2010. március 23., kedd

Sűrű felhő alatt lávafüggöny kitörés az izlandi Eyjafjallajökull tűzhányón - újabb hírek, háttérinformációk!


Közel 200 éves nyugalom után vasárnapra virradóra kitört az Eyjafjallajökull (rövidebb nevén Eyjafjöll) tűzhányó. Az első kitörésre utaló jeleket szombat éjjel közel éjfél előtt észlelték, amikor vörösbe borult az égalja. A vulkáni kitörést már hetek óta izgalmas tudományos érdeklődés várta, mivel a terület alatt jelentős számú földrengés pattant ki és ezek egyértelműen magma felnyomulását jelezték. Erre utalt azt is, hogy március 4. óta a terület lassan, átlagosan napi 1 centiméterrel emelkedett. Kitör vagy nem tör ki? – taglalták az esélyt az Eruption blog (http://scienceblogs.com/eruptions/) hozzászólói. Az óvatosabbak ugyanis emlékeztek arra, hogy 1994-ben és 1999-ben már volt hasonló magmafelnyomulás, amit nem kísért vulkáni kitörés. Ezt látszott alátámasztani az is, hogy a rengések száma csökkenni kezdett. Aztán közvetlenül a kitörés előtt egyre sekélyebb mélységből pattantak ki a földrengések, ami végül is a bazaltos kőzetolvadék felszínre töréséhez vezetett. Egy új korszakba léptünk, amikor egy vulkánkitörés bekövetkezését – a világháló segítségével – széles tudományos figyelem övezheti!

A vulkáni kitörés egy közel 1 km hosszú hasadék mentén zajlik, ahonnan több száz méter magasra emelkedik a felfreccsenő bazaltos magma. Ez a fajta kitörés a Hawaii-szigetek vulkánosságát idézi, de Izlandon sem ritka. A lávafüggöny egy idő után egy rövidebb szakaszra koncentrálódhat és egy lávaszökőkúttá alakulhat, ahonnan akár több kilométer magasra spriccelhet fel a gázdús kőzetolvadék. A videofelvételeken és fényképeken megfigyelhető, hogy kisebb lávafolyások is elindultak a hasadékból, bár ezek valószínűleg a lávafüggöny kitörés során felszínre került lávacafatokból áll össze, azaz másodlagos, ún. klasztogenetikus lávák.
















Lávaspricc az Eyjafjallajökull oldalában megnyílt hasadékból (kép forrása: http://www.ruv.is/)

A vulkáni kitörés az Eyjafjallajökullt borító jégsapka peremén történt, azaz egyelőre nem kell számítani a jégolvadásból származó özönvízszerű áradásra. A vulkáni kitörés intenzitása még csekély. Március 22-én egy mintegy 8 kilométer magasságba emelkedő felhőoszlop jelent meg a vulkán felett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy erősebb robbanás kitörésre vált a tűzhányó. Valószínűleg ezt a forró magma és felszínalatti víz keveredése váltotta ki, azaz freatikus-freatomagmás robbanásos működés. Ezt támasztja alá az a megfigyelés is, hogy a kitörési felhő világos színű, vízgőzben gazdag és csak nagyon csekély vulkáni hamut tartalmaz.
A vulkáni kitörés további lefolyását illetően a fő kérdés az, hogy milyen irányba fordul? Az egyik lehetőség, hogy a kitörés helye az Eyjafjallajökull vulkán központi, jégsapkával fedett területe felé tolódik, ami a jég olvadását eredményezheti. Ez jelentős vízhozamú áradáshoz (jökulhlaup) is vezethet. A vulkáni kitörés azonban maradhat a jelenlegi helyén is, ahol akár több hónapon keresztül is folytatódhat a látványos vulkáni működés. Elképzelhetõ azonban rosszabb lehetőség is, mégpedig az, hogy ez a vulkáni működés „felébreszti” a szomszéd óriást, azaz a Myrdalsjökull jégtakarója alatt megbúvó Katla tűzhányót. A Katla vulkáni működése már jóval nagyobb veszélyeket hordoz. Egyelőre azonban nincs a felébredésre utaló jel, nincsenek földrengések a Katla alatt (érdekes módon azonban szórványos rengéseket jelentenek a Vatnajökull térségébõl, ahol a szintén igen aktív és veszélyes Grimsvötn vulkán található.
Az Eyjafjallajökull utoljára 1821-ban tört ki, amikor közel egy évis tartott kisebb megszakításokkal a vulkáni működés. A tűzhányó Izland déli részén található. Izland történelme során mindössze csak három alkalommal aktivizálódott. Az 1821-es kitörést megelőzően szintén mintegy 200 évig aludt, 1612-ben volt kitörése, ezt megelőzően viszont 920-ban. Ez azt jelenti, hogy a vulkáni működések között igen hosszú szünetek voltak. A szomszédos Myrdalsjökull alatti Katla tűzhányó azonban ennél jóval aktívabb. Legutolsó robbanásos kitörése 1918-ban volt, bár 1999-ben is feltételeznek egy jégsapka alatti kisebb kitörést. A Katla kitörése jóval veszélyesebb, akár 1 köbkilométer mennyiségű vulkáni anyagot is felszínre hozhat, a jégsapka megolvadása pedig pusztító jökulhlauphoz, sebes áradáshoz vezethet a jégtakaró alatti sík, tengerparti területen. Best Blogger Tips

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése