A vulkánok lélegeznek, felszínük domborodik felfelé, máskor pedig visszacsökken. A tűzhányók "élnek", élettevékenységüket pedig az alattuk lévő magmautánpótlás határozza meg. Vulkánkitörés előtt megfigyelhető a felszín púposodása, majd ezt követően visszaáll a korábbi helyzet. Az ok a tűzhányók alá érkező magmatömeg nyomása. Az elmúlt évek technológiai fejlődése egy új lehetőséget nyújt a vulkáni kitörés előrejelzésben és lehetővé teszi olyan területek megfigyelését is, amelyek nehezen megközelíthetők, amelyek esetében nincs folyamatos műszeres megfigyelés. Ez a technika a műholdradar-interferometria, azaz InSAR (Interferometric synthetic aperture radar), amellyel nagy pontossággal (akár tized milliméter/év) nyomon követhető a vertikális felszínmozgás különböző időkben készült radarképek összehasonlításával. A radarfelvételek 1992-ig visszamenően állnak rendelkezésre, azaz ettől az időponttól kezdve vizsgálható egyes területek felszínmozgása.
A leginkább figyelemreméltó eredmények az Andok térségéből jönnek. A tét nem kevés, hiszen e területen az elmúlt 10 millió évben legalább 10 hatalmas, kalderaformáló vulkánkitörés volt, ezért sokan úgy gondolják, hogy e területen lehet potenciálisan a következő nagy szupervulkáni vagy a közeli vulkáni működés. Az InSAR technikával a szakemberek itt 9 vulkáni területen azonosítottak koncentrikus felpúposodást, közülük a bolíviai Uturuncu és Chile-Argentína határán lévő Lastarria és Cordon del Azufre közötti Lazufre területeken. Az Uturuncu felszíne átlagosan évi 1-2 centiméterrel emelkedik, azonban, ami figyelemreméltó az a felboltozódás hosszú időn keresztül (legalább 1992 óta) tartó folyamatossága, ami már közel fél méter emelkedést jelent és a viszonylag nagy területi kiterjedése (több mint 50 km átmérő). Mindez a kalderaformáló vulkánokra jellemző, amelyek hatalmas erejű vulkánkitörésekre képesek, főleg hosszú szunnyadási idő után. Az Uturuncu pedig 270 ezer éve tört ki utoljára! A számítások szerint az eddigi felszínemelkedés mintegy 40 köbkilométer térfogatú magmatömeg földkéregbe való nyomulását jelenti. A Lazufre terület emelkedése 1998 óta tart és igen gyors, évente átlagosan 3,5 cm.
Talán ennél is figyelemreméltóbb az Andok déli vulkáni zónájában a Laguna del Maule felszínemelkedése. A mintegy 130 kitörési központot tartalmazó és az elmúlt néhány százezer évben számos hatalmas kitörést produkáló vulkáni terület nyugati része 2007 óta koncentrikusan évi 18 centiméterrel, azaz nagyon gyorsan emelkedik. Ráadásul 2012 áprilisa óta a felboltozódás sebessége közel kétszeresére nőtt, és ez a leggyorsabb felszínfelboltozódás, amit szunnyadó vulkánon bárhol is mértek. Mindez a kb. 5 km mélységben lévő magmatározó viszonylag gyors térfogat-növekedésével, mintegy 60 millió köbméter friss magmabenyomulással magyarázható.
Az elmúlt napokban a helyi vulkanológiai intézet, a Sernageomin emelte a készültségi szintet (sárga fokozatra) a Laguna del Maule vulkánra, aminek az oka a megnövekvő számú, vulkáni eredetű földrengés. A felkészítés, a fokozott figyelem nem véletlen: egy olyan kaldera vulkáni szerkezetről van szó, ahol mintegy 100 négyzetkilométer nagyságú területen 24 kitörési központból különösen intenzív vulkáni tevékenység zajlott az elmúlt 24 ezer évben. Aggodalomra az ad okot, hogy e kitöréseket nagy szilíciumdioxid-tartalmú, riolitos magmák táplálták. Kaldera-formáló riolitos kitörés viszonylag ritka, ilyen vulkáni működés volt azonban például a 20. század legnagyobb kitörése (Novarupta, Alaszka). A különösen gyors felszínemelkedés, a földrengések, a Maule tóban megfigyelt gázbuborékok egyértelműen jelzik friss magma folyamatos felnyomulását. A nagy kérdés természetesen az, hogy ez mit jelent: Csupán egy feltöltődés, magmaraktározás vagy kitörés előtti jelek? Kaldera-formáló vulkánkitörést még nem sikerült megfigyelni modern eszközökkel és ezért keveset tudunk a legpusztítóbb vulkáni kitörési folyamatról, az azt megelőző jelekről. Ezért is nagy a figyelem arra, hogy mi is zajlik a Laguna del Maule vidékén!
A leginkább figyelemreméltó eredmények az Andok térségéből jönnek. A tét nem kevés, hiszen e területen az elmúlt 10 millió évben legalább 10 hatalmas, kalderaformáló vulkánkitörés volt, ezért sokan úgy gondolják, hogy e területen lehet potenciálisan a következő nagy szupervulkáni vagy a közeli vulkáni működés. Az InSAR technikával a szakemberek itt 9 vulkáni területen azonosítottak koncentrikus felpúposodást, közülük a bolíviai Uturuncu és Chile-Argentína határán lévő Lastarria és Cordon del Azufre közötti Lazufre területeken. Az Uturuncu felszíne átlagosan évi 1-2 centiméterrel emelkedik, azonban, ami figyelemreméltó az a felboltozódás hosszú időn keresztül (legalább 1992 óta) tartó folyamatossága, ami már közel fél méter emelkedést jelent és a viszonylag nagy területi kiterjedése (több mint 50 km átmérő). Mindez a kalderaformáló vulkánokra jellemző, amelyek hatalmas erejű vulkánkitörésekre képesek, főleg hosszú szunnyadási idő után. Az Uturuncu pedig 270 ezer éve tört ki utoljára! A számítások szerint az eddigi felszínemelkedés mintegy 40 köbkilométer térfogatú magmatömeg földkéregbe való nyomulását jelenti. A Lazufre terület emelkedése 1998 óta tart és igen gyors, évente átlagosan 3,5 cm.
A Laguna del Maule kaldera űrfelvételén jól kivehetők a riolitos lávafolyások jellegzetes formái. Forrás: NASA Earth Observatory
Talán ennél is figyelemreméltóbb az Andok déli vulkáni zónájában a Laguna del Maule felszínemelkedése. A mintegy 130 kitörési központot tartalmazó és az elmúlt néhány százezer évben számos hatalmas kitörést produkáló vulkáni terület nyugati része 2007 óta koncentrikusan évi 18 centiméterrel, azaz nagyon gyorsan emelkedik. Ráadásul 2012 áprilisa óta a felboltozódás sebessége közel kétszeresére nőtt, és ez a leggyorsabb felszínfelboltozódás, amit szunnyadó vulkánon bárhol is mértek. Mindez a kb. 5 km mélységben lévő magmatározó viszonylag gyors térfogat-növekedésével, mintegy 60 millió köbméter friss magmabenyomulással magyarázható.
Színes koncentrikus körök jelzik a gyorsan púposodó területet a Maule tótól délnyugati központtal. Mindez többmillió köbméter magma felnyomulását jelzi. Forrás: Kurt L. Feigl és Syed Tabrez Ali, University of Wisconsin
Az elmúlt napokban a helyi vulkanológiai intézet, a Sernageomin emelte a készültségi szintet (sárga fokozatra) a Laguna del Maule vulkánra, aminek az oka a megnövekvő számú, vulkáni eredetű földrengés. A felkészítés, a fokozott figyelem nem véletlen: egy olyan kaldera vulkáni szerkezetről van szó, ahol mintegy 100 négyzetkilométer nagyságú területen 24 kitörési központból különösen intenzív vulkáni tevékenység zajlott az elmúlt 24 ezer évben. Aggodalomra az ad okot, hogy e kitöréseket nagy szilíciumdioxid-tartalmú, riolitos magmák táplálták. Kaldera-formáló riolitos kitörés viszonylag ritka, ilyen vulkáni működés volt azonban például a 20. század legnagyobb kitörése (Novarupta, Alaszka). A különösen gyors felszínemelkedés, a földrengések, a Maule tóban megfigyelt gázbuborékok egyértelműen jelzik friss magma folyamatos felnyomulását. A nagy kérdés természetesen az, hogy ez mit jelent: Csupán egy feltöltődés, magmaraktározás vagy kitörés előtti jelek? Kaldera-formáló vulkánkitörést még nem sikerült megfigyelni modern eszközökkel és ezért keveset tudunk a legpusztítóbb vulkáni kitörési folyamatról, az azt megelőző jelekről. Ezért is nagy a figyelem arra, hogy mi is zajlik a Laguna del Maule vidékén!
Lávaszökőkút kitörés az Etnán, MOST:
VálaszTörléshttp://www.ct.ingv.it/en/webcam-etna-en.html
Képes beszámoló az Etna kitöréséről a blogomban:
VálaszTörléshttp://theworldofvolcanoes.blogspot.hu/2013/03/az-idei-viii-paroximalis-kitores-az.html
Kisebb földrengésraj Auckland közelében: http://tuzhanyo.blogspot.hu/p/legfrissebb-rovidhirek.html
VálaszTörlésÚjabb földrengéses hír: ismét földrengésraj indult el El Hierro szigetén (Kanári-szigetek). Részletek:
VálaszTörléshttp://tuzhanyo.blogspot.hu/p/legfrissebb-rovidhirek.html