A közép-olaszországi földrengések okairól...

Augusztus 24-én délután egy erős, 6,2 magnitúdójú földrengés rázta meg Olaszország középső részét. Az epicemtrum közel volt Accumolihoz, a földmozgás fészekmélysége nagyon sekélyen volt, mindössze 4 km mélyen. Ez a földrengés mindössze 45 km-re történt L'Aquilától, ahol 2009-ben volt egy ehhez hasonló nagyságú és tragikus kimenetelű földrengés, ami után pereskedés, olasz szakemberek bírósági elítélése, majd felmentése történt. Az idei augusztusi földrengés is sok halálos áldozattal járt, közel 300-an vesztették életüket (ebből 234-en Amatrice településen. Ugyanitt, szintén októberben, de 1639-ben volt már egy tragikus kimenetelű földrengés, amikor több mint 500-an haltak meg)! E mellett számos kulturális örökség is megsemmisült, mint például a St Agostino templom. A földrengést Rómában is érezni lehetett.

Sokkoló felvételek a földrengések előtt és után... (További fotók)

A szerencsétlenség ismét bírósági vizsgálatokat gerjesztett. Most azonban a nem földrengésbiztos épületek, az elmaradt rekonstrukciók és épület megerősítések miatt. Olaszország e része szeizmikusan kiemelten veszélyeztetett, ráadásul tele van középkori falvakkal, ahol a házfelújításokra szánt jelentős összegű pénzek sokszor eltűntek. A jelentős károk másik oka magában a földrengés jellegében keresendő. A fészekmélység sekélysége azt jelentette, hogy a felszínen jóval nagyobb és koncentrált károk keletkeztek. Nem volt azonban ez a lehetőség sem ismeretlen, erre is számítani lehetett. Októberben aztán újabb sokkoló földmozgások jöttek, köztük egy 6,5 magnitúdójú, ami az elmúlt 36 év legerősebb földrengése volt Olaszországban. A rengések a korábbi földmozgások közelében pattantak ki, mégpedig egy olyan területen, ami az 1997-es és a 2016. augusztusi földrengés hipocentrumok közé esik és ahol korábban több mint 100 éve nem volt nagyobb földrengés. A szakemberek azonban előre figyelmeztettek: ez a látszólagos nyugalom nem fog sokáig tartani!

A 2016-os földrengések epicentrumai az INGV térképein, valamint kapcsolata a 2009-es L'Aquila közeli földrengéssel. Forrás: Temblor

A földrengések epicentrumainak összehasonlítása azt mutatta, hogy 2009 után egyfajta dominó-effektusként a földmozgások észak-északnyugat felé haladnak. Szerencsére az augusztusi amatricei tragikus földrengés után a térség településein kitelepítették a lakosságot, ennek köszönhető, hogy októberben nem voltak halálos áldozatok (néhány szívrohamban meghalt személyen kívül). Ez felhívja a figyelmet arra, hogy bár földrengést nem lehet pontosan előrejelezni, azonban felkészülni és adott esetben védekezni lehetséges, amiben kulcsszerepet kapnak a szeizmológus szakemberek! Az időben meghozott intézkedések emberek ezreit óvták meg (1915-ben, e helytől mintegy 100 km távolságban, egy hasonló erejű földrengés 32 ezer áldozatot követelt!). De vajon miért ennyire földrengésveszélyes Olaszország középső vidéke? Csak az elmúlt 2000 évben több mint 400 súlyos földrengés történt Olaszországban. Ezzel együtt a térséget a szeizmikusan közepesen veszélyeztetett területnek tartják, legalábbis a földmozgások nagysága (magnitúdója) szerint. Ugyanakkor e terület veszélyességi kitettsége, sebezhetősége kiemelten magas, ami a nagy népsűrűséggel, a többnyire középkori építésű településekkel magyarázható. Ehhez járul hozzá még egy tényező, mégpedig a gyakori sekély fészekmélység, ami adott nagyságú földrengés esetében jelentősebb rombolást okoz. Földtani értelemben az alábbiakban kell keresni a magyarázatot.

A mediterrán térség földtani, tektonikai helyzetét az Afrikai- és Eurázsiai kőzetlemez közeledése határozza meg. Közöttük azonban számos kisebb kőzetlemez is található. Ezek mozgása az elmúlt 20-30 millió évben alábukási öveket, felgyűrt hegyláncokat és kinyíló medencéket hozott létre. Forrás: earthjay.com

Az Afrikai- és Eurázsiai-lemez közeledése nagymértékben meghatározza a Földközi-tenger térségében történteket. Azonban e két közeledő satuperem között több, kisebb-nagyobb kőzetlemez is található, ami e közeledés következtében forgolódik, keresi a legjobb helyét. A Földközi-tenger térségében e mellett két alábukási folyamat (a Kalábriai és a Hellén-ív mentén) is zajlik, amikor kőzetlemezek buknak a másik alá és nyomulnak be a földköpenybe (ennek neve szubdukció). A kőzetlemez közeledés egyik legmarkánsabb következménye azt Alpok felgyűrt vonulatának kialakulása. Az Appenninek vonulata szintén egy kőzetlemez alábukási folyamat eredménye. A szubdukció frontja fokozatosan haladt hátrafelé délkeleti irányban, ami mögött felnyílt a Tirrén-tenger medencéje. Ez utóbbi azt jelenti, hogy itt kőzetlemez szétsodródás történik mégpedig a szubdukció frontjának hátrálása miatt. A felső kőzetlemezt ugyanis húzza magára az alábukó kőzetlemez, ami ezáltal vékonyodik. A szubdukció a Ligur-tenger aljzatának földköpenybe való nyomulásával végül kb. 4 millió éve leállt és ekkor már kontinentális kőzetlemezek feszültek egymásnak (ennek neve kollízió). Ez gyűrte fel végül az Appenninek vonulatát, miközben a mélyben az alábukó kőzetlemez fokozatosan leszakadt. Az Adriai mikrolemez, Olaszországtól keletre, továbbra is mozog északnyugat felé, ütközve az Eurázsiai-lemezzel a Dinári térség mentén és emiatt számos földrengés pattan ki e zónában is. A Tirrén-tenger aljzatának tágulásos mozgása jelenleg is tart és ez a tektonikai helyzet alapvető változásokat idézett elő. Az Appenninek gyűrődési és feltolódási vetőhatárai felújultak, azonban pont ellentétes, mégpedig húzóerők hatására normál vetőkké váltak. Másképpen szólva, kb. 2 millió éve az egykor összenyomásos tektonika széthúzásos, azaz extenziós tektonikai helyzetté vált.

A Mediterrán térség kialakulása és kőzetalábukási övei (forrás: Spakman és Wortel

A Mediterrán térség jelenlegi feszültség irányai. Az Appenninnek mentén széthúzásos erők lépnek fel (forrás: Chris Rowan), ez pedig normál vetők menti lezökkenéses elmozdulást előidéző földrengésekhez vezet, amit a jobboldali ábra illusztrál (Forrás: ingvterremoti.wordpress.com

Ez az extenziós feszültségtér az Appenninnek mentén földrengéseket okoz, míg annak nyugati előterében, az olasz csizma nyugati peremén a vulkáni működést segíti elő. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy az Appenninekben zajló földrengések és az attól nyugatra zajló vulkáni működés között NINCS közvetlen kapcsolat, azaz ezek a földrengések NEM váltanak ki vulkáni működést. A földrengések között azonban vélelmezhető a kapcsolat, azaz a 2009-es l'aquilai földrengés okozhatott olyan feszültség átrendeződést, ami további lezökkenéses földmozgásban folytatódott idén augusztusban, ami aztán további tektonikai vonalakat is aktivált és folytatódott ez a sorozat októberben. Ezt az INGV munkatársai is felvetették és ezért tudtak hatékonyan fellépni az októberi rengés előtt és kitelepíteni lakosságot. Ross Stein, a Temblor portálon részletesen értékelte a jelenlegi helyzetet és a lehetséges jövőbeli eseményeket is. Az alábbi ábrán az extenziós feszültségtérben kialakuló normál vetők nyomvonalait láthatjuk az októberi földrengés által érintett térségben. Ezek a vetők olyannyira fiatalok, hogy nem könnyű a kitérképezésük a felszínen. A Norcia közeli vető viszont világosan kirajzolódik. Ettől keletre található a Vettore-Bove vető, ahol a felszültség felszabadulás és ennek következtében kőzettest elmozdulás történt. Ennek a felszínen is látható jelei vannak, az elmozdulás helyenként közel 1 méter! A feszültség ennek következtében délnyugat felé tevődött át és végül a Norcia közeli Preci-vető közelében pattant ki az október 30-i földrengés. A jövőben messze nem zárható ki, hogy ez a domino-effektus, feszültség-átadás újabb vetőkre folytatódik, ami további földrengéseket okoz.

Extenziós feszültségtérben kialakuló normál vetők nyomvonalai az októberi földrengés által érintett térségben. Forrás: temblor

Látványos lezökkenéses elmozdulások az októberi földrengéseket követően. P. Galli és Marco Anzidei felvételei