A tudósok, szakemberek felelőssége

A tudósokról sokan azt gondolják, hogy a maguk elefántcsonttornyában ülve igyekeznek olyan problémákat megoldani, amik a közember számára érthetetlenek. Szerencsére, ez a kép lassan kezd árnyalódni. Az egyre gyakoribb természeti katasztrófák kapcsán a tudósok, szakemberek szerepe megnő, hiszen ők választ tudnak adni olyan kérdésekre, amelyekre mások nem és amelyek segítik a társadalmakat. A válaszokat persze nem mindig fogadja egyetértés, amire ismét példát kaptunk a közelmúltbeli Grimsvötn kitörés során. Egyes légitársaságok vezetői azzal vádolták meg a szakembereket, hogy súlyos károkat okoznak azzal, hogy a vulkáni hamufelhőterjedés előrejelzésük alapján nem szállhatnak fel a repülőgépek. Michael O’Leary, a Ryanair vezetője nem először vádolta „mitikus kép” kergetésével a brit Met Office szakembereit. A tudósok dolga, hogy megfigyeléseket tegyenek, adatokat gyűjtsenek, amelyek alapján legjobb tudásuk szerint következtetéseket vonhatnak le. Ezek a következtetések pedig fontosak lehetnek a társadalom számára is. Az aberdeeni James Hutton Intézet szakemberei sem csupán az eget kémlelték, hogy vajon jön-e a vulkáni hamu. A Skót Környezetvédelmi Felügyelőséggel (SEPA) együttműködve rögtön vizsgálat alá vetették, hogy az esővel mi hullik alá. A pásztázó elektronmikroszkópos felvételek pedig egyértelműen mutatták a vulkáni hamu szemcséket, mégpedig azon a napon, amikor O’Leary úr kikelve magából mitikusnak minősítette a vulkáni hamufelhő létét...
Hasonló eset volt tavaly nálunk is. A levegőszennyezés hirtelen megnövekedésére hívta fel a Levegő Munkacsoport a figyelmet és ezt összefüggésbe hozták az Eyjafjallajökull vulkáni hamujának térségünk fölé való érkezésével. Mindebből azt a következtetést vonták le, hogy "...az izlandi vulkáni hamuból érkező szennyezettség érintette a magyar lakosságot". A szakemberek dolga az, hogy következtetéseket megfigyelésekből, vizsgálati adatokból vonjanak le és ezt tettük mi is. Értékeltük számos terület légszennyezési adatait, amiből kitűnt, hogy nem olyan ritkák a hasonlóan kiugró légszennyezési anomáliák, azaz az április 17-18-i légszennyezési értékek nem voltak egyediek. Másrészt megkaptuk a PM10 légszennyezési mintákat, amiben mint tűt a szénakazalban kerestük a vulkáni hamuszemcséket. Gondos keresés után is csupán néhány vulkáni szemcsét találtunk, amiből két nagyon fontos következtetést vontunk le: 1. a vulkáni hamufelhő valóban országunk felett volt és abból kis mennyiségben hullt le vulkáni hamu a földfelszínre; 2. A lehullott vulkáni hamu szemcsék mennyisége nagyon-nagyon kicsi, ami biztosan nem befolyásolta a megemelkedett légszenyezettségi értéket és a kis koncentráció miatt egészségügyi kockázata sem lehetett.

Így néznek ki a Grimsvötn vulkáni hamu szemcséi (balra; forrás: James Hutton Intézet (Aberdeen). Jobbra: ahol vulkáni hamuhullást észleltek Angliában és Skóciában május 24-25-én (piros jel). Forrás: British Geological Survey

Az elmúlt napokban ennél élesebben és komolyabban vetődött fel a tudósok felelőssége. Olaszországban bíróság elé állítottak hét szakembert, azzal vádolva őket, hogy „pontatlan, hiányos, ellentmondásos” nyilatkozatot adtak egy sajtóértekezleten a L’Aquila-i földrengés előtt néhány nappal, és ezzel a lakosságot megtévesztették. A közép-olaszországi L’Aquila-i 6.3 magnitúdójú földrengés 2009. április 6-án 308 ember halálát okozta és több százan megsérültek. Előre jelezhető-e egy ilyen tragikus természeti folyamat? Már többször írtunk arról, hogy NEM, nem mondható meg előre, hogy mikor, hol és milyen erősségű földrengés fog kipattanni. Az ilyen eseményeket jelenlegi tudásunk szerint nem lehet előre jelezni, még akkor sem, ha ilyenkor mindig felreppennek hírek arról, hogy azért vannak olyan emberek, akik olyan képességekkel vannak megáldva, hogy előre látják az ilyen súlyos természeti katasztrófákat. Kinek higgyen a halandó? A szakemberek bizonytalanságot is sejtető, csak valószínűségi mutatókkal meghatározott véleményének vagy a biztos kiállású, „én tudom az igazat” önjelölt jósoknak? Az utóbbiak nem segítik a tudósok munkáját, mert sok esetben magyarázniuk kell azt, hogy ők miért nem tudnak határozott véleményt adni egy olyan természeti eseményről, ami vizsgálati területükhöz tartozik. A válasz egyszerűen az, hogy bármennyire is igyekszünk a földrengések esetében ez nem lehetséges!
A L’Aquila-i földrengés nem volt annyiban váratlan, hogy minden előzmény nélkül pattant volna ki. Előtte hónapokon keresztül voltak kisebb-nagyobb előrengések, köztük volt 4-es magnitúdót meghaladó rengés is. Pont ezért hívtak össze nem sokkal április 6 előtt egy szakember csapatot, hogy értékeljék az eseményeket. Természetesen ilyenkor a sajtó emberei megrohanják a tudósokat, hogy kihúzzák belőlük azt a választ, amit aztán a nagyközönségnek megfelelő formába áttéve közölni tudnak. Egy több hónapon keresztül tartó rengéssorozat után vajon előre lehet jelezni egy a korábbiaknál nagyobb rengést, meg lehet mondani azt, hogy ennek vagy annak a városnak lakói biztonságban vagy veszélyben vannak? Ki vállal fel egy ilyen kijelentést? Ráadásul egy olyan országban, ahol a földrengések bizonyos értelemben szinte „mindennaposak”. Emlékezhetünk talán a Föld túloldalán történt új-zélandi Christchurch földrengésre, ahol 2010. szeptember 3-án pattant ki egy földrengés, majd hónapokon keresztül kisebb utórengések zajlottak, míg idén februárban a korábbinál kisebb magnitúdójú, de nagyobb pusztítást okozó rengés pattant ki. Ki gondolta volna, hogy erős földmozgás után több hónappal, az utórengéseket követően egy másik nagy földrengés fog bekövetkezni? Megjósolhatatlanok az ilyen események még akkor is, ha a föld szinte folyamatosan reng a térségben! Jót jelent ez, mert az energia folyamatosan felszabadul megakadályozva egy nagyobb, hirtelen kipattanó földrengést? Spekulálni lehet csak, pro és kontra, aztán a természet van amikor az egyik irányba, van amikor a másik irányba viszi a történéseket. A szakemberek csak egyet tehetnek, felhívják a figyelmet arra, hogy egy adott terület szeizmikusan aktív és ennek alapján a lakosságot fel kell készíteni a lehetséges védekezésre.
A tudós társadalom értetlenül áll az olasz szakemberek bíróság elé való citálása előtt. Tavaly, egy hét alatt több mint 5000 írták alá azt a petíciót, köztük jómagam is és további kiváló hazai szeizmológusok is, amelyben tiltakozásunkat fejezzük ki szakemberek ilyen meghurcolásával szemben. A tiltakozólevélben világosan szerepel az általam is gyakran hangoztatott nézet: „Education, awareness, preparedness and retrofitting are the best tools for mitigating the impact of the catastrophic earthquakes that will inevitably affect Italy in the future.”

Végül, néhány példát szeretnék megemlíteni arra vonatkozóan, hogy vulkánkitörések előrejelzésében mit tehetnek, mit tettek a vulkanológus szakemberek. 1902. május 8-án a Martinique-i Mt. Pelée kitörése közel 30 ezer ember halálát okozta a közeli St. Pierre városában. Ez az esemény sok szakembert megdöbbentett és sokak életét megváltoztatta. Meglehet előzni az ilyen tragikus eseményeket, előre lehet jelezni pusztító vulkánkitöréseket megmentve sokak életét? A vulkánkitörések előre jelzésében egy kicsit jobban állunk a földrengés előre jelzéshez képest, de ez még messze nem jelenti azt, hogy pontosan meg tudjuk mondani azt, hogy mikor és milyen erősséggel tör ki a tűzhányó. Bizonyos esetekben vannak előjelek és a kérdés csak az, hogy melyik napon, milyen módon zajlik majd a kitörés és ez mekkora területet érint, milyen veszélyes lesz az ott élő lakosságra. Ez alapján lehet megtenni a szükséges intézkedéseket, például kitelepíteni az embereket a veszélyzónából.

A Merapi 2010 október végi kitörése és következménye. Fotók: Reuters és Jeffe Castan

Surono, az indonéz PVMBG munkatársa 2010. október 25-én több napos éjszakai alvás nélküli állapotban fontos döntés előtt állt. A Merapi kétségtelen jelét adta , hogy rövidesen kitör. A „tűz hegye” a Föld egyik legaktívabb, legveszélyesebb vulkánja. Korábban 2006-ban működött, majd néhány éves szunnyadás után, 2010. szeptember 20. óta vált egyre nyugtalanabbá. A hegy környezetében százezrek élnek, a figyelmeztetési fokozatok kiadása tehát gondos mérlegelést igényel. 1930-ban több mint 1300, 1994-ben pedig 66 emberáldozatot követelt a Merapi kitörése, azaz a döntésen életek múlnak. Surono többször és hosszasan konzultált telefonon John Pallisterrel az Amerikai Geológiai Szolgálat (USGS) vulkanológusával, az amerikai szakemberek pedig lázasan dolgoztak azon, hogy órák alatt légi és műhold felvételek alapján felmérjék a Merapi állapotát. Végül, Surono döntött és kiadta a legmagasabb riasztási fokozatot, ami azt jelentette, hogy tízezreket kell kitelepíteni, mert megítélése szerint a Merapi jóval erősebb kitörés előtt áll, mint az elmúlt évszázadban bármikor. Másnap, október 26-án délután 5 órakor hatalmas erővel tört ki a Merapi , pontosan igazolva Surono előrejelzését. 1872 után a legpusztítóbb kitörés történt, ami után több mint 300 halálos áldozat, több százezer kitelepített és megváltozott táj maradt vissza... Sok a 300 áldozat, de ha Surono nem adja ki idejében a kitelepítést is magába foglaló legmagasabb riasztást, akkor ezrek, esetleg tízezrek eshettek volna áldozatul a kitörésnek. Egy szakember, mérlegelve a tűzhányó rezdüléseit, értékelve a rendelkezésre álló adatokat, döntésével életeket mentett.
Hasonló előre jelzési sikertörténet volt a fülöp-szigeteki Pinatubo 1991-es kitörése során is. Az USGS vulkanológusai hetek alatt mérték fel az akkor már 450 éve szunnyadó, de 1991 eleje óta nyugtalan Pinatubo kitörési kockázatát. Pontos veszélytérképet készítettek Chris Newhall és munkatársai, ami alapján tízezreket telepítettek ki. Június 15-én a Pinatubo a 20. század egyik legnagyobb kitörését produkálta, a pusztító piroklaszt-árak és laharok pontosan ott rohantak le, ahol Newhall és társainak térképe mutatta. Itt is több tízezer emberéletet mentettek meg a vulkanológusok.
A helyzet azonban nem ennyire egyszerű és egyértelmű. 1985. szeptemberében a vulkanológusok hiába jelezték előre, hogy a kolumbiai Nevado del Ruiz vulkántól 70 km-re fekvő Armero városa is veszélyben lehet egy meginduló kitörés és ahhoz kapcsolódó iszapár lezúdulása esetén, a döntéshozók az előre jelzés módosítását kérték a szakemberektől. Az eredmény tragikus volt, november 13-án több mint 22 ezer ember esett áldozatul a lerohanó, mindent elsodró laharnak...
Az élet nem áll meg és máris egy újabb potenciális vulkáni veszélyhelyzet előtt állunk! Az amúgy igen aktív fülöp-szigeteki Taal már vagy 30 éve szunnyad, de most hetek óta nyugtalanság jeleit adja. Egyértelmű, hogy magma mozog felfelé, de vajon eléri-e a felszínt és ha igen, akkor hogyan? A kitelepítések már elkezdődtek, de vajon meddig húzható a húr, az emberek meddig fogadnak szót, látva, hogy még mindig nincsnen kitörés? Előre lehet-e majd jelezni, hogy mikor robban a Taal alatti "vulkánbomba" és ha igen, akkor ennek milyen hatása lesz? Életbevágó kérdések ezek és nyilvánvalóan a PHIVOLCS szakemberei azon vannak, hogy amennyire lehet, sikeres előrejelzést tegyenek. Az elmúlt napokban volt, amikor jelentősen megnőtt a tűzhányó alól kipattanó földrengések száma, majd csökkent az intenzitás. Csiki-csuki játék folyik a vulkán és a szakemberek között...
Amíg a vulkáni kitörések előre jelzésében vannak olykor eredmények, a földrengések helyét, idejét, nagyságát nem tudjuk előre megjósolni. A tudósok azonban azon dolgoznak, hogy tökéletesítsék a vizsgálati eszközöket, növeljék a háttértudást. Ez adott esetben sokat jelenthet, mert lehet, hogy csak néhány óra, esetleg egy-két nap áll rendelkezésre, hogy a szakemberek a társadalom felé is fontos döntést hozzanak. A tudás hatalom, a tudás segíti a döntéshozatalt. Ez vezérli az ELTE földtudományi képzésében részt vevő oktatókat is, hogy tudásukat a legmagasabb színvonalon átadják és közben kutatómunkájukkal mindezt naprakészen tartsák. Az egyetemen értéket termelünk, a tudást adjuk át és jó visszajelzés, hogy talán ezt nem is olyan rosszul. Az ELTE földtudományi képzése ugyanis a világ százötven legjobbja között van, ami rendkívül előkelő hely!