A Hónap Vulkán Képe: az alaszkai Veniaminof vulkán

Az izgalmas vulkánkitörések sokszor távoli vidékeken zajlanak, ahol a tűzhányók nem nagy népsűrűségű területeken alakulnak ki és így kisebb veszélyt jelentenek. Ezekről kevesebbet tudunk, ezek a vulkánkitörések ritkábban jelennek meg a hírmorzsák között. A kamcsatkai Tolbacsik kitörése például tavaly november vége óta szakadatlan zajlik látványos lávaömléssel és talán csak most tűnik úgy, hogy esetleg a vége felé tart. A kamcsatkai vulkáni ívre merőlegesen húzódik az Aleuti-szigetív, ahol az Alaszkai-félszigetre felnyúlva közel 100 aktív tűzhányó található. Közéjük tartozik a Veniaminof vulkán, amely június 13. óta a narancs riasztási fokozaton áll (ez alapvetően folyamatos vulkáni működést jelent). Az alaszkai vulkánokról ritka a tiszta kép, mivel többnyire sűrű felhőbe burkolóznak, azonban augusztus közepén az AVO (Alaska Volcano Observatory) munkatársainak sikerült kihasználni a szokatlanul tiszta időt és remek fotókat készítettek. Ebből választottuk ki - tisztán szubjektív szempontok alapján - a hónap vulkán képét, íme:

A Hónap Vulkán Képe: Veniaminof tűzhányó kitörésben. Fotó: G. McGimsey, AVO

A képen a 8x11 km átmérőjű, jéggel borított kalderában kialakult salakkúp látható. A salakkúp tetején lévő kis kúp alakú kiemelkedés a legfrissebb vulkáni működés eredménye. A kürtőből sötét vulkáni hamu áramlik ki, miközben a tűzhányó oldalában láva ereszkedik le a hóval és jéggel kitöltött, szürke hamuval fedett kaldera belsőbe. A lefelé nyomuló forró láva felolvasztja a jeget, aminek következtében fehér gőzfelhő emelkedik fel, miközben a megolvadó jégtest az olvadás következtében zsuorodik, behorpad és a kontaktus körül karéjos törések alakulnak ki.
A nyári kitörésről további különleges képek is készültek, következzen tehát a "királynői kíséret":

A Veniaminof nyári (augusztusi) kitörésének további remek fotói. Fotók: G. McGimsey, AVO (fent), alul balra: NASA, alul jobbra: G. McGimsey, AVO

A Veniaminof vulkán nevét Ivan Popov Veniaminov, orosz ortodox misszionáriusról kapta, akinek nagy szerepe volt az aleuti nyelv és néprajz leírásában. A tűzhányó Alaszka egyik legmagasabb vulkánja, széles kalderája mintegy 3700 évvel ezelőtt alakult ki egy hatalmas robbanásos kitörés következtében. Azóta a vulkáni működés a beszakadásos kaldera belsejében zajlik. A képen is látható salakkúp már 300 méter magasra emelkedik ki a jégmezőből. Az AVO legfrissebb jelentése szerint a vulkáni működés továbbra is tart. A kitörést sötét vulkáni hamufelhőt eredményező robbanásos kitörések és lávaöntés jellemzi.

Aleuti vulkánok növekvő aktivitása, vulkán veszély előrejelzés csökkenő anyagi támogatása

Egy dinamikusan változó "élő" bolygón vagyunk, ahol bár emberi léptékkel kissé szertelenül, de folyamatosan zajlanak vulkánkitörések, történnek földrengések. Nem tudni, éppen melyik generációnak kell majd szembenéznie egy a szokottnál nagyobb vulkánkitöréssel, nem tudni melyik túlnépesedett térséget fog a történelmi időkben először katasztrofális vulkánkitörés érni, nem tudni mikor lesz újabb figyelmeztető jel, hogy repülni veszélyes vulkáni hamuval telített légtérben. A vulkánkitörések, földrengések nem jelezhetők pontosan előre, de legalább a vulkáni működés esetében van mód arra, hogy egyre korszerűbb megfigyelő eszközökkel lehessen követni egy potenciálisan veszélyes tűzhányó minden rezdülését és ha kell, akkor még időben óvintézkedéseket hozni.
Az emberiség egy sajátos tulajdonsága, hogy amíg nincs közvetlen veszély, addig arról inkább nem is vesz tudomást, amíg nem történnek tragédiák, addig azt gondolja, hogy nem is következhetnek be ilyenek, ha megtörténnek tragédiák, akkor közvetlenül utána történnek intézkedések, úgy tűnik, mintha tanulnának belőle, aztán eltelik egy-két év és minden megy úgy, mint azelőtt. Gyorsan felejtünk...
Az előző héten arról számoltak be híradások, hogy drasztikusan csökkentik többek között az Alaszka Vulkán Obszervatórium költségvetési támogatását. Ez azt jelenti, hogy több vulkán folyamatos megfigyelését lehetővé tevő műszert le kell állítani, hogy meghibásodás esetén nincs pénz a javításra, hogy el kell bocsájtani adatokat értékelő, műszereket kezelő szakembereket. Ez azt jelenti, hogy legalább 5 vulkán folyamatos megfigyelését meg kell szüntetni. Az Aleuti vulkáni ív mentén 52 aktív tűzhányó sorakozik. Itt volt a 20. század legnagyobb vulkánkitörése, itt volt az a vulkánkitörés (Redoubt, 1989), aminek következtében majdnem lezuhant egy utasszállító repülőgép 231 utassal a fedélzetén és e terület fölött halad el számos légiközlekedési út, ahol repülőgépek tucatjai közlekednek naponta... Nem tanulunk, nem tanulunk, szupervulkánok és megaszökőárak pusztító víziójával szórakoztatjuk borzongva magunkat, miközben nem vesszük észre, hogy a veszély nem egy nagy bunkósbottal áll a sarok mögött, hanem előttünk van egy egyszerű nyitott csatornabejárat, ahová könnyen bezuhanhatunk...
Mintegy válaszként máris beindult néhány alaszkai tűzhányó: elkezdett működni a renitens Pavlof, ami utoljára 2007-ben hallatott magáról és vélhetően kitörés előtt (vagy alatt?) áll a távolabbi Cleveland vulkán is. Ez utóbbi esetében, ami a Pavlofhoz hasonlóan gyakran tör ki, nincs folyamatos műszeres megfigyelés, csupán a pilóták beszámolói és a műhold képek alapján lehet információt szerezni.

Az aleuti Pavlof kitörése május 18-án. A vakítóan fehér havat már szürke hamu vonja be...Forrás: Brandon Wilson és Theo Chesley

A Pavlof kitöréséről megjelenő képek sok szempontból idézik a szicíliai Etna működését. Itt is lávaszökőkút emelkedik fel a meredek oldalú vulkán csúcsi kráteréből, miközben láva folyik le a hóval borított oldalán. A forró láva és a hó keveredése heves robbanásos kölcsönhatást eredményez, a szétrobbanó lávaanyag, a forró vízgőz és a vulkáni hamu keverékéből másodlagos piroklaszt-árak zúdulnak le a tűzhányó oldalán. Mindeközben sötét hamufelhő tornyosul a vulkán fölé, ami már gondot okoz a légiközlekedésben is. A legfrissebb jelentések szerint folyamatos a földremegés és a vulkáni hamu 5-6 km tengerszint feletti magasba emelkedik. A szél észak-északkelet felé tereli el a hamufelhőt, amit 80-100 km távolságban is észleltek. Habár a kitörés erőssége egyelőre viszonylag kicsi, a szakemberek nem zárják ki, hogy az minden előjel nélkül felerősödjön.

A Pavlof vulkáni hamufelhője pilótaülésből és hőmérsékletre érzékeny infravörös műhold képen. Forrás: Brandon Wilson és MODIS műhold kép

Mi lesz tovább? Az aleuti vulkánok és még sok más tűzhányó a maguk üteme szerint működnek. Lesz időben jövő figyelmeztetés egy veszélyes vulkánkitörés előtt? Ez az egyre bővülő és folyamatos megfigyeléstől, a megfelelő szakember gárdától függ. Egy nem olyan rég készített GFDRR tanulmány szerint jelenleg 16 fejlődő ország 441 aktív tűzhányója közül 384 esetében NINCS közvetlen megfigyelés! Ebből 65 kifejezetten nagy veszélyt jelent több millió, a vulkán közelében élő ember számára! A Mt. St. Helens 1980. május 18-i kitörését követően az amerikai kormány 12-szeresére emelte a vulkán megfigyelés költségvetési támogatását, amit tovább növelt a Redoubt 1989-es kitörését követően. Most ismét a csökken a támogatás, vajon a veszély elmúlt? Meg kell várnunk tehát egy újabb tragédiát?...

Távolban egy fehér tűzhányó...

A nagy hőségben tovább roskadunk a vizsgáktól, így nem sok időnk marad a vulkánok világából bejegyzéseket produkálni, de most legyen egy hűsítő látvány, az Aleuti-szigetív egyik igen aktív tűzhányója a Cleveland:

A Föld egyik tüneményes, remek alakú tázhányója távol az emberi szemektől és figyelő műszerektől. Forrás: Claire Smallwood

Az 1730 m magas Cleveland egy távoli lakatlan szigeten, a Chuginadak (neve az aleuti tűzistenről származik) sziget nyugati részén található. A tűzhányó tevékenységét semmilyen műszer nem figyeli, annak ellenére, hogy az Aleuti-szigetív egyik legaktívabb tűzhányója. Így van ez azonban a Föld aktív tűzhányóinak több mint fele esetében... Az eseményeket kis szerencsével egy távoli webkamerán keresztül lehet követni, ami azonban a 75 km-re lévő legközelebbi település, Nikolski közelében van. A képeken azonban csak ritkán jelenik meg a vulkán távoli alakja, többnyire csak a sűrű felhőzetet nézhetjük. A vulkán kitöréséről így többnyire a műhold képek alapján következtetnek az Alaszkai Vulkán Obszervatórium (AVO)l szakemberei. Az alábbi remek kép egy ilyen eseményt örökített meg:

...és pöffen egy kicsit... A Cleveland 2006 május 23-i kitörése. Forrás: ISS Crew Earth Observations experiment and the Image Science & Analysis Group, Johnson Space Center

A tűzhányó általában rövid ideig tartó hamukilövelléseket produkál, vélhetően ezek vulcanoi-típusú kitörések. Ekkor a hamufelhő 6-10 km magasba emelkedik. Ehhez olykor a meredeken lejtőn leereszkedő lávafolyások társulnak. A tűzhányó azonban képes ezeknél erősebb, VEI=3 nagyságú kitörésekre is, ilyen volt 1944, 1987, 1994, 2001 és 2006-ban. A szakemberek most is egy ehhez hasonló kitöréstől tartanak. Tavaly nyáron egyre nyugtalanabbá vált a tűzhányó, majd az elmúlt hónapokban egy lávadóm kitüremkedést mutattak a radar felvételek. Egy lávadóm elzárhatja a kürtőt, ami alatt jelentős nyomást fejthetnek ki a magmában ragadt gázbuborékok és ez növelheti a heves robbanásos kitörés esélyét. A Cleveland június 19-én ismét robbantott egyet, amit szerencsés módon a távoli webkamera képe is megőrzött. A pilóták becslése szerint több mint 10 km magasba emelkedett a hamufelhő. Az AVO szakemberei ennek hatására emelték a készültségi szintet, ami most a 4-fokozatú skálán a harmadik fokozaton, azaz a narancs szinten áll.

Robbanásos kitörés a távoli Cleveland vulkánon június 19-én. Forrás: AVO

Novarupta-Katmai kitörés 100 éve: a 20. század legnagyobb vulkánkitörése!

1912. június 6-án, helyi idő szerint délután 1 órakor kezdődött a 20. század legnagyobb vulkánkitörése, ami a történelmi időkben (az elmúlt bő 2000 évben), zajlott ismert vulkáni működések között is olimpiai pontszerző helyen van, azaz mindenképpen az első hatban! A kitörés mindössze 60 órán keresztül folyt 3 fázisban, amelyeket néhány órás szünet választott el. A helyszín: Alaszka, ahol akkor elsősorban bennszülött, eszkimó alutiiq indiánok éltek. A térség csupán néhány évtizede, 1867-ben került az Egyesült Államok fennhatósága alá. A korábbi egy évszázadban azonban sok orosz települt a zord időjárású, azonban kiváló vadászterületre, az orosz hatást számos településnév őrzi. Alaszka lakossága akkor nem volt több, mint 50 ezer, sokan a 19. század végi aranyláz sodrásában érkeztek. Akkor nem jártak légterében sugárhajtású repülőgépek, a természet érintetlen szépségű volt, adta az élelmet, adta az öltözetet, adta az életerőt.
1912-ben a Földön már addig is számos fontos esemény történt: megalakult a Kínai köztársaság véget vetve a mintegy 2000 évi császári uralomnak, április 15-én elsüllyedt a néhány nappal korábban indult luxushajó, a Titanic, Montenegro hadba lépett Törökországgal szemben, kitört az első balkán háború... Ez év januárjában Scott elérte a Déli-sarkot és megdöbbenve tapasztalta, hogy megelőzték, a norvég Amundsen 35 nappal korábban már ledöfte zászlaját. A földtudományban mérföldkőként Alfred Wegener előterjeszti kontinensvándorlás elméletét, amit akkor lehurrognak, ki gondolta volna azonban hogy később a tudományterületet forradalmasító lemeztektonikai elmélet kiindulása született meg! A vulkanológia területe még szintén bölcsőben ring, azonban éppen egy évtizede vagyunk túl a Mt. Pelée tragikus kitörésén, aminek nyomán többen felismerték, hogy szükség van a tűzhányók közvetlen megfigyelésére és ennek nyomán 1912 januárjában Thomas A. Jaggar megalapítja a Hawaii Vulkán Obszervatóriumot.

Térdig vulkáni hamuban... Kodiak településen, 170 km-re a vulkántól mintegy 30 cm vastag vulkáni hamu halmozódott fel... Forrás: National Geographic fotó

Milyen volt ez a hatalmas vulkáni működés és milyen tanulságokat közvetít? Az elmúlt hetekben rengeteg dokumentumot gyűjtöttem össze a kitörésről. Lilly Clairborne a néhány éve készített felvételeit bocsátotta rendelkezésemre, Judy Fiersteintől, a vulkáni működés egyik legjobb ismerőjétől felbecsülhetetlen értékű szakmai anyagot kaptam, ami most már az interneten is elérhető, Noli kiváló képes beszámolója hűen tükrözi e különleges természeti értékű térség életében bekövetkező drámai eseményt, amelyről remek összeállítás jelent meg az Alaska Park Science Journal legfrissebb számában. A kitörésről, annak képződményeiről és a kitörést megelőző magmakamra folyamatokról készült tudományos cikkeket rutinszerűen használjuk kutatómunkánk során. A bükkaljai horzsaköves vulkáni képződményeket bemutató Élet és Tudomány cikkünkben is kitértünk már a Novarupta kitörés körülményeire.
A következő napokban több részben vizsgáljuk, mutatjuk be a Tűzhányó blogban a 20. század legnagyobb vulkánkitörésének legfontosabb mozzanatait, a Természet Világa augusztusi számában pedig egy összefoglaló cikkben olvashatnak majd a 100 éve történt eseményről. Kövesse a Tűzhányó blog írásait, vásárolja meg a Természet Világa folyóiratot, reméljük nem csalódik!

Mekkora is? A Novarupta kitörés során 12,5 köbkilométer magma került a felszínre, jóval több mint számos ismert nagy történelmi vulkánkitörés során. (1 köbmérföld /mi3/ = 4.17 köbkilométer) Forrás: Judy Fierstein in Alaska Park Science Journal

Vajon különleges volt-e a 100 éve zajlott vulkáni kitörés? Alapvetően a pliniusi-kitörések általános jellemzőit mutatta, azonban ha belemerülünk a részletekbe, akkor egy rendkívül izgalmas és tanulságos történet tárul elénk. Nem véletlen, hogy a modern vulkanológia és kőzettan vezető kutatói, mint Wes Hildreth és Judy Fierstein évtizedeket áldoztak e terület megismerésére. Miért is volt mégis ez a vulkáni kitörés oly különleges? Nos, nézzük:
1. Ez volt Észak-Amerika legnagyobb vulkánkitörése a történelmi időkben. 12,5 köbkilométer magma, mintegy 28 köbkilométer vulkáni anyag került a felszínre (ez a Balaton vízmennyiségének kb. 14-szerese...)!
2. A történelmi idők egyik olyan ritka vulkáni eseménye volt, amelyet kaldera-beszakadás kísért, azaz a sekély mélységű, kiürült magmatározó felső része beomlott és egy kör alakú, 4 km széles, 1 km mély üreg alakult ki a felszínen. A kaldera-beszakadást erős földrengések kísérték, köztük 14 db 6-7 magnitúdójú rengés.
3. Igen ám, de a kaldera-beszakadás nem a kitörési központ területén történt, hanem attól kb. 10 km-re! A kitörés központja nem egy ismert vulkánon volt, amiből van bőven a környéken, hanem egy üledékes kőzetekkel fedett területen, azaz ott nyílt meg a föld, ahol a legkevésbé várnánk...
4. A történelmi idők azon kevés vulkánkitörésének egyike, amelynek során nagy szilícium-dioxid tartalmú, riolitos magma robbant a felszínre. További különlegesség, hogy a kitörés során hatalmas mennyiségű (kb. 11 köbkilométer térfogatú) horzsaköves vulkáni törmelékár üledék (ignimbrit) rakódott le, mégpedig szárazföldön (a Tambora és a Krakatau kitörése során ez a típusú vulkáni üledék alapvetően tengervíz alatt halmozódott fel). Az ignimbrit egy folyóvízi völgyet teljesen feltöltött, egyes helyeken közel 200 méter vastagságban!
5. A kilövellt vulkáni hamu kelet-délkelet felé terjedt és rövid idő alatt egészen Afrikáig sodródott. A kitörést követően globálisan visszaesett az átlaghőmérséklet az északi földtekén. Ennek oka, azonban nem a magas légrétegekbe jutó kénes gáz volt, hanem a légkörbe jutó hatalmas mennyiségű halogenid gázok (klór, fluor stb.) voltak.
6. A kitörésnek közvetlenül egyetlen halálos áldozata sem volt, azonban jelentős rombolást végzett a növény- és állatvilágban.
7. A kitörést nem egy szűk kémiai összetételű magma táplálta, a vulkáni képződményekben a riolittól a kisebb szilícium-dioxid tartalmú dácit és andezit kőzetig minden előfordul. Sőt, sok esetben ezek egy kőzetdarabban is megfigyelhetők, ahol sávokban váltakozik a riolit és andezit magma anyaga. A magmakamra folyamat tehát igencsak bonyolult volt és abban nem csupán egy magmatípus vett részt.
8. A kitörés nem a magmatározó felett zajlott, hanem attól kb. 10 km-re, azaz a kőzetolvadék először oldalirányba mozgott el, majd vette az irányt a földfelszín felé.
9. Az első értékelések szinte mind tévesek voltak vulkanológiai szempontból és csak évtizedekkel később sikerült feltárni a kitörés pontos eseményeit. Az első expedíció a vulkáni működés után 3 évvel érte el a területet. A National Geographic küldetésében érkezett, Robert F. Griggs botanikus által vezette csapat több alkalommal látogatott el a helyszínre, ahol pazar látvány fogadta őket.
10. A robbanásos kitörés után 3 viszkózus lávadóm türemkedett ki a felszínre, közülük egy maradt meg csupán, a 380 méter széles, 65 méter magas Novarupta lávalepény.

Ahogy Griggs meglátta a Novarupta kitörés vidékét: "...száz, ezer, nem... tízezer füst szállt fel..." Forrás: National Geographic fotó

A vulkáni törmelékanyaggal feltöltött folyóvölgy most... A Tízezer füst völgye. Forrás: Judy Fierstein

Sorolhatnánk tovább a különlegességeket, de talán ezek is elegendőek, hogy belemerüljünk egy hatalmas vulkáni esemény rejtelmeibe, amelynek során körvonalazható, hogy miképpen zajlanak az igazán nagy vulkánkitörések. Mert egy ehhez hasonló akár a 21. században is bekövetkezhet és ki tudja hol, akár sűrűbben lakott területhez közelebb. Jobb ha felkészülünk minderre és nem a szupervulkánok távoli jövőbe mutató lehetőségeinél kell leragadnunk...

Folytatása következik hamarosan... Kövesse centenáriumi sorozatunkat, látogasson el a következő napokban is a Tűzhányó blogra! Következő rész: Hogyan zajlott le a vulkáni kitörés?

Ébredezik az Aleut-ív?

A Kamcsatka-félsziget számos, szinte folyamatosan működő, szorgos tűzhányójához képest az alaszkai Aleut-szigetek vulkánjai jóval aluszékonyabbak. Most azonban itt is zajlanak az események: ismét működésbe lépett az Aleut-szigetek egyik legaktívabb tűzhányója, a Cleveland.

Bal oldali kép: a Cleveland elhelyezkedése az Aleut-íven belül (a térkép forrása: AVO); jobb oldali kép: a Chuginadak-sziget D-DNY felől, melyen két tűzhányó is található: a Cleveland és a Tana (utóbbi egy vulkáni komplexum) (forrás: Google Earth).

A vulkán már korábban is hírt adott magáról, amikor is július 20-án zöldről (nyugalmi állapot) sárgára (készültségi állapot) emelték a riasztási fokozatot. Ennek alapja az volt, hogy július 19-én és 20-án tartós hőmérsékleti anomáliát észleltek a műholdfelvételeken. Július 21-26. között sűrű felhőzet borította a tűzhányó csúcsrégióját, így sajnos nem tudtak további megfigyeléseket végezni.

Ezután 2011. augusztus 2-án az Alaszkai Vulkán Obszervatórium (AVO) már narancssárgára (figyelmeztetési állapot) emelte a riasztási fokozatot, ugyanis egy kb. 40 m átmérőjű lávadómot figyeltek meg a vulkán kráterében július 29-én. Sajnos kevés információ áll rendelkezésre (a szigeten nincs kiépítve szeizmikus hálózat), csak annyit lehet tudni, hogy a lávadóm valamikor július 7. után kezdhetett el kitüremkedni (ekkor készült ugyanis az utolsó olyan kép, amikor nem borította felhőzet a vulkán csúcsrégióját, és ekkor még nem figyeltek meg lávadóm-aktivitást). A növekvő lávadóm okozza/okozta a műholdfelvételeken július 19. óta észlelt termális anomáliát, ami arra utal, hogy akkor kezdődhetett a lávadóm-kitüremkedés.

Hamis színes műholdkép a Cleveland tűzhányóról 2011. augusztus 7-én, melyen jól látható a kráterben izzó (hőmérsékleti anomáliát jelentő) lávadóm. A zöld vonal a Chuginadak-sziget határvonalát jelöli, a fekete sávok pedig adathiányokat jelentenek. A kép forrása: Rick Wessels (Alaska Volcano Observatory).

A lávadóm-növekedés folytatódásával (ami a hasonló vulkánokon megfigyeltek alapján hetekig-hónapokig tarthat) lávafolyások indulhatnak meg a tűzhányó oldalán, ami veszélyt nem jelentene senkire, ugyanis a Chuginadak-sziget lakatlan. A lávadóm növekedését ugyanakkor robbanásos kitörések is kísérhetik, melyek bármikor, előjelek nélkül bekövetkezhetnek, és kb. 6 km magas (tengerszint felett) hamufelhőket lövellhetnek a tűzhányó fölé (ezzel veszélyeztetve a légi közlekedést). Mindeddig azonban egyelőre csak lávadóm-növekedést észleltek. Az elmúlt napokban kedvező volt az időjárás, így az obszervatórium tagjai közvetlen megfigyeléseket tehettek, illetve fényképeket is készíthettek a növekvő lávadómról:

Bal oldali kép: a gyönyörű, szimmetrikus kúp alakú Cleveland tűzhányó csúcsrégiója 2011. augusztus 8-án (a képet készítette: Kym Yano, National Oceanic and Atmospheric Administration). Jobb oldali kép: a Cleveland 200 m széles kráterében növekedő lávadóm (ami a képen már kb. 60 km átmérőjű) 2011. augusztus 8-án (a képet készítette: Dave Withrow, National Oceanic and Atmospheric Administration).

Habár a Cleveland egy olyan tűzhányó, mely egy távoli, lakatlan kis szigeten található, és azt gondolná az ember, hogy nem okozhat komolyabb problémát, veszélyt senkire és semmire nézve, mégis folyamatosan figyelnünk kell a viselkedését, ugyanis nagyobb robbanásos kitörésekre is képes (VEI=3-as kitöréseket is produkált), melyek során a magasba emelkedő hamufelhők komolyabban veszélyeztethetik a légi közlekedést (a vulkán egy igen forgalmas légi folyosó alatt található). A Cleveland működésének megfigyelése viszont nagyon nehézkes egyrészt az időjárási viszontagságok miatt, másrészt a kiépített szeizmikus hálózat hiánya miatt. A műholdfelvételek nélkül szinte semmit sem tudnánk a tűzhányóról, ezek segítségével szeizmográfok nélkül is detektálható, ha valami készülődik a vulkánon (ezután már helikopterrel megközelítve a tűzhányót, feltérképezhető, hogy mi is történik valójában).

Csütörtöki vulkánhírek a reggeli kávéhoz

.
A kínálat: Begyújtottak a Cleveland vulkán alatt?, 10 000 napig tartó kitörés Hawaii-n?!

A Cleveland tűzhányó, Alaszka. 2009 július 24.
Image Creator: Smith, S. J.

• Emelték a készültségi szintet a Cleveland-en, az alaszkai Aleut-szigeteken található vulkánon, miután a tűzhányó ébredezésére utaló jeleket észleltek a vulkánt figyelő AVO (Alaszkai Vulkanológiai Obszervatórium) munkatársai. Az AVO legutóbbi jelentésében olvasható, hogy termális anomáliát észleltek a tűzhányó csúcsának a közelében, ami a vulkán kitörésének előjele lehet. Sajnos szeizmikus adatok nem állnak rendelkezésre, ami további bizonyítéka lenne a magma feláramlásának. A Cleveland gyakran hallat magáról, jellemzően robbanásos kitörések formájában. A kitörések során általában sűrű hamufelhőt lövell a magasba a tűzhányó átlagosan 6 km magasságba. Legutóbb 2009 októberében volt aktív.

• 10 000 napig tartó kitörés? Igen! Alig néhány napja május 21-én volt a Hawaii Nagy Szigeten található Kilauea tűzhányó kitörésének tízezredik napja. Elképesztő szám! A kitörés 1983. január 3-án egy pénteki napon kezdődött a Keleti Riftzónában és azóta is szinte megszakítás nélkül tart. 2008 februárjában a Halema'uma'u kráterben is megkezdődött a vulkáni működés, így azóta egyszerre két helyen zajlanak az események. A vulkáni működés jellege eltérő a két helyszínen, a Halema'uma'u kráterben egy kürtő található, amelynek a mélyén egy kb. 70 méter átmérőjű lávatavacska fortyog (ez kb. 14 db átlagos kombi hosszának felel meg, ha szorosan egymás mögé parkoljuk őket!). A Keleti Riftzónában lávaöntéses a vulkáni működés. A láva részben a felszín alatt lávaalagutakban halad a sziget partja felé, majd kibuggyan a felszínre és ott folytatja útját egészen a partig, ahol beletorkol az óceánba.
  

A Kilauea vulkáni működése jelenleg képekben:
(Pictures: HVO USGS)

A Halema'uma'u kráterében fortyogó láva kigázosodása révén több száz tonna kén-dioxidot bocsájt a légkörbe, ami rengeteg problémát okoz a közleben élőknek. A bal oldali képen (2010.05.14.) a Halema'uma'u kráter látható. A jobb oldali képen egy közelebbi felvétel a kráterben található kürtőről és az abban fortyógó lávatavacskáról(2010.01.14.).

A bal oldali kép (2010.04.15.): egy vulkanológus a helyi obszervatóriumból éppen mintát vesz a Keleti Riftzóna egyik lávaalagútjában folyó lávából. A jobb oldali képen egy lávafolyás látható, amely a Keleti Riftzónából indult és éppen az óceánba ömlik (2009.11.15.).

Mire készül a Redoubt vulkán?

.
Az Alaszkai Vulkanológiai Obszervatórium legutóbbi jelentése:

Április 17-20. között az AVO gyenge, ismétlődő földrengések sorozatát észlelte a vulkán csúcsának közelében. A rengések jellege nagyon hasonlított az április 5-6-án és a 2009. decemberében detektált földmozgásokra. Az AVO véleménye szerint a rengéseket a vulkán kürtőjében lévő és részben a kráterben kitüremkedő magma/lávadóm kigázosodása okozza. Egyelőre nincs jele, hogy újabb magmacsomag érkezett volna a tűzhányó alá. Az AVO ettől függetlenül folyamatos megfigyelés alatt tartja a vulkánt.

A Redoubtból felszínre törő magma dácitos összetételű, ezért nagyon nagy a viszkozitása, főleg ha összehasonlítjuk azzal a magmával, ami jelenleg Izlandon tör fel. A kettő közötti különbséget úgy lehet szemléltetni, ha összehasonlítjuk a víz és a méz "folyósságát". A Redoubt dácitos magmáját reprezentálja a méz ez esetben. A nagy viszkozitásnak köszönhetően a Redoubt kitörései igen erőteljesek, amely során a vulkáni hamu nem ritkán 10-20 km-es magasságba lövell fel az atmoszférába. A vulkán utoljára 1 éve volt aktív, előtte pedig 1989-1990-ben, amikor szintén heves, robbanásos kitörések történtek a tűzhányón. A vulkán elsősorban a terület feletti légi közlekedést veszélyezteti, de nem szabad megfeledkezni az ott élőkről sem. Alaszka fővárosa 170 km-re van a tűzhányótól és volt már példa hamuhullásra.

Fotó: Clucas R., USGS 1990. április 21.

Ébredezik a Redoubt tűzhányó?

Április 5-én sekély mélységű földrengések jeleit észlelték az alaszkai megfigyelő állomás (AVO) érzékeny műszerei. A földrengések a tűzhányó csúcsához közel pattantak ki talán a kürtőben felfelé áramló magma következtében. Amennyiben valóban ez a földrengések oka, úgy heves robbanásos kitörésekre és/vagy a 2009-es lávadóm részleges összeomlásából keletkező piroklaszt árakra lehet számítani a közeljövőben.

Az AVO április 10-én közzétett jelentésében az áll, hogy a földrengések erőssége április 5-10. között folyamatosan csökkent, és jelenleg a háttérértéken van. Így tehát az éppen szunnyadó tűzhányó talán csak "felhorkant". Elővigyázatosságból a vulkánra vonatkozó riasztási szintet zöldről citromsárgára emelték. Ez azt jelenti, hogy az elkövetkező időszakban fokozattab figyelmet szentelnek az obszervatórium dolgozói a tűzhányónak.

A tűzhányón jelenleg erőteljes kigázosodás észlelhető. A 2009-es aktív fázis során a vulkán kürtőjéből az éppen csak kitüremkedni képes viszkózus, dácitos magma egy lávadómot formált (1. kép). A meredek lejtőn a lávadóm kissé megfolyt, az ilyen jellegű lávadómokat couleé-nak is nevezhetjük. A lávadómból feltörő gőz/gáz felhő a kürtőben található magma lassú passzív kigázosodásnak az eredménye. Az április 8-án tett terepbejáráskor egy vékony, apró vulkáni hamuszemcsékból álló leplet észleltek a vulkán hófedte oldalában (2.kép). Ez a vulkáni hamu vélhetően a lávadómból kiáramló gázfelhőből ülepedhetett ki, vagy a tűzhányó kráteréből rakódhatott át.

.............................

1. kép: a 2009-es lávadóm (couleé)...................................2. kép a vulkán oldalában a barnás elszíneződésként látható a vulkáni hamulepel

(Pictures: McGimsey Game, 2010. 04. 08.)

A Redoubt vulkán és a Drift folyó völgye. (Picture: McGimsey Game, 2009. 09. 23., AVO, USGS)

A Redoubt tűzhányó Alaszkában található a Cook öböl Ny-i partján, Alaszka fővárosától (Anchorage) mintegy 170 km-re DNy-ra, valamint 82 km-re Ny-ra Kenai városától. A tűzhányó hófedte csúcsa jelenleg 3108 méter magasan található. Legutóbbi kitörései 1902, 1966-68, 1989-90 és 2009-ben voltak. Az 1989-90-es valamint a 2009-es kitörések során főként iszapfolyások vagy laharok jellemezték a vulkáni működést. Emellett erőteljes robbanásos kitörések is történtek, amelyek során több alkalommal is 10 km-es magasságba emelkedett a vulkáni hamuoszlop. A kitörések olyan hevesek voltak, hogy még Anchorage-ban is hullott a vulkáni hamu.