Kitört a Shinmoe-dake - de nem a nagy földrengés miatt

Mai napon, helyi idő szerint háromnegyed 6-kor kitört a japán Shinmoe-dake tűzhányó, ami januárban 26-án aktivizálódott és jó félévszázad óta a leghevesebb kitörését produkálta. Japánban több mint 100 potenciálisan aktív vulkán található, így a hír nem is került volna a hírügynökségi jelentések első soraiba, azonban a néhány napja kipattant hatalmas erejű földrengés miatt sokan azt gondolják, hogy összefüggés lehet a két esemény között.

Ismét kitörésben a Shinmoe-dake. Forrás: Kirishima webkamera

A két esemény meglehetősen nagy távolságban történt, ráadásul az egyik a Honshu sziget északi része közelében, a másik Kyushu sziget déli részén, azaz teljesen más alábukási zónában. Közvetlen kapcsolat tehát biztosan nincs a két esemény között. A Shinmoe-dake január vége óta aktív, februárban szinte folyamatos kitöréseit figyelhettük meg, majd március elején elcsendesedett. Egy ilyen rövid szünet azonban teljesen természetes az aktív vulkánok életében, azaz a mostani kitörés nem tekinthető különlegesnek. Meg kell azonban jegyeznem, hogy egy ekkora erejű földrengés nyilvánvalóan hathatott a vulkán alatti feszültségtérre, ami esetleg, de nem biztos, elősegíthette a kitörést. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vulkáni működés az erős földrengés miatt következett be.
Okozhat-e földrengés vulkáni kitörést? Ezt nem tudjuk pontosan! Voltak olyan vulkáni kitörések, amelyek egy nagy - közeli (!) - földrengés után történtek (pl. Fuji, 1707, Cordón Caulle, 1960, Kilauea, 1975, Pinatubo, 1991), de ezek esetében sem egyértelmű a kapcsolat a két esemény között. Mindegyik esetben valószínűleg csak az utolsó lökést adhatta meg a földrengés a vulkáni kitöréshez, a tűzhányó előbb-utóbb amúgy is kitört volna. Az ismereteink szerint elképzelhetetlen, hogy egy szunnyadó vulkán esetében egy földrengés kitöréshez vezet. Ennek oka pedig az, hogy a földköpenyben keletkező bazaltos magma csupán bizonyos lemeztektonikai környezetben (pl. óceáni hátságok, elvékonyodott kontinentális kőzetlemez) tud néhány nap alatt a felszínre törni. Egy alábukási övezetben, mint pl. Japán, a magmaképződés és a vulkáni kitörés között akár néhány ezer év is lehet. Tehát, ahhoz, hogy egy földrengés vulkáni kitörést okozzon az kell, hogy kitörésre alkalmas magma legyen már a tűzhányó alatt. Ha a magmakamrában a kőzetolvadék már majdnem kristályos állapotban van (ezt kristálykásának hívjuk), mint a szunnyadó vulkánok többsége esetében, akkor ennek felolvasztásához és kitöréséhez jó esetben is legalább 1-2 hónap szükséges. Ez azt jelenti, hogy szunnyadó, kristálykásás magmakamrával rendelkező vulkán esetében legalább ennyi időnek el kell telnie a nagy földrengés és a vulkánkitörés között. Egy nagy földrengés azonban megbolygathatja a feszültségteret egy aktív vulkán esetében, ahol a magmakamrában kitörésre alkalmas, azaz kevés kristályt tartalmazó és gázbuborékokban gazdag kőzetolvadék van, mégpedig oly módon, hogy repedések, hasadékok nyílnak meg, ami elősegítheti a magma felfelé való mozgását és felszínre jutását. Egy 4-5 km mélyen lévő magmakamra esetében is azonban ehhez szükséges néhány nap. A folyamatosan működő tűzhányók, mint például a Shinmoe-dake, vagy a közeli Sakurajima esetében nehéz a földrengés hatását megmondani. Ezek a vulkánok amúgy is kitörnek, nem kell hozzá nagy segítség!
Beindíthat-e egy ekkora földrengés vulkáni működést? Ha a Fuji néhány hónapon belül aktivizálódik, akkor erre csattanós és a tudományos világ számára is megfontolandó választ kapnánk!