2015. április 23., csütörtök

Calbuco: hatalmas vulkánkitörés Chilében

A chilei tűzhányók nagyon gyorsan ébrednek és tüzelnek! 2008-ban a Chaiten vulkán úgy ébredt hatalmas robbanással, hogy először a szakemberek sem tudták melyik vulkán tört ki. Csupán néhány órás előjelet adott hatalmas kitörése előtt. Most a Calbuco tett hasonlóképpen. Helyi idő szerint tegnap délután fél 6-kor tört ki váratlanul úgy, hogy csupán egy rövid földrengés raj előzte meg mindössze 2 órával a kitörést. Nem volt különösebb előjel, a szakemberek inkább a közeli Villarica folyamatos és látványos kitörését figyelték.
A képek magukért beszélnek... Hatalmas erejű vulkánkitörés kezdődött Chilében helyi idő szerint tegnap délután. Fotók forrása: twitter fotók és Nacional

A vulkáni hamuanyag elementáris erővel tört ki a tűzhányóból és jutott fel több mint 10 kilométer magasba, ahol szélesen szétterült (a felhő valószínűleg elérhette a sztratoszféra alsó részét). A lemenő nap fantasztikus színekbe festette a kitörési felhőt. Este felé egy kicsit elcsendesedett a vulkán, majd éjfél után egy még erősebb robbanásos kitörés kezdődött. A kitörési felhőben villámok cikáztak még félelmetesebbé téve az éjszakát. A vulkántól délre található a közel 200 ezer lakosú Puerto Montt, szerencsére úgy tűnik, hogy a népes várost kevéssé éri a hamuhullás, az inkább az északi területeken okoz gondot. Több ezer embert telepítettek ki, egyelőre áldozatokról nincs jelentés.
A Calbuco vulkán utoljára 1972 augusztusában tört ki, jelentősebb kitörése 1961-ben volt, ami bő két hónapig tartott (ez VEI=3 erősségű volt). A vulkán történetében azonban bőven vannak jelentősebb, VEI=4 erősségű kitörések is, sőt 8700 éve volt egy VEI=5 nagyságú kitörése is! A tűzhányó robbanásos működése jelenleg is tart, friss információkkal még jelentkezünk!
A éjjeli második erőteljesebb kitörés képei. Fotók forrása: twitter fotók, Jorge Nauto és Nacional


aki pedig mozgásban szeretné látni... első felvonás - a kezdeti kitörés:

második felvonás - az éjjeli, még erőteljesebb folytatás:

Best Blogger Tips

2015. április 10., péntek

A Tambora kitörésének 200. évfordulójára - tudósítás a berni konferenciáról - 2

Pontosan a mai napon, 200 évvel ezelőtt, 1815. április 10-én, késő este egy újabb hatalmas robbanás rázta meg a Tambora tűzhányót. A környék lakói még az 5 nappal ezelőtti jelentős vulkáni kitörés során mindent beborító vulkáni hamut igyekeztek eltakarítani és megnyugodtak, hogy a váratlan kitörés után ismét minden nyugodtnak tűnt. De nem! A tűzhányó másodszor is kopogtatott és elemi erővel zúdult ki belőle több tucat köbkilométer mennyiségű vulkáni anyag. "Rövid idő alatt a teljes Tomboro hegy mintha tűzben állott volna, lángnyelvek csaptak fel belőle, nem csökkenő dühvel tombolt." - idézte fel a történteket Sanngir fejedelme, aki csodával határos módon maradt életben.
"Három lángnyelv csapott fel, majd mintha a teljes Tomboro hegy tűzben állott volna". A berni konferencián Adjat Sudradjat, az indonéziai Padjadjaran egyetem professzora idézte fel a 200 évvel ezelőtt történteket.

Az erőteljes robbanásos kitörést követően néhány óra múlva a kitörési felhő összeomlott és mindent elsöprő piroklaszt-ár zúdult le a tűzhányó lejtőjén. Több mint 10 ezer ember halt meg azonnal, egyes településeket több méter vastag vulkáni hamu fedett be. A további következmények pedig az egész Földön katasztrofálisak voltak! A Tambora kitörése az egész világot megrengette. A Bernben ezen a héten, április 7. és 10. között tartott Tambora konferencia fantasztikus tapasztalatokat adott arra, hogy hol áll a tudomány egy ilyen ritka, de jelentős hatású természeti esemény megértésében. Az itt szerzett élmények, ismeretek feldolgozása még napokon keresztül meghatározza gondolataimat és minden bizonnyal meghatározzák majd a további kutatásainkat is.
Stephen Self volt munkatársaival az első, aki részletes vulkanológiai kutatás alapjánrekonstruálta és publikálta a kitörés lefolyását.

A konferencián a legkiválóbb klímakutató szakemberek, vulkanológusok, történészek gyűltek össze, ami eleve megadta a találkozó hatalmas szakmai rangját és jelentőségét. Az itt elhangzott eredmények, az élén viták nagyban elősegítik azt is, hogy számba véve és értékelve a 200 évvel ezelőtt történt eseményeket fel lehessen készülni egy jövőbeli globális kihatású vulkáni kitörés kezelésére. A konferencián két beszámoló (egy poszteres bemutató és egy előadás) összesítette a térségünket érintő hatásokat, amelyek sokak számára újdonság volt és amit Christian Pfister, a berni egyetem nemzetközi szaktekintélye, emeritus professzora a következőképpen kommentált:

Európában a Tambora kitörése következményeként az egyik legnagyobb mértékben sújtott terület a Kárpát-medence, Magyarország és környezete volt.


Mi történt Magyarországon 1815-1816-ban, milyen hatások érték a Tambora kitörése nyomán? Ezt mutattuk be poszteren és előadásban, az eredmények kiemelt figyelmet kaptak

Mindkét bemutató aláhúzta, hogy a Magyarország térségét különösen súlyosan érintő hatásban szerepet játszottak a korábbi nehéz évek is, azaz a lakosság már sokat szenvedett, a társadalom már különösen érzékeny volt, amikor elérkezett 1815 nyara, majd 1816, amikor még súlyosabb időjárási viszonyok jöttek és olyan extrém események, ami miatt tízezrek haltak meg. Kiss Andrea, a bécsi egyetem munkatársa hangsúlyosan mutatta be, hogy gyakorlatilag hónapokon keresztül vízben tocsogott az ország, Szegeden a Tisza 6 hónap folyamatos áradás után 1816. nyarán az egyik legnagyobb árvízét produkálta. A konferencián fontos volt jelenlétünk, hiszen szakmai eredményeinkkel, a térségünket érintő különleges időjárási viszonyok, a társadalmai következmények összefoglalásával, a Kárpát-medencéből első alkalommal közölt, 1200-ig visszamenő, éves felbontású dendrokronológiai idősor közlésével az egyik legrészletesebb dokumentált területi feldolgozást sikerült nyújtanunk a Tambora kitörésnek Európára gyakorolt hatásáról.

Best Blogger Tips

2015. április 7., kedd

A Tambora kitörésének 200. évfordulójára - tudósítás a berni konferenciáról - 1

A Tambora kitörésének 200-dik évfordulójának alkalmából a svájci Bernben 2015. április 7. és 10. között zajlik egy nemzetközi konferencia, ahol többek között vulkanológusok, légkörfizikusok, éghajlatkutatók, történelmi környezetkutatók gyűltek össze, hogy összefoglalják a történelmi idők legnagyobb ismert vulkánkitörésének lefolyásáról, hatásáról és következményeiről rendelkezésre álló ismereteket, valamint mindezek alapján értékeljék azt, hogy milyen hatása lenne egy ilyen vulkánkitörésnek a jövőben.
Emlékbélyeg a Tambora kitörésének 200-dik évfordulójára

A konferencia első napján Stefan Brönnimann a Berni egyetem munkatársa nyitotta meg a rendezvényt a szervezők nevében. Brönnimann megvilágította azt is, hogy miért éppen Bernben tartják ezt a konferenciát. A vulkáni kitörés klimatikus hatása katasztrofális hatással volt Svájc lakosságára is, mellesleg a svájci Genfi-tó partján született meg Frankenstein története Mary Shelley írásában és itt írta Lord Byron apokaliptikus, az akkori környezetet hűen tükröző „Sötétség” c. versét is. Ezt követően Thierry Courvoisier, a Svájci Tudományos Akadémia elnöke köszöntötte a konferencia mintegy 100 részvevőjét. Megjegyezte, hogy 2015-ben van a svájci akadémia alapításának 200-dik évfordulója is. Az akadémia kezdeti kulcskérdései között szerepelt az is, hogy vajon mivel magyarázható az Alpok térségének különösen hideg klimatikus viszonya, ami részben a Tambora kitörésével volt magyarázható.
A Tambora 1815. áprilisi kitörése nyomán a pajzsvulkán felső 1000 méteres része eltűnt, helyette egy tátongó kaldera maradt. Fotó: Iwan Setiyawan és NASA Observatory

Az első nap Clive Oppenheimer, Stephen Self és Heryadi Rachmat foglalta össze a vulkánkitörésről rendelkezésre álló ismereteket. Érdekes módon meglehetősen kevés kutatómunka irányult a Tambora vulkáni működésére és magára az 1815-ös kitörésre. Ennek legfőbb oka, hogy a terület nehezen megközelíthető és nem túl biztonságos. Ennek ellenére, az egykori feljegyzésekből, akárcsak a Vezúv 79-es kitörését lejegyző ifjabb Plinius leveleiből kibontakozik a kitörés katasztrofális lefolyása. Oppenheimer átfogó előadásában rámutatott arra, hogy milyen érzékeny kapcsolat van a természeti folyamatok, például nagy vulkánkitörések, az éghajlat, az élelmiszer ellátás, a társadalmi reakció között és feszegette azt is, hogy vajon merre forgott volna a történelem kereke, ha néhány nagy vulkánkitörés nem következett volna be. Egy anomális vulkáni esemény láncreakció folyamatot indíthat el ebben a kapcsolatrendszerben, aminek megértése és minden aspektusának feltárása kulcskérdés a jövőre nézve. Steve Self hangsúlyozta annak fontosságát, hogy egyre pontosabban tudjuk megbecsülni a nagy vulkánkitörések során felszínre került magma mennyiségét és mindezek alapján előrejelzést tudjunk adni a különösen nagy vulkánkitörések ismétlődési gyakoriságáról.
1816 nyári hőmérséklet eloszlása az 1971-2000. évi átlaghoz képest. Forrás: NOAA

Susan Solomon az elmúlt évtizedek vulkánkitöréseinek éghajlati hatásáról mutatott be kutatási eredményeket, amelyekből kiviláglott, hogy a 21. század elején számos vulkánkitörés együttes hatása hozzájárult ahhoz, hogy nem emelkedett olyan mértékben a globális átlaghőmérséklet, ahogy azt a hivatalos tanulmányokban előzetesen jósolták. Mindezt figyelembe kell venni a jövőre vonatkozó éghajlatváltozási modellekben. Alan Robock azt mutatta be, hogy milyen veszélyeket jelent a sokak által javasolt és szorgalmazott emberi klíma beavatkozás, azaz globális éghajlatmérnökség (’geoengineering’). Maga az ötlet a vulkáni működés éghajlat módosító hatásából származik, azonban Robock számos példával érzékeltette, hogy mindebből mennyi kár származhat.
a konferencia folytatódik...

Best Blogger Tips

2015. április 5., vasárnap

A Tambora kitörésének 200. évfordulójára - 2: Az elveszett királyság, azaz a keleti Pompeji

Pontosan ezen a napon, 200 éve tört ki elemi erővel az indonéziai Tambora tűzhányó! A Tambora 1815. április 5-i, majd április 10-i kettős kitörése megrengette az egész világot. A következmények megrendítőek voltak. A vulkáni kitörés körülményeiről, egy inaktívnak vélt vulkán drámai kitöréséről már beszámoltunk, most a közvetlen hatásokat vesszük számba. Jövő héten a svájci Bernben tartják a vulkáni működés rengeteg aspektusáról szóló nemzetközi konferenciát, amelynek eseményeiről folyamatosan beszámolunk a Tűzhányó blogban!
A Sanggar félsziget a kitörést követően teljesen megváltozott, a pusztítás mértékét először a Benares és a Dispatch hajók legénysége mérte fel, akik április 19-én, illetve 22-én közelítették meg Sumbawa szigetét. Raffles kormányzó Owen Phillips hadnagyot küldte Sumbawa szigetére nagy adag rizs szállítmánnyal, hogy tájékozódjon az ott történtekről. Phillips több szemtanúval beszélve küldte meg jelentéseit. Többek között sikerült találkoznia Sanngir fejedelmével is, aki csodával határos módon élte túl a vulkánkitörést. "Rövid idő alatt a teljes Tomboro hegy mintha tűzben állott volna, lángnyelvek csaptak fel belőle, nem csökkenő dühvel tombolt. Hamarosan kőzetdarabok kezdtek hullni, némelyikük két ököl nagyságúak, többnyire dió méretűek voltak. Ezt sűrű vulkáni hamu hullás követte, majd egy heves forgószél kerekedett, ami levitte a házak tetejét, számos falat ledöntött. Hatalmas fákat tépett ki gyökerestül és sodorta el emberekkel és állatokkal együtt." A forgószél valójában egy mindent elsöprő hatalmas piroklaszt-ár volt
Fotók forrás: National Geographic

Amikor a félszigetet megközelítő hajók legénysége partra szállt, a települések elhagyatottak voltak, a házak lerombolva, többüket teljesen beterítette a vulkáni hamu. A szökőár csónakokat vonszolt a sziget belsejébe, rengeteg halott teteme hevert szerteszét. A szennyezett víz, a rossz higiéniás körülmények között a túlélők között járványok szedtek további áldozatokat. Az első részletes vulkanológiai felmérést végző Haraldur Sigurdsson és Steven Carey becslése szerint 100 millió tonna klór (mint HCl) és 70 millió tonna fluor (mint HF) került a légkörbe a kitörés során. A HF könnyen megkötődik a vulkáni hamuszemcséken, majd kerül be innen a talajba, a vizekbe, illetve a növényekbe. Mindez az a legelő állatok és emberek szervezetébe jutva halálos dózist jelent, minden bizonnyal sokan haltak meg a fluorózis következtében. Philipps igyekezett összegezni az áldozatok számát. "A Tomboro közeli egyik faluban negyvenen laktak, csupán egy maradt életben. Pekáté településen egy ház nem maradt épen. A vulkán közelében a kitörés idejében 12 ezer ember lakhatott, közülük csak néhány élte túl a kitörést. A növényzet, a termések teljesen elpusztultak..." Később, 1855-ben Heinrich Zollinger misszionárius szembesült a pusztítás következményeivel. Sumbawa szigetén becslése szerint 10 ezer ember esett áldozatul a kitörésnek, őket a piroklaszt-ár pillanatok alatt elsodorta. A szigeten több mint 1 méter vulkáni hamu lepett el mindent, de a szomszédos Lombokon is 60 centiméter, Baliban pedig 30 centiméter vastag volt a hamuüledék. A vulkáni hamu terméketlenné tette a rizsföldeket, elszennyezte a vizeket. Elhulltak az állatok és éhínség terjedt el, aminek közel 60 ezren estek áldozatul (Sumbawán közel 40 ezren, 20 ezren pedig a közeli szigeteken) és tízezrek menekültek el. Jáva keleti részén a tömeges menekülteket nem fogadták barátságosan és összetűzések alakultak ki. E területen is súlyos volt amúgy is a helyzet, hiszen itt is 10-20 centiméter vastag vulkáni hamuréteg halmozódott fel. A néhány napos teljes sötétség után is a Nap fénye alig szűrődött át a vulkáni gázokkal telített légkörön.
Fotók forrás: National Geographic

Az ásatások során épen maradt házakat, eszközöket és emberi tetemeket tártak fel. Az utóbbiakból egyértelműen kitűnt: az embereknek esélyük sem volt a menekülésre. A piroklaszt-ár pillanatok alatt végzett velük. Fotók forrás: Rik Stoteman

A Tambora kitörés első részletes vulkanológiai vizsgálatát Haraldur Sigurdsson és Steve Carey, az amerikai Rhode Island egyetem vulkanológusai végezték az 1980-as években. Akkor már a helyiek beszéltek arról, hogy a vulkántól jó 25 kilométer távolságban festett kerámiák és bronz érmék találhatók. Sigurdsson 2004-ben tért vissza a helyszínre, ekkor a cél már e leletek feltárása volt. A munka a dzsungel kellős közepén folyt. A kutatók először radartechnikával mérték fel a terepet és jelölték ki az ásatás helyét. Rövidesen egy teljes házat találtak 3 méter vulkáni üledék alatt. Habár teljesen elszenesedett, viszonylag épen megmaradt. A házon belül festett kínai porcelán, réz edények kerültek elő, ami arra utal, hogy jómódú kereskedő emberek élhettek itt. Rövidesen emberi tetemek is előkerültek, volt, amelyik fekvő helyzetben, másik ülve. Előkerült olyan tetem is, amelyik törmelékhalom alatt volt, keze a fejét védte. A települést vélhetően a forgószélnek leírt, mindent elsodró piroklaszt-ár pusztította el, majd fedte be vastagon vulkáni hamuval. A keleti Pompeji, ahogy Sigurdsson elnevezte. A feltárt házak, eszközök arra utalnak, hogy egy jól prosperáló kereskedő nép élt a félszigeten, egy egyedi kultúrával. Ők voltak a Keleti-Indiai térség kereskedői; állatokkal, mézzel, vörös festékkel, tömjénnel, gyógyanyagokkal kereskedtek. A feltárt tárgyakon lévő díszítések arra utalnak, hogy a Mon-Khmer nyelvcsoporthoz tartozó népek éltek itt. Az 1800-as évek elején mind a holland, mind a brit utazókat meglepte, hogy Sumbawa szigetén az indonéz nyelvjárástól eltérően beszélő, fejlett kultúrájú embereket találtak. A Tambora 1815. áprilisi kitörése teljesen eltüntette e népet. A vastag vulkáni hamuüledék őrzi csupán emléküket, amelyről az azóta is folyó ásatások alapján tudunk meg egyre többet.

Best Blogger Tips

2015. március 18., szerda

Kemenes Vulkánpark - közlemény

Mottó: "ha valamiről sokat beszélnek, hajlamosak vagyunk elhinni, hogy úgy is van..."

Közel két év telt el a Kemenes Vulkánpark hivatalos átadása óta. A Ság-hegyen létesített Vulkánösvényt, a szabadtéri kiállítást és a felújított Ság-hegy Múzeumot, akárcsak az újonnan létesített Vulkánház Látogatóközpontot sokan felkeresték már. Büszke vagyok arra, hogy az az ötlet, amin közel 10 éven keresztül dolgoztam, sokszor bizony erős ellenszélben, de megvalósult és a térségben egyedülálló módon létesült egy modern kiállítás a vulkánokról, a tűzhányók működéséről. Mindez méltó módon tükrözi azt, hogy a Kárpát-Pannon térség egy vulkanológiai természeti laboratórium, ahol az elmúlt közel 20 millió éves vulkáni működés értékes földtani hagyatékot teremtett. Egy olyan természeti értéket, amire lehet turisztikai fejlesztést alapozni. Ez volt a célom a Kemenes Vulkánpark ötlettel. A Ság-hegyen az 1990-es évek elejétől kezdődően végeztünk vulkanológiai kutatásokat, amelyek számottevő eredményeket hoztak, nem utolsó sorban megalapoztak egy új vulkanológiai iskolát az ELTE Kőzettan-Geokémiai tanszéken.
Nem véletlen, hogy a vulkánparkot a Ság-hegy lábánál terveztem, hiszen ez a hegy mint egy nyitott könyv lapjai tárja fel a vulkáni működés színes eseményeit. Ebben csupán olvasni kell és ezt igyekszik elősegíteni a kialakított Vulkánösvény. A nagy attrakció természetesen a Vulkánház és a benne tervezett interaktív kiállítás. Nem volt könnyű az a tíz év, hiszen meg kellett győznöm a helyi döntéshozókat, hogy az ötlet mellé álljanak, létrejöjjön egy pályázat és megvalósuljon annak kivitelezése. Nem volt egyszerű, mert a Celldömölki Önkormányzat sajnos nem állt teljesen a projekt mellé és még a kivitelezési időszak vége felé, bő fél évvel a tervezett átadás előtt is azon gondolkoztak, hogy visszamondják a megvalósítást. Végül sikerült ezen a nehéz ponton is túllendülni és rohammunkában el kellett készíteni a Vulkánház kiállítási tervét. Rohammunka volt, szorított az idő, ezért nem szokványosan egyszerre kellett kiállítási forgatókönyvet és installációs tervet készíteni. Sajnos, az Önkormányzat már a célegyenesben, váratlanul megváltoztatta koncepcióját, elállt a kész tervektől és a Megvalósíthatósági Tanulmánytól eltérően fejezte be a kivitelezést... A kiállítás szakmai részét végül Karátson Dávid készíthette el.
A kemenes Vulkánpark Vulkánösvénye a Ság-hegyen és a tűzhányók világáról szóló kiállítást magába foglaló Vulkánház, a vulkánpark fogadóközpontja

Egyfelől öröm, hogy az eredeti terv, a Kemenes Vulkánpark megvalósult, másrészt nyilvánvalóan hiányérzet, hogy az nem úgy valósult meg, nem azokkal az attrakciókkal, amit szerettünk volna. El kell ezeket mindazért mondani, hogy a dolgok helyükre kerüljenek. Az elmúlt két évben nem nagyon szólaltam meg Kemenes Vulkánpark ügyében. Több helyen igyekeztem népszerűsíteni, mint egy különleges turisztikai fogadóhelyet, bár azóta sem hívtak, nem kerestek a vulkánpark vezetői. Viszont úgy érzem, ezeket a tényeket el kell mondani akkor, amikor újra és újra olyan kijelentések jelennek meg, ráadásul nagy nyilvánosság előtt, amik nem fedik a valóságot. Tudom, hogy a megjelent és vélhetően adásba kerülő kijelentések mellett mindez csupán egy szerény füstjelzés, de azért legalább ez megmarad nekem...

Záró mottó: "ha valamit elhallgatnak, hajlamosak vagyunk elhinni, hogy nincs is, nem is történt meg..."


Best Blogger Tips

2015. március 13., péntek

A Tambora kitörésének 200. évfordulójára - 1: egy inaktívnak tekintett tűzhányó kitör!

Idén van a történelmi idők legnagyobb ismert vulkánkitörésének a 200. évfordulója. A Tambora 1815. április 5-i, majd április 10-i kettős kitörése megrengette az egész világot. Ehhez a vulkáni működéshez kapcsolódik a legnagyobb számú halálos áldozat (>70 ezer), de ha figyelembe vesszük azt is, hogy a következő években milyen súlyos közvetett következményei voltak, akkor nincs kizárva, hogy a vulkánkitörés miatt akár 1 millió körüli ember halt meg a Földön! Innentől kezdve pedig el kell gondolkodnunk sok mindenen! Tudjuk azt, hogy a történelmi időkben voltak hasonló nagy vulkáni események és vélhetően azok is megrázták a világot. Nincs kétség afelől, hogy a jövőben is lesz ilyen esemény, a kérdés csak az, hogy mikor?
Most még van idő átgondolni egy ilyen esemény következményeit, talán valamit előre is lehet készülni és erre jó alkalmat ad ez a 200 éves évforduló. Az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport is fontosnak tartja, hogy ebben az évben fókuszban legyen ez az esemény és bemutassuk hatásait is. Április első napjaiban e gondolat jegyében sugároz az OzoneNetwork műsora egy egy órás riportot, amelyben a történelmi idők nagy vulkánkitöréseit veszi sorra. Április 7. és 10. között pedig ott leszünk Bernben, a Tambora évforduló kapcsán rendezett, nagyon sok aspektust elemző konferencián, ahol bemutatjuk azt, hogy milyen hatással volt a Tambora kitörése a Kárpát-medencében élőkre. Van tehát mit mondanunk és a következő időszakban több blog bejegyzést is a Tambora kitörés körülményeinek és hatásainak szenteljük.
A Tambora földrajzi elhelyezkedése és 6 km széles krátere (Fotó: Nick Hughes)

Először magával a vulkánkitöréssel, annak előzményeivel foglalkozunk.
A Tambora az indonéz szigetvilág keleti felén található, a Flores-tengerrel körülvett Sumbawa szigetén, a Sanggar félszigeten. Egykor 4300 méter tengerszint feletti magasságba emelkedett és abban az időben úgy gondolták, hogy már egy inaktív tűzhányó. A közelben található a Rinjani kaldera, ami akkor szintén csendes volt és csak jó 600 éves szunnyadás után, az 1840-es években kezdett el újra működni. Előtte, vélhetően itt zajlott a történelmi idők egy másik hatalmas kitörése, 1257-ben. Az a kitörés legalább akkora lehetett, mint a Tamboráé 1815-ben és az is több mint ezer éves szünet után következett be! Két hatalmas vulkán, két időzített bomba, ami jó 600 év különbséggel robbant fel... Mindezek alapján kaphatjuk az első figyelmeztetést: "Ne higgy a békésen alvó vulkánoknak, ha felébrednek, nagyon mérgesek lehetnek!"
A Tambora 1815-ös kitörése előtt jelentős politikai változások voltak az indonéz szigetvilágban. Jáva szigete a hosszú holland fennhatóság után brit kézbe került és Stamford Rafflest nevezték ki kormányzónak. A helyzet ettől még nem normalizálódott sőt továbbra is puskaporos volt a hangulat. 1812-ben mindeközben megmozdult a tűzhányó, földrengések követték egymást, sőt kisebb-nagyobb kürtőtisztító kitörések is zajlottak. A vulkán azonban távol volt, a feléledés nem okozott nagy megrökönyödést. A magma ekkor már rajtra készen állt, jóllehet a mélyben már több száz éve készült erre a pillanatra. A vulkán alatti magmakamra valószínűleg már az előző kitörés óta duzzadt, újabb és újabb magmacsomagok érkeztek a földköpenyből és növelték a magmatározó térfogatát. Vélhetően ennek is voltak jelei, de akkor ezt még nem fogták műszerek.
A Tambora kitörése festményen (ismeretlen szerző)

1815. április 5. szerdai napja is úgy kezdődött, mint a már megszokott napok. Kisebb rengések érezhetőek voltak, de ez már 3 éve így volt, az emberek megszokták az ezzel együttélést. Már lement a nap, beesteledett, amikor hatalmas hangrobajjal tört ki a vulkán. Raffles a jávai Batáviában (a mai Jakarta) a következőket jegyezte le: "Úgy tűnt, mintha távoli ágyúdörrenések volnának. Yogjakartából egy katonai csapatot küldtek ki, hogy ellenőrizzék vajon nem felkelők indultak hadba, Sulawesi tengerparti kikötőjéből pedig a Benares hadihajó indult el, hogy a vélelmezett kalózhajók ellen felvegye a küzdelmet." A robbanások hangerejét jelzi, hogy Batavia 1200 km távolságban volt a tűzhányótól! Másnap reggel azonban megérkezett a vulkáni hamu és nem volt kétség afelől, hogy valahol egy tűzhányó tört ki. Raffles gyanúja a Marapi, a Kloot vagy a Bromo vulkánok felé irányult. A közelben lévő Benares hajó kapitánya azonban tisztázta a helyzetet: a Tambora tört ki. Az esemény nem volt hosszú, nem tartott tovább két óránál, azonban ez idő alatt 33 km magasra emelkedett a hamufelhő, másodpercenként 100 ezer tonna vulkáni anyag robbant a felszínre!
A Tambora két nagy kitörésének üledékei a krátertől 25 km-re, Gambahban (forrás: Sigurdsson és Carey, Bulletin of Volcanology, 1989) és a hamuüledék vastagság térképe (forrás: wikipedia Sigurdsson és Carey munkája alapján)

A vulkán közelében élő emberek a helyi hatóság vezetőjéhez fordultak segítségért, aki megígérte, hogy április 9-re kiküld valakit a helyszínre. A vulkán környékén lakók közben igyekeztek eltakarítani a hamuüledéket házaikról, földjükről. Április 10-én, este 7 óra tájban is végeztek már munkájukkal, amikor öt napos szünet után újra eldörrent a tűzhányó. A 3 órán tartó kitörés még az előzőnél is intenzívebb volt, a kitörési felhő több mint 40 km magasba emelkedett! Az eseményekről Owen Philipps tábornok számolt be, akit Raffles küldött a helyszínre az első kitörés után: " úgy tűnt, mintha a teljes hegy lángokba borulna, majd heves forgószelek indultak el". Nyolc óra körül a kitörési oszlop részben összeomlott és a környéken, a Philipps által forgószélnek említett, mindent elsodró piroklaszt-ár zúdult végig. Több falu nyomtalanul eltűnt. A kataklizma 3-4 napon keresztül tartott, miközben 50 köbkilométer magma, azaz több mint 100 köbkilométer vulkáni anyag jutott a felszínre. A piroklaszt-árakból további, magasra gomolygó vulkáni hamufelhő emelkedett fel, a környékre 4 napon keresztül éjjel-nappali sötétség ült. A hamueső pedig csak hullott és hullott és mindent betakart, a házak födémjei beszakadtak... A hamutakaró befedte a termőföldeket, nem volt élelem, az életben maradt lakosok mozdulni sem tudtak. Közel 100 ezren haltak meg a vulkán közelében... A következmények pedig túlmutattak Sumbawa szigetén, a vulkánkitörés több éves szenvedést hozott az egész Földön... Már az 1815-ös évek előtti esztendők is meglehetősen hűvösek, zordabbak voltak a szokottnál. Ebben egy 1808-as sokáig ismeretlen eredetű vulkánkitörés játszhatta a szerepet. Erre a Tambora 1815-as kitörése egy újabb lapot dobott... A részletekről további blogbejegyzésekben számolunk majd be!

A Tambora krátere (fotó: Wolfgang Piecha) és az "indonéz pompeji" (fotó: Rik Stoetman)

Best Blogger Tips

2015. március 5., csütörtök

Újabb Pompeji esemény az indonéziai Sinabung közelében: in memoriam Sukameriah

Eseménydús időt élünk, 2015-ben már több figyelemre méltó vulkánkitörés zajlott. Éppen a chilei Villarica látványos kitöréséről készültem összefoglalót írni, azonban a vulkáni működés megmutatta a másik arcát is... Jó egy évvel ezelőtt tettem közzé egy bejegyzést arról, hogy milyen sok "Pompeji" esemény történt csak az elmúlt évszázadban és milyen kevéssé tudunk ezekről. Ezt jól példázza a tavalyi Fogo kitörés, amikor a lávafolyam két falut is elöntött úgy, hogy a média alig adott hírt róla. Bizony nem lenne haszontalan, ha a Kemenes Vulkánparkba tervezett "Vulkánhorror teremben" megvalósul "A vulkánkitörések következtében elpusztult települések emlékösvénye"... Kell ezekről tudni, mert ahogy az ENSZ szervezete, az UNISDR (United Nations International Strategy for Disaster Reduction) által a napokban kiadott GAR15 (Global Assessment Report on Disaster Risk Reduction) kiadványban megjelent (a jelentésben most először kapott helyett a vulkáni veszély felmérése!): "jelenleg 86 országban több mint 800 millió ember él potenciálisan aktív vulkán 100 kilométeres közelében", azaz van potenciális vulkáni veszélynek kitéve. Ebben a legkitettebb ország Indonézia.

Izzófelhők a Sinabung oldalában. Tavaly februárban 17-en haltak meg egy váratlan piroklaszt-ár lezúdulása következtében. Endro Lewa és AP felvétel

Minden vulkán más, mindegyik más veszélyt jelent a környezetben élőkre. Ezek közül különösen veszélyesek azok, amelyek működéséről nincs információ a történelmi időkből, azaz nincs közvetlen tapasztalat, főleg az ott élők körében, hogy mire képes a közeli tűzhányó... Ez a helyzet az indonéziai Sinabung vulkánnal, ami 2010-ben ébredt fel úgy, hogy az elmúlt 10 ezer évben kitörést mutató vulkánokat összesítő Smithsonian Intézet listája csak meglehetősen szűkszavúan szól a vulkán korábbi kitörési történetéről és 1881-at jelöli meg egyedüliként, bizonytalan forrásokra hivatkozva, mint egyetlen ismert kitörése az elmúlt 10 ezer évben!

Sukameriah település 2014 előtt, majd a 2015. február 18-i nagy izzófelhő kitörés után (Endro Lewa felvétele)

A 2010-es kitörést követően, egy kis szünet után, 2013 szeptemberében újult fel a vulkáni működés és azóta pusztító izzófelhők rohannak le a vulkán oldalán sorozatban. Az izzófelhők kialakulása nehezen mozgó láva, úgynevezett lávadóm kitüremkedéséhez kapcsolódik. A szinte már szilárd halmazállapotban kinyomuló láva egyre dagad és ezzel egyre instabillá válik, majd hirtelen meredek oldala leomlik és izzó kőzettörmelékekkel és gázokkal telített árak zúdulnak le a vulkán oldalán elérve és meghaladva akár a 100 km/óra sebességet is. Az ár mindent elsöpör, mindent feléget, menekülni nem lehet! Tavaly februárban 17-en vesztették életüket Sukameriah település közelében, amikor éppen egy kis szünet állt be az izzófelhőkben.

Friss lávadóm kinyomulás a kráterben a február 19-i nagy izzófelhő kitörés után. 1. Február 19. 2. Február 20. 3. Február 24. és 4. Március 3. (Sadrah Peranginangin, Hasron David Ginting és Endro Lewa felvételei)


Éjjeli izzófelhőt áradat (Leopold Adam twitter fotó)

Leomlott... leomlott az elmúlt mintegy 2 hétben kinyomult lávadóm, ami a március 5-i hatalmas izzófelhő sorozatot okozta (Mbah Lewa fotó). Jobbra: március 5. hajnali kép... (twitter fotó)

A legutolsó nagy izzófelhő kitörés február 18-án történt. Akkor a magas hőmérsékletű ár félig betemette a már elnéptelenedett Sukameriah települést. Ezt követően friss lávadóm dagadt ki újra a vulkán csúcsán. Lassan, nagyon lassan nőtt egyre nagyobbra a lávadóm és már lehetett tudni, ebből megint egy hatalmas izzófelhő lesz, kérdés, hogy mikor? Végül helyi idő szerint ma, röviddel éjfél után 7 alkalommal rohant le izzófelhő, amelyek több mint 4,5 kilométer távolságba is eljutottak, a magasba emelkedő hamufelhőt pedig a műhold képek is mutatták. Még a 250 kilométer távolságban lévő Aceh városában is vulkáni hamuhullást jelentettek. A forró áradat lezúdulását erdőtüzek kísérték, a vízzel való keveredés miatt több helyen másodlagos robbanásos kitörés zajlott. Az egyik izzófelhő átrohant Sukameriah településen és a szürke kőzettörmelék és vulkáni hamu teljesen betemette az indonéz települést, ezzel növelve a tragikus "Pompeji" események számát... Mi lesz, ha a következő ilyen település nem egy kis távoli falucska, hanem egy több százezres vagy milliós nagyváros lesz? Hölgyek és Urak, ez nem Hollywood, nem félelemkeltés, hanem egy potenciális veszély, amit végre az ENSZ szervezete is elfogadott és ezzel talán nagyobb teret nyújt arra, hogy a vulkáni veszély valóban az elfogadott természeti veszélyforrások közé tartozzon, amire jó már most elkezdeni a felkészülést!
Gáz- és hamuördögök tánca a Sukameriah települést teljesen beborító vulkáni törmelék és hamu üledéken március 5. reggelén. A kép pontosan ugyanott készült, ahol a fenti február 19-i kép (Mbah Lewa fotó). In Memoriam Sukameriah...

Tájkép csata után... március 5-én déltájban (Mbah Lewa fotó)

Milyen gyorsan megváltozhat egy látszólag nyugodt környezet... Sadrah Peranginangin felvételei


Best Blogger Tips