Eyjafjallajökull: tapasztalatok a kitörés okára és a légiközlekedési káoszra

De rég volt, talán már alig emlékszünk rá! Az Eyjafjallajökull idén tavasszal káoszba sodorta Európa technológiailag fejlett társadalmát és több napra megbénította a kontinens feletti légiközlekedést. 2010. október 27-én az izlandi szakemberek hivatalosan is lezártnak minősítették a vulkáni kitörést! Eljött a tanulságok levonásának, a tapasztalatok összegzésének ideje.

Forrás: Martin Rietze

A vulkáni működés okáról a Nature legutóbbi száma közöl egy tanulmányt, amelyben az izlandi kutatók színe-java összesíti az eredményeket. Ebben elsősorban azt mutatják be, hogy miképpen jelzik a GPS és műhold radar adatok, azaz a felszínmagasság változásai a mélybeli eseményeket? Az Eyjafjallajökull alatt 1994 óta észlelték a magma felnyomulásokat, azaz a 2010. tavaszi kitörés egy hosszú feltöltési időszak "megkoronázása" volt. A hosszú előkészülési szakasz bár már jelezte a vulkán nyugtalanságát és esetleges aktivizálódását, a kitörést közvetlenül megelőző és azt követő GPS adatok azonban eltértek a várttól. A rendelkezésre álló adatokból az izlandi kutatók azt a következtetést vonták le, hogy az 1994 óta tartó magma felnyomulások vízszintesen kiterjedt magmás testeket (teléreket) hoztak létre 4 és 6 km közötti mélységben. A 2010. áprilisában felnyomuló bazaltos magma ezeket a többé-kevésbé kristályosodott anyagokat mobilizálta és ez a keverék anyag robbant ki olykor 8-10 km magas kitörési felhőt hozva létre. Ezek a tapasztalatok fontosak lehetnek más, hasonló tulajdonságú vulkánok jövőbeli tevékenységének előrejelzésében.

Forrás: Freysteinn Sigmundsson és munkatársainak tanulmánya a Nature-ben

A másik hír az Eyjafjallajökull kitöréséhez kapcsolódóan egy szeptemberi keflaviki konferencia tanulságainak összegzése. A konferencia a vulkáni működés és a légiközlekedés kölcsönhatását elemezte. Fontos, hogy a kezdeményezés alapvetően a repülésügyi szakemberek felől jött és jó tudni, hogy tartalmas párbeszéd alakult ki köztük és a vulkanológus szakemberek között. Rendkívül fontosnak ítélem, hogy a konferencia anyagának kivonatai hozzáférhetők az interneten, így azok is megismerkedhetnek az ott elhangzott véleményekkel, akik nem tudtak ott lenni. A konferencia tapasztalatait egy részletes összefoglaló jelentés tartalmazza. A vulkanológus szakemberek között egyetértés alakult ki abban, hogy egy hasonló, esetleg ennél jóval nagyobb, vulkánkitörés valószínűsége Izlandon az elkövetkezendő években meglehetősen nagy! A számbavehető tűzhányók közül a Katlát tartják ebből a szempontból a legveszélyesebbnek. Ezért kiemelkedően fontos a felkészülés egy ilyen eseményre, különösen a vulkáni hamufelhő terjedésének modellezésére. Ugyancsak fontos, hogy felkészüljenek a polgári szervezetek, mint például repülésügyi, egészségügyi szervezetek, hogy ne érje váratlanul őket egy újabb vulkáni kitörés. Tisztában kell lenni például, hogy a repülésre milyen koncentrációjú hamufelhő jelent veszélyt, hogyan lehet ezt a koncentrációt pontosan követni? Fontos, hogy meglegyenek a kommunikációs csatornák, amelyeken keresztül a különböző szervezetek és a szakértők vészhelyzetben hatékonyan együtt tudnak működni. Továbbá, fontos azt is tudni, hogy a vulkáni hamunak milyen egészségügyi hatása van és ez miképpen változik a vulkántól való távoslág növekedésével? Végül, a találkozó egyik legizgalmasabb pontja az volt, amikor Eric Moody kapitány kapott szót. Ő volt, aki azt a B747-es repülőgépet vezette, amelyik 1982 június 24-én bekerült a jávai Galunggung vulkán kitörési felhőjébe. A repülőgép négy hajtóműje leállt és csak a csodával határos módon sikerült újraindítani a gépet!

Forrás: Daily Mail