Milyen vulkáni kitörés lehetséges a német Eifel térségében?

Lassan talán sikerült elsímitani a német "szupervulkáni" (rém)hír keltette hullámokat, ami azonban nekünk vulkanológusoknak azért adott egy jó lehetőséget arra, hogy egyrészt megismertessük mit nevezünk valóban szupervulkáni kitörésnek, továbbá azt is, hogy Európa belsejében is vannak aktív vulkáni területek, ahol nincs kizárva, hogy vulkáni működés induljon be még akkor is, ha jelenleg minden nyugodtnak látszik. Most már talán van arra is egy kis idő, hogy az előző bejegyzés végén írottakhoz igazodva nyugodtan nézzük meg, mit lehet tudni erről a német területen lévő vulkáni mezőről, mi az oka annak, hogy belesodródott ebbe a történetbe.

A Németország nyugati részén található Eifel vidéke egykor látványos, olykor pusztító vulkánkitörések színtere volt. A telt körök és háromszögek egyedi vulkáni központokat jeleznek. A 12900 évvel ezelőtt kialakult Laacher-see kaldera az északkeleti vulkáni csoportban helyezkedik el. Forrás: H.-U. Schmincke

A térképen két vulkáni csoport rajzolódik ki, az egyik a nyugati Eifelben, a másik pedig az Eifel keleti részén. A nyugati terület mintegy 600 négyzetkilométer nagyságú és közel 250 vulkáni kúpot tartalmaz. Ezek részben salakkúpok, részben pedig úgynevezett maar vulkánok, amelyek esetében hiába keressük a vulkáni formákat, ezek békés, köralakú tavak. A tóvíz alatt azonban jelentős mélyedés húzódik, az egykori heves kitörés során kialakult mély lyukak (úgynevezett diatrémák). A Pulvermaar vize például 74 méter mély! Ezen a területen jellemzően bazaltos magmacsomagok törtek a felszínre, amelyek rövid életű vulkáni kitöréseket eredményeztek, valahogy így:

Így működtek az Eifel bazaltvulkánjai: balra salakkúpot létrehozó lávatűzijáték kitörés, jobbra mély kürtőt kivájó, maar-vulkáni kitörés. (a baloldali kép a Strombolin készült 1992-ben, a jobboldali kép pedig az alaszkai Ukinrek 1977-es kitörését mutatja).

Az Eifel nyugati részén Gerolstein környékén megbúvó mesés tavak a maar-vulkánok névadói. Hasonló vulkáni működés jellemezte néhány millió évvel ezelőtt a Balaton-felvidék területét is, így alakultak ki többek között a Tihanyi-félsziget vulkánjai, Pula és Gérce, ma alginitet rejtő mélyedései és így kezdte meg működését a Badacsony és Szent György-hegy is.

Bármennyire is furcsának tűnik, de ez is egy vulkán (Totenmaar)! Így néznek ki a maar-vulkánok, amelyek esetében a kitörés során egy mély lyuk alakul ki.

A nyugati Eifelben ez a sok apró vulkán 700 ezer és 10 ezer évvel ezelőtti időszakban alakult ki, itt volt a térség legutolsó kitörése is, az Ulmener maar 10-11 ezer évvel ezelőtt keletkezett.
Az Eifel keleti felén kb. 100 vulkán található, itt azonban a salakkúpok dominálnak. A vulkáni működés itt kb. 500 ezer évvel ezelőtt indult meg és a legutolsó kitörés 12900 éve volt. A nyugati területhez képest a fő különbség itt az, hogy nem csak bazaltos vulkánok jelnnek meg, hanem négy nagy kaldera is. Ezek olyan vulkáni formák, amelyek mellett szintén könnyen elmegy az ember, hiszen vagy lapos mélyedések vagy kiterjedt tavak. A maar tavakhoz képest a különbség, hogy ezek mérete jóval nagyobb és a tavak mélysége többnyire kisebb. Kialakulásuk hatalmas (de nem szupervulkáni!) kitöréshez kapcsolódik. Ekkor a földfelszín alól eltávozó nagy mennyiségű magma által visszahagyott üreg teteje beomlik, ami a földfelszínen egy tál alakú mélyedést hoz létre. Ennek nagysága hozzávetőleg megadja a kitörő magma mennyiségét. A mélyedést olykor csapadékvíz tölti ki és ekkor kiterjedt tavak alakulnak ki, ilyen például a Laacher-see:

... és ez is egy vulkán, a Laacher see vízzel kitöltött kalderája, ami 12900 éve keletkezett.

Az első kaldera-formáló kitörés 450-500 ezer éve volt (Kempenich kitörés), ezt követte 360-450 ezer éve a hatalmas Rieden kitörés, amikor 5 köbkilométer magma zúdult a felszínre, majd jött a wheri kitörés 215 ezer éve és végül 12900 éve történt a Laacher-see kitörés, amikor 6 köbkilométer térfogatú fonolitos magma tört ki, közel 20 köbkilométer nagyságú vulkáni üledéket létrehozva. Ennek nyomán alakult ki a Laacher-see kaldera. A kitörési felhőt a szél észekkelet felé vitte, a vulkáni hamurétegek Skandináviában több helyen is megtalálhatók.

A vulkáni hamufelhő elterjedése a Laacher-see kitörés után. A piros szín a felszínközelben szétterjedő, mindent elsodró vulkáni törmelékárakat jelzik. Forrás: Litt és munkatársainak tanulmánya

A vulkán néhány kilométeres környezetében több méter vastag vulkáni hamu halmozódott fel, ami gátat képezve feltorlaszolta a folyóvizeket és hatalmas áradást okozott. A Laacher-see kitörés környezeti katasztrófát okozott Európa szerte és klimatikus hatása is volt (innen indulhatott ki a mostani rémhír történet csírája), ami a magasabb légrétegekbe jutó nagy mennyiségű kéndioxid gázoknak volt köszönhető. A visszaeső hőmérséklet többek között a fák évgyűrű vastagságainak csökkenésében is tükröződik. A kitörés következtében demográfiai átrendeződés történt és jelentős hatással volt a növény- és állatvilágra is.
Az Eifel vulkáni területet tehát két típusú kitörés jellemzi és feltehetően a jövőben is lesznek ilyen kitörések. Nagyobb a valószínűsége a lokális bazaltos vulkáni kitörésnek, amely esetében a fő problémát az okozza, hogy a bazaltos magma nagyon gyorsan a felszínre tör, azaz nem biztos, hogy sok idő lesz az első előjel megjelenése után... Kérdés az is, hogy hol talál utat magának a bazaltos magma. Az Eifel vidéke most már egy sűrűn lakott terület, nem úgy mint néhány tízezer évvel ezelőtt! A nagyobb, Laacher-see típusú kitörésnek az esélye jóval kisebb és ezt minden bizonnyal egyértelmű előjelek fogják megelőzni. Az ilyen típusú kitörést már szilíciumdioxidban gazdagabb magma táplálja, ami azt jelenti, hogy hosszabb idő telik el a néhány kilométer mélységben lévő magmakamrában, amíg a bazaltos magma kristályosodása egy ilyen magmatípus keletkezéséhez vezet. A legújabb kutatások szerint a Laacher-see kitörés előtt már vagy 20 ezer évvel korábban elkezdett kialakulni a magmakamra és 3-4 ezer évvel korábban már létrejött az a fonolitos magma, ami végül 12900 éve megtalálta a felszínre vezető utat. Vélelmezhetően egy újabb nagy kitörés előtt már a vulkanológusok számára is egyértlemű jelek fognak mutatkozni!

Összefoglalva: az Eifel térsége Európa olyan területe, ahol jelenleg minden békésnek tűnik, de tudni kell, hogy vulkanológiailag potenciálisan aktív terület! Ezt jelzik, az igen gyakori mikro-földrengések, az évszázadok óta felszínre törő széndioxid gázok és a gázok izotópösszetétele is. A térség alatt a földkéregben van magmatömeg, ami akár aktivizálódhat a jövőben és azt is tudjuk, hogy a terület alatti földköpeny is részlegesen olvadt állapotban van. Ez azt jelenti, hogy adott esetben kialakulhat egy olyan bazaltos magmatömeg, ami gyorsan áthatolhat a földkérgen és a felszínre törhet. A tudomány nagy kérdése, hogy mi indít el egy ilyen folyamatot? Vélelmezhetően lesznek észlelhető - akár 2-4 magnitúdójú, mély hipocentrumú - földrengések, mint előjelek, a kérdés csak az, hogy ezután mennyi idő lesz a felkészülésre! A Laacher-see kitöréshez hasonló jövőbeli vulkáni működés esélye sem nulla, de jóval kisebb, mint a bazaltos kitörésé. Valószínűleg ennek azonban hosszabb ideig tartó előjelei lesznek, aminek a szakemberek általi észlelése nyilvánvalóan döntő fontosságú!
Végül, vannak-e még az Eifelhez hasonló jelenleg nyugodt, de vulkanológiailag potenciálisan aktív területek Európa belsejében (leszámítva Olaszországot)? Igen, ilyen terület a közeli német-cseh határvidék, ahol tavaly a földrengésrajok már jelezték ezt a helyzetet, és erre utal a gázok összetétele is, ilyen terület a francia Chaine-des-Puys vidéke (ahol csupán 4000-6000 éve volt az utolsó vulkánkitörés) és ha sokkal kisebb mértékben is, de azért ide sorolható a Tusnád melletti Csomád is, ahol a mélyben szintén még feltételezünk nem teljesen kihűlt magmás testet... Fontos, hogy ezeket a területeket minél jobban megismerjük, hogy elkerüljük a meglepetéseket és persze azért is, hogy tudjuk azt is, mi az, ami csak félelemkeltő hír!

Zárógondolatok...
Olvasóink joggal kérdezhetik, akkor most tervezhetünk utat Gerolsteinbe, vagy éppen a Vulkaneifel, az Eifel Vulkanpark különleges természeti látványosságaihoz, Maria Laach nyugalmat és békét árasztó ódon apátságához vagy éppen eltölteni egy kis időt a Vulkan Brauerei különleges vulkán sörét kortyolgatva? Mások esetleg azt fontolgatják, hogy ezek után érdemes-e ezen a területen befektetéseket eszközölni? Mi lesz, ha jön egy vulkánkitörés? Kell-e egyáltalán félni? Ha nem is lesz szupervulkáni kitörés, de egy kisebb is számtalan gondot okozhat, gondolhatják sokan! Biztosat természetesen a szakember sem állíthat, azonban legjobb tudásom alapján is mindenkit bátorítok, hogy látogasson el erre a gyönyörű vidékre, aki tud akár fektessen be, végezze vállalkozását! Ugyanúgy, mint a Clermont Ferrand közeli csodás vidékre és természetesen a bűbájos, vadregényes Csomádra is! A rendelkezésre álló adatok alapján valószínűsíthetjük, hogy a közeljövőben nem zavarja meg vulkánkitörés e területek nyugalmát, azonban nem tudhatjuk mely generációnak kell majd szembenézni az esetlegesen aggasztó jelekkel. Ezzel azért jó tisztában lennünk!
Fontos tudnunk, hogy a Föld egy dinamikusan működő bolygó, amelynek megvannak az életjelenségei, mint a földrengések és a vulkánkitörések. Az utóbbiak előrejelzéséért sokat tehetnek a vulkanológusok, akiknek kutatásai segítenek megérteni e szemet gyönyörködtető, de sokszor hátborzongató természeti folyamatot. Vannak olyan vulkánkitörések, amelyek lefolyásában nincsen közvetlen tapasztalatunk, nincsenek közvetlen megfigyeléseink. Ilyenek a nagy kaldera-formáló kitörések, ilyenek a hosszú életű vulkáni területek (mint például az Eifel) akár hosszú nyugalmi állapot utáni vulkáni kitörései (erre talán csak a mexikói kukoricaföldön hirtelen kinőtt Parícutin szolgáltatott példát 1943-ban). Ezek kutatása tehát kiemelt fontosságú lehet és ehhez igyekszünk mi is hozzá tenni a magunk szerény eszközeivel kapott eredményeket. A Kárpát-Pannon térség vulkáni működésének vizsgálata ugyanis mindehhez jó alapot szolgáltat. Most már nemzetközi szinten is egyre intenzívebbek például a bazalt vulkáni területek kutatásai, amelynek egyik vezető szakembere az ELTE-n végzett, de ma már Új-Zélandon dolgozó kiváló vulkanológus, Németh Károly. Február végén Aucklandben egy nemzetközi konferencián kiemelt lesz ez a téma, amelyek tapasztalatai sokat segítenek majd a térségünk és akár az Eifel bazalt vulkáni területein lejátszódott vulkáni működések megértésében is. Tapasztalatainkat természetesen továbbra is megosztjuk majd olvasóinkkal!