Kelud kitörés 2 hét után... tanulságok

Két hete tört ki a jávai Kelud tűzhányó, ami a 21. század egyik legnagyobb kitörése volt annak ellenére, hogy kevesebb mint 3 órán keresztül zajlott. Ez idő alatt viszont elképesztő mennyiségű vulkáni anyag jutott a felszínre, visszafogott becslések szerint legalább 130 millió köbméter (0,13 köbkilométer), mások szerint azonban a térfogat ennek a többszörösét is elérhette! Ez azt jelenti, hogy a kitörés erőssége bőven meghaladta a VEI=4 fokozat alsó határát. Mit jelentenek ezek a számok? Azt, hogy a kürtőből másodpercenként több mint 12 ezer köbméter gázokkal felfújt vulkáni anyag, másképpen kifejezve másodpercenként több mint 60 ezer tonna magma robbant ki! Képletesen kifejezve másodpercenként közel 600 kék bálnának (a legnagyobb testű állat a Földön, tömege a 100 tonnát is eléri) megfelelő tömegű magma hagyta el a kürtőt... másodpercenként!! Hihetetlen mennyiség ez, azonban így talán érthetőek a következő számadatok: a kitörési hamufelhő rövidesen már 18 km magasban volt és nem sokkal a vulkáni működés megindulása után már erős hamuhullás volt a több mint 200 km távolságban lévő Yogjakarta nagy városban is. Mindez pedig éjféltájban zajlott, amikor sokan már mély álomban alszanak.

A Kelud kürtője a kitörés előtt (helyét egy méretes lávadóm foglalta le) és után (kb. 400 méter átmérőjű kráter). Alul (Suwarno fotója): a kitörés után is folyamatos a gáz és gőz kibocsátás a Kelud friss kráteréből, amit olykor kisebb hamuanyag is kísér. Fotó: Oystein Lund Andersen

Szerencsére az előrejelzés időben jött: habár a legmagasabb fokozatot a hatóságok csak bő másfél órával a vulkáni működés megindulása előtt adták ki (mivel ekkor vált világossá, hogy bármikor bekövetkezhet egy robbanásos kitörés), ami a kitelepítés megindulását jelentette, a vulkán környezetében élő több tízezer lakos fegyelmezetten végezte a dolgát. Ennek is köszönhető, hogy e kitörés nem a tragikus áldozatok miatt keltett érdeklődést! Több mint 100 ezer embert telepítettek ki 1-2 órán belül! Kérem szépen, azt gondolom, hogy ez bámulatos, és egy csattanós válasz azoknak, akik azt gondolják, hogy egy ilyen szegény térségben, ahol nincsenek megfelelő utak, nincs megfelelő infrastruktúra, nincs fejlett oktatás nem lehet rendben nagy tömegeket gyorsan evakuálni! Nos, lehet! Lehetett 2010. őszén is a Merapi térségében (több mint 300 ezer kitelepített) és lehetett most is! Az itt élő emberek tudják, hogy a Kelud veszélyes kitörésekre képes és gyorsan képesek voltak erre reagálni még akkor is, ha más késő este volt. Gondoljunk csak bele, ezt meg lehetett volna csinálni egy fejlett ország települése esetében (mondjuk Nápoly térségében...)? Úgy vélem ,ezek megfontolandó tapasztalatok és lehet tanulni az indonéziaiaktól, a vulkanológus szakemberektől, a polgári védelem embereitől és a lakosságtól! Persze hozzá kell tenni, hogy ahogy a Merapi esetében, a Kelud környékiek is felkészültek, mert szinte minden családnak van már tapasztalata, hogy mire képes a hegy. A szintén indonéziai Sinabung esetében az ott élők nem ennyire felkészültek, mert ő nekik nincs annyi közvetlen ismeretük a hegyről, mivel az 2010 előtt több évszázadon keresztül, az emberemlékezet óta nem működött. Részben ennek volt következménye az is, hogy egy hirtelen lezúdult izzófelhő 17 ember halálát okozta, akik egy rövid békésebb időszakban bemerészkedtek a veszélyzónába.

Tájkép kitörés után: a vulkán közelében lévő turistabolt romokban a sűrű horzsakő és kőzetblokk hullás miatt. A vulkán közelében mindent friss vulkáni törmelékanyag borít. Lent: a kitörési felhő részleges összeomlása kisebb piroklaszt-árakat is eredményezhetett, amelyek mindent letaroltak a tűzhányó közelében 2-4 kilométer körzetben. Fotók: Oystein Lund Andersen

Tanulság van bőven tehát a Kelud kitörése kapcsán. Látjuk azt, hogy egy ilyen kitörés esetében, amikor egy hatalmas robbanásos kitörés során kizúdult hamufelhőből záporoznak a kisebb nagyobb vulkáni törmelékek, a legnagyobb veszélyt a házfödémek beomlása okozza. Az öt halálos áldozat közül három így halt meg. Hasonló volt a helyzet 79-ben a Vezúv kitörése során is. Ott is a Pompejiben lakók nagy része az összeroskadó házak alatt lelték halálukat. A mostani kitörés szerencsére nem párosult a Kelud leggyilkosabb folyamatával, a mindent elsöprő iszapárral, azaz laharral. Ennek az az oka, hogy a kürtőt, amit korábban mély tó vize foglalta el, most egy méretes lávadóm torlaszolta el (ez egy 2007-es kitörés során keletkezett). A robbanásos kitörés szétrombolta, darabokra szaggatta a 400 méter átmérőjű kürtőt elfoglaló, mintegy 16 millió köbméter térfogatú lávadómot. Ez jelentette a másik nagy veszélyt: bő 5 kilométeres körzetben potyogtak a helyenként fél méteres nagyságot is elérő kőzetdarabok. Ismét csak szerencsének mondható, hogy a 10 kilométeres veszélyzóna meghúzásával nem volt senki a tűzhányó közelében!

A kéndioxid tartalom Lidar mérése alapján rekonstruált kitörési felhő magasság. Forrás: S. Carn

Ez a vulkáni kitörés egy más oldalról is érdekes tanulságokat szolgáltat, ami egy éppen a mai napon megjelenő tanulmányhoz adhat friss adalékokat. Benjamin Santer és munkatársai a Nature Geosciences című tekintélyes szaklapban publikálták le eredményeiket, miszerint az 1998 óta tartó stagnáló vagy legfeljebb csak mérsékelt emelkedést mutató átlaghőmérséklet oka a 21. század eleji vulkánkitörések lehetnek. Ez a következtetés nem teljesen új, ezt tavaly már Ryan Neely és munkatársai is felvetették. Az elmúlt másfél évtizedben több mint egy tucat olyan vulkánkitörés volt, aminek bár nagysága nem volt akkora, hogy globális éghajlatváltozást okozzon, azonban még így is elegendő mennyiségű kéndioxidot juttatott a légkörbe, hogy az ha 1-2 tized fokkal is de csökkentse a földfelszíni átlaghőmérsékletet. Valószínűleg ebbe a sorba beállhat a Kelud is, ami viszonylag nagy mennyiségű kéndioxidot bocsátott jelentős légköri magasságba. Néhány év múlva bizonyosan ennek a hatását is ki lehet majd számszerűen is mutatni, egy dolog azonban bizonyos: a klímaváltozási előrejelzésekben nem lehet figyelmen kívül hagyni a vulkánkitörések hatásait sem és egy fontos tanulság az, hogy ebben nem csak a kifejezetten nagy, legalább Pinatubo-méretű kitörések jöhetnek számba! Mindez természetesen a vulkanológusok számára is egy új 21. századi kutatási perspektíva!

Az elmúlt másfél évtized nagy vulkánkitörései és ezek hatása az éghaltra. Az alsó ábra mutatja a felszínközeli átlagos hőmérséklet változást. Forrás: Benjamin Santer és munkatársai publikációja