Újra - tűzhányók, vulkánkitörések, vélemények, elemzések, háttéranyagok!

Hosszú szünet után igyekszem újra rendszeres bejegyzésekkel jelentkezni a Tűzhányó blogon! Az elmúlt időszak nagyon sok feladatot rótt rám, ami miatt nem volt időm a bejegyzések írására. Sok érdeklődővel, csatlakozó olvasóval áradnak viszont a hírek a Tűzhányó blog Facebook csoportjában. Jól eső érzés azonban kapni az érdeklődő leveleket, hogy mikor lesz újra Tűzhányó blog bejegyzés, azaz van igény a némileg hosszabb írásokra is. Kezdődjön tehát most egy gyors hírrel, hogy aztán nem sokkal később jöjjön a beharangozott némileg hosszabb elemzés a közép-olaszországi földrengésekről!
Nem tagadom, hogy az egyik kedvenc vulkánom a szumátrai Sinabung, amelynek működését még ilyen távolból is folyamatosan követem. Hosszú-hosszú szunnyadás után felébredve 2010-ben nagy robbanásos kitörésekkel tért magához, majd kis szünet után 2003-tól megállás nélkül működik és ma a Föld egyik legaktívabb és legveszélyesebb tűzhányója. A kráterperemen újra és újra viszkózus, azaz nehezen folyós láva türemkedik ki, majd néhány száz millió köbméter térfogatot elérve, saját súlya alatt összeomlik. November 9-én sűrű felhő borította a tűzhányót és láthatatlanul, de dübörögve érkeztek az izzófelhők a hegy délkeleti oldalán. Lezúdulásukat csak a szeizmográfok rögzítették. Néhány nappal korábban még méretes lávadóm meredezett a hegycsúcson, november 10-re ez az utolsó darabig eltűnt! Nagy szerencse, hogy ez nem okozott tragédiát, nem tartózkodott senki sem a közelben!

A Sinabung kráterperemén kidagadó, már részben megcsonkult lávadóm 2016. október 28-án és ennek hűlt helye november 10-én. Fotó: Sadrah Peranginangin és Maz Yons

A természet, különösen a tűzhányók, örök változásban! Hatalmas piroklaszt-árak zúdulhattak le a vulkán oldalán, jóval nagyobbak, mint amelyek november 1-én, amikről Sadrah és Tibta Peranginangin közölt fantasztikus felvételeket, a forró hamurétegből felemelkedő porördögökkel, avagy hamuördögökkel!

November 1-én már hatalmas izzófelhők rohantak le a Sinabung oldalán... Fotók: Sadrah és Tibta Peranginangin.

>

...a november 9-én, felhők takarásában lezúduló izzófelhőket azonban csak a szeizmográfok erősen kilengő jelei dokumentálták. Fotó: Beidar Sinabung

A Paluweh (Rokatenda) vulkán tragikus kitörése

Augusztus 10-én, hajnalban az indonéziai Paluweh (más néven Rokatenda) tűzhányón a 2012. októbere óta megszokott kitörés zajlott, azonban ezúttal a vulkáni működés tragikus kimenetelű volt. A robbanásos kitöréshez ezúttal izzó gázokból, vulkáni kőzetdarabokból és vulkáni hamuból álló piroklaszt-ár is kapcsolódott, ami nagy sebességgel rohant le a vulkán oldalán és legalább 5 ember (3 felnőtt és 2 gyerek) halálát okozta a tengerparton. Elmenekülni esély nem volt, mivel ez a legveszélyesebb vulkáni kitörési folyamat előre nem jelezhetően történik és nagyon gyorsan zajlik. Aki pedig bekerül egy ilyen izzófelhőbe, az pillanatok alatt elveszti életét!

A Palue szigeten található Paluweh tűzhányó 2013. február 12-én készült űrfotója. A képen jól látható, hogy a sziget déli oldala a legveszélyesebb és itt piroklaszt-ár (pyroclastic flow) friss üledéke is felfedezhető. Fotó: NASA

A tűzhányó egy kicsiny (8 km széles) szigeten, Palue szigetén található Flores szigete közelében. A szigeten mintegy 10 ezer ember él, az elmúlt év októbere óta zajló vulkáni kitörések következtében azonban már több százan hagyták el otthonukat. Bár az ismétlődő kitörések miatt egy 3 km széles veszélyzónát alakítottak ki az indonéz vulkanológusok, a helyiek sokszor nem vesznek tudomást erről. Ez a tragikus eset is a tiltott veszélyzónában történt... A tűzhányó pedig valóban a veszélyes, kiszámíthatatlan vulkánokhoz tartozik. A tűzhányót több lávadóm, azaz nehezen kitüremkedő lávából kialakult kúp alakú vulkáni forma együttese alkotja. 900 méter széles kráterében jelenleg is zajlik lávadóm kitüremkedés. Az ilyen lávadóm sok esetben eldugaszolhatja a kürtőt, ami erőteljes robbanásos kitörést okozhat és ehhez nem ritkán kapcsolódhat piroklaszt-ár is. Hasonlóan erőteljes és nagyon veszélyes, piroklaszt-árak lezúdulásával járó kitörés történhet akkor is, amikor ennek a lávadómnak a meredek, instabil oldala hirtelen leomlik (ilyen történt például augusztus 5-én). Vélhetően egy ilyen vulcanoi-típusú kitörés zajlott most is, ami mintegy 4 órán keresztül tartott. A vulkáni hamufelhő mintegy 2 km magasra emelkedett, azonban az ebbe bekerülő izzó lávakőzet darabok miatt a kitörési felhő hirtelen olyan tömegű lett, ami már nem tudott felemelkedni, hanem összeroskadt és a vulkán oldalán zúdult le.

A Paluweh tűzhányó 2013. augusztus 10-i halálos piroklaszt-árja. Fotó: AFP Getty Images

Paluweh: robbanásos kitörések után lávadóm kitüremkedés

Miközben a kamcsatkai Tolbacsik vulkánon továbbra is tart a hasadék menti kitörés és a lávafolyás hossza már meghaladta a 10 km-t, egy gyors hír a Föld másik legaktívabb vulkáni vidékéről, Indonéziából, ahol egy másik típusú lávaöntéses kitörés zajlik. A volcanodiscovery munkatársai remek képeket tettek közzé a Paluweh vulkán egyre növekvő lávadómjáról:

A Paluweh növekvő Rerombola lávadómja december 1-én. Forrás: VolcanoDiscovery

A Paluweh tűzhányó a Flores szigetétől északra lévő Palue szigeten található. A vulkán idén október 9-én lépett működésbe több mint 25 év nyugalom után (legutolsó kitörése 1985 február elején volt). Először ismétlődő robbanásos kitörések lövelltek 2-2,5 km magasba vulkáni hamut, ami a környéken intenzív hamuesőt okozott és ezért 6000 lakost kellett kitelepíteni. Október végétől aztán egyre viszkózus láva türemkedett ki a kürtőből és december első napjaira már egy 150 méter magas, 200-250 méter alapátmérőjű dagadókúp jött létre, aminek térfogata 2-4 millió köbméter lehet. Mindeközben, egy másik kürtőből továbbra is zajlanak a vulkáni hamu kilövellések, amelyek valószínűleg vulcanoi-típusú kitörések lehetnek. A VolcanoDiscovery munkatársainak beszámolója szerint a közeli település vezetője az új lávadómnak a "Rerombola" elnevezést adta, ami annyit jelent, hogy "a barát". A következő napokban várhatóan további képeket is közölnek a vulkáni működésről.

Ébredezik az Aleut-ív?

A Kamcsatka-félsziget számos, szinte folyamatosan működő, szorgos tűzhányójához képest az alaszkai Aleut-szigetek vulkánjai jóval aluszékonyabbak. Most azonban itt is zajlanak az események: ismét működésbe lépett az Aleut-szigetek egyik legaktívabb tűzhányója, a Cleveland.

Bal oldali kép: a Cleveland elhelyezkedése az Aleut-íven belül (a térkép forrása: AVO); jobb oldali kép: a Chuginadak-sziget D-DNY felől, melyen két tűzhányó is található: a Cleveland és a Tana (utóbbi egy vulkáni komplexum) (forrás: Google Earth).

A vulkán már korábban is hírt adott magáról, amikor is július 20-án zöldről (nyugalmi állapot) sárgára (készültségi állapot) emelték a riasztási fokozatot. Ennek alapja az volt, hogy július 19-én és 20-án tartós hőmérsékleti anomáliát észleltek a műholdfelvételeken. Július 21-26. között sűrű felhőzet borította a tűzhányó csúcsrégióját, így sajnos nem tudtak további megfigyeléseket végezni.

Ezután 2011. augusztus 2-án az Alaszkai Vulkán Obszervatórium (AVO) már narancssárgára (figyelmeztetési állapot) emelte a riasztási fokozatot, ugyanis egy kb. 40 m átmérőjű lávadómot figyeltek meg a vulkán kráterében július 29-én. Sajnos kevés információ áll rendelkezésre (a szigeten nincs kiépítve szeizmikus hálózat), csak annyit lehet tudni, hogy a lávadóm valamikor július 7. után kezdhetett el kitüremkedni (ekkor készült ugyanis az utolsó olyan kép, amikor nem borította felhőzet a vulkán csúcsrégióját, és ekkor még nem figyeltek meg lávadóm-aktivitást). A növekvő lávadóm okozza/okozta a műholdfelvételeken július 19. óta észlelt termális anomáliát, ami arra utal, hogy akkor kezdődhetett a lávadóm-kitüremkedés.

Hamis színes műholdkép a Cleveland tűzhányóról 2011. augusztus 7-én, melyen jól látható a kráterben izzó (hőmérsékleti anomáliát jelentő) lávadóm. A zöld vonal a Chuginadak-sziget határvonalát jelöli, a fekete sávok pedig adathiányokat jelentenek. A kép forrása: Rick Wessels (Alaska Volcano Observatory).

A lávadóm-növekedés folytatódásával (ami a hasonló vulkánokon megfigyeltek alapján hetekig-hónapokig tarthat) lávafolyások indulhatnak meg a tűzhányó oldalán, ami veszélyt nem jelentene senkire, ugyanis a Chuginadak-sziget lakatlan. A lávadóm növekedését ugyanakkor robbanásos kitörések is kísérhetik, melyek bármikor, előjelek nélkül bekövetkezhetnek, és kb. 6 km magas (tengerszint felett) hamufelhőket lövellhetnek a tűzhányó fölé (ezzel veszélyeztetve a légi közlekedést). Mindeddig azonban egyelőre csak lávadóm-növekedést észleltek. Az elmúlt napokban kedvező volt az időjárás, így az obszervatórium tagjai közvetlen megfigyeléseket tehettek, illetve fényképeket is készíthettek a növekvő lávadómról:

Bal oldali kép: a gyönyörű, szimmetrikus kúp alakú Cleveland tűzhányó csúcsrégiója 2011. augusztus 8-án (a képet készítette: Kym Yano, National Oceanic and Atmospheric Administration). Jobb oldali kép: a Cleveland 200 m széles kráterében növekedő lávadóm (ami a képen már kb. 60 km átmérőjű) 2011. augusztus 8-án (a képet készítette: Dave Withrow, National Oceanic and Atmospheric Administration).

Habár a Cleveland egy olyan tűzhányó, mely egy távoli, lakatlan kis szigeten található, és azt gondolná az ember, hogy nem okozhat komolyabb problémát, veszélyt senkire és semmire nézve, mégis folyamatosan figyelnünk kell a viselkedését, ugyanis nagyobb robbanásos kitörésekre is képes (VEI=3-as kitöréseket is produkált), melyek során a magasba emelkedő hamufelhők komolyabban veszélyeztethetik a légi közlekedést (a vulkán egy igen forgalmas légi folyosó alatt található). A Cleveland működésének megfigyelése viszont nagyon nehézkes egyrészt az időjárási viszontagságok miatt, másrészt a kiépített szeizmikus hálózat hiánya miatt. A műholdfelvételek nélkül szinte semmit sem tudnánk a tűzhányóról, ezek segítségével szeizmográfok nélkül is detektálható, ha valami készülődik a vulkánon (ezután már helikopterrel megközelítve a tűzhányót, feltérképezhető, hogy mi is történik valójában).

A Soputan tűzhányó kitörésének valódi arca

Az indonéziai Sulawesi-sziget északi részén található Soputan tűzhányó (mely a sziget egyik legaktívabb vulkánja) 2011. július 3-i kitöréséről sajnos elég kevés megfigyelés és információ áll rendelkezésre. A vulkáni hamufelhő magasságáról eltérő számokat olvashatunk: egyes hírforrásokban 5 km-t, más helyeken 6 km-t írnak, viszont a Darwin VAAC jelentése (ami a legmegbízhatóbb!) szerint 46000 láb, vagyis körülbelül 14 km magas volt a hamufelhő július 3-án (ami már igen jelentős ahhoz, hogy komolyabb hatása legyen). Ezt alátámasztja az aznapi műholdfelvétel és az alábbi fénykép is, melyet egy pilóta készített a kitörés kezdete után kb. másfél órával:

A Soputan tűzhányó 14 km-es magasságba emelkedő hamufelhője 2011. július 3-án. A képet készítette: Peter Bosch, pilóta (forrás).

A Soputan hamufelhőjének terjedése a Darwin VAAC modellszámításai alapján: a bal oldali ábra a július 3-i, a jobb oldali pedig a július 4-i előrejelzést mutatja (a fekete folytonos vonallal jelzett terület a 46000 láb (kb. 14 km) magasságban terjedő hamufelhőt modellezi; a szaggatott vonallal jelzett terület a bal oldali ábrán 1500 láb (kb. 450 m) magasságot, a jobb oldali ábrán pedig 15000 láb (kb. 4,5 km) magasságot jelöl).

A tűzhányó körül egy 6 km sugarú veszélyzónát jelöltek ki, ahova tilos belépni. Kitelepítéseket egyelőre nem rendeltek el, mert a vulkánhoz legközelebb fekvő település kb. 8 km távolságban található a tűzhányó csúcsától. A Soputantól kelet-délkeletre lévő falvakban (a Minahasa nevű körzetben) "a hamu elég vastag és ártalmas lehet az egészségre", ezért az Indonéz Vöröskereszt július 3-án, 4-én és 5-én védőmaszkokat osztott ki a lakosságnak. Hamu borítja az egész körzetet, a településekhez vezető utakat kidöntött fák sokasága borítja, több tucat ember szenvedett komoly sérüléseket, akiket kórházba szállítottak. Az ott élő lakosság próbálja megtisztítani az utakat a hamutól és kidőlt fáktól. "A hamu vastagsága a 10 cm-t is elérheti, így nehéz a közlekedés. Ráadásul, helyenként még nagyon forró volt a hamu." E megfigyelések alapján (kidöntött fák, forró hamuüledék) minden bizonnyal piroklaszt-árak zúdultak le a tűzhányó oldalán (ami jellemző a Soputanra, és legutóbbi működése során, 2008-ban, valamint 2005-ben is megfigyelték). A tűzhányótól délnyugatra fekvő Tombatu nevű települést szintén jelentős hamuhullás érintette. A hamufelhő terjedése miatt a Manado városában található repteret július 3-án időszakosan (három órára) lezárták.

Bal oldali kép: egy, a Soputantól 6 km távolságra található település látképe 2011. július 4-én (a kép forrása); jobb oldali kép: Tombatu falu egyik hamuval borított utcája 2011. július 3-án (a kép forrása).

Bal oldali kép: a Soputan vulkán délnyugati irányból nézve 2011. július 3-án (kép forrása); jobb oldali kép: a tűzhányó kelet-délkelet felől 2011. július 4-én (a kép forrása).

A helyi Vulkanológiai és Geológiai Központ és a kormány folyamatos megfigyelés alatt tartja a Soputan tűzhányót, amely akár "növekvő aktivitás jeleit mutathatja".
A Soputan jelenlegi működését az 1991 óta növekedő lávadóm aktivitás jellemzi, melyhez gyakran társulnak robbanásos kitörések és piroklaszt-árak.

Kamcsatkán mindig történik valami

A Kamcsatka-félsziget nemcsak Oroszország legaktívabb területe, már ami a vulkánokat illeti, hanem az egész Földön sincs sok ilyen érdekes hely, ahol szinte minden napra jut egy kisebb kitörés. Az alábbiakban a kamcsatkai vulkánok működését figyelő KVERT anyagaiból szemezgetünk.

A Kizimen közepes robbanásos kitörései folytatódnak, akár 10 km magas hamufelhők is kialakulhatnak egy-egy kitörése során. A hamufelhők - melyek kelet felé 200 km-re is elérnek - a helyi és a nemzetközi légiforgalmat is akadályozhatják, a repülési veszélyességi színkód épp emiatt narancssárga. Számos sekélyfészkű vulkánrengés és remegés sejteti, hogy folyamatosak a kitörések, ezt a műholdképeken megfigyelhető termális anomáliák is alátámasztják.

A Shivelucs sem pihen, lávadómja folyamatosan növekszik, emellett több km magas hamufelhőket is a levegőbe lövell. Február 22-23-án 5,5; 23-24-én 6 km magas kitörési felhőket figyeltek meg. Ez utóbbi alkalommal a hamu 220 km-t sodródott délkelet felé a levegőben. Közepes erősségű szeizmikus tevékenység valamint gáz- és gőzkibocsátás jellemezte a múlt héten a vulkánt, sajnos február 24-től a felhők eltakarták a hegyet. A repülési színkód e hegy környékén is narancssárga a jelentős aktivitás miatt.

Baloldalt: a Kizimen kitörése január 26-án. A hamufelhő mellett jól látható egy piroklaszt ár lezúdulása. Jobboldalt: a Shivelucs kitörése február 24-én.

Folyamatosan hamufelhőket ereget a Karimszkij is. Az akár 6 km magas felhők az alacsonyan repülő gépeket zavarhatják. A hegyet takaró felhőzet csak ritkán oszlik szét, de a műholdképek és a szeizmikus adatok alapján egész múlt héten aktív volt a tűzhányó, e területen is a narancssárga repülési színkód van érvényben. Február 22-én északnyugat felé sodródó hamufelhőt figyeltek meg, mely 38 km-t utazott a levegőben.

Gyengébb aktivitást mutatott az elmúlt héten két másik vulkán, a Gorelij és a Bezimjannij. Mindkét vulkán esetében sárga repülési színkód érvényes, mivel a felettük lévő ritka hamufelhők esetleg veszélyeztethetik a repülőgépeket. Közepes-gyenge aktivitásukat a szeizmikus adatok és a csúcskrátereket lefedő műholdképeken látható termális anomáliák jelzik. A Bezimjannijon a ritka hamufelhők mellett megfigyelték a túzhányó lávadómjának folyamatos növekedését is.

Az említett tűzhányók működéséről gyönyörű képeket láthatnak a KVERT jóvoltából:
Kizimen
Shivelucs
Karimszkij
Bezimjannij
Gorelij

Frissítés: Kirishima, Kizimen, Galeras és Kilauea; a Hét Vulkán Képe

Kirishima:

A Shinmoe-dake tűzhányó kráterében kitüremkedett lávadóm 2011. január 31-én (a kép forrása: daylife).

A Kirishima vulkáncsoport Shinmoe-dake nevű tűzhányójának január 26-án kezdődött kitörése (egy szép műholdfelvétel a 26-i hamufelhő terjedéséről) továbbra is folytatódik, melyről azóta számos híradásban hallhattunk, illetve rengeteg nagyszerű kép és videófelvétel készült (összefoglalók az eseményekről). A vulkán kráterében egy lávadóm türemkedett ki az elmúlt pár napban, melynek rendkívül gyors volt a növekedése: mára már 500 méter az átmérője (a kráter egészének 40%-át tölti ki), és magassága eléri, sőt már inkább meg is haladja a kráterperem magasságát. A lávadóm közepének közelében a hőmérséklet már elérte a ~914 Celsius fokot. A mai nap folyamán közel 1000 helybeli lakost figyelmeztettek, hogy keressenek biztonságosabb helyet, és kijelöltek egy zónát is a tűzhányó körül, ahova tilos bemenni. A webkamerákon jelenleg az éjszakai sötétségben izzó lávadóm látható.

A Shinmoe-dake kráterében izzó lávadóm működése 2011. január 31-én (a kép forrása: Kirishima webkamera).

Kizimen:

A Kamcsatkai-félszigeten található Kizimen tűzhányón jelenleg már csak narancssárga a riasztási fokozat (a legnagyobb, piros fokozatnál eggyel gyengébb), továbbra is erős a szeizmikus aktivitás, és minden nap erős termális anomáliát észlelnek. A hamufelhők múlt héten közel 10 km magasra (tengerszint felett) emelkedtek, melyek több mint 324 km távolságba terjedtek a vulkántól nyugati, déli és keleti irányba.

Bal oldali kép: a Kizimen oldalán lerohanó piroklaszt ár, valamint a tűzhányó fölé emelkedő szürke hamufelhő és fehér gőzfelhő 2011. január 26-án (a képet készítette: Igor Shpilenok); jobb oldali kép: 2011. január 26-i műholdfelvétel a Kizimen hamufelhőjének terjedéséről (a kép forrása: NASA Earth Observatory).

Galeras:

A kolumbiai Galeras tűzhányón január 26-án narancssárgára emelték a riasztási fokozatot, mivel rendkívül megnőtt a szeizmikus aktivitás a vulkán alatt. Az INGEOMINAS (Kolumbiai Geológiai és Bányászati Intézet) szakembereinek elmondása szerint a szeizmogramokon tornillo-k figyelhetők meg, melyek arra utalnak, hogy magma emelkedik fel a földkéregben. Ennek alapján bejelentették, hogy napokon vagy heteken belül bekövetkezhet a kitörés. Megkezdődött a vulkán környezetében élő ~8000 ember kitelepítése.

Kilauea:

Egy fantasztikus videó (a webkamerák felvételeiből) tekinthető meg a hawaii Kilauea tűzhányó kalderájában található Halema'uma'u kráterben zajló eseményekről. 2011. január 17-én és 21-én a Halema'uma'u kráter faláról számos nagy kőzetdarab szakadt le, és zuhant a mélyben fortyogó lávatóba. Ennek következtében kisebb robbanások történtek, amelyek lávafröccsdarabokat szórtak ki a kráter peremére.

Webkamerakép a Halema'uma'u kráter mélyén fortyogó lávatóról, amint kisebb-nagyobb kőzetdarabok hullanak bele a kráterfalról 2011. január 17-én (a kép forrása: Hawaiian Volcano Observatory).

Végül a Hét Vulkán képe sorozat eheti tagja, a Stromboli:

Egy erőteljes robbanás (lávatűzijáték-kitörés) az olaszországi Stromboli tűzhányón, mely izzó lávacafatokat lövell a levegőbe 2010 novemberében. Továbbá, a fényképen több izzó kis kürtő látható a kráterben, melyek váltakozó aktivitást mutatnak (a képet készítette: Thorsten Boeckel).

Tűzhányók Indonéziából, a Fülöp-szigetekről és Kamcsatkáról

*

A Hét Vulkán Képe sorozat eheti (45.) nyertese természetesen a Merapi:

A Merapi egyik völgyében lezúduló piroklaszt ár 2006. május 27. reggelén, közvetlenül azután, hogy egy erőteljes földrengés következtében több, mint ezer ember vesztette életét. A képet készítette: Martin Rietze.

A Merapi ugyan kicsit "megnyugodott", de továbbra is pöfékeli magából a hamut, ami késéseket és járatkimaradásokat okoz a repülőgép-forgalomban. Surono mindenkit figyelmeztet, hogy a vulkáni aktivitás továbbra is erős (még mindig a legmagasabb készültségi fokozat van érvényben), és fenntartják a tűzhányó körüli 20 km átmérőjű veszélyzónát mindaddig, amíg a veszélyes laharok több, mint 16 km-es távolságba eljutnak. Az otthonaikból kitelepített embereket arra kérik, hogy egyelőre maradjanak az ideiglenes menedékhelyeken, és kövessék a helyi hatóságok utasításait. A halálos áldozatok száma sajnos továbbra is egyre növekszik a mentőcsapatok munkája során, jelenleg már összesen 191. A CNN honlapján található egy videó a Merapi hamujával borított Yogyakartáról (a felvételt James Reynolds készítette), a NASA Earth Observatory honlapján pedig egy nagyszerű felvétel a tűzhányó által kibocsájtott kén-dioxid gáz elterjedéséről.

A Fülöp-szigeteki Bulusan vulkánnál megkezdődtek a kitelepítések, senki sem maradhatott a tűzhányó körül kijelölt 4 km átmérőjű veszélyzónában. Eddig 116 embert telepítettek ki. A helyi obszervatórium honlapján folyamatosan, naponta többször is frissítik a jelentéseket. Az uralkodó széliránynak megfelelően elsősorban a vulkán ÉNY-i és DNY-i oldalán található településeken észleltek hamuhullást. A tegnapi mérési eredmények alapján az átlagos kén-dioxid kibocsátás 135 tonna/nap, mely még a normál érték (500 tonna/nap) alatt marad. A november 9-i robbanásos kitörések során kiszórt hamuból vett minták vizsgálata alapján a PHIVOLCS továbbra is azt jelentette, hogy a hamuszemcsék idősek, friss magma anyaga még nem érte el a felszínt. A várható esőzések azonban növelik a laharok veszélyét a tűzhányó környékén, valamint áradásokat és földcsuszamlásokat is okozhatnak.

Végül pár szó a Kamcsatka-félsziget egyik legnagyobb és legaktívabb tűzhányójáról, a Shiveluchról. Friss képek találhatók a KVERT (Kamchatkan Volcanic Eruption Response Team) honlapján a Shiveluch jelenlegi állapotáról, illetve további nagyszerű felvételek tekinthetők meg a vulkánról 2009 márciusáig visszamenőleg. A 2010. október 27-i nagy kitörés során a Shiveluch lávadómjának több, mint a fele eltűnt. A vulkán K-DK-i oldalán lezúduló piroklaszt ár 15 km-es távolságba jutott, és elpusztított egy erdőt a Bekesh folyó völgyében (erről szintén remek felvételek láthatók az előbb említett honlapon). Az alábbi két képen jól látható a lávadóm kitörés előtti és utáni állapota:

A Shiveluch lávadómja október 7-én...

...és november 10-én. A képek forrása: KVERT.

Október 31-én, illetve november 1-jén és 4-én a hamufelhők 5,8 km-es magasságba (tengerszint felett) emelkedtek, és 400 km távolságba jutottak DK-felé. November 1-jén és 2-án fumarola tevékenységet is észleltek, majd 4-9-én a Tokyo VAAC 4,5-7,5 km magasságba (tengerszint felett) jutó hamufelhőket jelentett, melyek É-, DK- és D-i irányban terjedtek.

Merapi: Miért és miért így tört ki az indonéziai szigetvilág legveszélyesebb vulkánja?

Miért annyira veszélyes a Merapi és mivel magyarázható a keddi kitörése? Röviden, néhány gondolat erről.
Indonéziában több mint száz aktív tűzhányó van és azt is tudjuk a közelmúlt eseményeiből, hogy gyakoriak a sokszor nagy magnitúdójú földrengések. Ennek oka a lemeztektonikai elhelyezkedésben van. Az indonéziai szigetvilág alatt az Ausztrál kőzetlemez egy görbült sík mentén az Eurázsiai-lemez alá bukik. Ezt szubdukciónak nevezzük. A folyamat lényege, hogy a nagyobb sűrűségű kőzetlemez (ebben az esetben az Ausztrál kőzetlemez) kb. 40-60 fokos szögben behatol a földköpenybe. A földköpeny anyaga szilárd, de a magas hőmérséklet és a nagy nyomás miatt némileg plasztikusan viselkedik, ezért a hideg kőzettest "bele tud merülni". A folyamat meglehetősen lassú és időszakos. Ez azt jelenti, hogy átlagosan évente néhány centiméter a mozgás. Valóságban azonban az történik, hogy néhány évente, évtizedenként, vagy máshol esetleg csak évszázadonként zökken egyet lefelé a kőzetlemez (ez nem azonos a földkéreggel, ez a litoszférát más néven kőzetburkot jelenti, ami a földkéreg és a földköpeny legfelső, merev része). Az elmozdulás ilyenkor akár méteres nagyságrendű is lehet! Ilyenkor hatalmas energia szabadul fel, előfordul, hogy a felül lévő lemez függőlegesen felfelé mozdul el és ha ez tenger alatt történik, akkor pusztító szökőárt indíthat el. Ez tehát vázlatosan a földrengések oka.
A sok vulkán pedig azért van, mert a lefelé hatoló kőzetlemezből a magas hőmérsékleten és nagy nyomáson eltávoznak az illóanyagok, például a a víz és bejut a felette lévő földköpeny-ékbe. Nagyjából 100 km mélységben már olyan a kőzetek szerkezete, hogy a vizes oldatok el tudnak felfelé távozni. A vizes oldatok csökkentik a földköpeny anyagának az olvadáspontját, ami fokozatos olvadást indít el (azaz nem a lebukó kőzetlemez olvad meg!). Ezzel magyarázható, hogy miért annyira vízgazdagok a szubdukciós övezetekben feltörő magmák és a vulkánok miért csak egy szűk sávban fordulnak elő, nagyjából 100-120 km-re az alábukó kőzetlemez felett!

Magmaképződés és vulkáni kitörés a kőzetalábukási (szubdukciós) zónákban

A feltörő magmában nagy mélységben még oldott állapotban vannak az illóanyagok, mint például a víz, a szén-dioxid és a kén-dioxid. Azonban ahogy tör felfelé a magma, úgy ahogy egyre kevesebb nyomás nehezedik a kőzetolvadékra, illetve ahogy kristályosodik a magma, az illóanyagok oldhatósága lecsökken és gázbuborékok formájában válnak ki. A magmában egyre több és egyre nagyobb gázbuborék lesz. Ahogy a magma a felszín közelébe ér, a felső része szinte már felhabzik a sok gázbuboréktól, esetenként több mint 70%-ban gázbuborékból áll. Ez hatalmas belső nyomást jelent. Amennyiben a kürtő el van zárva, úgy ez a nyomás érvényesül (olyan, mintha egy lezárt pezsgős palackot rázunk addig, amíg.... senki ne próbálja ki!!) olyannyira, hogy az egész hegyet felnyomja. Amint korábban írtuk, a Merapi felszíne október 24-én egy nap már 42 centimétert emelkedett! Emellett, folyamatosan pattannak ki a földrengések is, részben ahogy repeszti a magma a kőzeteket, részben ahogy a gázbuborékok mozognak. Ez egy ideig megy, de nem sokáig, mert a hatalmas belső nyomás órási robbanással szabadul fel.

A magma ahogy közelít a felszínhez szinte felhabzik, a kürtőcsatornában úgy néz ki mint egy sör...

A vulkáni kitörés jellege attól is függ, hogy ez a robbanás hol következik be? A Merapi esetében a magmahab valószínűleg már nagyon közel lehetett a felszínhez és a kürtőt lezáró, korábbi kitörési időszakokban kialakult lávadómot egyszerűen szétvetette. A robbanás alapvetően déli irányba zúdította ki a magmába zárt magas hőmérsékletű gázanyagot és a milliméternél kisebb nagyságra szakadt magmafoszlányokat, valamint a lávadóm ripityára tört apró darabjait. Ezt nevezzük izzófelhőnek, összefoglaló nevén piroklaszt-árnak (piroklaszt="tűzi eredetű törmelék")! Ez az anyag hatalmas sebességgel rohant le a hegy déli oldalán, elsősorban a völgyekben, de a gázokban koncentráltabb részei átcsaphattak a völgyoldalakon is. Az égési sérültek valószínűleg a piroklaszt-ár oldalsó részén lehettek. Sokakat azonban az izzófelhő központi része kapott el, ahol nincs menekvés...
A Merapi életében ez nem egy szokványos kitörés volt. Általában, a vulkán belsejében felfelé törő magmából ki tudnak szabadulni a gázok és így, egy gázokban már szegény, nagyon nehezen mozgó, sűrű lávaanyag türemkedik ki a kürtőből, aminek lávadóm a neve. Ez a lávadóm olykor akkorára nő, oldala annyira meredek lesz, hogy saját súlya alatt részben vagy teljesen összeomlik. Ezekhez az eseményekhez kapcsolódnak a meredek hegyoldal völgyeiben lerohanó izzó törmeléklavinák, amelyek maximum 10 km távolságba jutnak.

A meredek oldalú lávadómról időszakosan kisebb-nagyobb darabok szakadnak le és izzó törmeléklavinákat okoznak. Rajz: H.U. Schmincke: Volcanism c. könyvéből

Merapi: vörös riasztás

Frissítés (17:00):
A hírügynökségi jelentések alapján úgy tűnik a magma elérte a felszínt, a hatóságok közel 12 ezer emeber kitelepítését kezdték meg a vulkán 10 kilométeres körzetéből. A kilepítettek száma azonban elérheti majd a 40 ezret is! Rövid videóbejátszás megtekinthető a Reuters webhelyén.

Reggel 10 órás hír
Az előző héten folyamatosan követtük a Merapi tevékenységét. beszámoltunk arról, hogy fokozatosan emelik a riasztási fokot. A legfrissebb híradások szerint most már a legmagasabb, vörös riasztás van érvényben, azaz a tűzhányó bármikor kitörhet. A hétvégén nagyon felerősödtek a földrengések, amelyek összefüggésbe hozhatók a magma emelkedésével. A hegy felszíne október 24-én már 42 centimétert emelkedett, ami szintén a magma nyomásával magyarázható.
A vulkáni működés várható lefolyásáról megoszlanak a vélemények. A helyi vulkanológiai központ vezetője, Sri Surono, arra figyelmeztet, hogy a vulkán akár robbanásszerűen is kitörhet, úgy mint 1930-ban, ami a legrosszabb eshetőséget jelenti (akkor 13 falut pusztított el a kitörés, ami közel 1400 halálos áldozattal járt). A tűzhányó "normális" működése azonban lávadóm kitüremkedés és kisebb-nagyobb lávadóm-összeomláshoz kapcsolódó izzó törmeléklavinák lezúdulása a környező völgyekben. A híradásokban megjelenő lávafolyás nagy valószínűséggel ezeket az izzó törmeléklavinákat jelenti, amelyek 7-10 kilométer távolságban okozhatnak veszélyt. A The Jakarta Post legfrissebb jelentése már ilyen "lávafolyásról" ad hírt, ami arra utalhat, hogy lávadóm türemkedik ki a tűzhányó tetején. A webkamera képek szerint jelenleg a Merapit sűrű köd borítja.
A Tűzhányó blogon folyamatosan követjük és kommentáljuk a Merapi működését.

Merapi, 2006. Forrás: AP fotó

Santiaguito (Guatemala) kitörés április 26-án

Április 26-án, hétfőn kitört a guatemalai Santiaguito vulkán. A vulkáni hamufelhő 9 kilométer magasságba jutott fel. A vulkáni hamueső jelentősen csökkentette a látási viszonyokat, a környék iskoláit bezárták, a vulkán körüli 20 kilométeres körzetben repülési tilalmat vezettek be.

Kedden a kitörési felhő részleges összeomlása vulkáni törmelék árakat (piroklaszt ár) zúdított le a tűzhányó déli oldalán lévő völgyben. Hasonlóan erős vulkáni kitörés itt utoljára 1989-ben volt, amikor szintén repülési korlátozásokat kellett bevezetni.
A guatemalai Santiaguito vulkán viszkózus lávadómok együtteséből áll, amelyek a Santa Maria vulkán széles kráterében épültek fel. Ezek közül jelenleg az El Caliente lávadóm aktív.
A lávadómok 1922 óta épülnek a Santa Maria hatalmas (VEI=6, a 20. század egyik legnagyobb vulkáni kitörése volt!) 1902-es kitörése után visszamaradt kráterében. Akkor a tűzhányó legalább már 500, más források szerint több ezer éve (!) nem mutatott aktivitást. A környező lakosok nem gondolták, hogy a Santa Maria még kitörhet, a földrengések erre nem szolgáltak figyelmeztető jelként, mert ezek amúgy sem ritkák itt. A kitörést megelőzően bő fél évvel kezdődtek el a földrengések. A vulkán október 24-én tört ki és több mint 5 köbkilométer mennyiségű vulkáni hamut bocsájtott ki, ami mintegy 270000 négyzetkilométer területet borított be. A vulkáni hamut többezer kilométer távolságban is észlelték. Több mint 5000 ember esett áldozatul és még több ezren haltak meg ezt követő maláriában. Egyes források szerint a vulkáni kitörés következtében elpusztultak a környék madarai is és emiatt jelentősen elszaporodtak a szúnyogok. Ez utóbbi azonban lehetséges, hogy a környező vízhálózat megváltozása miatt következett be. A kitörést követően a tűzhányó délnyugati oldala megsemmisült és ezen a széles sebhelyen jöttek létre később a lávadómok.
Az alábbi képek a Santiaguito lávadóm együttest mutatják, továbbá a Caliente lávadóm jellegzetes robbanásos kitörését. Érdekes megfigyelni, hogy egy gyűrű alakú repedések mentén tör fel a vulkáni hamu. (Képek forrása: Richard Roscoe, Photovolcania)

Ugyanezt az érdekes kitörési típust mutatja egy 2008-ban készült holland amatőr felvétel is (Forrás: http://www.youtube.com/watch?v=Cy58xijSZlg).