A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Új-Zéland. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Új-Zéland. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. november 21., hétfő

Egy bonyolult földrengés okairól: a Kaikoura M7.8 földmozgás, Új-Zéland

Egy hét telt el az Új-Zélandot megrázó 7.8 magnitúdójú földrengés óta. Az eltelt idő alatt több mint 2000 3-as magnitúdónál nagyobb erősségű földmozgás történt és még mindig nincs megállás. Rengeteg kérdés vetődött fel, a földrengés nagyságától az azt kiváltó okokig. Kellett ez az egy hét ahhoz, hogy mindezt világosabban lehessen látni, ami egy meglehetősen bonyolult képet fest fel, nem kevés tanulsággal a földrengések lefolyásáról.

Lemeztektonikai háttér
A földrengések, vulkánkitörések okainak magyarázatában nagy segítséget ad a lemeztektonika modellje. E szerint a Föld külső, merev burkát a földkéregből és a földköpeny legfelső részéből álló litoszféra alkotja. Ez a réteg azonban nem folyamatosan öleli körül bolygónkat, hanem nagyobb és kisebb darabokra, úgynevezett kőzetlemezekre tagolódik. Ezek a kőzetlemezek egymáshoz képest mozognak – távolodnak, közelednek vagy egymás mellett elcsúsznak. Két kőzetlemez ütközése, egymásnak feszülése során az számít, hogy melyiknek milyen a sűrűsége. A nagyobb sűrűségű kőzetlemez a másik alá bukik, amit szubdukciónak nevezünk. Az óceáni kőzetlemezek sűrűsége nagyobb, mint a kontinentális kőzetlemezeké, azaz mindig az óceáni kőzetlemez bukik le és nyomul be a földköpenybe. A kontinentális kőzetlemez sűrűsége kisebb, mint a földköpeny anyagáé, azaz ezért ez nem képes a mélybe nyomulni. Ha két kontinentális kőzetlemez ütközik, akkor egymásra torlódnak és hegyláncokat emelnek ki (ezt kollíziónak nevezzük; pl. Alpok, Himalája). A Földön kijelölhetőek a kőzetlemez távolodási területek (itt találhatóak az óceáni hátságok), a szubdukciós zónák (pl. a Csendes-óceánt körülölelő Tűzgyűrű) és vannak ismert kőzetlemez elcsúszási zónák is (pl. Szent András törésvonal). A földrengések többsége a szubdukciós területekhez kapcsolódik, de nem kizárólagosan, olvashatunk erről például az olaszországi földrengések kapcsán is, ahol a földkéregben lévő széthúzásos erők okozzák a földmozgásokat. Szintén e példán láthattuk azt is, hogy minél jobban szűkítjük a területet, a lemeztektonikai kép annál bonyolultabb, és nem biztos, hogy a nagy léptékű lemeztektonikai gondolkodás segít az események megértésében. Új-Zéland példája is ilyen.


Új-Zéland lemeztektonikai környezete (forrás: Wikiwand) és a november 18-ig regisztrált M>3 földrengések epicentrumai (Forrás: GNS Science)

Új-Zéland az Ausztrál- és a Pacifikus-kőzetlemez határán fekszik. Az Északi-szigettől keletre húzódó határ mentén az utóbbi – átlagosan 5 cm/év sebességgel mozgó – kőzetlemez bukik az Ausztrál-lemez alá. Délebbre haladva megváltozik a helyzet és a Déli-szigettől délnyugatra lévő határ mentén már az Ausztrál-kőzetlemez bukik a Pacifikus-lemez alá (amennyiben két óceáni jellegű kőzetlemez feszül egymásnak, akkor a közöttük lévő sűrűségkülönbség, amit nagymértékben megszab a kőzetlemez kora, határozza meg az alábukás jellegét). A két szubdukciós zóna között húzódik az Alpi-törészóna, ahol a kőzetmozgás alapvetően oldalirányú. Ennek északkeleti részét Marlborough törészónának nevezik, ahol a töréseket jelző vetők szétseprűződnek. Ezek az egyedi vetők is többnyire jobbos oldalelmozdulásos, ún. ’strike-slip’ jellegű töréseket takarnak. A legdélebbi vető a Hope-törés, ami mentén az átlagos elmozdulás évi 20-25 mm (most láthatjuk mit is jelentenek ezek az átlagos számértékek: hosszú évekig semmi nem történik, aztán egy-egy alkalommal a vető behozza a lemaradást és akár méteres elmozdulások is történnek). A Hope-törés keleti végén azonban változik a kőzettest elmozdulási irány: a Jordan-vető mentén feltolódásos mozgás történik, ami évi 4 mm nagyságrendű. Itt tehát már egymás felé közeledő kőzetlemezek okozzák a kőzettest elmozdulásokat. A Kaikoura térségben húzódó hegyvonulaton az emelkedés mértéke már évi 4-6 mm, ami az egyik legnagyobb Új-Zélandon. Nem véletlen tehát, hogy ez tekinthető Új-Zéland földrengésekben egyik legveszélyesebb területének. A novemberi földrengés a Hope-töréstől délre indult, de kiterjedt a tágabb környezetre is és egyre inkább északkelet felé vándorolt, aktivizálva további vetőket is.

A tetthely: a Marlborough törészóna tektonikai képe (Forrás: Benson és társai, GSA Bulletin és Wikipedia)

Furcsaságok egy földrengés körül
A november 14-i földrengés több, a megszokott földmozgásoktól eltérő jelleget mutatott. Egy kis erősségű földmozgással indult, majd jó egy perc után érte el a legnagyobb intenzitását. Továbbá, a legnagyobb töréses elmozdulás nem az epicentrum környezetében, hanem attól jó 100 kilométerre északra történt. Viszonylag kiterjedt területet érintett a töréses deformáció. Végül, a kapcsolódó szökőár lokális jellegű és nem túl magas hullámokkal járó volt.

Aktivizálódott törések és ahhoz ez a felszínen látható a Hundalee törés mentén(Forrás: GeoNet)

Mechanizmus, elmozdulások
A térségben 1950 előtt több nagy földrengés is volt, majd ezt követően nyugodttá vált a terület. Ez a nyugalom 2009-ben szakadt meg és úgy tűnik, hogy most egy újabb intenzív földmozgásos időszak kezdődött. A november 14. éjjeli földrengés tulajdonképpen kettő az egyben volt. Ez azt jelenti, hogy két eltérő jellegű földmozgásból állt: egy egymásra tolódó, és egy egymás mellett elcsúszó (ún. ’strike-slip’) földrengéspárból. Az erős földmozgás mintegy 2 percig tartott, azaz meglehetősen hosszú volt. A földrengés ahhoz a ritka földmozgásokhoz tartozott, amit először a 2010-es darfieldi eseménynél figyeltek meg, miszerint egyszerre több vető aktivizálódott és történt mind vertikális, mind oldalirányú elmozdulás. A függőleges mozgáshoz egy kisebb szökőár is kapcsolódott. A néhány méter magas hullámok azonban csak egy szűk területre korlátozódtak, aminek az lehetett oka, hogy a kőzettest elmozdulás is csak egy kisebb területet érintett és közel volt a partvonalhoz.
A modern GPS adatok segítségével részleteiben is sikerült rekonstruálni a tektonikai mozgásokat. A Kekerengu-törés mentén például az oldalelmozdulás mértéke elérte a 10 métert! A Campbell-fok, ami a Déli-sziget legészakibb pontja, 2 métert mozgott el észak-északkeleti irányba, miközben majdnem 1 métert emelkedett. A földrengés központjához közeli Kaikoura is 1 métert észak felé mozgott és 70 centimétert emelkedett. Mindezt másodpercek alatt! A földrengés Új-Zéland távolabbi területein is változásokat idézett elő, amelyek néhány centiméteresek voltak. E mellett, 80000-100000 kisebb-nagyobb lejtőcsuszamlás is történt, ami helyenként utakat, síneket vágott át, vízfolyamokat gátolt el, ami jelentős árvíz veszélyt jelenthet a jövőre amennyiben ezek a gátak átszakadnak.

Egy rövid mondatban: A földrengést (avagy földrengés sorozatot) az egymásnak feszülő lemezhatáron a Pacifikus-kőzetlemez hirtelen alábukása indíthatta el, ami megemelte a felette lévő kőzetlemezt, továbbá mivel az alábukás ferde szögben történhetett, ezért aktivizálta a Marlborough törészóna oldalelmozdulásos vetőit, ahol dominószerűen rakódott át a feszültség feloldás az északra lévő törésvonalakra, amelyek mentén kisebb-nagyobb jobbos nyírásos elmozdulások történtek.

Jobbos oldalirányú elmozdulás a Kekerengu törés mentén: a ház melletti beálló út (a képen a háztól jobbra) 10 méteres eltolódást mutat! (Forrás: Alex Perrottet, RadioNZ és GeoNet



Lejtőcsuszamlások: vasúti sínt eltoló, illetve folyóvizet felduzzasztó földcsuszamlás (Forrás: ABC News és NZ Herald)

A földrengés mérete
A GeoNet szerint ez volt a térség egyik legbonyolultabb földrengése, amelynek nagyságát, fészekmélységét nem volt egyszerű meghatározni. A szakemberek végül az előzetes 7.5 magnitúdó becslést M7.8-ra emelték. A földmozgás nagyságának meghatározásában az egyik nehézség abban rejlett, hogy a vetők menti elmozdulásokhoz kapcsolódó földmozgások viszonylag hosszú ideig (akár egy percen keresztül) tartottak, ami miatt a megszokott módszerek nem voltak alkalmasak a felszabaduló energia kiszámításához és az összes szeizmikus mérőállomás adatait, valamint helyszíni megfigyeléseket (törések nagyságának és hosszának felmérése) kellett összegyűjteni ehhez. Az M7.8 magnitúdó jelzi, hogy a földrengés jelentős energiát szabadított fel, viszonylag nagy területet érintett és a szokottnál hosszabban tartott. A tíz fokozatú módosított Mercalli intenzitás skálán (ami azt méri, hogy a megfigyelések szerint milyen hatású volt, mennyire lehetett érezni, milyen károkat okozott a földrengés) a földmozgás a törések közelében elérte a MMI VIII fokozatot, ami súlyosnak tekinthető, míg Wellington környékén VI-VII nagyságú volt, ami erősnek tekinthető. Szerencsére, a halálos áldozatok száma minimális, egyelőre két halálesetről tudunk.
Végül, fontos megjegyezni, hogy a nagy földrengésnek NINCS köze a média által hívott „szuperhold” jelenséghez. A Hold viszonylagos közelsége (ami korántsem olyan drámai, mint amit az elnevezés sugall) nem okoz olyan gravitációs vonzásbeli különbséget, ami kőzettest elmozdulásokat vált ki, mint ahogy nem hat a tűzhányók működésére sem!

Új szárazföld jött létre
A november 14-i földrengés egyik látványos következménye, hogy a Kaikoura és a Campbell-fok közötti partvidék mintegy 0.5-2 méter nagyságban megemelkedett. Ez azt jelenti, hogy az egykori sekély tengeri aljzat a felszínre került, ezzel a szárazföld nagysága megnőtt. Ennek az az oka, hogy a földmozgásnak itt egy függőleges elmozdulási komponense volt (erre vezethető vissza a kapcsolódó szökőár is), azaz a kompressziós, azaz összenyomódásos feszültség úgy szabadult fel, hogy egy ferde vető mentén a szárazföldi terület feltolódott (ez valahol nem más, mint a hegységképződés egy piciny eleme). Ez nem teljesen ritka esemény, Új-Zélandon korábban is történtek ilyen elmozdulások. 1931-ben egy hasonló nagyságú földrengés során Napier közelében 1-2 méteres függőleges eltolódás történt, ennek köszönhetően jött létre az új szárazföldön a település közeli reptér. Korábban, 1855-ben egy M8.2 földrengés során Wellington nagy része emelkedett hasonló mértékben, ahol végül egy fontos útvonal létesülhetett. A Kaikoura földrengésnek azonban ez csak egyik komponense volt, a többi vető mentén főleg oldalelmozdulások történtek. Ez az új helyzet a sekélytengeri környezetben élő, állandó vízborítást igénylő növények és állatok számára katasztrofális hatású és minden bizonnyal átrendezi az életteret.

Megemelkedett és felszínre került sekély vízi terület Kaikoura közelében (Forrás: GeoNet, Tonkin+Taylor, Kósik Szabolcs)

Megmentett legelésző tehenek
A földrengés után bejárta a világsajtót az a kép, ami három legelésző tehenet mutat. A két fejlett tehén és egy boci, mintha mi sem történt volna, folytatja tevékenységét, nem véve tudomást arról, hogy körülöttük, egy földcsuszamlás következtében, szó szerint beomlott a föld és már csak egy talpalatnyi kiemelkedésen vannak. A teheneket megmentették és most már kiterjedtebb füves területen folytatják a lakmározást. Az eset nem egyedüli, egy másik hír két további hasonlóképpen járt tehénről számolt be.

Egy földcsuszamlás következtében feldarabolódott legelő és egy ennek következtében egy szűk kiemelkedésen maradt legelésző tehenek (Forrás: www.stuff.co.nz és The Landslide blog)


Best Blogger Tips

2012. november 21., szerda

Mozgolódó tűzhányók Új-Zélandon: Tongariro és Ruapehu

Frissítés (Szabolcs, 2012. november 21. 12:00):

És kitört! Az éjféli bejegyzésben még arról írtam, hogy az augusztus 6-i kitörés vulkáni hamujának vizsgálatából, valamint az erős kénes gázkibocsátásból arra lehet következtetni, hogy kigázosodó magma van a vulkán alatt, ami bármikor kitörhet. Néhány órával később mindez be is következett!
Az új-zélandi Geonet szakemberei jelentése szerint a robbanásos kitörés helyi idő szerint délután 1 óra 25 perckor történt és mindössze 5 percig tartott. A kitörés helye ugyanott volt, ahol augusztus 6-án, azaz a felső Te Maari kráter aktivizálódott. A kitörés idejében éppen egy iskolás csoport tartózkodott a népszerű kirándulóhelyen, azonban a jelentések szerint szerencsére nem volt sérülés. Az eset azonban világosan mutatja, hogy egy vulkánkitörés, főleg egy aktív rendszer esetében bármikor, minden előjel nélkül is bekövetkezhet!
A Tongariro november 21-i vulcanoi-típusú kitörése. Balra a kitörés jellemző lefolyása, a magasba emelkedő központi kitörési felhővel, kürtő közeli részén oldalirányban szétterjedő gomolygó torlóárakkal. Jobbra menekülő turisták láthatók. Forrás: Képkivágatok a http://www.stuff.co.nz videofelvételéről

Maga a kitörés egy típusos, úgynevezett vulcanoi-típusú kitörés volt, aminek a lényege az, hogy a kürtőt elzáró lávadugó alatt a kristályosodó magmából kiváló gázbuborékok egyre nagyobb nyomást fejtenek ki, míg aztán ez a hihetetlenül nagy nyomás hirtelen szétrobbantja a kürtőt elzáró kőzeteket és a szétszakadó magma az apróra tört kőzetdarabokkal együtt a felszínre tódul. Ez olyan, amikor egy felrázott pezsgőspalackból repül ki a dugó és spriccel, ömlik ki a pezsgő tartalma.
A http://www.stuff.co.nz különleges videofelvételén kiválóan megfigyelhető a vulcanoi-típusú kitörés lefolyása: hirtelen kitóduló, gomba-alakú sötét vulkáni hamufelhő emelkedik fel, mint valami szökőkút, aminek az alján gallérszerűen, oldalirányban gomolyog tova a nagy sebességű, felszínközelben terjedő torlóár. Mindez azzal magyarázható, hogy a vulkáni hamufelhőbe óriási mennyiségű kőzettörmelék is bekerül, ami nem tud felfelé emelkedni, hanem saját súlyánál fogva hirtelen visszaesik és a vulkáni gázokkal együtt kavarog tova a felszínen. A súlyát vesztett vulkáni hamufelhő aztán magasra emelkedhet, ebben az esetben 3-4 km magasba tódult fel az aprószemcsés vulkáni hamu anyagot és forró gázokat tartalmazó kitörési felhő.
Fontos hangsúlyozni, hogy ez a vulkáni kitörés alapvetően a közvetlen környéken okoz veszélyeket, az uralkodó széliránynak megfelelően pedig a hulló vulkáni hamu akár több tíz km távolságban is okozhat légzési gondokat. A vulkáni működés jellegéből és a Tongariro korábbi kitörési története alapján az várható, hogy hasonló események a jövőben is bekövetkezhetnek, ugyanúgy ahogy most is, akár minden előjel nélkül! Egy erőteljesebb vulcanoi-kitörés több tíz km távolságban is veszélyes lehet. Ennél nagyobb kitörésnek azonban jóval kisebb a valószínűsége, de természetesen ez a verzió sem zárható ki teljesen. Szintén fontos megjegyezni, hogy ez a kitörés valószínűleg nem befolyásolja a nagy szomszéd, a Ruapehu vulkáni működését, az egy másik rendszer és nincs közvetlen kapcsolatban a Tongariro-val.
Végül, még egy rövid megjegyzés: valóban a Tongariro környéke volt a Gyűrűk ura filmtrilógia egyes jeleneteinek helyszíne. A Mt. Doom azonban nem a Tongariro, hanem a szomszédos, szép szabályos kúp alakú vulkán, a Ngauruhoe, ami utoljára 1977-ben tört ki.

Eredeti bejegyzés (Szabolcs, 2012. november 21. 0:05):

Hosszú ideje nem írtunk bejegyzést, talán nem is fordult elő ilyen a blog történetében. Az ok elsősorban az, hogy dolgozunk, mert haladnunk kell a kutatással és emellett sok programunk is volt (pl. Göttingenben előadás térségünk vulkánjairól, majd a Földtudományi Forgatagon két telt házas előadás, természetesen vulkánkitöréssel fűszerezve!). Szintén ez idő alatt készült el egy cikk a Szupervulkánokról, ami a Földgömb decemberi számában jelenik majd meg!
El kell persze azt is mondani, hogy vulkanológiai szempontból a 2012-es év rendkívül "unalmas" volt, igazán ebben az évben eddig nem történt semmi földet megrengető kitörés... Persze ez csak félig igaz, mert nekünk azért így is voltak csemegék, mint például az új-zélandi Tongariro nyári rövid kitörése, ami több mint száz éves nyugalom után zajlott. Ennek anyagát közösen vizsgáljuk a Massey egyetem vulkanológusával együtt és úgy néz ki egy remek tudományos diákköri munka és igen érdekes eredmények jönnek ki belőle! Nos, már szinte majdnem elfelejtettük magát a kitörést, az elmúlt napokban azonban több helyről is jelezték, hogy a helyiek nem felejtenek, főleg úgy, hogy még mindig érzik a tűzhányóból kiáramló kénes gázokat. A Tongariro még mindig az 1-es (sárga) fokozaton van, ami annyit jelent, hogy működése eltér a megszokott nyugalmi állapottól.
A Tongariro még mindig "szaglik", azaz továbbra is kénes gázok áramlanak ki a tűzhányóból. Forrás: Brent Alloway

A webkamera képeken még most is jól kivehető a Te Mari kráter három pontján felemelkedő gázfelhő. A legfrissebb hírek maximálisan 235 fok hőmérsékletű gázkiáramlást jeleznek. Annyit biztosan tudunk, hogy a vulkán alatt friss magma tartózkodik, azaz potenciálisan megvan a lehetőség akár a további vulkánkitörésre is.

A hírekben megjelent a Tongariro szomszédja is, a Ruapehu tűzhányó is, ahol a szakemberek nem zárják ki egy közelgő vulkáni működés lehetőségét. Ezzel itt is sárga jelre váltott a készültségi szint. Legutóbbi 2007. szeptemberi kitöréséről Németh Károly számolt be első kézből az Élet és Tudomány hasábjain. A vulkán működése során különösen nagy veszélyt jelentenek a völgyekben lezúduló laharok, azaz kőtörmelékekkel telített iszapárak, amik mindent elsodornak. A tűzhányón ezért egy lahar riasztórendszert építettek ki, ami 2007-ben valóban hatékonyan működött és időben felhívta a figyelmet a lerohanó iszapárra. A tűzhányó azonban képes heves robbanásos kitörésre is. Alább Geoff Mackley remek videofelvétele látható a 1995-96-os VEI=3-as kitörésről:
A Ruapehu 1995-96 robbanásos kitörése. Forrás: Geoff Mackley



Best Blogger Tips

2012. augusztus 7., kedd

Tongariro: ...és kitört!

Frissítés (aug. 14. 10:50, Szabolcs):
Maradva még a Tongariro kitörésnél, az új-zélandi szakemberek nem tétlenkedtek és példaértékűen rögtön friss és hasznos információkat szolgáltattak. A GNS együttműködve a Massey Egyetem vulkanológusaival (köztük van az ELTE-n végzett Németh Károly magyar vulkanológus is!) már összeállítottak egy vulkáni veszély térképet. A legnagyobb veszélynek kitett terület az új kürtők körüli 3 km-es zóna, ahová az augusztus 6-i kitörést követően záporoztak a kisebb nagyobb kőzetblokkok.
Vulkáni veszélytérkép a Tongariro környékén. Forrás: GeoNet

A repülőgépes elemzések alapján azonosították az új kürtőket, amelyek egy hasadék mentén helyezkednek el. A kitörés óta intenzív fumarola kiáramlás figyelhető meg a területen:
Az új kürtők helyei a Tongariro csúcsán, ahol az augusztus 6-i kitörés óta intenzív fumarola kiáramlás figyelhető meg. Forrás: GeoNet

A legfrissebb GeoNet jelentés szerint a szeizmikus aktivitás jelenleg alacsony szinten van, újabb kitörés nem valószínű, de nem zárható ki egy az augusztus 6-i kitöréshez hasonló esemény sem. A gázmérések 3900 tonna/nap szén-dioxid, 364 tonna/nap kénhidrogén és 2100 tonna/nap kéndioxid kiáramlást jeleznek, ami egyértelműen arra utal, hogy friss magma van a tűzhányó alatt. A záptojás szagú kénhidrogén gázt több helyen érzik a vulkán környezetében a széljárástól függően. A friss vulkáni anyag vizsgálata megerősítette, hogy az augusztus 6-i kitörés során nem került felszínre friss magma anyaga, azaz a kitörés freatikus eredetű volt.

Végül, egy a fenti témától eltérő hír, ami kapcsolódik a 20. század legnagyobb kitöréséről szóló megemlékezésünkhöz. Megjelent a száz évvel ezelőtti eseményről szóló összefoglaló cikk a Természet Világa augusztusi számában. Aki tudja vegye a lapot, amiben további érdekes információkat kap a tudomány világából!

Frissítés (aug. 9. 0:50, Szabolcs):
A stuff.co.nz friss beszámolója szerint a Tongariro kráterében még mindig több ponton észlelhető gázkiáramlás, azonban az augusztus 6. éjjeli kitörés óta újabb vulkáni működés nem történt. Mindazonáltal a kénes szag még a vulkántól távol is érezhető. A jelenlegi nyugodt helyzet azonban a helyi szakértők szerint nem jelenti azt, hogy ne legyen folytatása a néhány percig tartó freatikus kitörésnek. Az eddigi vizsgálatok szerint a kitörés során többek között méteres nagyságú idős lávakőzetdarabok és hidrotermálisan átalakult kőzetblokkok repültek ki a kürtőből. Mindez azt jelenti, hogy forró magma emelkedett a felszín alatti néhány kilométer mélységbe, ahol felhevítette a vulkán alatti vízrendszert és a hirtelen forró gőzzé való átalakulás robbantotta szét a kürtő környéki kőzeteket. A friss magma azonban még nem jutott a felszínre. A továbbiakról annyit lehet elmondani, hogy (1) a vulkáni működés ezzel befejeződhet, (2) újabb rövid ideig tartó freatikus kitörések következnek; vagy (3) a magma megtalálja az utat a felszínre, ami erősebb kitörést okozhat. Emellett jó tudni, hogy nem a Tongariro az egyedüli működő új-zélandi tűzhányó. Hasonló kitörést mutatott be az északabbra található White-szigeten lévő vulkán is.

Eredeti bejegyzés:
Július végén egy gyors hírben már jeleztük, hogy az új-zélandi Tongariro alatt megnőtt a földrengések száma, ami nyomán az elvégzett gázelemzések arra utaltak, hogy friss magma nyomulhat fel a tűzhányó alatt. A kitörés pedig valóban bekövetkezett, mégpedig augusztus 6-án éjjel! Gyorsan utánanézve az újsághíreknek, sok helyen írtak arról, hogy váratlan volt a kitörés, azonban az előzetes jelek alapján úgy vélem egyáltalán nem meglepetés a rövid robbanásos kitörés!
Több mint 100 év után tört ki az új-zélandi Tongariro. Forrás: TVNz OneNews

Vulkánkitörés után: Beszakadt tető a közeli menedékházon és vulkáni hamu takarítása. Forrás: Mail Online

A meglepetést legfeljebb az okozhatta, hogy a tűzhányó utoljára 1896 novemberben működött, a kitörés december végéig tartott. A több mint 100 év hosszúnak tűnhet, de nem az egy vulkán életében! Az augusztus 6-i kitörés, ahogy azt Balázs is megjegyezte feltehetően egy kürtőtisztító, freatikus kitörés volt. Mindössze néhány percig tartott és a robbanásos működés során kisebb nagyobb kőzetblokkok repültek ki, majd csapódtak be a kürtő közelébe. A krátertől több mint 1 km-re lévő népszerű turista szálláshely épületébe is csapódtak kőzetblokkok, köztük volt, aminek mérete meghaladta az egy métert! A Te Mari kráterből aztán sötét vulkáni hamuanyag emelkedett ki, ami vékony rétegben terítette be a közeli településeket.
Az új-zélandi vulkanológusok jelenleg is vizsgálják a kitörés során felszínre került kőzetanyagot. A legfontosabb kérdés, hogy ebben van-e friss magmából származó anyag vagy csak a túlhevült vízgőz vetette szét a kürtőt elzáró és környező kőzeteket. A további eseményeket jelenleg még nehéz megjósolni, a mostani kitörés azonban figyelmeztetés, hogy amennyiben friss magma nyomul fel, akkor ennél erőteljesebb kitörések is bekövetkezhetnek!
A Tongariro és környékének térképe a jóval aktívabb tűzhányók elhelyezkedésével. Forrás: PlanetWare

A Tongariro nem egy egyedülálló tűzhányó, hanem egy vulkáni csoportban helyezkedik el. Szomszédjában van a sokkal aktívabb Ngauruhoe, ami utoljára 1977-ben tört ki és az elmúlt évszázados teljesítményét nézve már éppen "túlalussza" magát. Mintegy 20 km távolságban pedig ott magasodik a Ruapehu, Új-Zéland egyik legaktívabb tűzhányója, ami 2007-ben tört ki utoljára. A terület tehát vulkanológiailag meglehetősen aktív, csupán annyi lehet a meglepetés, hogy most a Tongariro lépett működésbe. A vulkanológiailag amúgy meglehetősen eseménytelen évben ez a vulkáni működés mindazonáltal egy új színt hoz és izgalmas eseménynek számít. Érdemes tehát figyelni, követni a további eseményeket! Érdemes néha rápillantani a Tongariro webkamerára is!


Best Blogger Tips

2011. június 20., hétfő

Szállj, szállj vulkáni hamu!



Frissítés: Tomi (csütörtök, 23:45)

A kitörés a harmadik hetébe lépett, a vulkáni hamu továbbra is elég magasra emelkedik és elég sok kisméretű szemcse van benne, hogy a nyugati széllel megkerülje a Földet. Alább az erről készült, videóvá összeillesztett legújabb METEOSAT-9 felvételeket láthatják. A videó forrása, mint a korábbié is, az Eumetsat.






Eredeti bejegyzés: Tomi (hétfő, 11:24)

Két hete már, hogy kitört a chilei Puyehue vulkán. Az akkor kitelepített 4270 lakos most már visszatérhet a házába, közölte Vincente Nunez, a chilei belügyminisztérium Nemzeti Veszélyhelyzeti Irodájának vezetője. Emellett azt is bejelentette, hogy a vulkánt továbbra is napi 24 órában figyelik.
A vulkáni hamu - amely a határ környékén olyan vastagon borítja az utakat, hogy miatta még nem lehetett megnyitni a közeli argentín/chilei átkelőt - korábban nagy gondot okozott már, a levegőben. Chile, Argentína, Uruguay és Paraguay számos légijáratát kellett törölni a kelet felé sodródó hamufelhő miatt.
No de "meddig ér a vulkán keze"? A hamu a felső troposzférában sodródva megkerülte a Földet! Mindössze 4 napba telt, hogy eljusson az Indiai-óceán fölé és nyolc nappal a kitörés kezdete után már ismét Dél-Amerikánál járt a felhő "eleje", csakhogy nyugat felől! Szerencsére javarészt olyan területek felett haladt, ahol kevés légifolyosót érintett. Ezek között voltak a Délkelet-Ausztrália felettiek és Új-Zéland összes légifolyosója is, melyeket június 10-12-én ért el a hamufelhő. A vulkáni hamu azonban "tett még egy kört" és most újra visszatért Ausztrália légterébe.

A vulkáni hamufelhő útvonala a Föld körül a METEOSAT-9 műhold infravörös felvétele alapján. A Dél-Amerikából kiinduló, sárga szegélyű vörös csík a hamufelhő. A képre kattintva megtekinthető a felhő mozgása.

A felhő jelenleg 8-13 km magasságban mozog, jelentette a Darwin VAAC ami pont az utasszállító repülőgépek utazási magassága! Ma már nem alkot összefüggő sávot, csak egy nagyobb foltot, ami elég nagy ahhoz, hogy Ausztrália délkeleti része felett megzavarja a légiforgalmat! A SkyNews hírei szerint a Virgin társaság Adelaide-ből és Mildurából induló gépei holnap, kedden a földön maradnak, míg a Qantas térségbeli járatain késések várhatók.
Miért tud ekkora utat (Jelenleg már kb. 45000 km-t) megtenni a felhő? A kitörés során 15 km magasba emelkedtek a hamuszemcsék, ami már a sztratoszféra alja. Ez még nem lenne elég, azonban a felhő anyagának jelentős része nagyon apró, csupán néhány mikrométeres, emiatt nagyon sokáig tud a levegőben lebegni. A harmadik ok pedig kicsit kapcsolódik az elsőhöz: abban a magasságban, ahova feljutott a kitörés anyaga, szinte állandó és nagyon erős nyugati szelek fújnak, ezek szárnyán kerülte meg a Földet a hamu.
A kialakult helyzet kapcsán az jutott az eszembe, hogy ez nem volt egy igazán nagy kitörés. Közel sem volt olyan, mint a Tamboráé 1815-ben, de még a Pinatubo 1991-es kitörését sem érte el. Több tényező együttes hatásának köszönhetően a hamufelhője mégis másodszor kerüli már a Földet, közel tíz nap különbséggel ugyanott okoz problémát a légitársaságoknak. És mindez javarészt (számunkra) a világ végén történik, nem Európában, vagy az USA területén. Távol áll tőlem, hogy "mi lenne, ha" kérdéseket tegyek fel, vagy hogy pánikot keltsek, de az európai illetékeseknek fel kellene figyelni rá, hogy egy éven belül kétszer okozott nálunk gondot egy vulkán, és hogy ilyen kitörés, ilyen helyzet a saját házunk táján is előfordulhat!

Best Blogger Tips

2011. április 6., szerda

Kitörhet-e vulkán Új-Zéland legnagyobb városában - a DEVORA program


Tavaly októberben számoltunk be róla, hogy újabb darabbal gyarapodott a vulkános katasztrófafilmek sora, amiben Új-Zéland legnagyobb városában, a szigetország pénzügyi-gazdasági központjában tör ki egy vulkán. Mint azt már Szabolcs akkor említette, az elképzelés nem minden alap nélküli! A közel 1,5 millió lakosú város egy vulkáni mezőn terül el. A legutóbbi kitörés - a Rangitoto vulkáné - csak 500 éve volt, igaz, a központtól viszonylag távol, egy szigeten. Érdekesség, hogy a terület 250000 éve tartó működése során mintegy 4 km3 (tömör kőzetre átszámolva) bazalt kertült a felszínre közel 50 bazaltvulkánt építve fel és ebből 1,73 km3 a Rangitoto térfogata(1). Egy esetleges újabb bazaltvulkán kitörése mellett Az Északi-sziget középső részének vulkánjai és a Taranaki vulkán esetleges kitörése is problémát okozhatna (vulkáni hamu!) a területen. Mindezen veszélyek felmérésére és egyben felkészülésként egy esetlegesen bekövetkező katasztrófára hozták létre a DEVORA (DEtermining VOlcanic Risk in Auckland - Vulkanikus veszélybecslés Auckland területére) programot az IESE (Institute of Earth Science and Engineering - Földtudományi és Mérnökgeológiai Intézet; Aucklandi Egyetem) szervezésében. Az interdiszciplináris program hét éve fut, számos független csoport részvételével. A programnak Németh Károly személyében magyar résztvevője is van. Ezen írásunkban nem a veszélyt jelentő vulkánokról írunk. A cél most bemutatni egy olyan tudományos programot, ami egy esetleges súlyos természeti csapásra segít felkészülni.

A DEVORA három fő részből áll:

A földtani modell kialakítása

A geológusok, geofizikusok és más földtani szakemberek feladata, hogy meghatározzák, a térségben hol, milyen okból keletkezhet a mélyben olvadék (2; 3). Arra is ők keresik a választ, hogy mi befolyásolja az útját a felszín felé, miből áll a térségben a földkéreg, mikor vehetjük észre a felszín felé tartó magmát, azaz egy esetleges kitörést előre lehet-e jelezni (4; 5)? Mindezek megértéséhez azt is vizsgálják, egyáltalán milyen gyorsan érheti el az olvadék a felszínt és hogy miért az eddigi legutolsó kitörés volt a legnagyobb?

Az esetleges vulkáni veszély megbecslése.

Ez szintén főképp földtudományi szakemberek feladata. Ide tartozik az eddigi kitörések tér- és időbeli eloszlásának vizsgálata, egy esetleges jövőbeni kitörés valószínűségének és erejének megbecslése. Arra is keresik a választ, hogy milyen típusú kitörésre számíthatunk, hogy mi a legesélyesebb vulkáni veszélyforrás a területen (6; 7; 8; 9; 10). Mindehhez számos vizsgálatra van szükségük. Becslést kell adni a vulkáni terület várható élettartamára. Ezt a földtani adottságok, az eddigi vulkáni tevékenység és termékeinek vizsgálata valamint más hasonló régiókkal való összehasonlítás alapján tudják megbecsülni (11). Mindemellett a kutatás arra is irányul, hogy megállapítsák, milyen szintű megfigyelőrendszert kell kiépíteniük (12).

Egy vulkánkitörés társadalmi hatásainak vizsgálata

Ebbe a kérdéskörbe olyan problémák tartoznak, mint hogy kit és mit érintene egy esetleges kitörés, ezen belül az egyes különböző veszélyforrások milyen hatással lennének a lakosságra és az infrastruktúrára (13; 14; 15; 16)? Fontos kérdés, vajon a társadalmi szervezetek miképp reagálnának és milyen országos hatása lenne a gazdasági közpotot ért természeti csapásnak? Arra is keresik a választ, miképp lehetne csökkenteni a veszélyt - emberi oldalról, valamint hogy miképp lenne a legjobb felkészíteni a lakosságot (17; 18; 19). (Gondoljunk csak bele, Japánban ez nagyon jól működik, a legutóbbi földrengéskor sem alakult ki pánik és mindenki tisztában volt vele, mi történik ilyenkor általában és mi a legjobb, amit tehet.)



Források

(1) Needham és mtsi., 2011, JVGR
(2) McGee és mtsi., 2010, CMP
(3) Smith és McGee, 2010, 3rd DEVORA Research Forum
(4) Smith és Németh, 2008, 1st DEVORA Research Forum
(5) Rodado , 2009, 2nd Devora Research Forum
(6) Lindsay és Leonard, 2010, 3rd DEVORA Research Forum
(7) Zawalna-Geer és mtsi., 2010, 3rd DEVORA Research Forum
(8) Bebbington és Cronin , 2009, 2nd Devora Research Forum
(9) Leonard és mtsi., 2009, 2nd Devora Research Forum
(10) Cronin és mtsi., 2010, 3rd DEVORA Research Forum
(11) Marco és Brenna, 2009, 2nd Devora Research Forum
(12) Lindsay és mtsi., 2010, 3rd DEVORA Research Forum
(13) Smith, W., 2010, 3rd DEVORA Research Forum
(14) Daly, 2009, 2nd Devora Research Forum
(15) Daly, 2009, IESE Technical Report 1, 2009/5
(16) Daly és mtsi., 2009, 2nd Devora Research Forum
(17) Doyle és mtsi., 2010, 3rd DEVORA Research Forum
(18) Sandri és mtsi., 2009, 2nd Devora Research Forum
(19) Tomsen, 2009, 2nd Devora Research Forum

Best Blogger Tips

2011. február 24., csütörtök

A tragikus Christchurch földrengések okai

2010. szeptember 3-án erős földrengés rázta meg az új-zélandi Christchurch városát és környékét, a földrengés magnitúdója 7-es volt az Amerikai Geológiai Szolgálat adatai szerint. Szerencsére akkor emberéletet nem követelt a földmozgás. Most hétfőn, egy újabb erős földrengés pattant ki Christchurch városától délre, amelynek magnitúdója némileg kisebb volt (6.3), azonban mégis Új-Zéland fekete napját hozta. A jelentések szerint a rengés 65 halálos áldozattal járt, ami a legsúlyosabb kimenetelű az 1931-es Hawke's öbölbeli földrengés után. Mi okozhatta ezeket a földrengéseket, előre lehet-e jelezni hasonló természeti tragédiákat és miért okozott egy kisebb magnitúdójú földrengés nagyobb katasztrófát? Erre igyekszünk az alábbiakban röviden választ adni.

Christchurch: a földrengés nyomai az utcákon. Forrás: ThomasMedia


A földrengések kipattanásának alapvető oka kőzettömbök felszín alatti elmozdulása, ami a lemeztektonika keretében magyarázható. Új-Zéland olyan ritka ország, ami két nagy kőzetlemez határán fekszik. Ugyanez a helyzet Izland esetében is, azonban a lényeges különbség az, hogy Új-Zéland két egymáshoz közeledő kőzetlemez (Ausztrál- és Pacifikus-kőzetlemezek) határán található, míg Izland egymástól távolodó kőzetelemzek határán csücsül.

Baloldali kép: Új-Zéland helyzete lemeztektonikai szempontból. Forrás: Encyclopedia of New Zealand. Jobboldali kép: A lemeztektonikai helyzet szerkezeti következménye. A nyíl Christchurch helyét mutatja. Forrás: Chris Rowan


Új-Zéland északkeleti részén a Pacifikus-kőzetlemez bukik nyugati irányban a földköpenybe (ennek neve Hikurangi-Kermadec szubdukciós zóna, ahol a "szubdukció" óceáni kőzetlemez alábukását jelenti). Új-Zéland délnyugati peremén pedig az Ausztrál kőzetlemez bukik keleti irányban a földköpenybe (ennek Puysegur szubdukciós ív a neve). A két alábukási zóna között, az egymásnak feszülő kőzetlemezek határán a feszültség úgy oldódik fel, hogy a kőzettömbök több szerkezeti vonal, azaz törés mentén oldalirányban mozdulnak el. Ezt az Új-Zélandot keresztülszelő törészónát Alpi-törésnek nevezik (AF a fenti ábrán), aminek északkeleti ága némileg szétseprűződik és ennek a szakasznak a neve Marlborough törészóna (MFZ a fenti ábrán). Érdekes módon ez utóbbi esetében a kutatók azt figyelték meg, hogy az északra lévő törések idősebbek, azaz régebben működtek, míg a délebbiek fiatalabbak, azaz a közelmúltban aktivizálódtak. Ennek okára az alábbi elegáns magyarázat adható.

Baloldali kép: Új-Zéland fő törészónái. 1. Marlborough törészóna, 2. Canterbury síkság alatti törések, 3. Ostler törészóna. Forrás: A.G. Green és munkatársainak tanulmánya. Jobboldali kép: A Marlborough törészónán belül az aktivitás (sárga szín) dél felé való vándorlásának magyarázata. Forrás: Chris Rowan


A Hikurangi alábukási zóna idővel egyre inkább dél felé mozog, azaz hátrál. Ennek oka az lehet, hogy miközben a kőzetlemez mozgásnak megfelelően az óceáni litoszféra lemez egyre inkább - ezen a szakaszon - észak felé bukik az Ausztrál-lemez alá, közben a nagy tömege miatt süllyedő, azaz lefelé irányuló mozgást is végez (Próbáljuk ki ezt egy papírlappal! Toljuk egy másik alá, de közben az alábukó részét gyorsabban húzzuk lefelé. Mi lesz az eredmény? Az alábukás helye lassan változik, mégpedig egyre hátrább vándorol!). Az eredmény tehát az, hogy az alábukó kőzetlemez hátragördülve bukik alá és az alábukás helye hátrál (hasonlóan, ahogy az 10-15 millió évvel ezelőtt a Keleti-Kárpátok térségében történt). Hogyan reagál erre a szomszédos kőzetlemez? Az alábukási övvel érintkező kőzettestek dél-délnyugat felé mozdulnak el, azaz egy jobbos oldalelmozdulásos tektonikai szerkezet alakul ki, ahol a feszültségek időszakonként hirtelen kőzetelmozdulással szabadulnak fel, ami földrengést okoz. Új-Zéland elmúlt 10 évében kipattanó földrengései jól kirajzolják a térség fő tektonikai elemeit és láthatjuk, hogy Christchurch térsége is szeizmikusan aktív területen található.

Baloldali kép: Az elmúlt 10 évben Új-Zélandon kipattant földrengések helyei. Forrás: GeoNet. Jobboldali kép: A kőzettest elmozdulások (vetők) fő típusai. A Christchurch földrengés egy jobbos oldalelmozdulásos vetőrendszer aktivizálódása miatt patant ki. GNS Science ábrája nyomán


A fenti magyarázat azt is jelenti, hogy egy folyamatosan zajló szerkezeti mozgás történik, azaz ez a terület - és ez egyre inkább Christchurch térségét jelenti... - szeizmikus aktivitása a jövőben is veszélyt hordoz, azaz további földrengések fognak kipattanni (ennek időléptékét azonban nem lehet előre jelezni!). Ráadásul a város a Canterbury síkság laza üledékes anyagára épült, amely földrengés esetén erősítő hatást vált ki, azaz súlyosabbá teheti a károkat.
Van-e összefüggés a tavaly szeptemberi és a mostani földrengés között. Igen, a két földrengés kipattanása ugyanannak a tektonikai rendszernek az aktivizálódásához tartozik, bár nem ugyanahhoz a töréshez. Valószínűsíthető, hogy a 2010-es erős földrengés kihathatott a Christchurch-től délre futó szerkezeti vonalra, ahol hosszú ideje halmozódott már fel a feszültség és ez a végső lökés vezethetett a mostani erős földrengéshez. A 7-es magnitúdójú földrengést számos utórengés követte, aminek epicentrum nyomvonala a Christchurch-től délre futó szerkezeti vonallal párhuzamos.
Miért okozott ez a mostani földrengés jóval nagyobb károkat? Egyrészt, mert a 350 ezer lakosú Christchurch városához jóval közelebb pattant ki. Továbbá, a földrengés délben történt, amikor sokan az utcán voltak és az utcákra hulló törmelék nagyobb veszélyt jelentett. Valószínűleg kevesebb áldozattal járt volna a rengés ha éjjel történik, mint tavaly szeptemberben. Az előzőekben vázolt okok arra utalnak, hogy nem ez volt az utolsó ilyen erős földrengés a területen, azt azonban nem lehet előrejelezni, hogy mikor fog újra bekövetkezni hasonló csapás. Erre sajnos fel kell készülni!

Végül, ha már egy tűzhányó blogban történt ez a bejegyzés egy érdekes kapcsolódó jelenségről néhány szó. Ez pedig a talaj-cseppfolyósodás és az ezzel járó "homok-vulkánok" és "iszap-vulkánok" kialakulása.

"Iszap-vulkánok" Christchurchben. Forrás: The Ingram gallery és Jon Mollivan


E furcsa képződményeknek persze semmi közük a klasszikus tűzhányókhoz, csupán az alakjuk hasonló egy pajzsvulkánhoz. Kialakulásuk oka a talaj-cseppfolyósodás, azaz amikor a laza, általában finomszemcsés homokos talaj (ami a Canterbury síkságot is jellemzi) földrengés következtében kialakuló rázkódás miatt elveszti tartását, merevségét és úgy viselkedik mint egy folyadék. Ha a talaj vízzel telített, mert például a talajvízszint alatt van, a talajra ható folyamatos nyomóhatás miatt a víz előbb-útóbb kipréselődik. Ha viszont, a nyomóerő rövid ideig tart és többször ismétlődik (mint a földrengések esetén, amikor ismétlődő lökések, rázkódások érik az üledéket), a víz nem tud kiszökni a következő nyomási ciklus előtt, viszont a víznyomás egyre inkább nő. Végül e növekvő belső nyomás és a rázkódás következtében a homokos talajban lévő szemcsék elvesztik összetartó erejüket, elvesztik összetartásukat. Az eredmény a folyadékhoz hasonló viselkedés. A cseppfolyosódó homok/iszap az ismétlődő földlökések és a víz belső nyomása következtében a felszínre emelkedik, ahol olykor kisebb homok- vagy iszapkúpot formál, amint azt a fenti képeken is látható. Ennek azonban tragikusabb változata is előfordul, amikor jelentős mennyiségben préselődik ki ez az anyag és a víz szétfolyva eláraszthat jelentős területeket, amint az Christchurch több városnegyedében történt. Ha egy város ilyen üledékre épül, akkor a talaj-cseppfolyósodás miatt akár nagyobb háztömbök süllyedhetnek meg.

Végül, még egy megjegyzés. Bár ilyen esetben rögtön megjelennek a megalapozatlan, áltudományos katasztrófa elméletek, egyesek szerint például Christchurch lakóinak hamarosan egy vulkáni kitöréssel kell szembenézniük, fontos leszögezni, hogy jelen tudományos ismereteink szerint ennek nagyon-nagyon-nagyon kicsi (bár egy tudós ilyet nem mondhat ki, de szinte nulla) a valószínűsége! Sokkal nagyobb gond az és sokkal fontosabb, hogy a mostani katasztrófa helyzetet hogyan lehet kezelni és miképpen lehet felkészülni jövőbeli hasonló eseményekre (pl. ismeretterjesztés, azaz oktatás, megfelelő építkezés stb.). Ez utóbbiban nagy szerep jut az új-zélandi földtudományi szakembereknek, akikre nyugodtan lehet támaszkodni, mert a legfelkészültebbek között vannak és tudásukat széles körben megosztják.

Best Blogger Tips

2010. október 13., szerda

Vulkánkitörés Auckland városában!... egyelőre még csak TV filmben!

Vulkánkitörés Aucklandben, Új-Zéland legnagyobb, kétmilliós városában! Nem, nem kell gyorsan a hírműsorokat kutatni, egyelőre az esemény csupán filmvásznon történik, mégpedig helyi idő szerint ma este Új-Zélandon a TV3-as csatornán.
Nem ez az első ilyen vulkán katasztrófafilm, néhány éve a Supervolcano című film hatalmas szakmai vitát gerjesztett. A Discovery Channel és a BBC filmje számos valós tudományos ismeretet is felhasznált, akárcsak a korábban készült Dante Pokla c. film, aminek rendezője geológus végzettségű és a film készítésébe vulkanológusokat is bevont. Természetesen a történetek javarészt a képzelet szárnyán szaladnak és sok valóságtól elrugaszkodott látványelemet tartalmaznak. A vulkanológiai események azonban sok igazságot rejtenek, amelyek elgondolkodtatóak. Ezek a filmek különböznek a teljesen vad, természettől elrugaszkodott katasztrófafilmektől (mint például e témában a Tűzhányó c. film). Tavaly a német televíziónézőket borzasztotta el a "Vulkan" c. kétrészes katasztrófa film, ami arról szól, mi történne ha egy hatalmas robbanásos vulkánkitörés következne be az Eifel területén. A téma alapja nem teljesen földtől elrugaszkodott, hiszen nincsen kizárva, hogy vulkánkitörés történjen Németország nyugati részén, azonban ennek esélye a közeljövőben elég kicsi. Maga a film persze drámai módon használja ki a váratlan vulkánkitörés okozta káoszt.
Ma egy újabb film áll be a sorba. Az "Eruption" c. film arra a szintén valóságos elemre épít, hogy mi történne, ha Auckland közepén törne ki egy tűzhányó?

Forrás: Dannews


A kérdés felvetése, eltekintve ismét a televízió filmektől megkövetelt (???) körömlerágó és érzelemvadász jelenetektől, ebben az esetben is valóságos! Auckland egy aktív vulkáni területen épült fel, ahol az utolsó kitörés mindössze 600 évvel ezelőtt történt (Rangitoto pajzsvulkán). A vulkanológusok előtt nem ismeretlen annak lehetősége, hogy egy hasonló esemény bekövetkezhet, sőt valószínűleg be is fog következni a jövőben. Részletes tanulmányok készültek erre vonatkozólag, amelyek felmérik egy vulkáni kitörés valószínűségét és annak hatását. Az információközvetítésben óriási szerepe van a médiának és talán sokan ebből a filmből ismerik meg, hogy akár egy nagyváros közepén is kitörhet egy tűzhányó. A film vitákat gerjeszthet és felhívhatja a figyelmet olyan természeti folyamatokra, amelyeket rövid emberöltőnkben elképzelni sem tudunk, olykor azonban mégis bekövetkezhet (l. Eyjafjallajökull kitörés idén tavasszal).

Az Auckland vulkáni terület egy 1859-es német térképen. Forrás: Wikimedia Commons



Best Blogger Tips