Mit tehetünk, ha a házunk felé tart egy lávafolyás?

A kérdés aktualitását az adja, hogy Hawaii-on nemrég a második házat is a földdel tette egyenlővé egy júliusban indult lávafolyás. Az esetről Leigh Hilbert számolt be blogjában, a Hawaiian Lava Daily-ben, valamint egy videóriport is készült róla a Hawaii News Now jóvoltából.

A házat körülvevő telket november 22-én érte el a lávafolyás. Ekkor még mintegy 200 métere volt az épülettől. Az épületet lakója az utolsó percekig nem hagyta el, pedig 26-án este már szinte a küszöbön volt az izzó láva. A férfi nyugodtan aludt, miközben egy tűzoltó kint figyelte az eseményeket. Másnap hajnali 3-kor el is érte az építményt a lávafolyás.
A láva ellen semmit se tehettek, hamarosan felperzselte a fából épül házat. Vajon tehetnénk-e bármit is, hogy ne pusztítsa el lakhelyünket egy lávafolyás? A válasz: igen. A legegyszerűbb megoldás: ne építkezzünk oda, ha nem feltétlenül szükséges. A lávafolyások jellemzően nem túl nagy sebességgel haladnak (persze vannak kivételek) és általában jól feltérképezettek a régi, már kihűlt folyások, melyek alapján ha nem is teljes, de nagy biztonsággal tervezhető, hova érdemes építkezni. A passzív védekezés mellett előfordult már, hogy aktívan dolgozni kellett azért, hogy a lávától megmentsenek lakott területeket.
1973-ban az Izlandhoz tartozó Heimaey szigetén kitört egy hasadékvulkán, az Eldfell. A bazalt lávaszökőkutak nem messze a kis kikötővárostól, Vestmannaeyjartól törtek az ég felé, lapilli és bombák hullottak a városban. A lakosságot időben evakuálták, senki se sérült meg, de a kikötő felé tartó lávafolyás teljes pusztítással fenyegetett. Mit tettek az izlandiak?
Elsőként a láva felé néző oldalukon lapos, 5-10 m magas gátakat építettek, többek közt a kitörés lapilli anyagából, ezek elég kis tömörségű gátak voltak. A láva ráfolyva a gátakra, egyrészt tömörítette azokat, másrészt, fennakadván hűlni kezdett, maga is erősítve a gátakat. Ez egy kis időt adott további védekezési lehetőség kidolgozására. Ezt követően a lávát tengervízzel locsolták, még hajókról is nagynyomású szivattyúkkal, a láva egyre viszkózusabb lett a locsolt területen, ahogy hűlt és hőenergiája gőzzé változtatta a vizet. A művelet azonban sikerrel járt, a láva gátat képezett saját maga számára! A város jelentős része megmenekült a pusztulástól.
Ehhez hasonló műveleteket (gátépítés) hajtottak már végre Hawaiion, Hilo-nál és az Etnánál, Catania mellett. Mindkét helyen egyéb technikákat is bevetettek, például a hadsereg bombázta a lávafolyásokat-lávaalagutakat a láva elterelésére illetve az alagutak megnyitására és így az olvadék hűlésének elősegítésére. Az olasz esetben később megfigyelték, hogy a felfröccsenő lávacafatok lyukakat égettek a repülőgépek szárnyaiba.

Az Eldfell kitörése 1973-ban

Frissítés (21:08) - Szabolcs
Hmmm... mit lehet tenni? Erről egy érdekes történet jutott eszembe! Kalapana falu templomát (The Star of the Sea Church másik nevén Kalapana Painted Church) 1990-ben már majdnem elöntötte a Kupaianaha hasadékból kiömlő lávafolyás, amikor a falu lakói végső döntésre szánták el magukat. Az 1927-28-ban épült templomot másképpen nem lehetett megmenteni, csak úgy ha arrébb viszik! Felerősítették hát egy platóra és egy teherautó lassan elindult vele, néhány száz métert vitte, ahol már biztonságban volt és ott ideiglenesen letették. Végül 1996-ban kapta meg végső helyét. A lávafolyás közben töretlenül haladt tovább és teljesen betemette Kalapana települést, a kedvelt tengerparti falucskát. A házak romjai ma több méter vastag láva alatt vannak, csakúgy mint az izlandi Heimaey kikötővárosnak keleti részén fekvő egykori házak.

Fotó: J.D. Griggs (Amerikai Geológiai Szolgálat)