Friss hírek a costa ricai Turrialba tűzhányóról

A Turrialba vulkán csúcsrégiója és három krátere észak felől (a kép forrása).

A 3340 méter magas Turrialba Costa Rica egyik legterjedelmesebb tűzhányója. Csúcsrégióját egy 800*2200 méter széles mélyedés foglalja el, melyben három kráter található. E kráterekre gyakori fumarola tevékenység jellemző, továbbá az elmúlt 3500 évben öt nagy robbanásos kitörést produkáltak.

2012. január 12-én egy új kis (kb. 3*5 méteres) kürtő nyílt fel a vulkán nyugati csúcskráterének délkeleti oldalában, mely hamuból, valamint forró gázokból és gőzből álló felhőt lövellt a magasba. A kidobott hamu nem friss magmaanyagot képviselt, hanem korábban képződött kőzetanyagból állt. A hamufelhő 500 m magasra emelkedett a kráter fölé, és főként É-ÉK-felé sodródott, bár hamuhullást jelentettek a tűzhányótól 27 km-re DNY-ra található Tres Ríos településről is.
Ez az esemény a helyi vulkanológiai és szeizmológiai obszervatórium (OVSICORI-UNA) jelentése szerint a következővel magyarázható: 2007 óta a Turrialba tűzhányó működésének egy olyan szakaszába lépett, amelyet passzív, de erőteljes kigázosodás jellemez, melynek során jelentős mennyiségű gázt és gőzt juttat az atmoszférába. Azonban a forró gőz és gázok egy része felhalmozódott a felszín alatt, melynek következtében megemelkedett a felszíni hőmérséklet és a belső nyomás, fokozódott a fumarola tevékenység, és egyre több (az ilyen körülmények között stabil) hidrotermális ásványfázis vált ki. A gázok fokozatos felhalmozódása túlnyomást idézett elő, mely január 12-én szétrepesztette a fluidumokkal erősen átjárt kőzetet, és felnyitott egy új, ún. fumarolakürtőt. Az újonnan felnyíló kürtőből a hamuval együtt nagyobb (kb. fél méteres) kőzetfragmentumok is kirepültek. Vagyis ez az esemény nem volt sem freatikus, sem magmás robbanásos kitörés, hanem egy túlnyomás okozta kis kürtő felnyílása, mely a hirtelen nyomás-felszabaduláskor korábbi kőzetfragmentumokat lövellt ki magából.
Január 18-án újabb, jóval erőteljesebb hamukiáramlást észleltek ugyanabból a kis kürtőből, mely 12-én működésbe lépett. A kürtő kiszélesedett, és a hamufelhő most már 4-6 km magasra emelkedett a tűzhányó fölé, majd kelet felé terjedt. A január 12-i kürtőfelnyíláskor csak a vulkánon szokásos szeizmikus aktivitás volt megfigyelhető, viszont 18-án az erős hamukiáramlás kezdetével egy időben a szeizmométereken megjelent a harmonikus tremor (földremegés), melynek egyértelmű oka a forró, nagy nyomású fluidumok mozgása volt.

Nagyszerű videófelvétel a Turrialba nyugati csúcskráterének délkeleti oldalában felnyílt kürtő január 18-i erőteljes működéséről (a videó forrása: OVSICORI-UNA).

A Soputan tűzhányó kitörésének valódi arca

Az indonéziai Sulawesi-sziget északi részén található Soputan tűzhányó (mely a sziget egyik legaktívabb vulkánja) 2011. július 3-i kitöréséről sajnos elég kevés megfigyelés és információ áll rendelkezésre. A vulkáni hamufelhő magasságáról eltérő számokat olvashatunk: egyes hírforrásokban 5 km-t, más helyeken 6 km-t írnak, viszont a Darwin VAAC jelentése (ami a legmegbízhatóbb!) szerint 46000 láb, vagyis körülbelül 14 km magas volt a hamufelhő július 3-án (ami már igen jelentős ahhoz, hogy komolyabb hatása legyen). Ezt alátámasztja az aznapi műholdfelvétel és az alábbi fénykép is, melyet egy pilóta készített a kitörés kezdete után kb. másfél órával:

A Soputan tűzhányó 14 km-es magasságba emelkedő hamufelhője 2011. július 3-án. A képet készítette: Peter Bosch, pilóta (forrás).

A Soputan hamufelhőjének terjedése a Darwin VAAC modellszámításai alapján: a bal oldali ábra a július 3-i, a jobb oldali pedig a július 4-i előrejelzést mutatja (a fekete folytonos vonallal jelzett terület a 46000 láb (kb. 14 km) magasságban terjedő hamufelhőt modellezi; a szaggatott vonallal jelzett terület a bal oldali ábrán 1500 láb (kb. 450 m) magasságot, a jobb oldali ábrán pedig 15000 láb (kb. 4,5 km) magasságot jelöl).

A tűzhányó körül egy 6 km sugarú veszélyzónát jelöltek ki, ahova tilos belépni. Kitelepítéseket egyelőre nem rendeltek el, mert a vulkánhoz legközelebb fekvő település kb. 8 km távolságban található a tűzhányó csúcsától. A Soputantól kelet-délkeletre lévő falvakban (a Minahasa nevű körzetben) "a hamu elég vastag és ártalmas lehet az egészségre", ezért az Indonéz Vöröskereszt július 3-án, 4-én és 5-én védőmaszkokat osztott ki a lakosságnak. Hamu borítja az egész körzetet, a településekhez vezető utakat kidöntött fák sokasága borítja, több tucat ember szenvedett komoly sérüléseket, akiket kórházba szállítottak. Az ott élő lakosság próbálja megtisztítani az utakat a hamutól és kidőlt fáktól. "A hamu vastagsága a 10 cm-t is elérheti, így nehéz a közlekedés. Ráadásul, helyenként még nagyon forró volt a hamu." E megfigyelések alapján (kidöntött fák, forró hamuüledék) minden bizonnyal piroklaszt-árak zúdultak le a tűzhányó oldalán (ami jellemző a Soputanra, és legutóbbi működése során, 2008-ban, valamint 2005-ben is megfigyelték). A tűzhányótól délnyugatra fekvő Tombatu nevű települést szintén jelentős hamuhullás érintette. A hamufelhő terjedése miatt a Manado városában található repteret július 3-án időszakosan (három órára) lezárták.

Bal oldali kép: egy, a Soputantól 6 km távolságra található település látképe 2011. július 4-én (a kép forrása); jobb oldali kép: Tombatu falu egyik hamuval borított utcája 2011. július 3-án (a kép forrása).

Bal oldali kép: a Soputan vulkán délnyugati irányból nézve 2011. július 3-án (kép forrása); jobb oldali kép: a tűzhányó kelet-délkelet felől 2011. július 4-én (a kép forrása).

A helyi Vulkanológiai és Geológiai Központ és a kormány folyamatos megfigyelés alatt tartja a Soputan tűzhányót, amely akár "növekvő aktivitás jeleit mutathatja".
A Soputan jelenlegi működését az 1991 óta növekedő lávadóm aktivitás jellemzi, melyhez gyakran társulnak robbanásos kitörések és piroklaszt-árak.

Újra ébredezik az Etna

Több mint két hónapnyi "pihenés" után ismét éledezik Európa legnagyobb tűzhányója, az Etna. November 12-én a csúcsrégióban található négy kráter közül először a Bocca Nuova és a Délkeleti kráter, majd az Északkeleti kráter (a legmagasabb a négy közül) is hamut eregetett magából. Az Északkeleti kráterből a gőzfelhő mellett 1-2 perces gyakorisággal történtek a hamukibocsájtások. Ezek után november 14-én reggel jelentősen felerősödött az Északkeleti kráter aktivitása mind a hamukibocsájtások gyakoriságát, mind mennyiségét tekintve. A hamufelhők már több száz méteres magasságba emelkedtek, melyeket a szél először DNY-, majd ÉK-, végül K-felé sodort. Az Északkeleti kráter a hamut gőz- és gázkibocsájtásokkal váltakozva szórta ki magából. A hamu vörösesbarna színe arra utal, hogy nagy részét nem friss magma anyaga, hanem a kürtőfalról feltépett korábbi kőzettörmelékek alkotják. Fontos lehet megjegyezni, hogy az Északkeleti kráter hamukibocsájtásai eddig csaknem minden esetben a csúcskrátereknél történt kitörések kezdetét jelezték (mint például 1995-ben és 2002-ben). Gyönyörű november 14-i felvételek tekinthetők meg a hamut pöfékelő Északkeleti kráterről.
November 15-én az INGV-Catania munkatársai közvetlen megfigyeléseket végeztek a csúcsrégióban. Az Északkeleti krátertől D-re (a Voragine csúcskráter É-i részén) néhány mm vastagságban, az Északkeleti kráter peremén (főként annak K-i részén) pedig 1 cm vastagságban észlelték a barna hamuüledéket. Az Északkeleti kráter belsejében található egy kisebb (intrakráter - kráteren belüli) kürtő, melynek átmérője október elején körülbelül 25 m volt. November 15-re azonban jelentősen kiszélesedett, már legalább 75 m az átmérője, és barna hamufelhőt pöfékel hangos morajok közepette.

Az Északkeleti kráter belsejében található kürtő november 15-én, melyből barna hamufelhő emelkedik fel. A hamu beborítja a kráter belső falát és a peremét is. A felvétel az Északkeleti kráter peremének K-i részéről készült, a kürtő pereme innen körülbelül 100 m-es mélységben helyezkedik el. Forrás: Boris Behncke.

Az Etna csúcskráterei D-felől november 15-én. A kép bal oldalán a terjedelmes központi kúp, melyen belül található a Voragine és a Bocca Nuova csúcskráter, jobb oldalán pedig a Délkeleti kráter kúpja. A barna hamufelhők az Északkeleti kráterből (mely takarásban van) emelkednek a magasba. Forrás: Boris Behncke.

Forrás: INGV (Istituto Nazionale di Geosifica e Vulcanologia) - Sezione di Catania; Boris Behncke.