Földrengés rázta meg Olaszországot!

Az észak-olaszországi Emilia Romagna tartományban, Bolognától 35 km-re északra május 20-án, vasárnap hajnalban 4 óra 4 perckor a Richter skála szerinti 6-os erősségű földrengés pattant ki (USGS).
Már a főrengés is számos történelmi jelentőségű épületet rongált meg, a helyzetet a legerősebb, 5.1 magnitúdójú utórengés tovább súlyosbította. Sajnos a katasztrófának emberi áldozatai is voltak, legalább heten életüket vesztették (BBC). Számos, 4-esnél erősebb utórengés rázta meg Ferrara, Mantova és Modena térségét. Mintegy 3500 lakosnak kellett elhagynia az otthonát, adta hírül az olasz polgári védelem.

A rengés hipocentruma meglepően sekélyen volt, az USGS adatai szerint 5.1 +/- 2.6 km-es mélységben.
Mi okozta ezt a földrengést? Azt sokan tudják, hogy Olaszország nagy része szeizmikusan aktív területnek számít. Ennek oka, hogy a terület Afrika és Eurázsia tektonikus lemezeinek konvergencia-zónájában helyezkedik el (Olyan terület, ahol a lemezek, lemezdarabok egymás felé közelednek.). Az úgynevezett Adriai- vagy Apuliai mikrolemez nyomul itt északnyugatra, Európa irányába. Egyes kutatók szerint önálló kis kőzetlemezről van szó (Chiarabba és mtsi., 2004), mások szerint inkább csak Afrika északi nyúlványának tekinthető (Piccardi és mtsi., 2011). Esetünkben ez kevéssé lényeges, hiszen mindenképp északi irányú mozgást végez, ami döntő hatással van környezetére. A földtörténeti múltban, a miocén kor elején, mintegy 20 millió évvel ezelőtt az Adriai-lemez északra tolódása egy nagyon fontos eseményhez vezetett, hatására a dél-alpi környezetből kelet felé "szökött ki" hazánk északi részét képező ALCAPA blokk (mikrolemez). Érdekesség, hogy északon Európa déli vége szubdukált az Adriai-lemez alá, míg annak keleti és nyugati pereme a Dinári- illetve az Appennini térség alá tolódott (Marco Cuffaro és mtsi., 2010). Napjainkra a szubdukció befejeződött, csak nagyon délen, a Kalábriai-ív mentén zajlik még. Az Adriai-lemez nyugati és keleti peremén takarós áttolódások jöttek létre (Ez egy olyan jelenség, amikor hatalmas -több tíz, akár több száz km széles - kőzettestek csúsznak egymásra.), melyek egy része jelenleg is aktív. A mikrolemez viszonylag vékony kéreggel (25-40 km) és vastag litoszférával rendelkezik, mely északi területein a 160 km-es vastagságot is meghaladhatja. Eléggé rideg testkén viselkedik, erre utal az, hogy földrengéseket csak a peremein észlelhetünk, a központi részeken nem igazán (Piccardi és mtsi., 2011). Az Appenninek alá tolódott terület feletti takarórendszerhez kötődik a mostani földrengés is (Chiarabba és mtsi., 2004). Ebben a kompressziós erőtérrel jellemezhető térségben a földrengések sekély fészekmélységűek, leggyakrabban 12-25 km mélyen pattannak ki és a legerősebbek 5-6-os magnitúdójúak.

A földrengés okozta földfelszíni legnagyobb gyorsulás a "g" (~10 ms-2) százalékában (USGS).

A rengés által érintett terület szemléltetésére jó lehetőséget ad az általa létrehozott felszíni gyorsulás térképen való feltüntetése. A fenti térképről leolvasható, hogy még egy ilyen közepes erejű földrengés esetében is az epicentrumban 2,4 ms^-2 gyorsulás értékeket mértek és még attól 50 km-re is 0,4 ms^-2-et.
Ha tektonikai szemszögből nézzük, hol is helyezkedik el az epicentrum, láthatjuk, hogy épp az egyik nagy takaróhatár közelében. Nem meglepő, hogy itt, ahol hatalmas kőzettestek feszülnek egymásnak, ráadásul egy közel északnyugat-délkeleti zóna mentén, egymás mellett kissé eltolódva, földrengések keletkeznek. Az alábbi ábrán piros csillag jelöli a rengés epicentrumát.

A földrengés epicentruma. A fekete háromszöges vonalak (thrust faults) a takarós áttolódásokat jelölnek, ezek gyakorlatilag a hatalmas, egymáson csúszó kőzettestek határai. A sötétszürke terület az Adriai mikrolemez, a tőle délre lévő területek Afrika, a többi környező terület Eurázsia részei. Forrás: Chiarabba és mtsi., 2004

Ez a térkép talán még jobban szemlélteti a tektonikai helyzetet. A lilával jelzett térségekben szubdukció zajlik - ilyen már csak délen van, északon ez a folyamat már befejeződött. A sárgával jelölt helyeken a kőzettestek elcsúsznak egymás mellett, miközben egymásnak is feszülnek. Számunkra legérdekesebbek a piros színű térségek, ahol egyértelműen kompressziós erőtér uralkodik. A fekete háromszöges vonalak itt is az aktív takaróhatárokat jelzik, az üres háromszögesek pedig a már nem aktívakat. A "strike slip fault" feliratú vonal egymás mellett elcsúszó kőzettestek határát jelenti, míg a piros nyilak Afrika mozgási irányát és sebességét mutatják. Piros csillaggal jelöltük itt is a földrengés epicentrumát. Forrás: Vittorio Scisciani és Fernando Calamita, 2009.