Bemutatkozik a(z) ...

Kamerun Erta Ale Piton de la Fournaise Ol Doinyo Lengai Kommentek

Kamerun (Sági Tamás, 2011. január 24.) A Kamerun-hegy Afrika egyik legaktívabb tűzhányója. Helyi bakwiri nyelven "Mongo ma Loba", azaz Mennyei hegy. Az elnevezéshez hozzájárulhatott az is, hogy a csúcs gyakran burkolózik felhőtakaróba. Hiába, évi átlag 10287 mm eső esik... A hegy az úgynevezett Kamerun-vonal közepén helyezkedik el, a Guineai-öböl partján, Kamerunban. Az említett térség egy olyan 1600 km hosszú vulkanotektonikus sáv, mely az Atlanti-óceánabn kezdődik a Pagalu-szigetnél, több szigetet érintve Kamuerunban "éri el a partot" és egészen a Csád-tóig tart. A vonal mentén számos tűzhányó működött 80 millió évvel ezelőttől máig, jelenleg a Kamerun az egyetlen aktív közülük. A vulkán 4095 méteres magasságával és mintegy 1200 km3 térfogatával nemcsak Afrikában, de a Földön is az óriások közé tartozik. Több mint 100 bazaltos salakkúp övezi, melyek a hegy hosszabbik tengelyével párhuzamos hasadékok mentén jöttek létre. Van egy "társcsúcsa" is, a mintegy 1600 m magas Etinde. A tűzhányó mintegy 25*45 km méretű, ellipszis alakú hegy, DDNy-ÉÉK hossztengellyel, mely a Kamerun vonallal és két fontos közeli vetőzónával is párhuzamos. A tűzhányó nagyon régóta aktív, a legidősebb kőzetei 11 millió évesek. Főleg alkáli kőzetekből, bazaltból, bazanitból és trachibazaltból épül fel, de számos érdekes és különleges kőzet is fellelhető itt, mint például a monchiquit vagy kamptonit. Legelső ismert kitöréséről annyit tudni, hogy mintegy 500 évvel i.sz. előtt egy karthágói hajó navigátora számolt be róla. Azóta elég gyakran kitört, az utóbbi néhány száz évet tekintve a következő alkalmakkor: 1650, 1807, 1825, 1838-39, 1845-46, 1852, 1865, 1866, 1871, 1909, 1922, 1925, 1954, 1959, 1982, 1989, 1999, 2000. Legfontosabb ismert kitörései a következők voltak: 1922-ben kitört a vulkán, a bazaltláva elérte a tengert is! 1959-ben a hegy délkeleti lejtőin négy kráter is kitört, három lávafolyás indult útnek, melyek közül egy épp hogy megállt Ekona falu előtt. 1982 október 16-án 6,5 km-re délnyugatra a hegycsúcstól egy hasadék nyílt fel és bazalt ömlött belőle. 1999 március 28-án kezdődött kitörés során a déli lejtőn 2650 m magasan több kürtőből is láva ömlött a felszínre. A kialakult majdnem 15 km hosszú (!) lávafolyás mindössze 200 méterre a tengerpattól állt meg, átfolyt a parti autóúton is. 2000 május 28-án ismét kitört a Kamerun. A délkeleti lejtők felső résézn két helyen kitört a vulkán. Előbb 4000 m magasan két kráter is stromboli-típusú kitörések helyszíne volt, majd 700 méterrel alacsonyabban egy hasadék nyílt fel, kialakult egy kisebb lávató, slakkúp és egy lávafolyás indult útnak, mely 4 km-re közelítette meg Buea-t. 2001-ben, június 26-27-én egy egész más esemény rázta meg a környék lakosságát. A sűrű esőzések következtében elindult laharok 23 embert öltek meg a csúcstól délkeletre lévő Limbe faluban. A Kamerun délkelet (Buea) felől. Kamerun nagyobb térképen való megjelenítése A Kamerun-hegy. Az egyes lávafolyásokat külön jelöltem. Jegyzetek   (1)A Kamerun-vonal A Földön egyedülálló képződmény, egy olyan vulkano-tektonikus sáv, mely 2000 km hosszan követhető a Guineai-öbölben és Kamerunban, tehát óceáni és kontinentális litoszférájú területen egyaránt. A vonal csapása 30° (Azaz egy olyan vonal, aminek az északi végpontja 30 fokra tér el kelet felé egy É-D-i egyenestől, a déli pedig nyugatra.) Ezt 70°-os csapású nyírási zónák osztják több részre. Kialakulására számos elméletet alkottak már, a legelfogadottabb szerint a Középső Atlanti-óceán kinyílásához köthető. Az elmélet szerint úgynevezett 'en-échelon' mega tenziós hasadékok nyíltak fel a pánafrikai nyírási zónák apti-albai reaktiválódásakor. Gondolom, aki eddig olvasta a bejegyzést, az most zárná be az oldalt. De ne aggódjanak, egyszerűen megmagyarázom ezt a szörnyű mondatot!    1. Valamikor a földtörténeti múltban kialakultak nyírási zónák, melyek mentén egyik oldalt jobbra, másik oldalt balra mozdultak el a kőzettömegek (ezek a pánafrikai zónák, koruk mintegy 600 millió év).    2. Az Atlanti-óceán középső részének kinyílásakor (ez az óceán születése) a Kréta időszak Apti-Albai korszakai (125-99.6 millió éve) során a korábbi nyírási zónák felújultak és egymással párhuzamos, paralelogramma alakú hasadékok alakultak ki a tenziós (húzásos, a kompressziós ellentéte) erőtérben. A vonal mentén 6 nagyobb vulkáni komplexum van az óceáni és hét a szárazföldi területeken. A tőle keletre levő Benue-övvel (mely egy elhalt rift) való összefüggése még vitatott. A Kamerun-vonal vulkánjain olyan időbeli fejlődés, mint pl. a Hawaii-szigetek esetében, nem figyelhető meg, így a klasszikus forró folt/köpenycsóva vulkanizmus sem valószínű. A csendes-óceáni Húsvét-szigetek vulkáni lánca kapcsán merült fel először a "forró vonal" megoldás és úgy tűnik, itt is ez az eset figyelhető meg. A vulkáni kőzetek geokémiai vizsgálata során kimutatták, hogy a kontinentális és óceáni litoszférájú területeken is rendkívül hasonlók, mindkét esetben asztenoszférikus eredetűek. A forró vonal elmélet (és geofizikai mérések) szerint a földköpeny mélyebb régióból feláramló anyag egy vonal mentén a litoszféra megemelkedéséhez vezet, mely miatt a pánafrikai törések (melyek a teljes litoszférát átszelik, akár 190 km mélységig) felújultak, kialakultak a hasadékok és a litoszféra elvékonyodott. A kontinentális területeken lévő nyírási zónák az óceáni litoszférán mint transzfrorm vetők folytatódnak. Emiatt a nyomáscsökkenés miatt az asztenoszférában megindulhatott az olvadékképződés. Ez még ma is tart, most épp a vonal középső területein a legaktívabb, bazalt tör fel a Kamerunból és a Bioko szigetből, a Monoun és Nyos tavaknál pedig erős CO2-kiáramlás figyelhető meg. A Kamerun-vonal. A számok 1-8-ig vulkánokat jelölnek, melyek közül az első négy sziget. 1 - Pagalú-sziget, 2 - Sao Tomé, 3 - Principe, 4 - Bioko, 5 - Kamerun, 6 - Manengouba, 7 - Bambouto, 8 - Oku. A vastag, többször megszakadó szürke vonal a Kamerun-vonal. A piros vonalak a felújult pánafrikai nyírási zónák, a szaggatott vörös vonalak pedig a folytatásukat képző transzform vetők. Zöld szín jelöli Kamerun (ország) határát. Forrás: Bernard Déruelle et al., 2007. Lap tetejére Erta Ale (Jankovics Éva, 2010. december 8.) Az Erta Ale tűzhányó Afrika ÉK-i részén (Etiópiában), az Afar-területen található, mely a híres Kelet-afrikai-hasadékvölgy északi részén helyezkedik el. Az Afar területe számos aktív vulkán otthona, melyek születése intrakontinentális (lemezen belüli) vulkanizmushoz köthető. Az ilyen területeket forrófoltoknak nevezzük, és jellemző rájuk a rendkívül magas felszíni hőáram és a kőzetburok gyakori felboltozódása (melyek oka a földmag és földköpeny határáról, 2900 km mélyről feláramló forró kőzetanyag, az ún. köpenycsóva).   A képek forrása: Google Maps. Az Afar- vagy Danakil-mélyföldön található Erta Ale (neve a helyi afar nyelven "füstölgő hegyet" jelent) Etiópia legaktívabb tűzhányója, mely egy bazaltos pajzsvulkán. A tűzhányó a névadója a 95 km hosszú és 50 km széles Erta Ale hegyvonulatnak. A 613 m magas (tengerszint felett) vulkán csúcsán egy 0,7*1,6 km-es, ellipszis alakú kaldera (megnyúlási iránya: ÉÉNY-DDK) helyezkedik el, melyben két (egy északi és egy déli) nagyobb, meredek oldalú, mély kráter alakult ki (valamint még egy kisebb kráter is található az északi kráter DK-i oldalánál). A kalderát bazaltos lávafolyások töltötték fel, melyek annak déli részén túl is csordultak a kalderaperemen.   Az Erta Ale kalderája és annak két nagyobb krátere DK-felől 2008. május 1-jén (a kép forrása). A tűzhányón az első részletes kutatás 1971-ben történt, melynek során aktív lávatavat figyeltek meg mindkét nagyobb kráterben. 1972 és 1974 között a láva rendszeresen túlfolyt a déli kráter peremén, és beborította a kaldera déli oldalának nagy részét, az északi kráter peremén pedig aktív hornitokat és szintén túlcsordulásokat észleltek. 1987-ben még mindkét lávató aktív volt, 1992-ben viszont az északi kráter lávatava "kialudt". Azóta már csak a déli kráterben fortyog a lávató, melyet napjainkban már rendszeresen látogatnak a kutatók, és egyre több turista is. Számos gyönyörű kép és videó készült a híres lávatóról, mely egyike a Földön működő csupán öt aktív lávatónak. Ez a hosszú életű lávató legalább 1967 óta (többek szerint már 1906 óta) aktív!   Az Erta Ale déli kráterében fortyogó lávató 2009. november 16-án (a kép forrása). 2002-ben részletes megfigyeléseket végeztek a lávatónál, melyek során a következőket állapították meg: a lávató működése folyamatosan változik, ún. gyenge és erős konvekciós szakaszok követik egymást. Előbbi esetén a lávató tetején kialakult szilárd kéreg mozgása 10 cm/s, utóbbi esetén pedig 10-40 cm/s. A gyenge konvekciós szakaszok rendszerint 1-10 óráig, míg az erős konvekciós szakaszok csupán 1-3 óráig tartanak. Előbbiek során a lávató felszíne lehűl és kigázosodik, így megnő a sűrűsége. Ez a sűrű felszín csapdába ejti, nem engedi szabadon a gázokat, ami kis mértékű nyomásnövekedéshez vezet. E szakaszok végén a rendszer instabillá válik, és konvektív átkeveredés történik. Az erős konvekciós szakaszok során a lávató szilárd kérge szétrepedezik, és a tó felszínén lévő sűrűbb magma a kéreggel együtt lesüllyed, miközben forróbb, gázokban gazdag magma emelkedik a felszíne felé.   Az Erta Ale lávatavának működése; a sötét, megszilárdult kéreg felszakadása és lesüllyedése (a kép forrása). A lávató működése időnként megváltozik, jelentősen megnő az intenzitása, melynek során nagyobb kitörések történnek. Néhány példa: 2005 szeptemberében egy 5,5 magnitúdójú földrengést követően a déli kráter jelentősen kiszélesedett, miközben a korábbi kráterfal darabjai a lávatóba zuhantak. A kráter belsejében egy új kúpszerű képződmény jött létre, és jelentős mennyiségű friss magma került a felszínre. E kitörés során 250 haszonállat pusztult el, és több ezer lakos menekült el a környékről. Később, 2007-ben egy újabb lávafolyás következtében több száz embert kellett kitelepíteni a vulkán környezetéből. A közelmúltban hasadékmenti kitörések is történtek a tűzhányó északi oldalán. A lávató szintje általában a kráterperemtől körülbelül 30 méterrel mélyebben található, 2010. november 21-én azonban a láva szintje olyannyira megemelkedett, hogy túlcsordult a kráter peremén.   Forrás: Eruptions, Global Volcanism Program, PhotoVolcanica, Volcano Live, Volcano World. Lap tetejére Piton de la Fournaise (Dr. Harangi Szabolcs, 2010. október 18.) A Piton de la Fournaise tűzhányó (magyarul Kemence-csúcsnak fordítható) a francia fennhatóságú Réunion sziget délkeleti részén található. A sziget Madagaszkártól mintegy 800 kilométerre keletre helyezkedik el az Indiai-óceán területén, közel Mauritius szigetéhez. Forrás: GoogleMaps A Piton de la Fournaise egy pajzsvulkán, ami a Piton des Nieges vulkán délkeleti oldalában épült fel. Az elmúlt 500 ezer évben mindkét vulkán aktív volt, 150 ezer éve azonban a vulkáni működés egyre délkeletebbre tolódott, az elmúlt 10 ezer évben azonban már csak Piton de la Fournaise ontja a lávát. A vulkánt három kaldera szabdalja fel, amelyek pereme meredek sziklafalakkal határolt. Az első 290 ezer éve alakult ki, majd 65 ezer éve következett a második kaldera beszakadás. Ekkor egy 10 km széles süllyedék alakult ki, amit fokozatosan töltöttek fel a lávafolyások. A gyakori magma felnyomulások végül instabillá tették a kaldera keleti oldalát, aminek eredménye egy hatalmas lejtőcsuszamlás volt, ami 600 köbkilométer (!) mennyiségű anyagot zúdított a tengerbe, minden bizonnyal hatalmas szökőárat eredményezve. Végül, a jelenlegi kaldera (Enclos Fouqué) 4500 éve jött létre, amiben egy 400 méter magas vulkáni kúp (Dolomieu) épült fel. A vulkáni kúp tetején két kráter alakult ki, a kisebb Bory és a nagyobb Dolomieu kráter.   A Piton de la Fournaise pajzsvulkánt három kaldera szabdalja fel. A számok a vulkáni működés idejét mutatják. Jobbra a Dolomieu vulkáni kúp a két egybenyíló kráterrel 2009 március közepi felvételen. Forrás: Observatoire Volcanologique du Piton de la Fournaise, Institut de Physique du Globe de Paris A Piton de la Fournaise pajzsvulkán, jobbra az 1997-2000 közötti lávafolyásokkal. Forrás: Eric Gaba, Wikimedia Commons A Dolomieu krátert 1911-ben teljesen feltöltötte a bazaltos láva, majd a következő évtizedekben több kráterbeszakadás is lejátszódott, mígnem kialakult 1946-ban a 180 méter mély jelenlegi kráter. A vulkáni működést a Hawaii-szigetekre jellemző bazalt magma kitörések jellemzik: látványos lávaspriccelés, lávaszökőkút kitörések és uralkodóan gyorsan haladó lávafolyások.   Kitörésben a "Kemence-csúcs"! Forrás: Fournaise.info A vulkáni tevékenység jelenleg alapvetően az Enclos Fouqué kalderában játszódik, 1977-ben azonban egy kalderán kívüli lávaöntés Ste Rose, 1986-ban pedig Tremblet falut érte el. Ezen kívül a vulkáni működés nem jelent veszélyt a lakosságra. A turistacsalogató kitörések a Dolomieu kúphoz kapcsolódnak, amelynek környékén több kisebb fröccskúp alakult ki. A lávaöntések délkelet felé, a lapos Le Grand Brulé felé haladnak, de csak ritkán érik el a tengerpartot. A Piton de la Fournaise a Föld egyik legaktívabb tűzhányója, a 17. századtól kezdve több mint 150 kitörését jegyezték fel, jelenleg átlagosan évente egyszer tör ki. Legutóbb 2010. január 2-án buggyant felszínre a bazaltos láva, a kitörés csak 2 napig tartott. Ezt megelőzően 2009 novemberben, majd decemberben volt kisebb lávaöntéses kitörés. Az utóbbi mindössze 6 órán keresztül tartott. 2008 szeptemberében egy kisebb lávató alakult ki a Dolomieu kráter alján. A 2007 áprilisi az évszázad legnagyobb kitörése volt a szigeten, amihez kapcsolódóan a Dolomieu kráter alja 330 métert zökkent lefelé. Ennek oka az lehetett, hogy a vulkáni kúp alatt lévő magmatömeg délkelet felé mozdult el és talált utat magának a felszínen, miközben a visszamaradt üreg beszakadt:   A Dolomieu kráter 2007 áprilisi beszakadásának magyarázata. Forrás: Peltier és munkatársainak tanulmánya Végül, még egy érdekesség: a Piton de la Fournaise és a Réunion szigetének hosszú és aktív vulkáni működését sok kutató ahhoz köti, hogy alatta nagy hőmérsékletű földköpeny kőzet áramlik fel, valószínűleg a földköpeny aljáról. A környezeténél mintegy 200 fokkal forróbb kőzetanyag kb. 100 kilométer mélységben kezd megolvadni és folyamatos magmautánpótlást nyújt. Ez a "földköpeny-csóva" 65 millió évvel ezelőtt érhette el először a kőzetburok alját, amikor hatalmas vulkáni kitörést okozott. Ennek nyoma az Indiai-félsziget Dekkán plató kiterjedt, több ezer méter vastag bazalt lávatömege. Később, az Indiai mikrokontinens északkelet felé mozgott el, miközben a "földköpeny-csóva" helye nem változott. Jelenleg Réunion szigete alatt van és a feláramlás még mindig aktív. A feláramlás ereje azonban időben gyengült és jelenleg, a földköpeny felső részén képződő bazaltos magma a "Kemence-csúcs" tűzhányóját építi. Lap tetejére Ol Doinyo Lengai (Sági Tamás, 2010. augusztus 30.) Tanzánia északi határvidékén emelkedik a magasba ez a 2886 m magas hegy. A maszájok szent hegye (jelentése Engai isten hegye)első ránézésre egyáltalán nem tűnik különlegesnek, egy szép vulkáni kúp Kelet-Afrikában. Közelebbről szemlélve azonban feltűnhetnek furcsaságok. A hegy teteje több helyen fehér, de ezen a szélességi körön ilyen magas hegyet nem boríthat jég, hó. Nem is arról van szó, ez maga a kőzet, ami a vulkánt alkotja. Hogy lehetséges ez?   Ez a vulkán egyedülálló a Földön, ugyanis nem szilikátolvadék tör fel belőle, hanem egyedüliként a ma működő vulkánok közül karbonátos. Mit jelent ez? Azt, hogy a vulkán kialakulása, a magma keletkezése, a megszilárdult láva tulajdonságai jelentősen különböznek az "átlagos" vulkánokéitól. A hegy a Kelet-Afrikai Árokban található, ami egy új óceán kialakulásának első fázisa. Az árokban nagyon sok hasonló, de ma már nem működő (esetleg szunnyadó) vulkán helyezkedik el. A legújabb kutatások szerint a vulkánt építő magma a következő módon keletkezett: a felső földköpeny anyaga nagyon kis mértékű olvadáson esett át (1-5%), a megolvadt kőzet pedig sok széndioxidot tartalmazott (1-2%). A felfelé emelkedő ún. nefelinites (összességében szilikátos) olvadékból az alsó kéregben különült el a karbonatitos olvadék. A vulkánból feltörő CO2 mennyiségét (is) összevetve más vulkánokkal a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a karbonatitos olvadék azért tudott a felszínre törni - és azért nem bomlott le, többek közt CO2-dá - mert nagyon sok Na-ot tartalmaz, ami a Fe-, Mg- és Ca-karbonatitokkal ellentétben kis nyomáson is stabil tud maradni és a felszínre törhet. A hegy teteje azért fehér, mert a feltörő láva (ami nappal fekete, mert csak 5-600 Celsius fokos) nátronkarbonatitos olvadék (sok nátriumot tartalmaz) és a levegő víztartalmával érintkezve a megszilárdulás után mosószódává alakul. Ezt a szódát használják a környékbeli maszáj törzsek is. A vulkán kitöréseiről 1883 óta vannak feljegyzések, ezt követően kitört 1904-ben, 1910-ben és 1913-15 között is. 1917-ben egy nagyobb kitörés történt, ekkor a kibocsátott hamufelhőből 48 km távolságban hullott a mosószóda a környező szavannára. Hasonló esemény zajlott le 1926-ban, majd 1940 második félévében egy nagy kitörés történt, 100 km távol is hullott a vulkáni hamu. Kis pihenő után 5 kisebb kitörés is volt 1954 és a 1966 között. Ezt követően kisebb lávafolyások alakultak ki, melyek közül az 1980-as évek közepén létrejött a legjelentősebb, majd 2007 óta mutat erősebb aktivitást. Az Ol Doinyo Lengai kitörés közben. A vulkán krátere 2005-ben. A lávafolyások teljesen feltöltötték, a kis kúpok gyakorlatilag kürtők, ahol a láva feltör. Fotók: Lengai News Nagyobb térképre váltás A vulkán elhelyezkedése Tanzániában. Lap tetejére