2010. november 30., kedd

Ismét indonéziai tűzhányók: Bromo és Anak Krakatau

Az indonéziai Jáva szigetén található Bromo továbbra is nyugtalan. Az erős szeizmikus aktivitás következtében november 23-án lezárták a vulkán 3 km-es környezetét, azóta is folyamatosan dolgozik a salakkúp, számos kisebb-nagyobb hamupöfékelés történt (november 26-án 600 m magasra jutott a hamu a kráter fölé). November 29-én a tűzhányótól kb. 25 km-re lévő Malang városában lezárták a repülőteret egyelőre dec. 4-ig. Bár a vulkán közelében fekvő településeket már érinti a hamuhullás, kitelepítést egyelőre még nem rendelt el a kormány, de felkészültek már az esetleges evakuálásra és annak következményeire. A Bromotól 15 km-re található Ngadas faluban mindenkit figyelmeztettek, hogy lehetőség szerint maradjanak otthon, és számítsanak arra, hogy a helyzet rosszabbra fordulhat egy nagyobb kitörés esetén, ami bármikor bekövetkezhet.

A Bromo salakkúpból felemelkedő 600 m magas hamufelhő november 26-án (forrás).

A Szumátra és Jáva közötti Szunda-szorosban található Anak Krakatau is hírt ad magáról. November 23-i hírek szerint a tűzhányón megnőtt a kitörések gyakorisága (nov. 21-én 210 robbanás történt), viszont a tremorok száma csökkent. Továbbra is érvényben van a vulkán 2 km-es környezetében kialakított veszélyzóna. November 29-én a hamufelhők 200-800 m magasra emelkedtek. Folyamatos megfigyelés alatt tartják a tűzhányót, azonban a köd és a hamu megnehezíti a vulkanológusok munkáját.

Egy korábbi, november 17-i műholdfelvétel az Anak Krakatauról, amint barna hamufelhőt (ereszt a magasba (forrás: NASA Earth Observatory).

A Hét Vulkán Képe sorozat tagja ezen a héten az Anak Krakatau egyik gyönyörű felvétele lett:

Erőteljes Stromboli-típusú lávatűzijáték-kitörés az Anak Krakataun 2009 júniusában. A képet készítette: Marc Szeglat.


Best Blogger Tips

2010. november 29., hétfő

Mit tehetünk, ha a házunk felé tart egy lávafolyás?


A kérdés aktualitását az adja, hogy Hawaii-on nemrég a második házat is a földdel tette egyenlővé egy júliusban indult lávafolyás. Az esetről Leigh Hilbert számolt be blogjában, a Hawaiian Lava Daily-ben, valamint egy videóriport is készült róla a Hawaii News Now jóvoltából.




A házat körülvevő telket november 22-én érte el a lávafolyás. Ekkor még mintegy 200 métere volt az épülettől. Az épületet lakója az utolsó percekig nem hagyta el, pedig 26-án este már szinte a küszöbön volt az izzó láva. A férfi nyugodtan aludt, miközben egy tűzoltó kint figyelte az eseményeket. Másnap hajnali 3-kor el is érte az építményt a lávafolyás.
A láva ellen semmit se tehettek, hamarosan felperzselte a fából épül házat. Vajon tehetnénk-e bármit is, hogy ne pusztítsa el lakhelyünket egy lávafolyás? A válasz: igen. A legegyszerűbb megoldás: ne építkezzünk oda, ha nem feltétlenül szükséges. A lávafolyások jellemzően nem túl nagy sebességgel haladnak (persze vannak kivételek) és általában jól feltérképezettek a régi, már kihűlt folyások, melyek alapján ha nem is teljes, de nagy biztonsággal tervezhető, hova érdemes építkezni. A passzív védekezés mellett előfordult már, hogy aktívan dolgozni kellett azért, hogy a lávától megmentsenek lakott területeket.
1973-ban az Izlandhoz tartozó Heimaey szigetén kitört egy hasadékvulkán, az Eldfell. A bazalt lávaszökőkutak nem messze a kis kikötővárostól, Vestmannaeyjartól törtek az ég felé, lapilli és bombák hullottak a városban. A lakosságot időben evakuálták, senki se sérült meg, de a kikötő felé tartó lávafolyás teljes pusztítással fenyegetett. Mit tettek az izlandiak?
Elsőként a láva felé néző oldalukon lapos, 5-10 m magas gátakat építettek, többek közt a kitörés lapilli anyagából, ezek elég kis tömörségű gátak voltak. A láva ráfolyva a gátakra, egyrészt tömörítette azokat, másrészt, fennakadván hűlni kezdett, maga is erősítve a gátakat. Ez egy kis időt adott további védekezési lehetőség kidolgozására. Ezt követően a lávát tengervízzel locsolták, még hajókról is nagynyomású szivattyúkkal, a láva egyre viszkózusabb lett a locsolt területen, ahogy hűlt és hőenergiája gőzzé változtatta a vizet. A művelet azonban sikerrel járt, a láva gátat képezett saját maga számára! A város jelentős része megmenekült a pusztulástól.
Ehhez hasonló műveleteket (gátépítés) hajtottak már végre Hawaiion, Hilo-nál és az Etnánál, Catania mellett. Mindkét helyen egyéb technikákat is bevetettek, például a hadsereg bombázta a lávafolyásokat-lávaalagutakat a láva elterelésére illetve az alagutak megnyitására és így az olvadék hűlésének elősegítésére. Az olasz esetben később megfigyelték, hogy a felfröccsenő lávacafatok lyukakat égettek a repülőgépek szárnyaiba.


Az Eldfell kitörése 1973-ban


Frissítés (21:08) - Szabolcs
Hmmm... mit lehet tenni? Erről egy érdekes történet jutott eszembe! Kalapana falu templomát (The Star of the Sea Church másik nevén Kalapana Painted Church) 1990-ben már majdnem elöntötte a Kupaianaha hasadékból kiömlő lávafolyás, amikor a falu lakói végső döntésre szánták el magukat. Az 1927-28-ban épült templomot másképpen nem lehetett megmenteni, csak úgy ha arrébb viszik! Felerősítették hát egy platóra és egy teherautó lassan elindult vele, néhány száz métert vitte, ahol már biztonságban volt és ott ideiglenesen letették. Végül 1996-ban kapta meg végső helyét. A lávafolyás közben töretlenül haladt tovább és teljesen betemette Kalapana települést, a kedvelt tengerparti falucskát. A házak romjai ma több méter vastag láva alatt vannak, csakúgy mint az izlandi Heimaey kikötővárosnak keleti részén fekvő egykori házak.


Fotó: J.D. Griggs (Amerikai Geológiai Szolgálat)



Best Blogger Tips

2010. november 27., szombat

Csiki-csuki az Etna alatt

Európa legnagyobb tűzhányója már jó másfél éve alszik, azonban augusztus vége óta egyre nyugtalanabbul, ami a közeli ébredésre utal. Ezt a nyugtalanságot az időszakonkénti kisebb hamukipöffenések és mélybeli földrengések kipattanásai jelzik. Legutóbb november 15-én tódult ki vulkáni hamuanyag az Északkeleti kráterből. A néhány száz méter magasra emelkedő, délkelet-kelet felé terjedő hamufelhőt jól mutatták a
webkamerák is. Boris Behncke, a cataniai INGV munkatársa beszámolója szerint a kráter peremét kb. 1 cm vastag barna vulkáni hamu fedte a kráter mélyén lévő kürtő pedig megnagyobbodott a korábbi 25 méterről 75 méter szélesre tágult.

November 15-i webkamera képek az Etnáról. A beloldali hőkamerán jól látszik, hogy a kipöfögött hamufelhő nagyobb hőmérsékletű a környezeténél, ami a friss magmaanyagot (vulkáni hamut) jelezheti. Forrás: INGV


A helyszíni szemlét mintavétel is kísérte, ami érdekes eredményt hozott. A vulkáni üledékben friss magma anyagát mutatták ki, mégpedig hozzávetőleg 2/3 arányban. Mit jelent ez? Azt hogy a friss magma a felszín közelébe nyomult! Valószínűleg mennyisége és gáztartalma nem volt még túl jelentős ahhoz, hogy hevesebb, illetve látványosabb kitörést okozzon.
Néhány nappal később a vulkáni remegések csökkentek az Etna alatt és azok is egyre mélyebbről jöttek. A magma tehát visszahúzódott a kürtőcsatornában, esetleg más irányba talált utat magának. Az Etnán nem ritkák a csúcs alatti lejtőkitörések (pl. 1981, 2002), amikor akár több kilométer hosszú hasadék nyílnak a tűzhányó oldalában és ömlik ki a fluidális láva. Ezek a kitörések azért veszélyesebbek, mert közelebb vannak a lakott területekhez. A magma oldalirányba való mélybeli eltérést és ennek lehetséges következményeit természetesen kiemelten vizsgálják a szakemberek, ami a hegy oldalának kidudorodásában jelentkezhet. Ez egyelőre nem tapasztalható!
Az Etna alatt néhány kilométer mélységben lévő magma tehát jelenleg liftezik, hol magasabbra emelkedik, hol visszasüllyed. Ez a viselkedés nem ismeretlen a vulkanológusok előtt és jellemző az Etnára. A másfél éves kitörési szünet (az Etna néhány évente tör ki) és a jelenlegi folyamatok továbbra is közelgő újabb kitörési fázis megindulását jelzik. Hogy ez mikor kezdődik (hetek, hónapok?) és hogyan, azt nem lehet pontosan előre jelezni. Többen látványos lávaszökőkutakban bíznak, ami pazar látvány lehet a hófödte csúcson. Szemünk a webkamerákon és a jelentéseken!

Best Blogger Tips

2010. november 23., kedd

Indonéz és ekvádori tűzhányók működésben

Újabb tűzhányó lépett működésbe Indonéziában, ezúttal a Bromo, mely Jáva szigetének keleti részén található. Maga a vulkán egy salakkúp, mely a 16 km széles Tengger-kaldera belsejében helyezkedik el több hasonló vulkáni kúppal együtt (a NASA Earth Observatory honlapján megtekinthető egy szép műholdfelvétel). Ezek közül csak a legfiatalabb Bromo működik, mely Jáva egyik legaktívabb és egyben a turisták által leggyakrabban látogatott tűzhányója. Legutóbbi kitörése 2004 júniusában volt, melynek során két turista vesztette életét.
2010. november elején megnőtt a szeizmikus aktivitás: nov. 8. és 14. között 540-re emelkedett a vulkanotektonikus földrengések száma, mely 15-21-én kicsit visszaesett (354-re). Nov. 22-én és 23-án folyamatos tremorokat észleltek a vulkánnál. Továbbá, nov. 9-én egy kisebb hamufelhő is megjelent a kráter felett. 23-án a tűzhányón 4-esre, vagyis a legmagasabbra emelték a készültségi fokozatot, és mindenkit, aki a vulkán 3 km-es környezetében tartózkodik, arra figyelmeztettek, hogy vonuljanak biztonságos helyre (ez elsősorban az odalátogató turistákat érinti, ugyanis a Merapival ellentétben a Bromo környéke ritkán lakott terület, mivel a salakkúp a Bromo-Tengger-Semeru Nemzeti Parkban helyezkedik el). Fontos megjegyezni, hogy a Bromo működése (salakkúp révén) teljesen eltér a Merapiétól (rétegvulkán). A salakkúpra csendesebb, lávatűzijátékszerű kitörések jellemzők, melyek csupán kisebb mennyiségű bazaltos tefrát (esetleges lávafolyással együtt) eredményeznek, de nem zúdulnak le róla a Merapin látottakhoz hasonló pusztító erejű piroklaszt árak.
A Hét Vulkán Képe sorozat eheti (47.) tagja épp a Bromo lett:

A Tengger-kalderában található Bromo salakkúp, melynek csúcsa 2329 m magas (tengerszint felett), de csupán 130 m magasra emelkedik ki a kaldera aljából . A kép 2009. június 2-án készült, amikor erős kigázosodás volt megfigyelhető (forrás: Steve Dodkins).


Indonézia után most ugorjunk a Föld egy másik pontjára! Ekvádor egyik legaktívabb vulkánja is hírt adott magáról: november 23-án erőteljes kitörés zajlott a Tungurahua tűzhányón. A kitörési felhő több mint 7 km magasra emelkedett, melyben villámlást is megfigyeltek. Emellett izzó lávacafatok robbantak ki a kürtőből, melyek a csúcstól akár 1,5 km-es távolságra is gurultak a vulkán lejtőin. Ezután további kisebb robbanások is történtek, melyek során már kevesebb hamut lövellt ki a tűzhányó. Hamuhullást jelentettek a vulkántól NY-ra és DNY-ra található településeken is. A mostani kitörésnek mind a hevessége, mind az általa kibocsátott hamu mennyisége eddig kisebb, mint a vulkán május 28-i erőteljes kitörése során.

A Tungurahua kitörése 2010. május 28-án (forrás).



Best Blogger Tips

2010. november 22., hétfő

Ismét kitört a Bulusan!


A Fülöp-szigetek egyik legaktívabb tűzhányója (a két tucat aktív közül), a Luzon szigetének délkeleti csücskében elhelyezkedő Bulusan ismét kitört! November 21-én helyi idő szerint 7:22-kor emberek százai ébredtek arra, hogy hangos robbanások közepette sűrű hamufelhőt lövellt a magasba a vulkán. A felhőt a szél délnyugat felé sodorta. A kitörés során 12 földrengést észleltek a szeizmográfok, az azt követő 24 órában pedig összesen 33-at! A hegy riadókészültéségi fokozata továbbra is 1-es (ez a legmagasabb fokozat, épp zajló kitörést, vagy olyan állapotot jelez, amikor bármely percben kitörhet a vulkán), a lakosságnak megtiltották, hogy a 4 km sugarú veszélyzónába belépjenek, hiszen bármikor bekövetkezhet egy-egy gáz-, vagy hamukilövellés. A kráterhez közelebbi településeket (Cogon, Sangkayon, Monbon, Irosin, Onagon, Bolos and Gulanggulang) 3 mm hamu lepte be, míg Aquino, Sumagunsong, Bulan, San Francisco, Quirino, Palale ulatula, Busay and Siuton és Cadananan településeken legfeljebb 2 mm-es volt a hamulepel.
A veszélyzónában lévő falvakból több száz embert kellett kimenekíteni, 500 családot Irosinból, 40-et pedig Jubanból. A vulkanológusok és a polgári védelem figyelmeztetik a légiközlekedési hatóságokat a vulkáni hamufelhő jelentette veszélyre. A hadsereg, mely több teherautóval segített az emberek evakuálásában, továbbra is készenlétben állva várja a további fejleményeket. A környező településeken több evakuációs centrumot hoztak létre
A kitörésről képeket láthatnak itt (Reuters), videót pedig az ABS_CBN és a Gmanews honlapján.




A Bulusan tegnapi kitörése. Forrás: Reuters


Nagyobb térképre váltás
A Bulusan elhelyezkedése Luzon szigetén.


Best Blogger Tips

2010. november 19., péntek

Eyjafjallajökull: tapasztalatok a kitörés okára és a légiközlekedési káoszra

De rég volt, talán már alig emlékszünk rá! Az Eyjafjallajökull idén tavasszal káoszba sodorta Európa technológiailag fejlett társadalmát és több napra megbénította a kontinens feletti légiközlekedést. 2010. október 27-én az izlandi szakemberek hivatalosan is lezártnak minősítették a vulkáni kitörést! Eljött a tanulságok levonásának, a tapasztalatok összegzésének ideje.

Forrás: Martin Rietze



A vulkáni működés okáról a Nature legutóbbi száma közöl egy tanulmányt, amelyben az izlandi kutatók színe-java összesíti az eredményeket. Ebben elsősorban azt mutatják be, hogy miképpen jelzik a GPS és műhold radar adatok, azaz a felszínmagasság változásai a mélybeli eseményeket? Az Eyjafjallajökull alatt 1994 óta észlelték a magma felnyomulásokat, azaz a 2010. tavaszi kitörés egy hosszú feltöltési időszak "megkoronázása" volt. A hosszú előkészülési szakasz bár már jelezte a vulkán nyugtalanságát és esetleges aktivizálódását, a kitörést közvetlenül megelőző és azt követő GPS adatok azonban eltértek a várttól. A rendelkezésre álló adatokból az izlandi kutatók azt a következtetést vonták le, hogy az 1994 óta tartó magma felnyomulások vízszintesen kiterjedt magmás testeket (teléreket) hoztak létre 4 és 6 km közötti mélységben. A 2010. áprilisában felnyomuló bazaltos magma ezeket a többé-kevésbé kristályosodott anyagokat mobilizálta és ez a keverék anyag robbant ki olykor 8-10 km magas kitörési felhőt hozva létre. Ezek a tapasztalatok fontosak lehetnek más, hasonló tulajdonságú vulkánok jövőbeli tevékenységének előrejelzésében.



A másik hír az Eyjafjallajökull kitöréséhez kapcsolódóan egy szeptemberi keflaviki konferencia tanulságainak összegzése. A konferencia a vulkáni működés és a légiközlekedés kölcsönhatását elemezte. Fontos, hogy a kezdeményezés alapvetően a repülésügyi szakemberek felől jött és jó tudni, hogy tartalmas párbeszéd alakult ki köztük és a vulkanológus szakemberek között. Rendkívül fontosnak ítélem, hogy a konferencia anyagának kivonatai hozzáférhetők az interneten, így azok is megismerkedhetnek az ott elhangzott véleményekkel, akik nem tudtak ott lenni. A konferencia tapasztalatait egy részletes összefoglaló jelentés tartalmazza. A vulkanológus szakemberek között egyetértés alakult ki abban, hogy egy hasonló, esetleg ennél jóval nagyobb, vulkánkitörés valószínűsége Izlandon az elkövetkezendő években meglehetősen nagy! A számbavehető tűzhányók közül a Katlát tartják ebből a szempontból a legveszélyesebbnek. Ezért kiemelkedően fontos a felkészülés egy ilyen eseményre, különösen a vulkáni hamufelhő terjedésének modellezésére. Ugyancsak fontos, hogy felkészüljenek a polgári szervezetek, mint például repülésügyi, egészségügyi szervezetek, hogy ne érje váratlanul őket egy újabb vulkáni kitörés. Tisztában kell lenni például, hogy a repülésre milyen koncentrációjú hamufelhő jelent veszélyt, hogyan lehet ezt a koncentrációt pontosan követni? Fontos, hogy meglegyenek a kommunikációs csatornák, amelyeken keresztül a különböző szervezetek és a szakértők vészhelyzetben hatékonyan együtt tudnak működni. Továbbá, fontos azt is tudni, hogy a vulkáni hamunak milyen egészségügyi hatása van és ez miképpen változik a vulkántól való távoslág növekedésével? Végül, a találkozó egyik legizgalmasabb pontja az volt, amikor Eric Moody kapitány kapott szót. Ő volt, aki azt a B747-es repülőgépet vezette, amelyik 1982 június 24-én bekerült a jávai Galunggung vulkán kitörési felhőjébe. A repülőgép négy hajtóműje leállt és csak a csodával határos módon sikerült újraindítani a gépet!

Forrás: Daily Mail


Best Blogger Tips

2010. november 16., kedd

Újra ébredezik az Etna

Több mint két hónapnyi "pihenés" után ismét éledezik Európa legnagyobb tűzhányója, az Etna. November 12-én a csúcsrégióban található négy kráter közül először a Bocca Nuova és a Délkeleti kráter, majd az Északkeleti kráter (a legmagasabb a négy közül) is hamut eregetett magából. Az Északkeleti kráterből a gőzfelhő mellett 1-2 perces gyakorisággal történtek a hamukibocsájtások. Ezek után november 14-én reggel jelentősen felerősödött az Északkeleti kráter aktivitása mind a hamukibocsájtások gyakoriságát, mind mennyiségét tekintve. A hamufelhők már több száz méteres magasságba emelkedtek, melyeket a szél először DNY-, majd ÉK-, végül K-felé sodort. Az Északkeleti kráter a hamut gőz- és gázkibocsájtásokkal váltakozva szórta ki magából. A hamu vörösesbarna színe arra utal, hogy nagy részét nem friss magma anyaga, hanem a kürtőfalról feltépett korábbi kőzettörmelékek alkotják. Fontos lehet megjegyezni, hogy az Északkeleti kráter hamukibocsájtásai eddig csaknem minden esetben a csúcskrátereknél történt kitörések kezdetét jelezték (mint például 1995-ben és 2002-ben). Gyönyörű november 14-i felvételek tekinthetők meg a hamut pöfékelő Északkeleti kráterről.
November 15-én az INGV-Catania munkatársai közvetlen megfigyeléseket végeztek a csúcsrégióban. Az Északkeleti krátertől D-re (a Voragine csúcskráter É-i részén) néhány mm vastagságban, az Északkeleti kráter peremén (főként annak K-i részén) pedig 1 cm vastagságban észlelték a barna hamuüledéket. Az Északkeleti kráter belsejében található egy kisebb (intrakráter - kráteren belüli) kürtő, melynek átmérője október elején körülbelül 25 m volt. November 15-re azonban jelentősen kiszélesedett, már legalább 75 m az átmérője, és barna hamufelhőt pöfékel hangos morajok közepette.

Az Északkeleti kráter belsejében található kürtő november 15-én, melyből barna hamufelhő emelkedik fel. A hamu beborítja a kráter belső falát és a peremét is. A felvétel az Északkeleti kráter peremének K-i részéről készült, a kürtő pereme innen körülbelül 100 m-es mélységben helyezkedik el. Forrás: Boris Behncke.


Az Etna csúcskráterei D-felől november 15-én. A kép bal oldalán a terjedelmes központi kúp, melyen belül található a Voragine és a Bocca Nuova csúcskráter, jobb oldalán pedig a Délkeleti kráter kúpja. A barna hamufelhők az Északkeleti kráterből (mely takarásban van) emelkednek a magasba. Forrás: Boris Behncke.





Best Blogger Tips

2010. november 11., csütörtök

Tűzhányók Indonéziából, a Fülöp-szigetekről és Kamcsatkáról

*
A Hét Vulkán Képe sorozat eheti (45.) nyertese természetesen a Merapi:

A Merapi egyik völgyében lezúduló piroklaszt ár 2006. május 27. reggelén, közvetlenül azután, hogy egy erőteljes földrengés következtében több, mint ezer ember vesztette életét. A képet készítette: Martin Rietze.

A Merapi ugyan kicsit "megnyugodott", de továbbra is pöfékeli magából a hamut, ami késéseket és járatkimaradásokat okoz a repülőgép-forgalomban. Surono mindenkit figyelmeztet, hogy a vulkáni aktivitás továbbra is erős (még mindig a legmagasabb készültségi fokozat van érvényben), és fenntartják a tűzhányó körüli 20 km átmérőjű veszélyzónát mindaddig, amíg a veszélyes laharok több, mint 16 km-es távolságba eljutnak. Az otthonaikból kitelepített embereket arra kérik, hogy egyelőre maradjanak az ideiglenes menedékhelyeken, és kövessék a helyi hatóságok utasításait. A halálos áldozatok száma sajnos továbbra is egyre növekszik a mentőcsapatok munkája során, jelenleg már összesen 191. A CNN honlapján található egy videó a Merapi hamujával borított Yogyakartáról (a felvételt James Reynolds készítette), a NASA Earth Observatory honlapján pedig egy nagyszerű felvétel a tűzhányó által kibocsájtott kén-dioxid gáz elterjedéséről.

A Fülöp-szigeteki Bulusan vulkánnál megkezdődtek a kitelepítések, senki sem maradhatott a tűzhányó körül kijelölt 4 km átmérőjű veszélyzónában. Eddig 116 embert telepítettek ki. A helyi obszervatórium honlapján folyamatosan, naponta többször is frissítik a jelentéseket. Az uralkodó széliránynak megfelelően elsősorban a vulkán ÉNY-i és DNY-i oldalán található településeken észleltek hamuhullást. A tegnapi mérési eredmények alapján az átlagos kén-dioxid kibocsátás 135 tonna/nap, mely még a normál érték (500 tonna/nap) alatt marad. A november 9-i robbanásos kitörések során kiszórt hamuból vett minták vizsgálata alapján a PHIVOLCS továbbra is azt jelentette, hogy a hamuszemcsék idősek, friss magma anyaga még nem érte el a felszínt. A várható esőzések azonban növelik a laharok veszélyét a tűzhányó környékén, valamint áradásokat és földcsuszamlásokat is okozhatnak.

Végül pár szó a Kamcsatka-félsziget egyik legnagyobb és legaktívabb tűzhányójáról, a Shiveluchról. Friss képek találhatók a KVERT (Kamchatkan Volcanic Eruption Response Team) honlapján a Shiveluch jelenlegi állapotáról, illetve további nagyszerű felvételek tekinthetők meg a vulkánról 2009 márciusáig visszamenőleg. A 2010. október 27-i nagy kitörés során a Shiveluch lávadómjának több, mint a fele eltűnt. A vulkán K-DK-i oldalán lezúduló piroklaszt ár 15 km-es távolságba jutott, és elpusztított egy erdőt a Bekesh folyó völgyében (erről szintén remek felvételek láthatók az előbb említett honlapon). Az alábbi két képen jól látható a lávadóm kitörés előtti és utáni állapota:

A Shiveluch lávadómja október 7-én...

...és november 10-én. A képek forrása: KVERT.

Október 31-én, illetve november 1-jén és 4-én a hamufelhők 5,8 km-es magasságba (tengerszint felett) emelkedtek, és 400 km távolságba jutottak DK-felé. November 1-jén és 2-án fumarola tevékenységet is észleltek, majd 4-9-én a Tokyo VAAC 4,5-7,5 km magasságba (tengerszint felett) jutó hamufelhőket jelentett, melyek É-, DK- és D-i irányban terjedtek.

Best Blogger Tips

Merapi: Mi az izzófelhő?

A Merapi működése jelenleg gyengülőben van, bár a szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy ezzel a veszély még nem múlt el! Az elmúlt bő két hét megdöbbentő tragédiákat hozott a Merapi oldalában élőkre. A híradások - akár szóban, akár képekben - szívfájdítóan számoltak be az égési sérüléseket szenvedett emberekről, a holtakról. Mi történt, mi okozta ezt a legfrissebb adatok alapján közel 200 halálos áldozattal járó pusztítást?

A híradásokban „vulkánból származó hamu és gázfelhő” vagy „mérgező gázfelhő”, esetleg „mérgező füsttömeg” néven illették azt a vulkáni kitörési folyamatot, ami a hegy oldalában élők tragédiáját okozta. Ezek a megnevezések azonban téves képzetet kelthetnek. Az emberek szörnyű sérüléseinek, halálának, valamint a természet pusztulásának oka: az izzófelhő! Ez a vulkáni kitörési forma a legpusztítóbb és legveszélyesebb, az alábbi összeállítás, készülő könyvem egyik fejezet nyomán foglalja össze ennek jellemzőit és kialakulásának okait.

Az izzófelhő a piroklaszt-árak egy típusa, a francia „nuée ardente” elnevezés magyar megfelelője. A „nuée ardente” az a kevés francia szakszavak egyike, ami még az angol szakirodalomban is meghonosodott.
Először röviden arról, hogy mi a piroklaszt-ár? Ez egy olyan kitörési felhő, ami nem a vulkáni kráter fölé emelkedik, hanem a tűzhányó oldalán zúdul le, mégpedig nagyon nagy sebességgel, sokszor több mint 100 km/óra gyorsan. Ennek oka a gravitáció, azaz ezeket az áradatokat a saját tömegük hajtja (ezért „sűrűségáraknak” is nevezik őket). A piroklaszt (görög eredetű név: pir – tűz, klasztosz – törmelékdarab) a vulkanológiában a robbanásos kitörések során felszínre jutó törmelékdarabokat jelenti, amik méretük alapján lehetnek hamuszemcsék (2 mm-nél kisebb darabok), lapilli (2 és 64 mm közötti törmelékdarabok) és blokkok vagy bombák (64 mm feletti nagyságú darabok). A piroklaszt-ár tehát robbanásos kitörés során keletkezett törmelékdarabokat és több-kevesebb forró gázt tartalmazó elegy. Mivel ezeket az árakat a gravitáció hajtja (azaz hasonló elven működnek, mint amikor egy kő leesik a magasból), ezért a felszínhez tapadva, a legmélyebben fekvő felszíni formán zúdulnak le, azaz a völgyekben! Amerre elhaladnak, mindent elsodornak, mindent elpusztítanak!

Piroklaszt-árak zúdulnak le a fülöp-szigeteki Mayon oldalában 1984-ben. Forrás: Chris Newhall, USGS


Az izzófelhő a piroklaszt-árak nagy hőmérsékletű (több mint 300oC) változata, ami lávadómok összeomlása vagy kitörési felhő összeroskadása során keletkezik. Ez az egyik legpusztítóbb vulkáni kitörési folyamat!
Az izzófelhő kitörés első feljegyzése a történelmi idők egyik legkatasztrofálisabb vulkáni működéséhez kapcsolódik. 1902. május 8.-án a Kis-Antillák Martinique szigetén található Mt. Pelée kürtőjéből kitüremkedő viszkózus lávát (lávadómot) hirtelen hatalmas robbanás vetette szét. A lefojtott, majd hirtelen kiszabaduló izzó gázok a lávadóm forró kőzetdarabjaival együtt lezúdultak a vulkán oldalán, néhány perc alatt elpusztítva az éppen választásokra készülő St. Pierre városát. A település közel 30000 lakosa nem élte túl e pokoli tűzfelhőt (csupán három túlélőről tudunk). A francia Roger Arnoux épp a közelben, de tisztes távolságban tartózkodott és a szemtanú hitelességével adott pontos leírást a történtekről. A kitörés után Alfred Lacorix rögtön a helyszínre sietett és megfigyelései, valamint Arnoux leírásai alapján értelmezte a történteket és nevezte el a jelenséget „nuée ardente”-nek, azaz izzófelhőnek.

Az izzófelhő névadó kitörése: Mt. Pelée, Martinique, 1902. május 8., Angelo Heilprin fotója


Azóta számos vulkán működésében ismerték fel e pusztító, több száz fok hőmérsékletű, kőzetblokkokat magával sodró gáz- és hamuáradatot. 1930. december 18.-án, az indonéz Merapi hét év nyugalom után, 11 hónapon keresztül tartó földrengések és 23 napon keresztül folyó csendes lávaöntő kitörés után váratlanul hangot váltott. A pusztító kitörés oka itt is a kürtőből lassan kinyomuló lávadóm volt, azonban a folyamat némileg különbözött a Mt. Pelée-n megfigyeltektől. A meredeken emelkedő nyúlós, viszkózus lávadóm egyszer csak instabillá vált és hirtelen összeroskadt. A láva belsejében nagy nyomáson lévő gázok robbanásszerűen szabadultak fel és a több száz fok hőmérsékletű gázfelhő, magával sodorva a még izzó lávadarabokat is, hatalmas sebességgel robogott le a vulkán oldalán húzódó mély völgyekben. Az egymás után lerohanó izzófelhők 13 falut pusztítottak el teljesen, további 23-at részben romboltak le és 1369 emberáldozatot követeltek! A vulkanológiai szakirodalomban egy új elnevezés honosodott meg: „Merapi-típusú izzófelhő"!

A Merapi-típusú izzófelhő. Forrás: Keele


A két izzófelhő között a különbség tehát a lávadóm összeomlásának módjában van: a lávadómban felhalmozódott gázok túlnyomása veti szét (Pelée-típusú izzófelhő) vagy a meredek oldalú lávadóm válik instabillá és roskad össze (Merapi-típusú izzófelhő; indonéz neve: awan panas guguran).
A harmadik keletkezési típus eredete is 1902-re vezethető vissza. A Mt. Pelée kitörése előtt egy nappal a St. Vincent szigeten lévő Soufriére vulkán tört ki és a lezúduló forró piroklaszt-árak 1565 ember halálát okozták. Az áldozatok vesztét itt is izzófelhő okozta, azonban ebben az esetben a kitörési felhő roskadt össze saját súlya alatt (St. Vincent-típusú izzófelhő; indonéz neve: awan panas letusan). Ennek oka, hogy a kitörési felhőbe kerülő nagy mennyiségű és nagy sűrűségű kőzetdarab (amelyek lehetnek egy lávadugó vagy akár lávadóm darabjai is) nem képes felfelé mozogni. A kitörési felhő egy része ezért oldalirányba csap ki és a hegyoldalon söpör lefele.
A Merapin a lávadóm összeomláshoz kapcsolódó izzófelhők a leggyakoribbak, amelyek általában 4-8 km távolságba jutnak. Ennél energikusabbak a kitörési felhő összeomláshoz kapcsolódó izzófelhők, amelyek akár 15-20 km távolságba is elrohanhatnak és nagyobb területet érinthetnek (ilyen történt például 1872-ben, de kevésbé erőteljesek voltak 1969-ben és 1998-ban is). A mostani kitörést inkább ezek az utóbbiak jellemezték, míg a szintén sok halálos áldozatot követelő 1930-as és 1994-es kitörés során a lávadóm összeomlásból kialakuló izzófelhők voltak pusztítóak. Azonban minden esetben lényeges volt, hogy az izzófelhő olyan völgyekben zúdult le, ahol korábban évtizedekig nem erre példa, ez pedig csökkentette a veszélyérzetet, az emberek nem gondolták, hogy az ő területüket is érintheti ilyen esemény...

Izzófelhő indul el kitörési felhő összeomlása nyomán a Merapin 2010 november 1-én. Forrás: Reuters


Miből áll az izzófelhő? Az izzófelhő tartalmazza a lávadóm vagy lávadugó sokszor még izzó darabjait, ennek felaprózódott szemcséit (vulkáni hamu), valamint nagy mennyiségű forró vulkáni gázt. A kőzetblokkokat szállító áradat nagy tömegénél fogva a völgyek mélyedéseiben zúdul le. Hőmérséklete kiindulási pontján akár 1000oC is lehet, de még több kilométer távolságban is 400-500oC forróságú. Sebessége meghaladhatja a 100 km/óra értéket! Ettől a résztől a kis sűrűsége miatt hamar elkülönülnek a vulkáni gázok, amelyek az aprószemcsés vulkáni hamuval egy gomolygó, egyre emelkedő, szürke felhőt alkotnak (ez az amit általában látni lehet). Az izzófelhőnek ez a kis sűrűségű része már átcsap a völgyoldalakon, és a magasan fekvő területeket is beterítheti. Ezt a "felhőt" piroklaszt torlóárnak nevezik. Hőmérséklete szintén magas, akár 200-300oC. Amíg a kőzetblokk-tartalmú áradat lezúdulási útvonalát ki lehet számítani, a torlóár mozgását nem lehet előre látni (ez okozta a Krafft házaspár tragikus halálát az Unzen 1991-es kitörés során). Sebessége sokszor nagyobb, mint a völgyben lezúduló blokk-árnak. Ereje fákat csavar ki gyökerestül, erdőket éget fel, levonulása nyomán sivár, katasztrófa-sújtotta terület marad. Az izzófelhők kiszámíthatatlan lezúdulása többször ismétlődhet, egy kitörés alkalmával akár több tucat izzófelhő rohanhat le a vulkán oldalában…

Ami az izzófelhő után marad: pusztítás. Forrás: Getty Images



Best Blogger Tips

2010. november 9., kedd

Nyugtalan vulkánok a Fülöp-szigeteken

Két tűzhányón is emelték a készültségi szintet a Fülöp-szigeteken. A Taal vulkán már tavasz óta nyugtalan, de egyelőre csak időnként felerősödő szeizmikus aktivitásról számolt be a helyi obszervatórium (PHIVOLCS). Legutóbb szeptember végén adtak hírt ilyen eseményről. Manila, a filippínó főváros alig 48 km-re fekszik a vulkántól. A városban és környékén 21 millió ember él, így a Taal helyzetéből adódóan rajta van az ún. "decade volcanoes" listán, amely a világ legveszélyesebb tűzhányóinak a IAVCEI által kiadott listája. (Megjegyzem a Merapi is szerepel ezen a listán!) Utolsó kitörése 1977-ben volt, azóta csak a szeizmikus aktivitás időnkénti felerősödése és a krátertóban gejzír tevékenység jellemezte a működését.

Egy másik tűzhányó, a Bulusan már sokkal határozottabban mutatja az ébredezés jeleit. A szeizmikus aktivitás erősödése mellett több kitörést is produkált az elmúlt néhány napban. A kitörések során legfeljebb 1 km magasra pöfékeli a vulkáni hamut a tűzhányó. Az obszervatórium jelentésében megjegyzi, hogy a jelenlegi vulkáni működés nem szokatlan olyankor, amikor a tűzhányó ébredezik. A jelenlegi hamuszórások valószínűleg kürtőtisztító jellegűek. A friss magma még nem érte el a felszínt, de már elég közel jár, és felfűti a felszín közeli vizeket, ami hirtelen elpárologva kisebb robbanásokat okoz. Néha akár olyan nagyot, hogy a gőzfelhő aztán valamennyi kőzettörmeléket is magával ránt a vulkáni kürtőből. A kitörések következtében egy 4 km átmérőjű veszélyzónát jelöltek ki a vulkán körül.
Az obszervatórium figyelmeztet, hogy nem javasolt a veszélyzónán belülre menni, és hogy a környéken megnőtt a laharveszély. Egy laharról már érkeztek hírek. A vulkán közelében 80 ezer ember él. Egyelőre nem kezdték meg nagy számban a kitelepítést. A kitörések után a vulkán környékéről hamuhullást is jelentettek.

A Bulusan november 9-i kitörése. forrás

Best Blogger Tips

Merapi - több mint 120 órája tartó kitörés

A BNPB november 9-én bejelentette (indonéz), hogy a Merapin a november 4-e óta zajló heves kitörési fázis erősebb, mint az 1872-es kitörés. A XIX. században történt kitörés 120 óráig tartott, a piroklaszt árak 11-12 km távolra jutottak. A jelenleg zajló kitörés tegnap érte el a 120 órás időtartamot (eközben egy rövid kávészünetet sem tartott), a piroklaszt árak pedig 14.5 km-es távolságba is eljutottak, és a becslések alapján már 140 millió köbméter anyagot "pöfékelt" a felszínre a tűzhányó. (!lásd: lejjebb a megjegyzések)
Az elmúlt napokban gyengült a kitörés a Merapin és ma csendesebb a tűzhányó, de egyelőre nincs ok a nyugalomra. Surono továbbra is óvatosságra int (indonéz). A heves kitöréseket követően a tűzhányóra kihelyezett monitoring eszközök napokig nem továbbították az adatokat. Az elmúlt néhány napban új eszközöket helyeztek ki a helyi obszervatórium munkatársai, így ismét elérhetők az adatok on-line is. A szeizmogramok által kirajzolt jelek jelenleg jóval kisimultabbak, mint legutóbb a nagy erejű kitörés alkalmával.

Szeizmogram a Merapiról, forrás: Badan Geologi

A vulkán azonban kisebb intenzitással ugyan, de továbbra is ontja magából a hamut. A kitörési oszlop 1-1.5 km magas volt november 9-én reggel.

Merapi 2010. 11. 09., forrás: daylife


Mindeközben heves esőzések zajlanak a térségben, ami jelentősen növeli egy másik veszélyforrás, a laharok lehetőségét (cikk, indonéz). A kráterben épülő lávadóm pedig folyamatos piroklaszt ár veszélyt jelent. A vulkáni riasztási szint továbbra is vörös.

A Merapi lávadómja 2010. 11. 03-án, forrás: Boston Big Pict

Külföldi tudósok jelezték, hogy a vulkán déli lejtőjén egy kidudorodás figyelhető meg, ami talán a Mt. St. Helens 1980-as kitörése előtti állapotot jelezheti. Surono szerint azonban a jelzett területen nem észlelnek deformációt, valószínűleg az elemzett műholdképek félrevezetők voltak. A kitörés következtében kijelölt 20 km-es veszélyzónából már 320 ezer embernek kellett elhagynia az otthonát. Közben a veszélyzónán belül folyik a kutatás a további túlélők után. A halálos áldozatok száma napról napra nő, jelenleg 153. A kitörés nem kíméli az erdőket és a termőföldeket sem, egy friss hír szerint eddig 8.6 négyzetkilométernyi erdő pusztult el. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy mindezek ellenére ez nem számít nagy kitörésnek, még a Merapi esetében sem. Az olyan rétegvulkánok, mint a Merapi, gyakran produkálnak ilyen vagy ennél hevesebb kitörést (lásd a USGS gyűjteményében). Mégis fontos és intő példa azért, mert egy nagyon sűrűn lakott területen történt a kitörés. Egy tűzhányó előjelek nélkül képes a megszokottnál hevesebb vulkánkitörést produkálni, és ez esetben a megfelelő evakuációs terv nélkül, valamint a lakosság megfelelő tájékozottságának hiányában sajnos történhetnek még ilyen esetek a jövőben is.

Egy indonéz földműves a kukoricaföldjén Muntilan mellett, a krátertől kb. 10 km-re nyugatra, forrás: daylife

Rengeteg kép és videó lát napvilágot a kitörésről és az emberekre, a természetre gyakorolt hatásairól. Ajánlom a Boston Big Picture, a daylife és a flickr oldalain megjelenő felvételeket, amelyek közül a daylife és a flickr képeit naponta frissítik. FONTOS: A felvételek között rengeteg megrázó képet is láthatnak, ezt kérem tartsák szem előtt, amikor megnézik a képeket (pl.: gyermekek jelenlétében)!

Best Blogger Tips

2010. november 6., szombat

Már a repülőgépeket is zavarja a Merapi hamuja

Bár a helyi járatokat kevéssé zavarja (A lezárt Yogyakartai reptér helyett a közeli Soloba irányítják a gépeket.), számos nemzetközi esetében nagy gondot okoz a kitörés által több, mint 10 km magasba lövellt vulkáni hamu. Számos Szingapúr-Jakarta járatát törölte a Singapore Airlines, a Japan Airlines, a Malaysia Airlines, a Lufthansa és a Cathay Pacific.

Best Blogger Tips

2010. november 5., péntek

Nem volt hasonlóan erős vulkáni működés a Merapin az elmúlt bő évszázadban!

A „Tűz-hegye” már közel 10 millió köbméter magmát robbantott a felszínre (azt gondolom, hogy már közel van a VEI=4 erősséghez!), a vulkáni hamufelhő legutóbb már 17 km magasba emelkedett, az izzófelhők és forró törmeléklavinák már 18 km távolságba jutnak el a krátertől. Surono, a helyi vulkanológiai központ vezetője szerint, ez a vulkáni működés eltér a korábbiaktól a Merapi esetében. A kitörés erőssége a legnagyobbak között van az elmúlt évszázad vulkáni működéseit tekintve!
Szeretnék emlékeztetni két korábbi nyilatkozatra: Surono még október 26 előtt figyelmeztetett arra, hogy nagyon heves robbanásos kitörés várható! A másik nyilatkozat pedig Mbah Maridjantól, a "Merapi Kapuőrétől" való, aki szintén a kitörések megindulása előtt így nyilatkozott: "Ha elmenekülök, akkor az egy rossz jelzés lenne az emberek számára, akkor valóban azt gondolnák, hogy a Merapi pusztító kitörés előtt áll és pánik törne ki. Azonban azt mondom nekik, hogy engedelmeskedjenek a hatóságoknak és kövessék a kitelepítési utasításokat!". Azt gondolom ezekhez nem kell kommentár...
Ahhoz, hogy elhelyezhessük és megértsük a Merapi mostani kitörését látnunk kell az elmúlt évszázadban működését. Az alábbiakban összegyűjtöttem a legfontosabb információkat, amelyek tanulságosak lehetnek: az elmúlt bő évszázadban 28 alkalommal (2010, 2007, 2006, 2001-02, 1992-98, 1972-90, 1971, 1967-69, 1961, 1953-58, 1948-49, 1944-45, 1942-43, 1939-40, 1933-35, 1930-31, 1924, 1923, 1922, 1920-21, 1918, 1915, 1909-13, 1908, 1906-07, 1905, 1902-04, 1902) tört ki a Merapi, azaz joggal nevezhető a Föld egyik legaktívabb tűzhányójának!

Az 1922-es kitörést követően a tűzhányó egy csúcsos, kúp alakú hegy volt, amit a sorozatos, nehezen folyós láva (lávadómok) kitüremkedései formáltak. Ez a szabályos alak azonban nem sokáig tartott, az 1930-as heves robbanásos kitörés megcsonkította a hegyet.

A Merapi 1922 április 14-én délkelet felől nézve. Forrás: Volcanological Survey of Indonesia és Smithsonian Intézet


1930 novemberében kezdődött a Merapi egyik legtragikusabb vulkáni működése, ami 42 falut pusztított el, több mint 2000 állat veszett oda és 1369 emberáldozatot követelt. 1930 december 18-án és 19-én hatalmas robbanások rázták meg a hegyet, a piroklaszt-árak (izzófelhők) sok esetben 15 km távolságba is eljutottak a Blongkeng folyó völgyében és több négyzetkilométer nagyságú területet égettek fel! A robbanásos kitörések után egy 850 méter átmérőjű ,több száz méter mély üreg keletkezett a hegy tetején. 1931 januárjában lávaömlések kezdték feltölteni a krátert, a vulkáni működés e viszonylag csendesebb szakasza (bár sok esetben zúdultak le forró törmeléklavinák, főleg június-július időszakban) 1931 szeptemberéig tartott.

Balra: Izzófelhő ereszkedik le a Merapi nyugati oldalán futó völgyében. Jobbra: láva ereszkedik le a tűzhányó lerobbantott csúcsáról 1931 áprilisában. Forrás: Volcanological Survey of Indonesia és Smithsonian Intézet


Számtalan újabb kitörés után 1961 márciusában következett az újabb nagy robbanásos kitörés a Merapi életében. Több vulkanológus ehhez hasonlítja a mostani kitörés erősségét., bár az elmúlt napok eseményei alapján, megítélésem szerint már jóval túl vagyunk ezen! A vulkáni működés 2 év szunnyadás után indult meg március 19-én. A következő hetekben több tucat izzófelhő rohant le a mély völgyekben és 6-8 km távolságba jutottak el, elpusztítva néhány települést. A legnagyobb kitörésre május 8-án délután 3-kor került sor, azaz a kitörési fázis kezdete után bő másfél hónapra! A következő napon egy heves robbanásos kitörés 12 kilométer távolságba juttatott el egy izzófelhőt, ami a Batang völgyben száguldott le. A piroklaszt-ár 10 falut sodort el, hatan haltak meg. Ezután csökkent a vulkáni működés erőssége, a következő hónapokban, egészen novemberig újabb és újabb láva buggyant a felszínre a csúcsi régióban. A kitörés teljes szakaszában a becslések szerint 13 millió köbméter magma jutott a felszínre!

Gomolygó vulkáni hamufelhő és lezúduló izzófelhő a hegy nyugati oldalán az 1961-es kitörés során. Forrás: Volcanological Survey of Indonesia és Smithsonian Intézet


A folyamatos lávadóm kitüremkedéseknek köszönhetően 1960 után ismét szabályos kúp alakot öltött a tűzhányó. A következő emlékezetes nagy kitörés 1994-ben történt.

A Merapi 1987 májusában. Forrás: Smithsonian Intézet. Fotó: Tom Casadevall (USGS)


Az 1990-es évek eleje újabb és újabb lávadóm kitüremkedésekkel zajlott. 1994 februárjában friss magma repesztette szét a két évvel ezelőtti lávadómot. Májusban és júniusban a lávadóm kinyomulás felerősödött, majd újra csökkenni kezdett. Szeptemberre azonban már elérte a kráter keleti peremét és egyre több izzó törmeléklavina zúdult le a Gendol völgyben. Ekkor a lávadóm nagysága elérte a 2,5 millió köbmétert! A meredeken emelkedő lávadóm november 22-én olyannyira instabillá vált, hogy váratlanul összeroskadt. Az izzófelhő a Boyong völgyébe zúdult le és elsodorta Turgo települését, amit évszázadok óta érintetlenül hagytak a piroklaszt -árak…. A kitörés során 64-en vesztették életüket, 6000 embert kellett kitelepíteni!

1994 november 22-én az egyre magasabbra kinyomuló lávadóm hirtelen összeroskadt. Forrás: Volcanological Survey of Indonesia és Smithsonian Intézet



A Merapi 2010 előtti viszonylag nagyobb kitörése 2006-ban történt. Már akkor is többen attól tartottak, hogy a vulkáni működés hevesebbé, robbanásosabbá válhat, azonban akkor még nem lőtte el minden puskaporát a vulkán...

1994 november 22-én az egyre magasabbra kinyomuló lávadóm hirtelen összeroskadt. Forrás: The Research and Technology Development Agency for Volcanology, Yogyakarta (BPPTK) és Smithsonian Intézet



A Merapi mostani, 2010-es kitörése az előzőekben vázlatosan bemutatott kitörési történet alapján az elmúlt bő évszázad legnagyobbika. A halálos áldozatok száma már meghaladja a 120-at, közel 100 ezer embernek kellett elhagynia az otthonát! Ennél katasztrofálisabb kitörés csak az 1930-as volt, azonban a robbanásosság és intenzitás, a kitörési felhő magassága (17 km) és az izzófelhők hatótávolsága (18 km) alapján úgy vélem, hogy a mostani felülmúlja az eddigi összes 100 éven belüli kitörést. Azonban ez még mindig messze nem éri el az 1800-as évek teljesítményét!

A jövő kulcsa a múlt megismerésében van - ez a vulkanológiában is alaptétel! Fontos látnunk azt, hogy a Merapi kitörései többnyire 6-10 hónapon keresztül is eltartottak és ezen belül változó intenzitással zajlottak. Nem váratlanok az izzófelhők lerohanásai sem a mély völgyekben (erről a vulkáni működésről rövidesen bővebben is írok!), legfeljebb a távolság a kérdés. A lakosság felkészítésének alapköve, hogy minél jobban megismerjék a vulkán tulajdonságait, a korábbi történetét, a veszélylehetőségeket - ezek nyújthatnak biztos alapot a hasonló esetekre való felkészítésben. Tanulságok tehát mindig vannak, a természettudományos ismeretterjesztés, a Föld folyamatainak megismerése nélkül az emberiség nehezen tud kezelni ilyen eseteket...

Az összeállítás forrásai: Smithsonian Intézet és indahnesia.com, valamint vulkanológiai szakmai publikációk.

Best Blogger Tips

Hatalmas erejű kitörés a Merapin!


Tegnap éjjel az elmúlt napok legerősebb kitörése történt a Merapin, tájékoztat a BBC. Hiába költöztettek ki már 75000 embert a hegy környezetéből, még mindig több tucatnyian szenvedtek főképp égési sérüléseket és légzőszervi nehézségekkel is sokan küzdenek a folyamatosan hulló hamuban, ami mindent beborít. A BBC tudósítása szerint egy forró gázfelhő (valószínűleg piroklasztár lehetett, illetve annak peremi része) tarolt le falvakat, számos település áll lángokban. Legalább 64-en meghaltak a kitörésben, ezzel a halálos áldozatok száma 100 feletti. Surono, a helyi vezető vulkanológus beszámolója alapján tudjuk, hogy már 6-8 km mélységben a hegy alatt pattannak ki földrengések, miközben a remegés folyamatos, a rengések erejéből is arra lehet következtetni, hogy jóval nagyobb a kitörés, mint a legutóbbiak. A kitörés erejét jelzi, hogy másodszor hullott hamu Yogyakartában, de most a belvárosban is (30 km-re a vulkántól) és jóval vastagabb lepel alakult ki.
A pusztító piroklasztárak pedig már 18 km messzeségbe is eljutottak!
A Darwin VAAC jelentése szerint a vulkáni hamu főleg dél-délnyugat felé sodródik a Merapitól és már majdnem 17 km magasságban is megtalálható.



A Merapi hamufelhőjének elterjedése. Forrás: Darvin VAAC

Best Blogger Tips

2010. november 4., csütörtök

Merapi: elkerülhetők-e a vulkáni kitörésekhez kapcsolódó halálos áldozatok?

A Merapi továbbra is intenzíven működik, kitörései már több mint 40 halálos áldozatot követeltek és több mint 70 ezren kényszerültek menekülésre. Indonézia a természeti katasztrófák országa, a vulkáni működés mellett földrengések és szökőárak okoznak halálos áldozatokkal járó krízis helyzeteket. A különbség ezek között, hogy míg az utóbbiak rövid idejű események és váratlanul csapnak le a lakosságra, a vulkáni működésre fel lehet készülni, sőt jó esetekben a katasztrofális kitörés és annak hatásai előjelezhetők. A kérdés azonban mindig az, hogy mi történik éles helyzetben?
Az indonéz hatóságok felhívták a lakosság figyelmét, hogy a jövőben is fel kell készülni akár ehhez hasonló vulkáni krízis helyzetre, hiszen jelenleg több mint egy tucat tűzhányón mutatkoznak nyugtalanság jelei, amelyek közül több heves kitörésben végződhet. Indonéziában több mint 100 aktív tűzhányó van (a Föld aktív vulkánjainak több mint 10%-a!), itt találhatók a történelmi idők legnagyobb kitöréseit produkáló tűzhányók is (pl. Tambora, Krakatau), aminek oka, hogy a szigetvilág egy kőzetlemez alábukási övben található. Az Ausztrál kőzetlemez időszakos mélybe süllyedését a viszonylag gyakori erős földrengések jelzik. A gyakori vulkáni működés ellenére is több százezren élnek veszélyes vulkánok közvetlen közelében. Ennek magyarázata, hogy ezeken a területeken kiemelten termékeny talaj található, ami bőséges élelemhez juttatja a gyarapodó népességet. Elkerülhetetlen tehát, hogy a vulkáni veszéllyel együtt kell élni és amit tenni lehet, az a felkészülés, adott esetben az összehangolt kitelepítés (l. Japán hasonló példája). Susilo Bambang Yudhoyono, indonéz elnök szerint csökkenthető lett volna a halásos áldozatok száma, ha a hegy közelében élők megfogadták volna a hatóságok figyelmeztetéseit. Ugyanakkor nem kerülhető meg az a tény, hogy a környéken élőkben nagyon erős a lelki kötődés a hegyhez, annak „szellemeihez” és követték a hegy kapuőrének Mbah Maridjan tanácsait. Benne sokan jobban megbíztak, mint a szakemberekben vagy a hatóságokban! Kérdés, hogy Mbah Maridjan halála hoz-e változást ebben a viszonyban?

Best Blogger Tips

Merapi: a szenvedés és a riadalom napjai

Az elmúlt napokban nem sok időnk volt számítógéphez ülni, mivel többek között a Csomádon gyűjtött új kőzetmintákat elemeztük és elemezzük most is (ez a vulkanológiai munka békés, bár szintén fontos oldala, miközben más vulkanológusok a frontvonalban vannak és élesben igyekeznek előrejelzéseket készíteni). Fél szemünk azonban természetesen követte az indonéziai eseményeket is… és figyeljük az izlandi Grimsvötn tevékenységét is (ami egyelőre nem ad okot aggodalomra)!

Rövid összefoglaló az eseményekről: szerdán minden eddigieknél intenzívebben dolgozott a „Tűz hegye”, vulkáni hamuval, izzófelhővel és iszapárral (laharral) veszélyeztetve a környezetét. A vulkáni hamufelhő már elérte Jáva nyugati részét is! A szakemberek megegyeznek abban, hogy ez már meghaladja a szokásos vulcanoi kitörés erősségét és a tűzhányó már subpliniusi kitörésbe váltott! A felszínre zúdított vulkáni hamu miatt akadozott a légiközlekedés, a folyamatosan lezúduló forró gáz és törmelékfolyamok pánikot okoztak a menekültek között. A katonaság segítségével, teherautókon menekítik ki az embereket a veszélyzónából. Noli folyamatosan követte az Eruptions blogon tett bejegyzéseket, ami egyedülálló a modernkori vulkanológiai történelemben. A bejegyzések hatalmas segítséget nyújtottak a Merapi közelében élőknek, hogy tisztába legyenek, mi történik, mi zajlik körülöttük. Köszönet Nolinak is, hogy részt vett ebben a heroikus nemzetközi összefogásban!

Ez már közel subpilinusi kitörés! Forrás: Merapi Online



Iszonyú napot hagyott hátra a már amúgy is sokat szenvedett indonéz nép! Itt a biztonságosnak hitt Európában kevesen tudják egyáltalán felfogni, hogy mit is jelent egy ilyen természeti katasztrófa… hogy mi zajlik ilyenkor… ez nem egy „egyszerű” légiközlekedési fennakadás, itt az embereknek nem kényelmetlennek tűnő, de alapvetően biztonságot nyújtó reptéren kell eltölteniük egy-két vagy esetleg számtalan napot, hanem tömött ideiglenes táborhelyeken úgy, hogy fogalmuk sincs arról, hogy mi történik a javaikkal, hogy mit hoz a holnap… hogy mikor kell továbbmenekülni?

Menekülés! Forrás: Yahoo News


A tűzhányó működése valóban a rosszabb forgatókönyv felé halad. A szeizmográfok jelei egymást érik, lehetetlen szétválasztani az egyedi rengéseket, az egész egy folyamatosan remegő, dübörgő hegyet és környezetét jelzi. A felszínen, a kéngőzös levegőben, az esőben és ködben pedig alig lehet látni. A jelentések már több mint 40 áldozatról írnak, a kiemelten veszélyes zónát 15 kilométerre növelték, több tízezer embert telepítettek és telepítenek ki… és a baj nem jár egyedül, megérkezett az eső is, ami máris mindent elsodró iszapárakat, más néven laharokat indított el. Milyen egy ilyen iszapár? Sebesen lerohanó, kisebb-nagyobb kőzetdarabokkal telített iszapos áradat, aminek iszonyatos nagy energiája van, akár méteres tömböket is képes szállítani.

A szeizmikus jelek tegnap már teljesen összeértek, az egész hegy folyamatosan remegett! Forrás: Badan Geologi


Surono, a helyi vulkanológiai központ vezetője (ismét gondoljunk csak bele, rá és vulkanológus munkatársaira milyen iszonyú teher nehezedik, hiszen ebben a helyzetben nekik kell higgadtan látni azt, hogy milyen irányba halad a vulkán működése – ráadásul egy rendkívül szeszélyes vulkáné -, hol és milyen események zajlanak, ez milyen intézkedéseket igényel, mely területen, mennyi embert kell kimenekíteni a veszélyzónából…. és megállás nincs, talpon kell lenni, elemezni kell az adatokat, gyors döntéseket kell hozni) szerint, a mostani kitörések legalább háromszor olyan erősek, mint amelyek október 26-án történtek. Az izzófelhők és forró törmeléklavinák most messzebb jutnak el, akár több mint 10 kilométert is megtesznek miközben mindent elpusztítanak ami útjukba áll. Tegnap néhány óra alatt több mint 30 izzófelhő zúdult le, irányukat sokszor nehéz kiszámítani. Ezért rendelték el a veszélyzóna kiterjesztését 15 kilométeres körzetre, ami több ezer embert érintett.

Egy izzófelhő zúdul le a Merapi oldalán. Forrás: Yahoo News


A tűzhányó semmi jelét nem mutatja annak, hogy megnyugodna, a szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy ez a helyzet akár hetekig is eltarthat!

Végül néhány szó Krakatau gyermekéről (Anak Krakatau): amint azt korábbi bejegyzéshez kapcsolt video bejátszás is mutatta, a szokásosnál intenzívebb a tűzhányó működése. A Jáva és Szumátra közti forgalmas Szunda-szorosban elhelyezkedő vulkánon napjában több mint 200 robbanásos kitörés zajlik! Ezek egy része látványos lávatűzijáték, máskor 1-2 km magasra kirobbanó, kőzettörmelék-darabokkal vegyített szürke vulkán hamufelhőt eredményez. A vulkáni kitörések száma néhány nap alatt a duplájára nőtt! A tűzhányó 2 kilométeres körzetét lezárták. A Krakatau esetében várhatóan nem válik pusztítóvá a kitörés úgy, mint a Merapi esetében.
Indonéziában 23 vulkán áll jelenleg legalább 1-es készültségi fokozaton és közülük 10 legalább a 2-es fokozaton van, ami azt jelenti, hogy éppen kitörésben van vagy bármikor kitörhet. Hármas, illetve a legmagasabb 4-es fokozaton van a Merapi mellett a szintén igen veszélyes Karangetang, az Ibu és bár csökkentették a készültségi fokát, de még mindig e csoportba tartozik a Sinabung.

Best Blogger Tips

2010. november 3., szerda

Helyzetjelentés a Grímsvötnről


A jökulhlaup már a harmadik napja zúdul le a tenger felé, ma 9:30-ko (UTC) elérte a maximális vízhozamot, 2600 m3/s-ot, közben a víz elektromos vezetőképessége folyamatosan nőtt. 1.5-5 Hz frekvenciájú kis erejű rengéseket mérnek a kaldera környezetéből, azonban a rengések nem utalnak vulkáni tevékenységre. A rengések egy része valószínűleg a jég mozgásához, a víz kiáramlásához köthető nagyon gyenge esemény. GPS mérések alapján a felszín nem emelkedik/süllyed. Kitörés tehát nincs, de azért nem árt figyelni a híreket.

Best Blogger Tips

Jökulhlaup a Grimsvötnnél - kitörés várható?


Október-november fordulóján az izlandi Grimsvötn vulkán feletti tóból egy jökulhlaup (jeges áradat) zúdult le a környező síkságra. A tó a legnagyobb európai jégmező, a Vatnajökull közepén található, létrejöttét az alatta elhelyezkedő vulkán hőjének köszönheti. Épp emiatt vízszintje jelentős ingadozást mutat és néha bizony annyira megárad, hogy a fölös víz utat talál magának a gleccseren át egészen akár a tengerig. Az ilyen áradatokat nevezik az izlandiak jökulhlaupnak.
Az áradás a Gígjukvísl folyó völgyében zúdult le, a folyó egyik hídjánál lévő hidrológiai mérőállomás regisztrálta adatok is jökulhlaupra utalnak. Október 31. 15 órától november 1-jén 10 óráig (UTC) a folyó vízhozama 143 m3/s-ról 455-re ugrott, a vízszint 1 métert emelkedett (1. ábra, felső diagram). A víz hőmérséklete 0 Celsius fok körüli volt, egyáltalán nem követve a légkör hőmérsékletét (1. ábra, középső diagram), a vezetőképessége pedig jelentősen megugrott (1. ábra, alsó diagram), ami arra utal, hogy hidrotermális víz keveredett a jégből olvadt vízzel. Mindezek arra utalnak, hogy a Grímsvötn feletti olvadéktóból származott a víz. A szeizmográfok ezen az éjjelen 3-asnál erősebb földrengést észleltek a vulkán közelében, lehetséges, hogy ez vezetett az áradáshoz, nem egyszerűen a tó túltöltődése.


1. ábra: A Gígjukvísl folyó hidrológiai állomásának mérési adatai az áradás idejéről. Forrás: IMO



A jelenlegi áradat nem számít igazán nagynak. A közelmúltban is történtek jóval nagyobbak is, a két legnagyobb a 2004-es és az 1996-os volt.
Álljon itt az utóbbiról szóló összefoglalásom az "Adsumus III - tanulmányok az V. Eötvös Konferencia előadásaiból (2004)" c. kötetből:


"Árvíz izlandi módra: a jökulhlaup


Több jégmező is a vulkanikusan aktív területeken helyezkedik el, ezért alattuk több működő tűzhányó is található. Vulkánkitörés estén ez pusztító árvízhez vezethet. Lássuk ezt egy konkrét példán:
A Grímsvötn 1996-os kitörése:
Ez a vulkán a Vatnajökull északi része alatt helyezkedik el.
A kitörés menete:
1996. szeptember 29-én, 10:48-kor (GMT) a Richter-skála szerinti 5,4-es erősségű földrengést észleltek a Vatnajökull jégsapkája alatt a Bárđarbunga-kaldera térségében, melyet kisebb erősségű rengések követtek. Hasonló földrengések az utóbbi 22 év alatt gyakran előfordultak. A szeizmikus tevékenység szeptember 30-án is folytatódott, erősödő intenzitással.. Több száz földrengést észleltek ezen a napon, köztük 10 meghaladta a 3-as erősséget. A rengések a Bárđarbunga északi észe alatt pattantak ki, és délre, a Grímsvötn felé vándoroltak. Olyan, magas frekvenciájú (>3Hz), folytonos rengéseket észleltek, mint amilyeneket 1975-84. között a Krafla vulkanikus rendszerben gyakran figyeltek meg intruzív tevékenységek során. 22 óra körül a szeizmográfok kititörésre utaló rengések jeleit fogták a Grímsvötn környékéről, 22 és 23 óra között kitört a vulkán. Október elsejére a 4 km hosszú hasadékból feltörő láva és gázok annyi jeget olvasztottak meg, hogy a jég felszínén egy több mint 1 km hosszú, 100 méter mély, a Bárđarbungától DDK-re elhelyekedő árok alakult ki. A kalderában 0,3 km3 víz gyülemlett fel kevesebb, mint 24 óra alatt. Ezen a területen a jég 400-600 m vastag. Október 2-ára a kitörés ereje áttörte a jeget, és a kitörő gőz mintegy 10 km magasságig emelkdett. Október 3-án a víz szintje 200 m-rel volt az eredeti jégfelszín alatt, 1460 m-es tengerszint feletti magasságban. Október 16-ra a víz szintje 1504 m-re emelkedett. Október 17-ére még egy métert emelkedett a vízszint, apró földrengéseket észleltek a Grímsvötn felől, a víz gyarapodása 400-500 m3/s volt. Október 25-én 1509,5 méteren volt a vízszint, a rengések csillapodtak, a víz gyarapodása 200 m3/s volt.
A gleccsernek a Skeiőarársandur-síkságot elérő nyúlványából november 5-én délelőtt kezdett kiömleni a víz, és a tó három nap alatt (november 7-éig) csaknem teljesen kiürült, vízszintje 165 méterrel csökkent. A meginduló özönvíz egy órával később már elsodorta egy 380 méter hosszú híd keleti felét. Ekkor az áradás másodpercenként 6000 köbméter vizet szállított, s a vízhozam másnap (november 6-án) késő este érte el maximumát, 45 000 m3/s-ot. (Budapestnél a Duna középvízhozama 2150 m3/s) Addigra az előbb említett híd már teljesen eltűnt. A gleccserárvíz a síkságon november 5-én délelőtt egy 3–5 méter magas, gyorsan rohanó vízfal formájában jelent meg, majd a pusztító víz mennyisége fokozatosan növekedett. A hőmérséklete 3–5 Celsius-fok körüli volt, színe a nagy mennyiségű vulkáni por és hamu miatt fekete. Sziklákat és sötétre színeződött jégtömböket sodort magával, a jégtömbök némelyike elérte a 10–15 méteres magasságot és az 1000 tonnás tömeget is. Az áradás szétszórta ezeket a sziklákat és jégtömböket az 50 kilométer széles síkságon. Összesen kb. 3 km3 víz ömlött ki a vulkán felett keletkezett tóból. A tengerbe hozzávetőlegesen 100 millió tonna vulkáni eredetű anyag került.
"

Ez a kitörés a Grímsvötn-kaldera Gjálp nevű hasadékához volt köthető. Jól látható, hogy nagy szerepet játszott a jökulhlaup kialakulásában a földrengéseknek is és hogy viszonylag hosszú ideig gyűlt az olvadékvíz a kalderában.
Fontos különbség a mostani és az 1996-os események közt, hogy jóval kevesebb víz ömlött ki és egyelőre nincs kitörése utaló jel, valószínűleg csak a hosszabb ideje meglévő, esetleg lassan gyarapodó tó vize a földrengések következtében utat talált magának. Mindazonáltal érdemes felidézni, hogy a 2004-es kitörés ehhez hasonló előjelekkel nyitott: az első kisebb jökulhlaup után öt nappal kitört a vulkán!

Best Blogger Tips