Magmamozgás a német Laacher See térség alatt - lehet vulkánkitörés?

Az elmúlt hetekben a médiában, különösen a német sajtóban végigszaladt a hír: egy kutatócsoport földrengés adatokat elemezve arra a következtetésre jutott, hogy magma mozgása történik a keleti Eifel területén található Laacher See térsége alatt. A hírt vegyes visszhang fogadta, amin belül nem kevés volt a meglepődéssel teli megrökönyödés: Németország egy nyugati területe alatt magma mozgolódik és ez akár ki is törhet?! Nos, jelenlegi ismereteink szerint, nem kell egyelőre ettől tartani, azonban egy fontos tanulság, amit a modern kor emberének meg kell tanulnia: (1) amit nem tudunk, nem biztos, hogy nincs; (2) amiről nincs tapasztalatunk, nem biztos, hogy nem következik be! Innentől kezdve pedig a friss tudományos eredmény és annak fogadtatása, értékelése tanulságos, nézzünk tehát a hír mögé!
A német kutatócsoportnak a Geophysical Journal International szakfolyóiratban megjelent tanulmánya arról számol be, hogy a földrengések észlelésére kitelepített szeizmográfok DLF jeleket rögzítettek és ezek úgy értékelhetők, hogy 10-40 km mélységben magma mozoghat. Először nézzük mit jelentenek a DLF földrengések!

A potsdami geofizikusok által észlelt tektonikus eredetű és DLF földrengések jelei (balra) és azok kipattanási mélysége (jobbra) a nyugatnémet Laacher See térség alatt

A DLF rövidítés jelentése "deep low-frequency", azaz mélyen kipattanó kis frekvenciájú földrengést jelent. Földmozgást különböző események okozhatnak: kőzettestek mozdulnak el egymás mellett vagy egymásra csúszva - ezek a legnagyobb energiafelszabadulással járó, nagy frekvenciás, úgynevezett tektonikus eredetű földrengések, amit a baloldali ábra felső rajzolata mutat. A baloldali ábra alsó rajzolata mutatja a DLF jeleket. Ezek jellemzően olyan földrengések, amelyek frekvenciája mindössze 1-10 Hertz, ami jóval alacsonyabb, mint az előzőeké. Az ilyen földrengéseket az emberek nem is észlelik. Ezek olyan földmozgások, amelyek nagy mélységben pattannak ki és amelyek oka folyékony vagy gáz anyag áramlása kőzetrepedésekben, hasadékokban. Ezek gyakoriak vulkáni területeken és általános vélemény szerint nagy mélységben alapvetően magma mozgása idézi elő. Képzeletben gyorsan száguldjunk le több tíz kilométer mélységbe, vajon mi történik ott? A magma felemelkedése nem kézenfekvő folyamat. A földköpenyben keletkezett magmát a sűrűségkülönbségen alapuló felhajtóerő készteti a felszín felé történő mozgásra. Van azonban egy bökkenő: felette nincsenek megnyílt kőzethasadékok, nincs gyors felnyomulást elősegítő, felszínig húzódó repedés! A magma felett több kilométer vastag, szilárd kőzettest van! Akkor, hogyan juthat a magma a felszínre és építhet, táplálhat egy tűzhányót? Ehhez saját magának kell töréseket, repedéseket létrehozni a kőzettestben addig, amíg csak a felszínre nem ér!
Ez pedig nagy segítség a vulkanológusoknak! A magmának akkora belső nyomóerővel kell rendelkeznie (ami megint csak: a sűrűségkülönbségből származó felhajtóerőből ered), hogy az nagyobb legyen a felette lévő kőzetek szakítószilárdságánál és emiatt a kőzettest eltörjön. A kőzettörés pedig földrengést okoz, a kialakult repedésben való magmamozgás pedig szintén földrengéssel jár. Ezeknek, ahogy a fentiekben láttuk, különböző jelei vannak a szeizmogramokon, azaz ami a mélyben zajlik, azt a felszínen is foghatjuk! Ez pedig jó hír, hiszen azt jelenti, hogy szükség van vulkánszeizmológusokra, akik elvégzik az észleléseket, értelmezik a jeleket és megmondják ez alapján mi történik! Most tulajdonképpen ez történt, de!...

A potsdami geofizikusok által elmúlt években észlelt földrengések a Laacher See térségében. A körök tektonikus földrengéseket, a csillagok DLF földrengéseket jeleznek. Balra a földmozgások kipattanási mélységei

De... ehhez kellenek műszerek is, anélkül ez nem megy! Az ilyen DLF földrengéseket csak nagy érzékenységű szeizmográfok képesek észlelni! Mondhatni, ez a tanulmány nem jöhetett volna létre, ha 2013-ba nem telepítenek ki e térségbe egy nagy érzékenységű műszerekből álló szeizmikus hálózatot. Ehhez pedig hosszú út vezetett! A szakemberek, különösen a vulkanológia egyik legnagyobb alakja, Hans-Ulrich Schmincke és vulkanológus társai már régóta hangoztatják, hogy az Eifel térsége bár nyugodtnak tűnik, azonban a múlt vulkáni működése arra figyelmeztet, hogy lehetnek újabb kitörések. Márpedig ezek, mondhatni, "bármikor" bekövetkezhetnek! A "bármikor" ebben az esetben azt jelenti, hogy megvan erre a lehetőség, de nem tudjuk megmondani, hogy mikor! Lehet ez a következő hetekben, de lehet, hogy csak évszázadok vagy évezredek múlva történik! Lehet erre azt mondani, hogy oh, de hiszen minden annyira nyugodt, hogy biztos az utóbbi a valószínűbb és akkor minek aggódni. Azonban itt térek vissza a bevezetőben említett két fontos pontra: ez a gondolkodás az emberi elme azon tulajdonságából fakad, hogy abból ítélünk általában, amit tapasztaltunk, amiről van tudásunk, az összes többi dolgot valószínűtlennek vagy egyenesen lehetetlennek ítéljük. Pedig...
Pedig... a természet nem így működik! Sok vulkán működése olyan, hogy az egyes kitörések között akár nagyon sok idő, akár több ezer vagy több tízezer év is eltelhet! Az indonéziai Tambora 1815 áprilisában úgy tört ki és okozta a történelmi idők legnagyobb hatású kitörését, hogy előtte, a jelenlegi tudásunk szerint, akár 4000 évig is szunnyadt! Vajon ki mondta volna meg, mondjuk 1815 januárjában, hogy az inaktívnak gondolt, dús növényzettel borított hegy rövidesen kitör, sőt nem is akárhogyan! Számos hasonló példát lehetne még sorolni, talán érdemes az előző év végén történt Anak Krakatau esetét is felhozni. December 22. este a vulkáni sziget kétharmada a tengerbe omlott és ez több mint 400 ember halálát okozó szökőárat okozott. Nem volt még megfigyelés arra, hogy egy vulkáni sziget így megsemmisülhet és ez minden jel nélküli szökőárat okozhat. Akkor tehát féljünk, mert bármikor bekövetkezhet olyan, amiről nem tudunk? Ez sem megoldás!...

12800 éve egy hatalmas, jelentős környezeti változást okozó vulkánkitörés során keletkezett a Laacher See vulkáni krátere (balra) és nem egészen 10 ezer éve volt az Eifel nyugati területén a legutolsó bazaltvulkáni kitörés (Ulmener maar; jobbra) - szép békés vidék, ugye? De gondoljunk csak bele, hogyan jött létre és mi lenne ha most...! (Fotók: Harangi Szabolcs)

A tudósok, a tudományos vizsgálatokat végző szakemberek, mint például a vulkanológusok (geológusok, geofizikusok, geomorfológusok stb.) többek között azért kutatják a vulkánokat, legyenek azok aktívak, vagy akár már régóta inaktívak, hogy megismerjék a tűzhányók működését, mégpedig a forrástól, azaz a magma kialakulásától kezdve, a magmakamra folyamatokon keresztül, egészen a felszínig, azaz a vulkáni működés lefolyásáig, hogy ezeket az ismereteket összerakva segítsék a jövőbeli kitörések hatékony előrejelzését, hogy emberi életeket, anyagi javakat óvhassanak meg. Sosem lehet tudni, mikor lesz szükség a gyarapodó tudástárra! Az Anak Krakatau esetében egy kutatócsoport már 2012-ben leírta és közzé tette, hogy mi várható és elemzésük, előrejelzésük tökéletesen bekövetkezett. Ebben az esetben tragédiát okozott, azonban a felkészülés segíthet! Az Eifel korábbi vulkáni működéséről, a lehetséges jövőbeli vulkáni kitörésekről a Tűzhányó blog 7 évvel ezelőtti egyik írásában már írtam. Schmincke professzor és társai, mondhatni, meghökkentő felvetéseit, miszerint ezen a területen lehet még vulkánkitörés, végül tett követte és 2013-ban érzékeny műszereket helyeztek ki a térségbe. Ezek a műszerek pedig jeleznek, mégpedig jeleznek olyat, amiről másként nem tudnánk, mégpedig azt, hogy magma mozog néhány 10 kilométer mélységben!
A mélybeli magmamozgás kimutatása a szakembereket nem lepte meg. Az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport évek óta vizsgálja a Kárpát-Pannon térségben lévő egykori bazaltvulkánokat. A detektívszerű kutatás eredményeit számos tanulmányban jelentettük meg, a legutóbbit mindössze néhány hete. Ezek legfontosabb üzenete, hogy a vulkáni kőzetekben lévő kristályok elemzése alapján rekonstruálható az, hogy a vulkánkitörések előtt a földkéreg és földköpeny határán hosszú időn keresztül épülhet egy kiterjedt bazaltos magmatározó. Ez tehát egy természetes folyamat és egy ilyen eseménysor segít abban, hogy észleljük azt, hogy a térség még mindig aktív. Egy ilyen magmatározóból aztán nagyon gyorsan, számításaink szerint néhány nap alatt felszínre törhet a bazaltos magma. Ez azt jelenti, hogy a nyugodt helyzet gyorsan változhat, mondhatni "bármikor". A kérdés ismét előjön: rendben, de akkor mit tehetünk? A válasz az, amit a német szakemberek végeznek: ha úgy véljük, hogy egy terület még aktív, hogy ott vélelmezhető, hogy akár vulkánkitörés történhet, akkor (1) érzékeny műszereket kell telepíteni, hogy megtudjuk, vajon ez az aktivitás jelenleg zajlik-e? (a németországi esetben ez beigazolódott); (2) szükség van alapkutatásokra, hogy jobban megértsük milyen folyamatok adhatnak jeleket és (3) tudnunk kell azt is, hogy a jelek, hogyan értelmezhetők és vajon összeköthetők a kutatások által rekonstruált lehetséges folyamatokkal?

Mennyire aktív a németországi Eifel térsége? A Laacher See tavában felemelkedő széndioxid-gáz buborékok (balra), a közeli Andernach "gejzírje" a földkéreg mélyebb részén lévő bazaltos magmából származik, ezek tehát újabb felszíni jelek erre! (Fotók: Harangi Szabolcs)

Rendben... de a kérdés még mindig az, ami az olvasót érdekelheti, hogy akkor lesz vulkánkitörés a keleti Eifel térségében? Nos, nem biztos, hogy tetszik a válasz, de - nem tudjuk!... Nem tudjuk, hogy a földkéreg mélyebb részein zajló magmamozgás a közeljövőben, de akár bármikor is vulkánkitöréshez fog-e vezetni, de... de nem zárhatjuk ki azt sem. hogy ez bekövetkezhet! Erre a valószínűség kicsi (azaz angol kifejezéssel élve, a "hazard" kicsi), azonban ha ez bekövetkezik, akkor ennek következményei súlyosak (azaz a "risk" nagy). Marad ebben az esetben a megfigyelés, sőt, mivel a kezdeti megfigyelés arra utal, hogy valóban zajlanak olyan mélybeli folyamatok, amik lehetőséget adhatnak vulkáni működésre, ezért a következő fontos lépés a folyamatos megfigyelés, azaz monitorozás. Ez ad reményt arra, hogy ha megindul egy olyan folyamat, hogy a magma felhajtóereje rohamosan töri fel a felette lévő kőzettestet és felszínre tör, akkor észlelni tudjuk! A német szakemberek tanulmányának ez a legfontosabb tanulsága, ehhez azonban nélkülözhetetlen az a tudástár, amit a vulkanológiai kutatások során, szerte a Földön, szerzünk meg!

Források: Martin Hensch és munkatársainak tanulmánya
Seismic Signatures - IRIS
GFZ Potsdam intézet angol nyelvű közleménye
GFZ Potsdam intézet német nyelvű közleménye
A Tűzhányó blog 2012. január 5-i bejegyzése
Gijs de Reijke angol nyelvű összefoglalója
Az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport 2018. januári médiaközleménye

Egy bonyolult földrengés okairól: a Kaikoura M7.8 földmozgás, Új-Zéland

Egy hét telt el az Új-Zélandot megrázó 7.8 magnitúdójú földrengés óta. Az eltelt idő alatt több mint 2000 3-as magnitúdónál nagyobb erősségű földmozgás történt és még mindig nincs megállás. Rengeteg kérdés vetődött fel, a földrengés nagyságától az azt kiváltó okokig. Kellett ez az egy hét ahhoz, hogy mindezt világosabban lehessen látni, ami egy meglehetősen bonyolult képet fest fel, nem kevés tanulsággal a földrengések lefolyásáról.

Lemeztektonikai háttér
A földrengések, vulkánkitörések okainak magyarázatában nagy segítséget ad a lemeztektonika modellje. E szerint a Föld külső, merev burkát a földkéregből és a földköpeny legfelső részéből álló litoszféra alkotja. Ez a réteg azonban nem folyamatosan öleli körül bolygónkat, hanem nagyobb és kisebb darabokra, úgynevezett kőzetlemezekre tagolódik. Ezek a kőzetlemezek egymáshoz képest mozognak – távolodnak, közelednek vagy egymás mellett elcsúsznak. Két kőzetlemez ütközése, egymásnak feszülése során az számít, hogy melyiknek milyen a sűrűsége. A nagyobb sűrűségű kőzetlemez a másik alá bukik, amit szubdukciónak nevezünk. Az óceáni kőzetlemezek sűrűsége nagyobb, mint a kontinentális kőzetlemezeké, azaz mindig az óceáni kőzetlemez bukik le és nyomul be a földköpenybe. A kontinentális kőzetlemez sűrűsége kisebb, mint a földköpeny anyagáé, azaz ezért ez nem képes a mélybe nyomulni. Ha két kontinentális kőzetlemez ütközik, akkor egymásra torlódnak és hegyláncokat emelnek ki (ezt kollíziónak nevezzük; pl. Alpok, Himalája). A Földön kijelölhetőek a kőzetlemez távolodási területek (itt találhatóak az óceáni hátságok), a szubdukciós zónák (pl. a Csendes-óceánt körülölelő Tűzgyűrű) és vannak ismert kőzetlemez elcsúszási zónák is (pl. Szent András törésvonal). A földrengések többsége a szubdukciós területekhez kapcsolódik, de nem kizárólagosan, olvashatunk erről például az olaszországi földrengések kapcsán is, ahol a földkéregben lévő széthúzásos erők okozzák a földmozgásokat. Szintén e példán láthattuk azt is, hogy minél jobban szűkítjük a területet, a lemeztektonikai kép annál bonyolultabb, és nem biztos, hogy a nagy léptékű lemeztektonikai gondolkodás segít az események megértésében. Új-Zéland példája is ilyen.

Új-Zéland lemeztektonikai környezete (forrás: Wikiwand) és a november 18-ig regisztrált M>3 földrengések epicentrumai (Forrás: GNS Science)

Új-Zéland az Ausztrál- és a Pacifikus-kőzetlemez határán fekszik. Az Északi-szigettől keletre húzódó határ mentén az utóbbi – átlagosan 5 cm/év sebességgel mozgó – kőzetlemez bukik az Ausztrál-lemez alá. Délebbre haladva megváltozik a helyzet és a Déli-szigettől délnyugatra lévő határ mentén már az Ausztrál-kőzetlemez bukik a Pacifikus-lemez alá (amennyiben két óceáni jellegű kőzetlemez feszül egymásnak, akkor a közöttük lévő sűrűségkülönbség, amit nagymértékben megszab a kőzetlemez kora, határozza meg az alábukás jellegét). A két szubdukciós zóna között húzódik az Alpi-törészóna, ahol a kőzetmozgás alapvetően oldalirányú. Ennek északkeleti részét Marlborough törészónának nevezik, ahol a töréseket jelző vetők szétseprűződnek. Ezek az egyedi vetők is többnyire jobbos oldalelmozdulásos, ún. ’strike-slip’ jellegű töréseket takarnak. A legdélebbi vető a Hope-törés, ami mentén az átlagos elmozdulás évi 20-25 mm (most láthatjuk mit is jelentenek ezek az átlagos számértékek: hosszú évekig semmi nem történik, aztán egy-egy alkalommal a vető behozza a lemaradást és akár méteres elmozdulások is történnek). A Hope-törés keleti végén azonban változik a kőzettest elmozdulási irány: a Jordan-vető mentén feltolódásos mozgás történik, ami évi 4 mm nagyságrendű. Itt tehát már egymás felé közeledő kőzetlemezek okozzák a kőzettest elmozdulásokat. A Kaikoura térségben húzódó hegyvonulaton az emelkedés mértéke már évi 4-6 mm, ami az egyik legnagyobb Új-Zélandon. Nem véletlen tehát, hogy ez tekinthető Új-Zéland földrengésekben egyik legveszélyesebb területének. A novemberi földrengés a Hope-töréstől délre indult, de kiterjedt a tágabb környezetre is és egyre inkább északkelet felé vándorolt, aktivizálva további vetőket is.

A tetthely: a Marlborough törészóna tektonikai képe (Forrás: Benson és társai, GSA Bulletin és Wikipedia)

Furcsaságok egy földrengés körül
A november 14-i földrengés több, a megszokott földmozgásoktól eltérő jelleget mutatott. Egy kis erősségű földmozgással indult, majd jó egy perc után érte el a legnagyobb intenzitását. Továbbá, a legnagyobb töréses elmozdulás nem az epicentrum környezetében, hanem attól jó 100 kilométerre északra történt. Viszonylag kiterjedt területet érintett a töréses deformáció. Végül, a kapcsolódó szökőár lokális jellegű és nem túl magas hullámokkal járó volt.

Aktivizálódott törések és ahhoz ez a felszínen látható a Hundalee törés mentén(Forrás: GeoNet)

Mechanizmus, elmozdulások
A térségben 1950 előtt több nagy földrengés is volt, majd ezt követően nyugodttá vált a terület. Ez a nyugalom 2009-ben szakadt meg és úgy tűnik, hogy most egy újabb intenzív földmozgásos időszak kezdődött. A november 14. éjjeli földrengés tulajdonképpen kettő az egyben volt. Ez azt jelenti, hogy két eltérő jellegű földmozgásból állt: egy egymásra tolódó, és egy egymás mellett elcsúszó (ún. ’strike-slip’) földrengéspárból. Az erős földmozgás mintegy 2 percig tartott, azaz meglehetősen hosszú volt. A földrengés ahhoz a ritka földmozgásokhoz tartozott, amit először a 2010-es darfieldi eseménynél figyeltek meg, miszerint egyszerre több vető aktivizálódott és történt mind vertikális, mind oldalirányú elmozdulás. A függőleges mozgáshoz egy kisebb szökőár is kapcsolódott. A néhány méter magas hullámok azonban csak egy szűk területre korlátozódtak, aminek az lehetett oka, hogy a kőzettest elmozdulás is csak egy kisebb területet érintett és közel volt a partvonalhoz.
A modern GPS adatok segítségével részleteiben is sikerült rekonstruálni a tektonikai mozgásokat. A Kekerengu-törés mentén például az oldalelmozdulás mértéke elérte a 10 métert! A Campbell-fok, ami a Déli-sziget legészakibb pontja, 2 métert mozgott el észak-északkeleti irányba, miközben majdnem 1 métert emelkedett. A földrengés központjához közeli Kaikoura is 1 métert észak felé mozgott és 70 centimétert emelkedett. Mindezt másodpercek alatt! A földrengés Új-Zéland távolabbi területein is változásokat idézett elő, amelyek néhány centiméteresek voltak. E mellett, 80000-100000 kisebb-nagyobb lejtőcsuszamlás is történt, ami helyenként utakat, síneket vágott át, vízfolyamokat gátolt el, ami jelentős árvíz veszélyt jelenthet a jövőre amennyiben ezek a gátak átszakadnak.

Egy rövid mondatban: A földrengést (avagy földrengés sorozatot) az egymásnak feszülő lemezhatáron a Pacifikus-kőzetlemez hirtelen alábukása indíthatta el, ami megemelte a felette lévő kőzetlemezt, továbbá mivel az alábukás ferde szögben történhetett, ezért aktivizálta a Marlborough törészóna oldalelmozdulásos vetőit, ahol dominószerűen rakódott át a feszültség feloldás az északra lévő törésvonalakra, amelyek mentén kisebb-nagyobb jobbos nyírásos elmozdulások történtek.

Jobbos oldalirányú elmozdulás a Kekerengu törés mentén: a ház melletti beálló út (a képen a háztól jobbra) 10 méteres eltolódást mutat! (Forrás: Alex Perrottet, RadioNZ és GeoNet

Lejtőcsuszamlások: vasúti sínt eltoló, illetve folyóvizet felduzzasztó földcsuszamlás (Forrás: ABC News és NZ Herald)

A földrengés mérete
A GeoNet szerint ez volt a térség egyik legbonyolultabb földrengése, amelynek nagyságát, fészekmélységét nem volt egyszerű meghatározni. A szakemberek végül az előzetes 7.5 magnitúdó becslést M7.8-ra emelték. A földmozgás nagyságának meghatározásában az egyik nehézség abban rejlett, hogy a vetők menti elmozdulásokhoz kapcsolódó földmozgások viszonylag hosszú ideig (akár egy percen keresztül) tartottak, ami miatt a megszokott módszerek nem voltak alkalmasak a felszabaduló energia kiszámításához és az összes szeizmikus mérőállomás adatait, valamint helyszíni megfigyeléseket (törések nagyságának és hosszának felmérése) kellett összegyűjteni ehhez. Az M7.8 magnitúdó jelzi, hogy a földrengés jelentős energiát szabadított fel, viszonylag nagy területet érintett és a szokottnál hosszabban tartott. A tíz fokozatú módosított Mercalli intenzitás skálán (ami azt méri, hogy a megfigyelések szerint milyen hatású volt, mennyire lehetett érezni, milyen károkat okozott a földrengés) a földmozgás a törések közelében elérte a MMI VIII fokozatot, ami súlyosnak tekinthető, míg Wellington környékén VI-VII nagyságú volt, ami erősnek tekinthető. Szerencsére, a halálos áldozatok száma minimális, egyelőre két halálesetről tudunk.
Végül, fontos megjegyezni, hogy a nagy földrengésnek NINCS köze a média által hívott „szuperhold” jelenséghez. A Hold viszonylagos közelsége (ami korántsem olyan drámai, mint amit az elnevezés sugall) nem okoz olyan gravitációs vonzásbeli különbséget, ami kőzettest elmozdulásokat vált ki, mint ahogy nem hat a tűzhányók működésére sem!

Új szárazföld jött létre
A november 14-i földrengés egyik látványos következménye, hogy a Kaikoura és a Campbell-fok közötti partvidék mintegy 0.5-2 méter nagyságban megemelkedett. Ez azt jelenti, hogy az egykori sekély tengeri aljzat a felszínre került, ezzel a szárazföld nagysága megnőtt. Ennek az az oka, hogy a földmozgásnak itt egy függőleges elmozdulási komponense volt (erre vezethető vissza a kapcsolódó szökőár is), azaz a kompressziós, azaz összenyomódásos feszültség úgy szabadult fel, hogy egy ferde vető mentén a szárazföldi terület feltolódott (ez valahol nem más, mint a hegységképződés egy piciny eleme). Ez nem teljesen ritka esemény, Új-Zélandon korábban is történtek ilyen elmozdulások. 1931-ben egy hasonló nagyságú földrengés során Napier közelében 1-2 méteres függőleges eltolódás történt, ennek köszönhetően jött létre az új szárazföldön a település közeli reptér. Korábban, 1855-ben egy M8.2 földrengés során Wellington nagy része emelkedett hasonló mértékben, ahol végül egy fontos útvonal létesülhetett. A Kaikoura földrengésnek azonban ez csak egyik komponense volt, a többi vető mentén főleg oldalelmozdulások történtek. Ez az új helyzet a sekélytengeri környezetben élő, állandó vízborítást igénylő növények és állatok számára katasztrofális hatású és minden bizonnyal átrendezi az életteret.

Megemelkedett és felszínre került sekély vízi terület Kaikoura közelében (Forrás: GeoNet, Tonkin+Taylor, Kósik Szabolcs)

Megmentett legelésző tehenek
A földrengés után bejárta a világsajtót az a kép, ami három legelésző tehenet mutat. A két fejlett tehén és egy boci, mintha mi sem történt volna, folytatja tevékenységét, nem véve tudomást arról, hogy körülöttük, egy földcsuszamlás következtében, szó szerint beomlott a föld és már csak egy talpalatnyi kiemelkedésen vannak. A teheneket megmentették és most már kiterjedtebb füves területen folytatják a lakmározást. Az eset nem egyedüli, egy másik hír két további hasonlóképpen járt tehénről számolt be.

Egy földcsuszamlás következtében feldarabolódott legelő és egy ennek következtében egy szűk kiemelkedésen maradt legelésző tehenek (Forrás: www.stuff.co.nz és The Landslide blog)

A közép-olaszországi földrengések okairól...

Augusztus 24-én délután egy erős, 6,2 magnitúdójú földrengés rázta meg Olaszország középső részét. Az epicemtrum közel volt Accumolihoz, a földmozgás fészekmélysége nagyon sekélyen volt, mindössze 4 km mélyen. Ez a földrengés mindössze 45 km-re történt L'Aquilától, ahol 2009-ben volt egy ehhez hasonló nagyságú és tragikus kimenetelű földrengés, ami után pereskedés, olasz szakemberek bírósági elítélése, majd felmentése történt. Az idei augusztusi földrengés is sok halálos áldozattal járt, közel 300-an vesztették életüket (ebből 234-en Amatrice településen. Ugyanitt, szintén októberben, de 1639-ben volt már egy tragikus kimenetelű földrengés, amikor több mint 500-an haltak meg)! E mellett számos kulturális örökség is megsemmisült, mint például a St Agostino templom. A földrengést Rómában is érezni lehetett.

Sokkoló felvételek a földrengések előtt és után... (További fotók)

A szerencsétlenség ismét bírósági vizsgálatokat gerjesztett. Most azonban a nem földrengésbiztos épületek, az elmaradt rekonstrukciók és épület megerősítések miatt. Olaszország e része szeizmikusan kiemelten veszélyeztetett, ráadásul tele van középkori falvakkal, ahol a házfelújításokra szánt jelentős összegű pénzek sokszor eltűntek. A jelentős károk másik oka magában a földrengés jellegében keresendő. A fészekmélység sekélysége azt jelentette, hogy a felszínen jóval nagyobb és koncentrált károk keletkeztek. Nem volt azonban ez a lehetőség sem ismeretlen, erre is számítani lehetett. Októberben aztán újabb sokkoló földmozgások jöttek, köztük egy 6,5 magnitúdójú, ami az elmúlt 36 év legerősebb földrengése volt Olaszországban. A rengések a korábbi földmozgások közelében pattantak ki, mégpedig egy olyan területen, ami az 1997-es és a 2016. augusztusi földrengés hipocentrumok közé esik és ahol korábban több mint 100 éve nem volt nagyobb földrengés. A szakemberek azonban előre figyelmeztettek: ez a látszólagos nyugalom nem fog sokáig tartani!

A 2016-os földrengések epicentrumai az INGV térképein, valamint kapcsolata a 2009-es L'Aquila közeli földrengéssel. Forrás: Temblor

A földrengések epicentrumainak összehasonlítása azt mutatta, hogy 2009 után egyfajta dominó-effektusként a földmozgások észak-északnyugat felé haladnak. Szerencsére az augusztusi amatricei tragikus földrengés után a térség településein kitelepítették a lakosságot, ennek köszönhető, hogy októberben nem voltak halálos áldozatok (néhány szívrohamban meghalt személyen kívül). Ez felhívja a figyelmet arra, hogy bár földrengést nem lehet pontosan előrejelezni, azonban felkészülni és adott esetben védekezni lehetséges, amiben kulcsszerepet kapnak a szeizmológus szakemberek! Az időben meghozott intézkedések emberek ezreit óvták meg (1915-ben, e helytől mintegy 100 km távolságban, egy hasonló erejű földrengés 32 ezer áldozatot követelt!). De vajon miért ennyire földrengésveszélyes Olaszország középső vidéke? Csak az elmúlt 2000 évben több mint 400 súlyos földrengés történt Olaszországban. Ezzel együtt a térséget a szeizmikusan közepesen veszélyeztetett területnek tartják, legalábbis a földmozgások nagysága (magnitúdója) szerint. Ugyanakkor e terület veszélyességi kitettsége, sebezhetősége kiemelten magas, ami a nagy népsűrűséggel, a többnyire középkori építésű településekkel magyarázható. Ehhez járul hozzá még egy tényező, mégpedig a gyakori sekély fészekmélység, ami adott nagyságú földrengés esetében jelentősebb rombolást okoz. Földtani értelemben az alábbiakban kell keresni a magyarázatot.

A mediterrán térség földtani, tektonikai helyzetét az Afrikai- és Eurázsiai kőzetlemez közeledése határozza meg. Közöttük azonban számos kisebb kőzetlemez is található. Ezek mozgása az elmúlt 20-30 millió évben alábukási öveket, felgyűrt hegyláncokat és kinyíló medencéket hozott létre. Forrás: earthjay.com

Az Afrikai- és Eurázsiai-lemez közeledése nagymértékben meghatározza a Földközi-tenger térségében történteket. Azonban e két közeledő satuperem között több, kisebb-nagyobb kőzetlemez is található, ami e közeledés következtében forgolódik, keresi a legjobb helyét. A Földközi-tenger térségében e mellett két alábukási folyamat (a Kalábriai és a Hellén-ív mentén) is zajlik, amikor kőzetlemezek buknak a másik alá és nyomulnak be a földköpenybe (ennek neve szubdukció). A kőzetlemez közeledés egyik legmarkánsabb következménye azt Alpok felgyűrt vonulatának kialakulása. Az Appenninek vonulata szintén egy kőzetlemez alábukási folyamat eredménye. A szubdukció frontja fokozatosan haladt hátrafelé délkeleti irányban, ami mögött felnyílt a Tirrén-tenger medencéje. Ez utóbbi azt jelenti, hogy itt kőzetlemez szétsodródás történik mégpedig a szubdukció frontjának hátrálása miatt. A felső kőzetlemezt ugyanis húzza magára az alábukó kőzetlemez, ami ezáltal vékonyodik. A szubdukció a Ligur-tenger aljzatának földköpenybe való nyomulásával végül kb. 4 millió éve leállt és ekkor már kontinentális kőzetlemezek feszültek egymásnak (ennek neve kollízió). Ez gyűrte fel végül az Appenninek vonulatát, miközben a mélyben az alábukó kőzetlemez fokozatosan leszakadt. Az Adriai mikrolemez, Olaszországtól keletre, továbbra is mozog északnyugat felé, ütközve az Eurázsiai-lemezzel a Dinári térség mentén és emiatt számos földrengés pattan ki e zónában is. A Tirrén-tenger aljzatának tágulásos mozgása jelenleg is tart és ez a tektonikai helyzet alapvető változásokat idézett elő. Az Appenninek gyűrődési és feltolódási vetőhatárai felújultak, azonban pont ellentétes, mégpedig húzóerők hatására normál vetőkké váltak. Másképpen szólva, kb. 2 millió éve az egykor összenyomásos tektonika széthúzásos, azaz extenziós tektonikai helyzetté vált.

A Mediterrán térség kialakulása és kőzetalábukási övei (forrás: Spakman és Wortel

A Mediterrán térség jelenlegi feszültség irányai. Az Appenninnek mentén széthúzásos erők lépnek fel (forrás: Chris Rowan), ez pedig normál vetők menti lezökkenéses elmozdulást előidéző földrengésekhez vezet, amit a jobboldali ábra illusztrál (Forrás: ingvterremoti.wordpress.com

Ez az extenziós feszültségtér az Appenninnek mentén földrengéseket okoz, míg annak nyugati előterében, az olasz csizma nyugati peremén a vulkáni működést segíti elő. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy az Appenninekben zajló földrengések és az attól nyugatra zajló vulkáni működés között NINCS közvetlen kapcsolat, azaz ezek a földrengések NEM váltanak ki vulkáni működést. A földrengések között azonban vélelmezhető a kapcsolat, azaz a 2009-es l'aquilai földrengés okozhatott olyan feszültség átrendeződést, ami további lezökkenéses földmozgásban folytatódott idén augusztusban, ami aztán további tektonikai vonalakat is aktivált és folytatódott ez a sorozat októberben. Ezt az INGV munkatársai is felvetették és ezért tudtak hatékonyan fellépni az októberi rengés előtt és kitelepíteni lakosságot. Ross Stein, a Temblor portálon részletesen értékelte a jelenlegi helyzetet és a lehetséges jövőbeli eseményeket is. Az alábbi ábrán az extenziós feszültségtérben kialakuló normál vetők nyomvonalait láthatjuk az októberi földrengés által érintett térségben. Ezek a vetők olyannyira fiatalok, hogy nem könnyű a kitérképezésük a felszínen. A Norcia közeli vető viszont világosan kirajzolódik. Ettől keletre található a Vettore-Bove vető, ahol a felszültség felszabadulás és ennek következtében kőzettest elmozdulás történt. Ennek a felszínen is látható jelei vannak, az elmozdulás helyenként közel 1 méter! A feszültség ennek következtében délnyugat felé tevődött át és végül a Norcia közeli Preci-vető közelében pattant ki az október 30-i földrengés. A jövőben messze nem zárható ki, hogy ez a domino-effektus, feszültség-átadás újabb vetőkre folytatódik, ami további földrengéseket okoz.

Extenziós feszültségtérben kialakuló normál vetők nyomvonalai az októberi földrengés által érintett térségben. Forrás: temblor

Látványos lezökkenéses elmozdulások az októberi földrengéseket követően. P. Galli és Marco Anzidei felvételei

L'Aquila ítélet - felmentették a tudósokat a vád alól

Az olasz fellebbviteli bíróság megváltoztatta a 2012-ben első fokon hozott ítéletet, miszerint hat tudós (szeizmológus, vulkanológus szakemberek) és egy polgári védelmi szakember bűnös, mégpedig gondatlanságból elkövetett emberölés vádjában. Mindezért akkor 6 év börtön büntetésre ítélték őket, most a hat tudós felmentést kapott, a polgári védelmi szakember büntetését pedig 2 év felfüggesztett börtönre módosították. Az ok a közép-olaszországi l'Aquila települést 2009-ben romba döntő földrengés előrejelzése, amelynek során több mint 300-as haltak meg. Az esettel részletesen foglalkoztunk korábban, felvetve a tudósok felelősségét, a természeti veszélyek előrejelezhetőségének, a hatékony veszély kommunikációnak a kérdését és a társadalom elvárásait a természeti veszélyek előrejelezhetőségéről.
Ki a hibás? - tettem fel akkor a kérdést és úgy vélem ez egy fontos mozzanat az ügyben. Amikor történik velünk valami, sok esetben az első dolog az, hogy hibást keressünk. Ki az, aki okolható, aki mulasztott, aki miatt az adott esemény bekövetkezett. Ez egy - sajnálatos - jellemző emberi tulajdonság, de pszichikailag megmagyarázható, érthető, hiszen szeretnénk valamibe kapaszkodni, szeretnénk tudni azt, hogy valaki dönthetett, cselekedhetett volna úgy, hogy az esemény ne következzen be. Más szóval, kell egy bűnös! Ha megvan a bűnös, akkor valamelyest megnyugodhatunk. Így persze maguk az események sok esetben már másodlagosak és sok esetben elfelejtődnek. A kérdés tehát ebben az esetben is, hogy van-e létjogosultsága bűnöst keresni azért, mert több mint 300-an meghaltak egy földrengés következtében? Ahogy az életben gyakran előjön ilyen kérdésben, a válasz nem egyszerű. Nem egyszerű, mert az esetek többségében nem lehet egyértelműen bizonyítani a bűnösséget. Ez pedig különösen igaz akkor, amikor egy természeti esemény történik, aminek következményei is vannak és ebben merül fel az emberi bűnösség kérdése.
Előre lehet jelezni egy pusztító természeti eseményt, legyen szó földrengésről, vulkánkitörésről, meteorológiai folyamatról? Sokszor elmondtam, leírtam, ehhez az kell, hogy pontosan meg kell határozni a helyet, az időt és a folyamat hatását. Ha ebből bármelyik nem jön be, akkor az előrejelzés rossz és annak akár súlyos következményei lehetnek. Ha belegondolunk, világosan láthatjuk, hogy lehetetlen mindezt megtenni, természeti folyamatokat ilyen szinten előrejelezni! Ez nem azt jelenti, hogy kilátástalan a helyzetünk, hogy fölöslegesek az e kérdésekkel foglalkozó szakemberek. Mindez azt jelenti, hogy:
1. Tudni kell azt, hogy a szakemberek a veszélyhelyzetre tudják felhívni a figyelmet és nem arra, hogy az mikor, hol és milyen mértékben következik be!
2. Tudni kell azt, hogy mindez körültekintő és részletes tudományos vizsgálatokkal alapozható csak meg és ennek megállapítása rendkívül fontos a társadalom számára.
3. Ha tudjuk, hogy van veszélyhelyzet, akkor ismernünk kell azt, hogy mit tehetünk akkor, ha az bekövetkezik.
4. Tudni kell azt, hogy az esemény bekövetkezésére senki nem fog pontosan előre figyelmeztetni, arra magunknak kell figyelni, ismernünk kell a veszélyhelyzetet!
A szakemberek felelőssége arra terjed, hogy felmérjék a veszélyhelyzetet, hogy mindezt kommunikálják részben a döntéshozók, részben az emberek felé. A döntéshozók felelőssége, hogy az ismertetett veszélyhelyzetben meghozzák a szükséges intézkedést, az emberek felelőssége, hogy tudják, ismerjék a veszélyhelyzetet.
A l'aquilai esetben mindezek alapján az egyik kulcstényező, hogy ISMERT VOLT az, hogy a település egy különösen földrengés veszélyeztetett területen fekszik. Az alábbi térkép 2004-ben készült és Olaszország földrengés veszélyeztetettségét mutatja. L'Aquila a szeizmikusan leginkább veszélyes területen fekszik, azaz a szakemberek üzenete világos.

Olaszország földrengés veszélyeztetettségét térképe 2004-ből. A számok és a kapcsolódó színek a vízszintes talajgyorsulás maximális értékeit mutatják, ami kifejezi a földrengés veszélyeztetettség fokát. Forrás: INGV

A veszélyhelyzet tehát világos kellett legyen mindenki előtt! Persze felmerül a kérdés, hogy vajon a döntéshozók (nem a vádlottak) megtettek mindent? Az épületek vajon földrengés biztosak voltak? Vajon a lakosság megfelelően felkészített volt, hogy adott esetben tudják mit kell csinálni (l. japán vagy kaliforniai példák)? Azonban minden eseménynek megvannak a maga sajátosságai is - ezek persze utólag mindig jobban láthatók. A l'aquilai pusztító földrengés előtt hónapokon keresztül voltak kisebb földrengések. Ezzel a lakosságnak együtt kellett élnie, senki nem tudta, hogy mit hoz a következő nap. Fontos megjegyezni, hogy ezzel még semmi különleges nem történt, a földrengésraj alátámasztotta azt, hogy a hely szeizmikusan különösen veszélyes. A kérdés persze felmerül, hogy lehet-e ennél rosszabb is, jöhet-e ezeknél nagyobb földrengés? E kérdéskörben nem elhanyagolható egy bizonyos Giampaolo Giuliani fellépése, aki vette a bátorságot és napra, helyre pontosan ki merte jelenti, hogy romboló földrengés lesz (korábbi írásomban erről is lehet olvasni)! Mert mindig vannak, akik megmondják a tutit, mert mindig vannak, akik hisznek azokban, akik megmerik mondani a tutit, akkor is, ha a szakemberek állítják, hogy ez nem lehetséges. Mert "kellenek" az ilyen hétköznapi hősök, ez is az emberi gondolkodás - sajnos nagyon veszélyes - jellemző tulajdonsága. Valakiben hinni kell, ha már a szakemberek csak valószínűségekben tudnak beszélni és tele vannak mondataik a "talán", "lehetséges", "előfordulhat", "nincs kizárva" szavakkal. Innentől kezdve pedig a szakember helyzete nagy mértékben nehezedik. Egy felforrósodott légkörben sokszor nehéz higgadtan nyilatkozni.
A másik - ennél jóval nehezebben ellenőrizhető, de nem kizárt - tényező a politika szerepe, amit sokan felvetnek ennek az esetnek a kapcsán is. A politikusok, a döntéshozók vajon tudják-e befolyásolni és ha igen, hogyan, a szakembereket, tudják-e befolyásolni őket, hogy adott esetben mit mondjanak? Nos, ez már egy olyan sikamlós téma, amiben bőven lehet példákat felhozni és nem tagadható az ilyen esetek megléte. Visszatérve a fenti gondolatmenetre, természetesen a szakemberek felelőssége, hogy ne engedjenek az ilyen csábításoknak és maradjanak mindig is szakemberek! Vajon volt-e a l'aquilai esetben ilyen is a háttérben? Ez nehezen kideríthető, nehezen bizonyítható, azonban a per nem erről szólt és ha volt is ilyen, akkor a valódi felelősök, a döntéshozók, még csak érintve sem lettek e kérdésben.
A 2012-es bírósági ítélet jelentős felbolydulást váltott ki a szakemberek körében és sok szakmai szervezet tiltakozott a tudósok elítélése miatt. Az üzenet ugyanis nagyon fenyegető: mindezek után, amikor akár elítélhetik a szakembert azért, és ahogy mond egy véleményt, vajon melyik szakember veszi a bátorságot, hogy nyilatkozzék, hogy előrejelzést adjon egy veszélyhelyzetben? A társadalom vajon mennyire marad védtelen, ha a szakemberek ilyen bizonytalanságba kerülnek? A társadalom, az emberek továbbra is egyértelmű válaszokat várnak, a szakemberek pedig még nagyobb bizonytalansággal válaszolnak, aki egyáltalán vállalja a válaszadást, adott esetben egy kulcsfontosságú lépés meghozatalát. A mostani döntés után a szakemberek fellélegezhetnek, azonban ez nem jelenti azt, hogy minden marad a régiben. A földmozgás miatt 300-as haltak meg! Ez nem fordítható vissza! Ez katasztrófa! Ebből tanulni kell! Nem ítélettel, hanem számvetéssel, mert úgy gondolom ezzel lehet és kell tartozni az áldozatoknak és hozzátartozójuknak.
Tudni kell a szakembereknek a felelősségüket! Tudni kell azt, hogy tudásuknak, a tudományos munkájuknak, az értelmezésüknek akár a társadalom mindennapjaira is lefordítható üzenetei vannak, azaz adott esetben egy lehetséges veszélyre való felhívás, egy veszélyeztetettség tényének dokumentálása kiemelten fontos része lehet munkájuknak. Tisztában kell lenni a szakembereknek is, hogy mindezt adott esetben megfelelően kommunikálni kell úgy, hogy az emberek is megértsék. Erre nem minden szakember képes megfelelően, hiszen a tudósok nyelvezete sokszor más, mint amit az emberek megértenek. Tudni kell tehát azt, hogy kellenek olyan emberek, akik megfelelő módon át tudják adni a veszélyhelyzet üzenetét, akik el tudják megfelelően magyarázni az embereknek, hogy mit is jelent például egy földrengés veszélyeztetettség. Tudni kell a döntéshozóknak, hogy mindezek az ismeretek fontosak a társadalom számára, hogy kellenek olyan emberek, kellenek tudódok, akik bár alapkutatásokat végeznek, azonban az ebből származó ismeretek akár beépülhetnek például egy veszélyhelyzet kezelési felkészülési tervbe. Tudni kell azt, hogy ez akkor is fontos, hogy ha nem heteken, hónapokon belül következik be a veszély, hanem csak esetleg évek vagy évtizedek múlva. Tudni kell azt a döntéshozóknak, hogy a kis valószínűségű, azaz viszonylag ritkán előforduló veszélyekkel is érdemes és kell foglalkozni, mert ezek adott esetben - "váratlanságuk" miatt - sokkal felkészületlenebbül éri az embereket, a társadalmat. Tudni kell a döntéshozóknak, hogy ha felmerül a veszélyeztetettség kérdése, akkor erre milyen válaszokat kell adni, hogyan kell felkészülni! Tudni kell az embereknek is, hogy mit jelent egy természeti veszélyeztetettség. Tudni kell az embereknek, hogy ez mit jelent, hogy adott esetben ilyenkor mit kell csinálni és azt is, hogy senki sem fogja megmondani nekik, hogy na most, most jön a veszély, azaz nem szabad elvárni, hogy majd akkor cselekszem ha szólnak! Tudni kell azt, hogy ehhez szükséges a szakszerű ismeretterjesztés, a tudás közérthető átadása, mert csak a tudás az, ami segít egy adott helyzetben, és csak az tud megfelelően reagálni, aki ismeretek birtokában van.
A l'aquilai eset üzenete tehát nem az, hogy ki volt a bűnös és volt-e egyáltalán, hanem az, hogy ebből mit tudunk tanulni? Ne feledjük, mindig utólag vagyunk okosak! Vagy lehetünk előre is? Hmmm,... úgy vélem bőven van mit tanulnunk, bőven van tennivaló....

Földrengések Romániában - mik az okok?

Az elmúlt hetekben számos földrengés pattant ki Galac (Galati) térségében, két hét alatt több mint 130-at regisztráltak a műszerek! Ezek között legalább harminc esetben 3-as magnitúdónál nagyobb erősségű volt. A rengések hipocentruma meglepően sekély, 2 km és 9 km közötti, ami miatt a lakosság is érzi a földlökéseket és kisebb-nagyobb károk keletkeztek a környék házaiban. Több helyen felhasadt a föld és források buggyantak ki. A rengések okáról megoszlanak a vélemények. Többen úgy vélték, hogy a közeli olajtermelés hatása lehet (egy ilyen összefüggés miatt például fel kellett függeszteni a termelést az angliai Blackpool közelében 2011 tavaszán), azonban romániai vezető szakemberek ezt kizárták és úgy vélik, hogy a rengések oka tektonikus, a területen áthúzódó törésvonalak mozgására vezethető vissza. Megnyugtató válasz azonban egyelőre még nincs, az elmúlt napokban szeizmométereket és GPS állomásokat helyeztek ki, hogy több adat álljon rendelkezésre az eseményekről. A mostani földrengések azért is okoznak meglepetést még a szakemberek körében is, mivel e terület nem tartozott a szeizmikusan aktív térségek közé, régóta nem volt itt földrengés, másrészt az epicentrumok meglehetősen szórnak és a fészekmélység igen sekély. Van tehát mit értékelni a romániai geofizikusoknak, miközben ma egy újabb földrengés keltett riadalmat...

Repednek a falak a romániai Galac térségében a sorozatban kipattanó sekély mélységű földrengések következtében. Forrás: digi24.ro

Egy újabb földrengés, azonban ennek kipattanási mélysége nem 2-9, hanem 134 km mélyen volt (ez már a földköpeny mélysége!), epicentruma pedig a térség szeizmikusan leginkább veszélyeztetett területén, a Vráncsa térségben. A földrengést Bukarestben, Moldáviában, Ukrajnában és Bulgáriában is érezni lehetett. Amennyire meglepőek a galaci földrengések, a vráncsai földlökés mondhatni szokványos, bár az erőssége kétségtelenül a nagyobbak közé tartozik (a mai földrengés 5,5 magnitúdójú volt). A vráncsai földrengések okáról korábban már részletesen írtunk, ennek lényege, hogy e terület alatt közel függőlegesen nyomul lefelé egy litoszféra darab. A kőzettest időszakos elmozdulása következtében szinte minden évtizedben előfordul itt akár 5-6 magnitúdójú földrengés, időszakonként pedig akár 7-es magnitúdót meghaladó rengés is bekövetkezhet. A Vráncsa térséget nem véletlenül tartják az európai kontinens szeizmikusan egyik legaktívabb területének. Most biztos sokan mondják azt, hogy igen, hiszen nem is olyan régen előrejelezték, hogy nagy földrengések lesznek itt. Le kell szögeznek újra: Nem, nem jeleztek előre semmit!! A földrengéseket ugyanis NEM lehet előrejelezni. Régóta ismert, hogy a Vráncsa-térség szeizmikusan aktív, azaz megmondani, hogy itt lesz - akár 5-ös erősségű - földrengés a jövőben, kb. annyit jelent, mint megmondani azt, hogy valamelyik autópályánkon bekövetkezik majd baleset. Nem szabad tehát összekeverni a pontos előrejelzést és a figyelmeztetést, hogy valami bekövetkezhet. Nem szabad azt várni a szakembertől, hogy megmondja, mikor, hol és mekkora erősségű földrengés pattan ki, azonban arra tud figyelmeztetni, hogy a térség szeizmikusan veszélyeztetett. Jó tudni tehát, hogy ezen a területen igen, akár bármikor lehet még nagy erejű földlökés is, és erre készülni kell (az előbbi hasonlattal élve, az autópályák veszélyesek és figyelni kell, hogy elkerüljük az akár komoly balesetet)! Készülni rengésbiztos építkezéssel és a lakosság felkészítésével lehet. Földrengés veszélyeztetett területen ez az, amit meg lehet tenni, miközben a szakemberek igyekeznek egyre pontosabb modelleket kidolgozni arra, hogy megértsék a földmozgások okát.
Végül, a rend kedvéért még egy fontos dolgot kell hangsúlyozni: nincs összefüggés a galaci és a vráncsai földrengések között, ezek két különböző okra vezethetők vissza. Továbbá, a vráncsai földrengésnek nincsen semmi köze a távoli (pakisztáni, afganisztáni) földrengésekhez, ezek végkép teljesen más okokból következtek be!
Utóirat: kedves újságírók, ilyen marhaságot legyenek szívesen NE ÍRNI!!

BREAKING NEWS! El Hierro kitörés előtt???

Frissítés (2013.03.29. 11:00): Eddig még nem tapasztalt intenzitású földrengések rázzák meg most már egyre több alkalommal a lakosok által érezhetően módon is El Hierro szigetét! Íme az eddigi mai szeizmogram kép és a földrengések megoszlása az elmúlt napokban. Ezen belül különösen a lilával jelzet oszlopok nagysága (M>3 nagyságú földrengések száma) figyelemreméltó:

A mai eddigi szeizmogram kép El Hierro szigetén és a földrengések eloszlása március 20 óta. Forrás: IGN

Ami figyelemreméltó és újdonság az a viszonylag erős (3-as magnitúdónál erősebb) rengések egyre nagyobb száma. A mai napon már eddig is különösen sok 4-es magnitúdónál erősebb rengés pattant ki. A fészekmélység 17-20 km közötti, azaz úgy tűnik újabb friss magmatömeg érkezett a földkéreg alá. A felszínemelkedés március 15 óta már meghaladja a 11 centimétert, ami jelzi a mélybeli magma hatalmas felfelé irányuló nyomását. A talajból kiáramló megemelkedett széndioxid koncentráció szintén a friss magma felnyomulásával magyarázható. A földkéreg kőzettömege még ellenáll, bár "recseg-ropog", kérdés hogy ki lesz a győztes? A magma, ami vulkáni működést eredményez vagy a földkéreg sikeresen megakasztja a feljövetelt. Jelenleg ádáz küzdelem zajlik a mélyben...

Az M>2.5 földrengések számának viszonylagos alakulása a szeizmikus krízis 2011. nyári kezdete óta és a diffúz CO2 koncentráció alakulása a jelzett időszakban. Forrás: INSTITUTO VOLCANOLÓGICO DE CANARIAS

Eredeti bejegyzés:

Miközben tegnap még a Heklára vetettük szemünket, ahol emelték a készültségi szintet, El Hierro szigetén a PEVOLCA szakemberekből álló ülésén úgy látták minden normális és nem tartották érdemesnek emelni a készültséget... Nos erre ma délben begurult a mélyben erőlködő magmatömeg és mindeddig nem tapasztalható intenzitású földrengésraj rázta meg a szigetet! A rengések között több 4-es magnitúdójú földlökés is volt, ami kisebb kőomlásokat is elindított.

Szeizmogram El Hierro szigetén: 12:50-kor (UTC) indult a földrengésraj, ami legalább 2 órán keresztül tartott és még lehet, hogy a bejegyzés írásakor is folytatódik. Forrás: IGN

Közben, ami figyelemre méltó, hogy a földrengések kipattanási helyei, azaz a fészekmélység, avagy hipocentrum lassan egyre sekélyebb mélységbe tolódik. A korábbi 16-20 km mélység után már 10-12 km mélyen törnek a kőzettestek. Ez olyan, ahogy a tankönyvekben le van írva: jelzi a magma lassú felnyomulását és ez egyre inkább arra utal, hogy az eseménysor vulkánkitörésbe torkollik. A kérdés persze, hogy vajon a természet követi-e a tankönyvekben írtakat és ha igen, akkor ez mikor következik be? Erre nem lehet pontosan válaszolni, ezt nem lehet pontosan megmondani! Ugyanúgy nem lehet azt sem megmondani, hogy ha lesz vulkánkitörés, akkor az hol lesz. Jelenleg a rengések a szigettől nyugatra zajlanak, azaz az epicentrum terület nincs a szigeten. Azonban egy ilyen vulkáni mező esetében ez nem jelent semmit, a magma ha feltör, akkor bárhol a felszínre bukkanhat hasonlóan 2011. októberéhez. Akkor sem ott épült fel a tenger alatti vulkán, ahol a földrengések epicentrum területe volt, hanem több kilométerre arrébb. Amennyiben víz alatti kitörés lesz az vélhetően hasonló lesz, mint a 2011. októberi volt, azaz szem elől elrejtve fog zajlani. A tengermélység ugyanis igen nagy a sziget körül és ahhoz nagy magmamennyiség kell, hogy egy kisebb sziget alakuljon ki. Nincs kizárva azonban az sem, hogy akár a sziget nyugati részén talál utat a magma. Izgalmas események ezek a szakemberek számára, utal arra, hogy mennyire nehéz a jelekből biztosat mondani!
A várakozás perceiben álljon itt egy animáció a Ramón Margalef óceánkutató hajó óceánaljzat felméréséről: így néz ki a 2011. október - 2012. január időszakban, a szigettől délre kialakult víz alatti vulkán 2013. márciusában:

Az El Hierro szigetétől délre kialakult vulkán 2013 márciusában. Forrás: Ramón Margalef batimetrikus felmérés animációja

Hova vezet a Hekla?

Már jó egy hete figyeljük folyamatosan a Kanári-szigetek nyugati végén lévő El Hierro sziget közelében, mintegy 15-20 km mélységben, magma felnyomulás miatt kipattanó földrengéseket, értékeljük nagyságukat és napi számukat, igyekszünk kitalálni, hogy vajon mi kell ahhoz, hogy ebből vulkánkitörés is legyen. Ebből is érezhető, hogy nem könnyű a vulkánkitörés előrejelzés. Vajon hány földrengés kell hozzá, mennyire kell felpúposodni a vulkáni területnek? Nincs erre szabály, minden vulkán más, minden tűzhányónak más a személyisége! Van, ahol elég akár néhány földrengés is, hogy megkongassák a vészharangot és emeljék a készültségi fokot! Ez történt most az izlandi vulkánok királynője esetében, amely mellesleg a középkorban a pokolba vezető utat is jelentette. Valami történik a Hekla alatt!

Méltóságteljesen terül el az izlandi vulkánok királynője, a Hekla. Fotó: Várhelyi Levente

Az Izlandi Meteorológiai Intézet az első fokozatra, azaz készültségi szintre emelte a Hekla vulkán állapotát, aminek az oka az, hogy március 10 óta legalább 7 mikro-földrengésrajt (0,4-1 magnitúdó erősségű rengéseket) regisztráltak, ami bár nem tűnik nagynak (El Hierro térségében az ilyeneket nem is tartják számon), azonban a Hekla esetében ez már elegendő ahhoz, hogy a szakemberek felkapják a fejüket. Ez ugyanis egy nyugodt, egy királynőhöz méltóan kevéssé renitens, nem sokat mozgolódó tűzhányó. További figyelmet okoz az is, hogy a rengések fészekmélysége 11-12 km, azaz valahol a mélybeli magmatározó környékén van.
A Hekla mozgolódása nem véletlenül kap figyelmet. A sok izlandi vulkán közül ugyanis ez okozhatja az egyik legnagyobb veszélyt Európa számára, ez küldhet a 2010-es Eyjafjallajökull kitörést jóval meghaladó vulkáni hamut az öreg kontinens felé. A számok sejtethetnek valamit, a vulkánok azonban nem nagyon szeretik a matematikát, így a szunnyadási idők hosszából nem lehet egyértelmű következtetést levonni. Tény, hogy a Hekla Izland egyik legaktívabb tűzhányója, íme az elmúlt mintegy 1000 év kitörési kronológiája: 1104, 1158, 1206, 1222, 1300, 1341, 1389, 1440(?), 1510, 1554, 1597, 1636-37, 1693, 1725, 1845-46, 1878, 1913, 1947, 1970, 1980-81, 1991, 2000. Az utolsó kitörés óta tehát már 13 év eltelt, ami az elmúlt mintegy fél évszázad kitörési gyakoriságát tekintve elég hosszúnak tűnik. "Mostanában" ugyanis 10 évente rendszeresen kitört a Hekla! Elaludt hát a drága? Valami azért történik odalenn, erre utalnak a felszín emelkedési adatok.

A Hekla kibillenésének mértéke minden vulkánkitörés után erősödik, ami a mélybeli magma nyomását tükrözi. A legutolsó kitörés óta jelentős mértékű a deformáció, azaz egyre nő a nyomás... Forrás: Erik Sturkell és munkatársainak friss tanulmánya

Mi várható, ha kitör a Hekla? Az eddigi kitörések nagy változatosságot mutatnak. Volt, amikor hosszú hasadék mentén megnyílt a tűzhányó és lávafüggöny tört fel, izzó láva folyt ki, némileg a Hawaii-szigetek vulkánosságát idézve. Máskor hatalmas robbanással sűrű hamufelhő emelkedett fel és jelentős mennyiségű vulkáni anyag került a felszínre, beborítva Izland jelentős részét és sokszor Európát is. Egyszer bazaltos magma, máskor riolitos magma tör ki. Nem mindegy, mert egészen más a kitörés lefolyása és mások a veszélyek. Annyit tudunk, hogy általánosságban eddig a szunnyadó időszak hossza és a kitörés hevessége és a felszínre került vulkáni anyag mennyisége között összefüggés volt. Minél hosszabb a szunnyadási időszak, annál inkább várható a hevesebb robbanásos kitöréssel felszínre kerülő riolitos magma megjelenése.

A Hekla kitörések két arca: izzó lávafüggöny (1980-as kitörés) vagy heves robbanásos kitörés nyomán felemelkedő sűrű, sötét hamufelhő (1947) Forrás: www.trekearth.com és www.stampboards.com/

A Hekla az egyik legjobban megfigyelt izlandi tűzhányó. Azonban azt is tudjuk, hogy a kitörése előtt nem sokkal ad csak jelet, ez olykor nem több mint fél óra... Ezért jobb tehát készültségben lenni, mert ki tudja mikor kezdődik az a bizonyos bő 30 perc! Egyelőre a műszerek adatai nem jelzik a közelgő kitörés előjeleit, de valamikor ez bekövetkezik! Érdemes tehát néha a felszín alatti feszültség mérő műszerek adataira és a szeizmográfok adataira vagy éppen a Hekla webkamerára tekintenünk!

A jel! 2000. február 26-án fél órával a kitörés előtt jelentkezett az első figyelmeztető jel a feszültség mérés adatsorán! Forrás: IMO