Noli jelezte, hogy délután a Kossuth rádió egyik műsorában szerepeltem. Így igaz, megtisztelő meghívást kaptam a Közelről c. műsor délután 4 órakor kezdődő, katasztrófa elméletekről, jóslatokról szóló egy órás blokkjába. Azóta is ezen jár az agyam és visszahallgatva a műsort, azóta is érzem az "utórengéseket".
A téma valóban időszerű, hiszen nap mint nap találkozunk a különböző katasztrófa-elméletekkel (a naptevékenység vélelmezett hatásával, a szuperhold állás következményeivel, a kisebb és nagyobb földrengések után megjósolt további nagy földrengésekkel, az elmúlt években egymástól nagy távolságban kipattant erős földrengések összekapcsolásával, a földrengések és vulkánkitörések összekapcsolásával, a szupervulkánok jövőbeli kitörésével, 2012 megjósolt katasztrófáival és még sorolhatnánk). A műsorban felvetett kérdések további, megítélésem szerint még ezeken a kérdéseken túlmenő katasztrófa-szcenáriókat firtattak, amiből én igyekeztem farigcsálni, rámutatva arra, hogy ha már a jövő lehetséges sötét oldalát vázoljuk fel, akkor nem feltétlenül a szupervulkáni kitörésektől kell félnünk, elég csak belegondolnunk abba, hogy mondjuk mi történne egy Tambora-nagyságú vulkánkitörés esetében (ennek esélye a következő 90 évben a szakemberek szerint 20% körül van…). Szupervulkánokról sokat tudunk már, de jóval kevesebbet az ilyen Tambora nagyságrendű vulkánkitörésekről és annak hatásairól. Ismételten hangsúlyoznom kell itt is, hogy a túlélés esélyét a felkészülés, a természeti folyamatokról való ismeretek (l. oktatás – nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a földtudományokra már általános és középiskolás fokon is, nem pedig folyamatosan leépíteni, háttérbe szorítani!!), az erre adható válaszok és stratégiák adhatják (s nem bolygónk elhagyása…). Nekünk itt kell szembenézni ezekkel az eseményekkel, és itt kell túlélnünk! A jó és követendő példát megítélésem szerint a mostani Japán események mutatják. Bár a hatalmas erejű földrengés és a kapcsolódó szökőár sok-sok ember életét oltotta ki, és sokakat tett otthontalanná, azonban gondoljunk csak bele, mi lett volna egy ilyen eseménynek a következménye, ha ez mondjuk Indonéziában, Törökországban, Kínában vagy Iránban következik be. A japánok kicsi koruktól kezdve azt tanulják, mit kell tenni, ha reng a föld, ha jön a szökőár. Ez úgy vélem, sokak életének megóvását tette lehetővé!
A japán földrengés következményei geológiai szemmel egyértelműen mutatják a kőzetalábukási folyamatok valódi természetét. Honshu keleti fele 3-4 métert mozgott el keleti irányba, egyes részei közel 1 métert alacsonyodtak! Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy tavaly a chilei, ugyancsak hatalmas földrengés során Concepción városa mintegy 3 métert mozdult el nyugat felé , akkor azt láthatjuk, hogy a Csendes-óceán medencéje bő egy év alatt 6-7 métert szűkült! Ez azonban véleményem szerint nem jelenti azt, hogy ezek a földrengések összefüggnek! Sőt, nem jelenti egyértelműen azt, hogy folytatódnak valahol a Tűzgyűrű másik részén! Valóban, Észak-Amerika nyugati partvidékét régen érte nagy földrengés és igazán nagy vulkánkitörés, amire a földtörténeti közelmúltban rendszeresen volt példa. Minden bizonnyal lesz ilyen a jövőben, de nem azért mert a földrengések ennyire kihatnak egymásra! Ennek megvan az ottani sajátos lemeztektonikai oka! És erre úgy kell felkészülni, ahogy ezt a japánok teszik!
Milyen katasztrófa várható, milyen lesz a „világvége”? - vetette fel a rádióműsor. Visszatekintve a földtörténet több százmillió éves időszakára, fontos látnunk azt, hogy az élővilág – valószínűleg nem véletlenül – eddig minden katasztrofális eseményt túlélt, beleértve a valóban katasztrofális nagy kihalásokat okozó természeti csapásokat is! Nem mindenki, nagyon sok állat- és növényfaj nem, de az élet megmaradt. Az ember is túlélt nagy természeti katasztrófákat, mint például számtalan nagy földrengést, vulkánkitöréseket, beleértve szupervulkáni kitöréseket is!!! Az igazi kérdés az, hogy a modern társadalmak milyen válaszokat tudnának adni egy valóban globális kihatású természeti csapásra. Nem kell nagyon nagy ördögöt festeni a falra, nem egy szupervulkáni kitörésre gondolok, csak mondjuk egy olyanra, amilyen a Laki 1783-as vagy a Tambora 1815-ös kitörése volt és azok következményeire… Az emberi evolúció hihetetlen „fejlődést” hozott! Az emberek oda jutottak, hogy legnagyobb szórakozásuk a krimik, a horror, a katasztrófa-történetek olvasása és nézése (csak egy pillanatra gondoljunk bele ennek abszurditásába…). Szeretünk szórakozva félni, és ez természetesnek tűnik. Természetes (?) az is, hogy a piac az ilyen történetekkel van tele. De milyen mindezt valóban megélni? Milyen mondjuk elolvasni Bill McGuire sötét jövőt lefestő könyvét (’A Guide to the End of the World – Everything you never wanted to know’): szórakoztató vagy borzasztó? Ha esetleg az utóbbi, akkor félnünk kell, vagy tudunk valamit tenni? Én azt gondolom, hogy az utóbbit kell tenni! Ha már valóban tudunk többet az olyan folyamatokról, mint a vulkánkitörések vagy földrengések, ha tudjuk, mi az a vulkáni hamu, hogy az veszélyes-e vagy nem, ha tudjuk, hogy egy vulkánkitörés mikor okozhat klimatikus változást és mekkora mértékűt, és milyen esetleges következményekkel jár, akkor sikeresebben készülhetünk fel a jövőbeli katasztrofális eseményekre! Boris Behncke, a cataniai INGV munkatársa hangsúlyozza mindig, hogy ha igazak is a természeti csapások, jelenségek szoros összefüggéséről szóló spekulációk, ez akkor sem könnyíti meg mondjuk a vulkáni veszély-előrejelzésben dolgozó szakemberek dolgát. Akkor sem tudjuk pontosan megmondani, hol, mikor és mekkora vulkánkitörés lesz. A tudományban pedig adatokon és megfigyeléseken kell a következtetéseknek nyugodnia, főleg azokon a területeken, ahol ezek alapján esetleg kitelepítéseket kell elrendelni. Reálisan nem gondolhatom, hogy az ismeretterjesztés valóban versenybe tud szállni a bűnügyi és katasztrófa-történetekkel, hogy a földtudomány valóban kiemelt helyet kaphat az oktatásban, de biztos vagyok abban, hogy ez lenne a helyes út, és biztos vagyok abban, hogy ez segíthet ahhoz, hogy ne féljünk a jövőtől, a jövő természeti katasztrófáitól, hanem fel tudjunk rá készülni! És akkor még nem beszéltünk olyan „égető” kérdésekről, mint a nyersanyag-kiaknázás, a vízbázisvédelem, az ivóvízkészletek, a belvízveszély, az áradások elleni lépések, az omladékony falak következményei…stb…
Még sokáig lesznek „utórengések”… de vajon felkészültebbek leszünk egy következő nagy „rengés” bekövetkeztekor?
A téma valóban időszerű, hiszen nap mint nap találkozunk a különböző katasztrófa-elméletekkel (a naptevékenység vélelmezett hatásával, a szuperhold állás következményeivel, a kisebb és nagyobb földrengések után megjósolt további nagy földrengésekkel, az elmúlt években egymástól nagy távolságban kipattant erős földrengések összekapcsolásával, a földrengések és vulkánkitörések összekapcsolásával, a szupervulkánok jövőbeli kitörésével, 2012 megjósolt katasztrófáival és még sorolhatnánk). A műsorban felvetett kérdések további, megítélésem szerint még ezeken a kérdéseken túlmenő katasztrófa-szcenáriókat firtattak, amiből én igyekeztem farigcsálni, rámutatva arra, hogy ha már a jövő lehetséges sötét oldalát vázoljuk fel, akkor nem feltétlenül a szupervulkáni kitörésektől kell félnünk, elég csak belegondolnunk abba, hogy mondjuk mi történne egy Tambora-nagyságú vulkánkitörés esetében (ennek esélye a következő 90 évben a szakemberek szerint 20% körül van…). Szupervulkánokról sokat tudunk már, de jóval kevesebbet az ilyen Tambora nagyságrendű vulkánkitörésekről és annak hatásairól. Ismételten hangsúlyoznom kell itt is, hogy a túlélés esélyét a felkészülés, a természeti folyamatokról való ismeretek (l. oktatás – nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a földtudományokra már általános és középiskolás fokon is, nem pedig folyamatosan leépíteni, háttérbe szorítani!!), az erre adható válaszok és stratégiák adhatják (s nem bolygónk elhagyása…). Nekünk itt kell szembenézni ezekkel az eseményekkel, és itt kell túlélnünk! A jó és követendő példát megítélésem szerint a mostani Japán események mutatják. Bár a hatalmas erejű földrengés és a kapcsolódó szökőár sok-sok ember életét oltotta ki, és sokakat tett otthontalanná, azonban gondoljunk csak bele, mi lett volna egy ilyen eseménynek a következménye, ha ez mondjuk Indonéziában, Törökországban, Kínában vagy Iránban következik be. A japánok kicsi koruktól kezdve azt tanulják, mit kell tenni, ha reng a föld, ha jön a szökőár. Ez úgy vélem, sokak életének megóvását tette lehetővé!
A japán földrengés következményei geológiai szemmel egyértelműen mutatják a kőzetalábukási folyamatok valódi természetét. Honshu keleti fele 3-4 métert mozgott el keleti irányba, egyes részei közel 1 métert alacsonyodtak! Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy tavaly a chilei, ugyancsak hatalmas földrengés során Concepción városa mintegy 3 métert mozdult el nyugat felé , akkor azt láthatjuk, hogy a Csendes-óceán medencéje bő egy év alatt 6-7 métert szűkült! Ez azonban véleményem szerint nem jelenti azt, hogy ezek a földrengések összefüggnek! Sőt, nem jelenti egyértelműen azt, hogy folytatódnak valahol a Tűzgyűrű másik részén! Valóban, Észak-Amerika nyugati partvidékét régen érte nagy földrengés és igazán nagy vulkánkitörés, amire a földtörténeti közelmúltban rendszeresen volt példa. Minden bizonnyal lesz ilyen a jövőben, de nem azért mert a földrengések ennyire kihatnak egymásra! Ennek megvan az ottani sajátos lemeztektonikai oka! És erre úgy kell felkészülni, ahogy ezt a japánok teszik!
Milyen katasztrófa várható, milyen lesz a „világvége”? - vetette fel a rádióműsor. Visszatekintve a földtörténet több százmillió éves időszakára, fontos látnunk azt, hogy az élővilág – valószínűleg nem véletlenül – eddig minden katasztrofális eseményt túlélt, beleértve a valóban katasztrofális nagy kihalásokat okozó természeti csapásokat is! Nem mindenki, nagyon sok állat- és növényfaj nem, de az élet megmaradt. Az ember is túlélt nagy természeti katasztrófákat, mint például számtalan nagy földrengést, vulkánkitöréseket, beleértve szupervulkáni kitöréseket is!!! Az igazi kérdés az, hogy a modern társadalmak milyen válaszokat tudnának adni egy valóban globális kihatású természeti csapásra. Nem kell nagyon nagy ördögöt festeni a falra, nem egy szupervulkáni kitörésre gondolok, csak mondjuk egy olyanra, amilyen a Laki 1783-as vagy a Tambora 1815-ös kitörése volt és azok következményeire… Az emberi evolúció hihetetlen „fejlődést” hozott! Az emberek oda jutottak, hogy legnagyobb szórakozásuk a krimik, a horror, a katasztrófa-történetek olvasása és nézése (csak egy pillanatra gondoljunk bele ennek abszurditásába…). Szeretünk szórakozva félni, és ez természetesnek tűnik. Természetes (?) az is, hogy a piac az ilyen történetekkel van tele. De milyen mindezt valóban megélni? Milyen mondjuk elolvasni Bill McGuire sötét jövőt lefestő könyvét (’A Guide to the End of the World – Everything you never wanted to know’): szórakoztató vagy borzasztó? Ha esetleg az utóbbi, akkor félnünk kell, vagy tudunk valamit tenni? Én azt gondolom, hogy az utóbbit kell tenni! Ha már valóban tudunk többet az olyan folyamatokról, mint a vulkánkitörések vagy földrengések, ha tudjuk, mi az a vulkáni hamu, hogy az veszélyes-e vagy nem, ha tudjuk, hogy egy vulkánkitörés mikor okozhat klimatikus változást és mekkora mértékűt, és milyen esetleges következményekkel jár, akkor sikeresebben készülhetünk fel a jövőbeli katasztrofális eseményekre! Boris Behncke, a cataniai INGV munkatársa hangsúlyozza mindig, hogy ha igazak is a természeti csapások, jelenségek szoros összefüggéséről szóló spekulációk, ez akkor sem könnyíti meg mondjuk a vulkáni veszély-előrejelzésben dolgozó szakemberek dolgát. Akkor sem tudjuk pontosan megmondani, hol, mikor és mekkora vulkánkitörés lesz. A tudományban pedig adatokon és megfigyeléseken kell a következtetéseknek nyugodnia, főleg azokon a területeken, ahol ezek alapján esetleg kitelepítéseket kell elrendelni. Reálisan nem gondolhatom, hogy az ismeretterjesztés valóban versenybe tud szállni a bűnügyi és katasztrófa-történetekkel, hogy a földtudomány valóban kiemelt helyet kaphat az oktatásban, de biztos vagyok abban, hogy ez lenne a helyes út, és biztos vagyok abban, hogy ez segíthet ahhoz, hogy ne féljünk a jövőtől, a jövő természeti katasztrófáitól, hanem fel tudjunk rá készülni! És akkor még nem beszéltünk olyan „égető” kérdésekről, mint a nyersanyag-kiaknázás, a vízbázisvédelem, az ivóvízkészletek, a belvízveszély, az áradások elleni lépések, az omladékony falak következményei…stb…
Még sokáig lesznek „utórengések”… de vajon felkészültebbek leszünk egy következő nagy „rengés” bekövetkeztekor?
Ez egy nagyon jó gondolatsor lett, köszönet érte!
VálaszTörlésSzabi, köszönjük ezt a figyelemfelkeltő, tiszta megfogalmazást. Fiatal végzett geológusként nagy jó olvasni ezeket a mondatokat, ami nem csak a szakma fontosságát, hanem jövőbeli orientációját is meghatározza.
VálaszTörlésAzt gondolom az írás szépen rámutat például arra a problémára, hogy ma "bizonyos erők hatására" Magyarországon NINCS gelológus alapképzés (BSc). Az igaz, hogy van un. földtudományi képzés, amiből lehet geológus szakirányra orientálódni, de Mi, akik itt vagyunk az egyetemeken, nagyon jól tudjuk, hogy ez meg sem közelíti az egykoron sikeres osztatlan képzésben zajlott geológus képzést. Ki kell mondanunk, hogy azok, akik a BSc-MSc rendszerbe való átmenetkor azért dolgoztak, hogy darabokra szakítsák a jól működő geológus képzést, komoly "hibát" követtek el. Amiért vállalniuk kell majd a felelősséget.
Ámen.
VálaszTörlésegy bösöcös
Rövid összefoglaló a tegnapi Kossuth rádió műsor főbb gondolatairól:
VálaszTörléshttp://www.mr1-kossuth.hu/hirek/magazin/vilagvege-tenyek-es-elmeletek.html
Én nem annyira a geológusok felkészültsége miatt aggódom. A Földnek legalábbis a közvetlenül veszélyeztetettebb tájain - mint éppen Japán, vagy Új-Zéland, Kalifornia, stb. biztosan vannak jó szakemberek és megfelelő mérőállomások.
VálaszTörlésA nagy probléma, hogy az általában százalékokban, valószínűségekben kifejezhető előrejelzések alapján betonfejű, rövidlátó politikusok hozzák a döntéseket, és a saját (vélt) érdekük a legnagyobb prioritású.
Mi nem vagyunk szeizmikusan annyira aktív terület. De a cikk végén felsoroltak - a három ponttal együtt - minket is közvetlenül érintenek. És milyen intézkedéseket látunk velük kapcsolatban?
Ez tényleg nagyon jó írás volt, csak egy bajom volt vele: a rengeteg mondat végi felkiáltójel miatt az az érzésem támadt, mintha kiabáltak volna velem. Ezen javítani kellene.
VálaszTörlésEnahma