Nem volt hasonlóan erős vulkáni működés a Merapin az elmúlt bő évszázadban!

A „Tűz-hegye” már közel 10 millió köbméter magmát robbantott a felszínre (azt gondolom, hogy már közel van a VEI=4 erősséghez!), a vulkáni hamufelhő legutóbb már 17 km magasba emelkedett, az izzófelhők és forró törmeléklavinák már 18 km távolságba jutnak el a krátertől. Surono, a helyi vulkanológiai központ vezetője szerint, ez a vulkáni működés eltér a korábbiaktól a Merapi esetében. A kitörés erőssége a legnagyobbak között van az elmúlt évszázad vulkáni működéseit tekintve!
Szeretnék emlékeztetni két korábbi nyilatkozatra: Surono még október 26 előtt figyelmeztetett arra, hogy nagyon heves robbanásos kitörés várható! A másik nyilatkozat pedig Mbah Maridjantól, a "Merapi Kapuőrétől" való, aki szintén a kitörések megindulása előtt így nyilatkozott: "Ha elmenekülök, akkor az egy rossz jelzés lenne az emberek számára, akkor valóban azt gondolnák, hogy a Merapi pusztító kitörés előtt áll és pánik törne ki. Azonban azt mondom nekik, hogy engedelmeskedjenek a hatóságoknak és kövessék a kitelepítési utasításokat!". Azt gondolom ezekhez nem kell kommentár...
Ahhoz, hogy elhelyezhessük és megértsük a Merapi mostani kitörését látnunk kell az elmúlt évszázadban működését. Az alábbiakban összegyűjtöttem a legfontosabb információkat, amelyek tanulságosak lehetnek: az elmúlt bő évszázadban 28 alkalommal (2010, 2007, 2006, 2001-02, 1992-98, 1972-90, 1971, 1967-69, 1961, 1953-58, 1948-49, 1944-45, 1942-43, 1939-40, 1933-35, 1930-31, 1924, 1923, 1922, 1920-21, 1918, 1915, 1909-13, 1908, 1906-07, 1905, 1902-04, 1902) tört ki a Merapi, azaz joggal nevezhető a Föld egyik legaktívabb tűzhányójának!

Az 1922-es kitörést követően a tűzhányó egy csúcsos, kúp alakú hegy volt, amit a sorozatos, nehezen folyós láva (lávadómok) kitüremkedései formáltak. Ez a szabályos alak azonban nem sokáig tartott, az 1930-as heves robbanásos kitörés megcsonkította a hegyet.

A Merapi 1922 április 14-én délkelet felől nézve. Forrás: Volcanological Survey of Indonesia és Smithsonian Intézet

1930 novemberében kezdődött a Merapi egyik legtragikusabb vulkáni működése, ami 42 falut pusztított el, több mint 2000 állat veszett oda és 1369 emberáldozatot követelt. 1930 december 18-án és 19-én hatalmas robbanások rázták meg a hegyet, a piroklaszt-árak (izzófelhők) sok esetben 15 km távolságba is eljutottak a Blongkeng folyó völgyében és több négyzetkilométer nagyságú területet égettek fel! A robbanásos kitörések után egy 850 méter átmérőjű ,több száz méter mély üreg keletkezett a hegy tetején. 1931 januárjában lávaömlések kezdték feltölteni a krátert, a vulkáni működés e viszonylag csendesebb szakasza (bár sok esetben zúdultak le forró törmeléklavinák, főleg június-július időszakban) 1931 szeptemberéig tartott.

Balra: Izzófelhő ereszkedik le a Merapi nyugati oldalán futó völgyében. Jobbra: láva ereszkedik le a tűzhányó lerobbantott csúcsáról 1931 áprilisában. Forrás: Volcanological Survey of Indonesia és Smithsonian Intézet

Számtalan újabb kitörés után 1961 márciusában következett az újabb nagy robbanásos kitörés a Merapi életében. Több vulkanológus ehhez hasonlítja a mostani kitörés erősségét., bár az elmúlt napok eseményei alapján, megítélésem szerint már jóval túl vagyunk ezen! A vulkáni működés 2 év szunnyadás után indult meg március 19-én. A következő hetekben több tucat izzófelhő rohant le a mély völgyekben és 6-8 km távolságba jutottak el, elpusztítva néhány települést. A legnagyobb kitörésre május 8-án délután 3-kor került sor, azaz a kitörési fázis kezdete után bő másfél hónapra! A következő napon egy heves robbanásos kitörés 12 kilométer távolságba juttatott el egy izzófelhőt, ami a Batang völgyben száguldott le. A piroklaszt-ár 10 falut sodort el, hatan haltak meg. Ezután csökkent a vulkáni működés erőssége, a következő hónapokban, egészen novemberig újabb és újabb láva buggyant a felszínre a csúcsi régióban. A kitörés teljes szakaszában a becslések szerint 13 millió köbméter magma jutott a felszínre!

Gomolygó vulkáni hamufelhő és lezúduló izzófelhő a hegy nyugati oldalán az 1961-es kitörés során. Forrás: Volcanological Survey of Indonesia és Smithsonian Intézet

A folyamatos lávadóm kitüremkedéseknek köszönhetően 1960 után ismét szabályos kúp alakot öltött a tűzhányó. A következő emlékezetes nagy kitörés 1994-ben történt.

A Merapi 1987 májusában. Forrás: Smithsonian Intézet. Fotó: Tom Casadevall (USGS)

Az 1990-es évek eleje újabb és újabb lávadóm kitüremkedésekkel zajlott. 1994 februárjában friss magma repesztette szét a két évvel ezelőtti lávadómot. Májusban és júniusban a lávadóm kinyomulás felerősödött, majd újra csökkenni kezdett. Szeptemberre azonban már elérte a kráter keleti peremét és egyre több izzó törmeléklavina zúdult le a Gendol völgyben. Ekkor a lávadóm nagysága elérte a 2,5 millió köbmétert! A meredeken emelkedő lávadóm november 22-én olyannyira instabillá vált, hogy váratlanul összeroskadt. Az izzófelhő a Boyong völgyébe zúdult le és elsodorta Turgo települését, amit évszázadok óta érintetlenül hagytak a piroklaszt -árak…. A kitörés során 64-en vesztették életüket, 6000 embert kellett kitelepíteni!

1994 november 22-én az egyre magasabbra kinyomuló lávadóm hirtelen összeroskadt. Forrás: Volcanological Survey of Indonesia és Smithsonian Intézet

A Merapi 2010 előtti viszonylag nagyobb kitörése 2006-ban történt. Már akkor is többen attól tartottak, hogy a vulkáni működés hevesebbé, robbanásosabbá válhat, azonban akkor még nem lőtte el minden puskaporát a vulkán...

1994 november 22-én az egyre magasabbra kinyomuló lávadóm hirtelen összeroskadt. Forrás: The Research and Technology Development Agency for Volcanology, Yogyakarta (BPPTK) és Smithsonian Intézet

A Merapi mostani, 2010-es kitörése az előzőekben vázlatosan bemutatott kitörési történet alapján az elmúlt bő évszázad legnagyobbika. A halálos áldozatok száma már meghaladja a 120-at, közel 100 ezer embernek kellett elhagynia az otthonát! Ennél katasztrofálisabb kitörés csak az 1930-as volt, azonban a robbanásosság és intenzitás, a kitörési felhő magassága (17 km) és az izzófelhők hatótávolsága (18 km) alapján úgy vélem, hogy a mostani felülmúlja az eddigi összes 100 éven belüli kitörést. Azonban ez még mindig messze nem éri el az 1800-as évek teljesítményét!

A jövő kulcsa a múlt megismerésében van - ez a vulkanológiában is alaptétel! Fontos látnunk azt, hogy a Merapi kitörései többnyire 6-10 hónapon keresztül is eltartottak és ezen belül változó intenzitással zajlottak. Nem váratlanok az izzófelhők lerohanásai sem a mély völgyekben (erről a vulkáni működésről rövidesen bővebben is írok!), legfeljebb a távolság a kérdés. A lakosság felkészítésének alapköve, hogy minél jobban megismerjék a vulkán tulajdonságait, a korábbi történetét, a veszélylehetőségeket - ezek nyújthatnak biztos alapot a hasonló esetekre való felkészítésben. Tanulságok tehát mindig vannak, a természettudományos ismeretterjesztés, a Föld folyamatainak megismerése nélkül az emberiség nehezen tud kezelni ilyen eseteket...

Az összeállítás forrásai: Smithsonian Intézet és indahnesia.com, valamint vulkanológiai szakmai publikációk.