Jökulhlaup a Grimsvötnnél - kitörés várható?

Október-november fordulóján az izlandi Grimsvötn vulkán feletti tóból egy jökulhlaup (jeges áradat) zúdult le a környező síkságra. A tó a legnagyobb európai jégmező, a Vatnajökull közepén található, létrejöttét az alatta elhelyezkedő vulkán hőjének köszönheti. Épp emiatt vízszintje jelentős ingadozást mutat és néha bizony annyira megárad, hogy a fölös víz utat talál magának a gleccseren át egészen akár a tengerig. Az ilyen áradatokat nevezik az izlandiak jökulhlaupnak.
Az áradás a Gígjukvísl folyó völgyében zúdult le, a folyó egyik hídjánál lévő hidrológiai mérőállomás regisztrálta adatok is jökulhlaupra utalnak. Október 31. 15 órától november 1-jén 10 óráig (UTC) a folyó vízhozama 143 m³/s-ról 455-re ugrott, a vízszint 1 métert emelkedett (1. ábra, felső diagram). A víz hőmérséklete 0 Celsius fok körüli volt, egyáltalán nem követve a légkör hőmérsékletét (1. ábra, középső diagram), a vezetőképessége pedig jelentősen megugrott (1. ábra, alsó diagram), ami arra utal, hogy hidrotermális víz keveredett a jégből olvadt vízzel. Mindezek arra utalnak, hogy a Grímsvötn feletti olvadéktóból származott a víz. A szeizmográfok ezen az éjjelen 3-asnál erősebb földrengést észleltek a vulkán közelében, lehetséges, hogy ez vezetett az áradáshoz, nem egyszerűen a tó túltöltődése.

1. ábra: A Gígjukvísl folyó hidrológiai állomásának mérési adatai az áradás idejéről. Forrás: IMO

A jelenlegi áradat nem számít igazán nagynak. A közelmúltban is történtek jóval nagyobbak is, a két legnagyobb a 2004-es és az 1996-os volt.
Álljon itt az utóbbiról szóló összefoglalásom az "Adsumus III - tanulmányok az V. Eötvös Konferencia előadásaiból (2004)" c. kötetből:


"Árvíz izlandi módra: a jökulhlaup


Több jégmező is a vulkanikusan aktív területeken helyezkedik el, ezért alattuk több működő tűzhányó is található. Vulkánkitörés estén ez pusztító árvízhez vezethet. Lássuk ezt egy konkrét példán:
A Grímsvötn 1996-os kitörése:
Ez a vulkán a Vatnajökull északi része alatt helyezkedik el.
A kitörés menete:
1996. szeptember 29-én, 10:48-kor (GMT) a Richter-skála szerinti 5,4-es erősségű földrengést észleltek a Vatnajökull jégsapkája alatt a Bárđarbunga-kaldera térségében, melyet kisebb erősségű rengések követtek. Hasonló földrengések az utóbbi 22 év alatt gyakran előfordultak. A szeizmikus tevékenység szeptember 30-án is folytatódott, erősödő intenzitással.. Több száz földrengést észleltek ezen a napon, köztük 10 meghaladta a 3-as erősséget. A rengések a Bárđarbunga északi észe alatt pattantak ki, és délre, a Grímsvötn felé vándoroltak. Olyan, magas frekvenciájú (>3Hz), folytonos rengéseket észleltek, mint amilyeneket 1975-84. között a Krafla vulkanikus rendszerben gyakran figyeltek meg intruzív tevékenységek során. 22 óra körül a szeizmográfok kititörésre utaló rengések jeleit fogták a Grímsvötn környékéről, 22 és 23 óra között kitört a vulkán. Október elsejére a 4 km hosszú hasadékból feltörő láva és gázok annyi jeget olvasztottak meg, hogy a jég felszínén egy több mint 1 km hosszú, 100 méter mély, a Bárđarbungától DDK-re elhelyekedő árok alakult ki. A kalderában 0,3 km³ víz gyülemlett fel kevesebb, mint 24 óra alatt. Ezen a területen a jég 400-600 m vastag. Október 2-ára a kitörés ereje áttörte a jeget, és a kitörő gőz mintegy 10 km magasságig emelkdett. Október 3-án a víz szintje 200 m-rel volt az eredeti jégfelszín alatt, 1460 m-es tengerszint feletti magasságban. Október 16-ra a víz szintje 1504 m-re emelkedett. Október 17-ére még egy métert emelkedett a vízszint, apró földrengéseket észleltek a Grímsvötn felől, a víz gyarapodása 400-500 m³/s volt. Október 25-én 1509,5 méteren volt a vízszint, a rengések csillapodtak, a víz gyarapodása 200 m³/s volt.
A gleccsernek a Skeiőarársandur-síkságot elérő nyúlványából november 5-én délelőtt kezdett kiömleni a víz, és a tó három nap alatt (november 7-éig) csaknem teljesen kiürült, vízszintje 165 méterrel csökkent. A meginduló özönvíz egy órával később már elsodorta egy 380 méter hosszú híd keleti felét. Ekkor az áradás másodpercenként 6000 köbméter vizet szállított, s a vízhozam másnap (november 6-án) késő este érte el maximumát, 45 000 m³/s-ot. (Budapestnél a Duna középvízhozama 2150 m³/s) Addigra az előbb említett híd már teljesen eltűnt. A gleccserárvíz a síkságon november 5-én délelőtt egy 3–5 méter magas, gyorsan rohanó vízfal formájában jelent meg, majd a pusztító víz mennyisége fokozatosan növekedett. A hőmérséklete 3–5 Celsius-fok körüli volt, színe a nagy mennyiségű vulkáni por és hamu miatt fekete. Sziklákat és sötétre színeződött jégtömböket sodort magával, a jégtömbök némelyike elérte a 10–15 méteres magasságot és az 1000 tonnás tömeget is. Az áradás szétszórta ezeket a sziklákat és jégtömböket az 50 kilométer széles síkságon. Összesen kb. 3 km³ víz ömlött ki a vulkán felett keletkezett tóból. A tengerbe hozzávetőlegesen 100 millió tonna vulkáni eredetű anyag került.
"

Ez a kitörés a Grímsvötn-kaldera Gjálp nevű hasadékához volt köthető. Jól látható, hogy nagy szerepet játszott a jökulhlaup kialakulásában a földrengéseknek is és hogy viszonylag hosszú ideig gyűlt az olvadékvíz a kalderában.
Fontos különbség a mostani és az 1996-os események közt, hogy jóval kevesebb víz ömlött ki és egyelőre nincs kitörése utaló jel, valószínűleg csak a hosszabb ideje meglévő, esetleg lassan gyarapodó tó vize a földrengések következtében utat talált magának. Mindazonáltal érdemes felidézni, hogy a 2004-es kitörés ehhez hasonló előjelekkel nyitott: az első kisebb jökulhlaup után öt nappal kitört a vulkán!