A Föld napja

Ma ünnepeljük a Föld napját. Denis Hayes amerikai férfi 41 évvel ezelőtt indította útjára azt a mozgalmat, ami keretében ma világszerte ünneplik ezen a napon szülőbolygónkat számos civil rendezvény keretében.
Blogunk a Föld egyik leglátványosabb és nagyon sok környezeti hatással bíró jelenségének, a vulkanizmusnak a minél szemléletesebb bemutatására jött létre. Az ünnep alkalmából egy rövid áttekintést adunk arról, hány vulkán is pöfékel ma a Földön.

Európa a holocénben (az elmúlt 10000 évben) aktív tűzhányói. A Smithsonian Instituion Global Volcanism Programjának honlapjáról letölthető egy Google Earth alkalmazás, ami a Föld összes, ebben a korban aktív vulkánját megmutatja.

Mennyi vulkán van az egész bolygón? Ez nagyon jó kérdés, de megválaszolni nem olyan egyszerű. A blogban közölt írásaink alapján is látható, hogy nagyon sokféle vulkán létezik, vannak kilométer magas hegyek és pár száz méteres lyukak is, és mégis mindegyik vulkán. De nagyon sok olyan képződmény is van a Földön, amit úgy nevezünk: vulkáni mező. Ezek esetében nagyon gyakori, hogy egy kis területen számtalan apró (mármint pl. az Etnához képest apró :-) ) bazaltvulkánocska található. Ha ezeket egyesével számoljuk, mindjárt más képet kapunk. No meg az is fontos, hogy csak az aktívakat számoljuk-e? A földtörténet során bizonyára milliónyi vulkán létezett már, melyeknek csak a töredékéről van és lehet információnk. Ez a kérdés meg egy újabbat szül, ugyanis mi számít aktívnak? Amit már látott valaki kitörni, amit már dokumentáltak, vagy ami bizonyos időn belül kitört már? És mi van, ha mindezeket figyelmen kívül hagyja a vulkán, és bár mi kialudtnak véltük, mégis kitör, mint tette azt a Chaiten három éve. Korántsem egyszerű tehát a kérdés.
A vulkanológusok közt elfogadott számok szerint mintegy 1500 olyan vulkán van, ami a holocénben, tehát az elmúlt 10000 esztendőben aktív volt. Persze ez a szám jóval nagyobb lenne, ha a sok ismeretlen tengeralatti vulkánt is hozzávennénk. Az említett 1500-nak több mint a harmada esetében jegyeztek fel kitörést (tehát valaki látta is). Ezen történelmileg is aktív vulkánok mintegy 10 %-a, körülbelül 60 olyan, ami napjainkban is több-kisebb rendszerességgel kitör. Minden napra több (akár 10-15) kitörés is jut, amit szabad szemmel is megfigyelhetnénk.
Lesz hát témája blogunknak a jövőben is és az embereknek nem kell attól tartaniuk, hogy csodálatos kitörések nélkül maradnak! Végül, mint egy igazi, nagy ünnepen, álljon itt egy gyönyörű tűzijáték, amit nem más, mint az izlandi Eyjafjallajökull mutat be! A fimmvörðuhálsi kitörés egyik rendkívül szép lávaszökőkútját láthatjuk Kungcocos111 jóvoltából. A felvétlek márciusban készültek.

Taal: gázbuborékok a tóban

A fülöp-szigeteki Taal vulkán, amelynek készültségi szintjét az előző héten a második fokozatra emelték továbbra is nyugtalan és a szakemberek továbbra is aggódva figyelik a vulkáni eredetű földrengések gyakorisági számát, valamint a magas szén-dioxid kibocsátást. Mindezek alapján a hatóságok a vulkáni sziget elhagyását tanácsolják a lakosságnak (a szigeten több ezren élnek).

Tó a tóban. A Taal vulkán kráter tava (MCL), amelyből intenzív szén-dioxid kiáramlás történik. Forrás: IAVCEI Commission of Volcanic Lakes

A Nemzetközi Vulkanológiai Társaság (IAVCEI) kráter tavakkal foglalkozó bizottsága most friss adatokat tett közzé, amelyek látványosan mutatják azt, hogy miképpen távoznak a szén-dioxid gázbuborékok a kráter aljáról. A vizsgálatok eredményei azt muttaják, hogy a kiáramló szén-dioxid felemelkedő magmából származik, azaz mindenképpen figyelmeztető erejű. A szén-dioxid kibocsátás az elmúlt hónapokban jelentősen emelkedett, jelenleg meghaladja a napi 4600 tonnát. A tó belsejében végzett akusztikai vizsgálatok alapján "látható" az is, hogy miképpen történik a felszínen amúgy láthatatlan gáz kiáramlása. A tó aljáról mint valami "lángnyelvek" csapnak fel a gázbuborék áramok (a hanghullámok visszaverődése arányos a gázbuborékok sűrűségével).
A kérdés az, hogy a következő időszakban hogyan változik a gázkibocsátás? Egyelőre a gázok szabadon tudnak távozni a magmatestből, azaz a magmában nem növekszik a belső nyomás, ami heves robbanásos kitöréshez vezethet. A kulcskérdés az, hogy a magma folytatja-e az útját felfelé (ezt a földrengések száma és a kipattanás mélysége /hipocentrum/ alapján lehet megállíptani) és kapcsolatba lép-e, keveredik-e a tó vizével? Ha ez az utóbbi bekövetkezik, mint például 1965-ben, akkor az egy nagyon heves robbanásos kitörést okoz. Ha a tó vize nem jut be a magmába, de a kőzetolvadék a felszínre tör, akkor látványos lávatűzijáték-szerű kitörés lehet, ami kevésbé veszélyes a lakosságra. A harmadik lehetőség az, hogy a magmatest megáll és nem következik be vulkáni működés...

A Taal szén-dioxid kibocsátásának változása az elmúlt három évben (balra). Az akusztikai vizsgálatok alapján "látható" a szén-dioxid gázfeláramlás a tó belsejében(jobbra). Forrás: IAVCEI Commission of Volcanic Lakes

Indul a Vulkán show!

Áprilisban és májusban indulnak a Vulkán show rendezvényeink! Április 16-án, szombaton a Rex Kutyaotthon Alapítvány szíves meghívására a Föld Napja alkalmából tartott rendezvényen lépünk fel. A cím: 1044 Budapest Óceánárok utca 33.
A következő Vulkán Show Füleken, a várban lesz május 14-én, majd a Nemzetközi Geopark héthez kapcsolódva Ipolytarnócon lépünk fel május 26-án.
Figyelem, figyelem, a következő hónapokban látványos "vulkánkitörések" várhatók!

Dávid és Góliát, azaz az Eyjafjallajökull kitörés és Európa fejlett társadalma - egy éve

Pontosan egy éve új fázisa kezdődött az izlandi Eyjafjallajökull vulkán működésének. A korábbi látványos Fimmvörðuháls kitörés április 12-én abbamaradt, a tűzhányó két napig pihegett, majd a csúcsterületen egy teljesen más vulkáni működés kezdődött el, ami egy hétig megbénította Európa légiközlekedését. Az eseményről ma több angol nyelvű tudományos blog is megemlékezett, amelyben elsősorban a tapasztalatokat összegezték. Abból pedig bőven van és nem árt ezeket újra és újra áttekinteni, mert jobb ma egy esernyőt venni, mint holnap agyonázni...

Gomolygó vulkáni hamufelhő emelkedik az Eyjafjallajökull tűzhányó kráteréből, aztán... gondol egyet és elindul keleti irányba, Európa felé.... Fotó: Martin Rietze

Az Eyjafjallajökull kitörés nem volt túl nagy vulkanológiai értelemben, a 0-8 fokozatú VEI skálán (Volcanic Explosivity Index, azaz vulkáni robbanásossági index, amivel a vulkanológusok a vulkáni működés erősségét jelzik) nem érte el a 4-es fokozatot, amitől a viszonylag nagy kitöréseket számítják. Miért okozott akkor ez a "Dávid-kitörés" ekkora káoszt a technológiailag fejlett "Góliát-Európában"? Pontosan ebben van ennek az eseménynek a fontossága, ahogy korábban is sokszor hangsúlyoztam a jóindulatú, baráti figyelmeztető szerepe! Az Eruptions blog olvasói minden évben megszavazzák az adott esztendő legmélyebb nyomát hagyó kitörést. 2010-ben, talán nem meglepő módon a Plinius-díjat az Eyjafjallajökull kitörés kapta, nem sokkal megelőzve a jóval katasztrofálisabb Merapi kitörést. Az ok egyszerű, az izlandi kitörés Európa és Észak-Amerika között, az egyik legforgalmasabb légicsatorna közelében történt.

Hogyan változott a légiközlekedés sűrűsége néhány nap alatt, amikor Izlandról elindult a vulkáni hamufelhő Európa felé... Forrás: EUROCONTROLTV YouTube

Emberéletben nem esett kár (nem úgy, mint a Merapi esetében, ahol több mint 300-an haltak meg és több mint 400 ezer embert kellett kitelepíteni!!), azonban egy hétig leállt a légiközlekedés, ami több millió dollár kárt okozott a gazdaságnak (hol vannak hát az arányok??? Mi is valóban a katasztrófa?? Egy, a gazdaságot meg sem rengető, áldozatokkal, egyéb károkkal nem járó természeti esemény, ami a média középpontjába került vagy az ami Indonéziában történt???) Furcsa világot élünk, furcsa látni, mi a fontos a világban, mi érdekli az embereket, mi rengeti meg a társadalmakat és mi nem...
Az Eyjafjallajökull kitörés, bár hatása nagyobb volt, mint ami egy ilyen, viszonylag kis erősségű kitöréstől várható lenne, azonban fontos üzenetet jelent, a kérdés az, hogy ezt ki hallja meg? Mit is?
1. A vulkánkitöréseknek távoli hatásuk is lehet, ami akár több ezer km távolságban is érezhető. Ez azt jelenti, hogy olyan társadalmakban is koncepcióval kell rendelkezni vulkáni kitörések hatásairól, amelyek látszólag nincsenek kitéve közvetlenül vulkáni veszélynek. Ilyen például hazánk is. Az Eyjafjallajökull kitörés pedig csak gyengéd figyelmeztetés volt. Még nem ismerjük közvetlenül az olyan kitörések hatásait, mint ami például 1783-as Laki, az 1815-ös Tambora vagy az 1883-as Krakatau kitörését követte. Az ilyen eseményekre nincsenek felkészülve sem a döntéshozók, sem az emberek. Nincs közvetlen tapasztalat, nincs tudás, nincs veszélyérzet. A következő évszázadban kb. 25% esélye van egy ilyen eseménynek... Kérdés, hogy saját kárunkon tanulunk vagy megpróbálunk ilyen eseményre is felkészülni?
2. Európa esetében a fő veszélyt az izlandi kitörések jelentik. Izlandon pedig viszonylag gyakoriak a vulkánkitörések. Ebben az évszázadban már 3 jelentős kitörés történt (Hekla, 2000; Grimsvötn, 2004, Eyjafjallajökull, 2010) és jó eséllyel várható, hogy a következő évtizedben legalább az egyik izlandi "nagyágyú", azaz a Katla, a Hekla, a Bardarbunga, a Grimsvötn vagy az Askja felébred. Ugyanakkor a legutóbbi kitörés azt is bebizonyította, hogy nem feltétlenül ezek a legaktívabb tűzhányók okozzák a gondot, vannak még jó "tartalékok" a csapatban. Az izlandi vulkánkitöréseket elemezve azt látjuk, hogy az elmúlt bő évezredben több mint 150 robbanásos kitörés zajlott, amiből 16-nak a hamufelhője bizonyítottan elérte Európát. A bizonyítottan azt jelenti, hogy a szakemberek megtalálták az üledékekben nyomait. Az Eyjafjallajökull kitörés azonban arra is ráirányította figyelmet, hogy a vulkáni hamufelhő ennél jóval nagyobb területre terjedhet ki. A kutatócsoportunk a jövőben ezért kiemelt figyelmet fordít az úgynevezett kriptotefra kutatásra, azaz olyan vulkáni üledékek megtalálására, amelyek szabad szemmel nem, de gondos vizsgálatokkal kimutathatók. Ezzel új megvilágításba helyeződhet, hogy a múltban hány alkalommal érte el például hazánk területét vulkáni hamufelhő.

Vulkáni hamuszemcsék (piros számokkal jelölve) a budapesti levegő pormintájában 2010. április 18-án. Fotó: ELTE Kőzettan-Geokémiai tanszék Vulkanológiai csoport, készítette: Bendő Zsolt

3. A természeti csapásokat sokan "szeretik" összekötni: vulkánkitörést vulkánkitöréssel, földrengést földrengéssel vagy vulkánkitöréssel, azaz egy-egy természeti csapás esetében rögtön rémhírek terjednek el. Csak a tények: 1. a Katla nem tört ki az Eyjafjallajökull kitörése miatt; 2. a japán földrengés nem indított be nagy vulkánkitöréseket, sőt a Föld-Hold közelállás és a Nap fokozott tevékenysége sem indított el természeti csapáshullámot. A rémhírek között nehezebb meghallani a visszafogott, szakmai véleményeket.
4. A geofizikusok, meteorológusok és természetesen a vulkanológusok óriási tapasztalatot gyűjtöttek az Eyjafjallajökull kitörés vizsgálata során, amelyek eredményeiről az előző héten számoltak be az Európai Geológiai Unió bécsi konferenciáján. Az előadások és a poszterek sok-sok újdonsággal szolgáltak, amelyek számomra is nagy élményt jelentettek és amelyekről (beleértve a Merapi kitörés tapasztalatait is) a későbbiekben még beszámolok! Ezek a szakmai adatok olyan stabil tudományos alapot képeznek, amire a társadalmaknak, a döntéshozóknak építeni kell! Néhány hét múlva egy újabb konferenciára utazunk, ahol a téma ismét az Eyjafjallajökull vulkáni hamu lesz!
5. Kiderült, hogy a vulkáni hamu terjedésének előrejelzése és különösen a koncentrációja nem egyszerű és nem találkozik a légitársaságok pontos számadatokhoz szokott igényével. Be kell látni, hogy habár jelentős előrelépések történtek e téren, még mindig csak meglehetősen nagy bizonytalansággal lehet becsléseket, előrejelzéseket adni (ezekről is sok szó volt a bécsi EGU ülésen). Mennyi vulkáni hamuban lehet repülni és hogyan valósítható meg hatékony kommunikáció? Erről szól a szerdán és ma, csütörtökön végrehajtott két napos légiközlekedési gyakorlat, amin 70 légiközlekedési társaság, számos irányítóközpont, az Eurocontrol és több szervezet vett részt. A gyakorlat során a Grimsvötn vulkán kitörésének lehetséges eseményeit szimulálták. Néhány hónapja jelent meg egy másik tanulmány, a londoni VAAC által használt NAME software segítségével vizsgálták angol kutatók, hogy milyen vulkáni hamuterjedés lenne várható a Hekla egy nagyobb kitörése során. Nem meglepő, hogy egy ilyen esemény újra érintene bennünket!

Vulkáni hamu elterjedés és koncentráció modellezése a Hekla egy nagyobb kitörésének esetére. Forrás: Leadbetter és Hort 2011-ben megjelent tanulmánya

6. Összességében, fontos tanulság, hogy érdemes jobban megismerni a vulkáni működések lefolyását, okát, lehetséges hatásait. Érdemes például tudni, mi az a vulkáni hamu, hogyan néz ki, milyen hatásai vannak, mikor okoz egy vulkánkitörés klimatikus hatást is és így tovább. Érdemes ezeket a közoktatásban is szerepeltetni, érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni a földtudományra, érdemes tudni azt, hogy vannak geológusok és ezen belül vannak vulkanológusok is, akik hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak...

Lehetne még folytatni a tanulságokat arról, hogy a "Dávid-vulkán" miért keserítette meg a "Góliát-Európa" életét. Az elmúlt évben számos biztató jelzés volt arra, hogy sokan tanulni szeretnének ebből az eseményből. De látnunk kell azt is, hogy nem csak "Dávid-vulkánok" vannak, "érdemes tehát esernyőt vásárolnunk, mielőtt egy váratlan zivatar a nyakunkba zúdul"...

Magma emelkedik a Fülöp-szigeteki Taal vulkán alatt: lesz-e kitörés?

Közeledik az európai légiközlekedést több napra leállító Eyjafjallajökull kitörés heves robbanásos kitörési szakaszának évfordulója, amiről természetesen majd megemlékezünk. Azonban előtte egy aktuális hír a Föld másik pontjáról.

Idilli a kép..., azonban a tó vizével kitöltött kalderában találató Vulkán sziget számos pusztító kitörés színhelye volt. Forrás: "Essentium"

A Fülöp-szigeteki Vulkanológiai és Szeizmológiai Intézet (PHIVOLCS) második fokozatra emelte a riasztást a Taal tűzhányó körül. A Taal vulkán Manilától, Fülöp-szigetek fővárosától mintegy 50 km-re délre, viszonylag nagy népsűrűségű Batangas térségben található. Az aktív tűzhányó egy 15x20 km nagyságú kalderában helyezkedik el, amit tó vize tölt ki. A mintegy 5 km átmérőjű Vulkán sziget változatos vulkáni működési formákból, mint például tufagyűrűkből, salakkúpokból áll össze. Közepén egy kisebb tó található, aminek hőmérséklete meghaladja a 30 fokot. Bár a szigeten tilos az állandó letelepedés, mégis sok szegény család lakik itt, akik elsősorban halászatból élnek.
A Taal Fülöp-szigetek legaktívabb vulkánjai közé tartozik, azonban most már több mint 30 éve szunyókál. A 16. század óta több mint 30 kitörése volt. A legnagyobbak, VEI=4 erősségűek 1716-ban, 1749-ben és 1754-ben (ez több mint 200 napon keresztül zajlott, ami után 54 éves szünet következett) történtek, amik után az 1800-as években 10-15 éves szünetekkel következő, kisebb erősségű (VEI=1-2) vulkáni működések voltak. Ezt a szakaszt az 1911-es kitörés zárta, ami után alapvetően megváltozott a tűzhányó viselkedése. Az 1911. január 27-i kitörés közel 2000 halálos áldozattal járt és a sziget belsejében ekkor jött létre a kis tavacska. A kitörés hangját közel 1000 km körzetben hallották, a kitörési felhőt pedig Manilában is látták, a helyszínen pedig mindent letaroló, vulkáni törmelékárak söpörtek végig elfektetve a környező erdősségek fáit. Akkor még nem ismerték ezt a vulkáni folyamatot... Ezután hosszasan pihent a tűzhányó, majd 1965-ben ébredt fel újra és ismét egy VEI=4 erősségű kitörést produkált.

Ez maradt a pálmafákból a Taal 1965. évi kitörése után. A hurrikánszerű vulkáni törmelékes torlóár mindent elsöpört 3-4 kilométeres körzetben. Fotó: James Moore (Amerikai Geológiai Szolgálat).

Az 1965-ös kitörés fordulópont volt a vulkanológiában. A Taal heves, robbanásos kitörése során több kilométer magasra emelkedett fel a gomolygó hamufelhő, azonban ez nem csak felfelé, hanem a felszín közelében, gallérszerűen oldalirányban is szétterjedt! A hurrikánok sebességével végighömpölygő vulkáni törmelékes felhő mintegy négy kilométeres körzetben mindent elpusztított és közel 200 halálos áldozatot szedett a tó partján élő falvakban. A vulkáni kitörést az Amerikai Geológiai Szolgálat szakembere Jim Moore dokumentálta, majd néhány évvel később Richard Fisher, neves amerikai vulkanológus a képeket tanulmányozva régi emlékeit látta viszont, amikor a Bikini szigeteken az atombomba kísérleteket nézte végig katonaéveiben. Ennek alapján a kitörési felhő alján oldalirányban, nagy sebességgel szétáramló, gomolygó vulkáni hamufelhőt alapi torlóárnak nevezte el. A katasztrofális robbanásos kitörést a tó vizének a forró magmát tartalmazó kürtőbe való bejutása okozta. Ezután csendesebb, főleg stromboli-típusú lávatűzijáték kitörések következtek egészen 1977-ig. Azóta csendes a tűzhányó, legalábbis a felszínen...
A legutolsó kitörés óta 34 év telt el. Az elmúlt években azonban számos jel mutatott arra, hogy a vulkán újratöltődik. Tavaly, májusban a Vulkán-sziget belsejében lévő tó vize több fokkal megemelkedett, majd június elején a földrengések magma felemelkedését jelezték. Ekkor a PHIVOLCS 2-es fokozatra emelte a riasztási szintet. Most ugyanez a helyzet áll elő. Ismét a "Figyelmeztető" fokozatra került a zászló, mivel naponta több vulkáni eredetű földrengés pattan ki a tűzhányó alól, emellett a szén-dioxid kiáramlás is jelentősen megnőtt (az elmúlt hónapban elérte a napi 4670 tonnát). Ezek a jelek egyértelműen friss magma felemelkedését jelzik. A kérdés, hogy mi lesz ennek a vége? Vulkáni kitörés vagy ismét megáll a kőzetolvadék tömeg, mint tavaly nyáron? Ezt előrejelezni egyelőre lehetetlen, várni kell a további jeleket! A figyelmeztetés azonban fontos, mivel nem veszélytelen vulkánról van szó. Ráadásul közeleg Húsvét szent hete, ami Fülöp-szigeteken sok embert megmozgat. Ramon Arguelles püspök, bár mindenkit bátorít a szertartásokon való részvételre, mai közleményében megjegyezte, hogy egyetért a kitelepítési felhívással, noha kényszeríteni senkit sem lehet erre. A PHIVOLCS szakemberei azonban az ünnepek alatt sem fogják levenni szemüket a szeizmogramok képeiről, folyamatosan mérik a szén-dioxid kibocsátást és a vízhőmérsékletet. Mert jobb felkészülni, egy ilyen tűzhányónál bármi bekövetkezhet!

Etna: a harmadik dobás

Bő egy héttel ezelőtt azt kérdeztük, hogy vajon válaszol-e az Etna a krétai földrengésre? Nem válaszolt, azaz az 5.9 magnitúdójú földrengés nem gyújtotta be a tűzhányót. Működik az magától is! Tegnap, április 9-én bő 50 nappal ez előző kitörést követően hasonló vulkáni kitörés történt, ebben az évben már harmadszor (január 12-13 és február 18 után). A mostani kitörés nagyon hasonlított a február 18-i rövid vulkáni működéshez: stromboli-típusú lávatűzijáték és kisebb lávafolyás. Április 8-án kisebb hamukilövellésekkel és lávatűzijátékkal kezdődött a kitörési fázis a Délkeleti kráter alatti beszakadásos kráterben, majd április 9-én egyre erősödtek a földremegések és délután már egy kisebb lávafolyás is elindult, ami az éjjeli órákban 1 km távolságba jutott.

Lávaszökőkút az Etna idei harmadik kitörése során. Forrás: Boris Behncke, INGV Catania

A kitörés csúcsát (paroxizmusát) a mai nap (április 10-én) reggel érte el, amikor az Etna webkamerákon is jól kivehetők voltak a stromboli-típusú kitörések, a lávafolyás pedig 3 km távolságba jutott. A délelőtti órákban lávaszökőkút kitörések zajlottak és újabb láva folyt ki a kráterből. A láva helyenként havas területre folyt, ahol a forró kőzetolvadék és a hideg víz kölcsönhatása következtében látványos másodlagos robbanásos kitörések történtek vízgőz és apró szemcsés vulkáni hamu kilövelléssel. A robbanásos kitörések során kirobbant vulkáni hamut a szél délkelet felé vitte és itt több településen jelentettek gyenge vulkáni hamuhullást. A vulkáni kitörés késődélutánra befejeződött, a földremegések szintje is visszaállt a korábbi értékre.
Ez a vulkánkitörés hasonlóan az előző kettőhöz nem jelentett semmi veszélyt sem a lakosságra, sem a légiközlekedésre. A vulkánkitörésről további első kézből származó részletek és képek Boris Behncke weblapján találhatók.

A földremegések intenzitás eloszlása ismét egy rövid idejű kitörési fázist mutat. Az április 9-10-i intenzitás maximum némileg meghaladja a februári kitörés intenzitását. Forrás: INGV Catania

Kitörhet-e vulkán Új-Zéland legnagyobb városában - a DEVORA program

Tavaly októberben számoltunk be róla, hogy újabb darabbal gyarapodott a vulkános katasztrófafilmek sora, amiben Új-Zéland legnagyobb városában, a szigetország pénzügyi-gazdasági központjában tör ki egy vulkán. Mint azt már Szabolcs akkor említette, az elképzelés nem minden alap nélküli! A közel 1,5 millió lakosú város egy vulkáni mezőn terül el. A legutóbbi kitörés - a Rangitoto vulkáné - csak 500 éve volt, igaz, a központtól viszonylag távol, egy szigeten. Érdekesség, hogy a terület 250000 éve tartó működése során mintegy 4 km³ (tömör kőzetre átszámolva) bazalt kertült a felszínre közel 50 bazaltvulkánt építve fel és ebből 1,73 km³ a Rangitoto térfogata(1). Egy esetleges újabb bazaltvulkán kitörése mellett Az Északi-sziget középső részének vulkánjai és a Taranaki vulkán esetleges kitörése is problémát okozhatna (vulkáni hamu!) a területen. Mindezen veszélyek felmérésére és egyben felkészülésként egy esetlegesen bekövetkező katasztrófára hozták létre a DEVORA (DEtermining VOlcanic Risk in Auckland - Vulkanikus veszélybecslés Auckland területére) programot az IESE (Institute of Earth Science and Engineering - Földtudományi és Mérnökgeológiai Intézet; Aucklandi Egyetem) szervezésében. Az interdiszciplináris program hét éve fut, számos független csoport részvételével. A programnak Németh Károly személyében magyar résztvevője is van. Ezen írásunkban nem a veszélyt jelentő vulkánokról írunk. A cél most bemutatni egy olyan tudományos programot, ami egy esetleges súlyos természeti csapásra segít felkészülni.

A DEVORA három fő részből áll:

A földtani modell kialakítása

A geológusok, geofizikusok és más földtani szakemberek feladata, hogy meghatározzák, a térségben hol, milyen okból keletkezhet a mélyben olvadék (2; 3). Arra is ők keresik a választ, hogy mi befolyásolja az útját a felszín felé, miből áll a térségben a földkéreg, mikor vehetjük észre a felszín felé tartó magmát, azaz egy esetleges kitörést előre lehet-e jelezni (4; 5)? Mindezek megértéséhez azt is vizsgálják, egyáltalán milyen gyorsan érheti el az olvadék a felszínt és hogy miért az eddigi legutolsó kitörés volt a legnagyobb?

Az esetleges vulkáni veszély megbecslése.

Ez szintén főképp földtudományi szakemberek feladata. Ide tartozik az eddigi kitörések tér- és időbeli eloszlásának vizsgálata, egy esetleges jövőbeni kitörés valószínűségének és erejének megbecslése. Arra is keresik a választ, hogy milyen típusú kitörésre számíthatunk, hogy mi a legesélyesebb vulkáni veszélyforrás a területen (6; 7; 8; 9; 10). Mindehhez számos vizsgálatra van szükségük. Becslést kell adni a vulkáni terület várható élettartamára. Ezt a földtani adottságok, az eddigi vulkáni tevékenység és termékeinek vizsgálata valamint más hasonló régiókkal való összehasonlítás alapján tudják megbecsülni (11). Mindemellett a kutatás arra is irányul, hogy megállapítsák, milyen szintű megfigyelőrendszert kell kiépíteniük (12).

Egy vulkánkitörés társadalmi hatásainak vizsgálata

Ebbe a kérdéskörbe olyan problémák tartoznak, mint hogy kit és mit érintene egy esetleges kitörés, ezen belül az egyes különböző veszélyforrások milyen hatással lennének a lakosságra és az infrastruktúrára (13; 14; 15; 16)? Fontos kérdés, vajon a társadalmi szervezetek miképp reagálnának és milyen országos hatása lenne a gazdasági közpotot ért természeti csapásnak? Arra is keresik a választ, miképp lehetne csökkenteni a veszélyt - emberi oldalról, valamint hogy miképp lenne a legjobb felkészíteni a lakosságot (17; 18; 19). (Gondoljunk csak bele, Japánban ez nagyon jól működik, a legutóbbi földrengéskor sem alakult ki pánik és mindenki tisztában volt vele, mi történik ilyenkor általában és mi a legjobb, amit tehet.)



Források

(1) Needham és mtsi., 2011, JVGR
(2) McGee és mtsi., 2010, CMP
(3) Smith és McGee, 2010, 3rd DEVORA Research Forum
(4) Smith és Németh, 2008, 1st DEVORA Research Forum
(5) Rodado , 2009, 2nd Devora Research Forum
(6) Lindsay és Leonard, 2010, 3rd DEVORA Research Forum
(7) Zawalna-Geer és mtsi., 2010, 3rd DEVORA Research Forum
(8) Bebbington és Cronin , 2009, 2nd Devora Research Forum
(9) Leonard és mtsi., 2009, 2nd Devora Research Forum
(10) Cronin és mtsi., 2010, 3rd DEVORA Research Forum
(11) Marco és Brenna, 2009, 2nd Devora Research Forum
(12) Lindsay és mtsi., 2010, 3rd DEVORA Research Forum
(13) Smith, W., 2010, 3rd DEVORA Research Forum
(14) Daly, 2009, 2nd Devora Research Forum
(15) Daly, 2009, IESE Technical Report 1, 2009/5
(16) Daly és mtsi., 2009, 2nd Devora Research Forum
(17) Doyle és mtsi., 2010, 3rd DEVORA Research Forum
(18) Sandri és mtsi., 2009, 2nd Devora Research Forum
(19) Tomsen, 2009, 2nd Devora Research Forum

Földrengés Krétán: válaszol-e az Etna?

Az elmúlt hetekben sok spekuláció látott napvilágot, hogy vajon földrengések elindíthatnak-e vulkánkitörést? Ezzel a kérdéssel mi is foglalkoztunk, úgy tűnik a 9-es magnitúdójú japán földrengés nem gyújtotta be a vulkán nagy ágyúkat és egyelőre a Fuji sem mutat semmi jelt arra, hogy kitörjön. Nagy természeti összeesküvések tehát úgy tűnik nincsenek és nincs még itt a világvége.
A kérdés persze nem annyira egyszerű mint aminek látszik. Amint azt már korábban is írtam, az nem zárható ki, hogy egy földrengés befolyásolhatja egy közeli, már éppen kitörés előtt lévő tűzhányó működését és elősegítheti a vulkáni működést. Most esetleg tesztelhető ez a felvetés. A mai nap délután egy 5.9 magnitúdójú földrengés pattant ki Kréta térségében. A hipocentrum meglehetősen mély, 78 km mélyen van, ami azt jelenti, hogy a Hellén-szubdukciós övben történt ez a zökkenés és került lejjebb az óceáni kőzetlemez. Közben az Etna is a nyugtalanság jeleit mutatja. Több héttel a legutóbbi kitörés óta a Délkeleti kráterből ismét vulkáni hamu tört fel, bár igen csekély mennyiségben. Boris Behncke, a cataniai INGV vulkanológusa szerint közeleg az újabb látványos kitörés ideje. Mit jelent ez a vulkanológai előrejelzésben? Következő napokban vagy hetekben, pontosabban ezt nem lehet megadni. Ami jelen pillanatban érdekes, hogy egy viszonylag erős földrengés a közelben készteti-e válaszra a szicíliai óriást? Megmozdul-e a vad Tüphon az Etna alatt? Érdemes folyamatosan figyelni az Etna működését, mert lehet, hogy nemsokára ismét szép látványban lesz részünk...

Az Etna kitörése 2011 január 12-én. Forrás: Reuters/Antonio Parrinello