"Elfeledett" Hawaii

Ha valakivel tűzhányókról beszélgetünk, biztos, hogy elsők között kerül szóba Hawaii, hiszen valamilyen módon a vulkanológia egyik bölcsője, bolygónk egyik legaktívabb vulkáni területe és talán az is elmondható, hogy az itt zajló kitörések a leglátványosabbak között vannak. Mégis, ritkán kerül be a hírekbe az itt zajló vulkáni működés. Persze - szerencsére - ezek a kitörések nem okoznak katasztrófát és így nehezen ütik át a társadalom ingerküszöbét, a szépség, a vulkáni működés látványossága, egy megállás nélkül zajló vulkáni esemény pedig sajnos nem sokakat érdekel. A hawaii Nagy-szigeten (Big Island) immár 31 éve óta szakadatlanul folyik a vulkáni működés. A Pu'u 'O'o - Kupaianaha kitörés 1983. január 3-án kezdődött és azóta több mint 4 köbkilométer térfogatú (ez több mint kétszerese a Balaton víztérfogatának) láva került a felszínre, ami 128 négyzetkilométer területet öntött el. A vulkáni működésnek számos fordulata volt, legutolsó tavaly november táján, amikor a korábbi, gyakoribb déli lávafolyásokkal szemben, északkelet felé indult el egy lávafolyam. Ezt a szakemberek Kahauale'a 2 lávának nevezték el. Bár iránya lakott területek felé mutat, a kitörés intenzitása (időegység alatt felszínre került magma mennyisége) jelenleg kicsi, így a mostani intenzitás értéket tartva még több mint egy év kellene, hogy elérje Pahoa-t. A lassan előrehaladó lávafolyam frontját az erdős területen kisebb, felcsapó tüzek jelzik.

A hawaii Pu'u 'O'o - Kupaianaha kitörés immár 31 éve folyamatosan zajlik. Tavaly novemberében a korábbi délkeleti folysáiránnyal szemben, most északkelet felé indult el egy lávafolyam, amit Kahauale'a 2 lávának neveztek el. Alul a lávafolyás erdőtüzekkel jelzett haladási frontja. Térképek és Fotó: HVO

Mindeközben a Pu'u 'O'o kráterében egy kisebb, kb. 15 méter átmérőjű lávatavacska alakult ki. Az alulról érkező gázok egyfajta gázdugattyúként emelik meg a lávafelszínt és a gázok lávaspriccelés közben távoznak, majd kezdődik minden elölről. E különleges folyamatot követhetjük nyomon a HVO látványos QuickTime videofelvételén. 2008 óta a vulkáni működésnek egy friss eleme a Kilauea központi kalderájában lévő Halema`umu`u beszakadásos kráterben kialakult lávató, aminek sejtelmes, vöröslő fényeit Leigh Hilbert remek fotóin láthatjuk:

Fantasztikus vörös fények az éjszakában a Halema`umu`u beszakadásos kráterben lévő kis lávató felett. Fotó: Leigh Hilbert

Végül, még egy évforduló közeleg: éppen elindult a Pu'u 'O'o kitörés 1983 elején, amikor bő egy évre rá, 1984. március 25-én, azaz 30 éve, a Mauna Loa pajzsvulkánon hasadt fel a földfelszín, és csapott ki mintegy 20 méter magas lávafüggöny. A kapcsolódó lávafolyam Hilo városa felé indult el, de még bőven a település előtt megállt, köszönhetően annak, hogy a lávacsatorna oldalsó gátfala (úgynevezett 'lava levee') beszakadt és ezzel két kisebb párhuzamos ágra vált el a lávafolyam. Ez a kitörés volt a Mauna Loa eddigi utolsó vulkáni működése. A szokatlanul hosszú szunnyadási időszak úgy tűnik egy új szakaszt jelent e hatalmas vulkán működésében.

Mintegy 30 éve, 1984. március 25-én, a Mauna Loa felszínén megnyíló hasadékból 20 méter magasra csapott fel a lávafüggöny. Előtérben a HVo egyik vulkanológusa. Fotó: HVO

Az elmúlt bő 150 évben 39-szer tört ki a Mauna Loa, ami átlag 4 éves szüneteket jelent. A kitörések nagy része azonban 1832 és 1950 között történt, amikor átlag 3 évente voltak a vulkáni működési szakaszok. 1950 óta azonban csak két alkalommal éledt fel a tűzhányó: 1975-ben és 1984-ben. Az eltelt 30 év bizony még így is hosszúnak tűnik, mondhatni azt is, hogy talán itt is az ideje az újabb kitörésnek, de a vulkánok nem így működnek, azaz nem szeretik a matematikát... Aminek el kell jönnie, az el fog jönni és a hosszú szunnyadás arra azért figyelmeztet, hogy jó résen lenni! A Mauna Loa felszíne 1984 óta lassan domborodik, azaz van alulról érkező nyomás, van magma felhalmozódás a mélyben. Egyelőre a földrengések száma még bőven elmarad attól, ami megelőzte a legutolsó kitöréseket, azaz még nem kezdődtek meg az előkészületek. Az idő előrehaladtával azonban egyre nagyobb a valószínűsége egy újabb színielőadásnak. A kérdés az, hogy vajon ehhez el kell csendesülnie a jelenleg folyó Kilauea kitörésnek vagy egymás mellett is történhet a természet e különleges folyamata?

Nyamulagira: lesz-e újabb lávató?

Előző szombaton képes beszámolón keresztül gyönyörködhettünk egy dinamikusan élő lávató tevékenységében. A lávatavak kialakulásához speciális körülmények szükségesek, nem véletlenül olyan ritkák. Jelenleg a két legaktívabb és leginkább szemet gyönyörködtető lávató Afrikában van: az Erta Ale és a Nyiragongo vulkánokon, de esetenként látványos fejleményeket mutat a Hawaii Nagy Szigeten lévő Halema'uma'u és a Pu'u O'o is. A lávatavak többnyire néhány évig vagy néhány évtizedig maradnak fenn. Ekkor folyamatosan érkezik a kis térfogatú magma utánpótlás, ami felkavarja, "életben tartja" a lávatavat, olyan ez, mikor takaréklángon tartjuk melegen a levest. Ha elfogy a magma, a lávató lassan (a Kilauea Iki lávató esetében kb. 30 éve alatt) megszilárdul. Eközben összezsugorodik, így felülete kissé besüpped. A Nyiragongo ördögi torka mellett nem messze emelkedik a Nyamulagira (vagy más néven Nyamuragira), ami tavaly novemberben hívta magára figyelmet, amikor a vulkán északkeleti oldalából felspriccelt az izzó láva (Kimanura kitörés) és néhány hónap alatt egy új vulkáni kúp épült fel. A vulkáni működés februárban befejeződött, azonban nem kizárt, hogy csak időlegesen...
Február 24-én földrengésrajokat regisztráltak a szakemberek, amelyek most már a kráter alól származtak (emlékezzünk, mintha hasonló történt volna az Eyjafjallajökull esetében is 2010 tavaszán). A vulkáni működés a tűzhányó oldalában ezzel megszűnt, a központi kráterből viszont erőteljes kénes gázkiáramlás indult meg, ami a környéket záptojásra emlékeztető szaggal telítette meg. A gorilla.cd leírása szerint áprilisban már látható módon "felgőzölgött" az egykor lávatavat rejtő beszakadásos kráter: belsejéből erőteljes gázkiáramlás zajlik és oldalából is dőlnek ki a vulkán gázok. Meg kell jegyezni, hogy az erőteljes kénes gázkiáramlás nem szokatlan e helyen, a Nyamulagira az egyik leginkább légkör szennyező tűzhányók közé tartozik a kéndioxid kibocsátás szempontjából.

A Nyamulagira és a Nyiragongo vulkánok elhelyezkedése az Kelet-Afrikai hasadékrendszer nyugati ágában. Forrás: Richard Roscoe - Photovolcania

A Nyamulagira (Nyamuragira) krátere április 19-én: a beszakadásos kráterből erőteljes kénes gázkiáramlás figyelhető meg. Forrás: gorilla.cd

A beszámoló szerint a helyi vulkanológusok nem zárják ki a lehetőségét, hogy mindez azt jelezheti, hogy a vulkáni működés a központi kráterre tevődik át és akár egy újabb lávató alakulhat ki. Utoljára 1938 és 1940 között "csobogott' lávató a tűzhányó kráterében, amikor kezdetben még a kráter szélét is nyaldosta az izzó láva. Ez időszak alatt mintegy 200 millió köbméter bazaltos magma jutott a felszínre. 1940-ben aztán egy része hirtelen visszafolyt és a lávató lassan megszilárdult. Vulkanológiailag mindenképpen egy izgalmas fejlemény lenne, ha rövidesen egy újabb lávató kialakulását követhetnénk nyomon! A magma már biztosan a felszín közelében van...

A Nyamulagira (Nyamuragira) krátere 2011. februárjában a megszilárdult lávató felszínével és idén márciusban. Forrás: gorilla.cd

Az Erta Ale lávató bűvöletében - "mert ott van"!

Miért mennek sokan potenciálisan veszélyes aktív tűzhányókhoz, miért vonzza az embereket a szemet gyönyörködtető vagy éppen a pusztító vulkáni működés látványa? A megismerés, a felfedezés hajtóereje! Látni a Föld "életjelenségeit", megtapasztalni ezt a hátborzongató, dinamikus és örökké változó folyamatot! Ez örök élményt ad! Sokan ezért kellnek útra, ezt látni kell - "mert ott van"! Ez utóbbi híres mondás George Mallorytól származik, amikor azt kérdezték tőle, miért indul megmászni a Mt. Everestet. "Mert ott van!" Mert ott kell rajta lenni! Mallory 1924-ben elindult meghódítani a Mt. Everestet, azonban máig tisztázatlan, hogy sikerült-e neki és társának Sandy Irvinenek. Holttestét csak 1999-ben találták meg.
A hegymászás veszélyes dolog, ahogy a vulkánok, a vulkánkitörések megtekintése is. Az embereket azonban hajtja a megismerés, a felfedezés ereje! Fábián Tamást egész életében az hajtotta, hogy hegyeket másszon meg, megismerje a Föld természeti gazdagságát, rácsodálkozzon a Föld fantasztikus folyamataira és mindezt továbbadja, megossza másokkal. Ezért indult el barátjával, Dr. Szabad Gáborral, hogy átélje az Erta Ale lávató csodáját. Amit egy ilyen felfedezésre született embernek látnia kell! Sajnos, az expedíció tragikus véget ért, mindketten az emberi vak düh áldozatául estek...
A megismerés, a felfedezés hajtóereje! Amikor Fábián Tamásék a lávató felé tartottak, már további csoportok szervezték oda útjukat. A tragikus esemény miatt fokozottabb lett a katonai biztosítás, ezért a Dr. Pécsi Ágnes egyiptológus által szervezett út programját nem változtatták meg. "Mert ott van", mert a Föld e különleges természeti csodáját látni kell, meg kell tapasztalni a vöröslőn izzó, folyamatosan változó lávató élményét, a felcsapó lávacafatok látványát, a Föld eme dinamikus erejét! Fábián Tamás életszemlélete is benne van mindebben és ez az út az ő megismerés vágyának is méltó emléket állít.
Az út előtt a csapat egyik tagjával és annak vezetőjével is hosszan beszéltünk. Érintettük természetesen a biztonsági kérdéseket, de természetesen azt is, hogy mit is érdemes megfigyelni az Erta Ale lávatavának szélén állva, milyen módon lehet hozzájárulni ahhoz, hogy a szemtanúk hitelességével lehessen beszámolni arról, hogy mi folyik a Föld hét aktív lávatavának talán legnagyszerűbbikében. Dr. Pécsi Ágnessel megegyeztünk abban, hogy ahogy a csapat visszatér az Erta Ale-ról, a Tűzhányó blogban részletes beszámolót adhatunk az élményekről. Ez megtörtént és megkaptuk a részletes leírást, csodás képekkel. Az alábbiakban vágatlanul adjuk mindezt közre. Habár a szöveg a szokottnál hosszabb, mégis hitelesen adja vissza egy utazó élményeit. A leírásban nemcsak az utazó megfigyeléseinek pontos dokumentálása és a szépre való rácsodálkozása tükröződik, hanem benne vannak azok az értékes megfigyelések, amik az előzetes vulkanológiai tárgyú egyeztetéseink alapján születtek és amelyek értékes tudományos megfigyelésekként is szolgálnak arról, hogyan működik jelenleg az Erta Ale lávatava. Akinek pedig a leírás felkeltette érdeklődését, álljon itt Dr. Pécsi Ágnes meghívója:

2012. április 28-án szombaton délután 16.00 órától a Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetemen (II.ker. Zsigmond tér 8.I.em.14.) vetítéssel egybekötött előadást tartunk etiópiai utazásnkról. Ott fogjuk levetíteni a filmet és képeket. Mindenkit szeretettel várunk, akit szakmai szemmel (és laikusként) érdekelnek „kalandjaink”.
Nekem életem egyik legnagyobb élménye volt!

Az Erta Ale lávatava 2012. március 10-én. Fotó: Varró János

Dr. Pécsi Ágnes beszámolója az Erta Ale lávatavához tett utazásról és az ottani megfigyelésekről:

Addisz Abebábol repülőgéppel indultunk Mekelébe (Tigray állam). A Hotel Axum kertjében vettek fel bennünket a dzsipek (4 ember egy kocsiba egy-egy helyi (afar vagy tigray) vezetővel. Az ötödik kocsi hozta magával a szakácsot, idegenvezetőnket, és a későbbiekben ebbe a kocsiba ültek be az afar helyi idegenvezető és két fegyveres kísérőnk, összesen öt ember. Az összes kocsi tetején és csomagtartójában hálózsákok, főzőedények, rengeteg víz, műanyagszékek és asztalok, szivacsmatracok és az utazás összes kelléke elfért a csomagjaink mellett. (Visszaérkezésünket követően volt nagy nevetés: én is a bőröndömben váltás ruhákat, fehérneműt, tisztálkodószereket!!!-ha-ha-ha…vittem, a többiek is négy napra készültek. Semmire sem volt szükségünk, csak az illatosított arclemosó, tisztálkodó, stb. tőrlőkre, meg a váltás fehérneműre, zseblámpára, jó cipőre, kényelmes nadrágra. Vizet mosakodásra a négy nap alatt egyszer láttunk: egy 10 literes sárga kannában kaptunk tizenhatan arc- és kézmosáshoz. Kevéske – bár elegendő ivóvizünket nem pazaroltuk mosakodásra, kizárólag fogmosásra.)

Miután elhagytuk Mekelét, kb. 45-50 km után letértünk jobbra a főútról Berhaile felé, és kezdődött a köves, homokos, igaziból karavánút, és ez így volt az egész Afar államban. Ahol a kanadaiak és nem tudom milyen nemzetiségűek bányászati koncessziót kaptak, ott óriási léptékű útépítés indult meg, hatalmas gépekkel, helyi munkások hadának foglalkoztatásával. Jövőre talán már elkészül az út egy szakasza. Útközben végtelen tevekaravánokkal találkoztunk, amelyek az Asale-tavi sómezőkről viszik el öt nap alatt Mekeléből a sótömböket, visszafelé pedig hozzák a megélhetéshez szükséges alap dolgokat. A sok teve mellett található kis számú tevehajcsár kezét nyújtva vízet kért, de nem tudtunk nekik adni. (A gyerekek pedig az üres műanyag üvegeket kérték mindenhol, amelybe tejet, mézet, vizet, stb. tesznek. Igaziból azért nincs még teli szennyezve Etiópia műanyag butykosokkal.) Csodálatos, sokszínű (bár az uralkodó szín a szürke volt) és változatos kőzetek, hegyek és mély hasadékvölgyek váltották egymást. Berhaile környékén gyönyörű „kőerdőket” láttunk: (egy hegyet beborító szilárdabb kőzet az inszoláció hatására szabályos méretű és formájú darabokra hasad), ebből végig az egész Danakil depresszióban gyönyörű épületeket, kerítéseket, karámokat, stb. építenek, úgy rakják őket össze, hogy a sima felük nézzen kifelé szabályos egyenes építési vonalat alkotva, a befelé néző egyenetlenséget pedig úgy tüntetik el, hogy kb. 3-4 cm átmérőjű nádszálakat helyeznek szorosan egymás mellé, és gyékényszőnyeggel takarják vagy úgy hagyják. (Ezt a technikát alaposan megfigyelhettük Berhailében egy kis étteremben, ahol - valóban - jéghideg sört, colát és vizet kaptunk, no meg az ebédünket: hatalmas zsemlében tojásrántottát.) Berhailében több, mint egy órát vártunk a fegyveresünkre, meg az „Afar Police” feliratú sapkát és egyeruhát viselő helyi rendőrünkre, akiket mindenkinek bemutattak, kezet fogtunk velük.
Innen mentünk tovább Hamedala felé, végig a „világ legforróbb és legbarátságtalanabb” vidékének nevezett Danakil mélyföldön. Aki ezt írta az útikönyvekbe, az nem szereti a követ, én változatlanul azt mondom a maga rideg kopárságban, deflációs medencéivel, szikláival, köveivel, inszolációs aprózódások kőfolyásaival, homokdűnéivel, vízmosások szabdalta alacsony növésű ligetecskéivel, stb. csodálatos – bár turista-szemmel nem látványos - vidék. Azzal viszont egyetértettünk valamennyien a szállásunkra megérkezvén, hogy emberi életre, tartós lakhatásra alkalmatlan az egész vidék! A hamedalai kemping a maga nemében „romantikus” volt: éjszaka a csillagos égbolt alatt, ágyakon, matracon, hálózsák tetején (hajnalfelé kicsit hűvös lett). A vacsora ízletes leves, tészta, zöldség és dinnye volt, amit kávéval, teával öblítettünk le. (A Húsvét előtti igen szigorúan vett nagyböjt miatt húst nem kaptunk.).

Másnap hajnalban indultunk Erta Ale felé. Dodomot érintenünk kellett. A homokdűnék között, az alig két-három méter magas gyér növényzetben elszórtan két-három vagy akár tíz-húsz fából, gyékényből épített kunyhó adta ki a települést: Dodomot. A kunyhókat a következő technikával – négy nap alatt -készítik a nők: középre levernek egy cölöpöt, és erre egy darab szizál-kötelet kötve megrajzolják a kör alakú alapot. Szabálytalan formájú, egyenes és göcsörtös faágakat, fiatal fatörzseket vernek, fúrnak le a földbe, követve a kör- formát, elég sürűn „szőve” ezt az alapot. Erre kerülnek a szép, vászon- vagy zsávoly-kötéssel szőtt gyékények, és a tetejét fűkötegekkel fedik be, amelyekre súlyokat helyeznek, hogy a szél el ne vigye. A házak szinte nem látszanak ki a gyér ligetes növényzetből. A „települések” olyan távolságra vannak egymástól, hogy minden közösségnek legyen elég legeltető helye. A területen annyi volt csak az „ellenségeskedés”, hogy kisgyerekek rögöket emeltek fel a földről, de a sofőrünk megállította a kocsit, kinyitotta az ajtót, kikiabált rájuk, mire elszaladtak. (Megjegyzem, mi voltunk az utolsó kocsi, és előttünk mentek a fotósok az óriási teleobjektívekkel, tehát nem elképzelhetetlen, hogy ez szította fel a mérgüket.) A többség azonban közömbösen vagy barátságos integetéssel reagált arra, ahogy a port vastagon a képükbe vágtuk. Kecskék legelésztek mindenfelé, tevéket láttunk. Száraz meleg volt végig. Mikor megérkeztünk az Erta Ale lábánál lévő alaptáborba, ahol fekete vulkáni kövekből építették a kör alakú, szalmával fedett kunyhókat, ebédet kaptunk, majd megérkeztek a tevék és indultunk felfelé. Napnyugta környékén értük el a vulkán lábát, és már feljöttek a csillagok, valamint a telihold, amíg felértünk. Gyalogosan 4-4 és fél óra, tevével 3-3és fél óra az út a fenti táborig. (Én is tevével mentem, és itt értettük meg, hogy a végtelen tevekaravánok mellett miért gyalogolnak a hajcsárok! Előbb iszonyúan-, majd fájdalmasan kényelmetlen a teve hátán ülni, mert ugyan két szivacs matracot tettek a kötelekre, amelyekkel a kapaszkodó rudakat összekötötték, de ahogy a teve a kemény köveken lépdel, felfelé és lefelé, nagyokat döccen, annyiszor okoz fájdalmat a lágyék-csontoknál, a gerincoszlop végén. Mire felértünk, majd másnap leértünk, alig tudtak leszedni minket a teve hátáról, és rögtön eldőltünk, mint egy zsák, majdnem egy óra hosszat nem tudtam talpraállni. Ráadásul nekem a beteg lábamat lógatni…! Minden lépés egy szitkozódás volt a végén, és megfogadtam, ezt a szót „teve” egy darabig nem akarom hallani! Még most, napokkal később sem tudunk rendesen ülni, és mindenki kék foltokkal van tele.)

Amikor este 21.00 óra után felérkeztünk a teljesen sötét kempingbe, a kör alakú házak között, a dombtetőn őrt álló fegyveres katonák sziluettje bontakozott ki. Sokan voltak, (másnap megköszöntük nekik a megnyugtató védelmet egy kis borravalóval). Idegenvezetőnk azt is elmondta, hogy a kráter túlsó oldalán, az Eritreai határ felé egy nagyobb létszámú állami katonai kontingens állomásozik, hogy arról az oldalról se tudjanak illetéktelenek feljutni.

Dr. Pécsi Ágnes az Erta Ale lávatavánál. Fotó: Varró János

Nemsokára felérkeztek a többiek is, és rögtön elindultunk a lávatóhoz, amelynek a szállásról csak a vörös fényét és a pöfögő füstjét lehetett látni. A 613 m magas vulkán csúcsán egy 685 x 1540 méter széles ellipszis alakú kaldera található. Ennek a kalderának a nyugati oldalán van a tábor, tehát kb. 12-15 méter mélységbe egy szakadékos, morzsalékos, köves „lépcsőn” kellett leereszkednünk fejlámpánk fényénél, csúszva, mászva. Innen még kb. 80-100 métert kellett menni az egészen friss, néhol meleg kénes gőzöket, párát eregető bazaltos lávamezőn. Ez akkor keletkezett, amikor 2010. novemberében a lávató szintje annyira megemelkedett, hogy túlcsordult, tehát alig másfél éve keletkezett! Vigyázni kellett, hogy ne szakadjon be alattunk, az ember inkább csúsztatta a cipőjét (bakancsát) előre, óvatosan nehezedett rá, és nem csapta oda a talpát. Az egész kalderát magát bazaltos lávafolyások töltötték föl, és a déli peremen többször is túlcsordult a láva (1972-ben, és 1974-ben), mi a déli oldalon, ezen a viszonylag friss, megszilárdult bazalt láván mentünk felfelé, majd másnap reggel lefelé! Bámulatos alakzatok kövültek meg: mintha feltekert hajfonatok lennének, vagy egy fortyogó sűrű krém, amit keverget az ember, és megszilárdul, stb. Sajnos elég sokat már „betörtek” a tevések és turisták, de még mindig lélegzetelállító látvány, a koromfekete lávamező az ezerféle csodálatos formával!
Az ellipszis alakú kalderában két lávató volt eredetileg egy északi és egy déli, 1992-ben az északi kialudt, és amit ma látni lehet, az a déli kráter tó. Ide ereszkedtünk le, és a „Fiúk” felállították a filmes és fényképezőgépes állványokat 22.15 órakor. A lávató működése folyamatosan változik! Óriási szerencsénk volt, mert mi az un. erős konvekciós szakaszban álltunk éjfélig a tó mellett, hajnali öt órától hétig is szintén erős konvekciós szakasz volt! A lávató megállás és teljes nyugalmi állapot nélkül állandóan „pulzál”, két illetve több helyen is folyamatosan „köpi” ki az izzó lávát. A déli oldalon egy vízszintes lávacsatornából folyamatosan erős kiáramlás volt, a keleti oldalon pedig gyakori feláramlás volt. A tó közepén és a déli beáramlástól kb. húsz méterre kb. 20 percenként erős feláramlás törte át a bőrösödést. Nem lehet körbemenni, csak egy észak-déli félkörben helyezkedhettünk el, sétálhattunk, nézelődhettünk, szedhettük a még meleg picurka obszidián darabkákat (könnycsepp alakúak, stb.) és a milliméternél is kisebb átmérőjű 15-40 cm hosszú üveg(?)szálakat. A fényképező- és filmfelvevő gépeket a Fiúk az észak-nyugati sarokban állították fel. Ott kellett csak gázmaszkot viselniük, mert a szél arrafelé fújta a kellemetlen kénszagú levegőt. A többi helyen elég volt néha vizes zsebkendőt tenni a szájunk elé.

Láva felfreccsenések az Erta Ale lávataván. Fotó: Varró János

Becsléseink szerint 20-22 méter mélyen van a lávató! Ez azt jelenti, hogy a 2010. november 21-i túlcsordulást követően, a korábbi kb. 30 méteres mélységhez képest, folyamatosan emelkedik a lávató szintje! Tetején bőrösödik, és láthatóan meg is szilárdul, de „varratok” szabdalják, amelyek mentén folyamatosan emelkedik, „tekereg, kígyózik” a vörös színű láva. A varratok mentén folyamatosan „alábukás” tapasztalható. (Vita alakult ki közöttünk, hogy ennek következtében jött létre a szintkülönbség az időszakosan megszilárdult „teraszok” között, vagy emiatt jött létre felgyűrődés, alábukás vagy mindkettő!) Filmen megörökítettük, amint a nyugati partoldalból egy harminc méter széles, 10 méter magas függőleges partszakasz leszakadt, óriási robajjal belezuhant a lávatóba, ez a teljes felszínt felszakította és felolvasztotta, hozzávetőleg 2 méteres hullámverést keltett.
Talán a leglényegesebb filmfelvétel éjjel 23.32 perckor készült. Ez volt ittlétünk, - és a kísérők elmondása alapján – az utóbbi évek legaktívabb pillanata. Az egész medencét megrengető óriási lávafelcsapódásnak, felfröccsenésnek lehettünk tanúi. A megfigyelés helye, az északi partfal alatt korábban egy régebben megszilárdult alsó perem volt látható, mely holdsarló alakú, 15 méter széles, 50 méter hosszú és 10 méter magas. Ez a régebben megszilárdult partfal szakadt bele a tóba. Mérete megközelítette a kör teljes kerületének egyharmadát! Ezt néhány másodperccel megelőzően szörcsögő hangokat lehetett hallani, magát a repedés hangját. Majd 30 méterre emelkedett az izzó láva a eredeti felszín fölé (a peremtől is 20-22 méter magasra). A helyi fegyveres kísérők, és a hivatalos vezetők rémülten rohantak a kaldera széle felé, később azt mondták, ilyet még ők se láttak! A Fiúk maradtak a helyükön, és az egész láva-tömeg függőlegesen visszaloccsant a tóba, ezt még további néhány kisebb visszacsapódás (lecsengő hullám) követte. A jelenség következtében a lávató felszíne 40 %-kal megnövekedett, és teljes mértékben felolvadt.
A Fiúkat végül 24.00 órakor elzavarták a biztonsági őrök, mondván „a vulkán bezárt, majd reggel öt órakor nyit ki”. „Szötyögéssel” még 00.30-ig maradtak, aztán visszakapaszkodtak a szállásra. Egész éjjel félóránként jöttek a fegyveres őrök, a nyugalmunkat ellenőrizni. (Földön aludtunk, szivacs matracon, hálózsákban.)
Hajnali öt órakor volt az ébresztő, újra lementünk, ott vártuk meg a napkeltét a lávató mellett!
Hét órakor kellett lefelé indulnunk, két és fél óra alatt értem le tevével, a többiek is három órán belül maradtak.

Vulkánhírek a világ minden tájáról

Balázs: 09/05 21:30

Kedves Olvasóink!

Csütörtökön lesz a II. Kőzettani és Geokémiai Vándorgyűlés, amelyen a Vulkanológiai Csoport apraja-nagyja tart majd előadást, így a héten kevés időnk lesz bejegyzéseket írni. De megjegyzések formájában majd igyekszünk válaszolni a kérdésekre vagy közölni a fontosabb híreket. Aki egy érdekes hírre bukkan az bátran írja be a megjegyzések közé, hiszen nekünk is kevesebb időnk lesz a híreket olvasni, keresni.
Ne feledjék, hogy már 7 nap eltelt az Etna legutóbbi kitörése óta. Egyelőre minden csendes, de ha a vulkán tartja a lépést, akkor 2-3 nap múlva ismét jöhet az újabb lávaszökőkút.
Végül még egy vulkánhír mára. Az OVSICORI augusztus 31-én tette közzé a Poas-ról szóló nagyszerű képekkel tarkított jelentését, amelyben a tűzhányó elmúlt félévi működését foglalják össze. Ehhez kapcsolóan egy videót is készítettek:

Videó összefoglaló a Poas elmúlt félévi működéséről. Készített: OVSICORI

Frissítés: Tomi (hétfő, 9:45)

A csendes-óceáni tűzgyűrű egyik gyöngyszeme, a szinte megállás nélkül működő Sakura-Jima ismét nagyszerű kitöréssel örvendeztetett meg bennünket. Az alábbi felvételt TwoCandlesticks tette közzé, helyi idő szerint szeptember 4-én hajnalban készült:




Eredeti bejegyzés: Balázs (szombat, 20:20)

Stromboli-típusú kitörés a Batu Tara tűzhányón (2011.08.18.). A fotót készítette: Martin Rietze. A kép forrása: itt.

Az elmúlt hét legfontosabb vulkánhíreit, történéseit ismét elolvashatják a Smithsoniain Intézet heti rendszerességgel megjelenő írásában. Ezért nem is szeretném magyarul megismételni az ott leírtakat, inkább kiemelnék néhány hírt, amelyek véleményem szerint a legizgalmasabbak.
Az intézet által közölt interaktív térképen láthatjuk, hogy a Csendes-óceáni Tűzgyűrű mentén volt a legtöbb történés, kitörés, fokozódó nyugtalanság. Ezek közül szerintem a legizgalmasabb a Tamborán /videó/ (igen, az a Tambora) zajló, fokozódó szeizmikus aktivitásról és erősödő fumarola tevékenységről szóló hír (A Tamborán zajló eseményekről és a várható történésekről egy külön bejegyzésben Évi számolt be). Egy másik érdekes hír a Flores-szigeteki Ranakahról érkezett. Egyelőre a Tamborához hasonlóan itt is fokozódó szeizmikus és fumarola tevékenység miatt kellett emelni a készültségi szintet. Izgalmassá az teszi a dolgot, hogy szinte semmit nem tudunk a tűzhányóról. Annyi bizonyos, hogy 1987-ben egy VEI 3-as kitörése volt, amely során evakuálni kellett a környékbelieket. A kitörést heves robbanások, lávadóm kitüremkedés, piroklaszt árak kísérték. Ezután 4 évvel volt egy kisebb robbanásos kitörés, de a tűzhányó azóta csendes. A '87-es aktivitást megelőzően azonban nem volt (nem ismert) kitörése a történelmi időkben. A Ranakah vulkán a szintén kevéssé ismert Poco Leok kaldera peremén található, egy sor lávadóm társaságában. Az 1987-es kitörés során képződött lávadómot Anak Ranakah-nak nevezik. A hiányos ismeretek miatt nehéz megmondani tehát, hogy mi várható a Ranakah esetében. Nem kizárt, hogy újabb lávadómkitörés következik majd, de az is elképzelhető, hogy a magmakamra szintjén megáll a folyamat.

View Larger Map

Az Anak Ranakah lávadóm a ggFöldben.

Még egy Indonéz vulkánról szeretnék említést tenni. A Batu Tararól szinte hetente jönnek a hírek, hogy néhány km magas hamufelhő tört fel a tűzhányó kráteréből. A vulkáni működésben továbbra sincs változás. Néhány vulkánfotográfus jóvoltából azonban most gyönyörű felvételeken láthatjuk az indonéz Stromboliként is emlegetett vulkán tűzijátékszerű kitöréseit (augusztus 16-22. között).

A Csendes-óceán középső részén található hawaii-szigeteki Kilauea mindig szolgál érdekességgel. A Pu'u'O'o kráteraljazatának beszakadását követően hamar visszaállt az azt megelőző állapot, mintha mi sem történt volna. A láva "visszatért" a Pu'u'O'o kráterébe, ahol újra egy lávatavat formált. A Kilauea csúcskráterében pedig ismét magas a lávató szintje. A tilt méter adatai pedig újra felpúposodást jeleznek, ami alapján friss magma nyomul a magmatározóba.

A videó webkamera felvételekből készült a Pu'u'O'o friss lávataváról augusztus 29-31. között. Különleges látvány nyújt, ahogy a számtalan túlcsordulás közben kialakuló lávafolyás kígyózik minden irányba a kráteraljzaton. A videó forrás: itt.

Kis intenzitással, de folytatódik a Puyehue Cordon Caulle kitörése Chile-ben. Az elmúlt héten erőteljes fumarola tevékenység és időnként erőteljes robbanások történtek a tűzhányón. A legutóbbi nagyszerű NASA felvételen látható, hogy a kitörési felhő továbbra is több száz kilométer távolságba sodródik a krátertől. Egy augusztus közepén készült közeli felvételen pedig megfigyelhető, hogy egy kiterjedt lávafolyás is képződött a kitörés során:

A Puyehue kitörés 2011. 08. 18-án. A képen az 1960-as kitörés krátere és lávafolyása is látszik. A felvételt a NASA EO-1 ALI műholdja segítségével készítette Jesse Allen és Robert Simon, felhasználva a NASA EO-1 csapat adatait. Az eredeti kép: itt.

Végül néhány szó Európáról. Az elmúlt hetekben-hónapokban az európai vulkánhírek az olasz tűzhányókról szóltak/szólnak. Ez nem is meglepő, hiszen megnyitva például az INGV-Catania (Osservatorio Etneo) augusztusi jelentését láthatjuk, hogy az Etna és a Stromboli is szépen dolgozik. Az Etna kitöréseit(videó) folyamatosan követjük itt a blogon is. A Stromboli-ról azonban jóval kevesebb szó esik, (Miért is lenne érdekes egy olyan vulkán, amelyen naponta akár egy tucat kitörés vagy még több is előfordul. Természetesen most csak ironizálok. Talán nem feltétlenül hiba, ha az ilyen permanensen működő vulkánoknál csak a működésükben bekövetkező változásokról írunk és nem a napi rutinjukról.) pedig ezen a vulkánon is zajlanak az események. Az elmúlt hónapban egyértelműen fokozódott a vulkáni működés. A kitörések erőteljesebbek és időnként kráteren belüli lávafolyások is kialakultak. Tehát érdemes mostanában figyelni a Strombolit a webkamerákon keresztül és talán sikerül elkapni egy-egy szebb kitörést (például egy ilyet).

Tűzijátékszerű kitörés és lávafolyás a Stromboli kráterteraszán található kisebb salakkúpon (2011. 08. 11-12.). A képet készítette Gijs de Reijke. Az eredeti kép: itt.

Ha már Európában "járunk" akkor érdemes említést tenni egy régebbi, de izgalmas eseményről. Júliusban egy expedíciót szerveztek a Grímsvötnre. A cél a tavaszi kitörés anyagának terepi feldolgozása volt. John Stevenson, az egyik résztvevő 3 részes blog bejegyzésben írt a terepi munkáról (1,2,3).

Még mindig Hawaii!!!

Úgy tűnik a hétfőt kivéve ez a hét a Hawaii-n zajló vulkáni működés jegyében telik. Természetesen bőven van mit írni erről a gyönyörű szigetről. Akár külön blogot is lehetne indítani a témával kapcsolatban, ahogy azt Leigh Hilbert, egy helyi fotográfus meg is tette. A blogjában (angol) rendszeresen közöl képeket, híreket, érdekességeket a Nagy Szigeten zajló vulkáni működésről. Az elmúlt néhány napban nagyszerű látvány nyújtott a P'u'u'O'o kráterében zajló intenzív lávaöntés. A helyi obszervatórium által felállított webkamera segítségével folyamatosan követhetők a kitörések. A webkamera képeiből lelkes amatőr vulkánfigyelők videókat is készítenek. A legújabb videó itt tekinthető meg. További videók találhatók a február 15. bejegyzéshez tartozó megjegyzések között. Az obszervatórium által készített videókat a Pu'u'O'o kráter keleti falából kiömlő láváról pedig tekintse meg itt:

Láva ömlik a a Pu'u'O'o kráter keleti falában lévő kis kürtőből. 2011. 02. 17, Hawaii Forrás: HVO

De zajlanak az események (napi jelentések a HVO-tól, angol) a Kilauea csúcsán a Halema'uma'u kráterben. A héten több alkalommal is nagyobb darabok szakadtak le (angol) a Halema'uma'u kráteren belüli beszakadásos kürtő falából, majd egyenesen a a kürtőben fortyogó lávatóba zuhantak. A HVO három nagyszerű videót is közzé tett az eseményekről! Íme:

Videó felvételek a kráterperem beszakadásáról. 2011. 02. 14., Beszakadásos kráter a Halema'uma'u kráterben, Hawaii Forrás: HVO

Videó felvétel a kráterperem beszakadásáról másnap. 2011. 02. 15., Beszakadásos kráter a Halema'uma'u kráterben, Hawaii Forrás: HVO

Zavargások Pele istennő konyhájában

Kisebb lávaszökőkút kitörés a Pu'u'O'o kráterében 2011. 02. 06. (Forrás: HVO)

Frissítés, Balázs 02. 16.:

Intenzív lávaöntés zajlik a Pu'u'O'o kráterében (lásd megjegyzések). A webkamera felvételein élőben követhetjük az eseményeket. A Hawaii Obszervatórium által közölt videó felvételen lenyűgöző képsorokat láthatunk. A lávaöntés mellett kisebb lávaszökőkút kitörések is zajlanak. A magma kisebb nyílásokon és egy kb. 10 méter magas fröccskúp kürtőjén keresztül tör a felszínre. Amennyiben a feltöltődés üteme elég nagy lesz, vagyis lesz bőven magmautánpótlás, úgy vélhetően ismét lávató alakulhat ki a Pu'u'O'o kráterében, a története során nem először. Korábban 1997 -ben és 2004-2007 között is lávató töltötte ki a krátert. A Hawaii Obszervatórium archívumában további információk olvashatók ezen eseményekről. Továbbá néhány fantasztikus kép, milyen is volt a Pu'u'O'o akkoriban.

A Pu'u'O'o kráterében zajló lávaöntés és lávaszökőkút kitörések 2011. február 6-8. között. (Forrás: HVO)

Eredeti Bejegyzés: Évi 2011. 02. 15.

A vulkánkedvelők örömére a hawaii Nagy-sziget állandó vulkánhírekkel szolgál, lássuk, milyen újdonságok történtek az elmúlt egy hét során.
Február 9-én és 10-én erős szeizmikus aktivitást észleltek a Kilauea tűzhányó területén. A két nap során történt 42 földrengésből 36 a Keleti-riftzónában pattant ki (elsősorban annak nyugati-északnyugati részén), ezek közül kettőnek is 3-nál nagyobb volt a magnitúdója: február 9-én egy 3,2 magnitúdójú rengés pattant ki a Kilauea csúcsától 2 mérföldre (3,2 km-re) délre, majd február 10-én reggel egy még erősebb, 3,8-as magnitúdójú földrengés történt a tűzhányó csúcsrégiójától 3 mérföldnyire (4,8 km-re) délkeletre, mely érzékelhető volt a Volcano nevű település környékén is. A felerősödött szeizmikus tevékenység jelentősebb kitörések előjele lehet. Ez utóbbi, legerősebb földrengés óta azonban ismét kisebb magnitúdójú rengések jellemzők a területre. A Hawaii Vulkanológiai Obszervatórium honlapján egy térkép is megtekinthető az elmúlt két hét földrengéseinek elterjedéséről, illetve azok részletes adatairól is.
A Kilauea kalderájában található Halema'uma'u kráterben szintén erősödött az aktivitás: a kráteren belüli kisebb beszakadásos kráterben fortyogó lávató szintje jelentősen megemelkedett, és a lávaszint folyamatos süllyedő-emelkedő mozgása során gyakoribbak és időben hosszabbak lettek az "emelkedő szakaszok". Február 11-én az eddigieknél jóval magasabb volt a lávató szintje: már csak 72 m mélyen bugyogott a kráter szintjétől számítva.

Bal oldali kép: a Halema'uma'u kráteren belül található lávató 2011. február 14-én (a kép forrása: Hawaiian Volcano Observatory, ahol a képre kattintva meghallgathatjuk a lávató működésének hangjait is!); jobb oldali kép: 2011. február 15-i (itthoni idő szerint 15:17-kor készített) webkamera felvétel a lávató intenzív működéséről (a kép forrása: Hawaiian Volcano Observatory webkamera).

2011. február 9-i videófelvétel a Halema'uma'u kráter lávataváról, aminek szintje ekkor 90 m-rel volt a kráter szintje alatt. A videó készítésekor a lávató szintje épp "emelkedő szakaszban" volt, melynek során kis mennyiségű gázkibocsátás is megfigyelhető (a videó forrása: Hawaiian Volcano Observatory).

A vulkán csúcsrégiójától 25 km-re kelet-délkeletre található Pu'u'O'o kráter aktivitásában is erősödést figyeltek meg: a szeizmikus tevékenység növekedésével együtt a kráteren belül számos kis kürtőből folyt a bazaltos láva, például a kráter keleti falából, illetve több fröccskúpból a kráter északi és északnyugati részén.

Bal oldali kép: A Pu'u'O'o kráter belseje, bal oldalt látható az északnyugati fröccskúp, melyből izzó (narancssárga) lávafolyások indulnak ki, illetve háttérben az északkeleti fröccskúp és a keleti kráterfalból kifolyó kisebb lávafolyás (a kép forrása: Hawaiian Volcano Observatory); jobb oldali kép: a Hét Vulkán Képe sorozat eheti tagja, melyen a Pu'u'O'o kráterből származó lávafolyás látható, amint az óceánba ömlik (a képet készítette: Judy McIlrath).

Végül egy új térkép (és annak egy kinagyított része), melyen már a friss, idei lávafolyások elterjedése is fel van tüntetve:

Térkép a hawaii Nagy-sziget délkeleti oldalán található Kilauea vulkáni terület Keleti-riftzónájában 1983 óta képződött lávafolyások elterjedéséről, illetve annak kinagyított része (jobb oldali kép), mely a Kalapana település közelében terjedő lávafolyásokat mutatja. A bordó szín a 2011. január 13-i, a piros pedig a február 4-i lávafolyásokat jelzi (a képek forrása: Hawaiian Volcano Observatory).

Frissítés: Kirishima, Kizimen, Galeras és Kilauea; a Hét Vulkán Képe

Kirishima:

A Shinmoe-dake tűzhányó kráterében kitüremkedett lávadóm 2011. január 31-én (a kép forrása: daylife).

A Kirishima vulkáncsoport Shinmoe-dake nevű tűzhányójának január 26-án kezdődött kitörése (egy szép műholdfelvétel a 26-i hamufelhő terjedéséről) továbbra is folytatódik, melyről azóta számos híradásban hallhattunk, illetve rengeteg nagyszerű kép és videófelvétel készült (összefoglalók az eseményekről). A vulkán kráterében egy lávadóm türemkedett ki az elmúlt pár napban, melynek rendkívül gyors volt a növekedése: mára már 500 méter az átmérője (a kráter egészének 40%-át tölti ki), és magassága eléri, sőt már inkább meg is haladja a kráterperem magasságát. A lávadóm közepének közelében a hőmérséklet már elérte a ~914 Celsius fokot. A mai nap folyamán közel 1000 helybeli lakost figyelmeztettek, hogy keressenek biztonságosabb helyet, és kijelöltek egy zónát is a tűzhányó körül, ahova tilos bemenni. A webkamerákon jelenleg az éjszakai sötétségben izzó lávadóm látható.

A Shinmoe-dake kráterében izzó lávadóm működése 2011. január 31-én (a kép forrása: Kirishima webkamera).

Kizimen:

A Kamcsatkai-félszigeten található Kizimen tűzhányón jelenleg már csak narancssárga a riasztási fokozat (a legnagyobb, piros fokozatnál eggyel gyengébb), továbbra is erős a szeizmikus aktivitás, és minden nap erős termális anomáliát észlelnek. A hamufelhők múlt héten közel 10 km magasra (tengerszint felett) emelkedtek, melyek több mint 324 km távolságba terjedtek a vulkántól nyugati, déli és keleti irányba.

Bal oldali kép: a Kizimen oldalán lerohanó piroklaszt ár, valamint a tűzhányó fölé emelkedő szürke hamufelhő és fehér gőzfelhő 2011. január 26-án (a képet készítette: Igor Shpilenok); jobb oldali kép: 2011. január 26-i műholdfelvétel a Kizimen hamufelhőjének terjedéséről (a kép forrása: NASA Earth Observatory).

Galeras:

A kolumbiai Galeras tűzhányón január 26-án narancssárgára emelték a riasztási fokozatot, mivel rendkívül megnőtt a szeizmikus aktivitás a vulkán alatt. Az INGEOMINAS (Kolumbiai Geológiai és Bányászati Intézet) szakembereinek elmondása szerint a szeizmogramokon tornillo-k figyelhetők meg, melyek arra utalnak, hogy magma emelkedik fel a földkéregben. Ennek alapján bejelentették, hogy napokon vagy heteken belül bekövetkezhet a kitörés. Megkezdődött a vulkán környezetében élő ~8000 ember kitelepítése.

Kilauea:

Egy fantasztikus videó (a webkamerák felvételeiből) tekinthető meg a hawaii Kilauea tűzhányó kalderájában található Halema'uma'u kráterben zajló eseményekről. 2011. január 17-én és 21-én a Halema'uma'u kráter faláról számos nagy kőzetdarab szakadt le, és zuhant a mélyben fortyogó lávatóba. Ennek következtében kisebb robbanások történtek, amelyek lávafröccsdarabokat szórtak ki a kráter peremére.

Webkamerakép a Halema'uma'u kráter mélyén fortyogó lávatóról, amint kisebb-nagyobb kőzetdarabok hullanak bele a kráterfalról 2011. január 17-én (a kép forrása: Hawaiian Volcano Observatory).

Végül a Hét Vulkán képe sorozat eheti tagja, a Stromboli:

Egy erőteljes robbanás (lávatűzijáték-kitörés) az olaszországi Stromboli tűzhányón, mely izzó lávacafatokat lövell a levegőbe 2010 novemberében. Továbbá, a fényképen több izzó kis kürtő látható a kráterben, melyek váltakozó aktivitást mutatnak (a képet készítette: Thorsten Boeckel).

Erta Ale, Nyiragongo, Pu'u 'O'o... - az ördög torkában, azaz miért alakulnak ki és hogyan működnek a lávatavak

Frissítés: Szabolcs (csütörtök, 13:15)

A bejegyzés végére újabb videófelvételek kerültek!

Frissítés: Tomi (csütörtök, 02:02)

Felkerült Évi írása a Bemutatkozik a(z)... sorozatban, emellett kicsit változtattam a lap stílusán, így könnyebben áttekinthető lesz, amikor már sok vulkán bemutatkozott.

Szabolcs (szerda)

Legutóbb az etiópiai Erta Ale lávataváról adtunk hírt. Ennek kapcsán több kérdést kaptunk a lávatavakról, ezért az alábbiakban a készülő "Vulkánok - A Kárpát-Pannon térség tűzhányói" c. könyv idevonatkozó részét adjuk közre. Jankovics Évi ezzel párhuzamosan a Bemutatkozik a(z)... sorozatban mutatja be az Erta Ale tűzhányót.
Nézzünk bele tehát az ördög torkába, azaz hol alakulnak ki a lávatavak?
Lávatavak többnyire kerekded beszakadásos kráterekben alakulnak ki és kis szilícium-dioxid tartalmú, bazaltos vulkáni működéshez kapcsolódnak. A beszakadásos kráterek a nagy kalderák kis méretű megfelelői, méretük jellemzően nem több, mint 1-2 km. A beszakadást több minden okozhatja: (1) a sekély mélységű magmakamra egy felső részének leválása és lesüllyedése; (2) egy vulkánkitörést követően a kiürülő kürtőcsatorna feletti tető beszakadása; (3) a magma eltávozása a vulkáni kitörési központ alól, például azért, mert egy megnyíló repedés mentén oldalirányban térül el; (4) egy kiürülő nagy méretű lávacsatorna teteje szakad be; (5) a lávaszökőkút kitörés után a kürtőcsatornából eltávozik a gázbuborékokban gazdag magmahab, ami után a gáz-szegény magmatest szintje visszaesik, a kialakuló üreg fala pedig és egy mély „lyuk” alakul ki. Beszakadásos kráterek többnyire pajzsvulkánokon alakulnak ki, a Kilauea vulkáni területen azonban a hasadékzónák mentén is gyakoriak (pl. Pu‘u ‘Ō‘ō és Kūpaianaha).
A beszakadásos kráterek többnyire kör alakú, függőleges falakkal határolt formák, mélységük akár a 100 métert is meghaladja. A „lyukat” később újra kőzetolvadék töltheti ki, ami lávató kialakulását eredményezi. Jelenleg, ismereteink szerint a Földön hét aktív lávató van: az etiópiai Erta Ale (a 613 m magas lapos pajzsvulkán tetején két beszakadásos kráter is van, az 1970-es évek elején mindkettő működött, most csak az egyik aktív), a hawaii Pu‘u ‘Ō‘ō és az éppen újra kialakuló Halema’uma’u, a kongói Nyiragongo (ez a legnagyobb lávató, mélysége egyes források szerint a 600 m-t is eléri, felfedezése a francia Haroun Tazieff nevéhez fűződik), a Vanuatu szigetén lévő Ambrym, az Antarktiszon lévő Erebusz, valamint a chilei Villarica tűzhányón. Néhány éve azonban a nicaraguai Masaya tűzhányó kráterében is csobogott lávató.

Az Erta Ale és a Nyiragongo lávatava: a legidősebb lávatavak a Földön. Fotó: Martin Rietze

Lávató óceáni szigeten és jégsapkán: a Pu'u 'O'o és az Erebusz lávatavai. Fotó: J.D. Griggs, USGS és Clive Oppenheimer

A kőzetolvadék érkezhet alulról, azaz egy kis térfogatú magma buggyan a felszínre, elég ahhoz, hogy kitöltse a krátert. Érkezhet azonban kívülről is utánpótlás, azaz egy láva ömlik be a mélyedésbe. 1959-ben a Kilauea Iki beszakadásos kráterét részben a peremén kinövő Pu’u Pua’i lávaszökőkútjából felszínre jutó izzó kőzetolvadék töltötte fel 135 m mélyen. A lávató egy izgalmas tudományos vizsgálat színtere volt. Egy hónappal a lávató kialakulása után már egy olyan merev kőzetkéreg alakult ki rajta, hogy az Amerikai Geológiai Szolgálat szakemberei sétálni tudtak rajta. 1960 áprilisában már fúrószerkezeteket telepítettek a felszínére és megkezdődött a lávató kristályosodásának vizsgálata. Megállapították, hogy a lávató felszíne kezdetben gyorsan vastagodott (havonta egy métert), ami után ez már elegendő mértékben szigetelt ahhoz, hogy a lávató hűlése lelassuljon. 1981-ben már nem tartalmazott összefüggő olvadékot, bár a belsejében, mint egy kőzetszivacsban, voltak még kőzetolvadék zsebek. A lávató teljesen 1995 körül vált szilárddá, azaz 35 évvel a keletkezése után.
A lávatavak legfeljebb néhány évtizedig maradnak fenn, az Erta Ale és a Nyiragongo lávatavai azonban egyes források szerint már több mint egy évszázada aktívak. Mindkét esetben nem mást láthatunk, mint a tűzhányók alatti magmakamra felső részének egyfajta kitüremkedését. A magmakamra belsejében zajló konvektív áramlások olykor friss kőzetolvadékot szállítanak a felszínre, ami bugyburékolva, spriccelve tör a felszínre. Ez a látvány olyan, mintha Lucifer hatalmas pokolbeli üstjében rotyogna a gulyásleves. A friss magmatömeg következtében megemelkedik a lávató szintje, ami akár katasztrofális lávaöntéshez is vezethet, amennyiben a kőzetolvadék túlcsordul a kráter szélén. Ez történt 1977 januárjában a Nyiragongo esetében is. A kráterperem egy része beszakadt és a krátert szinte csordultig kitöltő lávató anyaga hirtelen kiszabadult. A kis viszkozitású kőzetolvadék nagy sebességgel (a 60 km/óra sebességet is elérve) zúdult le a vulkán meredek oldalán és legalább 70 ember halálát okozta. Pontosan 25 évvel később újabb katasztrofális kitörésre került sor. Ekkor egy hatalmas, 13 km hosszú hasadék nyílt a tűzhányó déli oldalában, amiből ömlött ki a gyorsan folyó láva egyenes a vulkán lábánál fekvő Goma városába. A város 15%-a romokba hevert, a láva végül a Kivu-tóba ömlött. Tízezrek váltak otthontalanná, közel 400 ezren menekültek el és 45-en haltak meg a váratlanul bekövetkezett kitörés következtében! Ez volt a modern idők legpusztítóbb lávaöntő működése a Földön! Néhány hónappal később a Nyiragongo újra kitört, az új lávató szintje azonban több száz méterrel az 1994-es szint alá került.

A Nyiragongo lávája Goma városában - a modern idők legnagyobb, lávaöntéshez kapcsolódó katasztrófája. Fotó: Arizona University és EUROPA - Audiovisual Services

A lávatavak szintje tehát jelentősen változhat, növekszik vagy csökken. Csökkenés azonban nemcsak azért történhet, mert a kráterperemen kicsordul a kőzetolvadék. Gyakori, hogy a kőzetolvadék visszafolyik a kürtőn keresztül, mintha a vizet eresztenénk le a kád lefolyóján. A Kilauea Iki kitörés kezdeti fázisa után az egy hónapi lávamennyiség (71 millió m3) közel 90%-a (63 millió m3) visszafolyt a kürtőbe. Ennek oka az lehetett, hogy a magmakamrából jelentős mennyiségű kőzetolvadék távozott a keleti hasadékrendszer felé.
A lávatavak lüktető mozgásában olykor szünet áll be, ekkor a felszínén egy vékony lávabőr vagy kőzetréteg alakul ki. Alatta viszont tovább örvénylik az izzó kőzetolvadék. Ennek következménye, hogy a lávató kérge kőzettáblákra szakad, amelyek úgy mozognak, mint a nagy kőzetlemezek a Föld felszínén. Vannak, amelyek távolodnak egymástól, máshol az egyik a másik alá bukik, vagy egymás mellett csúsznak el. A lemeztektonika e kis természeti modelljét (fontos megjegyezni, hogy valójában a Földön nem ezért mozognak a kőzetlemezek, a litoszféra alatti földköpeny ugyanis szilárd kőzetből áll!) először a Mauna Ulu lávataván figyelték meg, később azonban az Erta Ale és a Pu‘u ‘Ō‘ō lávatava is hasonló természeti laboratóriumot teremtett a szakembereknek.

Lemeztektonika lávatóban... Forrás: geoChrisR, YouTube. További fantasztikus video megtekinthető itt.

Belenézés az ördög torkába... A Marum lávatava, Ambrym, Vanuatu. Forrás: Geoff Mackley YouTube. Hosszabb felvételek itt és itt láthatók.

'Kiöntött' az Erta Ale lávatava!

Az Erta Ale Etiópiában található, a Danakil-mélyföldön. A bazaltból felépült pajzsvulkán 613 magas, főkrátere ellipszis alakú, nagyjából 1*2 km nagy. A főkráter egyik kürtőjében egy 1967 óta aktív lávató található! Ennek aktivitása, a láva szintjének emelkedése-süllyedése is jelzi, hogy itt egy "élő" vulkánnal, egy aktív, folyamatosan változó, meg-megújuló rendszerrel van dolgunk.
A tó szintjének folyamatos emelkedését figyelték meg az elmúlt évben, 2009 októbere óta 20 métert emelkedett, ezzel elérte a kürtő peremét is! Az Afar Rift Consortium idén november 21-23. közti expedíciója során csodálatos képeket készített a vulkánról. A láva szintje annyira megemelkedett, hogy a tó nyugati részén annak peremén is túlcsordult, két lávafolyást hozva létre. A déli oldalon stromboli-típusú kitöréseket figyeltek meg, a lávatavat egy bazaltos salakból álló gát övezi, délen ez 4 m magas.
Hogy milyen is egy lávató, hogy fortyog, fröcsög benne az izzó bazaltos olvadék? Az alábbi videó a "Bolygónk, a Föld: Hegyvidékek" című BBC filmből való részlet, az Erta Ale lávataváról.

Az Erta Ale lávatava (BBC)

Csütörtöki vulkánhírek a reggeli kávéhoz

.
A kínálat: Begyújtottak a Cleveland vulkán alatt?, 10 000 napig tartó kitörés Hawaii-n?!

A Cleveland tűzhányó, Alaszka. 2009 július 24.
Image Creator: Smith, S. J.

• Emelték a készültségi szintet a Cleveland-en, az alaszkai Aleut-szigeteken található vulkánon, miután a tűzhányó ébredezésére utaló jeleket észleltek a vulkánt figyelő AVO (Alaszkai Vulkanológiai Obszervatórium) munkatársai. Az AVO legutóbbi jelentésében olvasható, hogy termális anomáliát észleltek a tűzhányó csúcsának a közelében, ami a vulkán kitörésének előjele lehet. Sajnos szeizmikus adatok nem állnak rendelkezésre, ami további bizonyítéka lenne a magma feláramlásának. A Cleveland gyakran hallat magáról, jellemzően robbanásos kitörések formájában. A kitörések során általában sűrű hamufelhőt lövell a magasba a tűzhányó átlagosan 6 km magasságba. Legutóbb 2009 októberében volt aktív.

• 10 000 napig tartó kitörés? Igen! Alig néhány napja május 21-én volt a Hawaii Nagy Szigeten található Kilauea tűzhányó kitörésének tízezredik napja. Elképesztő szám! A kitörés 1983. január 3-án egy pénteki napon kezdődött a Keleti Riftzónában és azóta is szinte megszakítás nélkül tart. 2008 februárjában a Halema'uma'u kráterben is megkezdődött a vulkáni működés, így azóta egyszerre két helyen zajlanak az események. A vulkáni működés jellege eltérő a két helyszínen, a Halema'uma'u kráterben egy kürtő található, amelynek a mélyén egy kb. 70 méter átmérőjű lávatavacska fortyog (ez kb. 14 db átlagos kombi hosszának felel meg, ha szorosan egymás mögé parkoljuk őket!). A Keleti Riftzónában lávaöntéses a vulkáni működés. A láva részben a felszín alatt lávaalagutakban halad a sziget partja felé, majd kibuggyan a felszínre és ott folytatja útját egészen a partig, ahol beletorkol az óceánba.
  

A Kilauea vulkáni működése jelenleg képekben:
(Pictures: HVO USGS)

A Halema'uma'u kráterében fortyogó láva kigázosodása révén több száz tonna kén-dioxidot bocsájt a légkörbe, ami rengeteg problémát okoz a közleben élőknek. A bal oldali képen (2010.05.14.) a Halema'uma'u kráter látható. A jobb oldali képen egy közelebbi felvétel a kráterben található kürtőről és az abban fortyógó lávatavacskáról(2010.01.14.).

A bal oldali kép (2010.04.15.): egy vulkanológus a helyi obszervatóriumból éppen mintát vesz a Keleti Riftzóna egyik lávaalagútjában folyó lávából. A jobb oldali képen egy lávafolyás látható, amely a Keleti Riftzónából indult és éppen az óceánba ömlik (2009.11.15.).