A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kitelepítés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kitelepítés. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. szeptember 27., szerda

Agung, Bali: vulkáni csiki-csuki, pszichológiai dráma

A vulkanológia egy nagy kihívása, hogy minél pontosabban előre tudjon jelezni egy potenciális veszéllyel járó vulkáni kitörést. Az elmúlt napokban drámai helyzet alakult ki két szigeten is: a Vanuatu szigetcsoporthoz tartozó Ambae szigeten már zajlik hamuhullással járó vulkáni működés, aminek következtében a sziget lakosságának több mint felét (több mint 6000 embert) kellett kitelepíteni, ami egyre nagyobb próbatételt jelent. Ezzel egy időben az indonéziai Bali szigetén már több mint 40 ezer embert telepítettek ki, pedig még nem zajlik vulkánkitörés.

A 3031 méter magas Agung vulkán látszólag még nyugodt, de a mélyből jövő jelek nyugtalanságra adnak okot(Fotó: Sky News)


A vulkánkitörés előrejelzés lényege, hogy a felszín felé törő magma jeleit észlelni lehessen és amennyiben a jelek arra utalnak, hogy a tűzhányó bármikor kitörhet, a készültségi fokot a legmagasabb szintre kell emelni, ami további intézkedéseket jelent, mint például a kiemelten veszélyes területekről a lakosság kitelepítését. A magma mozgását jelezhetik a gyarapodó vulkáni földrengések, a tűzhányó felszínének emelkedése, a felszínre törő gázok és a térségben megemelkedő felszíni hőmérsékleti anomália. Az indonéz hatóságok ( PVMBG, Pusat Vulkanologi dan Mitigasi Bencana Geologi) szeptember 14-én léptették életbe a 4 fokozatú skálán a második készültségi szintet a Bali sziget keleti oldalán lévő Agung vulkán esetében, ami a "figyelmeztető" fokozatot jelenti. Négy nappal később már 3-as fokozatra emelték a készültséget, mivel egyre több földrengést észleltek, amelyek vulkanotektonikus eredetűek voltak, azaz magma mozgásához kapcsolódó kőzettest törések következtében pattantak ki. Ismét négy nap telt el, amikor szeptember 22-én este kiadták a legmagasabb készültségi fokozatot. A 4-es szint azt jelenti, hogy a tűzhányó bármikor kitörhet és ezért a vulkán 9-12 km körzetéből minden lakost ki kell telepíteni. Ez több mint 50 ezer embert érint! Az elővigyázatosság oka, hogy naponta már több mint 700 földrengést észleltek és ezek között egyre több volt a sekély, azaz néhány kilométer mélységből származó jel.
Szeptember 22. óta naponta közel ezer földrengés pattan ki az Agung alól, ami magma mozgásához kapcsolódik(Fotók: BVMBG)


Az 1963-as kitörés

Miért különösen aggasztóak a jelek? Az Agung egy viszonylag ritkán működő tűzhányó, átlagosan évszázadonként egy alkalommal tör ki. Utolsó kitörése 1963-ban volt, ami a 20. század legnagyobb és sok halálos áldozattal (közel 2000-en estek áldozatul) járó kitörései között volt. Akkor kisebb robbanásos kitörésekkel és csendesebb lávafolyással kezdődött a vulkáni működés, a kitörést megelőzően mindössze két napon keresztül tartó rengéseket jegyeztek fel. Az első nagyobb robbanásos kitörés egy hónappal a vulkáni működés megindulása után történt, március 17-én. A 7 órán keresztül tartó kitörés során több mint 20 km magasba tornyosuló hamufelhőből jelentős területen hullott vulkáni hamu, elsősorban a tűzhányótól nyugatra. Mindeközben piroklaszt-árak zúdultak le a vulkán oldalában mélyült völgyekben északi és déli irányban. A vulkáni működés csapadékos időszakban zajlott, ami miatt iszapárak (laharok) keletkeztek és jutottak el mindent elsodorva a folyóvölgyekben több mint 10 kilométer távolságba. A vulkáni működés ezután csendesebbé vált, de nem szűnt meg.Május 16-án a korábbinál is erősebb, heves robbanásos kitörés következett be, ami jelentős rombolást okozott a környező településeken. Az ezt követő vulkáni működés egészen 1964 január 17-ig tartott.
A vulkáni képződmények vizsgálata alapján rekonstruálhatóak voltak a kitörést megelőző magmakamra folyamatok. A vulkáni kőzetekben lévő kristályok kémiai összetétel változása jelezte azt, hogy a magmakamrába friss, magas hőmérsékletű bazaltos kőzetolvadék nyomult és ez a magmakeveredés nagy szerepet játszhatott a kitörés megindulásában. A felszínre tóduló magma nagy kéntartalmú volt, a kén-dioxid gázok a magas légkörbe is bejutottak, ahol a reakciók során kénsav aeroszol jött létre és ez érezhető globális klimatikus hatást váltott ki (az átlaghőmérséklet kis mértékű csökkenését).
Az Agung legutóbbi, 1963-as kitörésének képe és a vulkáni működés tűzhányó körüli eseményeinek térképi ábrázolása (Fotók: K. Kusumadinata, illetve Self és Rampino 2012-es tanulmánya)


Legmagasabb készültségi szinten

A korábbi kitörések alapján szerkesztették meg a helyi vulkanológusok az Agung vulkán kitörési veszély térképét, ami kijelöli azokat a területeket, ahonnan a készültségi szint legmagasabb fokozata esetén ki kell telepíteni a lakosságot. Rendelkezésre áll tehát a tűzhányó korábbi - aggasztó, komoly veszélyekkel járó - kitörési története, nagy számú, naponta kipattanó földrengés, ami magma mozgására utal és egy környezet, ami 1963 óta is már sokat változott, hiszen a növekvő számú lakosság mellett évente több mint 5 millióan látogatnak Bali szigetére, ráadásul most kezdődik Ausztráliában a turista időszak, amikor nagyok sokan repülnek át Bali szigetére. Hozzá kell még tenni, hogy a helyi veszélyek mellett, potenciálisan számolni kell azzal is, hogy egy esetleges nagy robbanásos kitörésnek akár globális klimatikus hatása is lehet. Az aggodalom tehát megalapozott, a kulcskérdés, mint minden természeti veszéyl előrejelzés esetében, hogy vajon megjósolható az, hogy mikor következik be a vulkánkitörés? A válasz: Nem, ez nem mondható meg pontosan, sőt az is elképzelhető, hogy végül nem történik vulkánkitörés!
A meghökkentőnek tűnő állítás mögött az bújik meg, hogy a vulkanológusok sem rendelkeznek a jövőbe látás képességével, azaz az általuk észlelt jelek alapján legfeljebb valószínűsíteni tudnak eseményeket. Jelen pillanatban a jelek arra utalnak, hogy bármikor megindulhat egy erős vulkánkitörés és ismerve a lefolyási lehetőségeket ez komoly veszélyt jelent a lakosságra. Ilyen esetben pedig nincs más lehetőség, mint a kitelepítés és a lakosság felkészítése arra, hogy egy vulkáni kitörés esetében mit kell tenni. Ez még egy jó eset, mivel van idő a felkészítésre és ez életeket menthet meg, azonban az idő múlásával egy másik veszéllyel is szembe kell nézni! A lakosság többsége nem élte állt a legutolsó vulkánkitörést és ezért nincs tapasztalata arról, hogy mit jelent egy vulkáni működés, annak mennyi veszélyforrása van. A kitelepített emberek türelme azonban egyre fogyni fog. Ott hagyták ingóságukat, minden vagyonukat, állataikat - előbb-utóbb vissza fognak szállingózni lakóhelyükre, sőt az sem kizárt, hogy megtagadják a kitelepítést, mondván nem történik semmi. Itt van tehát a dráma! Amennyiben a vulkánkitörés megindulása elhúzódik, a potenciális veszély nő, hiszen sokan visszatérnek a veszélyzónába. Ez különösen érzékennyé teszi a kríziskezelést, ekkor különösen nagy szerepe van a veszély kommunikációnak!
A következő napok tehát különösen kritikusak lesznek az Agung vulkán környezetében. A vulkanológusok folyamatosan teszik közzé az vulkán alól jövő jelek alapján levonható információkat, a hatóságok pedig ezek alapján látják el tanácsokkal a lakosságot. Jelenleg továbbra is nagy számú földrengés pattan ki (lehet ez vajon a friss magmával keveredés eseménye?), a kitörés bekövetkeztének valószínűsége mindig nagy, de vajon ez pontosan mikor és egyáltalán bekövetkezik-e? Mennyire más világban élünk ma! Az internet, ezen belül a Facebook és Twitter időszakában az információk rendkívül gyorsan terjednek. Gyorsan terjednek a rém- és fals hírek is és ezért különösen fontos, hogy hiteles forrásból származzanak a lakossághoz eljutó hírek, hiszen fontos, hogy az emberek valós információkhoz jussanak, ne legyen pánik. Janine Krippner vulkanológus ezért folyamatosan adja közre Twitter üzenetekben a megbízható, szakmailag kontrollált híreket, weblapján pedig összegyűjtötte azokat a forrásokat, amelyek hitelesen tájékoztatják a lakosokat a vulkán állapotáról. Jelen pillanatban ez az, ami maximálisan tehető. A várakozás ideje pedig segíti a hatékony felkészülést egy esetleges nagy vulkánkitörésre.
A korábbi vulkánkitörések során érintett területek Karen Fontijn és munkatársainak 2015-ös tanulmányából, valamint a jelenleg hatályos vulkáni kitörés veszély térkép és a földrengések számának alakulása az elmúlt napokban (Forrás: BVMBG)


Frissítés (szerda, 21:30)

A kitelepítettek száma közelít a 100 ezerhez!!!!! A földrengések száma mindig magas és egyre erősebbek! Ma délután 6 óráig 329 sekély rengés, 444 mély vulkáni rengés és 56 tektonikus eredetű földrengés volt! Sajnos felszín emelkedésről továbbra sincsenek megbízható adatok.

Best Blogger Tips

2016. június 10., péntek

Pinatubo, Fülöp-szigetek: 25 éve volt az elmúlt 100 esztendő legnagyobb vulkánkitörése

1991. június 10-én megkezdődött a Fülöp-szigeteki Clark Air Base, amerikai katonai támaszpont kitelepítése, ami 15 ezer katonát érintett. Ennek oka a közeli, ezt megelőzően több évszázadon keresztül szunnyadó Pinatubo vulkán előző napi kitörése volt. Ezzel megkezdődött a 20. század második legnagyobb vulkánkitörése (az első helyet az alaszkai Novarupta-Katmai 1912-es kitörése foglalja el)! Az események felidézését az 5 évvel ezelőtti blogbejegyzés frissítésével tesszük. A 25 éve történt vulkánkitörés sok szempontból átformálta a vulkáni működésről, annak hatásáról és a védekezésről alkotott képet.
A Pinatubo 1991. június 12-i és 15-i pliniusi-kitörése az amerikai Clark Air Base katonai bázis felől. Forrás: Richard P. Hoblitt (Amerikai Geológiai Szolgálat)

A Pinatubo vulkán a fülöp-szigeteki Luzon szigetén található, 87 km-re a fővárostól, Manilától. Környezetében több százezer ember telepedett le, a sűrű erdővel borított lejtőin pedig az Aeta őslakosok éltek, akik még az évszázadokkal korábbi spanyol invázió elől menekültek fel a hegyekbe. A tűzhányó története mintegy 1,1 millió évre nyúlik vissza. Az ősi Pinatubo jórészt lávafolyásokkal építkezett, aminek lepusztult maradványán kezdte meg új életét a fiatal Pinatubo. Ennek viselkedése teljesen különbözött ősétől. Jóval ritkábban működött, akkor viszont hatalmas robbanásos kitörések formájában. Utolsó kitörése 1450-ben volt, azaz a környező lakosok közül senki sem emlékezett arra, hogy a Pinatubo egy veszélyes vulkán lehet. Ezt megelőzően 2500, 5500 és 9000 éve voltak kitörései, mégpedig mind nagy erejűek, VEI=6 nagyságúak. A vidék a 20. század végén békés volt tehát, az amerikaiak két nagy katonai támaszpontot építettek ki a közelben.
1990. július 16-án egy 7,7 magnitudójú földrengés pattant ki kb. 100 km távolságban a Pinatubotól. Ez felerősítette a gőzkiáramlást a hegy körüli geotermális területeken. 1991. március 15-én aztán több földrengés rázta meg most már a hegy környékét. A földmozgások két héten keresztül tartottak. Április 2-án több mint 500 év szunnyadás után aztán kitört a tűzhányó. A freatikus kitörések vékony vulkáni hamut terítettek szét a környéken. Nyilvánvalóvá vált, hogy a vulkán felébredt. A szakemberek rögtön műszereket helyeztek el a hegyen. A helyi vulkanológiai intézet (PHIVOLCS) segítséget kért az Amerikai Geológiai Szolgálattól, ahol az 1980. májusi Mt. St. Helens kitörést, majd a tragikus kimenetelű 1985-ös kolumbiai Nevado del Ruiz kitörést követően felállítottak egy mobil, bárhol bevethető vulkáni veszély-előrejelző csapatot. Chris Newhall vezetésével rohammunkában térképezték fel a tűzhányót és fedték fel vulkanológiai történetét. Kiderült, hogy a korábbi nagy kitörések során keletkezett piroklaszt-ár üledékek építik fel a hegy körüli síkvidéket. Ez azt jelentette, hogy egy újabb hasonló esemény bekövetkezésekor potenciális veszélyben lehet több százezer ember. Néhány hét alatt elkészült a vulkáni veszélytérkép, aminek adatai szinte száz százalékig igazolták a későbbi kitörés lefolyását.
A Pinatubo kitörése előtt készült vulkáni veszélytérkép és a kitörés utáni helyzet. A veszélytérkép pontosan jelezte előre hol várható legnagyobb pusztítás. A narancs szín a piroklaszt-árak, a szürke a laharok levonulási útvonalát jelzik. Forrás: H.U. Schmincke: Volcanism c. könyve

A pontos veszély előrejelzés azonban nem elég a hatékony vulkanológai védekezéshez (l. a kolumbiai Nevado del Ruiz 1985-ös tragikus példáját, ahol a vulkanológusok szintén pontosan jelezték előre a történteket, azonban nem sikerült meggyőzni erről a döntéshozókat)! A szakemberek településről településre jártak és a Krafft házaspár (Maurice és Katia mindeközben átrepült Japánba, hogy az éppen aktív Unzen kitörése során lezúduló piroklaszt-árakról készítsenek még hatásosabb, a veszéyl előrejelzésben még jobban használható felvételeket. Június 3-án egy váratlanul nagy és kiszámíthatatlanul mozgó piroklaszt-ár temette be őket örökre...) által készített, figyelemfelkeltő videofelvételeket levetítve igyekezték meggyőzni a lakosságot, hogy el kell hagyniuk lakhelyüket. Ez az akció is sikeres volt, így közel 300 ezer ember menekült el a vulkán környezetéből. Ezzel tízezrek életét sikerült megóvni!
Májusban a kén-dioxid kigőzölgés mértéke jelentősen megnőtt, két hét alatt napi 500 tonnáról 5000 tonnára. Június elején a műszerek a hegy feldomborodását mutatták, ami további egyértelmű jele volt, hogy nagy tömegű magma mozog felfelé. Ezt megerősítették a szeizmogramok adatai is. Június 7-én a korábbi erős kigázosodás következtében egy gázokban szegény, viszkózus dácit magma türemkedett ki a kráterből. A lávadóm 200 m széles és 40 m magas volt. A robbanásos kitörések június 9-én kezdődtek el majd 12-én, kora reggel egy pliniusi-kitörést követően 19 km magasra emelkedett fel a hamufelhő, amihez piroklaszt-árak is kapcsolódtak. 14 óra múlva egy újabb, 15 perces pliniusi-kitörés már 24 km magasra tolta fel a vulkáni hamuoszlopot. A következő nap reggel egy harmadik robbanásos kitörés zajlott, mindössze 5 percig, azonban 24 km magas hamufelhővel. Három óra szünet után jött a negyedik, az előzőhöz hasonló erősségű kitörés, amit egy folyamatos, 24 órán keresztül tartó kitöréssorozat követett. Ennek hamufelhő-oszlopa többször összeomlott és piroklaszt-árak és torlóárak rohantak le a vulkán mély völgyeiben, helyenként 200 m vastagságban kitöltve azokat.
Így változik meg minden néhány nap alatt: a Pinatubo az 1991-es kitörése előtt és után. A tűzhányón egy széles kaldera alakult ki. Fotók: Amerikai Geológiai Szolgálat (USGS)

Június 15. Fülöp-szigetek függetlenségi napjának ünnepe. A Pinatubo legnagyobb kitörése pont ekkor következett be. A baj nem jár egyedül, ugyanis ekkor érte el a térséget a Yunya nevű tájfun is. A sűrű esőben nem lehetett látni a paroxizmus kitörést, ami a mérési adatok alapján 34 km magas vulkáni hamufelhőt okozott. A 3 óráig tartó tombolás alatt számos piroklaszt-ár zúdult le, sok esetben 16 km távolságba is elérve! A 400-500oC hőmérsékletű áradatok üledékei még évtizedekkel később is alig vesztettek hőmérsékletükből. Az esőzések mobilizálták a laza vulkáni üledéket és szintén pusztító, iszapos zagyárak (laharok) rohantak le a völgyekben.
Így változik a táj (Pinatubo és környéke 1990-ben és 1992-ben) egy erős vulkánkitörés után. A Pinatubo környékén húzódó völgyeket piroklaszt-árak és laharok szürke üledékei töltötték ki.

A kitörés során 10 km3 vulkáni anyag (kb. 2-3 km3 magma) került a felszínre. A kiürült magmakamra teteje beomlott és a felszínen egy 2,5 km széles kaldera alakult ki, amit aztán tó vize töltött részben fel. A sikeres vulkáni veszély-előrejelzésnek és a hatékony kitelepítésnek köszönhetően „mindössze” 800 halálos áldozata volt a kitörésnek. A hatása azonban túlnyúlt a vulkán környezetén. A sztratoszférába kerülő közel 20 millió tonna kén-dioxid, kénsav aeroszollá alakulva kb. 0,5oC-kal csökkentette a globális átlaghőmérsékletet. Szerte a Földön színpompás naplementék alakultak ki.
A Pinatubo kitörést követő átlag hőmérséklet változás alakulása. Forrás: J. Hansen, NASA GISS

Mire hathat ki egy vulkánkitörés? Befejezésül egy érdekes történet erre. A kanadai Hudson-öböl a jegesmedvék kedvelt területe. 1992-ben különösen jó évük volt a jegesmaciknak. Ekkor ugyanis különösen hideg volt és emiatt az öböl jégtakarója az átlagosnál 3 héttel tovább tartott. Ez éppen elegendő volt ahhoz, hogy a kis jegesmedvék megerősödjenek. Ez az évjárat ezért kiemelkedően nagy példányszámú. Mi volt ennek az oka? Úgy tűnik egy távoli vulkánkitörés, mégpedig a fülöp-szigeteki Pinatubo vulkáné! Az 1991. júniusi hatalmas vulkánkitörést követő globális átlag hőmérséklet-csökkenés lehetett az oka, hogy a kanadai Hudson-öbölben tovább tartott a hideg időszak, ami kedvező körülményt jelentett a jegesmedve családoknak. Ezt a macipopulációt ezért Pinatubo-medvéknek nevezik.
A Pinatubo kitörést követően, 1992-ben különösen jó körülmények között nevelkedtek a kanadai Hudson-öböl jegesmedvéi. Ők a Pinatubo-medvék.

A Pinatubo kitörés mély nyomott hagyott a Fülöp-szigeteken. A fülöp-szigeteki kormány június 15-ét Pinatubo emléknapnak nyilvánította.

Best Blogger Tips

2014. november 26., szerda

Fogo, Zöld-foki szigetek: vulkáni krízishelyzet!

Frissítés (2014.12.12): Meg sem moccan a média...

Úgy tűnik a média világát nem túlságosan érdekli, ha egy elmaradott térségben történik egy természeti katasztrófa. Nálunk az MTI még megkeresésre sem mozdul és sajnos máshol a világban is hasonló a helyzet... A lávafolyam intenzitása csökkent az elmúlt napokban, azonban eddig is voltak gyengülő és erősödő szakaszok, azaz még nem úgy tűnik, hogy lezárható lenne e történet. Alább Marc Szeglat fantasztikus videofelvétele látható a decemberi eseményekről:


A lávafolyam elterjedése december 9-i felmérés szerint:
Forrás: GEOVOL


Frissítés (2014.12.08): Despedida Portela, Despedida Bangaeira... Búcsú Portela és Bangaeira településektől...

Bő két hete zajlik a vulkáni kitörés Fogo szigetén és szomorúan kell tapasztalni, hogy ez az az esemény, ami senkit, de senkit nem mozgat meg a Földön, amiről alig írnak a hírforrások, mintha mi sem történne... Emlékezzünk, hogy amikor augusztus végén egy piciny, néhány óráig tartó kitörés történt Izlandon, a hazai és nemzetközi média is tele volt a hírrel, hogy jaj, mi lesz most a légi közlekedéssel, mekkora vulkánkitörés fenyeget stb...

Hölgyek, Urak! Most éppen két település tűnt el a Föld felszínéről egy vulkánkitörés következtében!

A vulkáni működés fluktuálva zajlik, hol gyengébb, hol intenzívebb. A hétvégén a robbanásos kitörések gyengültek, viszont egy a korábbinál gyorsabban folyós láva indult el, ami 30-60 méter/órás sebességgel haladva gyorsan elérte Portela települést és elpusztította a maradék házakat. Ezt követően két lávanyelv tovább haladt észak felé és vasárnap délután már Bangaeira település házait vette ostromba, lerombolta a Marisa panziót, a katolikus templomot és 20 házat, majd estére a településnek már 70%-a megsemmisült. A sziget kormányzója bejelentette: Bangaeira elesett, a gazdagon termő földeknek oda, a Chã das Caldeiras területén a láva győzött... A láva folyik tovább és jó esély van, hogy a meredek északi oldalon lejutva, elérje az óceánt, miközben további településeket rombolhat le.
Különös küzdelem mindez az ember és a természet között. Az 1995-ös lávafolyás után is sokan visszaköltöztek a vulkán közelébe. A miértre a válasz egyszerű, hiszen ezek a gazdagon termő területek sokaknak adnak megélhetést, az ez évben átadott korszerű kiállítási épület új reményt adott, hogy a turizmus fellendülése is adhat bevételi forrást az amúgy nagy szegénységbe élő helyieknek... Most több mint 150 család otthona veszett oda, 1700 embert telepítettek ki, akiknek nincs nagyon hova menniük és vélhetően az ideiglenes lakhelyek sem adnak számukra megnyugtató megoldást. Ahogy Indonéziában is egy-egy vulkánkitörés után a lakosok újra visszatérnek korábbi lakhelyükre és igyekeznek új életet kezdeni, vélhetően így lesz ez itt is. Mert hogy más lehetőség a helyieknek nincs nagyon... Ez az élet rendje, amit a civilizáltnak mondott, technológiailag fejlett társadalmak nagyon nem értenek meg, sőt oda sem figyelnek erre, hiszen ez nem az ő bajuk... majd, ha érkezik egy kis hamufelhő, ami nem engedi felszállni a repülőgépeiket, akkor jajgatnak, mert nekik ez a katasztrófa...

In memoriam Portela és Bangaeira...

Benyomult a láva az ezévben átadott modern kiállítási épületbe. Forrás: Guy de Saint-Cyr - Michel Grant - Pippo Scarpinati

Forrás: FogoNews



Frissítés (2014.12.03): Despedida Portela... Búcsú Portela településtől...

A vulkáni működés 10. napja végképp megpecsételte a Cha das Caldeiras északi részén lévő Portela település sorsát. Egy viszonylag csendesebb nap után a lávafolyam újra meglódult és óránként 40-60 méter távolságot is előrehaladva, lassan, könyörtelenül rombolta le egymás után a házakat:
Benyomult a láva Portela településre. Forrás: FogoNews

Forrás: MuzikaTV Fogo

Csak a tegnapi napon 37 ház esett áldozatául a megállíthatatlanul előrenyomuló lávafolyamnak, többek között a turisták népszerű szálláshelye, a Hotel Pedra Braba, valamint az iskola épülete. Ezzel már 57-re nőtt a tíz nap alatt lerombolt házak száma. Közte van az idén áprilisban átadott modern Természettudományi kiállítás (Parque Natural do Fogo) épülete is. Szintén befedett a láva 50 esőgyűjtő ciszternát és 300 hektár területet, köztük fontos termőterületeket is. Közben egyre nagyobb gondot jelent a vulkáni működés során kiáramló kéndioxid gáz is. A gázkibocsátás mértéke szintén nőtt a tegnapi napon és elérte a 11500 tonna/nap értéket. Az emberek még mindig igyekeznek kimenteni házaikból, amit csak lehet. Megrendítő látni, ahogy visznek, amit csak tudnak, hogy valahol új életet kezdhessenek. A vulkáni krízishelyzet nem túlzottan mozgatja meg a médiát. A japán Aso hétvégi kitörése, ami különösebb veszélyt nem jelentett szinte mindegyik vezető hírforrás beszámolója közé került, ezzel szemben alig foglalkoznak e kicsiny szigeten történő emberi tragédiával. Sajnos, a vulkáni működéssel szemben nincs mit tenni, az előrenyomuló lávát nem lehet megállítani. Ezzel a helyzettel, a vulkáni működés következményeivel együtt kell élni, azonban nem lehet szemlesütve elmenni emberi tragédiák mellett. Most valami hasonló történik, mint ami az izlandi Heimaey halászfaluval történt 1973-ban. Akkor a település szomszédságában több ezer éves szünet után meginduló vulkáni működés a falu egyharmadát temette be és számos ház került 20-30 méterre a láva alá. Portela elpusztulásával újabb esettel bővült a vulkáni működés következtében megsemmisült települések listája. Kérdés, hogy mikor csatlakozik ehhez egy nagyobb népességű város...

Friss videofelvétel, amin látszik, hogy valóban milyen gyorsan halad a láva és milyen gyorsan válik semmissé egy település... megdöbbentő, megrendítő képek...

Eredeti bejegyzés

Nagyüzem van a vulkánok világában, nem lankad a lávaöntő kitörés az izlandi Holuhraun mezőn, hétvégén több nagy robbanásos kitörés történt, a hawaii Nagy-szigeten továbbra is veszélyben van Pahoa település, legújabban a japán Aso lépett működésbe. A Zöld-foki szigeteken, pontosan Fogo szigetén pedig egy jelentős krízishelyzet alakult ki. Ez mégsem szerepel a hírekben, nem mozgatja meg a média világát, hiszen sem Európára, sem Amerikára nem jelent veszélyt, szóval egy lokális problémának tűnik, pedig...
...pedig hasonló veszélyhelyzet bárhol kialakulhat, akár Magyarországon is, no nem lávafolyás miatt, de más természeti csapások miatt. Veszélyben van most egy kis szigeten több száz ember, veszélyben vannak a híres fogoi szőlők, veszélyben a borvidék és veszélyben vannak a megélhetést adó ültetvények. A folyamatosan érkező képek megrázóak: emberek cipelik hátukon a hűtőszekrényt, mások a családi asztalt, ajtókeretet, ami csak értékes lehet. A szigeten fogyóban az üzemanyag, ezért fennakadások vannak a kitelepítésben az emberi javak elszállításában. Sokan a szabad ég alatt töltik az éjszakát. Súlyos károk érték a vulkán közelében megépített, idén márciusban átadott turisztikai fogadóépületet és sajnos megjelentek a fosztogatók is... Mi történik itt? Tanulságos más területekre nézve is!

A tűz szigete: Fogo, egy hatalmas vulkán építi fel. Forrás: Wikipedia

A tűz szigetét (Fogo=tűz) egy hatalmas vulkán építi fel, nyugati enyhébb lejtőin telepedett meg a lakosság nagyobb része (összesen talán nem több mint 10 ezren élnek itt), ott van a kikötő és a repülőtér is. A sziget keleti felén egy hatalmas sebhely figyelhető meg, a karéjos gyűrűben egy friss vulkáni kúp emelkedik. A sebhely arról árulkodik, hogy valaha itt egy nagyobb tűzhányó volt, aminek azonban keleti oldala egyszer csak lecsusszant és hatalmas törmelékanyag zúdult a tengerbe, minden bizonnyal komoly szökőárat indítva el a környező szárazföldek és Afrika partjai felé. Ezek a hatalmas lejtőcsuszamlások nem ritkák az óceánokból kiemelkedő, meredek és instabil oldalú vulkáni szigetek esetében. Az élet ezzel persze nem állt meg, a sebhelyen újabb magma bukkant a felszínre és elkezdődött ismét az építkezés! Az ismétlődő vulkánkitörések egy új vulkáni kúpot építettek fel, ennek neve Pico do Fogo, azaz a Tűz csúcsa. A megtermett vulkáni kúp már közel 3000 méter tengerszint feletti magasságnál jár és nincs kétség afelől, hogy sorsa hasonló lesz elődjéhez. Keleti oldala a korábbi sebhely lejtőjére épül, előbb-utóbb anyaga be fog zúdulni a tengerbe... A növekedés azonban egy ideje leállt, utoljára 1875-ben volt kitörése. Ezt követően megváltozott a vulkáni működés jellege. A magma nem a vulkán csúcsán jutott a felszínre, hanem a nyugati lábánál felnyíló hasadékok mentén. Utoljára 1995-ben nyílt meg itt a föld és több mint 1 hónapig zajlott a látványos kitörés. Most, vasárnap ugyanezen a helyen kezdődött látványos kitörés sorozat. Több kürtőből törnek fel izzó lávafoszlányok, ami mellett nem kevés láva tör a felszínre, majd szétágazva északi és déli irányba nyomult tovább.
A láva útja: a LANDSAT8 műhold felvételén és egy friss térképi ábrázolásban. Forrás: FogoNews


Kitörés és menekülés!. Forrás: FogoNews

A probléma persze ott kezdődik, hogy a láva útjában építmények és falvak is vannak. Mintegy ezren élnek fenn a beszakadás után visszamaradt sík területen (Cha Caldera) élvezve a vulkáni talaj gazdag terméseit és ezzel dacolva a zord körülményekkel. A kis települések a közel 1000 méter magas sziklafal alatt húzódnak, a vulkán lábától néhány száz méterre. Ez a távolság azonban nem sok... Már az első napon a lávafolyam keresztezte az egyetlen utat, innentől kezdve már csak a laza vulkáni hamuval fedett területeken lehet közlekedni. Az út elvágásával megszűnt az egyetlen összeköttetés a sziget többi részével, mivel északi irányban nincs lejárat... Tegnap este a láva mozgása némileg lassult (34-40 méter/óra sebességről 6-8 méter/óra sebességre), ma délután azonban megint meglódult (ez nem kis mértékben a topográfiától, azaz a lejtőszögtől is függ) és ha nem is nagy gyorsaságban, de szépen lassan közelít az északi részen lévő Portela település felé. A legfrissebb jelentések szerint már több ház megrongálódott és csütörtök reggel már a település központjában lehet a lávafolyam. Ezzel újabb település eshet áldozatul a vulkáni működésnek, csak az elmúlt bő évszázadban már több mint egy tucatnyi társához hasonlóan - nő a "Pompejiek" száma... A vulkáni működés pedig még ki tudja meddig tart?


Életképek a Cha kalderában: menekülés a lávafolyam elől, mindeki viszi, amit csak tud... Merre tovább? Forrás: FogoNews

Best Blogger Tips

2014. február 26., szerda

Kelud kitörés 2 hét után... tanulságok

Két hete tört ki a jávai Kelud tűzhányó, ami a 21. század egyik legnagyobb kitörése volt annak ellenére, hogy kevesebb mint 3 órán keresztül zajlott. Ez idő alatt viszont elképesztő mennyiségű vulkáni anyag jutott a felszínre, visszafogott becslések szerint legalább 130 millió köbméter (0,13 köbkilométer), mások szerint azonban a térfogat ennek a többszörösét is elérhette! Ez azt jelenti, hogy a kitörés erőssége bőven meghaladta a VEI=4 fokozat alsó határát. Mit jelentenek ezek a számok? Azt, hogy a kürtőből másodpercenként több mint 12 ezer köbméter gázokkal felfújt vulkáni anyag, másképpen kifejezve másodpercenként több mint 60 ezer tonna magma robbant ki! Képletesen kifejezve másodpercenként közel 600 kék bálnának (a legnagyobb testű állat a Földön, tömege a 100 tonnát is eléri) megfelelő tömegű magma hagyta el a kürtőt... másodpercenként!! Hihetetlen mennyiség ez, azonban így talán érthetőek a következő számadatok: a kitörési hamufelhő rövidesen már 18 km magasban volt és nem sokkal a vulkáni működés megindulása után már erős hamuhullás volt a több mint 200 km távolságban lévő Yogjakarta nagy városban is. Mindez pedig éjféltájban zajlott, amikor sokan már mély álomban alszanak.
A Kelud kürtője a kitörés előtt (helyét egy méretes lávadóm foglalta le) és után (kb. 400 méter átmérőjű kráter). Alul (Suwarno fotója): a kitörés után is folyamatos a gáz és gőz kibocsátás a Kelud friss kráteréből, amit olykor kisebb hamuanyag is kísér. Fotó: Oystein Lund Andersen

Szerencsére az előrejelzés időben jött: habár a legmagasabb fokozatot a hatóságok csak bő másfél órával a vulkáni működés megindulása előtt adták ki (mivel ekkor vált világossá, hogy bármikor bekövetkezhet egy robbanásos kitörés), ami a kitelepítés megindulását jelentette, a vulkán környezetében élő több tízezer lakos fegyelmezetten végezte a dolgát. Ennek is köszönhető, hogy e kitörés nem a tragikus áldozatok miatt keltett érdeklődést! Több mint 100 ezer embert telepítettek ki 1-2 órán belül! Kérem szépen, azt gondolom, hogy ez bámulatos, és egy csattanós válasz azoknak, akik azt gondolják, hogy egy ilyen szegény térségben, ahol nincsenek megfelelő utak, nincs megfelelő infrastruktúra, nincs fejlett oktatás nem lehet rendben nagy tömegeket gyorsan evakuálni! Nos, lehet! Lehetett 2010. őszén is a Merapi térségében (több mint 300 ezer kitelepített) és lehetett most is! Az itt élő emberek tudják, hogy a Kelud veszélyes kitörésekre képes és gyorsan képesek voltak erre reagálni még akkor is, ha más késő este volt. Gondoljunk csak bele, ezt meg lehetett volna csinálni egy fejlett ország települése esetében (mondjuk Nápoly térségében...)? Úgy vélem ,ezek megfontolandó tapasztalatok és lehet tanulni az indonéziaiaktól, a vulkanológus szakemberektől, a polgári védelem embereitől és a lakosságtól! Persze hozzá kell tenni, hogy ahogy a Merapi esetében, a Kelud környékiek is felkészültek, mert szinte minden családnak van már tapasztalata, hogy mire képes a hegy. A szintén indonéziai Sinabung esetében az ott élők nem ennyire felkészültek, mert ő nekik nincs annyi közvetlen ismeretük a hegyről, mivel az 2010 előtt több évszázadon keresztül, az emberemlékezet óta nem működött. Részben ennek volt következménye az is, hogy egy hirtelen lezúdult izzófelhő 17 ember halálát okozta, akik egy rövid békésebb időszakban bemerészkedtek a veszélyzónába.
Tájkép kitörés után: a vulkán közelében lévő turistabolt romokban a sűrű horzsakő és kőzetblokk hullás miatt. A vulkán közelében mindent friss vulkáni törmelékanyag borít. Lent: a kitörési felhő részleges összeomlása kisebb piroklaszt-árakat is eredményezhetett, amelyek mindent letaroltak a tűzhányó közelében 2-4 kilométer körzetben. Fotók: Oystein Lund Andersen

Tanulság van bőven tehát a Kelud kitörése kapcsán. Látjuk azt, hogy egy ilyen kitörés esetében, amikor egy hatalmas robbanásos kitörés során kizúdult hamufelhőből záporoznak a kisebb nagyobb vulkáni törmelékek, a legnagyobb veszélyt a házfödémek beomlása okozza. Az öt halálos áldozat közül három így halt meg. Hasonló volt a helyzet 79-ben a Vezúv kitörése során is. Ott is a Pompejiben lakók nagy része az összeroskadó házak alatt lelték halálukat. A mostani kitörés szerencsére nem párosult a Kelud leggyilkosabb folyamatával, a mindent elsöprő iszapárral, azaz laharral. Ennek az az oka, hogy a kürtőt, amit korábban mély tó vize foglalta el, most egy méretes lávadóm torlaszolta el (ez egy 2007-es kitörés során keletkezett). A robbanásos kitörés szétrombolta, darabokra szaggatta a 400 méter átmérőjű kürtőt elfoglaló, mintegy 16 millió köbméter térfogatú lávadómot. Ez jelentette a másik nagy veszélyt: bő 5 kilométeres körzetben potyogtak a helyenként fél méteres nagyságot is elérő kőzetdarabok. Ismét csak szerencsének mondható, hogy a 10 kilométeres veszélyzóna meghúzásával nem volt senki a tűzhányó közelében!
A kéndioxid tartalom Lidar mérése alapján rekonstruált kitörési felhő magasság. Forrás: S. Carn

Ez a vulkáni kitörés egy más oldalról is érdekes tanulságokat szolgáltat, ami egy éppen a mai napon megjelenő tanulmányhoz adhat friss adalékokat. Benjamin Santer és munkatársai a Nature Geosciences című tekintélyes szaklapban publikálták le eredményeiket, miszerint az 1998 óta tartó stagnáló vagy legfeljebb csak mérsékelt emelkedést mutató átlaghőmérséklet oka a 21. század eleji vulkánkitörések lehetnek. Ez a következtetés nem teljesen új, ezt tavaly már Ryan Neely és munkatársai is felvetették. Az elmúlt másfél évtizedben több mint egy tucat olyan vulkánkitörés volt, aminek bár nagysága nem volt akkora, hogy globális éghajlatváltozást okozzon, azonban még így is elegendő mennyiségű kéndioxidot juttatott a légkörbe, hogy az ha 1-2 tized fokkal is de csökkentse a földfelszíni átlaghőmérsékletet. Valószínűleg ebbe a sorba beállhat a Kelud is, ami viszonylag nagy mennyiségű kéndioxidot bocsátott jelentős légköri magasságba. Néhány év múlva bizonyosan ennek a hatását is ki lehet majd számszerűen is mutatni, egy dolog azonban bizonyos: a klímaváltozási előrejelzésekben nem lehet figyelmen kívül hagyni a vulkánkitörések hatásait sem és egy fontos tanulság az, hogy ebben nem csak a kifejezetten nagy, legalább Pinatubo-méretű kitörések jöhetnek számba! Mindez természetesen a vulkanológusok számára is egy új 21. századi kutatási perspektíva!
Az elmúlt másfél évtized nagy vulkánkitörései és ezek hatása az éghaltra. Az alsó ábra mutatja a felszínközeli átlagos hőmérséklet változást. Forrás: Benjamin Santer és munkatársai publikációja



Best Blogger Tips

2014. január 9., csütörtök

Nem szupervulkáni média esemény, de valóságos: Sinabung, Indonézia, 20 ezer kitelepített...

Frissítés (2014.01.10 8:00)

Nem csökken a Sinabung kitörés intenzitása. Helyi idő szerint ma reggel egymás után rohantak le az izzófelhők, amelyek közel 5 km távolságba jutottak el és 4 km magas hamufelhőt hoztak létre. A kitelepítettek száma már meghaladja a 22 ezret, amit több mint 7 ezer családot jelent. Ők 34 ideiglenes táborhelyen várják a kitörés végét.
Az izzó lávadóm és egy izzófelhő kiindulása - nincs kétség, hogy a nappal szürkének látszó gomolygó, lezúdúló piroklaszt-ár több száz fok hőmérsékletű! Forrás: Ulet Ifansasti/Getty Images

Ma, helyi idő szerint reggeli egyik izzófelhő, ami közel 5 km távolságba jutott el percek alatt! Forrás: webkamera képek


Eredeti bejegyzés:

A napokban a média ismét szupervulkáni lázban ég: "megfejtették" a szupervulkáni kitörések titkát adják a hangzatos címek a fő üzenetet. Csak hogy megnyugodjunk, most már tudjuk a titkot, akkor nincs mitől tartani... Hát, Hölgyek és Urak, a helyzet az, hogy nincs megfejtés, sőt tán titok sincsen, egyszerűen mi, kutatók, igyekszünk közelebb kerülni ahhoz, hogy jobban megismerjük a természet folyamatait és adott esetben ez még jól is jöhet a társadalom számára. Természetesen, igyekszünk a szupervulkáni kitörések mögé is benézni, mert azt is tudjuk, hogy vannak olyan területek a Földön, ahol potenciálisan megvan a lehetősége, hogy nagy vulkánkitörés történjen. A két kutatócsoport munkája és következtetései rendkívül izgalmasak és fontosak, de... Tisztelt Hölgyek és Urak, a helyzet az, hogy a szupervulkáni média gondolkodás mellett érdemes azt is meglátni, hogy a valóságban bizony jelenleg is történnek olyan események, olyan vulkánkitörések, amelyek következményei megrázóak... Nos, nem tudunk beszámolni több ezer, vagy több tízezer áldozatról - szerencsére, pedig sajnos csupán ez az, ami egy természeti csapást többnyire a médiahírek rovatába emel. Azonban, ami jelenleg az indonéziai Szumátra szigeten, nem messze a szupervulkáni kitörésekről híres Toba kalderától (no nem, nem kell ezért attól tartani, hogy feléled ez a tűzhányó...) zajlik, nos, az valóban egy természeti tragédia!
Az indonéziai Sinabung helyi idő szerint ma reggeli kitörése webkamera képen és fényképfelvételen. Forrás: Sinabung webkamera és Sutanta Aditya/AFP

A korábbiakban többször beszámoltunk már a Sinabung tűzhányó kitöréséről, ami tavaly szeptemberben kezdődött mintegy 3 év nyugalmi állapot után. Korábban a tűzhányó 2010-ben úgy lépett működésbe, hogy előtte nem volt egyértelműen bizonyítható kitörése a történelmi időkben (csupán az 1600-as években jeleznek egy bizonytalan forrású kitörést) és a vulkán nem is állt megfigyelés alatt. Most ismét váratlanul indult el a vulkáni működés. Az események azonban egyre riasztóbb irányba mozdultak el. A vulkán kráterében egy viszkózus lávadóm türemkedett ki. Ezek a meredek oldalú, még izzó kőzetdarabokkal borított lávadómok roppant veszélyesek, mert oldaluk rettentően instabil (ezt egy különleges videofelvételen láthatjuk, nagyjából 2:30 perctől), könnyen leomlik és ilyenkor mindent elsöprő, völgyekben lezúduló izzófelhők alakulnak ki, amelyek több kilométer távolságba is eljutnak.
Az indonéziai Sinabung helyi idő szerint ma reggeli kitörése webkamera képen és fényképfelvételen. Forrás: Sutanta Aditya/AFP és Ade Sinuhaji/Barcroft Media

A Sinabung kitörése december végén fordult ebbe a félelmetes fázisba és azóta naponta 50-nél is több izzófelhő rohan le a hegy délkeleti oldalán. A pusztító piroklaszt-árak egyre messzebb jutnak el, a napokban már több mint 5 kilométer távolságba rohannak le, ami azt jelenti, hogy a vulkán lábánál lévő településeket veszélyeztetik. Szerencsére a vulkanológusok ott nem szupervulkáni kitörések titkait keresik, hanem napi kérdésekkel foglalkozva teszik a dolgukat és felismerve a várható veszélyeket, jelölik ki a kitelepítési veszélyzónákat szorosan együttműködve a helyi hatóságokkal. Ennek köszönhető, hogy eddig nem történtek igazán tragikus események. Azonban, most már több mint 20 ezer embernek kellett elhagynia otthonát, ott hagyni minden ingóságát, házát, földjét, állatait, nem tudván azt, hogy visszatérhetnek-e és ha igen, lesz-e hova... Közben, betegségek terjednek, termések pusztulnak el, a vulkán pedig nem nyugszik. Ez pedig tragédia, a javából!
A Sinabung körül már 7 km-es veszélyzónát (sárga szaggatott vonal) jelöltek ki a vulkanológus szakemberek, együttműködve a helyi hatóságokkal, ahová nem lehet belépni, ahonnan 20 ezer embert kellett már kitelepíteni. Jobbra: a január 4-i izzófelhők lezúdulási területei. A legmesszebbre érők közel 5 km távolságba jutottak. Forrás: Sutopo Purwo Nugroho

...és a következmények:
"Élet" a vulkán közelében... Forrás: Ulet Ifansasti/Getty Images

Egyelőre úgy tűnik, tovább zajlanak az izzófelhőket produkáló kitörések, egyelőre ezek még hozzávetőlegesen előrejelezhető események, még kontrollálható a helyzet, a vulkanológusoktól azonban megfeszített figyelmet és folyamatos helyzetértékelést igényel. Nem lehet tudni azonban, hogy nem mérgesedik-e el a kitörési folyamat, nem vált át egy még nagyobb területet érintő hevesebb kitörési fázisra. Közben folyamatos tájékoztatást kell adni a lakosság felé, mert ilyen helyzetben kulcskérdés, hogy meglegyen a bizalom a szakemberek felé. Csak így kezelhető a helyzet! Néhány évtizede a vulkánok közelében élő lakosok még nem ismerték mit jelent egy piroklaszt-ár, mit jelent egy izzófelhő. Maurice és Katia Krafft, francia vulkanológus házaspár volt az, aki mindent megtett azért, hogy olyan felvételeket készítsen az ilyen kitörésekről, amelyek bemutatásával világosan meg lehet győzni az embereket, hogy egy ilyen esemény várható bekövetkeztével nincs esélyük az életben maradásra. 1991-ben ezért mentek a japán Unzenhez és vették filmre a mostani Sinabung kitöréshez hasonló, lezúduló izzófelhőket. Mindez tragikusan végződött, 41 társukkal áldozatul estek egy kiszámíthatatlanul érkező izzófelhőnek. Azonban munkájuk nem veszett kárba. Tragikus halálukat követően nem sokkal, 1991-ben a Pinatubo kitörés előtt az ő videofelvételüket mutatták be a helyi lakosságnak és végül ez győzte meg az embereket, hogy valóban el kell hagyniuk otthonukat. Azaz kockázatos tevékenységükkel emberek ezreinek életét sikerült megmenteniük. Azóta, különös figyelem fordul az ilyen vulkáni veszélyre és ennek köszönhető az is, hogy most a Sinabung kitörés során is még időben felismerve a fenyegető kitöréseket sikerült a lakosságot kitelepíteni. Azt gondolom ez igazán, ami szuper, ugyanakkor még mindig tragédiákkal teli esemény...

Álljon itt tehát egy híres felvétel Maurice Krafft utolsó nyilatkozatával és az Unzen 1991-es pusztító izzófelhőjével. Kraffték tragikusan végződött munkája később több tízezer ember életét mentette meg és menti meg még most is! Forrás: Unzen 1991

Best Blogger Tips