Sakurajima: Látványos kitörés villámokkal

Egy látványos webkamera felvételt adunk közre, amelyen a japán tűzhányók fenegyereke, a Föld egyik legaktívabb tűzhányója, a Sakurajuma tűzhányó tegnapi működése követhető. A négy webkamera állásból páratlanul szépen követhető egy vulcanoi-jellegű kitörés, amelynek során izzó lávacafatok borítják a vulkán oldalát, miközben sűrű hamufelhő emelkedik a kráter fölé, amiben villámok cikáznak. Minden együtt van, amitől egy vulkánkitörés szemet gyönyörködtető és egyben hátborzongató is!

Forrás: cubhf137 in YouTube

A kitörési felhőkben kialakult villámokról Erik Klemetti Eruptions blogjában olvasható részletek. A látványos jelenség oka még nem teljesen ismert. Úgy tűnik, hogy bizonyos esetekben, ahogy ezt a tegnapi Sakurajima kitörés során is látható, a villámlások már a robbanásos kitörés kezdetén elkezdődnek, azaz a kitörésben részt vevő anyag már a felszínre kerülés előtt, a kürtőben elektromosan feltöltődik. Ennek kiindulási oka Sonja A. Behnke és munkatársainak most megjelent tanulmánya szerint a feltörő magmának a robbanás következtében történő hirtelen szétszakadása, széttöredezése lehet, aminek során a keletkező milliméternél kisebb vulkáni hamuszemcsék eletromosan feltöltődnek. Ehhez képest más mechanizmus alakíthatja ki azokat a villámokat, amelyek a több kilométer magasra tornyosuló vulkáni hamufelhőkben jönnek létre. Itt az ok a vulkáni felhőoszlopban zajló folyamatokban keresendők és összefüggésben lehet a különböző méretű vulkáni hamuszemcsék elkülönülésével, egymáshoz való súrlódásával.

Földrengés rázta meg Olaszországot!

Az észak-olaszországi Emilia Romagna tartományban, Bolognától 35 km-re északra május 20-án, vasárnap hajnalban 4 óra 4 perckor a Richter skála szerinti 6-os erősségű földrengés pattant ki (USGS).
Már a főrengés is számos történelmi jelentőségű épületet rongált meg, a helyzetet a legerősebb, 5.1 magnitúdójú utórengés tovább súlyosbította. Sajnos a katasztrófának emberi áldozatai is voltak, legalább heten életüket vesztették (BBC). Számos, 4-esnél erősebb utórengés rázta meg Ferrara, Mantova és Modena térségét. Mintegy 3500 lakosnak kellett elhagynia az otthonát, adta hírül az olasz polgári védelem.

A rengés hipocentruma meglepően sekélyen volt, az USGS adatai szerint 5.1 +/- 2.6 km-es mélységben.
Mi okozta ezt a földrengést? Azt sokan tudják, hogy Olaszország nagy része szeizmikusan aktív területnek számít. Ennek oka, hogy a terület Afrika és Eurázsia tektonikus lemezeinek konvergencia-zónájában helyezkedik el (Olyan terület, ahol a lemezek, lemezdarabok egymás felé közelednek.). Az úgynevezett Adriai- vagy Apuliai mikrolemez nyomul itt északnyugatra, Európa irányába. Egyes kutatók szerint önálló kis kőzetlemezről van szó (Chiarabba és mtsi., 2004), mások szerint inkább csak Afrika északi nyúlványának tekinthető (Piccardi és mtsi., 2011). Esetünkben ez kevéssé lényeges, hiszen mindenképp északi irányú mozgást végez, ami döntő hatással van környezetére. A földtörténeti múltban, a miocén kor elején, mintegy 20 millió évvel ezelőtt az Adriai-lemez északra tolódása egy nagyon fontos eseményhez vezetett, hatására a dél-alpi környezetből kelet felé "szökött ki" hazánk északi részét képező ALCAPA blokk (mikrolemez). Érdekesség, hogy északon Európa déli vége szubdukált az Adriai-lemez alá, míg annak keleti és nyugati pereme a Dinári- illetve az Appennini térség alá tolódott (Marco Cuffaro és mtsi., 2010). Napjainkra a szubdukció befejeződött, csak nagyon délen, a Kalábriai-ív mentén zajlik még. Az Adriai-lemez nyugati és keleti peremén takarós áttolódások jöttek létre (Ez egy olyan jelenség, amikor hatalmas -több tíz, akár több száz km széles - kőzettestek csúsznak egymásra.), melyek egy része jelenleg is aktív. A mikrolemez viszonylag vékony kéreggel (25-40 km) és vastag litoszférával rendelkezik, mely északi területein a 160 km-es vastagságot is meghaladhatja. Eléggé rideg testkén viselkedik, erre utal az, hogy földrengéseket csak a peremein észlelhetünk, a központi részeken nem igazán (Piccardi és mtsi., 2011). Az Appenninek alá tolódott terület feletti takarórendszerhez kötődik a mostani földrengés is (Chiarabba és mtsi., 2004). Ebben a kompressziós erőtérrel jellemezhető térségben a földrengések sekély fészekmélységűek, leggyakrabban 12-25 km mélyen pattannak ki és a legerősebbek 5-6-os magnitúdójúak.

A földrengés okozta földfelszíni legnagyobb gyorsulás a "g" (~10 ms-2) százalékában (USGS).

A rengés által érintett terület szemléltetésére jó lehetőséget ad az általa létrehozott felszíni gyorsulás térképen való feltüntetése. A fenti térképről leolvasható, hogy még egy ilyen közepes erejű földrengés esetében is az epicentrumban 2,4 ms^-2 gyorsulás értékeket mértek és még attól 50 km-re is 0,4 ms^-2-et.
Ha tektonikai szemszögből nézzük, hol is helyezkedik el az epicentrum, láthatjuk, hogy épp az egyik nagy takaróhatár közelében. Nem meglepő, hogy itt, ahol hatalmas kőzettestek feszülnek egymásnak, ráadásul egy közel északnyugat-délkeleti zóna mentén, egymás mellett kissé eltolódva, földrengések keletkeznek. Az alábbi ábrán piros csillag jelöli a rengés epicentrumát.

A földrengés epicentruma. A fekete háromszöges vonalak (thrust faults) a takarós áttolódásokat jelölnek, ezek gyakorlatilag a hatalmas, egymáson csúszó kőzettestek határai. A sötétszürke terület az Adriai mikrolemez, a tőle délre lévő területek Afrika, a többi környező terület Eurázsia részei. Forrás: Chiarabba és mtsi., 2004

Ez a térkép talán még jobban szemlélteti a tektonikai helyzetet. A lilával jelzett térségekben szubdukció zajlik - ilyen már csak délen van, északon ez a folyamat már befejeződött. A sárgával jelölt helyeken a kőzettestek elcsúsznak egymás mellett, miközben egymásnak is feszülnek. Számunkra legérdekesebbek a piros színű térségek, ahol egyértelműen kompressziós erőtér uralkodik. A fekete háromszöges vonalak itt is az aktív takaróhatárokat jelzik, az üres háromszögesek pedig a már nem aktívakat. A "strike slip fault" feliratú vonal egymás mellett elcsúszó kőzettestek határát jelenti, míg a piros nyilak Afrika mozgási irányát és sebességét mutatják. Piros csillaggal jelöltük itt is a földrengés epicentrumát. Forrás: Vittorio Scisciani és Fernando Calamita, 2009.

Kutatócsoportunk műhelyéből: a Balaton-felvidék legfiatalabb tűzhányója

A sok külföldi hír után legyen most egy hazai tüzes bejegyzés!
Kutatócsoportunk több területen tevékenykedik, a legfiatalabb vulkánok mellett Jankovics Éva doktorandusz hallgató a Balaton-felvidék és Kemenesalja egykori bazalt tűzhányóinak eredetét vizsgálja. A kutatás célja, hogy jobban megértsük azt, miképpen keletkeznek a bazaltos magmák, milyen kőzetek megolvadása során jönnek létre az elsődleges olvadékok és mi történik velük a felszínre törésük előtt. Sokan úgy vélik a bazaltos kőzetek eredete a legegyszerűbb történet: a földköpeny kőzete, mintegy 60-120 km mélységben kis mértékben megolvad, majd a kőzetolvadék viszonylag gyorsan - akár néhány nap alatt - a felszínre tör. Nagyon ritka, hogy a bazaltos kőzetolvadék egy sekély mélységű magmakamrában megpihenjen, ezért a kutatások többnyire arra irányulnak, hogy milyen körülmények között zajlik a magmaképződés. A bazaltos magma kémiai összetétele ugyanis nem sokat változik kialakulása után, ezért a bazalt kőzetek kémiai összetétele sokszor valóban közel van ahhoz, ami az eredeti magmát jellemezte. Ez jó nekünk, mert a bazaltok vizsgálatával "leláthatunk" a földköpenybe és nagyon sok mindent megtudhatunk a földköpeny legfelső részének természetéről is.

A Balaton-felvidék és Kemenesalja monogenetikus bazalt vulkáni területe. Forrás: Vulkánok c. könyv

Kutatócsoportunk már hosszú ideje igyekszik "szóra bírni" a Kárpát-Pannon térség bazaltjait és sok szép eredményt értünk el. Néhány éve aztán egy újfajta szemléletben kezdtünk el dolgozni. Nem a bazalt kőzetek egészét, azaz kisebb-nagyobb darabjait egyben vizsgáltuk, ami alapesetben a kitörő magmát képviseli, hanem a bennük megjelenő ásványokat kezdtük el "kérdezni". Megfigyeltük alakjukat, belső szerkezetüket és megelemeztük kémiai összetételüket, sokszor úgy, hogy 5-10 mikronos lépésekben haladva határoztuk meg a kémiai összetételt az ásvány közepétől a széléig. Az eredmény meglepő volt: kiderült ugyanis, hogy a bazaltos magmák kialakulása jóval bonyolultabb, mint azt korábban gondoltuk. Az első eredmények a hazai kiadású, angol nyelvű Central European Geology c. folyóiratban jelentek meg, majd ebben a hónapban a rangos Lithos c. folyóirat közölte le munkánkat a Balaton-felvidék legfiatalabb bazaltjának kialakulásáról.

A Füzes-tó megmaradt salakkúpja és a változatos alakú vulkáni bombái, amelyek olykor a földköpeny kőzetdarabját rejtik. Forrás: Jankovics és munkatársainak tanulmánya a Central European Geology c. folyóiratban

A Balaton-felvidéken mintegy 8 millió éve kezdődött a bazaltos vulkáni működés, ekkor alakult ki a Tihany, több központból álló, különleges vulkáni együttese, valamint a Hegyestű tűzhányója. A több mint 2 millió évvel később felújuló vulkáni működés aztán egyre több helyen hozott létre kisebb-nagyobb bazalt vulkánt (például az eredeti formáját máig gyönyörűen őrző Kab-hegy pajzsvulkánja, a távolabbi Ság-hegy vagy a Balaton partján lágyan megbújó kis vulkáni halmokból álló Szigliget) és az ismétlődő aktív vulkáni fázisok során egy kiterjedt vulkáni mező jött létre. Ezeket monogenetikus vulkáni mezőknek hívjuk, amelyek vizsgálata a nemzetközi kutatások frontvonalában van (különösen azért, mivel az új-zélandi Auckland városa egy ilyen vulkáni mező kellős közepén fekszik...) és amiben nagy szerepe van egy Új-Zélandon dolgozó magyar vulkanológusnak, Németh Károlynak. A Balaton-felvidék mai területén a sokszor több százezer évig is eltartó szünetekkel tagolt ismétlődő vulkáni kitörési sorozat úgy tűnik 2,6 millió éve fejeződött be. A legfiatalabb ismert vulkán itt a Szentbékkálla mögött megbúvó füzes-tói salakkúp.

A füzes-tói bazalt mintájának elektronmikroszkópos visszaszórt elektronképein balra egy földköpenyből származó rombos szerkezetű piroxén figyelhető meg, ami körül egy pici ásványokból álló reakciózóna alakult ki a bazaltos magmával való kölcsönhatás következtében. Jobbra szintén a földköpenyből származó, nagy méretű olivin kristály látható, aminek megfigyelhető töredezett alakja és egy nagyon vékony, világosabb szürke szegélye, ami már a bazaltos magmából kristályosodott ki. Forrás: Jankovics és munkatársainak tanulmánya a Central European Geology c. folyóiratban

A füzes-tói bazalt már első pillantásra különleges: benne szabad szemmel is jól láthatók akár mm nagyságú kristályok és nem ritkák itt a földköpeny, zöld színű peridotit kőzetdarabjai sem, amelyeket a feltörő bazalt magma sodort magával (e kőzetdarabok tudományos értéke felbecsülhetetlen, mivel közvetlen lehetőséget ad a kutatóknak, hogy vizsgálhassák a másképpen nem elérhető mélység kőzeteit). A bazalt ásványainak vizsgálata meglepő eredményt adott: nagy részük nem is a bazaltos magmából kristályosodott ki, hanem a peridotit kőzetdarabok szétesése során peregtek ki és kerültek a bazaltos kőzetolvadékba, más részük a földkéreg és földköpeny határán lévő magmás kőzetekből jutottak a gyorsan feltörő bazaltos magmába. Ezek persze nem igazán érezték jól magukat ilyen környezetben. Egyes piroxén ásványok körül például egy pici kristályhalmazból álló koszorú alakult ki a piroxén és a bazaltos olvadék reakciója következtében. A magnézium-aluminium oxidok (spinellek) széle szivacsos szerkezetű lett, az olivin kristályokra pedig a bazaltos olvadékból kisebb magnézium-tartalmú olivin szegély kristályosodott. A monoklin szerkezetű piroxének a visszaolvadás miatt lekerekítődtek, majd erre nőttek rá a bazaltból kiváló piroxének. Mindez azt jelenti, hogy a felszínre került bazaltos magmából kialakult kőzet messze nem az eredeti bazaltos magmát képviseli, kémiai összetételében ott van e sok "szennyező", idegen ásvány hatása.

A füzes-tói bazaltos magma története kialakulása és felszínre kerülése közötti időszakban. Forrás: Jankovics és munkatársainak tanulmánya a Central European Geology c. folyóiratban

Azért nem adtuk fel, hogy "lelássunk" a földköpenybe, a bazaltos magma kialakulásának színterére! Jankovics Évi az olivin ásványokban lévő ici-pici (általában 5-10 mikron nagyságú) spinell zárványokat kezdte kutatni és nagy precizitással elemezte meg összetételüket. Ezek a spinellek azért nagyon fontos tanúk, mert a bazaltos magmából a legelsők között kristályosodtak, valószínűleg akkor, amikor a kőzetolvadék még a földköpenyben nyomult felfelé, azaz igen korán. Ezeknek az oxidoknak a pontos kémiai összetétele tükrözi annak a kőzetnek a jellemzőit, amiből a bazaltos magma származott. Több tucat elemzési adat gyűlt össze és egyre jobban körvonalazódott, hogy a füzes-tói bazaltos magma földköpenybeli forráskőzete alapvetően különbözik a többi balaton-felvidéki és kemenesaljai bazalt forrásától. De ez még nem minden! Az uralkodó spinell összetétel mellett megjelent egy másik összetétel csoport is! Ez azt jelenti, hogy a füzes-tói bazaltos magma nemcsak hogy sok-sok idegen kristállyal "szennyezett", hanem története nem egy szülő-kőzetolvadékkal indult, hanem a földkéregbe hatoló bazaltos magma már igen korán, legalább két bazaltos kőzetolvadék keveredésével állt össze !
E kutatómunkának az eredményei rámutattak arra, hogy milyen nagy jelentősége van az aprólékos, ásványokra koncentráló kutatásnak, ami még az egyszerűnek tűnt bazaltok esetében is új ismereteket hozhat és finomíthatja a földfelszínre jutó leggyakoribb magmatípus kialakulásáról való tudásunkat. A történetnek persze még itt sincs vége! Évi most a kemenesaljai Kissomlyó bazaltjának hasonló részletességű feldolgozásába fogott bele. Eddigi eredményeink alapján, mit is jelezhetünk előre? Igen, egy újabb, másik bonyolult történet kezd körvonalazódni, azaz térségünk bazaltjai még bőven adnak lehetőséget, hogy a kutatási eredmények a nemzetközi érdeklődés frontvonalába kerüljenek.

Továbbra is izzó lávakupac a Soufriére Hills tűzhányón és egyéb tüzes hírmorzsák

A félév végi sürgés-forgásban néhány gyors "tüzes" hírmorzsa.

Izzó lávadóm a montserrati Soufriére Hills vulkánon. Forrás: MVO

A Montserrat Volcano Observatory legfrissebb híre arról számol be, hogy a Soufriére Hills lávadómja belül még mindig izzásban van, ami kb. 500 fok feletti hőmérsékletet jelez. Vélhetően a naponta néhány alkalommal lezúduló törmelékfolyások, kisebb piroklaszt-árak "sebhelyei" lehetnek ezek, ahol a lávadóm belsejében lévő forró gázok kiszökhetnek. Hasonló képet utoljára 2010 novemberében tettek közzé. A lávadóm kitüremkedés 2010 februárjában állt le, de a márciusi kürtőtisztító freatikus kitörés és a lávadóm belsejének továbbra is magas hőmérséklete azt jelzi, hogy a vulkán még korántsem alszik mélyen, csupán szúnyókál és bármikor felébredhet még.
Néhány további vulkánhír:
Május 8-án volt a 20. század legnagyobb vulkáni tragédiájának 110. évfordulója. A Mt. Pelée kitörése során pillanatok alatt elpusztult Martinique szigetének legnagyobb települése, St. Pierre - 28 ezren haltak meg! A tragédia megrázta a tudományos társadalmat és ösztönzően hatott a közvetlen vulkánmonitoring rendszer kiépítésére. Az eseményekről, annak további következményeiről részletes leírás található a Vulkánok c. könyvemben.

Vulcanoi kitörések a mexikói Popocatépetl tűzhányón. Forrás: CENAPRED webkamera képek

Továbbra is működésben a mexikói Popocatépetl. A "Füstölgő hegy" változó intenzitással, jellemzően vulcanoi-típusú kitörésekkel éli mindennapjait. A kitörések mind nappal, mind éjszaka remekül követhetők - tiszta időben - a CENAPRED webkameráin keresztül.
Végül, Etna: az április 23-24-i kitörés óta viszonylagos a nyugalom a hegyen, azaz azóta nem történt újabb paroximális kitörés. 17 nap telt el azóta, ez a nyugalom kezd már viszonylag hosszúra nyúlni, hétvégére esetleg lehet tervezni egy látványos Etna show-t? Kedden azért puffant egyet az Etna: a Bocca Nuova kráterből mintegy 100 méter magasba robbant ki kőzettörmelék, gőz, gáz, azaz egy jellemzően freatikus kitörés történt. A tűzhányón jelenleg erős gázkiáramlás figyelhető meg.

Kutatómunka és vulkánmonitoring a mexikói Volcán de Colima tűzhányón magyar vulkanológus részvételével

Újabb vendégbejegyzés érkezik, ezúttal Mexikóból. Kósik Szabolcs geológus és geográfus végez terepi megfigyeléseket a Colima vulkánon. Lássuk, milyen is ez a munka...

"A Volcán de Colima a Mexikói Vulkáni Öv délnyugati részén helyezkedik el, a jelenleg három rétegvulkánból álló Colima Vulkáni Komplexum legfiatalabb, napjainkban is aktív tagja. A vulkáni komplexum a Rivera és a Kókusz lemezek találkozásánál kialakult Colima-árokban helyezkedik el, a cirkumpacifikus szubdukciós zónától kb. 150 km távolságban. A terület legidősebb vulkáni kőzetei a komplexum északi végén elhelyezkedő, erősen lepusztult, s szinte teljesen ismeretlen El Cántaro vulkán működése során jöttek létre 1,5 millió évvel ezelőtt. Kb. 0,4 millió évvel ezelőtt kezdett működni a terület középső vulkáni egységét képező Nevado de Colima, amelyen legalább 5 alkalommal hatalmas lejtőcsuszamlások változtatták meg a hegy arculatát, általuk lópatkó alakú kalderák jöttek létre. A területen nemcsak rétegvulkánok, hanem monogenetikus kitörési centrumok, döntően salakkúpok is nagy számban fordulnak elő (545 és 23 ezer év közötti kitörésekkel), amelyek ritka kőzetei - mint pl. minette - a terület extenziós feszültségterével hozható kapcsolatba. A terület legfiatalabb tagja a Volcán de Fuego vagy másik nevén Volcán de Colima elődje, amely mintegy 50 ezer évvel ezelőtt kezdett el működni 5 km-rel délebbre a Nevado de Colima központjától. Kb. 10 ezer évvel ezelőttig a két tűzhányó párhuzamosan működött, s közben egy hatalmas lejtőcsuszamlás során alakult ki a Paleofuego dél felé nyitott kalderája. Az utóbbi kicsit több mint 10 ezer évben épült fel, a kb. 1000-1100 m magas, 3860 m abszolút magasságú Volcán de Colima, amely az elmúlt évszázadok kitörései alapján Észak-Amerika legaktívabb vulkánja, így méltán szerepel az IAVCEI „Decade Volcanoes” listáján is.

A tanszéki terepjáró cukornádültetvények között, háttérben a Volcán de Colima

A piroklaszt-árak által leginkább érintett barrankó és környzete 2 km-re a krátertől 2500 m magasságban

A vulkán által veszélyeztetett övezetben több 10 ezer ember él – főleg cukornádtermesztés zajlik ezeken a területeken -, de a Paleofuego összeomlása nyomán lerakódott törmelékekre épült a 250 ezres város aggregátum, Colima állam székhelye; Colima és Villa de Alvarez is. A helyi lakosok teljes biztonságban érzik magukat, bár az elmúlt évezredek során további 3-4 alkalommal érték el törmelékárak Colima város északi negyedeit. A vulkán utolsó jelentősebb, pliniusi erejű kitörése 1913-ban volt, azóta lávafolyások ill. lávadóm-építő és lávadóm-romboló, Vulcanói-típusú explozív működés váltakozása jellemző. A legújabb lávadóm épülése és részleges összeomlása nyomán 2011-ben is több blokk- és hamuár alakult ki, amelyek átlagosan 2-3 km távolságra jutottak el. Ezen kívül a vulkáni iszapárak, ún. laharok jelentenek nagyobb veszélyt, amelyek legutoljára a 2011. októberi hurrikán esőzései nyomán a barrankók felső szakaszain komoly eróziót okoztak, míg lentebb több 10 cm vastag iszapot raktak le kerítéseket, termőterületeket elpusztítva.

Volcán de Colima tűzhányó és környékének veszélytérképe (spanyol).

A vulkánon folyó kutatómunkát alapvetően két részre lehet osztani, vulkán-monitoring és alapkutatás. A vulkán-monitoring alapvetően a műszerekkel észlelhető fizikai és kémiai valós idejű változásokra helyezi a hangsúlyt, míg a kutatómunka másik része a lezajlott események által létrehozott „információk” feldolgozását szolgálja. A két terület között akadnak bőven átfedések.
A monitoring legfontosabb eleme a vulkán szeizmológiai megfigyelése. A vulkánon és közvetlen környezetében több adatgyűjtő is üzemel, az adatok a Colima Egyetem RESCO egységéhez futnak be. Hasonló elven, de más tartományba eső hullámok-rezgések mérését szolgálja a vulkán DNy-i és DK-i lejtőjén felállított két, ill. a déli lejtőn felállított eltérő tartományban mérő harmadik infrahang állomás, amely valósidejű információkat ad a vulkán belső rezgéseiről.
A Berlini Egyetem közreműködésével több irányból, nagy felbontású webkamerákkal zajlik a lávadóm növekedésének megfigyelése. Kutatócsoportunk havi rendszerességgel légifelvételek és GPS-es helymeghatározások alapján szintén a lávadóm morfológiájának változását vizsgálja a dómnövekedés és a vulkáni felépítmény délies irányú süllyedése tükrében.

Az aktuális lávadóm 2010 decemberében (aktív lávaeffúzió)

és az aktív lávadóm 2011 decemberében (szunnyadó időszak)

Szintén havi rendszerességgel folyik a kráter és a lávadóm fumaroláinak hőkamerás vizsgálata. A Fuego kráterétől 5 km-re, a Nevado de Colima utolsó nagy beszakadása-lejtőcsuszamlása során létrejött kaldera peremén található a polgári védelem által fenntartott obszervatórium, amely a tűzhányó 24 órás emberes felügyeletét végzi. A kutatócsoport tagjai közül ideális esetben legalább 3 fő infravörös tartományban érzékelő kamerával (és SO2 kibocsátást is mérő spektrométerrel, Flyspec-kel) felszerelkezve 2-3 napra az obszervatóriumba beköltözve 4030 m-ről végzi a méréseket. A mérést végző csoportnak a szélsőséges időjárás (egyidejű hideg és erős napsugárzás, éjszakai fagyok) mellett a nagy magasság okozta hegyibetegséggel is meg kell küzdenie, mivel az 1500 m-en fekvő Ciudad Guzman nevű városból bő egy óra alatt történik az obszervatórium elérése. Hőkamerás mérések rendszertelenül máshonnan is történnek, ezek közül a legérdekesebb adatok a vulkán szunnyadó időszakaiban történő, veszélytelennek nem nevezhető dómmászások során nyerhetőek (a legutóbbi dómmászás során, a bőrünkön is tapasztalt forró gázok hőmérséklete a 200 ºC –t is meghaladta a lávadóm egyes részein).

Hőkamerás felvétel tiszta időben ...

és felhős időben.

Kevésbé izgalmas, de nagyon hasznos adatokat szolgáltat a vulkán lábainál előbújó források vizének fizikai és kémiai tulajdonságainak elemzése. Havi rendszerességgel 4 forrás vizét elemezzük már a helyszínen hőmérséklet, vezetőképesség, redoxpotenciál, pH és oldottanyag-tartalom szempontjából, a laborban további kémiai elemzések is történnek, amelyek már nem esnek annyira a szűken vett vulkán-monitoring tárgykörébe.

A monitoringon kívüli kutatás nagyon szerteágazó, s számos területen vannak sötét foltok a vulkán földtanával, fejlődésével kapcsolatban. Ezek közül a vulkáni geomorfológia -és rekonstrukció (főleg a komplexum idősebb tagjai szempontjából), geokémia, gravimetria segítségével számos új, fontos információ lenne elérhető. Azonban nagyon sok területen folynak több éve előrehaladott vizsgálatok, úgymint a barrankókban levonuló laharok volumetriai elemzése vagy a robbanásos kitörések nyomán levegőbe kerülő ballisztikus pályát leíró bombák becsapódásainak és a hamuszórások elemzése. A kutatócsoport nagy hangsúlyt fektet a monitoring által gyűjtött adatok további elemzésére, mint pl. a különböző típusú szeizmikus események időbeli eloszlására és azok kapcsolata a dómnövekedéssel, fumaróla-hőmérsékletekkel stb. Az éghajlati adottságok inkább a ” téli” – 25-30 ºC-os napi maximum - terepmunkának kedveznek, a nyári időszakban a 35-40 ºC-os hőmérséklet és a passzátszél hozta esők kombinációja miatt nehezen tervezhető terepi napokkal kell számolnia a kutatóknak. A terepen való mozgás mind gépjárművel, mind gyalogosan sok nehézségbe ütközik; az utak gyakran válnak járhatatlanná vízerózió vagy csuszamlások miatt, ezért a műszerek mellett mindig viszünk magunkkal ásót, csákányt és láncfűrészt. A gyalogos közlekedést az alapjában is nehéz terepi adottságok mellett a sűrű, szúrós trópusi növényzet keseríti meg, a forrásaink egyike különösen nehezen megközelíthető dzsungelben helyezkedik el.

A kutatócsoport felszereltsége természetesen egy hazai természettudományos tanszék felszereltségével nem vethető össze, hiszen a vulkáni veszély miatt jóval nagyobb források állnak a kutatás rendelkezésére is. Napi rendszerességgel használunk 20-30 ezer dollár értékű terepi műszereket (pl. hőkamera, UV-kamera), azonban az egyetlen, egyébként nagyon jó tulajdonságokkal rendelkező terepjáró karbantartására már nehéz forrásokat találni. A labor informatikai fejlesztése is döntően használt, ingyen szerzett számítógépekkel történik, azonban a gyakran drága szoftverek ill. oktatási segédanyagok szempontjából nem szenvedünk hiányt. A kutatásokhoz szükséges emberi erőforrások tekintetében viszont szűkek a helyi lehetőségek, ezért a megfelelő végzettségű vagy tanulmányokat folytató (geográfus, geológus, geofizikus) olvasó szeretne belekóstolni a Föld egyik legveszélyesebbnek tartott tűzhányójának kutatásába (akár szakdolgozatírás kapcsán) a Colima tárt karokkal fogadja majd (bővebb információ: kosiksz@eotvos.elte.hu)."

Kósik Szabolcs

Forrásvíz mintavétel és elemzés	Infrahang hálózat kiépítése, rekonstrukciója
3 hetes folyamatos UV-kamerás mérés kellékeinek (autó akkumulátorok, műszerek, napelemek) bepakolása	Terepre menet közben; a hófedte Nevado de Colima lávadómja (2012. február)
A vulkáni komplexum fő tömege, balra (délre) a Volcán de Colima, jobbra (északra) a Nevado de Colima)

Nyamulagira: lesz-e újabb lávató?

Előző szombaton képes beszámolón keresztül gyönyörködhettünk egy dinamikusan élő lávató tevékenységében. A lávatavak kialakulásához speciális körülmények szükségesek, nem véletlenül olyan ritkák. Jelenleg a két legaktívabb és leginkább szemet gyönyörködtető lávató Afrikában van: az Erta Ale és a Nyiragongo vulkánokon, de esetenként látványos fejleményeket mutat a Hawaii Nagy Szigeten lévő Halema'uma'u és a Pu'u O'o is. A lávatavak többnyire néhány évig vagy néhány évtizedig maradnak fenn. Ekkor folyamatosan érkezik a kis térfogatú magma utánpótlás, ami felkavarja, "életben tartja" a lávatavat, olyan ez, mikor takaréklángon tartjuk melegen a levest. Ha elfogy a magma, a lávató lassan (a Kilauea Iki lávató esetében kb. 30 éve alatt) megszilárdul. Eközben összezsugorodik, így felülete kissé besüpped. A Nyiragongo ördögi torka mellett nem messze emelkedik a Nyamulagira (vagy más néven Nyamuragira), ami tavaly novemberben hívta magára figyelmet, amikor a vulkán északkeleti oldalából felspriccelt az izzó láva (Kimanura kitörés) és néhány hónap alatt egy új vulkáni kúp épült fel. A vulkáni működés februárban befejeződött, azonban nem kizárt, hogy csak időlegesen...
Február 24-én földrengésrajokat regisztráltak a szakemberek, amelyek most már a kráter alól származtak (emlékezzünk, mintha hasonló történt volna az Eyjafjallajökull esetében is 2010 tavaszán). A vulkáni működés a tűzhányó oldalában ezzel megszűnt, a központi kráterből viszont erőteljes kénes gázkiáramlás indult meg, ami a környéket záptojásra emlékeztető szaggal telítette meg. A gorilla.cd leírása szerint áprilisban már látható módon "felgőzölgött" az egykor lávatavat rejtő beszakadásos kráter: belsejéből erőteljes gázkiáramlás zajlik és oldalából is dőlnek ki a vulkán gázok. Meg kell jegyezni, hogy az erőteljes kénes gázkiáramlás nem szokatlan e helyen, a Nyamulagira az egyik leginkább légkör szennyező tűzhányók közé tartozik a kéndioxid kibocsátás szempontjából.

A Nyamulagira és a Nyiragongo vulkánok elhelyezkedése az Kelet-Afrikai hasadékrendszer nyugati ágában. Forrás: Richard Roscoe - Photovolcania

A Nyamulagira (Nyamuragira) krátere április 19-én: a beszakadásos kráterből erőteljes kénes gázkiáramlás figyelhető meg. Forrás: gorilla.cd

A beszámoló szerint a helyi vulkanológusok nem zárják ki a lehetőségét, hogy mindez azt jelezheti, hogy a vulkáni működés a központi kráterre tevődik át és akár egy újabb lávató alakulhat ki. Utoljára 1938 és 1940 között "csobogott' lávató a tűzhányó kráterében, amikor kezdetben még a kráter szélét is nyaldosta az izzó láva. Ez időszak alatt mintegy 200 millió köbméter bazaltos magma jutott a felszínre. 1940-ben aztán egy része hirtelen visszafolyt és a lávató lassan megszilárdult. Vulkanológiailag mindenképpen egy izgalmas fejlemény lenne, ha rövidesen egy újabb lávató kialakulását követhetnénk nyomon! A magma már biztosan a felszín közelében van...

A Nyamulagira (Nyamuragira) krátere 2011. februárjában a megszilárdult lávató felszínével és idén márciusban. Forrás: gorilla.cd