Már jó egy hete figyeljük folyamatosan a Kanári-szigetek nyugati végén lévő El Hierro sziget közelében, mintegy 15-20 km mélységben, magma felnyomulás miatt kipattanó földrengéseket, értékeljük nagyságukat és napi számukat, igyekszünk kitalálni, hogy vajon mi kell ahhoz, hogy ebből vulkánkitörés is legyen. Ebből is érezhető, hogy nem könnyű a vulkánkitörés előrejelzés. Vajon hány földrengés kell hozzá, mennyire kell felpúposodni a vulkáni területnek? Nincs erre szabály, minden vulkán más, minden tűzhányónak más a személyisége! Van, ahol elég akár néhány földrengés is, hogy megkongassák a vészharangot és emeljék a készültségi fokot! Ez történt most az izlandi vulkánok királynője esetében, amely mellesleg a középkorban a pokolba vezető utat is jelentette. Valami történik a Hekla alatt!
Az Izlandi Meteorológiai Intézet az első fokozatra, azaz készültségi szintre emelte a Hekla vulkán állapotát, aminek az oka az, hogy március 10 óta legalább 7 mikro-földrengésrajt (0,4-1 magnitúdó erősségű rengéseket) regisztráltak, ami bár nem tűnik nagynak (El Hierro térségében az ilyeneket nem is tartják számon), azonban a Hekla esetében ez már elegendő ahhoz, hogy a szakemberek felkapják a fejüket. Ez ugyanis egy nyugodt, egy királynőhöz méltóan kevéssé renitens, nem sokat mozgolódó tűzhányó. További figyelmet okoz az is, hogy a rengések fészekmélysége 11-12 km, azaz valahol a mélybeli magmatározó környékén van.
A Hekla mozgolódása nem véletlenül kap figyelmet. A sok izlandi vulkán közül ugyanis ez okozhatja az egyik legnagyobb veszélyt Európa számára, ez küldhet a 2010-es Eyjafjallajökull kitörést jóval meghaladó vulkáni hamut az öreg kontinens felé. A számok sejtethetnek valamit, a vulkánok azonban nem nagyon szeretik a matematikát, így a szunnyadási idők hosszából nem lehet egyértelmű következtetést levonni. Tény, hogy a Hekla Izland egyik legaktívabb tűzhányója, íme az elmúlt mintegy 1000 év kitörési kronológiája: 1104, 1158, 1206, 1222, 1300, 1341, 1389, 1440(?), 1510, 1554, 1597, 1636-37, 1693, 1725, 1845-46, 1878, 1913, 1947, 1970, 1980-81, 1991, 2000. Az utolsó kitörés óta tehát már 13 év eltelt, ami az elmúlt mintegy fél évszázad kitörési gyakoriságát tekintve elég hosszúnak tűnik. "Mostanában" ugyanis 10 évente rendszeresen kitört a Hekla! Elaludt hát a drága? Valami azért történik odalenn, erre utalnak a felszín emelkedési adatok.
Mi várható, ha kitör a Hekla? Az eddigi kitörések nagy változatosságot mutatnak. Volt, amikor hosszú hasadék mentén megnyílt a tűzhányó és lávafüggöny tört fel, izzó láva folyt ki, némileg a Hawaii-szigetek vulkánosságát idézve. Máskor hatalmas robbanással sűrű hamufelhő emelkedett fel és jelentős mennyiségű vulkáni anyag került a felszínre, beborítva Izland jelentős részét és sokszor Európát is. Egyszer bazaltos magma, máskor riolitos magma tör ki. Nem mindegy, mert egészen más a kitörés lefolyása és mások a veszélyek. Annyit tudunk, hogy általánosságban eddig a szunnyadó időszak hossza és a kitörés hevessége és a felszínre került vulkáni anyag mennyisége között összefüggés volt. Minél hosszabb a szunnyadási időszak, annál inkább várható a hevesebb robbanásos kitöréssel felszínre kerülő riolitos magma megjelenése.
A Hekla az egyik legjobban megfigyelt izlandi tűzhányó. Azonban azt is tudjuk, hogy a kitörése előtt nem sokkal ad csak jelet, ez olykor nem több mint fél óra... Ezért jobb tehát készültségben lenni, mert ki tudja mikor kezdődik az a bizonyos bő 30 perc! Egyelőre a műszerek adatai nem jelzik a közelgő kitörés előjeleit, de valamikor ez bekövetkezik! Érdemes tehát néha a felszín alatti feszültség mérő műszerek adataira és a szeizmográfok adataira vagy éppen a Hekla webkamerára tekintenünk!
 |
Méltóságteljesen terül el az izlandi vulkánok királynője, a Hekla. Fotó: Várhelyi Levente
Az Izlandi Meteorológiai Intézet az első fokozatra, azaz készültségi szintre emelte a Hekla vulkán állapotát, aminek az oka az, hogy március 10 óta legalább 7 mikro-földrengésrajt (0,4-1 magnitúdó erősségű rengéseket) regisztráltak, ami bár nem tűnik nagynak (El Hierro térségében az ilyeneket nem is tartják számon), azonban a Hekla esetében ez már elegendő ahhoz, hogy a szakemberek felkapják a fejüket. Ez ugyanis egy nyugodt, egy királynőhöz méltóan kevéssé renitens, nem sokat mozgolódó tűzhányó. További figyelmet okoz az is, hogy a rengések fészekmélysége 11-12 km, azaz valahol a mélybeli magmatározó környékén van.
A Hekla mozgolódása nem véletlenül kap figyelmet. A sok izlandi vulkán közül ugyanis ez okozhatja az egyik legnagyobb veszélyt Európa számára, ez küldhet a 2010-es Eyjafjallajökull kitörést jóval meghaladó vulkáni hamut az öreg kontinens felé. A számok sejtethetnek valamit, a vulkánok azonban nem nagyon szeretik a matematikát, így a szunnyadási idők hosszából nem lehet egyértelmű következtetést levonni. Tény, hogy a Hekla Izland egyik legaktívabb tűzhányója, íme az elmúlt mintegy 1000 év kitörési kronológiája: 1104, 1158, 1206, 1222, 1300, 1341, 1389, 1440(?), 1510, 1554, 1597, 1636-37, 1693, 1725, 1845-46, 1878, 1913, 1947, 1970, 1980-81, 1991, 2000. Az utolsó kitörés óta tehát már 13 év eltelt, ami az elmúlt mintegy fél évszázad kitörési gyakoriságát tekintve elég hosszúnak tűnik. "Mostanában" ugyanis 10 évente rendszeresen kitört a Hekla! Elaludt hát a drága? Valami azért történik odalenn, erre utalnak a felszín emelkedési adatok.
 |
A Hekla kibillenésének mértéke minden vulkánkitörés után erősödik, ami a mélybeli magma nyomását tükrözi. A legutolsó kitörés óta jelentős mértékű a deformáció, azaz egyre nő a nyomás... Forrás: Erik Sturkell és munkatársainak friss tanulmánya
Mi várható, ha kitör a Hekla? Az eddigi kitörések nagy változatosságot mutatnak. Volt, amikor hosszú hasadék mentén megnyílt a tűzhányó és lávafüggöny tört fel, izzó láva folyt ki, némileg a Hawaii-szigetek vulkánosságát idézve. Máskor hatalmas robbanással sűrű hamufelhő emelkedett fel és jelentős mennyiségű vulkáni anyag került a felszínre, beborítva Izland jelentős részét és sokszor Európát is. Egyszer bazaltos magma, máskor riolitos magma tör ki. Nem mindegy, mert egészen más a kitörés lefolyása és mások a veszélyek. Annyit tudunk, hogy általánosságban eddig a szunnyadó időszak hossza és a kitörés hevessége és a felszínre került vulkáni anyag mennyisége között összefüggés volt. Minél hosszabb a szunnyadási időszak, annál inkább várható a hevesebb robbanásos kitöréssel felszínre kerülő riolitos magma megjelenése.
 |
 |
A Hekla kitörések két arca: izzó lávafüggöny (1980-as kitörés) vagy heves robbanásos kitörés nyomán felemelkedő sűrű, sötét hamufelhő (1947) Forrás: www.trekearth.com és www.stampboards.com/
A Hekla az egyik legjobban megfigyelt izlandi tűzhányó. Azonban azt is tudjuk, hogy a kitörése előtt nem sokkal ad csak jelet, ez olykor nem több mint fél óra... Ezért jobb tehát készültségben lenni, mert ki tudja mikor kezdődik az a bizonyos bő 30 perc! Egyelőre a műszerek adatai nem jelzik a közelgő kitörés előjeleit, de valamikor ez bekövetkezik! Érdemes tehát néha a felszín alatti feszültség mérő műszerek adataira és a szeizmográfok adataira vagy éppen a Hekla webkamerára tekintenünk!
 |
A jel! 2000. február 26-án fél órával a kitörés előtt jelentkezett az első figyelmeztető jel a feszültség mérés adatsorán! Forrás: IMO
Hogy kerül vajon riolitos láva egy forróponti, hátságon ülő vulkán alá? Van ott egy befordult kőzetlemez darab?
VálaszTörlésKedves Gazz, Izlandon több vulkánt is táplál riolitos magma, a szilíciumgazdag kőzetolvadék a bazaltos kéreg megolvadásával alakul ki.
VálaszTörlés