2019. január 22., kedd

Magmamozgás a német Laacher See térség alatt - lehet vulkánkitörés?

Az elmúlt hetekben a médiában, különösen a német sajtóban végigszaladt a hír: egy kutatócsoport földrengés adatokat elemezve arra a következtetésre jutott, hogy magma mozgása történik a keleti Eifel területén található Laacher See térsége alatt. A hírt vegyes visszhang fogadta, amin belül nem kevés volt a meglepődéssel teli megrökönyödés: Németország egy nyugati területe alatt magma mozgolódik és ez akár ki is törhet?! Nos, jelenlegi ismereteink szerint, nem kell egyelőre ettől tartani, azonban egy fontos tanulság, amit a modern kor emberének meg kell tanulnia: (1) amit nem tudunk, nem biztos, hogy nincs; (2) amiről nincs tapasztalatunk, nem biztos, hogy nem következik be! Innentől kezdve pedig a friss tudományos eredmény és annak fogadtatása, értékelése tanulságos, nézzünk tehát a hír mögé!
A német kutatócsoportnak a Geophysical Journal International szakfolyóiratban megjelent tanulmánya arról számol be, hogy a földrengések észlelésére kitelepített szeizmográfok DLF jeleket rögzítettek és ezek úgy értékelhetők, hogy 10-40 km mélységben magma mozoghat. Először nézzük mit jelentenek a DLF földrengések!
A potsdami geofizikusok által észlelt tektonikus eredetű és DLF földrengések jelei (balra) és azok kipattanási mélysége (jobbra) a nyugatnémet Laacher See térség alatt

A DLF rövidítés jelentése "deep low-frequency", azaz mélyen kipattanó kis frekvenciájú földrengést jelent. Földmozgást különböző események okozhatnak: kőzettestek mozdulnak el egymás mellett vagy egymásra csúszva - ezek a legnagyobb energiafelszabadulással járó, nagy frekvenciás, úgynevezett tektonikus eredetű földrengések, amit a baloldali ábra felső rajzolata mutat. A baloldali ábra alsó rajzolata mutatja a DLF jeleket. Ezek jellemzően olyan földrengések, amelyek frekvenciája mindössze 1-10 Hertz, ami jóval alacsonyabb, mint az előzőeké. Az ilyen földrengéseket az emberek nem is észlelik. Ezek olyan földmozgások, amelyek nagy mélységben pattannak ki és amelyek oka folyékony vagy gáz anyag áramlása kőzetrepedésekben, hasadékokban. Ezek gyakoriak vulkáni területeken és általános vélemény szerint nagy mélységben alapvetően magma mozgása idézi elő. Képzeletben gyorsan száguldjunk le több tíz kilométer mélységbe, vajon mi történik ott? A magma felemelkedése nem kézenfekvő folyamat. A földköpenyben keletkezett magmát a sűrűségkülönbségen alapuló felhajtóerő készteti a felszín felé történő mozgásra. Van azonban egy bökkenő: felette nincsenek megnyílt kőzethasadékok, nincs gyors felnyomulást elősegítő, felszínig húzódó repedés! A magma felett több kilométer vastag, szilárd kőzettest van! Akkor, hogyan juthat a magma a felszínre és építhet, táplálhat egy tűzhányót? Ehhez saját magának kell töréseket, repedéseket létrehozni a kőzettestben addig, amíg csak a felszínre nem ér!
Ez pedig nagy segítség a vulkanológusoknak! A magmának akkora belső nyomóerővel kell rendelkeznie (ami megint csak: a sűrűségkülönbségből származó felhajtóerőből ered), hogy az nagyobb legyen a felette lévő kőzetek szakítószilárdságánál és emiatt a kőzettest eltörjön. A kőzettörés pedig földrengést okoz, a kialakult repedésben való magmamozgás pedig szintén földrengéssel jár. Ezeknek, ahogy a fentiekben láttuk, különböző jelei vannak a szeizmogramokon, azaz ami a mélyben zajlik, azt a felszínen is foghatjuk! Ez pedig jó hír, hiszen azt jelenti, hogy szükség van vulkánszeizmológusokra, akik elvégzik az észleléseket, értelmezik a jeleket és megmondják ez alapján mi történik! Most tulajdonképpen ez történt, de!...
A potsdami geofizikusok által elmúlt években észlelt földrengések a Laacher See térségében. A körök tektonikus földrengéseket, a csillagok DLF földrengéseket jeleznek. Balra a földmozgások kipattanási mélységei

De... ehhez kellenek műszerek is, anélkül ez nem megy! Az ilyen DLF földrengéseket csak nagy érzékenységű szeizmográfok képesek észlelni! Mondhatni, ez a tanulmány nem jöhetett volna létre, ha 2013-ba nem telepítenek ki e térségbe egy nagy érzékenységű műszerekből álló szeizmikus hálózatot. Ehhez pedig hosszú út vezetett! A szakemberek, különösen a vulkanológia egyik legnagyobb alakja, Hans-Ulrich Schmincke és vulkanológus társai már régóta hangoztatják, hogy az Eifel térsége bár nyugodtnak tűnik, azonban a múlt vulkáni működése arra figyelmeztet, hogy lehetnek újabb kitörések. Márpedig ezek, mondhatni, "bármikor" bekövetkezhetnek! A "bármikor" ebben az esetben azt jelenti, hogy megvan erre a lehetőség, de nem tudjuk megmondani, hogy mikor! Lehet ez a következő hetekben, de lehet, hogy csak évszázadok vagy évezredek múlva történik! Lehet erre azt mondani, hogy oh, de hiszen minden annyira nyugodt, hogy biztos az utóbbi a valószínűbb és akkor minek aggódni. Azonban itt térek vissza a bevezetőben említett két fontos pontra: ez a gondolkodás az emberi elme azon tulajdonságából fakad, hogy abból ítélünk általában, amit tapasztaltunk, amiről van tudásunk, az összes többi dolgot valószínűtlennek vagy egyenesen lehetetlennek ítéljük. Pedig...
Pedig... a természet nem így működik! Sok vulkán működése olyan, hogy az egyes kitörések között akár nagyon sok idő, akár több ezer vagy több tízezer év is eltelhet! Az indonéziai Tambora 1815 áprilisában úgy tört ki és okozta a történelmi idők legnagyobb hatású kitörését, hogy előtte, a jelenlegi tudásunk szerint, akár 4000 évig is szunnyadt! Vajon ki mondta volna meg, mondjuk 1815 januárjában, hogy az inaktívnak gondolt, dús növényzettel borított hegy rövidesen kitör, sőt nem is akárhogyan! Számos hasonló példát lehetne még sorolni, talán érdemes az előző év végén történt Anak Krakatau esetét is felhozni. December 22. este a vulkáni sziget kétharmada a tengerbe omlott és ez több mint 400 ember halálát okozó szökőárat okozott. Nem volt még megfigyelés arra, hogy egy vulkáni sziget így megsemmisülhet és ez minden jel nélküli szökőárat okozhat. Akkor tehát féljünk, mert bármikor bekövetkezhet olyan, amiről nem tudunk? Ez sem megoldás!...
12800 éve egy hatalmas, jelentős környezeti változást okozó vulkánkitörés során keletkezett a Laacher See vulkáni krátere (balra) és nem egészen 10 ezer éve volt az Eifel nyugati területén a legutolsó bazaltvulkáni kitörés (Ulmener maar; jobbra) - szép békés vidék, ugye? De gondoljunk csak bele, hogyan jött létre és mi lenne ha most...! (Fotók: Harangi Szabolcs)

A tudósok, a tudományos vizsgálatokat végző szakemberek, mint például a vulkanológusok (geológusok, geofizikusok, geomorfológusok stb.) többek között azért kutatják a vulkánokat, legyenek azok aktívak, vagy akár már régóta inaktívak, hogy megismerjék a tűzhányók működését, mégpedig a forrástól, azaz a magma kialakulásától kezdve, a magmakamra folyamatokon keresztül, egészen a felszínig, azaz a vulkáni működés lefolyásáig, hogy ezeket az ismereteket összerakva segítsék a jövőbeli kitörések hatékony előrejelzését, hogy emberi életeket, anyagi javakat óvhassanak meg. Sosem lehet tudni, mikor lesz szükség a gyarapodó tudástárra! Az Anak Krakatau esetében egy kutatócsoport már 2012-ben leírta és közzé tette, hogy mi várható és elemzésük, előrejelzésük tökéletesen bekövetkezett. Ebben az esetben tragédiát okozott, azonban a felkészülés segíthet! Az Eifel korábbi vulkáni működéséről, a lehetséges jövőbeli vulkáni kitörésekről a Tűzhányó blog 7 évvel ezelőtti egyik írásában már írtam. Schmincke professzor és társai, mondhatni, meghökkentő felvetéseit, miszerint ezen a területen lehet még vulkánkitörés, végül tett követte és 2013-ban érzékeny műszereket helyeztek ki a térségbe. Ezek a műszerek pedig jeleznek, mégpedig jeleznek olyat, amiről másként nem tudnánk, mégpedig azt, hogy magma mozog néhány 10 kilométer mélységben!
A mélybeli magmamozgás kimutatása a szakembereket nem lepte meg. Az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport évek óta vizsgálja a Kárpát-Pannon térségben lévő egykori bazaltvulkánokat. A detektívszerű kutatás eredményeit számos tanulmányban jelentettük meg, a legutóbbit mindössze néhány hete. Ezek legfontosabb üzenete, hogy a vulkáni kőzetekben lévő kristályok elemzése alapján rekonstruálható az, hogy a vulkánkitörések előtt a földkéreg és földköpeny határán hosszú időn keresztül épülhet egy kiterjedt bazaltos magmatározó. Ez tehát egy természetes folyamat és egy ilyen eseménysor segít abban, hogy észleljük azt, hogy a térség még mindig aktív. Egy ilyen magmatározóból aztán nagyon gyorsan, számításaink szerint néhány nap alatt felszínre törhet a bazaltos magma. Ez azt jelenti, hogy a nyugodt helyzet gyorsan változhat, mondhatni "bármikor". A kérdés ismét előjön: rendben, de akkor mit tehetünk? A válasz az, amit a német szakemberek végeznek: ha úgy véljük, hogy egy terület még aktív, hogy ott vélelmezhető, hogy akár vulkánkitörés történhet, akkor (1) érzékeny műszereket kell telepíteni, hogy megtudjuk, vajon ez az aktivitás jelenleg zajlik-e? (a németországi esetben ez beigazolódott); (2) szükség van alapkutatásokra, hogy jobban megértsük milyen folyamatok adhatnak jeleket és (3) tudnunk kell azt is, hogy a jelek, hogyan értelmezhetők és vajon összeköthetők a kutatások által rekonstruált lehetséges folyamatokkal?
Mennyire aktív a németországi Eifel térsége? A Laacher See tavában felemelkedő széndioxid-gáz buborékok (balra), a közeli Andernach "gejzírje" a földkéreg mélyebb részén lévő bazaltos magmából származik, ezek tehát újabb felszíni jelek erre! (Fotók: Harangi Szabolcs)

Rendben... de a kérdés még mindig az, ami az olvasót érdekelheti, hogy akkor lesz vulkánkitörés a keleti Eifel térségében? Nos, nem biztos, hogy tetszik a válasz, de - nem tudjuk!... Nem tudjuk, hogy a földkéreg mélyebb részein zajló magmamozgás a közeljövőben, de akár bármikor is vulkánkitöréshez fog-e vezetni, de... de nem zárhatjuk ki azt sem. hogy ez bekövetkezhet! Erre a valószínűség kicsi (azaz angol kifejezéssel élve, a "hazard" kicsi), azonban ha ez bekövetkezik, akkor ennek következményei súlyosak (azaz a "risk" nagy). Marad ebben az esetben a megfigyelés, sőt, mivel a kezdeti megfigyelés arra utal, hogy valóban zajlanak olyan mélybeli folyamatok, amik lehetőséget adhatnak vulkáni működésre, ezért a következő fontos lépés a folyamatos megfigyelés, azaz monitorozás. Ez ad reményt arra, hogy ha megindul egy olyan folyamat, hogy a magma felhajtóereje rohamosan töri fel a felette lévő kőzettestet és felszínre tör, akkor észlelni tudjuk! A német szakemberek tanulmányának ez a legfontosabb tanulsága, ehhez azonban nélkülözhetetlen az a tudástár, amit a vulkanológiai kutatások során, szerte a Földön, szerzünk meg!

Források: Martin Hensch és munkatársainak tanulmánya
Seismic Signatures - IRIS
GFZ Potsdam intézet angol nyelvű közleménye
GFZ Potsdam intézet német nyelvű közleménye
A Tűzhányó blog 2012. január 5-i bejegyzése
Gijs de Reijke angol nyelvű összefoglalója
Az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport 2018. januári médiaközleménye

Best Blogger Tips

2018. június 5., kedd

Fuego: halálos izzófelhő, több mint 1 millió embert érintett a vulkánkitörés!

Vajon megbolondult a világ? Feléledtek a tűzhányók? Tényleg beindult a tűzgyűrű? Itt a világvége? Záporoznak a kérdések az elmúlt napok történesei után: A hawaii Nagy-szigeten (Big Island) már több mint 21 négyzetkilométer nagyságú területet borított be a láva, több, mint 200 lakóház pusztult el, települések semmisültek meg, több, mint 2000 lakosnak kellett elhagynia otthonát, a láva új szárazfölddel gyarapítja a szigetet. E közben robbanásos vulkánkitörések kezdődtek Indonézia legaktívabb és egyik legveszélyesebb tűzhányóján, a Merapin, június 3-án pedig a guatemalai Fuego olyan heves robbanásos kitörést produkált, ami több mint 60 áldozatot szedett és még mindig 200 felett van az eltűntek száma! NEM, NEM, NINCS KAPCSOLAT a felsorolt vulkáni események között, ezek egymástól teljesen függetlenül zajlanak!

Oldalirányban lezúduló piroklaszt-árak a Fuego június 3-i kitörése során (Twitter felvételek)

Emberáldozatokkal járó természeti katasztrófák után mindig feltódul a kérdés: mi történt, miért nem lehetett a tragédiát megelőzni, mit tehetünk a természet erőivel szemben? Mi történt a Fuegon, azaz a guatemalai Tűz-hegyén? A Fuego az egyik legaktívabb tűzhányó a Földön, 2002 óta folyamatosan működik, eddigi utolsó nagy kitörése 1974-ben volt. Tevékenységét a pulzáló működés jellemzi, azaz a rövid nyugalmi szüneteket hol kisebb, hol nagyobb kitörések jellemzik. Az elmúlt években tucatnyi olyan kitörése volt, aminek vulkáni hamuanyaga komoly gondokat okozott a környék lakosságának. Voltak kitelepítések, voltak olyan események, amikor vulkáni törmelékárak, szaknyelven piroklaszt-árak rohantak le a hegy oldalán, az esős időszakokban iszapárak, azaz laharok okoztak komoly károkat. Nem ismeretlen vulkán tehát, sőt tudjuk, hogy komoly veszélyt jelent a lakosságra. Akkor miért nem lehetett előre jelezni ezt a vulkánkitörést? A vulkanológusok sem rendelkeznek a jövőbe látás képességével, az előrejelzéseket az alapján tudják megtenni, hogy észlelési adatokat gyűjtenek, vulkán alól érkező, a tűzhányó állapotára vonatkozó jeleket értékelnek ki. Az előrejelzéshez nélkülözhetetlenek tehát a megfigyelések, az adatok. A hawaii vulkánkitörést követve el vagyunk kényeztetve azzal a tudattal, hogy előrejelezhetők a vulkánkitörések. Azonban ez közel sincs így. Egyrészt kevés olyan jól felszerelt és olyan nagy tudású szakember gárdával rendelkező vulkanológiai csapat van, mint az Amerikai Geológiai Szolgálatnál (USGS). Másrészt, minden vulkán más, minden tűzhányó más jeleket ad és vannak olyanok is, amelyek egyáltalán nem jeleznek előre egy vulkánkitörés előtt.
A guatemalai Fuego esetében azt kell látnunk, hogy bár az ország legaktívabb tűzhányója, csupán néhány földrengéseket észlelő műszer (szeizmométer) rögzíti a jeleket. Ez messze nem elegendő ahhoz, hogy valós és pontos képet lehessen kapni a kipattanó földrengések jellemzőiről. Pedig ez a magma felnyomulásának, a magmában kialakuló és potenciálisan nagy robbanásos kitörést okozó belső nyomás kialakulásának legjobb jelzője! Másrészt nincs a felszínmagasság változását folyamatosan figyelő műszer sem, ami szintén kulcsfontosságú ahhoz, hogy egy nagyobb kitörést esetleg előre lehessen jelezni. Egy nagy kitörés előtt ugyanis, amikor komoly belső nyomás alakul ki a magmában, a felszín akár több centiméter nagyságrendben is megemelkedhet. E műszerezettség hiánya több okra vezethető vissza: egyrészt a Fuego megközelítése nem egyszerű, műszert kihelyezni nem könnyű. Különösen meredek a vulkán oldala és folyamatosak a vulkánkitörések, amelyek gyakran lávafolyásokkal járnak együtt. Nem ritkák a hegyoldalakon lezúduló iszapárak, amik mindent elsöpörnek. A vulkáni veszélyt előrejelző műszerek és azok működtetése nem olcsó. Ezzel is magyarázható, hogy a Föld aktív és veszélyes vulkánjainak több mint fele nincs rendszeres műszeres megfigyelés alatt! Másrészt ehhez szükséges a szakképzett, tapasztalt szakember gárda is, vulkanológusok, geofizikusok, műszeres szakemberek. Ebben szintén hiány van. Mindezek a problémák különösen élesen jelentkeznek a kevéssé fejlett országokban.
A Fuego vulkáni működése március első napjaiban (Martin Rietze felvételei)

A vulkáni veszély előrejelzés másik kulcspontja a tájékozottság! Ismerni kell a vulkán, a vulkánok működését, tudni kell hogy egy adott vulkánkitörés milyen veszélyekkel jár és ilyen esetben mit kell tenni! Lehet ugyanis bármilyen pontos az előrejelzés, ha a lakosok ezt nem veszik figyelembe vagy nem megfelelően reagálnak rá, akkor már ott a baj! Sajnos ebben még nagyobb a lemaradás, mint a vulkánok műszeres megfigyelésében, monitorizálásában. A média jelentős része nap, mint nap adja a félrevezető, szenzációhajhász híreket, ami alapján az emberekben egy torz kép alakul ki a természeti folyamatokról, köztük a vulkáni kitörésekről. A hawaii vulkánkitörés kapcsán is megjegyeztem, hogy a tragédia részben azzal magyarázható, hogy olyan területen épültek házak, amelyek kiemelten a veszélyzónában vannak, ahol néhány évtizeddel ezelőtt is volt lávaöntés és nyilvánvaló volt, hogy ilyen esemény a jövőben is lesz! A Fuego körzetében is vannak települések. Az ott élő emberek megtanultak együtt élni a közeli tűzhányóval. Tudták, hogy vannak olykor vulkáni hamuesők, sőt esetenként iszapárak is. Nagyobb tragédiák azonban nem voltak, így kihasználták a termékeny talajt, a jó termés nélkülözhetetlen volt a szegény sorban lévő embereknek. A vulkáni működésben azonban előfordulhatnak olyan váratlan események, amelyek évszázadonként vagy évezredenként egyszer-egyszer következnek be. Ilyenre nehéz az ott lakóknak felkészülniük, akik a napi tapasztalatok alapján élnek. A mostani vulkánkitörés nagysága a korábbi, 1974-es kitöréshez mérhető, a következményei azonban jelentősebbek. A Merapi 2010. őszi kitörése során sikerült a pontos vulkanológiai előrejelzés, az ehhez kapcsolódó gyors intézkedés emberek tízezreinek az életét óvta meg. Ez ad példát és ad reményt, hogy adott esetben csökkenthető a tragikus kimenetelű hatás. Sokat kell azonban még dolgozni ezért, sokat kell tenni, hogy ez más területeken is megvalósulhasson!
Nem lehet azonban elmenni egy másik emberi reakció mellett, ami hűen tükrözi azt, hogy miképpen cselekszik a modern, 21. századi ember: előkapják mobiltelefonjaikat, izgalommal fotózzák, videózzák a vulkán oldalán lerohanó vulkáni törmelékárat és nem gondolják azt, hogy ez pillanatokon belül elsodorhatja őket! Óriási felelőtlenség ez, amiből könnyen további tragédiák születhetnek!
Mit NEM lehet csinálni egy kitörő vulkán, egy érkező piroklaszt-ár esetében? Hát ezt... ilyenkor az egyetlen felelős reakció a menekülés!

Röviden, mi történt június 3-án a guatemalai vulkánon? A Fuego váratlanul, nagy erejű robbanással tört ki, aminek során piroklaszt-árak rohantak le a hegy meredek oldalán. A piroklaszt-ár magas hőmérsékletű gázok, izzó kőzetblokkok és vulkáni hamuanyag keveréke, a kitörési felhő ekkor a felszínhez tapadva, akár 100 km/óra sebességet meghaladva zúdul le a vulkán oldalán. Hőmérséklete akár több száz fokos is lehet, az ilyeneket izzófelhőnek nevezik. Ez a legpusztítóbb, legveszélyesebb vulkáni folyamat! Először 1902-ben a St. Pierre városát elpusztító Mt Pelée kitörése során írták le, ilyen pusztított a Pinatubo 1991-es kitörése során, okozta több mint 300 ember halálát a Merapi 2010-es kitörése során és számos alkalommal rohant le a Sinabung oldalán az elmúlt néhány évben. Az élet úgy hozta, hogy a Fuego tragikus kitörése pontosan 27 évvel az Unzen hasonlóan tragikus, 43 áldozattal járó (köztük a Krafft házaspár és Harry Glicken vulkanológus) kitörése után történt! A Fuego kitörése során legalább fél tucat izzófelhő alakult ki. Ezek közül néhány elérte és átcsapott a 14. sz. főúton és átgázolt a közeli, a vulkántól bő 10 km távolságban lévő El Rodeo településen. Az ott lévő embereknek esélyük sem volt menekülésre! Bár a média azt írja, hogy "a feltörő láva beáramlott El Rodeo településére, El Rodeót elnyelte a láva." - ez megtévesztő! Ez NEM láva, ez izzófelhő, ez piroklaszt-ár. A kettő között, ahogy korábban is írtam, ÓRIÁSI A KÜLÖNBSÉG!! A láva nem tudna ilyen gyorsan átgázolni egy ekkora távolságban lévő településen, erre CSAK a piroklaszt-ár képes! El Rodeo település lakói pillanatok alatt meghaltak, sokan súlyos égési sérüléseket szenvedtek. Szörnyű látni a felvételeket, azonban ezeket azoknak is látniuk kell, akik egy piroklaszt-ár láttán a mobiltelefonjukat kapják elő...
Piroklaszt-ár rohan le egy golf pálya közelében. A távoli képen legalább 6 piroklaszt-árat lehet megfigyelni (Twitter felvételek)

A következmények... Szörnyűek ezek a felvételek, de ezt azért kell látni, hogy MINDENKI TUDJA, EZ NEM JÁTÉK, egy piroklaszt-ár mindent elsodor, mindent elpusztít!!! (Twitter felvételek)


A robbanásos kitörés során mintegy 10 kilométer magasra emelkedett a vulkáni hamufelhő, majd mintegy 100 kilométer nagyságban terült szét. Vulkáni hamuesőt jelentettek számos településen, köztük a közeli fővárosban is, ahol lezárták a nemzetközi repteret. A CONRED közleménye szerint a vulkánkitörés több mint 1 millió embert érintett és szinte a teljes országban jelentettek vulkáni hamuesőt! A piroklaszt-árak mellett a másik fő rombolást az iszapárak jelentették. Az esőzés rögtön mobilizálta a lerakódott vulkáni hamuanyagot és kőzettömböket. A lezúduló zagyár minden útjába kerülőt elsodor. A következő napokban ez jelenti a fő veszélyt. Számítani lehet újabb és újabb iszapárakra, amelyek akár tíz kilométeres távolságba is eljuthanak. El Rodeo városát teljesen beborította a vulkáni törmelékanyag, egy újabb esettel bővítve a szomorú modern kori Pompeji eseményeket. A Föld növekvő lakosságának sajnos egyre többször kell szembenézni ilyen tragédiákkal! Ma már 700 millióan élnek olyan vulkán 100 kilométeres körzetében, amely tűzhányó kitörése súlyos következményekkel járhat. A felkészülésről már szóltam: szükség van szakemberekre, szükség van műszerekre és szükség van hiteles tájékoztatásra. Ezzel ha megakadályozni nem is tudjuk, de talán csökkenthetjük a vulkánkitörések tragikus kimenetelét.
A Fuego kitörése szinte a teljes országra kihatott és több mint 1 millió embert érintett. Nagyon gyorsan megváltozhat minden egy vulkán környezetében: ilyen volt és ilyen lett a patinás szálloda és golf pálya komplexum a Fuego kitörése következtében (Twitter felvételek)


Best Blogger Tips

2018. május 27., vasárnap

Vulkánkitörés a hawaii Nagy-szigeten: kérdések és válaszok

Helyi idő szerint május 3-án kezdődött el az a vulkánkitörés a hawaii Nagy-szigeten, ami az Amerikai Földtani Szolgálat (USGS) és a Hawaii Vulkánobszervatórium (HVO) vulkanológusai már előre jeleztek. A vulkáni működés már több, mint 80 lakóházat semmisített meg és több ezrek életét alakítja át. Az esemény különlegessége, hogy lakóházak mellett hasadt fel a föld több helyen és indult meg a vulkánkitörés, mondhatni, a kertekben kezdődött vulkánkitörés. Erre eddig nem sok példa volt a modern történelemben, azonban figyelmeztet arra, hogy a Föld növekvő népességének a jövőben ilyen veszélyekkel is szembe kell nézni. Ma már több mint 700 millióan élnek olyan vulkán 100 kilométeres körzetében, amely a jövőben kitörhet és aminek beláthatatlan következményei lehetnek. Hawaii most kiemelt figyelmet kap, aminek részben az az oka, hogy a kitörés lakott településen zajlik, másrészt a USGS-HVO szakemberei folyamatosan adják a tájékoztatást, a helyiek folyamatosan osztják meg a fantasztikus fotó és videofelvételeket. Ugyanakkor egy ehhez nagyon hasonló vulkáni működés zajlik a Piton de la Fournaise vulkánon is, ami legalább ennyire látványos, azonban ez lakatlan területen történik, így nincs akkora média nyilvánossága. A napokban az indonéziai Merapinak is volt néhány kisebb robbanásos kitörése, nyolc év pihenő után fennáll a veszély, hogy újabb jelentős (bár a 2010-es kitörésnél kisebb) kitörése induljon. Összehasonlításképpen, ott 30 kilométeres körzetben 4 millióan élnek, a hawaii vulkáni kitörés körzetében alig többen mint nyolcezren. Azonban ez sem kevés, továbbá ehhez hozzá kell adni a turisták számát is, tehát fontos, hogy rendszeres és hiteles tájékoztatás történjen. Sajnos a hazai és külföldi médiában is számtalan valótlan, szakszerűtlen, illetve szenzációhajhász hír jelent meg. Mindez úgy, hogy a USGS-HVO a legprofibb módon kezeli a helyzetet, folyamatosan ad minden eseményről tájékoztatást, ad sokszor laikusoknak is érthető módon magyarázatot a vulkáni működés hátteréről, ad választ minden felmerülő kérdésre, nyújt előrejelzést a jövőbeli lehetséges kimenetelekről és hívja fel a figyelmet a veszélyekre. Hírt csak hiteles forrásból, ezt nyújtja a USGS-HVO honlapja, ahol mindent meg lehet találni! Itthon pedig, ha kérdés merül fel, szívesen válaszolunk, illetve nyújtunk folyamatos, fotó- és videofelvételekkel, on-line közvetítésekkel teli tájékoztatást a Tűzhányó blog Facebook csoportjában!
Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a legfontosabb tudnivalókat a most már több mint 3 hete zajló vulkánkitörésről.

A USGS-HVO folyamatosan teszi közzé a vulkáni működés helyszínének térképét a megnyílt hasadékokkal és lávafolyásokkal elöntött területekkel. A hőkamerás térképeken világos színek jelzik az éppen aktív lávafolyamokat - a május 25-i állapot (Forrás: Hawaii Vulkánobszervatórium)


Jelenlegi (május 25-i) állapot

A HVO naponta többször ad ki összefoglaló jelentést a vulkáni működésről. A vulkáni kitörés folyamatosan és viszonylag nagy intenzitással zajlik. Eddig 23 helyen repedt fel, mintegy 7 km hosszúságban a földfelszín a Kilauea kalderától keletre, közel 30 kilométer távolságban, a Keleti Riftzóna mentén. A hasadékok közül jelenleg több is aktív: a 22. sz. hasadékból délkelet felé folyik a láva, ami két ágra szakad. A lávagátak között szinte hűlés nélkül, viszonylag gyorsan halad a lávafolyam és két helyen is elérte a kb. 4 kilométer távolságban lévő óceánt. A 6. és 13. sz. hasadékokból is ömlik ki a láva, aminek egy lávagátak között kígyózó ága néhány napja szintén elérte az óceánt. A Leilani Estates településen belül található 7. és 21. sz. hasadékok mentén lávacafatok csapnak fel, amelyek egy kis időszakos lávatavacskát hoztak létre. Innen a láva északkelet felé folyik tovább és ez veszélyt jelent további lakóházakra, újabb utakat vág át, sőt a Puna geotermikus erőműre is! Ez utóbbi egyelőre még megmenekült, bár a közvetlen közelében intenzív vulkáni kitörések folynak. A láva azonban itt délkeleti felé folyik. A 7. és 21. sz. hasadékok lávája azonban közelít az erőmű felé. A többi hasadék mentén kéndioxidban gazdag gázok törnek fel, ami vulkáni szmogot idéz elő. A vulkáni kitöréssel egyidőben további földrengések pattannak ki, azonban ezek nem tolódnak tovább kelet felé, így egyelőre Vacationland Hawaii település még nincs veszélyben. A jelek azonban egyértelműen további magma érkezését jelzik, azaz a vulkánkitörés úgy tűnik folytatódik. Azonban ez nem csak e térségben zajlik, hanem a Kilauea vulkáni területén központi részén is! A Halema'uma'u krátert korábban színültig kitöltő lávató szintje több mint 400 métert esett és ezzel a talajvíz szintje alá került. Ez hasonló helyzetet hozott létre, mint ami 1924-ben volt. Ekkor hatalmas robbanásos kitörések történtek és több tonnás kőzetdarabok hulltak a kráter környezetére. A vulkanológusok most is tartanak ettől. Május 9. óta naponta zajlanak freatikus és freatomagmás kitörések, amelyek nyomán olykor több kilométer magasra tornyosul a gomolygó hamufelhő. A közeli Hawaii Obszervatóriumból már kiköltöztették a szakembereket, mivel a Kilauea kaldera térségében kipattanó földrengések utakat repesztettek fel és egy nagyobb robbanásos kitörés is veszélyeztetheti az obszervatóriumban lévőket. Május 25-én több 3-4 magnitúdójú földrengés volt, ami után szürke hamufelhő és fehér vízgőz felhő tört ki a kráterből.
A 7. és 21. sz. hasadékok mentén zajló vulkánkitörés és friss lávája, ami színben elkülönül a sötétebb a kitörés elején keletkezett lávától és jobbra a teljes hasadékvonal látképe Bruce Omori felvételein


Az egyik legnagyszerűbb drón felvétel a 22. sz. hasadékból az óceán felé kígyózó lávafolyamról (USGS)


Frissítés (május 27)

A vulkáni működés továbbra is nagyon intenzív! Eddig közel 10 négyzetkikométer területet fedett be a lávafolyam, most a 7 és 21 sz. hasadékból északkelet felé folyik pont az erőmű irányába. A láva azonban aa-típusra váltott, így lassabbá vált, majd rajta újabb lávafolyam indult el. Helyi idő szerint május 26-án délután belépett a Puna Geotermikus Erőmű területére és egyre közelebb és közelebb jut hozzá. Nincs arra tapasztalat, hogy ilyenkor mi történik, így sokan izgalommal várják, hogy eléri-e a láva az erőművet (a 38 MW teljesítményő erőmű 1993-ban épült és a sziget energia ellátásnak több mint 20%-át adta). A 13. és 22. sz. hasadékok továbbra is bő láva anyaggal látják el az óceán felé kígyózó lávafolyamokat.
Vajon épen marad az 1993-ben épült Puna Geotermikus Erőmű vagy ez is a láva martaléka lesz? Helyi idő szerint május 26-i állapot Bruce Omori felvételén


Miért nem a Kilauea központi térségében zajlik a vulkánkitörés?

A Kilauea nem egyetlen egy vulkán, hanem egy kiterjedt vulkáni mező, ahol több kitörési központ van. Központi területe a Kilauea kaldera, amelyen belül található a Halema'uma'u beszakadásos kráter, azon belül pedig egy kisebb kráter, amiben egészen április végéig lávató volt. A Kilauea vulkáni terület a Mauna Loa oldalában alakult ki. A felhalmozódott lávatömeget a Mauna Loa oldala már nem képes tartani, egy óriási blokk az óceán irányába mozdulnak el. Ez olykor meg is történik, mégpedig két gyengeségi zóna , a Kilauea kalderából hatalmas karként szétnyíló Keleti és Délnyugati rift (hasadék) zóna mentén. E területeken széthúzásos feszültség lép fel, ami miatt nyitott hasadékok, árkok alakulnak ki, illetve felszín alatt, ahol nagyobb a feszültség és nagyobb az elmozdulás is repedések jönnek létre a kőzettestben. Az elmúlt évtizedekben a Keleti Riftzóna volt aktívabb és e gyengeségi területre nyomult be a magma fenntartva már több mint 35 éve a Pu'u 'O'o központtal működő vulkanizmust. Április második felében azonban egyre több földrengés pattant ki a riftzóna további részén. A felszín horizontális elmozdulást mutatott, jelentős mértékben az óceán felé. Mindebből egyértelműen le lehetett vonni a következtetést, hogy a magma tovább nyomul keleti irányban, a felszín alatt mintegy 3 kilométer mélyen. Végül helyi idő szerint május 3-án repedt fel a földfelszín és indult meg a vulkáni működés.
Lisa Faust ábrája (USGS) balra, jobbra pedig Sentinel-1 műhold InSAR radarképe, ami a felszín magasságváltozását mutatja még a vulkáni működés megindulása előtt. Ezen jól kivehető a felszín alatt keleti irányba mozgó magma okozta felszín emelkedés.

Mi történik eközben a Kilauea kalderában?

A Kilauea kaldera alól, a felszín alatt áramlik kelet felé a magma. Emiatt a Halema'uma'u kráter április végén még színültig kitöltő lávató (a lávató túlcsordulása jelezte, hogy friss magma nyomul felfelé) szintje viszonylag gyorsan csökkenni kezdett. Az óránként néhány méternyi sebességgel csökkenő lávató szint végül már több mint 400 métert esett és ezzel a talajvíz szintje alá került. Ez pedig, ahogy azt korábban írtuk megadja a lehetőségét, hogy víz kerüljön a forró magmába és ezzel heves robbanásos kitörések történjenek. Május 9-én meg is indultak a robbanásos kitörések, amelyek minden naposakká váltak. Azonban nem csak a lávató szintje csökken, hanem az egész kaldera területe süllyed lefele (hiszen megszűnt az alatta lévő magma felfelé irányuló nyomóereje). Ez pedig jelentős földrengés tevékenységgel jár. A földrengések között nem ritkák a 3-5 magnitúdójú földlökések sem, ami miatt felszínrepedések is kialakultak, többek között a kalderához vezető autóúton is. A kaldera már 1,4 métert süllyedt az elmúlt 3 hét alatt (ez hasonló ahhoz, ami Izlandon történt 2004-2005-ben, amikor a jégtakaró alatti Bárdarbunga kaldera felszíne süllyedt rohamosan, miközben a tőle több mint 20 kilométer távolságban zajlott a Holuhraun lávaöntő kitörés. A két esemény mechanizmusa nagyon hasonlít egymáshoz!), a pereme pedig 60 centiméter süllyedt. A földrengések most is folyamatosan, akárcsak a felszínsüllyedés, azaz további magma nyomul kelet felé a riftzónába. Ugyanez a helyzet a Pu'u 'O'o térségében is. Ott is egy lávató volt még április végén, ami túlcsordult a peremen, majd gyorsan visszahúzódott és most egy hatalmas üreg maradt vissza!
Május 16-i robbanásos kitörés a Halme'uma'u kráterben (webkamera és Tim Marshall fotó)

Becsúszik a Kilauea vulkáni terület az óceánba?

Egy, a médiában gyakran megjelenő, minden alapot nélkülöző "hír"-nek. A válasz határozottan: NEM. Habár a kitörést megelőző 6.9-os magnitúdójú földrengést követően mérhető volt a horizontális elmozdulás (mintegy fél méter a riftzóna mentén, míg néhány kilométer mélységben ez akár a 2 métert is meghaladhatta), ez nem jelenti, hogy a teljes terület bezúdul az óceánba és az szökőárt okoz! A jelenlegi elmozdulások teljes összhangban vannak a magma benyomulási eseménnyel és a múltban sem történt olyan eset, ami alapjául szolgálna egy katasztrofális csuszamlásnak!
A USGS magyarázó rajza a magma benyomulás miatta oldalirányú kőzettest mozgásról.

A hawaii vulkánkitörés beindítja az USA nyugati peremén sorakozó vulkánokat?

Egy másik, sok média által átvett, sok helyen megjelent és minden alapot nélkülöző rémhír, amit a hazai média is átvett azzal, hogy mindezt amerikai vulkanológusok vetették fel! NEM, ezért nem fognak kitörni a Cascades vonulat tűzhányói! Semmi kapcsolat nincs ugyanis a Hawaii-szigetek vulkánossága (forró folt terület) és a Ny-USA vulkánjainak működése (kőzetlemez alábukási zóna és a mögötti szétnyílásos medence területek) között! Hogy jönnek akkor ide az amerikai vulkanológusok, akikre hivatkoznak? Nos, egy nem kicsi csúsztatással, mondhatni a hír igaz, de nem úgy ahogy tálalják és innentől kezdve válik hamissá! A Cascades vulkáni íve mentén ugyanis valóban sok a veszélyes és hosszan szunnyadó tűzhányó. Az elmúlt évszázadban ezek közül kettő lépett működésbe: jó száz évvel ezelőtt a kaliforniai Lassen Peak, majd 1980. május 18-án a Mt St. Helens. Ezen kívül ott van a Rainier, a Shasta, a Hood, amelyik közül bármelyik, ha felébred, annak bizony súlyos következményei lennének. Ezek körül ugyanis nem 8 ezren, hanem több tíz, illetve százezrek élnek, sőt nagyvárosok, mint pl. Seattle lehet adott esetben veszélyben! Az amerikai vulkanológusok hangsúlyozzák, hogy mindezekre komolyan oda kell figyelni, hiszen nem az a kérdés, hogy e vulkánok kitörnek-e a jövőben, hanem az, hogy mikor! Mindenesetre jelenleg még nincs jel arra, hogy bármelyik működésbe szeretne lépni! Itt van tehát a fals összekötés: az amerikai vulkanológusok valóban beszélnek arról (már évek óta), hogy veszélyes és a jövőben működőképes tűzhányók sorakoznak az USA nyugati partvidékén, a hawaii vulkánkitörés valóban zajlik, ezeknek az eseményeknek azonban sem időben sem térben nincs közük!
Az USA nyugati partvidékén sorakozó tűzhányók - ezek veszélyesek, potenciálisan kitörhetnek, de SEMMI közük a hawaii nagy-szigeten zajló vulkáni működéshez! (USGS ábrák)

Mi történik ha a láva az óceán vizébe ömlik?

Bár úgy tűnik, hogy ilyenkor csupán fehér vízgőz száll fel, azonban ez komoly veszélyeket rejt! Sajnos ezzel kapcsolatban is sok fals információ jelent meg a hazai médiában, amiben azért az MTI is ludas... Az amerikai vulkanológusok az ilyenkor fellépő veszélyt "laze"-nek nevezik, ami a lava (láva) és haze (köd, pára) szavakból alakult ki. Amikor az 1000 fok körüli hőmérsékletű láva az óceánba folyik fehér gőz/gáz felhő emelkedik fel. Bár ez úgy tűnik, hogy veszélytelen, azonban ebben számos veszélyes anyag van: apró üvegszilánkok, ami a hideg óceánvízbe jutó láva hirtelen szétesése és darabjainak megdermedése során jönnek létre; a túlhevített víz gőzanyaga és sósav gáz (NEM, nem "klórsav gáz", ahogy az a híradásokban megjelent...). A feltóduló fehér felhőbe magmás gázok nemigen kerülnek (a lávában már nincs sok illó, a kéndioxid gáz a hasadékok mentén távozik). A sósav (HCl) eredete is ezért az óceán vízében keresendő. Egyes elgondolások szerint a víz só (NaCl) tartalma bomlik fel a hőhatás miatt és lesz belőle sósav gáz a vízgőzzel való reakció során. Vannak, akik szerint először MgCl2 keletkezik, amiből aztán további vízgőz reakciókkal jön létre a HCl: MgCl2 nH2O→MgO + (n−1)H2O(gas) + 2HCl(gas). Végül vannak olyanok, akik egy komplexebb reakciót javasolnak a láva-víz reakciója során: 6SiO2(s;l) + Al2O3(s;l) + 2NaCl(s;l) + H2O(g;l)→2NaAlSi3O8 + 2HCl(g). A forró, savas (a felhő pH értéke 1,5-3,5 közötti) felhő főleg napközben jelent veszélyt, mivel ekkor a szelek a szárazföld felé hajtják (éjjel viszont az óceáni terület felé mozog). Ezzel a "láthatatlan" veszéllyel komolyan számolni kell annak, aki megközelíti az óceánba ömlő lávafolyás (pl. nem feltétlenül jó dolog egy hajóval megközelíteni a helyszínt, mert nem biztos, hogy ki lehet számolni a légáramlatokat! Ezzel szemben a felnyíló hasadékok mentén a feltörő vulkáni kéndioxid gáz jelent különösen nagy veszélyt! Szóval, ez most Hawaii... - mondhatni "gázos" a helyzet... annak ellenére, hogy csak ártalmatlan fehér gőzfelhőnek néz ki... nem minden az, aminek látszik...
Jelenleg három ponton ér a láva az óceánba, aminek következtében fehér gőzfelhő "laze" emelkedik fel (USGS és Bruce Omori fotók)

Miért változott a lávaöntés jellege?

A vulkáni működés kezdetén lassan folyó, úgynevezett aa-láva jött a felszínre, ami nem jutott el nagy távolságba, mivel nehezen folyós, azaz viszonylag nagy a viszkozitása. Néhány nap után azonban már messzire folyó, kisebb viszkozitású pahoehoe láva terített be nagy területet. Ennek oka a láva összetételében keresendő. A gyors láva kémiai összetétel elemzés a szakembereket is meglepő eredményhez vezetett. Kezdetben ugyanis nem a hawaii vulkánkitörések jellemző bazalt magmája jutott a felszínre, hanem andezit, aminek szilíciumdioxid tartalma 57 tömeg% (a bazalté kevesebb, mint 52 tömeg% és ez jelentősen befolyásolja a viszkozitást). De hogyan lehetséges, hogy andezites láva jut a felszínre a Kilauea területen? Nos, ennek a magyarázata, hogy ez a felszínre törő magma egyáltalán nem friss, hanem vagy 100 éve ott van a Keleti Riftzóna alatt! Lehet ez az 1955-ös kitörés maradványa, de lehet, hogy 1840 óta ott lebzsel. Igazán ilyenre nem sok példa volt eddig, bár tudunk arról, hogy 2005-ben, pont a Puna geotermikus területen egy fúrás során dácitot hoztak fel és 1955-ben is szilíciumdioxidban gazdagabb láva folyt először a felszínre. Mi van tehát a mélyben? Arról már elég sokat bizonyítékot gyűjtöttünk, hogy a szilíciumgazdag magmák akár több tíz- vagy százezer évig is fennmaradhatnak, ezek a magmakamrák hosszú ideig is létezhetnek. Úgy tűnik, hogy ha kisebb időléptékben is, de ez igaz lehet bazaltos magmás rendszerre is. Azaz kristályokban gazdag bazaltos magma maradhat vissza a vulkáni kitörések után, a bazaltos magma még hosszú ideig nem szilárdul meg, hanem lassan kristályosodik. A kristályosodás során a megjelenő ásványok után egy szilíciumdioxidban gazdagabb maradékolvadék lesz. A 17. hasadék megnyílása felszínre hozta ezt a maradékolvadékot! Az andezit kialakulásának egy másik lehetséges magyarázata, hogy egy még nagyobb szilíciumdixoid tartalmú magma, azaz dácitos magma lebzselt a felszín alatt, amikor megérkezett a friss bazaltos kőzetolvadék. Keveredtek egymással és ennek eredménye lett a köztes, andezites összetétel. Miért is izgalmas különösen az andezit láva összetétel? Andezit ugyanis általában szubduckiós (kőzetlemez alábukási) övezetekben fordul elő és sokan úgy tartják, hogy kifejezetten erre a tektonikai övezetre jellemző. Azonban az andezit megjelenhet más lemeztektonikai környezetben, akár kőzetlemezen belül is. Nos, ez egy kiváló példa, hogy igen, andezit lehet ilyen környezetben is, a tudomány így szép, így izgalmas, hogy nincsenek előre leosztott lapok! Később már friss bazaltos magma jutott a felszínre, amit két jelenség is alátámasztott: a lávaszökőkutak erőteljesebbek lettek, néhány tíz méter magasságba csaptak fel, ami gázokban gazdagabb, könnyen mozgó magmára utalt és a felszínre ömlő láva jellege is változott. Most már pahoehoe, azaz sima felszínű, kötélláva alakult ki. Ezen belül lávagátak jöttek létre, amin belül a kőzetolvadék szinte hűlés nélkül haladhatott tovább, ezért messze, több kilométer távolságba is képes volt elfolyni és végül az óceánpartot is elérte.
Lávaöntés május 5 és 18-án. A nehezen folyó, viszokózus láva ekkor még csak kis területet öntött el (USGS fotók)

Hogy kerül metán a repedésekbe és miért lángol kéken?

Május 23-án egy újabb érdekes felvételt osztott meg a USGS Hawaii Vulkán Obszervatórium. Egy lávafolyam közelében, az út repedéseiben kékes láng tört fel. Ez metán gáz, ami akkor jön létre, amikor a láva növényzetre folyik (ez egy különleges veszélyt jelent, amikor metán robbanás történhet tejesen váratlanul!). A metán gáz az égő növényből szabadul fel, beszivároghat a felszín alá, majd újra megjelenik a felszínen, amikor felhevül. A metán meggyulladva, aztán kék színnel ég.
Kékesen égő metán gáz az utak repedéseiben (USGS és Brad Lewis fotó)

Utószó...

Végül, néhány szóban nem árt reagálni azokra a valóságtól nagyon-nagyon elrugaszkodott hírekre is, miszerint (1) a Kilauea NEM szupervulkán! Szupervulkánok, mint már sokszor írtam, nincsenek is, legfeljebb szupervulkáni kitörések, amelyek több, mint 1000 köbkilométer mennyiségű vulkáni anyagot terítenek szét a felszínen. A mostani hawaii vulkánkitörés lávamennyisége még messze nem éri el az 1 köbkilométert sem! Sőt, a múltban SEM VOLT szupervulkáni kitörés a Kilauea területén és nyugodtan le is írhatom, ilyen a jövőben SEM LESZ! (2) a Kilauea NEM fog beszakadni mint a Krakatau! Megint csak, a Kilauea egy teljesen más vulkáni rendszer, nem úgy működik, mint indonéz társa. Azaz jó hírem van, a hawaii Nagy-sziget továbbra is megmarad, lehet tervezni rá turistautat! :-) (3), Nem, a Kilauea vulkáni működés NEM befolyásolja globálisan az éghajlatot! Ehhez ugyanis az kell, hogy a kéndioxid gázok nagy magasságba, egészen a sztratoszférába feljussanak, mennyiségük bőven meghaladja az 1 millió tonnát. Ehhez persze erős robbanásos vulkánkitörés kell. A hawaii vulkánkitörés során viszonylag sok kéndioxid gáz (azonban messze nem 1 millió tonna) kerül a levegőbe (de CSAK az alsó légkörbe), ez alapvetően a szigeten okoz jelentősebb egészségügyi problémát (vulkáni szmog), illetve a legfrissebb hírek szerint a 3000-4000 km távolságban lévő mikronéziai szigetvilágban!

Best Blogger Tips

2018. május 4., péntek

Hawaii, Nagy-sziget: település közelében nyílt meg a föld és kezdődött vulkánkitörés!

Helyi idő szerint ma délután 5 órakor a várakozásoknak megfelelően felrepedt a felszín és vulkánkitörés kezdődött a Leilani estates területén, lakóházak közvetlen közelében, jó 15 kilométer távolságban az aktív Pu‘u ‘Ō‘ō krátertől keletre. Megtörtént az, amiről előadásaimban már sokszor beszéltem: lakott területen is felnyílhat a föld és vulkánkitörés kezdődhet! Bár a Leilani estates területe nem egy sűrűn lakott terület azonban mindez figyelmeztető jel lehet akár az új-zélandi Auckland lakóinak is - hasonló ott is történhet. A hawaii nagy szigeten a friss láva már utakra folyik, a hatóságok 1700 lakos azonnal kitelepítését rendelte el. De mi volt ennek az előzménye?

Április végén a USGS Hawaii Vulkánobszervatórium (HVO) munkatársai jelentős felszínemelkedést tapasztaltak a Kilauea vulkáni területen részben a csúcsterületen lévő kaldera, részben a Keleti Riftzónában lévő és 1983 januárja óta folyamatosan aktív Pu‘u ‘Ō‘ō kitörési központ térségében. A felszínemelkedés mértéke jelentős volt, ami egyértelműen utalt arra, hogy magma nyomul fel. A Kilauea kalderában lévő Halema‘uma‘u kráterben lévő lávató felszíne is egyre emelkedett és április 26-án kiöntött. A túlfolyt lávató anyaga a kráter kétharmadát borította be. Ugyancsak emelkedésnek indult a Pu‘u ‘Ō‘ō vékony lávakéreggel bevont lávató szintje is, ahol repedések is megjelentek. Mindezt egyre több földrengés kísérte. A földrengések aztán keleti irányba tolódtak el, követve a Keleti Rift vonalát. Nem volt kétséges a Kilauea alatt felnyomuló magma keleti irányba térült el és a felszín alatt nyomult tovább a Keleti Rift alatti repedésrendszert felnyitva. Az oldalirányú magma mozgással megfordult a felszínmozgás és mindkét területen felszíncsökkenés indult meg. A lávató szintje is alacsonyodott, ami a Pu‘u ‘Ō‘ō kráterben vulkáni hamuanyag feltódulásával járt. A vörös színű vulkáni hamu egyenletesen lepte be a környezetet elszínezve a friss lávafelszínt.
Balra a Halema‘uma‘u kráterben kiöntő lávató hőkamerás képe április 26-án (USGS HVO felvétel), jobbra a Pu‘u ‘Ō‘ō megemelkedett felszínű lávatava Bruce Omori április 25-i felvételén. Alul a területén térképe a Keleti Riftzónával és a kitörési központokkal. A két riftzóna találkozási pontján van a barnával jelzett Kilauea kaldera, amelyen belül található a körrel jelölt Halema‘uma‘u kráter. A jelenlegi kitörés helye a Lava Trees State Park közelében van.

Május 1-én és 2-án már nagyobb repedések jelentek meg a Pu‘u ‘Ō‘ō kráter peremén, amely mentén néhol kis mennyiségű friss láva is kijutott, máshol pedig fehér színű gőz és gáz tódult ki. A földrengések pedig tovább tolódtak kelet felé és már lakott területeken rengett a föld Puna térségében. Egyre nőtt az aggodalom a szakemberek körében is, hogy vajon mi lesz? Az nyilvánvaló, hogy nyomul a magma keleti irányban a felszín alatt, de vajon hol nyílik meg a földfelszín? Még a szigeten vagy már csak a óceáni fenéken és víz alatti kitörés lesz. Többen elővették az 1955-ös vulkánkitörés példáját, amikor hasonló esemény játszódott le és volt hasadékvulkáni kitörés a keleti Riftzóna mentén. A felszín alatti magma mozgásnak egyre több jele mutatkozik: utak repedtek meg, aztán május 3-án következett egy szokottnál nagyobb erejű földrengés! Egy közel 5 magnitúdójú fölmozgás pattant ki a Pu‘u ‘Ō‘ō kráter közelében, aminek nyomán ismét vörös hamufelhő tört fel a kráterből vélhetően a kőomlások következtében. Az idő kitisztultával megdöbbentő kép tárult elő: a korábban lávával színültig kitöltött kráter (lásd fenti kép) belseje üres mélyedésként tátongott!
Május 1-2: Balra a Halema‘uma‘u kráterben a lávató szintje több métert visszaesik (USGS HVO webkamera felvétel), jobbra a Pu‘u ‘Ō‘ō kráterben is hasonló esemény zajlik, amit vörös vulkáni hamuanyag kiáramlás kísér. A kitörési központ előterében repedések nyílnak fel, ahol gőz és gáz tódul ki (Bruce Omori felvétele). Az alsó ábrán a földrengések epicentrumai világosan mutatják a magma Keleti Riftzóna alá való oldalirányú mozgását (HVO ábra). A 4.4 M földrengés nagyságát később 5 magnitúdójúra módosították.

Május 3: A nagy földrengést követően vörös hamufelhő emelkedik a Pu‘u ‘Ō‘ō kráter fölé. A kráter ekkor már üresen tátongott (érdemes összehasonlítani a fenti, néhány nappal korábban készült képpel!), a benne lévő, részben megszilárdult lávató anyaga beszakadt (USGS HVO felvételek)

A viszonylag nagy erejű és a még Hiloban is érzékelhető földrengést követően nem sokkal újabb repedések nyíltak fel a földfelszínen, majd helyi idő szerint délután 5 órakor (itthoni idő szerint hajnal 5 órakor) az egyik hasadék mentén izzó lávacafatok törtek fel. megkezdődött a vulkáni működés, mégpedig házak közvetlen közelében (mindössze 70 méterre az egyik háztól)! Rövidesen láva ömlött a felszínre. A 150 méter hosszú hasadék utakat vágott át és nem messze volt a helyi geotermikus erőmű állomástól. Az erőművet rögtön leállították. A hatóság 1500 lakos azonnali hatályú kitelepítését rendelte el. A vulkáni működés mintegy 1,5 óráig tartott aztán estére elcsendesedett. A veszély azonban nem múlt el, a HVO szakemberei jelentősen megemelkedett kéndioxid gáz kiáramlást figyeltek meg a kitörés területén. A helyzet, a vulkáni működés további lefolyása azonban továbbra is rendkívül bizonytalan és bármikor újult erővel folytatódhat!
Május 3 délután helyi idő szerint: Hasadék nyílik fel Pahoa település közelében a Leilani estates lakott területén (USGS HVO felvétel)


Vulkánkitörés kezdődött a hawaii Pahoa közelében (HVO USGS fotók). Alul a terület térképe. A vulkáni működés a kitörési központoktól bő 15 kilométer távolságban lakott területen indult meg!

Az alábbiakban látható a területre kibocsátott veszélytérkép, ami a Keleti hasadékzóna (riftzóna) teljes hossza mentén jelzi a kiemelt veszélyt, ami a következőt jelent: lávafolyás, láva okozta erdőtűz, ehhez kapcsolódó füst (ez nem a vulkáni működéshez közvetlenül kapcsolódik!), metán gáz robbanások (a láva és a növényzet kölcsönhatása következtében), földrengések és vulkáni szmog. Nos, ez is Hawaii...
A térség vulkáni veszélytérképe


Frissítés (2018.05.04. 22:30)

A vulkánkitörés helyi idő szerint éjszaka is folytatódott! Több helyszínen is felrepedt a földfelszín és 30 méter magasra repültek az izzó lávafoszlányok. A HVO reggel kiadott friss térképe szerint három helyen is zajlik hasadékmenti vulkánkitörés! A kitörési helyszínek közelében igen magas kén-dioxid kiáramlást regisztráltak.
Éjszakai lávafüggöny és hajnali gázkiáramlás az úton keletkezett repedésekből (HVO felvételek)


Frissítés (2018.05.06. 11:20)

A vulkáni működés az elmúlt napokban egyre erősebbé vált, újabb és újabb hasadékok nyíltak meg (a USGS HVO szakemberei már 10 aktív hasadékot azonosítottak), amelyen keresztül izzó lávacafatok repülnek ki, olykor több tíz méter magas lávaszökőkutat formálva, a lávafolyamok pedig már több mint 1 kilométer távolságba kígyóznak. A vulkáni működés során utak vágódnak el, már 26 lakóház semmisült meg és több mint 1700 lakost kellett kitelepíteni. Szerencsére emberéletet nem követelt még a vulkáni működés, azonban az anyagi vesztesség jelentős.
"Paradise tax" - azaz meg kell fizetni a paradicsomi élet adóját... "If you’re going to live on a volcano, it’s about her (the Hawaiian Goddess Pele), not us … if she wants her land back, then get out of the way. I like to call it ‘paradise tax’." - mondta egy helyi lakos még 2014-ben, amikor a közeli Pahoa külső házait emésztette fel a több mint 20 kilométer távolságból érkező lávafolyam. Most helyben nyílt fel a föld és már 26 ház semmisült meg, amelyek viszonylag olcsó telkeken épülhettek. Ha Pele úgy gondolja, akkor bármikor visszaveheti a földjét, így vélekednek a helyiek, tudván azt, hogy veszélyes helyen települtek le. Az élet pedig megy tovább, akár a természet körforgása. Ehhez a hawaii Nagy-szigeten az ott élők alkalmazkodtak, de... azért ilyen más helyen is előfordulhat, ahol többen élnek, ahol nem ez az életfelfogás...
A helyzet a Leilani estates területén nem csak a lávafolyamok miatt kritikus, hanem a vulkáni gázok (elsősorban jelentős kéndioxid kiáramlás) okozta egészségre káros szmog kialakulása miatt is. A szakemberek szerint a vulkáni működés elhúzódhat, sőt megvan a veszélye annak is, hogy nagyobb terültre terjed ki. Mindeközben a Kilauea kaldera területén lévő Halema‘uma‘u lávató szintje tovább esett és most már 220 méterrel van a kráterperem alatt!!! Mindez egy hét alatt! Ennek magyarázata, hogy a felnyomuló magmatömeg a Keleti Riftzóna alá nyomul és ezzel nem jut olvadéktömeg a Halema‘uma‘u lávató alatti kürtőcsatornába. Az erős földrengések nem csak a magma nyomulását jelzik, hanem azt is, hogy a Kilauea vulkáni terület teljes blokkja mintegy fél métert csúszott az óceán felé, az elmozdulás mértéke 8-10 kilométer mélységben pedig a 2,5 métert is elérheti! Ennek oka, hogy a Mauna Loa oldalában kiépült vulkáni területen jelentős tömegű lávakőzet halmozódott fel, aminek súlyát nem képes az aljzat tartani, így az lassan csúszik lefelé.
A HVO május 6-i térképe a felnyílt aktív hasadékok helyeivel és az utat elvágó lávatömeg felvétele

Az egyik aktív, lávaszökőkutas hasadék és a kapcsolódó lávafolyam Bruce Omori felvételein

A Leilani estates tragédiája Marco Garcia megindító felvételein: nincs már hazaút és felajánlások Pele istennőnek, hogy kegyesen bánjon területével

Frissítés (2018.05.08. 21:20)

A vulkáni működés már 35 lakóházat pusztított el, utakat vágott el és 12 helyen repedt fel a föld. Jelen pillanatban viszonylagos csend honol a Leilani estates területén. A hasadékokból most nem repülnek ki izzó lávacafatok, nem ömlik a felszínre láva, azonban erős a vulkáni gáz kiáramlás. Az aktív hasadék terület hossza mintegy 4 kilométer. A vulkanológusok azonban figyelmeztetnek, hogy bármikor újabb hasadék nyílhat fel és folytatódhat a kitörés. 1955-ben 88 napon keresztül zajlott ugyanitt a vulkáni működés. A Kilauea csúcsi területén tovább folytatódik a felszínsüllyedés és a Halemaʻumaʻu kráterben a lávató szint csökkenése. A meredek kráterfal részleges omlása vulkáni hamu felhőt eredményez. A földrengések még mindig gyakran pattannak ki. Összességében a jelek arra utalnak, hogy további magma áramlik a Keleti Riftzóna területe alá.
A Leilani estates területén felnyíló hasadékok helyei a HVO hőtérképén és jelenleg az egyik legnagyobb veszélyt jelentő esemény: a felszínen kialakult repedésekből ömlik ki a kéndioxid gáz

Frissítés (2018.05.13. 09:50)

A vulkáni működés tovább zajlik, naponta nyílnak fel újabb hasadékok, amelyek egyre inkább északkelet felé haladnak, ami Kapoho térségére jelentenek veszélt. E területen utoljára 1960-ban volt egy intenzív lávafolyás, azóta egy új település, Vacationland Hawaii épült fel. A hétvégén a 16. és 17. hasadék nyílt fel viszonylag távol a korábbi hasadékoktól. A vulkáni működés intenzitás mindezzel együtt is még mindig viszonylag gyengének mondható. A hasadékokból általában néhány tíz méter távolságban jutnak el a lávafolyamok. Azonban mindegyikből folyamatosan ömlenek ki a vulkáni gázok, ami folyamatos veszélyt jelent a közelben lévőkre. A Kilauea csúcsi területén tovább folytatódik a felszínsüllyedés és a Halemaʻumaʻu kráterben a lávató szint csökkenése. A legfrissebb mérések szerint a lávató szintje már több mint 300 métert csökkent és egy meredek falú kráter maradt vissza. Időszakosan, a kráterfalról leszakadó kőzetdarabok lávatóba való hullása heves robbanásos kitörést okoz, az egyik legerősebb ilyen kitörés május 9-én történt, nem sokkal azután, hogy a Hawaiian Volcanoes Observatory munkatársai közleményt adtak ki, hogy robbanásos kitörések várhatóak. Ennél sokkal nagyobb potenciális veszélyt jelent az, ha a lávató szintje a talajvíz szint alá süllyed. Jelenleg a süllyedés sebessége kb. 2.2 méter óránként és már kevesebb, mint 100 méter hiányzik ehhez az állapothoz. Ebben az esetben fennáll az esélye egy olyan robbanásos kitörésnek, ami 1924-ben történt. Ekkor több tonnás kőzetdarabok repültek ki a kráter környezetében. Egy ilyen esemény teljesen váratlanul következhet be, ezért a térség a látogatók elől szigorúan le van zárva. Ugyancsak erőteljesen csökkent a lávató szintje a Pu‘u ‘Ō‘ō kráterben. A USGS szakemberei feltérképezték a Pu‘u ‘Ō‘ō krátert is, aminek lávatava április 30-án vonult vissza és 350 méter mély üres krátert hagyott vissza! Izgalmas napok következnek a Nagy-szigeten!
Közben számos újsághír jelent meg arról, hogy a Hawaii vulkáni működés beindíthatja az Egyesült Államok nyugati partvidékén lévő szunnyadó tűzhányókat is. Hangsúlyozni kell, hogy ennek semmi alapja nincs, a két terület vulkáni működése között semmi kapcsolat nincsen!
A 16. hasadék felnyílása és vulkáni gázok kiáramlása a Leilani estates területén felnyílt hasadékokból (Bruce Omori felvételei). Alul a legfrissebb térkép a kitörés helyszínéről(HVO)

A Halemaʻumaʻu kráter 3D rekonstrukciója a lávató visszahúzódása után, a lávaszint csökkenése és a május 9-i kráterfal omlás miatti erős robbanásos kitörés (forrás: HVO)


Az eseményeket követjük és beszámolunk az újdonságokról! A legfrissebb hírek, értékelések a Tűzhányó blog FB oldalán követhetők!
Best Blogger Tips