Erőteljes kitörés a Tungurahuan!

 A kitörési felhő. (forrás: A. Reyes)

 

Rákapcsolt az ecuador-i tűzhányó is és február 1-jei kitörésével bejelentkezett a Sinabung mellé. 

Az elmúlt hónapokban (2013. október végétől - 2014. január 29. között) takarék lángon működött az egyébként "örökmozgó" ecuador-i Tungurahua. Majd január 30-án felerősödött a szeizmikus aktivitás a tűzhányó alatt és kisebb robbanásokat is detektáltak. Január 31-ére erősödtek a kitörések, a robbanások során felemelkedő hamufelhő 2-3 km-es magasra tornyosult a tűzhányó fölé, de ez még csak a kezdet volt. Január 31-én délutánra a szeizmikus és vulkáni aktivitás erőteljesen csökkent. De délután 5 órakor ez a trend megszakadt és egy közepes erejű robbanás következett be. 

Ezután jött február 1-je, amikor a tűzhányó a megszokottnál jóval erősebb kitörést produkált. A tűzhányó először elcsendesedett, órákig nem detektáltak figyelemre méltó szeizmikus jeleket. Majd reggel 8 óra körül földrengés rajok rázták meg a tűzhányót. A Geofizikai Intézet azonnal figyelmeztette a hatóságokat, hogy a szeizmikus aktivitás jellege eltérő a megszokottnál és hevesebb kitörésben is kulminálódhat a mostani aktivitás. Délután kettőkor egy újabb robbanás következett be, de a nagy bumm még váratott magára. Egészen délután 5 óráig, amikor egymás után több erőteljes robbanás rázta meg a tűzhányót ezzel indítva a kitörési epizód paroxizmusát. A robbanásokat folyamatos hamu- és gázkibocsájtás követte. A kitörés oszlop magassága elérte a 8 kilométert a tűzhányó oldalán pedig piroklaszt árak sorozata zúdult le, sok helyen épphogy nem érték el a lakott területeket, de a tűzhányón lévő megfigyelő állomások közül több is megsemmisült, egyes helyeken elért főbb utakat is keresztezett. Majd 18:30 körül ismét változott a működés, a kitörés ereje gyengült és ismét diszkrét robbanások voltak észlelhetők stromboli típusú aktivitással. Tegnap és tegnap előtt kisebb nagyobb robbanások jellemezték a tűzhányó működését. A robbanásokat ágyúlövés szerű dörrenések kísérték, amelyeket kilométerekről is hallani lehetett, majd percekig tódult ki a hamu és gázok alkotta felhő a kráterből. (A kitörési kronológia forrása az IG jelentése.)

A hamuoszlop Ambato városból nézve (forrás: twitter).

A Tungurahua mostani kitörési epizódja egy újabb jó példa a tűzhányók kiszámíthatatlanságára. A hónapokig tartó kisebb pihenést követően egyik napról a másikra aktivizálódott újra a tűzhányó. A kitörések látszólag a megszokott módon zajlottak. Majd a vulkán elcsendesedett pár órára és ezt követően hirtelen gondolt egyet és durrantott egy nagyot. Fontos nézni az időpontokat is. Az erőteljes kitörés előjelei mindössze 9 órával előztek meg magát a paroxizmális kitörési fázist és csak ekkor tudták kiadni a figyelmeztetést a hatóságok. Mire elég 9 óra? Bizony nagyon tisztában kell lennünk a veszélyhelyzetben előírt tenni valóinkkal, ha csak ennyi időnk áll rendelkezésre. Mindehhez jól kell ismernünk a tűzhányókat, és ezt a tudást át is kell adni azoknak, akik a tűzhányó potenciális veszélyzónájában élnek. Itt jön a szerepe a tudományos ismeretterjesztésnek, amely elősegíti, hogy a kutatókat megtanulják átadni a tudásukat mindenki számára, érthető formában. A kutatócsoportunkban a tudományos ismeretterjesztés ezért kiemelt jelentőségű, a kutatómunka mellett. Ezért nagyon örülünk, ha ez a néha sziszifuszi munkánk valamilyen formában nagyobb nyilvánosságot kap. Legutóbb a Nemzeti Kiválóság Program videó összefoglalójában szerepeltünk, amely a 2013-as Kutatók Éjszakáján bemutatott előadásunkról ad pillanatképeket és egy riportot, amelyekben többek között a kutatásaink egyik központjában álló Csomádról is beszélek.

További képek a kitörésről itt és itt.

A tűzhányó fölé magasodó hatalmas kitörési oszlopot több tíz kilométeres körzetből is látni lehetett (forrás: Francisco Villena).

Az IG webkamera felvétele a kitörés paroxizmusáról: a piroklaszt árak és a kiterjedt kitörési felhő. (forrás: Volcano report )

Az IG webkamera felvétele a kitörés paroxizmusáról: a piroklaszt árak és a kiterjedt kitörési felhő.(forrás:IG)

Egy másik kép Ambato városából a hamufelhő asszimetrikus szetterjedéséről (forrás: twitter).

Luis Antonio Ruis felvétele a kitörési oszlopról.

Végül egy kép, amely a fő kitörési fázis után készült a stromboli-típusú aktivitásról (forrás: IG jelentés).

Hamuval borította be Kagoshimát a Sakurajima erőteljes robbanása

A Kagoshima Local Meteorological Observatory által készített kép a Sakurajima fölé tornyosuló kitörési felhőről (forrás: Baltimoresun.)

Úgy tűnik, alig várta a Sakurajima, Japán és a Föld egyik legaktívabb tűzhányója, hogy véget érjen a IAVCEI konferencia - a vulkanológusok legfontosabb találkozója - az alig 10 km-re lévő Kagoshimában. Miután minden lenyugodott körülötte és nem meredt rá több száz vulkanológus szeme nap mint nap, úgy döntött végre elengedheti magát és fújhat egy nagyot. A tűzhányó örömében az elmúlt évek legerőteljesebb robbanását mutatta be múlt vasárnap délután (2013. 08. 18.). A robbanás a 2009-óta hiperaktív Showa kráterben történt. A kitörési felhő 5 km magasra emelkedett, a "The Japan News" írása szerint 1955-óta ez volt a legmagasabb kitörési felhő, amely a Showa kráterhez kötődik. A robbanás ereje fél méter átmérőjű bombákat repített 1.3-1.8 km távolságba. A kitörés során a tűzhányó oldalán egy  piroklaszt sűrűség ár zúdult le, amely 1 km távolságba jutott.

A hamufelhőt a szél nyugati irányba sodorta, így nem sokkal a robbanás után Kagoshima fölé érkezett és a szép, napfényes égbolt hamarosan elsötétedett, ahogy a várost belepte a sűrűn hulló vulkáni hamu.

Gomolygó hamufelhő közeledik Kagoshima fölé. (forrás: Kazuhiro Shiozaki)

A hamuhullás elsősorban a vasúti közlekedésben okozott fennakadást. Az emberek a szájukat és orrukat eltakarva, esernyővel közlekedtek az utcán, hogy megvédjék magukat az apró szemű vulkáni hamutól. A vulkáni hamu nem csak azért veszélyes, mert 2 mm-nél kisebb szemcsékből áll, hanem azért is mert jórészt üvegessé dermedt kőzetolvadék alkotja. Tehát olyan mintha apróra zúzott üvegport lélegeznénk be. Az autóvezetők felkapcsolták a fényszóróikat a rossz látási viszonyok miatt, és néhányan azt nyilatkozták, hogy olyan érzés volt vezetni, mint amikor egy téli estén sűrűn hullik a hó - írta a The Japan times. Hétfőn elkezdték megtisztítani a várost, a munkálatok napokig eltartanak.

A Sakurajimán az elmúlt években ritkán tapasztaltak ekkora kitörést, de a történelmi idők során jóval erőteljesebb kitörések is történtek már. Az elmúlt évszázadból az 1914-es kitörést érdemes kiemelni, ami VEI 4-es erősségű volt és Japán egyik leghevesebb vulkánkitöréseként tartják számon a történelmi időkben

feljegyzettek közül. Akkor 10 km magasra emelkedett a hamufelhő a kitörés első fázisában és még 20 km-re a tűzhányótól is kb. 1 m vastagon fedte be a tájat a sűrűn hulló hamu. A kitörést jelentős láva effúzió is kísérte. A felszínre nyomult láva feltöltötte a korábbi vulkáni sziget és az Oosumi félsziget közötti 400 m széles csatornát, így a Sakurajima összekapcsolódott a szárazfölddel. A mostani robbanás tehát főként a kedvezőtlen széljárás miatt keltett nagy figyelmet és jól példázza, hogy egy vulkáni skálán mérve kisebb kitörés is milyen jelentős nehézségeket okozhat.

A kitörésről számos kép készült, érdemes megnézni az Alex által javasolt oldalt, ahol különböző irányból készült webkameraképeket közölnek a kitörésről, amelyek szépen mutatják a piroklaszt sűrűség árat. A kitörésről készül jelentés szintén elérhető és a képek miatt azt is érdemes megtekinteni. Rengeteg képet tettek közzé a twitteren is. A videó összefoglalók jól érzékeltetik milyen állapotok uralkodtak a hamuhullás során Kagoshimában.

A Kagoshimára telepedő sűrű, fullasztó vulkáni hamufelhőn épp csak átszüremkedik a napfény (forrás: Twitter).





További képek a kitörési felhőről és a vulkáni hamuval borított Kagoshimáról:
 

Forrás: Kagoshima Local Meteorological Observatory felvétele, újra közölte a businessinsider.

forrás: twitter

Forrás: twitter

Forrás: wakamiya/twitter

Forrás: wakamiya/twitter

Forrás: twitter

Forrás: twitter

Forrás: inhabithouse

Forrás: twitter

Nem nyugvó tűzhányók: Soufriére Hills, Montserrat

Balázs legutóbb a chilei Puyehue Cordón-Caulle vulkán még mindig tartó kitöréséről írt egy szép bejegyzést. Vannak tűzhányók, amelyek akár hónapokon keresztül onthatják a felszínre a vulkáni hamut, vannak amelyek időszakosan mutatnak be - csupán néhány órán keresztül tartó - látványos kitöréseket, mint például az Etna és vannak amelyek éveken keresztül működnek többé-kevésbé folyamatosan, hol erőteljesebben, hol csendesebben, hol egy kis pihenőt tartva, hol kiteljesedve. Ilyen a karibi Montserrat szigetének déli részén található Soufriére Hills tűzhányó, amelyik több évszázados nyugalom után 1995-ben kezdte meg működését és ez alatt a több mint 15 év alatt lerombolta sziget fővárosát, Plymouth-t, a sziget repterét, és szürkévé változtatta az egykor színgazdag tájat. Utolsó jelentősebb kitörése 2010. februárjában volt, azóta nem sokat hallottunk e tűzhányóról. Valóban, azóta nem volt intenzív lávadóm kitüremkedés, nem voltak nagyobb lávadóm összeomlások, azonban ez nem jelenti azt, hogy a tűzhányó befejezte működését. Erről tanúskodik a Montserrat Volcano Observatory legfrissebb jelentése, miszerint március 9-én egy piroklaszt-ár rohant le a vulkán nyugati oldalán lévő egyik völgyben és 1 km távolságba jutott el.

Egy kisebb piroklaszt-ár rohan le a Soufriére Hills nyugati oldalán. Forrás: Montserrat Volcano Observatory

Az eseménynek semmi előjele nem volt és ez felhívja a figyelmet, hogy a látszólagos nyugalom ellenére a vulkán még mindig aktív és akár váratlanul produkálhat olyan kitörést, ami adott esetben emberéleteket is veszélyeztethet. A vulkanológia egy fontos kulcskérdése tehát az előrejelzés mellett az is - ahogy ezt Balázs szintén hangsúlyozta - hogy mikor jelenthető ki, hogy egy vulkán befejezte működését, nincs többé veszély!

Reggeli cappuccino és az Etna

Etna és újra az Etna! A tűzhányók királynője, a most éppen fehér ruhában pompázó, méltóságteljesen kiemelkedő, szemet gyönyörködtető szicíliai óriás látványos produkciót mutatott be ma reggel. Az előadás nem volt hosszú, tán egy vasárnap reggeli, lassú cappuccino kortyolgatásnyi idő.

Mint a a reggeli cappuccino habja telepedik az Etna csúcsára a paroximális kitörést követő vízgőz felhő. Forrás: Radio Studio 7 webkamera

Az Etna tavaly január 2-án elindult vulkáni kitörési fázisa során szakaszokban következtek be a rövid - néhány órán keresztül tartó - paroximális kitörések. Ezek már szép, méretes kúpot növesztettek a Délkeleti kráter kúpjának oldalába. Az idei harmadik paroximális kitörés, amit Claude Grandpey részletesen dokumentált blogjában, reggel 7-kor indult, amikor a földremegés intenzitása hirtelen megnőtt és lávatűzijáték kitörések indultak el az Új Délkeleti kráter kúpjából. Fél óra múlva már láva csordult ki a vulkáni kúpból. A kitörés intenzitása egyre erősödött, másfél óra múlva már sűrű hamufelhő emelkedett fel, a kitörés paroxizmusát 8:45-kor érte el. A forró láva ahogy a vulkánt borító hóra folyt, a találkozás eredményeként vízgőz keletkezett és ez keveredve a vulkáni hamufelhővel egyedi fehér, szürke, fekete színekben játszó hamufelhőt hozott létre. 10 órakor hirtelen visszaesett a földremegés intenzitás és az Etna idei harmadik paroximális kitörése befejeződött. Akik, azonban elmulasztották ezt a látványos show-t, ne bánkódjanak, jön nemsokára a következő! Behűthetünk hozzá egy camparit vagy maradhatunk a cappuccinonál, majd kiderül mikor jön a következő Etna-show! A számos webkamera feledhetetlen élményt nyújt még akkor is, ha nem vagyunk a vulkán közvetlen közelében!

Webkamera életképek az Etna idei harmadik paroximális kitöréséről. Forrás: Radio Studio 7 webkamera, Claude Grandpey

E rövid vulkáni kitörésnek is számtalan izgalmas pillanata volt, például egy kis piroklaszt-ár kialakulása, amire Balázs is felhívta a figyelmet kommentjében. Hát, akkor nézzük ezt a különleges eseményt videofelvételen megörökítve az EtnaWalk jóvoltából:

Piroklaszt-ár az Etna ma reggeli kitörése során. Forrás: EtnaWalk

Tűzhányók Indonéziából, a Fülöp-szigetekről és Kamcsatkáról

*

A Hét Vulkán Képe sorozat eheti (45.) nyertese természetesen a Merapi:

A Merapi egyik völgyében lezúduló piroklaszt ár 2006. május 27. reggelén, közvetlenül azután, hogy egy erőteljes földrengés következtében több, mint ezer ember vesztette életét. A képet készítette: Martin Rietze.

A Merapi ugyan kicsit "megnyugodott", de továbbra is pöfékeli magából a hamut, ami késéseket és járatkimaradásokat okoz a repülőgép-forgalomban. Surono mindenkit figyelmeztet, hogy a vulkáni aktivitás továbbra is erős (még mindig a legmagasabb készültségi fokozat van érvényben), és fenntartják a tűzhányó körüli 20 km átmérőjű veszélyzónát mindaddig, amíg a veszélyes laharok több, mint 16 km-es távolságba eljutnak. Az otthonaikból kitelepített embereket arra kérik, hogy egyelőre maradjanak az ideiglenes menedékhelyeken, és kövessék a helyi hatóságok utasításait. A halálos áldozatok száma sajnos továbbra is egyre növekszik a mentőcsapatok munkája során, jelenleg már összesen 191. A CNN honlapján található egy videó a Merapi hamujával borított Yogyakartáról (a felvételt James Reynolds készítette), a NASA Earth Observatory honlapján pedig egy nagyszerű felvétel a tűzhányó által kibocsájtott kén-dioxid gáz elterjedéséről.

A Fülöp-szigeteki Bulusan vulkánnál megkezdődtek a kitelepítések, senki sem maradhatott a tűzhányó körül kijelölt 4 km átmérőjű veszélyzónában. Eddig 116 embert telepítettek ki. A helyi obszervatórium honlapján folyamatosan, naponta többször is frissítik a jelentéseket. Az uralkodó széliránynak megfelelően elsősorban a vulkán ÉNY-i és DNY-i oldalán található településeken észleltek hamuhullást. A tegnapi mérési eredmények alapján az átlagos kén-dioxid kibocsátás 135 tonna/nap, mely még a normál érték (500 tonna/nap) alatt marad. A november 9-i robbanásos kitörések során kiszórt hamuból vett minták vizsgálata alapján a PHIVOLCS továbbra is azt jelentette, hogy a hamuszemcsék idősek, friss magma anyaga még nem érte el a felszínt. A várható esőzések azonban növelik a laharok veszélyét a tűzhányó környékén, valamint áradásokat és földcsuszamlásokat is okozhatnak.

Végül pár szó a Kamcsatka-félsziget egyik legnagyobb és legaktívabb tűzhányójáról, a Shiveluchról. Friss képek találhatók a KVERT (Kamchatkan Volcanic Eruption Response Team) honlapján a Shiveluch jelenlegi állapotáról, illetve további nagyszerű felvételek tekinthetők meg a vulkánról 2009 márciusáig visszamenőleg. A 2010. október 27-i nagy kitörés során a Shiveluch lávadómjának több, mint a fele eltűnt. A vulkán K-DK-i oldalán lezúduló piroklaszt ár 15 km-es távolságba jutott, és elpusztított egy erdőt a Bekesh folyó völgyében (erről szintén remek felvételek láthatók az előbb említett honlapon). Az alábbi két képen jól látható a lávadóm kitörés előtti és utáni állapota:

A Shiveluch lávadómja október 7-én...

...és november 10-én. A képek forrása: KVERT.

Október 31-én, illetve november 1-jén és 4-én a hamufelhők 5,8 km-es magasságba (tengerszint felett) emelkedtek, és 400 km távolságba jutottak DK-felé. November 1-jén és 2-án fumarola tevékenységet is észleltek, majd 4-9-én a Tokyo VAAC 4,5-7,5 km magasságba (tengerszint felett) jutó hamufelhőket jelentett, melyek É-, DK- és D-i irányban terjedtek.

A vulkáni működés egy másik arca: Soufriére, Montserrat, 2010 február 11

Akkor álljon itt a vulkáni működés egy másik arca... nem is olyan régen történt 2010. február 11-én