Építő és pusztító vulkáni működések: Niijima és Sinabung

Két gyors vulkánhír:
Az új, egy hetes japán sziget, amely a Niijima neve kapta, egyre erősödik. A kezdeti freatomagmás, azaz a forró magma és tengervíz keveredése következtében zajló heves robbanásos kitörések helyét a hétvégén már átvették a magmás, izzó lávacafatokat kihajító stromboli-jellegű robbanásos kitörések. A Japán Parti Őrség két naponta közli a nagy felbontású képeket a szigetről. A legfrissebb képeken már az látszik, hogy a vulkáni működésben most a lávaöntéssé a főszerep. Az elmúlt napokban egy kis nyúlvány jelent meg a kezdetben kerekded, ovális sziget oldalán. Ahol a láva a tengerbe folyik, fehér gőzfelhő emelkedik fel. Mindez azt jelenti, hogy a sziget erősödik és úgy tűnik nem lesz a vad tengerverés martaléka.

Az új japán vulkáni sziget november 21-én és 5 nap múlva 26-án, a Japán Parti Őrség felvételein

A stromboli-jellegű robbanásos kitöréseket, a messze a tengervízbe placcsanó lávadarabokkal és a kezdődő lávafolyást remek képkockákon keresztül mutatja az alábbi videofelvétel:

Stromboli-jellegű robbanásos kitörések és a kezdeti lávafolyás az új, japán vulkáni szigeten. Forrás: Asahicom

Nem olyan messze a kis japán szigettől, Indonéziában a vulkáni működés egy teljesen más arcát mutatja. A Sinabung továbbra is folyamatos robbanásos kitörésekkel tartja rémületben a környéken lakókat. A szombat esti erőteljes kitörést követően a legmagasabb fokozatra emelték a riasztási szintet és 5 kilométeres körzetben megtiltották a tűzhányó megközelítését. Az erőteljes vulcanoi-kitörések során 5-8 km magas vulkáni hamufelhők emelkednek fel kisebb piroklaszt-árak lezúdulásával kísérve. A környéket szürke vulkáni hamulepel borítja. A legfrissebb hírek szerint már több mint 18 ezer embert telepítettek ki, az elkeseredés egyre nő és egyre komolyabb egészségügyi problémák lépnek fel. Már több tízezer hektárra becsülik azokat a termőföldeket, amelyeken a termések kárba vesztek a hamuhullás következtében.

A Sinabung kitörése november 14-én és november 24-én. Forrás: Ulet Ifansasti/Getty Images és AP fotó

és az élet a tűzhányó közelében. Forrás: blogs.ft.com és Edy Amin

Veszélyes vulkánok: turistacsalogatók vagy turistariogatók az Etna kitörései?

Az Etna most a szokottnál is aktívabb, az október 26-i ébredése után szombaton már a negyedik kitörés zajlott, ami idén a 17., a 2011. januári kitörési fázis kezdete óta a 42. paroxizmális kitörés volt. Gyönyörűek, lélegzetelállítóak ezek a kitörések, akár éjjel, akár nappal, azonban ez az utóbbi kitörés felhívja a figyelmet arra is, hogy a tűzhányók bár szépek, bár szemet gyönyörködtetően működnek, azonban veszélyesek is, és ezek a veszélyek nem feltétlenül egyértelműen jelentkeznek és amelyeknek tudatában kell lennünk, ha egy vulkán közelében vagyunk.

Több kilométer magasba tornyosuló sötét vulkáni hamufelhő az Etna szombati kitörése során. Forrás: Boris Behncke és Letizia Russo in EtnaWalk

Az Etna szombati kitörése mondhatni váratlanul történt, rövid, de nagyon heves robbanásos kitörés volt. A tiszta időben hátborzongató látványt nyújtott a több kilométer magasba tornyosuló sötét vulkáni hamufelhő, amit a szél északkeleti irányba sodort el. Az erőteljes kitörés nem tartott tovább egy óránál, ami jóval rövidebb, mint a korábbi kitörések esetében tapasztalható volt. A kitörés hatása azonban jóval súlyosabb volt! A kitörési felhő északkeleti irányba tolódott el és ezen a területen sűrűn potyogtak a forró bazalt salak darabok és sérülésekről is érkeztek jelentések. A vulkántól több mint 25 kilométer távolságban lévő Taormina városában régóta nem tapasztalt vulkáni hamu és lapilli (a hamuszemcsék 2 milliméternél kisebbek, a lapilli pedig 2 mm és 6,4 cm közötti nagyságú darabok) eső volt, ami feketére festette az utakat. Hasonlót tapasztaltak a közeli Giardini Naxos településen is:

Vulkáni hamu és lapilli eső az Etnától északkeletre eső településeken még több mint 20 km távolságban is! Forrás: LiveLeak.con

Az ilyen nagy távolságban is viszonylag nagy méretű vulkáni törmelékdarabokat szóró kitörés azt jelzi, hogy a vulkáni működést gáz-dús magma heves robbanása okozhatta. A mélyből feltörő magmában az oldott gázok kis nyomáson kiválnak úgy, mint amikor a széndioxiddal dúsított ásványvizes palackot vagy a pezsgőt kinyitjuk. A felnyomuló magmában egyre több gázbuborék alakul ki, a felső része a felszín közelében szinte felhabzik. Ennek a gázbuborékokban gazdag magmahabnak hatalmas belső nyomása van, ami aztán heves robbanással szabadul fel. A felszínre tóduló, kirobbanó magma kisebb-nagyobb foszlányokra szakad, ezeknek a levegőben hirtelen megszilárdult darabjai a vulkáni hamuszemcsék és lapillidarabok. Az Etna elmúlt kitörései során azt tűnt ki, hogy a kürtők alatti magmaszállító csatornák kitisztultak és ezzel gyorsabban feljutnak a friss magmatömegek egy-egy kitörés során. Most is ez történhetett és az erőteljes robbanás több kilométer magasba repítette a kisebb-nagyobb vulkáni szemcséket. Ezeket bazalt salaknak nevezik, mivel úgy néznek ki, mint a kohászati salak. Tele vannak apró üreggel, olyanok, mint valami megkövesedett szivacsdarabok, ami annak bizonyítéka, hogy a magma valóban felhabzott:

Az Etna szombati kitörése során több kilométer távolságban hullott bazalt salak darabok közelről és vulkáni hamukupac a tűzhányótól 20 km-re északkeletre lévő Calatabiano településen. Forrás: Francesco Mangiaglia és Els Van Wolfswinkel in EtnaWalk

Nos, képzeljük el, hogy ilyen darabok hullanak az égből. A bazalt salak kristályokat tartalmazó kőzetüvegből áll, aminek törési felülete a gázbuborékok fala mentén nagyon éles. Egy ilyen salak-eső komoly veszéllyel jár, miközben a szintén hulló apró vulkáni hamuszemcséktől levegőt is alig lehet venni. A nagyobb salakdarabok olyan erővel csapódnak a földbe, ami az autókon is komoly károkat okoznak. Íme egy videofelvétel erről, az Etna csúcsától mintegy 6 kilométerre, a vulkán oldalában Rifugio Citelli közelében ott, ahol gyakran kirándulnak turisták. A videofelvétel nem véletlenül sokszor kapkodó, lássuk csak a végén miért, tanulságos megnézni...

Vulkáni hamu és lapilli-eső Rifugio Citelli közelében és a károk.... Forrás: Tony Motta

Merre tovább Etna? Ahogy Balázs hozzászólásában megjegyezte, turistacsalogató vagy turistariogató kitörések következnek? Nehéz ezt megmondani, mivel látjuk,mennyire nem lehet előrejelezni a vulkáni kitöréseket és az elmúlt kitörések esetében is tapasztalhattuk, hogy mennyire nem mondható meg előre, hogy milyen módon zajlik egy-egy vulkáni kitörés, mikor lesz látványos, fotogén, mikor lesz veszélyes, akár emberéletet is veszélyeztető. Az bizonyos, hogy az Etna mostani viselkedése azt mutatja, hogy bármikor bekövetkezhet olyan robbanásos kitörés, aminek következményeit ismerni kell, ha valaki a vulkánt meg szeretné közelíteni. Egyelőre úgy tűnik, hogy a déli, délkeleti oldal biztonságosabb és akár Aci Bonaccorsi, akár Zafferana Etna települések felől is kiváló rálátás van az aktív Új Délkeleti Kráterre és innen is gyönyörű képek készíthetők. A keleti és északkeleti oldal viszont jóval veszélyesebb. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy félni kell a tűzhányóktól, hogy nem szabad a közelükbe menni. Tudni kell azonban azt, mint akár a kirándulás előtti időjárásról való tájékozódás esetében, hogy mire számíthatunk!

Újabb Etna kitörés - a duplázva ébredő, a félénk, a gyönyörű és most a gyorsan tüzelő

Csak kapkodjuk a fejünket! Ismétlődő kitörésekkel keseríti meg az indonéziai Sinabung a környéken lakók életét, egy új sziget születik Japántól délre, közben ismétlődő robbanásos kitörések zajlanak az Etnán. Ma délelőtt idén már a 17. paroxizmális kitörés történt, és ismét csak hangsúlyoznom kell azt, hogy minden kitörés más! A hat hónap szünet után feléledt Etna október 28-án káprázatos dupla kürtős kitöréssel ébredt, aztán november 11-én félénken, egy hóvihar felhője mögé bújva következett be az újabb, több mint 7 órán keresztül zajló kitörés. Nem kellett egy hetet várni és jött egy újabb fantasztikus kitörés, talán az egyik legszebb lávatűzijáték előadás. Most újra kevesebb, mint egy hét telt el és jött egy hirtelen elinduló, gyorsan lezajló, de mondanom sem kell, lélegzetelállító kitörés!

Itt az idei 17-dik! Forrás: Freepeople Sportgoup és

Ma reggel még alapvetően minden nyugodtnak tűnt, bár péntek éjszaka, ma kora hajnalban voltak kisebb stromboli-típusú kitörések, a földremegés kép nem árulkodott közelgő paroxizmális kitörésről. Délelőtt 10 óra körül aztán hirtelen megváltozott minden és lávaszökőkút csapott fel az Új Délkeleti Kráterből magasba emelkedő vulkáni hamufelhővel. A kitörés mindössze másfél órán keresztül tartott. A vulkáni hamu keleti-északkeleti irányba sodródott és néhány centiméteres salakdarabok hulltak a környező településeken. Giardini Naxos, Fiumefreddo és Taormina településeken sűrű hamueső esett, feketére színezve az utcákat. Az október 26-án elkezdődött robbanásos kitöréssorozat úgy tűnik tehát, hogy a korábbiaknál sűrűbben ismétlődő robbanás kitörési eseményeket hoz.

Felfelé gomolygó vulkáni hamu! Forrás: EtnaWalk és Kévin Maillet

Feketére színeződött, vulkáni salakdarabokkal borított utcák az Etna keleti lejtőjén. Forrás: CTzen

A végére álljon itt egy remek videofelvétel a kitörésről Michele Mammino készítésében. Figyeljük meg a kitörés lüktető, pulzáló lefolyását. A közeli felvételeken látható, hogy a lávacafat és vulkáni hamu kilövelléseket erőteljes lökéshullámok előzik meg. Különleges látvány a kilökődő és lehulló izzó lávadarabok. A kitörés során azonban még nagy távolságban is hullhatnak akár több centiméter nagyságú kőzetdarabok, hogy ez mennyire veszélyes és milyen károkat okozhat, arról egy friss videofelvétel tanúskodik. Figyelmeztető ez, hogy még egy "turistacsalogató" kitöréseket produkáló vulkán esetében is tudnunk kell, fel kell készülni arra, hogy milyen veszélyekkel nézhetünk szembe!

Az idei 17. paroxizmális kitörés közeli felvételeken. Forrás: Michele Mammino

Új sziget születőben a japán Nishino-shima közelében!

A Föld dinamikusan változik, éli mindennapos életét! A napokban ünnepeljük az izlandi Surtsey születésének 50. évfordulóját, közben néhány hete a Vörös-tenger déli részén gyarapodott a Zubair szigetcsoport egy új szigettel miután 2011. december végén már világra hozott egy kis szigetet. Mind emögött a vulkáni működés folyamata bújik meg, mely szüntelenül alakítja bolygónk felszínét, épít és rombol. A mai hírekben először az indonéziai Sinabung újabb kitörései jelentek meg, ami egyre nagyobb gondot okoz a helyi lakosságnak, majd jött egy igazi hírcsemege: a Japán Meteorológiai Intézet jelentése szerint víz alatti vulkáni működés zajlik a Nishino-shima szigettől mintegy 500 méterre délkeletre. A vulkáni kitörés a jellegzetes, sekély vízmélységben lejátszódó, kakastaréjszerű hamukilövelléseket mutató freatomagmás működés jegyeit mutatja. Az ismétlődő hamukilövellések eredményeképpen ma délutánra már egy kb. 200 méter átmérőjű sziget keletkezett. A helyi szakemberek szerint a vulkáni működés akár hónapokon keresztül is folytatódhat, azaz erősödhet a Föld legfiatalabb szárazföldje, mivel e térségben a korábbi vulkáni kitörési fázisok akár két évig is eltartottak.
...és itt van már az első fotó is a kicsinyről a Japán Parti Őrség jóvoltából:

A Föld legfiatalabb szárazföldje - mindössze néhány órával ezelőtt született! Forrás: Japán Parti Őrség

Az új sziget az úgynevezett Vulkán-szigetek ívéhez tartozik, ami Japántól délre húzódik, a Bonin szigetektől délre, lemeztektonikailag a Mariana szigetív része. Az 1970-es évek előtt nem voltak feljegyzett kitörések (bár ettől függetlenül lehettek), a Nishino-shima egy kis, zöld szigetecske volt a nagy két tengeren. A Nishino-shima sziget mérete 1973. október 9-én jelentősen megnőtt, mondanunk sem kell, hogy a mostanihoz hasonló vulkáni kitörésekkel. A kezdetet az április 12-én indult tenger alatti kitörések jelentették, a víz zöldes foltokban elszíneződött, akárcsak az El Hierro kitörés során, és 5 hónap kellett ahhoz, hogy az első szárazföld megjelenjen a korábbi sziget mellett. Szeptember lávafolyások indultak meg, amelyek megvédték a vulkáni hamuanyagot a tengerveréstől. Végül a kialakult kicsiny szigetekből a korábbival együtt összeállt egy most már kiterjedt szárazföld. A karéj alakú új sziget a vulkáni működés végeztével, 1974 márciusára 700 méter hosszú és 250 méter széles lett. A mostani működés során nincs kizárva, hogy a növekvő kisded ismét kapcsolódni fog a korábbi szigethez.

A Nishino-shima sziget elhelyezkedése és felülnézeti képe.

Jankovics Évi hozzászólásának köszönhetően itt van már a videofelvétel is a kitörésről:

Az első videofelvétel a sziget születéséről. Forrás: tbsnewsi

Frissítés a vulkáni működésről fotókkal és új videofelvétellel a Tűzhányó blog november 26.-i bejegyzésében

Az Etna és a Hold - fantasztikus hétvégi kitörés!

A tűzhányók nem szeretik a matematikát és legkevésbé sem a sablonos megoldásokat! Az Etna a nyári időszakot átszunyókálva 6 hónapos szünet után kezdte el őszi menetelését: október 26, november 11 után most nem egészen 6 napot kellett csak várni az újabb színpompás előadásra (Ez volt az idei 16., 2011. január elejétől számítva pedig a 41. paroxizmális kitörés az Etnán). Az előző zárt kapuk mögött, azaz egy sűrű hóvihar fellege mögött zajlott, pedig több mint 7 órán keresztül tartott a paroxizmális kitörés. Most ezért kellett gyorsan egy kárpótlás! Nehéz persze választani, de állíthatom, hogy ez a kitörés az Etna legpompásabb előadásai között volt! Nem volt benne hatalmas, több mint egy kilométer magasságba csapó lávaszökőkút, de azok a hatalmas hanghatással járó lávatűzijáték kitörések, nos ezek felejthetetlen élményt nyújtottak. A kitörés mozzanatait folyamatosan követtük a Tűzhányó blog Facebook csoportjában. A látványt nehéz szavakban leírni, állítsuk be inkább a hangszórót, és nézzük, hallgassuk Boris Behncke, az INGV Osservatorio Etneo vulkanológusának fantasztikus videofelvételét:

Hangszórót bekapcsolni és csak nézni, hallgatni, nézni és hallgatni!... Forrás: Boris Behncke

A vulkáni működést folyamatos, erőteljes lávatűzijáték kitörések jellemezték, amelyek különösen szombat éjféltájban váltak igazán színpompássá. A pulzáló, izzó lávacafatokat szertehajító kitöréseket a feltörő magmában kialakuló óriásbuborékok szétpattanása okozta. Mindez remekül megfigyelhető a videofelvételen is. A kitöréseket kísérő erőteljes hanghatásokat még több tíz kilométer távolságban is jól lehetett hallani. A gyorsan egymást követő kitöréseknek köszönhetően rövidesen lávafolyamok alakultak ki az Új Délkeleti kráter kúpjának déli és északkeleti oldalán. Ezek azonban nem jutottak olyan távolságba, mint a korábbi kitörés során. E vulkáni működésnek volt még egy különlegessége. A kitörések telihold mellett zajlottak és ez különleges, mondhatni hátborzongató élményt adott a megfigyelőknek. A Hold is mondhatni tágra nyitott szemmel szemlélte, hogy mint változik vakító, izzó tüzes pokollá az Etna Új Délkeleti Kráterének nem egészen 2 éves kúpja, majd fénye gyengéden világította meg a magasba emelkedő vulkáni hamufelhőt... Ritka látvány, ritka lehetőség rácsodálkozni a természet gyönyörű eseményeire.

A vulkán és a Hold - fantasztikus felvételek a hétvégi kitörésről Fotók: Boris Behncke (balra) és Tonino Giorgianni (jobbra)

E kitörés más volt abból a szempontból is, miszerint a paroxizmális csúcspont után nem fejeződött be a vulkáni működés, hanem ha csendesebb formában is, de még ma, vasárnap este is zajlottak kisebb lávatűzijáték kitörések és lávafolyás az Új Délkeleti Kráterben. Merre tovább Etna? A hosszú szunnyadást intenzív vulkáni működés követte és jó eséllyel folytatódhat ez a jövőben is. Lesz még színpompás előadás, de hogyan lehet felülmúlni a szombat éjjeli showműsort?...

Ciao Torre del Filosofo menedékház!

Frissítés (vasárnap, 01:00):
Nem sokkal éjfél előtt folyamatos és nagyobb amplitúdójú földremegés kezdődött, ami a paroxizmális kitörési szakasz elindulását jelezte. Ez jól követhető volt a kitörés lefolyásán is, a webkamera képeken látható módon egyre nagyobb magasságba csaptak ki a lávacafatok és éjjel 1 óra körül már folyamatosak voltak a heves lávaszökőkút kitörések. A Tűzhányó blog facebook csoportjában folyamatosan követtük képekkel illusztrálva az eseményeket, álljon itt két kép a nem sokkal éjfél utáni eseményekről:

Webkamera képek, balra Radio Studio 7 webkamera, jobbra pedig INGV Osservatorio Etneo Montagnola webkamera

Frissítés (szombat, 21:00):
Ma délután már elkezdődtek a rendszeres stromboli-típusű lávatűzijáték kitörések az Új Délkeleti Kráterben, most már a földremegés amplitúdó is folyamatosan növekszik, jó esély van ma éjjel-holnap hajnalban az újabb paroxizmális kitörésre!. Friss webkamera képek:

Webkamera képek a szombat esti lávatűzijáték kitörésekről. Fotó: Radio Studio 7 webkamera

Eredeti bejegyzés (péntek):

A természet ad és vesz, az emberiség igyekszik meghódítani területeket, de sok esetben ez nem tart sokáig, mert a természet visszaveszi, ami hozzátartozott. Ez különösen így van a vulkánok környezetében. Emberek települnek meg tűzhányók oldalában, aztán jön egy kitörés és egy piroklaszt-ár üledéke vagy egy lávafolyás önt el, fed be teljesen házakat, építményeket. Az Etna legutóbbi kitörése is pontot tett egy emberi létesítmény életére, mégpedig a Torre del Filosofo egykori turista menedékházára.

In memoriam Torre del Filosofo menedékház (balra a Torre del Filosofo menedékháza 2000. márciusában). Fotó: Boris Behncke

A Torre del Filosofo, avagy a Filozófus Tornya, egy kis kiemelkedés az Etna csúcskrátereinek közelében és egy kedvelt kirándulási célpont volt, ahová még eljutottak a négy-kerék-meghajtású buszok és vitték a turistákat, hogy egy könnyedebb sétával megközelíthessék valamelyik Etna krátert. A furcsa név Empedoklészra, az ókori görög filozófusra utal, ő volt az, aki négy elemet (víz, levegő, föld, tűz) nevezett meg minden dolog gyökerének. Halálának pontos oka nem ismert, az egyik magyarázat szerint istenné válásának bizonyításául Empedoklész az Etna kráterébe vetette magát. Saruját állítólag megtalálták az tűzhányó egyik kráterének szélén. Empedoklszről később egy víz alatti vulkánt is elneveztek Szicília déli partjainak közelében.
A Torre del Filosofo kiemelkedésre már a római időkben építettek egy kőtornyot, ami azonban rövidesen az ismétlődő kitörések áldozata lett. Az 1960-as évek végén a hegyre egy menedékházat építettek részben azzal a feltett szándékkal, hogy a természet megzabolázható, és az ember akárhol birtokba tud venni természeti területeket. Itt a közelben volt már egy kőépítmény, amit Etna Obszervatóriumnak neveztek, bár sohasem szolgált valódi vulkán megfigyelő obszervatóriumként és ide, 2930 tengerszint feletti magasságba érkezett az egyik első drótkötélpálya. 1971-ben egy kitörés elpusztította a két utóbbi építményt, a menedékház viszont megmaradt, köszönhetően, hogy egy kiemelkedésre épült. Maga a ház nem töltötte be igazán hivatását, azonban lehetőséget adott számos embernek, hogy behúzódjon oda, például ha hirtelen vihar érkezett, vagy ha erős hamuhullás volt a csúcsi régióban.
1971 után megváltozott az Etna kitörési mechanizmusa, egyre gyakoribbá váltak a robbanásos kitörések. Ekkor kezdte meg működését a Délkeleti Kráter, amelynek vulkáni kúpja 1 kilométerre emelkedett egyre magasabbra a Torre del Filosofo kilátóponttól. Az ismétlődő robbanásos kitörésekhez lávaöntések is kapcsolódtak, és ezek a lávafolyások egyre jobban megközelítették az építményt. Az egykori hegy már egyre kevéssé emelkedett ki a környező lávaöntések által birtokba vett környezetből. Az 1989-es kitörés lávafolyása érte el először a házat, majd 2000 tavaszán egy újabb heves robbanásos kitörés során sokak a már romos épületben kerestek menedéket. A kitörésről Geoff Mackley videofelvételéről kaphatunk ízelítőt:

Az Etna 2000. júniusi kitörése a Torre del Filosofo menedékházából figyelve. Forrás: Geoff Mackley

A ház ekkor már alaposan megrongálódott, de még ellenállt. Sőt, 2002-ben megkísérelték az építmény helyreállítását is. Nem sokkal később azonban egy újabb erős kitörés kezdődött. Néhány száz méterre a ház alatt egy új kráter nyílt és a kitörések következtében a környéken mindent több méter vastag vulkáni hamu fedett be. Mindent beborított, az egykori menedékházat is, amiből csak a néhány hete a tetőre felszerelt antenna emelkedett ki. Több mint 10 évig ide érkeztek a turisták, innen indultak az Etna krátereit felfedező utak.

A vulkáni hamu több méter vastagon borította be a Torre del Filosofo menedékházát a 2002-2003-as kitörés soárn. Forrás: Giorgio Costa

2013-ban azonban ez az utolsó emberi készítmény is elmerült, a vulkán visszavette területét, nem tűrt meg ott emberi építményt. 2013. április 27-én egy lávafolyás már vészesen megközelítette a buszok parkírozó helyét, majd következett az október 26-i kitörés, amelynek lávafolyása elborította a Torre del Filosofo területét, majd a következő, november 11-i paroxizmális kitörés lávafolyása megsemmisítette az utolsó hírmondóját is az egykori menedékháznak, annak sokáig kiálló antennáját. Boris Behncke szokásos remek fotóin jól látható nem csak az, hogy mekkorára nőtt a 2011. január elején született Új Délkeleti Kráter vulkáni kúpja a „régi” Délkeleti Kráter kúpja mellett, hanem az is, hogy hogyan vette birtokba az egykori turista célpontot a két kúp közötti nyeregből kiinduló lávafolyam.

Az Etna 2013. október 26-i kitörését kísérő lávafolyása elönti a Torre del Filosofo turista célpont területét. Forrás: Marco Neri

Így változott meg a Torre del Filosofo területe 2011. júniusa és 2013. októbere között. Forrás: Boris Behncke

Erőteljes paroxizmális kitörés az Etnán - a felhők mögött...

Frissítés (kedd, 14:50)
A szicíliai Hölgy ismét elszenderült, a földremegés visszaállt alaphelyzetbe, vége van az idei 15., 2011 január elejétől számítva pedig a 40. paroxizmális kitörésnek az Etnán. Ez az esemény sok szempontból is érdekes volt. Ilyen hosszú - mintegy 7 órás - erőteljes, lávaszökőkút kitörés nem volt szokványos az ezt megelőző kitörések során és ez mondható el a hosszú, több napos felvezető szakaszról és a több órás levezető kitöréssorozatról is. A legerőteljesebb kitörési szakasz után még több órán keresztül zajlottak a nem kevéssé látványos lávatűzijáték kitörések, majd csak hétfő késő estére csendesedett el a tűzhányó. Csendesedett valóban, mert a kitörések olyan erős hanghatással jártak, ami még a több kilométer távolságban lévő települések épületeiben is megremegtették az ablakokat. Maga a paroxizmális kitörés, azaz a kitörés csúcspontja az erős hóvihar miatt nem volt megfigyelhető, a természet furcsa játéka, hogy egyszerre hullott a fehér hó és a vörösen izzó lávacafatok, távolabb pedig a fekete vulkáni hamu. A tűzhányó most elcsendesedett, de jó esély van arra, hogy jön majd a 41. és a további paroxizmális kitörés. Ez a kitörési mód viszonylag új az Etna életében, amely, különösen az 1970-es éveket megelőzően a lávaöntő kitöréseiről volt híres. Most robbanékonyabb a tűzhányó, ami új veszélyeket és új kihívásokat jelent.

Balra: a finálé - látványos lávatűzijáték kitörésekkel zárult az Etna - színfalak mögött zajló - a szokásosnál is hosszabb paroxizmális kitörése hétfő este. Jobbra: mint valami izzó parázskúp szunnyadt el az Etna Új Délkeleti kráter kúpja - ki tudja meddig.... Forrás: Boris Behncke

Frissítés (hétfő, 19:50)
...és a show folytatódik! Kitisztult az idő és folytatódnak a gyönyörű lávatűzijáték kitörések. Ez volt az idei 15. paroxizmális kitörés az Etnán, nagyon hosszú felvezetés és a szokottnál hosszabb lecsengő (?) szakasz jellemzi. A földremegés intenzitása még mindig a normál érték felett van... Minden kitörés más... Mi lesz még...

Nincs megállás - a hosszú paroximális kitörés után is folytatódnak a látványos lávatűzijáték kitörések az Etnán. Forrás: Marco di Marco, EtnaWalk

Eredeti bejegyzés (hétfő, 16:13)
Ma, hétfő hajnalban és a reggeli órákban intenzív paroxizmális kitörés zajlott az Etnán, aminek felvezetése már napok óta zajlott, azonban vasárnap este a gyakoribbá váló látványos lávatűzijáték kitörések már bizonyossá tették, hogy rövidesen ismét több száz méter magasba tornyosuló lávaszökőkút kitörés történik. Így is lett, azonban az ilyenkor szokásos fotó és videofelvétel áradat elmaradt, ahogy a megszokott médiafigyelem is, mivel egy hóvihar felhője sűrűn beborította a hegyet és az előadás így zártkörűvé vált, annak csak robajló hangját lehetett kihallani. A vulkáni működés kiteljesedése hajnal 4 órakor indult és a korábbiakhoz képest jóval hosszabb volt, egészen délelőtt 11-ig tartott, azaz mintegy 7 órán keresztül! A kitöréshez lávafolyások is kapcsolódtak, amelyek az Új Délkeleti Krátertől délre és keleti irányban ereszkedtek lefelé. A felhők most már lassan eloszlottak, a szakemberek a vulkáni működés képződményei és a földrengésrajzolatokat mutató szeizmogramokon keresztül igyekszenek rekonstruálni az előadás mozzanatait.
Azért ne maradjunk látványos fotók nélkül sem, az alábbiak a vulkáni működés kezdeti szakaszában zajló lávatűzijáték kitörést mutatják webkamerán és egy helyszíni fotós objektívén keresztül:

Az Etna idei 15. paroximális kitörésének bevezető szakasza: látványos lávatűzijáték kitörések. Forrás: Radio Studio 7 webkamera és Sascha di Bartolo

Új sziget 50 éve és néhány hete: Surtsey és Zubair

E napokban egy különleges évfordulót ünnepelhet a vulkanológus közösség és természetesen minden természet-kedvelő ember: 50 éve kezdődött meg az izlandi Surtsey szigetének születése. Tűz által vízből született e kicsiny szárazföld, ahol most már többek között lunda madarak raknak fészket és egyre több növény és állat ver tanyát. A közel 4 éven keresztül tartó vulkáni működés az egyik legjobban dokumentált kitörés és a magma és víz kölcsönhatása, keveredése következtében zajló robbanásos kitörés egy alaptípusává vált. Sigurdur Thorarinsson, neves izlandi vulkanológus 1963. novemberében jó helyen és jó időben tartózkodott Izland déli partvidékén, amely közelében forrni kezdett a tengervíz. Az izlandi geológus részletes leírása az eseményekről (Surtsey: The new island in the North Atlantic, azaz Surtsey: egy új vulkán az Atlanti-óceán északi részén c. könyvében), akár Plinius levelei a Vezúv 79. évi kitöréséről, segít megérteni, hogyan is született egy kis vulkáni sziget az óceán közepén.

Így néz ki egy 50 éves, szép fiatal sziget: Surtsey, Izland déli partvidéke közelében.

1963. november 14-én, az Izlandtól délre hajózó Ísleifur II hajó legénysége arra lett figyelmes, hogy nem messze tőlük fekete füstoszlop emelkedik fel a tengerből. A kapitány azt gondolta, hogy egy hajó gyulladhatott ki, azonban tévedett! Nem mást láttak, mint egy új vulkáni sziget születésének kezdetét! Két nappal korábban egy másik hajó kapitánya arról számolt be, hogy a tengervíz hőmérséklete bizonyos területen melegebb volt a szokásosnál, Vík, dél-izlandi tengerparti település lakói pedig záptojás szagra panaszkodtak. Ekkor tehát már elkezdődött a vulkáni működés (november 6 és 8 között Izland déli részén lévő szeizmográfok már gyenge vulkáni remegés jeleit rögzítették), de ez még a tengerszint alatt mintegy 130 méter mélyen zajlott. A megnyíló tengerfenékből kiáramló vulkáni hamu egy lapos, de egyre növekvő víz alatti halmot épített, ami november közepén bukkant a felszínre.
A fehér vízgőz és a sötét, kakastaréjhoz hasonlító hamufelhő november közepén már pulzálva tört fel immár a tengerszint fölé, és november végére egy 900x650 méter nagyságú sziget alakult ki. Az új sziget Surturról, az északi mitológiai tűz-istenről a Surtsey nevet kapta.

Egy sziget születése: Surtsey, Izland, 1963. Fotó: NOAA

A heves robbanásos kitöréseket a feltörő forró magma és a kürtőbe lekerülő tengervíz, pontosabban üledékkel kevert tengervíz-zagy keveredése okozta. A sötét színű vulkáni hamuval fedett új sziget azonban nyomban komoly erőpróba elé nézett. A viharos tenger hullámai gyorsan elmosták a laza vulkáni üledéket. Amennyiben a vulkáni működés nem pótolta volna, könnyen elnyelte volna az óceán a frissen kialakult szigetet, amint az már számos alkalommal máshol megtörtént. A tűz-isten azonban keményen dolgozott és újabb, s újabb vulkáni hamut lövellt a levegőbe. 1964 elejére már akkorára nőtt a sziget, hogy a tenger nem tudta megbontani, sőt a vulkáni kürtők elzáródtak a tengervíztől. Ennek következménye pedig az volt, hogy megváltozott a vulkáni kitörés stílusa. A nagy robbanásos kitöréseket csendesebb, de látványosabb robbanásos kitörések váltották fel. Lávatűzijáték, lávaszökőkút emelkedett a magasba, sőt izzó lávafolyamok indultak el a friss vulkán lejtőin. Ezek a vulkáni képződmények már ellenállóak voltak a tengervíz csapásainak és ennek köszönhető, hogy a vulkáni sziget megmaradhatott. 1965-ben befejeződött a vulkáni működés, ekkor a sziget területe 2,5 km2-re nőtt. Május végén azonban egy újabb kitörés kezdődött a szigettől északra. Ismét vulkáni hamuanyag lövellt ki a tengerből, az újszülött tűzhányó a Syrtlingur (kis Surtsey) nevet kapta. A kistestvér azonban csak október végéig létezett, amikorra a tengervíz végleg elmosta. Ezt követően még egy próbálkozása volt a tűz-istennek, 1966-ban a Jólnir nevű sziget próbált ellenállni a tenger vad hullámainak, de sikertelenül. Végül újabb lávafolyás zajlott Surtsey szigetén 1966. augusztusában, ami 1967. június elejéig tartott. A vulkáni sziget végül közel 200 méter magasságba emelkedett ki a környező tengerből.
A vulkáni működés után a szigeten megindult az élet megtelepedése. Ez kivételes lehetőséget adott a kutatóknak, hogy megfigyeljék e folyamat fejlődését és azóta is csak tudósok léphetnek az új sziget földjére, hogy mintegy természeti laboratóriumban követhessék a természet önmaga adta történéseit. 2008-ban Surtsey szigete az UNESCO Világörökség része lett.

Az élet azonban nem áll meg, azóta is nőttek ki újabb szigetek a tengerekből, némelyikük rövid szárazföldi lét után visszasüllyedt a víz alá, de voltak, amelyek azóta is ellenállnak a víz pusztító erejének. 2011. december 30-án új szigettel gyarapodott például a Vörös-tenger déli részén található Zubair szigetcsoport. Idén szeptemberben ismét megindult a születés csodás folyamata és a médiakamrák szeme elől elrejtve zajló vulkáni működés egyre gyarapított egy újabb szigetkezdeményt, ami úgy tűnik október 23-án már egyértelműen kidugta fejecskéjét a víz szintje fölé. A Culture Volcan bejegyzése és a közölt fotók alapján a déli, legnagyobb Zubair szigettől északnyugatra lévő kis Saba szigetecske mellett tűnik elő az új szárazföld!

Új sziget keletkezett a Zubair szigetcsoportban! Balra a LANDSAT 8 október 23-i felvétele, jobbra pedig a GoogleEarth egy korábbi képe látható. A kis Saba sziget közelében, északnyugatra jelenik meg az új szárazföld, ahol úgy tűnik, hogy még mindig zajlik a vulkáni működés.. Forrás: Culture Volcan