Új sziget 50 éve és néhány hete: Surtsey és Zubair

E napokban egy különleges évfordulót ünnepelhet a vulkanológus közösség és természetesen minden természet-kedvelő ember: 50 éve kezdődött meg az izlandi Surtsey szigetének születése. Tűz által vízből született e kicsiny szárazföld, ahol most már többek között lunda madarak raknak fészket és egyre több növény és állat ver tanyát. A közel 4 éven keresztül tartó vulkáni működés az egyik legjobban dokumentált kitörés és a magma és víz kölcsönhatása, keveredése következtében zajló robbanásos kitörés egy alaptípusává vált. Sigurdur Thorarinsson, neves izlandi vulkanológus 1963. novemberében jó helyen és jó időben tartózkodott Izland déli partvidékén, amely közelében forrni kezdett a tengervíz. Az izlandi geológus részletes leírása az eseményekről (Surtsey: The new island in the North Atlantic, azaz Surtsey: egy új vulkán az Atlanti-óceán északi részén c. könyvében), akár Plinius levelei a Vezúv 79. évi kitöréséről, segít megérteni, hogyan is született egy kis vulkáni sziget az óceán közepén.

Így néz ki egy 50 éves, szép fiatal sziget: Surtsey, Izland déli partvidéke közelében.

1963. november 14-én, az Izlandtól délre hajózó Ísleifur II hajó legénysége arra lett figyelmes, hogy nem messze tőlük fekete füstoszlop emelkedik fel a tengerből. A kapitány azt gondolta, hogy egy hajó gyulladhatott ki, azonban tévedett! Nem mást láttak, mint egy új vulkáni sziget születésének kezdetét! Két nappal korábban egy másik hajó kapitánya arról számolt be, hogy a tengervíz hőmérséklete bizonyos területen melegebb volt a szokásosnál, Vík, dél-izlandi tengerparti település lakói pedig záptojás szagra panaszkodtak. Ekkor tehát már elkezdődött a vulkáni működés (november 6 és 8 között Izland déli részén lévő szeizmográfok már gyenge vulkáni remegés jeleit rögzítették), de ez még a tengerszint alatt mintegy 130 méter mélyen zajlott. A megnyíló tengerfenékből kiáramló vulkáni hamu egy lapos, de egyre növekvő víz alatti halmot épített, ami november közepén bukkant a felszínre.
A fehér vízgőz és a sötét, kakastaréjhoz hasonlító hamufelhő november közepén már pulzálva tört fel immár a tengerszint fölé, és november végére egy 900x650 méter nagyságú sziget alakult ki. Az új sziget Surturról, az északi mitológiai tűz-istenről a Surtsey nevet kapta.

Egy sziget születése: Surtsey, Izland, 1963. Fotó: NOAA

A heves robbanásos kitöréseket a feltörő forró magma és a kürtőbe lekerülő tengervíz, pontosabban üledékkel kevert tengervíz-zagy keveredése okozta. A sötét színű vulkáni hamuval fedett új sziget azonban nyomban komoly erőpróba elé nézett. A viharos tenger hullámai gyorsan elmosták a laza vulkáni üledéket. Amennyiben a vulkáni működés nem pótolta volna, könnyen elnyelte volna az óceán a frissen kialakult szigetet, amint az már számos alkalommal máshol megtörtént. A tűz-isten azonban keményen dolgozott és újabb, s újabb vulkáni hamut lövellt a levegőbe. 1964 elejére már akkorára nőtt a sziget, hogy a tenger nem tudta megbontani, sőt a vulkáni kürtők elzáródtak a tengervíztől. Ennek következménye pedig az volt, hogy megváltozott a vulkáni kitörés stílusa. A nagy robbanásos kitöréseket csendesebb, de látványosabb robbanásos kitörések váltották fel. Lávatűzijáték, lávaszökőkút emelkedett a magasba, sőt izzó lávafolyamok indultak el a friss vulkán lejtőin. Ezek a vulkáni képződmények már ellenállóak voltak a tengervíz csapásainak és ennek köszönhető, hogy a vulkáni sziget megmaradhatott. 1965-ben befejeződött a vulkáni működés, ekkor a sziget területe 2,5 km2-re nőtt. Május végén azonban egy újabb kitörés kezdődött a szigettől északra. Ismét vulkáni hamuanyag lövellt ki a tengerből, az újszülött tűzhányó a Syrtlingur (kis Surtsey) nevet kapta. A kistestvér azonban csak október végéig létezett, amikorra a tengervíz végleg elmosta. Ezt követően még egy próbálkozása volt a tűz-istennek, 1966-ban a Jólnir nevű sziget próbált ellenállni a tenger vad hullámainak, de sikertelenül. Végül újabb lávafolyás zajlott Surtsey szigetén 1966. augusztusában, ami 1967. június elejéig tartott. A vulkáni sziget végül közel 200 méter magasságba emelkedett ki a környező tengerből.
A vulkáni működés után a szigeten megindult az élet megtelepedése. Ez kivételes lehetőséget adott a kutatóknak, hogy megfigyeljék e folyamat fejlődését és azóta is csak tudósok léphetnek az új sziget földjére, hogy mintegy természeti laboratóriumban követhessék a természet önmaga adta történéseit. 2008-ban Surtsey szigete az UNESCO Világörökség része lett.

Az élet azonban nem áll meg, azóta is nőttek ki újabb szigetek a tengerekből, némelyikük rövid szárazföldi lét után visszasüllyedt a víz alá, de voltak, amelyek azóta is ellenállnak a víz pusztító erejének. 2011. december 30-án új szigettel gyarapodott például a Vörös-tenger déli részén található Zubair szigetcsoport. Idén szeptemberben ismét megindult a születés csodás folyamata és a médiakamrák szeme elől elrejtve zajló vulkáni működés egyre gyarapított egy újabb szigetkezdeményt, ami úgy tűnik október 23-án már egyértelműen kidugta fejecskéjét a víz szintje fölé. A Culture Volcan bejegyzése és a közölt fotók alapján a déli, legnagyobb Zubair szigettől északnyugatra lévő kis Saba szigetecske mellett tűnik elő az új szárazföld!

Új sziget keletkezett a Zubair szigetcsoportban! Balra a LANDSAT 8 október 23-i felvétele, jobbra pedig a GoogleEarth egy korábbi képe látható. A kis Saba sziget közelében, északnyugatra jelenik meg az új szárazföld, ahol úgy tűnik, hogy még mindig zajlik a vulkáni működés.. Forrás: Culture Volcan