elérni. Heroikus küzdelem lesz és kérdéses, hogy ki fog győzni. Mindenesetre, a helyzet komolyságát látva Obama elnök is elérkezettnek látta az időt, hogy katasztrófa sújtott területnek nyilvánítsa Pahoa körzetét. Ez azonban még nem elég, valamit tenni is kell. A 130. sz út blokkolása különösen nagy aggályokat szül, ezért a helyi hatóságok megkezdték a korábbi Chain of Craters útjának rendbe hozatalát. Ez nem egy egyszerű feladat, mivel egy lávafelszínen kell új utat vágni. Azonban úgy tűnik nincs más menekülési út...
Lávaelterelés földgátakkal és új út nyitása: heroikus küzdelem a lávafolyammal. Forrás: USGS HVO és Bruce Omori


A következő napok valószínűleg kritikusak lesznek Pahoa lakosai életében. Menni vagy maradni, ez itt a kérdés és egy október közepi felmérés szerint az emberek többsége nem szívesen hagyná el otthonát. Leginkább azért sem, mert nem tudják hova is menjenek... Kérdés, hogy mikor és hogyan lódul meg ismét a lávafolyam egy újabb felnyíló repedés mentén és mennyire szélesedik ki a lávafolyam? Egy vékonyka lávafronttal ugyanis még egyszerűbbnek tűnhet a védekezés, ha azonban a láva kiszélesedik (ez is a pahoehoe lávafolyások jellemzője) és már akár több száz méteren is támadásba lendül, akkor az esélyek nagyon-nagyon lecsökkennek... Ember és láva... Heroikus küzdelem... Meddig tarthat egy ilyen lávafolyam élete: Illúziók nincsenek, az úgynevezett Peace Day lávafolyás mintegy 2 évig tartott (2011-2013), a Fissure D lávaömlés pedig 4 évig (2011-2013). A Június 27. lávaömlés ehhez képest még serdülő korban van, mindössze 4,5 hónapos és nem úgy tűnik hogy a vége felé tartana ez a kitörési esemény...
A legfrissebb (november 5-i) térkép a lávafolyammal, balra a teljes hosszában, jobbra pedig Pahoa település közelében. A piros területek a friss láva áttöréseket (breakout) jelzik. Forrás: USGS HVO és Bruce Omori


Best Blogger Tips

2014. október 9., csütörtök

Neve is van: Nornahraun, azaz Boszorkány lávaöntő kitörés

Izlandon most már több mint 1 hónapja tart szakadatlanul a látványos lávaszökőkút kitörésekkel színesített lávaöntés. A legfrissebb hírek szerint a lávamező már 53,4 négyzetkilométer nagyságú területet fed be, térfogata nagyon közelít az 1 köbkilométeres értékhez (jelenleg 0,77 köbkilométerre becsülik) és ezzel Izland legnagyobb hasadékvulkáni kitöréseinek sorába lép (Izland történelmében eddig 4 ilyen nagyságú kitörés volt). A vulkáni működést jelentős kéndioxid gázkiáramlás kíséri, a mérések szerint naponta 30-60 ezer tonna kéndioxid jut a levegőbe, ami jóval több, mint teljes Európa napi ipari kéndioxid kibocsátása! Az IMO folyamatosan figyeli és modellezi, hogy merre halad a kénes felhő és figyelmezteti az izlandi lakosságot a vulkáni szmogra. A korábbi hetekben több alkalommal elérte Európát is - a szerencsére már némileg kiritkult - kénes gázfelhő, azonban mindez figyelmeztet arra, hogy hosszan tartó kitörés és szerencsétlen időjárási viszonyok között akár komolyabb problémákkal is szembe kell néznie az öreg kontinensnek. Különleges lehetőség, hogy egy hasadékvulkáni kitörést sok szempontból, az IMO példaértékű adatszolgáltatása segítségével pedig számszerű adatokkal is követni lehet!

Lávaszökőkút és kiterjedt lávamező: ez a Nornahraun kitörés Izlandon. Fotók: Richard Roscoe és Ragnheidur Arngrímsdóttir, National Geographic


Ideje tehát, hogy neve is legyen a kitörésnek! Sokan Bárdarbunga kitörésként emlegetik, pedig nem ott zajlik a kitörés, a Bárdarbunga egy különálló központi vulkán a Vatnajökull jégtakaró alatt, amelynek kalderafelszíne már több mint 25 métert süllyedt az elmúlt egy hónapban és jelenleg is naponta pattannak ki alatta erős, M>4, illetve rendszeresen M>5 földrengések. A Holuhraun kitörés név helyesen utal a helyszínre, de ott volt már egy lávaöntő működés 1797-ben (sőt egy további is volt korábban), így nem egyértelmű e név használata, hogy melyik kitörésről van szó. Thor Thordarson, neves izlandi vulkanológus elérkezettnek látta az időt, hogy bő egy hónapos, folyamatos lávaöntő tevékenység után megfelelő nevet kapjon a kitörés. Javaslata Nornahraun, ami annyit jelent Boszorkány-láva, azaz ez a Boszorkány-lávaöntő kitörés! Jó ez a név, hiszen különösen a vulkáni működés kezdeti szakaszában felkapta a szél a lávamező tetejéről a vékonyka üvegszálakat, amiből hajszerű képletek alakultak ki. Ennek neve a Hawaii-szigeteken Pele-haja, itt Izlandon viszont Nornahár, azaz boszorkányhaj... Itt járt tehát az izalndi boszi, itt volt, jó ez a név: Boszorkány-láva!

Itt maradt a boszi hajtincse... Nornahár, azaz boszorkányhaj, ami nem más, mint a lávamező tetejéről felkapott vékony kőzetüveg-szálak. Fotók: Thor Thordarson; alul: a lávamező október 7-i kiterjedése (Forrás: University of Iceland)

Frissítés (2014.10.09. 18:45): A Nap vörösbe borult...

A Nornahraun lávaöntő kitörés legfrissebb hatása! Október 8-án a kéndioxiddal telített vulkáni felhő nyugat felé sodródott és Reykjavik fölé ért. Ma, a hajnalban ébredő izlandiak ezt látták:

Erre ébredt az izlandi főváros lakossága: a Nap elvörösödött!. Fotók: Óttar Sveins­son; Vilhelm Gunnarsson
Az ok a kéndioxiddal telített levegő, a kéndioxid koncentráció a szokottnál jelentősen megemelkedett Reykjavikban. Forrás: http://www.ust.is


Eláll a lélegzet... most valóságossá válik, amit a történelmi krónikások évszázadokkal korábban nem kevésszer lejegyeztek jelentős vulkánkitörések távoli hatásaként: "a Nap elvörösödött..." - mindez most Reykjavikban! A Nornahraun lávaöntő kitörés hatása, a boszorkányok fénye... - a kéndioxiddal telített levegő következménye. A mérések szerint a levegő kéndioxid koncentrációja a normál érték többszörösére emelkedett! A következő napokban Izland déli részét éri el a kénes vulkáni gázfelhő. Ez még nem éri el az egészségre kifejezetten káros értéket, azonban különleges légköri jelenségeket okoz. A vörösben pompázó vulkáni napfelkeltét és napnyugtát a Rayleigh-szóró mérettartományba tartozó pár mikronos méretű cseppecskék (pl. kénsav aeroszol) hozzák létre. A Rayleigh-szóró részecskék hatására a kék szóródik, a vörösek felerősödnek. Ez a jelenség különösen kora hajnalban és késő napnyugta során észlelhető legjobban.



Best Blogger Tips

2014. szeptember 30., kedd

És újra tölt a Sinabung!

Frissítés (2014.10.05. 18:30):
A mai nap folyamán több izzófelhő rohant le a Sinabung oldalán, a reggeli volt a legnagyobb, ami 4,5 km távolságba jutott. Mindez azt jelenti, hogy egy gázokban gazdagabb magma érte el a felszínt és a következő napokban is lehet hasonló eseményekre számítani. Az izzófelhő az egyik legveszélyesebb, legpusztítóbb vulkáni folyamat. Rendkívül gyorsan zúdul le, kiszámíthatatlan, hogy mikor indul el és mindent elsöpör az útjából. Ne feledjük, hogy most több mint 1 éve kell több mint 10 ezer embernek otthonától távol, ideiglenes lakhelyen élni...

Izzófelhő rohan le ma reggel a Sinabung oldalán. Fotók: Hasron David Ginting, Martin Ledanto Sinulingga, Ricky Febriand és webkamera kép


Eredeti bejegyzés:

A sok vulkánkitörés mellett talán el is feledkezünk az indonéz Sinabungról, amelyik meredek oldalán naponta tucatnyi izzófelhő rohant le az év elején. Február 1-én 16-an haltak meg egy hirtelen lerohanó izzófelhő következtében. A több hónapos viszonylagos nyugalom után sokan talán arra gondolhattak, hogy már elmúlt a veszély, a vulkán azonban ma tudtul adta: a veszély továbbra is fennáll! Helyi idő szerint ma délután egy újabb piroklaszt-ár indult ki a vulkán csúcsi részéről, amit egy kivételes videofelvétel is megörökített, íme:

További fotók az izzófelhőről:
Izzófelhő rohan le a Sinabung oldalán. Fotók: Mbah Lewa


Best Blogger Tips

2014. szeptember 27., szombat

Szombati tragédiák: Ontake, Japán és Macalube d’Aragona, Szicília

Frissítés (2014.09.28, 20:55): Az elmúlt 30 év egyik legnagyobb vulkáni katasztrófája
Sajnos az elmúlt bő 24 óra újabb és újabb tragikus hírt hozott és most már a legfrissebb jelentések szerint meghaladja a 31 főt az áldozatok száma (frissítés: hétvégére már 50 fölé kúszott az áldozatok száma és még mindig több, mint 20 az eltűntek száma) és még mindig sok az eltűnt. A váratlan kitörés során sokan menekültek le a hegyről, de több tucat ember igyekezett inkább menedéket találni a közeli szentély falai között. A képek szerint a szürke vulkáni hamutakaróval borított házak teteje sok helyen beomlott. Az ajtókat alig lehetett kinyitni a több mint 20 centiméter vastag hamutömeg miatt. Az emberek lélegzeni alig tudtak, nemcsak a sűrű vulkáni hamuval telített levegő miatt, hanem a vulkáni gázok miatt. Az áldozatok többsége fulladásos halált szenvedett. Pedig ez nem volt egy jelentős kitörés... Sokan kérdeztek és a médiában is sok helyen tették fel a kérdést: nem lehetett ezt a kitörést előre jelezni, főleg Japánban?

Zajlik a mentés a vulkáni hamuval fedett szentély falai között az Ontake kitörése után... Forrás: www.telegraph.co.uk

A válasz nem olyan egyszerű. Egyrészt maga a tűzhányó nem tartozott a veszélyes aktív vagy potenciális aktív tűzhányók közé, az 1979-80-as kitörése (ami ennél nagyobb volt... mi lett volna, ha az ismétlődik meg?...) előtt ismereteink szerint több mint 23 ezer évig nem működött a vulkán, azaz látszólag inaktív volt. Ez a látszólagos nyugalom is hozzájárult ahhoz, hogy a japánok e szent hegye kedvelt zarándok hely és turista célpont volt. A szombati nap különösen szép, napsütéses volt és ez kicsalogatta az embereket a hegyre. Az egyik kulcsmozzanat tehát ez. A tragédia egyik oka a rossz időben, rossz helyen sokan voltak eset. A másik maga a váratlan vulkáni kitörés. A felvételek és az első szakmai értékelések szerint a kitörés freatikus jellegű volt (esetleg a vulcanoi kitörések felé hajló), azaz a robbanásos kitörés elsőrendű oka a felszínalatti vizek felhevülése (például repedések mentén lefelé szivárognak, ahol a vulkán alatti magmatest hőhatása miatt forráspont fölé hevülnek) és hirtelen gőzzé alakulása, ami térfogatnövekedéssel járó folyamat, azaz adott esetben szétveti a kőzettestet. Egy ilyen eseményt NEM LEHET ELŐREJELEZNI, MERT EGY ILYENNEK NINCSENEK ELŐJELEI. Váratlanul, az egyik pillanatból a másikra bekövetkezhet. Nincsenek földrengések, nincsen felszíndeformáció (azaz nem emelkedik a felszín a magma nyomása miatt), nem szivárognak felszínre gázok - egyszerre csak bummmm! Ilyen történt tavaly a Fülöp-szigeteki Mayon vulkánon is, ahol akkor öt turista vesztette életét és majdnem egy ilyen eset történt két alkalommal is az új-zélandi Tongariro vulkánon.
Egyszerűen nincs mit tenni ilyen esetben és ezt EL KELL FOGADNI, bármilyen szörnyű is! A helyzet az, hogy a Föld népessége rohamosan nő, millióan élnek potenciálisan aktív tűzhányók közelében (mi lesz, ha egyszer egy ilyen kitöréssel kell majd szembenézni??), sokan kelnek útra, például másznak fel vulkánokra. Ezek veszélyes hegyek akkor is, ha éppen nem működnek. Aki vulkánokra mászik, tudnia kell, hogy az a tűzhányó esetében milyen lehetséges veszély történhet egy kitörés esetében, tudni kell, hogy ilyen esetben mit kell csinálni, tudniuk kell másoknak is, hogy hova mennek és milyen elérhetőségük van és meg kell érteni, hogy történhet veszélyhelyzet, azaz ismerni kell valamelyest a vulkáni kitörések lefolyását. Új helyzet, ami azonban megint csak felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a szakszerű ismeretterjesztés!

Eredeti bejegyzés:

Miközben rendületlenül zajlik az izlandi Holuhraun lávaöntő kitörés, ami lassan az elmúlt évszázad legnagyobb izlandi vulkánkitörésévé növi ki magát, szombaton egy másik vulkánkitörés került rivaldafénybe. Japánban, a szombat reggeli órákban váratlanul, minden előjel nélkül kitört a szigetország második legmagasabb tűzhányója, az Ontake (vagy más néven Ontake-san). A Smithsonian Intézet adatbázisa mindössze egyetlen kitörést említ az Ontake vulkánon az elmúlt 10 ezer évből, ez 1979-1980-ban történt. Ezt megelőzően úgy tűnik, hogy vagy 23 ezer évig nem működött a tűzhányó, azaz látszólag inaktív volt. A hegy egyike japán szent hegyeinek, ahova zarándokok ezrei érkeztek és kedvelt kirándulóhely is volt. Szombat reggel is vagy 250-en voltak a hegyen, amikor hirtelen heves robbanásos kitörést történt...
Az Ontake szeptember 27-i váratlan robbanásos kitörése (Twitter képek)

Kivételes videofelvétel az Ontake szeptember 27-i kitöréséről. Forrás: KyodoNews

A fotók és videofelvételek szerint vulcanoi-kitörés történhetett, amelynek során a kitörési felhőben nagy mennyiségű kőzetdarab került. A megnehezült vulkáni anyagot a kitörési felhő nem tudta magasba emelni, az hirtelen összeomlott és piroklaszt-árak rohantak le a hegy oldalában. A kitörést sűrű hamuhullás kísérte. A hegyen lévő turisták fejvesztve menekültek, amit egy különleges videofelvétel is megörökített. Többen súlyosan megsebesültek és sajnos az eddigi jelentések szerint egy áldozata is van a vulkánkitörésnek. Kérdés, hogy ez a kitörés csupán egy egyszeri kitörés volt, mint az új-zélandi Tongariro 2012-es kitörése, vagy lesz ennek komolyabb folytatása. Ehhez nélkülözhetetlen a szombati esemény pontos rekonstruálása és a kitörési anyag vizsgálata. Egy biztos, ez a vulkáni működés is ráirányítja a figyelmet arra, hogy a látszólag inaktívnak tűnő vulkánok esetében sem zárhatók ki - akár minden előjel nélküli - kitörések és ennek mozgatórugóinak feltárása egy új kihívást jelent a vulkanológusok számára.
Az Ontake kitörésének következményei (Twitter képek)


Egy fantasztikus videofelvétel a felhők alól kibúvó, felszínhez tapadva lezúduló piroklaszt-árról. Forrás: earthspace101 in YouTube


A szombati napnak egy másik tragikus eseménye is volt, aminek nincs közvetlen kapcsolata a vulkánokkal, azonban ez is egy váratlan kitöréshez kapcsolódik. A szicíliai Agrigento közelében lévő Macalube d’Aragona iszapfortyogó területén egy váratlan metánkitörés következtében két kisgyermek halt meg, akik édesapjukkal éppen akkor sétáltak arra. Ez az iszapvulkáni működés sok tekintetben hasonlít a Kárpátkanyarban lévő Buzău (Bodzavásár, délkelet Kárpátok) környéki iszapfortyogó területhez. A szicíliai iszapfortyogó metánkitörései korábban is elérték a méretes nagyságot (pl. 2008-ban), ez a tragikus eset ráirányítja a figyelmet, hogy ezekkel a veszélyekkel is komolyan kell számolni és erre a turisták, látogatók figyelmét is fel kell hívni (egyes hírek szerint már augusztus óta erősebb gázkitörések történtek...)!

Best Blogger Tips

2014. szeptember 11., csütörtök

Holuhraun kitörés: látványos hasadékvulkáni működés gyarapodó lávamezővel. Gáz lesz?

Az elmúlt héten szakmai konferencia miatt nem tudtunk napi összefoglalókat adni a Bárdarbunga-Holuhraun hasadékvulkáni működésről és a kapcsolódó fejleményekről, most igyekszünk pótolni a legújabb hírekkel!
A látványos lávaszökőkút kitörések mellett zajló lávaöntéses vulkáni működésről naponta jelennek meg szebbnél szebb fotók és videofelvételek. A modern, internetes megosztásokkal jellemzett világunkban gyorsan terjednek az információk, a kihelyezett webkamerákon keresztül pedig élőben követhetjük az eseményeket. Mindez lehetővé teszi, hogy a lemeztektonika egyik legnagyszerűbb folyamatát, két hatalmas kőzetlemez távolodási folyamatát és az ehhez kapcsolódó hasadékvulkáni működés történéseit megfigyelhessük és elemezhessük. Az Izlandi Meteorológiai Intézet (Icelandic Met Office=IMO) példaértékűen végzi az adatszolgáltatást, természetesen szoros összefogásban az Izlandi Egyetem Földtudományi Intézet szakembereivel.
A vulkáni működés egyik leglátványosabb, legnagyszerűbb eseményei: felcsapó lávaszökőkút, előrenyomuló lávafolyam! Fotó: Johanne Schmith és Simon Redfern


Holuhraun 2014 - Eldgos í Vatnajökulsþjóðgarði / Eruption in Vatnajökull National Park from Vatnajökull National Park on Vimeo.

Lávaöntő működés: A hasadékvulkáni működés augusztus 31. óta szakadatlanul zajlik és egyesek már az elmúlt évszázad egyik legnagyobb lávaöntő kitöréséről beszélnek. A méretekről azonban csak becslések vannak. Annyit tudunk, hogy a lávamező már közel 20 négyzetkilométer nagyságú területet fed be, a lávafolyás jelenleg naponta mintegy 100 métert halad előre északkelet felé és a frontja már 17 km távolságba jutott a hasadéktól. Az eddig felszínre került lávamennyiség pontos számadata nem ismert, de becslések szerint még nem éri el a 100 millió köbmétert, (0.1 köbkilométer), azaz egyelőre még elmarad a Krafla 1975-1984-es hasadékvulkáni kitörés 0.2-0.3 köbkilométer lávamennyiségétől. Azonban míg ez utóbbi 9 év alatt gyülemlett fel, a közel 0.1 köbkilométer láva a jelenlegi kitörés során mindössze 2 hét alatt jutott a felszínre, azaz most sokkal nagyobb a kitörési ráta, azaz a kitörési intenzitás (ez most másodpercenként 200-300 köbméterre becsülhető)! Ez többszöröse a Krafla lávaöntő működése során tapasztaltnál! Ha a lávaöntés a mostanihoz hasonló ütemben folytatódik, akkor a Holuhraun vulkáni kitörés valóban Izland történelmi időkben zajlott legnagyobb vulkánkitörései közé juthat. A lávafront már félig keresztezte a Jökulsá á Fjöllum gleccser folyamot, ami a Vatnajökull gleccserből kiindulva halad több ágon észak felé. A láva-víz találkozás egyelőre nem okozott számottevő robbanásos kitöréseket, a lávafronton olykor gőzoszlop emelkedik fel. Érdekes megfigyelni azonban, ahogy az előrenyomuló lávafolyam fokozatosan téríti el a folyóvizet. Izgalmas kérdés, hogy mi történik, ha a láva eléri a jelenleg még néhány kilométer távolságba lévő kiemelkedést, ahol a webkamerák is vannak. Amennyiben északnyugatra tér el, akkor adott esetben elérheti az Askja kalderát, a kis Víti beszakadásos kráter tavát...
A Holuhraun lávamező az űrből és egy közel kép a lávafrontról, ami eléri a 4 méter vastagságot! Fotó: NASA és Simon Redfern

Jön a gáz: Jön, mégpedig jelentős mennyiségben, ami egyre nagyobb problémát okoz a helyszínen és Izland északkeleti részén! A hasadékvulkáni kitörést erős kéndioxid és széndioxid gázkiáramlás kíséri. A kéndioxid gáz jelenlétét a hasadékból felemelkedő szürkéskék felhő, a területre gyakran rátelepedő kékes vulkáni szmog is jelzi. A kellemetlen záptojás szagú kéndioxid gáz jelentős mennyisége miatt még a méréseket végző szakembereknek is többször el kellett hagyniuk a helyszínt, a turisták pedig eleve nem közelíthetik meg a kitörés területét. Az egészségre káros kéndioxid alsó határértéke 350 µg/m3 (egy órás átlagban), illetve 125 µg/m3 (napi átlagban), a WHO szerint viszont napi átlagban a 20 µg/m3 koncentráció is egészségre káros hatással lehet. Ehhez képest a helyszínen több mint 1000 µg/m3 koncentrációt is mértek! A kéndioxid mellett jelentős a széndioxid kiáramlás is, amely gáz nagy sűrűsége miatt a felszíni mélyedésekben ül meg. A terepen dolgozó 10-20 szakember ezért csak gázmaszkban dolgozhat gázmérő detektorokkal felszerelve és a közelükben oxigénmaszkok is vannak, amennyiben jelentős széndioxidot lélegzenének be.
Balra: Kékes köd lepi el Izland keleti felét: ez a vulkáni szmog! Jobbra: a Holuhraun kitörés nyomán kelet felé sodródó kéndioxid felhő az Eumetsat GOME-2 modellje szerint

Balra: Markáns kéndioxid koncentráció csúcs Dublinben szeptember 6-án. Jobbra: a Holuhraun kitörés nyomán Norvégia felé sodródó kéndioxid felhő szeptember 9-én

A légszennyezés azonban nem csak a kitörés helyszínére korlátozódik. A sokszor változó irányú szél északkeleti-keleti irányba sodorja tovább a kéndioxiddal telített légtömeget, aminek következtében az Izland keleti partvidékén élők egyre szennyezettebb levegővel szembesülnek. A tájat kékes köd lepi el és a gáz több mint 100 km távolságban (pl. Reydarfjordur településen) is többeknek egészségügyi problémát okoz. Ilyen magas kéndioxid koncentrációt (2600 µg/m koncentrációt is mértek!) még nem mértek Izlandon a modern műszeres elemzések bevezetése óta! A kénes szmog azonban már túlterjed Izlandon és Európa egyes területeit is elérte. Szeptember 6-án például kiugróan magas kéndioxid koncentrációt mértek Dublinben (a szokott érték mintegy 200-szorosát!). Aztán némileg módosult a szélirány és a következő napokban Norvégia nyugati partvidéke kapott a kénes levegőből azaz több mint 1300 kilométerre a kitörés helyétől! A vulkáni működés távoli hatása... Most Európa nem vulkáni hamut, hanem a kénes szmogot kapja, azonban fontos megjegyezni, hogy ez még messze nem jelent veszélyt, jóllehet egyesek már felidézik a Laki 1783-84-es kitörését kísérő, Európát ellepő kénes szmog következményeit. Fontos leszögeznünk, hogy még messze nem tartunk ott, hogy a bő 230 évvel ezelőtti események megismétlődésétől kellene tartanunk. Ahhoz, hogy komolyabb hatása legyen a vulkáni szmognak Európában szükséges, hogy (1) tartós maradjon a jelentős kéndioxid gáz kiáramlás a vulkáni működés során, sőt ez növekedjen a hasadék továbbnyílásával, a lávaöntés intenzitásának növekedésével; (2) a lávaöntő működéshez robbanásos kitörések is kapcsolódjanak;(3) tartósan kelet felé sodródjon a kénes légtömeg; (4) tartósan magas nyomású időjárási körülmények legyenek, ami Európára nyomja a kénes levegőt. Ez azt jelenti, hogy sok körülmény összejátszása szükséges egy valóban súlyos helyzet kialakulásához. De... De, a potenciális veszély megvan, amivel foglalkozni kell, mint kis valószínűségű, de nagy hatású, nem kizárható eseménnyel. Az európai kormányok, döntéshozók közül egy ilyen lehetőséggel és annak következményeivel komolyan talán csak a britek foglalkoztak. A Brit Geológiai Szolgálat kiváló szakember gárdája példaértékűen foglalta össze a Laki esemény akkori és esetleges egy ehhez hasonló eset következményeit és a tennivalókat, amiről érdemes elolvasni Anja Schmidt leírását is.

Balra: Gázördögök tánca a Holuhraun lávamezőn. Jobbra: a forró gázördögök kialakulása a norvég Nicarnica Aviation infravörös kamera felvételén.


"Gázördögök" tánca: Az izlandi Holuhraun hasadékvulkáni kitörés elképesztő sok izgalmas megfigyelést és újdonságot szolgáltat. Ez utóbbiak közül a legérdekesebb a karcsú "gázördögök" kialakulása. Mindez szinte naponta látható és a webkamerákon is jól követhető. Igazán még meghonosodott nevük sincsen, hiszen ilyen környezetben még nem figyeltek meg hasonló jelenséget. Az év elején az indonéziai Sinabung kitörése során észleltek ilyet. Akkor, a lezúduló izzófelhők finom vulkáni hamuanyaga alakított ki forgószélszerű jelenséget. Ezek azonban nem valódi tornádók, mivel kialakulási mechanizmusuk eltér azoktól és inkább az úgynevezett porördög jelenséghez hasonlítanak. Mindennek hátterében a talaj fölött lévő levegő erős felmelegedése áll, ami így a környezeténél (hidegebb felső légrétegek) könnyebbé válik, amiatt felszáll, a nyomáskülönbség miatt pedig ebbe a légörvénybe beáramlik a levegő és ezzel egy egyre gyorsuló forgómozgás alakul ki. Ez ahhoz hasonlít, amit a műkorcsolya versenyzők esetében is látunk a piruett közben és ilyenek a különleges "tűzördögök" avagy "tűztornádók" is. Valami hasonló jelenség történt a Sinabung forró piroklaszt-árja esetében is, ahol az üledék felett kialakult nagy hőmérsékletű légtömeg emelkedett fel, magába keverve a finomszemcsés hamuanyagot és a gyors pörgés miatt egy karcsú fonálszerű légfeláramlás jött létre. A piroklaszt-ár esetében tehát egyfajta "hamuördögök" tánca zajlott.
A Holuhraun lávamezőn azonban nincsen finom vulkáni hamu, sem por, akkor hogy jönnek ide az ördögök? Nos, itt egy újabb különleges, de a porördögök kialakulásához hasonló természeti eseményt látunk. A forró lávamező felett nagy hőmérsékletű gázréteg alakul ki a kiáramló kéndioxidtól. A jelenség lényege megint csak az, hogy van egy nagy hőmérsékletű gáz anyagunk a földfelszín közvetlen közelében, míg a felső légrétegek jóval hidegebbek. Ehhez hozzájárul még a kavargó szél, ami jelentős szélnyírást hozhat létre (lent szélcsend, feljebb erős szél). Adva van tehát minden a karcsú, pörgő ördögök bejöveteléhez, amelyeket itt "gázördögöknek" nevezhetünk. Szeptember 3-án ilyen "gázördögök" kialakulását vette fel a norvég Nicarnica Aviation infravörös kamerája, amely felvételen jól követhető, ahogy alulról, a földfelszín közeléből kiindulva jönnek létre a vékonyka forró, forgó légörvények.

A Bárdarbunga kaldera folyamatosan süllyed, aminek a mértéke már a 20 métert is meghaladja.

Mire készül a Bárdarbunga és további kilátások: Végül, mik most a kilátások? Egyelőre úgy tűnik, hogy stabilan zajlik tovább a hasadékvulkáni kitörés, ami egyre növeli a lávamező nagyságát. Ha ez a folyamat zajlik tovább (erre minden esély megvan, mivel továbbra is tágulásos kéregmozgást jeleznek a GPS adatok), akkor egy izgalmas kérdés a korábbiakban említett lávafolyás iránya, azaz miképpen befolyásolják a morfológiai elemek, így például a kiemelkedések, a lávafolyás további előrenyomulását. Ahogy ezt fentebb írtam, adott esetben ez új eseményekkel bővítheti a Holuhraun lávaöntés folyamatát (pl. lávaömlés az Askja kalderába, a Víti krátertóba...). A legvalószínűbb esemény mellett azonban ott vannak a szintén számba vehető, kisebb valószínűségű, de nagyobb hatású folyamatok is. A Holuhraun hasadékvulkáni kitörés most jégsapkamentes területen zajlik, azonban a szétnyíló hasadékzóna folytatódik a Dyngjujökull jégnyelv alatt is. E zónában a kipattanó földrengések főleg a jégsapka alatti területre koncentrálódnak, ami azt jelenti, hogy ott van jelentősebb kőzetfeszültség. Megvan az esélye annak, hogy az újabb felszíni hasadék itt nyílik fel és akkor jégalatti lávaöntés indul el, ami jökulhlauppal, jeges-iszapos áradattal és heves robbanásos kitöréssel, több kilométer magasra feljutó vulkáni hamufelhővel járhat. Ezt komoly veszélyként tartják számon a szakemberek és ezért is van lezárva a terület a turisták elől. A helyszínen csak a méréseket végző szakemberek tartózkodhatnak.
A legnagyobb aggodalomra azonban a Vatnajökull jégtakaró alatt fekvő Bárdarbunga viselkedése ad okot. A széles kaldera alatt nap, mint nap pattannak ki M>4 nagyságú földrengések, ami komoly kőzettest mozgást jeleznek néhány kilométer mélységben. A további mérések arra utalnak, hogy a kaldera felszíne már 20 métert süllyedt! Ennek oka még nem teljesen világos, mindenesetre a két neves izlandi geofizikus, Magnús Tumi Guðmunds­son és Páll Ein­ars­son úgy vélik, hogy a tűzhányó alatt oldalirányban kiáramló magmatömeg vált ki a felette lévő kőzettestben beszakadást. Az ilyen mértékű kaldera beszakadásos folyamat nem példa nélküli, legutóbb Izlandon az Askja 1875-ös kitörését követte fokozatos beszakadás. Azonban ez a felfogás A Bárdarbunga alatti központi magma felnyomulást és oldalirányú, a földkéregben mintegy 10-15 kilométer mélységben történő magmaáramlást feltételez, amiben nem mindenki ért egyet. A két izlandi szakember mindazonáltal három lehetséges jövőbeli kimenetet vázolt fel:
1. A Bárdarbunga alatti süllyedés és a Holuhraun hasadékvulkáni kitörési fokozatosan leáll.
2. A Bárdarbunga kaldera süllyedése tovább tart, elérheti akár a több mint 100 méteres beszakadást is, a Holuhraun hasadékzóna mentén tovább zajlik a kitörés és a Dyngjujökull alatt is újabb hasadék nyílik fel. Ez ahogy fentebb írtam, a jökulhlaup mellett erősebb robbanásos kitöréssel is járhat.
3. A Bárdarbunga kaldera süllyedése egy heves robbanásos kitöréshez vezet, a meggyengült, repedésekkel átjárt kőzettesten keresztül kitörő magma kölcsönhatásba lép a vastag jégtakaróval és ez erős freatomagmás, nagy mennyiségű finomszemcsés vulkáni hamuval járó kitörést okoz. Mindez mindent elsöprő jökulhlauppal jár a környező területeken.
Magnús Tumi Guðmunds­son és Páll Ein­ars­son modellje három lehetséges további eseménysorra.


Best Blogger Tips

2014. szeptember 8., hétfő

Kitörések a Föld túloldalán - Rabaul és Kilauea

Nem csak Izlandon zajlanak kitörések! A Csendes-óceán két távoli szigetén, Új-Britannián és Hawaiin sem unatkoznak a vulkanológusok.
A Rabaul kaldera Tavurvur kúpja rendkívül aktív. Az alábbi felvétel augusztus 29-én készült egy hajóról. A rövid filmen egy vulcanói kitörés látható. Jól megfigyelhető az általa keltett lökéshullám, ami szó szerint elsöpri a felhőket a hegy körül.

Az eseményt követően a közeli Rabaul város lakosságát felszólították, hogy maradjanak a házaikban, vagy hagyják el a várost. Francis Bakare, Kokopoi lakos a Radio New Zealand International-nek beszámolt a vulkán által kihajított bombákról és a hamufelhőről, ami beborította Rabaul várost és környezetét. Közölte továbbá, hogy számos szántóföldet is elpusztított a kitörés és hogy a korábbi utasításokkal szemben a hatóságok felszólították a rabauliakat, hogy költözzenek Kokopo faluba, vagy más, biztonságos helyre.

A kitörés nem sokkal az első robbanás után átváltott heves, stromboli-típusúba, ez látható a következő videón is:



A NewsCom-on emellett nagyszerű fényképeket is láthatunk a kitörésről.

Néhány ezer kilométerrel északkeletre, Hawaii szigetén egy lávafolyás egy kisebb házcsoportot fenyeget. A USGS azután emelte a Kilaueá-n a készültségi szintet a legmagasabbra, miután a június 27-i lávafolyás nagyon közel került a vulkán lejtőjén lévő házakhoz és továbbra is feléjük tart. A még mindig aktív lávafolyás már 13.2 km-t tett meg szeptember 7-ig. A láva jó része egy felszíni repedésben talált utat magának, így gyorsabban halad és lassabban hűl ki. Az USGS szerint 5-7 nap kell rá, hogy a mostani sebességével az 1,4 km-re lévő Wao Kele o Puna házaiig eljusson.


A Kilauea június 27-i lávafolyása
A házak felé tartó lávafolyásnak még kb. egy hétig tart, amíg a tisztásra ér 
A lávafolyás hosszan kipusztította az erdőt
További képeket tekinthetnek meg itt, a Hawaiinewsnow honlapján.

Best Blogger Tips