Földcsuszamlás az Etnán!

Június 19-én a vulkán délkeleti kráterének alsó, keleti részén földcsuszamlás történt. A helyszín egy olyan terület, ami egy korábbi fölcsuszamlások által létrehozott kráter (angolul pit crater) északnyugati lejtője. A lejtőösszeomlás során megváltozott a kráter alakja, valamint kisebb hamufelhő emelkedett a magasba, majd északkeleti irányba sodródott tovább. A környékről készített hőkamerás felvételek alapján a térség 180 ° C hőmérsékletű, azaz a leomlott kőzetanyag elég forró volt, ez egybevág az előző napon a kráterben megfigyelt fumarola-tevékenységgel.

A lejtőösszeomlás okozta hamufelhő. Forrás: INGV

Kitörési rekord: 549 robbanásos kitörés fél év alatt - Sakurajima, Japán

2010. június 20-án a japán Sakurajima tűzhányó megdöntötte saját rekordját: ebben az évben már az 549-dik robbanásos kitörése volt a hétvégén, ami máris több, mint az előző évi produktuma (548 kitörés a teljes évben)!
A tűzhányó Kyushu déli részén található egy hatalmas kaldera (Aira kaldera) belsejében. A Föld egyik legaktívabb vulkánjától mintegy 10 kilométerre fekszik Kagoshima városa közel 700 ezer lakossal. A várost 1914-ben a Sakurajima nagy erejű kitörését követően több centiméter vastag vulkáni hamu borította be és több mint 2500 épület omlott össze. Ez volt Japán egyik legnagyobb vulkánkitörése a történelmi időkben. A vulkáni működést megelőzően erős földmozgások történtek. Habár a vulkán ekkor már egy évszázada nem működött, a földrengések alapján a szakemberek egyértelműen következtettek a közelgő kitörésre. 22 ezer embert telepítettek ki az ekkor még vulkáni szigetről, és Kagoshima akkor mintegy 70 ezer lakosának nagy részét is evakuálták. Egy nappal később hatalmas robbanással 10 kilométer magasra emelkedett fel a sűrű hamufelhő, amiben villámok cikáztak. A szél kelet felé térítette el a vulkáni hamuanyagot, 20 kilométer távolságban is 1 méter vastag vulkáni üledék halmozódott fel. Ezt követően izzó láva ömlött ki a kráterekből, amelynek anyaga feltöltötte a sziget és az Oosumi félsziget közötti 400 méter széles öblöt, ezzel félszigetté alakítva a tűzhányó területét.

A Sakurajima Kagoshima hátterében és egy jellegzetes vulcanoi kitörése (forrás: Richard Roscoe, Photovolcania)

A Sakurajima 1955 óta kisebb megszakításokkal folyamatosan működik. Különösen aktív volt az 1970-es és 1980-as évek közepén, majd 2009 óta a tűzhányó ismét sűrűbben lövell ki vulkáni hamuanyagot. A vulkáni működés úgynevezett vulcanoi-típusú (ez a kitörési típus az olaszországi Vulcano 1888-90-es működéséről kapta a nevét), ami azt jelenti, hogy ágyúdörrenésre emlékeztető hanghatással, és épületek ablakait betörő nyomáshullámokat eredményezve robban ki a finomszemcsés vulkáni hamu. Emellett, kisebb-nagyobb kőzetdarabok repülnek ki a kürtőből, amelyek szintén veszélyt jelentenek a környezetre (az elmúlt években több alkalommal törték be a kirepülő vulkáni törmelékdarabok autók szélvédőit). 1986 novemberében egy 2,5 méter átmérőjű, 5 tonnás kőzetblokk csapódott be egy a krátertől 3 kilométer távolságban lévő emeletes épületbe, áttörte a betonfödémet és a földszintre hullott – 6 ember sérült meg ekkor. A „kelet Vezúvjának” kitörései az elmúlt évtizedekben több alkalommal okozott problémát a légi közlekedésben. A hirtelen kilövellő vulkáni hamuba érkező repülőgépek szélvédőit számos esetben megrepesztették a vulkáni hamufelhőben lévő kőzetdarabok, eddig azonban szerencsére minden utasszállító repülőnek sikerült biztonságban leszállni.
A Sakurajima vulkánt veszélyessége miatt 1991-ben beválogatták az úgynevezett „Decade” vulkánok közé, amelyek különösen kiemelt figyelmet kapnak. A helyi vulkán-obszervatórium 1960 óta követi a tűzhányó minden rezdülését. Több szakember szerint a vulkán folyamatos működése egyfajta biztonsági szelepet jelent a kaldera-rendszerben, és megakadályozza, hogy nagy mennyiségű – robbanásképes – magma halmozódjon fel újra az Aira kaldera alatt. Hevesebb kitörése (VEI=4) általában hosszabb szunnyadó periódus után történik, amint az 1914-ben, és korábban, 1779-ben zajlott.

Hírek Dél-Amerikából

Melimoyu, Chile: A chilei Nemzeti Földtani és Bányászati Szolgálat (SERNAGEOMIN) június 8-án emelte a készültségi fokozatot, a színkód továbbra is zöld, de már kettes szintű. Erre azért volt szükség, mert május végén megnövekedett szeizmikus aktivitást észleltek. Május 27-én 9 hosszú periódusidejű földrengést észleltek, majd az ezt követő hat napban azt tapasztalták, hogy a földrengések két szeizmikus rajt alkotnak. Az egyik rajt alkotó földrengések 2-12 km-rel a csúcs alatt, míg a másik rajt alkotók a csúcstól 7-14 km-rel délre, kevesebb mint 15 km mélységben pattantak ki. A földrengések erőssége 2,5 vagy kisebb magnitúdójú volt.

Tungurahua, Ecuador: A tűzhányó aktivitásában nincs jelentős változás, továbbra is rendszeres megfigyelés alatt tartják. Június 9. és 12. között gőz- és hamufelhők emelkedtek 450-3000 m-rel a csúcs fölé, majd északnyugat, nyugat és délnyugat felé sodródtak. Valamennyi napon jelentettek hamu szórást 8 km-es körzetben, az említett irányokban fekvő településekből. Június 9-én azonban hamuhullást észleltek a tűzhányótól 22 km-re északnyugatra, valamint 25 km-re nyugatra is. A kitörések alkalmával a vulkán esetenként még mindig kilövell 1-1 izzó, nagyobb kőzetdarabot (blokkot), amelyek aztán a lejtőkön legurulva 1 km-es távolságba jutnak. Néhány napon, például június 13-án és 14-én úgy tűnt, hogy a kitörés talán gyengül, a kitörési felhők csak 500-1000 m-re emelkedtek a kráter fölé, valamint hamut nem tartalmaztak. Június 15-én azonban egy újabb robbanást követően egy hamufelhő emelkedett 2 km-rel a csúcs fölé, majd nyugat felé sodródott. Az ecuadori Geofizikai Intézet tegnapi jelentésében (spanyol) olvasható, hogy a szeizmikus aktivitás a tűzhányó alatt valamelyest erősödött, valamint a robbanások is nagyobbak. A tűzhányótól délnyugatra eső településekből továbbra is jelentettek hamuhullást.
A kitörésekkel együtt járó ágyúdörrenés szerű moraj, valamit az ablakok remegése mindennapos esemény, amellyel a környékbeli lakosok kénytelenek együtt élni. Nagyobb problémát okoz azonban a folyamatos hamuhullás, ugyanis a legelők nagy részét beborította a vulkáni hami, így az állatok nem jutnak táplálékhoz. Ez pedig komoly veszteséget jelenthet a főleg állattenyésztésből élő családoknak.

Nevado del Huila, Kolumbia: Június 13-án a szeizmikus aktivitásban erősödést észleltek a Popayáni Vulkanológiai és Szeizmológiai Intézet munkatársai. Több és nagyobb energiájú hibrid típusú (kőzetek töréséhez és fluidumok mozgásához kapcsolódó) földrengéseket észleltek, amelyek a forrása a felszínhez közel, a Központi csúcsnál volt. Ez a típusú szeizmikus aktivitás kapcsolódhat egy újabb magmacsomag feláramlásához, ami pedig egy újabb kitöréshez vezethet. Ez alapján a készültségi fokozatot sárgáról narancssárgára növelték, ami azt jelenti, hogy kitörés várható napokon vagy heteken belül.

Nevado del Huila. A kép 2010 május 30-án készült, forrás: Popayáni Vulkanológiai és Szeizmológiai Intézet

Délkelet-ázsiai vulkánhírek

Indonéziában van a Földön a legtöbb aktív tűzhányó. A közelmúltban kettő hívta fel magára a figyelmet:

Batu Tara

Június 9-én és 11-15. között ~2.4 km magas hamufelhők emelkedtek a hegy fölé, majd nyugat és északnyugat felé sodródtak 35-65 km távolságig.


Dukono

Június 9-én és 10-én hamufelhő emelkedett a hegy fölé, majd 130 km-re sodródott el nyugat felé.

Az Eyjafjöll vulkántól a történelemformáló kitörésekig - lapszemle

Ismét figyelem fordul a vulkánok felé, bár az Eyjafjöll most csendes. Négy frissen megjelent hazai magazinban találhatók interjúk, cikkek a tűzhányókról, amelyek nemcsak az izlandi vulkánkitörés hátterét taglalják, hanem megvilágítják a vulkáni működés okait, felvillantják korábbi vulkánkitörések történeteit és a História magazinban egy hosszú tanulmány foglalkozik a vulkáni működés társadalmi kapcsolataival, történelemformáló szerepével. Jó olvasást!

Krátertó az Eyjafjöll vulkánon, laharveszély a környéken

Az Eyjafjöll vulkán miután meglehetősen nagy riadalmat keltett szerte Európában, most elcsitult. Vulkáni hamu csak nagy ritkán jut ki a kürtőből, többnyire csupán fehér gőzfelhő emelkedik a széles kráter fölé. Az Izlandi Meteorológiai Intézet és az Izlandi Egyetem Földtudományi Intézetének munkatársai az elmúlt napokban több repülést végeztek a vulkán körül, ami során egy 300 méter széles krátertavat figyeltek meg .

Képek forrása: Izlandi Meteorológiai Intézet; Sigurlaug Hjaltadóttir és Sveinn Brynjólfsson felvétele.

A krátertó felett gyakran erős gőzfelhő alakul ki, ami akár több száz méter magasba is feljut. A szakemberek szerint ennek oka, hogy a kráter kőzetei még mindig magas hőmérsékletűek, ami felhevíti a tó vizét (a jobboldali képen megfigyelhető, hogy a gőzfelhő a tó peremi részéből emelkedik fel). Nincs arra utaló jel, hogy közvetlenül magmával érintkezne a tó vize. A tó kialakulása valószínűleg az erős esőzéseknek köszönhető, aminek következtében csapadékvíz halmozódott fel a vulkáni mélyedésben.
Abban az esetben, ha a földmozgások repedéseket nyitnak a kráter alján, és víz kerül sekély mélységbe, akkor az freatikus kitörést okozhat (a magas hőmérséklet miatt a víz hirtelen gőzzé alakul). E kitörés során nem jut magma (vulkáni hamu formájában) a felszínre, csupán a hirtelen felhevített és gőz állapotba kerülő víz távozik el, olykor csekély mennyiségű kőzetdarabot dobva szerteszét a kráter környezetében.
A krátertó azonban másfajta veszélyt is jelent a környező területeken élőkre. A tűzhányót nagy mennyiségű aprószemcsés vulkáni törmelék borítja, aminek egy része, főleg a heves esőzések során (amint az az elmúlt napokban is történt) bekerül a folyókba. A Svaðbælisá folyó vizébe is jelentős mennyiségű vulkáni anyag került és ez az iszap megemelte a meder alját és áradásokat okozott. Az iszapos víz energiája jóval nagyobb és erősebb pusztításra képes. A szakemberek nem zárják ki, hogy a krátertóban felhalmozódott víz is túlcsordulhat hirtelen a kráter oldalán és nagy mennyiségű vulkáni hamut magmával sodorva egy iszapárat (lahart) indíthat el a Gígjökull mentén.
Az alábbiakban egy rövid filmen is megnézhető a peremén gőzőlgő krátertó:

Hírek a Chaitenről - Csökkentették a készültségi fokozatot. Volt egy kitörés 350 éve is?

.

A chilei Nemzeti Földtani és Bányászati Szolgálat (SERNAGEOMIN) csökkentette a Chaitenre vonatkozó készültségi fokozatot, az eddigi legmagasabb vörösről sárgára változtatták. A legutóbbi, május 31-én kiadott jelentésükből kiderül, hogy a vulkán aktivitása csökkenő fázisban van. A szeizmikus aktivitás január óta folyamatosan gyengül, ebben a hónapban csak 7 km-nél sekélyebb mélységű vulkanotektonikus, valamint az illók mozgásához kapcsolódó földrengéseket észleltek. Tehát nincs magmautánpótlásra utaló jel. A gáz- és gőzkibocsájtás szintén gyengült, hamuszórást nem jelentettek. A tűzhányót azonban folyamatos megfigyelés alatt tartják, ugyanis bármikor újra felerősödhet a vulkáni aktivitás. A lávadómok instabilak, így továbbra is fennáll az összeomlás veszélye, ami törmeléklavinák, vagy vízzel keveredve iszapárak képződéséhez vezethetnek.

Még egy hír a Chatenről! A tűzhányót 2008 májusi kitörését megelőzően nem figyelték meg, mivel úgy gondolták nem jelent veszélyforrást. Korábbi kitöréseiről is csak kevés információ volt, eddig úgy tartották számon, hogy a legutóbbi kitörése több, mint 9000 éve volt. A legújabb, Luis Lara geológus és Rodrigo Moreno régész által vezetett kutatások azonban arra utalnak, hogy kb. 320 éve is volt egy, a mostanihoz hasonló kitörése.
Egy méterrel a felszín alatt található vastag hamuréteg alatt találtak egy szenesedett fatörzset, amelynek a kora radiokarbonos kormeghatározó mérések alapján 320 év (hibahatár 40 év). A hamurétegben talált egyéb szenesedett növényi maradványokon végzett vizsgálatok szintén megerősítették ezt a kort. A másik bizonyíték, amely a kitörésre utal egy 1669-ből származó térkép, amely egy tűzhányó heves kitörését is ábrázolja - olvasható az El Mercurio című lapban.
A kutatások eredménye alapján a Chaiten felkerült Chile 15 legveszélyesebb aktív tűzhányóját tartalmazó listára.

A kép forrása: Erupcion del volcan Chaiten

Eyjafjöll - elektroszatikus hamufelhő, kör alakú gőzfelhő

.

Az izlandi Eyjafjöll aktivitása április közepén megváltozott, és a látványos lávaszökőkutak helyett heves robbanásos kitöréseket figyelhettünk meg. Az Európa felé sodródó hamufelhő napokra megbénította a légi közlekedést, hiszen a hamu súlyos, akár végzetes kárt tehet a repülőgépekben. Egy újabb kutatás azonban kimutatta, hogy a hamufelhők sokkal ártalmasabbak lehetnek, mint ahogy azt eddig gondolták.
R. G. Harrison, a Readingi Egyetem professzora és munkatársai által az Environmental Research Letters című folyóíratban publikált munkájából kiderül, hogy a kitörési felhők nem csak a nagy hamutartalom, hanem az elektrosztatikus töltés miatt is veszélyt jelenthetnek a repülőkre. A töltött részecskék interferenciát okozhatnak a rádióhullámokban, valamint veszélyesek lehetnek mind az utasokra, mind a gép alkatrészeire. A cikkből kiderül, hogy a vulkánkitörések okozta villámlásokat, már korábban is megfigyeltek, valamint az is köztudott, hogy egy horizontális kitörési felhő felső és alsó széleinél töltés észlelhető. Korábban azonban csak a felszínről végeztek a töltés meghatározására irányuló méréseket, és legfeljebb 200 km-re a kitöréstől. Jelen tanulmányban a kutatók közvetlen módszerrel, a tűzhányótól több mint 1000 km-re, Skócia felett, egy meteorológiai ballon segítségével vizsgálták az Eyjafjöll hamufelhőjét. A ballon a 600 m vastag kitörési felhőt 3,7 km magasságban érte el, és a belsejében jelentős pozitív töltést mutatott ki. A tudósok egyelőre nem tudják, hogy a megfigyelt jelenséget mi okozhatja. Kizárták, hogy a töltés forrása maga a vulkáni kitörés lenne, mivel a levegő gyakorlatilag nem vezeti az elektromos áramot, valamint a mért alacsony páratartalom miatt a légköri körülmények sem okozhatják.
A megoldáshoz tehát további kutatásokra van szükség, a légitársaságoknak pedig nem marad más, mint reménykedni, hogy egy újabb kitörés alkalmával a széljárás megfelelő irányba sodorja a hamufelhőt.

Még egy érdekesség a Eyjafjöllel kapcsolatban. Május 1-én Joseph Licciardi, a New Heampshire-i Egyetem geológusa elképesztő felvételeket készített a kör alakú gáz- és gőzfelhőről. A jelenséget mintegy 5 percig lehetett megfigyelni mielőtt eloszlott. Bár hasonló gőz- és gázgyűrűt már más tűzhányóknál is megfigyeltek, még mindig nem tudják pontosan mi okozhatja. Licciardi szerint valószínűleg valahogy úgy képződhet, ahogy a szivarozók vagy cigarettázók fújják ki a kör alakú füstöt a szájukon.

Képek forrása: Discovery News, a képeket Joseph Licciardi készítette

A képet Steve és Donna O'Meara készítette. További képek: Volcano Heaven

Figyelem a vulkánokra

A vulkánok már ott vannak a köztudatban, köszönhetően az Eyjafjöll tűzhányó kitörésének. Azonban e kitörés arra is lehetőséget adott, hogy ráirányítsuk a figyelmet, hogy a Földön számos helyen zajlanak vulkánkitörések, amelyek sok gondot okoznak a környező lakosságnak. Az izlandi vulkánkitörésről pedig az Utazó magazin legújabb, április-májusi számában jelent meg írás, kitekintve a vulkáni működés tágabb okaira is.
A vulkánokra sok helyen nagy figyelem irányul. A hawaii Nagy-szigeten 28 éve folyamatosan ömlik a láva, 2008 tavaszán pedig Pele lakhelye, a Halema`uma`u is aktivizálódott, kéngőzös szmogot bocsátva a környékre.

Képek forrása: Hawaiian Volcano Observatory

Ebben az évben van a Kapoho kitörés félévszázados évfordulója is. Itt tehát különösen fontos megérteni azt, hogyan lehet együttélni a vulkáni működéssel. Ehhez kapcsolódik, hogy idén januárt a helyi kormányzó a tűzhányókra irányuló figyelem hónapjának nyílvánította, amelynek során számos program várta a hawaii Nagy-szigeten az érdeklődőket.
Az előző héten Tenerifén gyűltek össze a vulkanológusok, ahol a Cities on Volcanoes 6 konferencián vitatták meg a vulkáni működés sokszínűségét, annak okait, a kitörés előrejelzés lehetőségeit és társadalmi kapcsolatait. A tudósításban beszámoltam arról, hogy a Kanári-szigeteken számos történelmi időkben zajlott kitörés volt és a következő évtizedekben várható egy újabb vulkánkitörés valamelyik szigeten. Ennek tudható be, hogy a konferencia végén számos neves vulkanológus egy kiáltványt fogalmazott meg és juttatott el a spanyol kormányhoz, szorgalmazva egy vulkanológiai obszervatórium felállítását Tenerifén.
El Chinyero salakkúp, az 1909-es kitörés helyszíne Tenerifén és a Hoyo Negro krátere La Palmán, ahol 1949-ben zajlott vulkáni működés.

Lanzarote szigetén 1730 és 1736 között a történelmi idők harmadik legnagyobb lávaöntő kitörése zajlott.

A konferencián Steve Sparks professzor előadásában jelezte, hogy a következő 90 évben 20-30% esélye van annak, hogy egy az 1815-ös Tambora kitöréshez hasonló erősségű vulkánkitörés történjen. A Tambora kitörés utáni globális klímaváltozásnak jelentős társadalmi következményei voltak. A konferencia több szekcióban foglalkozott a vulkánokról szóló ismeretterjesztéssel, a vulkánparkokkal, a geoparkokkal, a vulkán turizmussal. Ebben a témában tartottam előadást a készülő Kemenes Vulkán Parkról, valamint a Novohrad-Nógrád Geopark vulkáni értékeiről. Mindkét bemutató nagy érdeklődést váltott ki. Szóba került az ELTE Kőzettan-Geokémiai tanszék Vulkanológiai csoportjának ismeretterjesztő tevékenysége is. A konferencián felkértek egy külön előadás megtartására e témában, a szakemberek minta értékűnek tartották tevékenységünket! Érdekesség, hogy ugyanezekben a napokban a csoport tagjai Ipolytarnócon és a budapesti Millenráison tartottak Vulkán-napokat, ahol látványos kísérleteken, különböző feladatokon keresztül ismertették meg a vulkáni működés okait a sok érdeklődővel.
Végül, visszatérve az izlandi vulkán működésére: megvannak az első tudományos eredményeink a vulkáni hamu kutatásáról! Az előzetes eredményekről a hétvégén, a Magyarhoni Földtani Társulat által Gárdonyban rendezett első Kőzettani és Geokémiai Vándorgyűlésen számolunk be. Itt álljon néhány újabb mikroszkópos kép (Bendő Zsolt, Kiss Balázs és Lukács Réka jóvoltából) az izlandi vulkáni hamuról:

Tungurahua és Pacaya - Gyengült a kitörés, de nincs megállás

.

Május végén, mindösszesen néhány nap eltéréssel az ecuadori Tungurahua és a guatemalai Pacaya is heves, robbanásos kitörést produkált, ahogy arról már korábban beszámoltunk. Az elmúlt napokban a kitörések ereje gyengült, azonban még nem ért véget, így a tűzhányók továbbra is rendszeres megfigyelés alatt állnak.

Az ecuadori Geofizikai Intézet mai jelentéséből megtudhatjuk, hogy a Tungurahua aktivitása az előző napokhoz képest jelentősen nem változott, továbbra is Stromboli-típusú. Óránként átlagosan három robbnást észleltek, és a kirepülő blokkok 2 km távolságra gurultak le a vulkán lejtőin. A tűzhányó környezetében, valamint a kb. 10 km-rel a Tungurahuától északnyugatra fekvő Cevallosban hamuszórást is jelentettek.
Az alábbi, május 31-én készült videóban megfigyelhető a Stromboli-típusú kitörés, valamint időnként a zene mellett hallható a robbanásokat kísérő ágyúdörrenés szerű hang.

Guatemalának az elmúlt napokban nem csak a vulkánkitöréssel, hanem a heves viharral is meg kellett küzdenie. A Pacaya továbbra is aktív, a fumarola-tevékenység mellett kisebb, legfeljebb 100 méterrel a kráter fölé emelkedő hamufelhőket figyeltek meg, amely aztán északnyugat felé sodródott, olvasható a Nemzeti Szeizmológiai, Vulkanológiai, Meteorológiai és Hidrológiai Intézet tegnapi jelentésében. A folyamatos kigázosodás a repülőgépek turbinájához hasonló hanggal jár, amely a tűzhányótól még 5 km távolságban is hallható.
Az igazi problémát azonban jelenleg a lávafolyás okozza. A tűzhányó délkeleti lejtőjén előrenyomuló lávafolyás jelenleg két részre szakadt, az egyik ág a Chupadero folyó mentén halad előre, míg a másik 1,5 km-re Pocitos falutól, 200 km-re a házaktól. Bár hatóságok továbbra sem javasolják, hogy bárki megközelítse a tűzhányót, valamint a Pacaya Nemzeti Parkot már korábban lezárták, ez nem tartja vissza sem a túristákat, sem a helyi lakosokat. A Pocitos egyik magán tulajdonban lévő telkén keresztül, fejenként 1,25 dollárért elvezetik a turistákat a lávafolyásokhoz - olvasható az abc News honlapján. Az említett cikkből kiderül továbbá, hogy Fransisco Valdez geofizikus szerint is veszélyes túl közel menni a tűzhányóhoz, bár véleménye szerint, ha a kitörés újra felerősödik, akkor az fokozatosan fog történni. Azonban a láva- és kőeső eltér a vulkán megszokott működésétől, tette hozzá a kutató.

A kép forrása, valamint további lenyűgöző felvételek: Mail Online

Ismét Eyjafjöll

Június 4-én 19:50-kor (helyi idő szerint) kisebb freatikus, "kürtőtisztító" kitörés történt. 4,5-6 km magas kitörési felhőt figyeltek meg, mely javarészt gőzből állt. Épp ezért felső része fehér volt, de kisebb mennyiségű hamut is tartalmazott, ez adta az alsóbb részek szürke színét. A régi kráter nyugati részén egy új krátert hoztak létre a robbanások, a vulkánrengések a feltörő gőzfelhővel összhangban pulzáltak június 6-án. A kitörések gyengék, a hozzájuk kapcsolódó gőzfelhők is alacsonyak. A robbanások közt hallani lehetett a kürtőbe visszaomló lávadarabok robaját, de az új krátert csak ritkán és részben lehetett látni a feltörő gőztől. A vulkán körüli szeizmográfok a rengések kisebb erősödését regisztrálták június 4-től 6-án késő estig, majd újra csökkenni kezdett az erejük. A kis robbanások azonban folytatódnak, némi hamu hullik a kráter közelében.

Ipolytarnóc-Vulkán Nap

Június 3-án Vulkán Nap volt Ipolytarnócon. Vulkanológiai Csoportunk tagjai remek előadásokkal és szemlétes vulkánkitörésekkel népszerűsítették a tűzhányókat. A hallgatóság többnyire iskolás csoportokból állt, akik osztálykirándulásuk során látogattak el Ipolytarnócra, nézték meg az ottani különlegességeket, és csöppentek bele egy, az iskolai órákon nem megszokott stílusú előadásba. A fiúk magas szakmai színvonalú, de a köznapi emberek számára is érthető nyelven elmagyarázott ismertetője után kísérletek során megfigyelhette a hallgatóság, hogy miért tör ki magma, hogy zajlik a salakkúpokat létrehozó robbanásos kitörés, és milyen egy lávaöntő kitörés. A gyerekek egy interaktív feladat során megtapasztalhatták, hogy milyen veszélyes az aktív vulkánok közelében élni, és milyen sok szempontot figyelembe veendő, komplex feladata van a döntéshozóknak, mikor kijelölik a tűzhányó közelében lévő veszélyességi zónát.

Az előadások sikeresnek minősültek, nagyon bátorító volt látni az iskolások arcán az érdeklődést, még jobban nőtt bennünk az az elképzelés, hogy a tudomány népszerűsítésével egy nemes célt szolgálunk, amire a hiedelmekkel ellentétben van kereslet. A remek hallgatói kérdések során tapasztalhattuk, hogy az ifjakban buzog a tudásszomj, csak jó pedagógusnak kell lenni, és tudni kell átadni az ismereteket.
Egyetlen negatívum volt, az esős idő, ami miatt sajnos sok csoport nem tudott eljönni, de így is megérte, hisz ha már csak pár fiatalban felkeltettük az érdeklődést a természet és a vulkánok iránt, nem volt cél nélküli a fáradozásunk.

Nagyon fontos néhány szót szólni magáról Ipolytarnócról, vagyis az itt létrehozott bemutatóközpontról. A Budapesttől 150 km-re, Salgótarjántól 30 km-re elhelyezkedő település ősmaradványairól vált híressé. Az elmúlt évek eredménye egy csodálatosan felújított, európai színvonalú bemutatóközpont létrehozása. A tanösvényeken kívül, többek között a geológiai tanösvény mellett, ahol a "cápafogakkal hintett tengerparti föveny, szubtrópusi erdő hatalmas, megkövesedett fái, egzotikus növénylenyomatok, ősvilági szörnyek lábnyomai, a vulkáni tufa áradatában összesült maradványok" láthatóak, a vállalkozó kedvűek egy 4D-s moziban nézhetik meg, hogy milyen környezet lehetett itt 20 millió évvel ezelőtt. Egy külön épületben a 8 millió éves, konzerválódott bükkábrányi mocsárciprusokat is megtekintheti az erre járó utazó. Mindezt kiváló technikai felszereltséggel és látogató-központú, fiatalos csapattal rendelkező barátságos környezetben.
Aki teheti, mindenképpen menjen el Ipolytarnócra, nem fogja megbánni!

További információk az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület honlapján találhatók.

A Tungurahua még mindig nem pihen

.
Bár a kitörések ereje valamelyest gyengült, továbbra is számos, több-kevesebb hamutartalmú kitörési felhőt figyeltek meg az ecuadori Geofizikai Intézet munkatársai. A hamufelhők legfeljebb 3-4 km magasságig emelkedtek a kráter fölé, majd észak, északkelet, nyugat és délnyugat irányba sodródtak. A vulkántól nyugatra eső Penipe-ből fehér színű, finom hamuhullást jelentettek. A kitörések alkalmával jelentős mennyiségű izzó blokkot lövell ki a vulkán, amit a tűzhányóra jellemző, hangos az ágyúcső elsütésekor hallható hangra hasonlító durranások kísérnek.
A szeizmikus aktivitás a tűzhányó alatt továbbra is nagy, és úgy tűnik erősödik is, jelezve ezzel, hogy további robbanásos kitörések várhatók.
A tűzhányó kitöréséről két rövid videó tekinthető meg Benjamin Bernard francia nyelvű blogján.

Újabb tudósítás vulkanológiai konferenciáról, Teneriféről

A tenerifei (Kanári-szigetek) Puerto de la Cruz városában zajló 6. Cities on Volcanoes vulkanológiai konferencia második napja is sok érdekességet tartogatott. Jesus Ibanez bemutatta, hogy geofizikai eszközökkel, hogyan lehet körvonalazni a vulkánok alatti magmakamrát. Hazel Rymer arról beszélt, hogy szintén geofizikai eszközökkel észlelték, hogyaz izlandi Askja alá az elmúlt években friss magmatömeg érkezett. Kérdés, hogy ez a jövőben felszínre fog-e törni? Millan Millan a vulkanológiában ma már nélkülözhetetlen eszköz, a COSPEC 40 éves történetét tárta fel. Ezzel az eszközzel mérni lehet a tűzhányókból távozó kén-dioxid mennyiségét (ez a gáz lehet felelős adott esetben klimatikus változásért). Chris Newhall, aki óriási szerepet játszott a fülöp-szigeteki Pinatubo 1991-es kitörés pontos előrejelzésében és a veszélyelőrejelzés alapján végrehajtott kitelepítés jelentős mértékben csökkentette az áldozatok számát, nos ő arról beszélt, hogy miért is vannak még mindig vulkáni katasztrófák annak ellenére, hogy egyre nagyobb tudással és eszköztárral rendelkeznek a vulkanológus szakemberek. A kulcs a kommunikációban van: mennyire sikeres a párbeszéd a politikus döntéshozókkal, mennyire hatékony a tájékoztatás a lakosság felé és természetesen az is fontos, hogy mennyire sikerül megértetni a döntéshozókkal és az emberekkel, hogy a vulkanológus szakemberek ismeretanyaga miért fontos a társadalom számára? Persze ehhez nem elég a szakemberek felhívása, szükséges az is, hogy a másik irányból is meglegyen az igény és a megbecsülés!
Ezen a napon terítékre került már az izlandi vulkánkitörés is. A poszter bemutatók idejében sikerült hosszan beszélgetni Claire Horwellel, aki Angliában a vulkáni hamut és annak egészségügyi hatásait vizsgáló szervezet (International Volcanic Health Hazard Network) egyik vezetője. Bemutattam az ELTE KGT Vulkanológiai csoport e témában végzett kutatásainak eddigi eredményeit, ami alapján a jövőben közös vizsgálatokra is sor kerülhet. Megvitattuk többek között a vulkáni hamu gyűjtésének legmegfelelőbb módszereit is.
A konferenciának különös jelentőséget adott, hogy ezekben a napokban két nagy vulkánkitörés is zajlik. Az ecuadori Tungurahua kitörésének következtében az ottani kiváló szakemberek nem tudtak elutazni a konferenciára – hiába, a munka az első! Ugyancsak most volt egy nagy erejű kitörése a kamcsatkai Bezimjannij vulkánnak is. Délután egy orosz kutató éppen azt ecsetelte, hogyan lehet e vulkán kőzeteiben található ásványok kémiai összetétele alapján rekonstruálni a mélybeli folyamatokat. A Bezimjannij esetében arra a következtetésre jutott, hogy friss magmatömeg nyomult a sekély magmakamrába. Lehet, hogy ez is közrejátszott a mostani kitörésben?

Végül, egy kuriózum: a CoV6 konferenciához kapcsolódóan egy külön teremben több mint száz, helyi gyerekek által készített tűzhányó festményt, különböző alapanyagból készült vulkánmakettet mutatnak be. Szép élmény volt végignézni ezeket, különösen azzal a szemmel, hogy az általunk otthon rendezett Vulkán napokon is a gyerekek hasonló gyönyörű műveket készítenek. A fenti képeken a hazai termésből mutatok be néhány alkotást. Ezen a héten a csoportom tagjai Ipolytarnócon (június 3.), majd a budapesti Millenárison (június 5. szombat) tartanak Vulkán-showt, amit azt gondolom érdemes lesz megnézni!

Kitört a Bezimjannij

Hétfőn 12:34-kor (UTC) kitört a kamcsatkai Bezimjannij. Ez az a vulkán, amely a legmagasabb kitörési felhővel büszkélkedhet, 1956-os kitörése során 42 km magasra lövellte azt. Érdekesség még a tűzhányóról, hogy a neve oroszul annyit tesz: névtelen. Ezt azért kapta, mert az említett nevezetes kitörése előtt azt hitték a kutatók, hogy már kialudt.
A mostani is nagy erejű, magmás robbanásos kitörés, a hamufelhő több, mint 10 km magasba emelkedett, sajnos a sűrű felhőtakaró miatt a hegy nehezen megfigyelhető, de azért érdemes ránézni időnként erre a webkamerára!
A hamufelhő az Ohotszki-tenger felé sodródik, jelenleg mintegy 200 km hosszan nyúlik el Kamcsatka és a tenger felett, a légi forgalmat is akadályozva. Kozirevszk faluból folyamatos hamuhullást jelentettek.

A Bezimjannij 2010. április 19-én.A fényképet Yu. Demyanchuk (KVERT) készítette