Egy éve zajlott a látványos Fimmvörðuháls kitörés

Amint arról korábban rövid hírben megemlékeztünk, egy éve kezdődött az izlandi Eyjafjallajökull kitörése. Ez a vulkáni működés, bár kezdetben inkább látványosan, mint veszélyesen indult, jelentős mértékben megváltoztatta a vulkáni kitörésekről alkotott társadalmi képét. Azóta jóval érzékenyebben reagál a média a vulkáni működésre és azóta jóval több lehetőségünk van nekünk, vulkanológusoknak is a megszólalásra. Ígéretünkhöz híven felelvenítjük a kitörés legfontosabb mozzanatait.

A kezdeti kitörési szakasz látványos lávatűzijáték és lávaszökőkút kitöréseivel turisták ezreit vonzotta. Külön örömünkre szolgál, hogy ez alkalommal olyan képeket és videofelvételeket tudunk közölni, amit egy szombathelyi kollégánk, Gadányi Péter ajánlott fel a blog számára (ehelyütt is hálás köszönet érte!).

A Fimmvörðuháls kitörés látványos mozzanatai. Fotó: Gadányi Péter

Mennyire volt az Eyjafjallajökull kitörés váratlan? A tűzhányó utoljára 1821-ben tört ki és megszakításokkal másfél évig működött, aztán elcsendesedett. 1994 óta viszont egyre több jel mutatott arra, hogy ismét aktivizálódni fog. 1994-ben és 1999-ben is mélybeli földrengések friss magma felnyomulását jelezték, a szélesen elterülő tűzhányó felszíne pedig emelkedni kezdett. Aztán 1999 után minden elcsendesedett, úgy nézett ki, hogy a mélybeli magmatározó feltöltődés nem vezet kitöréshez. 2009 végén aztán újra megmozdult a hegy, egyre gyakoribbá váltak a földrengések, amelyek hipocentrumai egyre sekélyebb mélységbe helyeződtek. Ez egyértelműen a magma felszín felé indulását jelezte, amit megerősített az is, hogy a tűzhányó felszíne - a magma nyomása miatt - tovább emelkedett. 2010. márciusában már minden szem a szeizmogrammokra és az Izlandi Meteorológiai Intézet napi jelentéseire szegeződött. Március 20-án, helyi idő szerint nem sokkal éjfél előtt aztán áttörte a magma a felszínt. A kitörés azonban nem a vulkán korábbi kráterterületén zajlott, hanem az Eyjafjallajökull és a Myrdalsjökull közötti, jégmentes nyeregben, a Fimmvörðuháls népszerű turistacélpontján. A megnyíló hasadékból spriccelt ki a gázgazdag bazaltos láva, aminek hírére vulkánkedvelő turisták tömege indult Izlandra, hogy részese lehessen az Európa közelében ritkán látható kitörés élményének. Hogyan zajlott a kitörés? Álljon itt erről Gadányi Péter képes beszámolója:

Gadányi Péter filmfelvételei

Ez a látványos kitörési szakasz április 12-ig tartott, amit 2 nap szünet követett... Április 14-én aztán minden másképp folytatódott, amiről majd szintén megemlékezünk.
A következő hetekben magunk is visszatérünk az Eyjafjallajökull kitörés körülményeinek vizsgálatába. Április elején az Európai Geológiai Unio bécsi konferenciáján részt veszek az Eyjafjallajökull kitörésről szóló tudományos szekción, majd május elején Lukács Rékával Edinburghba utazunk, ahol egy két napos nemzetközi workshopon veszünk részt és elemezzük az Eyjafjallajökull kitörés tanulságait.

6,8 magnitúdójú földrengés Mianmar területén: nincs kapcsolat a japán földmozgással!

Tegnap egy 6,8 magnitúdójú földrengés rázta meg Mianmar területét, amit délkelet-Ázsia számos országában éreztek. Ennek az lehet az oka, hogy a rengés hipocentruma kb. 10 km mélységben volt. A hírügynökségi jelentések szakértőkre hivatkozva összekapcsolják ezt a földrengést a március 11-i, a japán Honshu szigetétől keletre kipattant rengéssel. Amint azt az előző bejegyzésemben hangsúlyoztam nem vezet jó eredményre, ha minden természeti csapást igyekszünk összekötni és ezzel egyfajta kiszolgáltatottság érzetét, esetleg világvége hangulatot kelteni. A földrengéseknek és a vulkáni kitöréseknek is megvan a saját maguk belső okuk és az esemény bekövetkeztét ebben kell keresni. Az alábbi ábra Paul Tapponnier és munkatársainak klasszikus, 1982-ben a Geology szakfolyóiratban megjelent munkájából való, amit a Global Tectonics c. szakkönyv is átvett.

Dél-Kelet Ázsia lemeztektonikai képe P. Tapponier és munkatársai alapján. Forrás: Geology A piros kör a március 11-i japán földrengés, a zöld kör a március 24-i mianmari földrengés epicentrumát mutatja

Tapponier ábráján ábrázoltam a két földrengés kipattanási helyét (epicentrumát). Látható, hogy a két földrengés teljesen más lemeztektonikai környezetben történt. A japán földrengés egy kőzetlemez alábukás (szubdukció) eredménye, míg a mianmari rengés valószínűleg az Indiai-mikrolemez északi irányú mozgásával hozható összefüggésbe. E mozgásnak, az Indiai-lemez és az Eurázsiai-lemez ütközésének az eredménye a Himalája felgyűrődése. Ennek az eseménynek további következményei is vannak. Kisebb kőzetlemez-blokkok igyekeznek kitérni az ütközési zónából és kelet, illetve délkelet felé mozognak el. A mianmari földrengés ez utóbbi, a délkelet felé menekülő Indokínai-lemezben történt és nagy valószínűséggel ezzel a tektonikai eseménnyel lehet kapcsolatban. Feltételezem, hogy a rengés oldalelmozdulásos szerkezeti mozgáshoz köthető. Ugyanezen a területen legutóbb 2007-ben (Laosz) és 2011 mácius 10-én (!) Kína déli határán pattant ki földrengés. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy az előzőekben vázolt, hasonló tektonikai esemény zajlott kb. 20 millió éve térségünkben is, amikor az Alpok ütközési zónájából is kicsúszott egy kőzetlemez, amit a szakemberek ALCAPA-nak hívnak (Alpok-Kárpátok-Pannon nevek rövidítéséből). Ezen a lemezen van többek között a Dunántúli-középhegység területe, aminek képződményei 20 millió évnél korábban még a Déli-Alpok területén voltak.
Összegezve, a mianmari és a japán földrengések közötti kapcsolat valószínűsége nagyon-nagyon kicsi, ha egy tudós mondhat ilyet, akkor szinte nulla.

Utórengések...

Noli jelezte, hogy délután a Kossuth rádió egyik műsorában szerepeltem. Így igaz, megtisztelő meghívást kaptam a Közelről c. műsor délután 4 órakor kezdődő, katasztrófa elméletekről, jóslatokról szóló egy órás blokkjába. Azóta is ezen jár az agyam és visszahallgatva a műsort, azóta is érzem az "utórengéseket".
A téma valóban időszerű, hiszen nap mint nap találkozunk a különböző katasztrófa-elméletekkel (a naptevékenység vélelmezett hatásával, a szuperhold állás következményeivel, a kisebb és nagyobb földrengések után megjósolt további nagy földrengésekkel, az elmúlt években egymástól nagy távolságban kipattant erős földrengések összekapcsolásával, a földrengések és vulkánkitörések összekapcsolásával, a szupervulkánok jövőbeli kitörésével, 2012 megjósolt katasztrófáival és még sorolhatnánk). A műsorban felvetett kérdések további, megítélésem szerint még ezeken a kérdéseken túlmenő katasztrófa-szcenáriókat firtattak, amiből én igyekeztem farigcsálni, rámutatva arra, hogy ha már a jövő lehetséges sötét oldalát vázoljuk fel, akkor nem feltétlenül a szupervulkáni kitörésektől kell félnünk, elég csak belegondolnunk abba, hogy mondjuk mi történne egy Tambora-nagyságú vulkánkitörés esetében (ennek esélye a következő 90 évben a szakemberek szerint 20% körül van…). Szupervulkánokról sokat tudunk már, de jóval kevesebbet az ilyen Tambora nagyságrendű vulkánkitörésekről és annak hatásairól. Ismételten hangsúlyoznom kell itt is, hogy a túlélés esélyét a felkészülés, a természeti folyamatokról való ismeretek (l. oktatás – nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a földtudományokra már általános és középiskolás fokon is, nem pedig folyamatosan leépíteni, háttérbe szorítani!!), az erre adható válaszok és stratégiák adhatják (s nem bolygónk elhagyása…). Nekünk itt kell szembenézni ezekkel az eseményekkel, és itt kell túlélnünk! A jó és követendő példát megítélésem szerint a mostani Japán események mutatják. Bár a hatalmas erejű földrengés és a kapcsolódó szökőár sok-sok ember életét oltotta ki, és sokakat tett otthontalanná, azonban gondoljunk csak bele, mi lett volna egy ilyen eseménynek a következménye, ha ez mondjuk Indonéziában, Törökországban, Kínában vagy Iránban következik be. A japánok kicsi koruktól kezdve azt tanulják, mit kell tenni, ha reng a föld, ha jön a szökőár. Ez úgy vélem, sokak életének megóvását tette lehetővé!
A japán földrengés következményei geológiai szemmel egyértelműen mutatják a kőzetalábukási folyamatok valódi természetét. Honshu keleti fele 3-4 métert mozgott el keleti irányba, egyes részei közel 1 métert alacsonyodtak! Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy tavaly a chilei, ugyancsak hatalmas földrengés során Concepción városa mintegy 3 métert mozdult el nyugat felé , akkor azt láthatjuk, hogy a Csendes-óceán medencéje bő egy év alatt 6-7 métert szűkült! Ez azonban véleményem szerint nem jelenti azt, hogy ezek a földrengések összefüggnek! Sőt, nem jelenti egyértelműen azt, hogy folytatódnak valahol a Tűzgyűrű másik részén! Valóban, Észak-Amerika nyugati partvidékét régen érte nagy földrengés és igazán nagy vulkánkitörés, amire a földtörténeti közelmúltban rendszeresen volt példa. Minden bizonnyal lesz ilyen a jövőben, de nem azért mert a földrengések ennyire kihatnak egymásra! Ennek megvan az ottani sajátos lemeztektonikai oka! És erre úgy kell felkészülni, ahogy ezt a japánok teszik!
Milyen katasztrófa várható, milyen lesz a „világvége”? - vetette fel a rádióműsor. Visszatekintve a földtörténet több százmillió éves időszakára, fontos látnunk azt, hogy az élővilág – valószínűleg nem véletlenül – eddig minden katasztrofális eseményt túlélt, beleértve a valóban katasztrofális nagy kihalásokat okozó természeti csapásokat is! Nem mindenki, nagyon sok állat- és növényfaj nem, de az élet megmaradt. Az ember is túlélt nagy természeti katasztrófákat, mint például számtalan nagy földrengést, vulkánkitöréseket, beleértve szupervulkáni kitöréseket is!!! Az igazi kérdés az, hogy a modern társadalmak milyen válaszokat tudnának adni egy valóban globális kihatású természeti csapásra. Nem kell nagyon nagy ördögöt festeni a falra, nem egy szupervulkáni kitörésre gondolok, csak mondjuk egy olyanra, amilyen a Laki 1783-as vagy a Tambora 1815-ös kitörése volt és azok következményeire… Az emberi evolúció hihetetlen „fejlődést” hozott! Az emberek oda jutottak, hogy legnagyobb szórakozásuk a krimik, a horror, a katasztrófa-történetek olvasása és nézése (csak egy pillanatra gondoljunk bele ennek abszurditásába…). Szeretünk szórakozva félni, és ez természetesnek tűnik. Természetes (?) az is, hogy a piac az ilyen történetekkel van tele. De milyen mindezt valóban megélni? Milyen mondjuk elolvasni Bill McGuire sötét jövőt lefestő könyvét (’A Guide to the End of the World – Everything you never wanted to know’): szórakoztató vagy borzasztó? Ha esetleg az utóbbi, akkor félnünk kell, vagy tudunk valamit tenni? Én azt gondolom, hogy az utóbbit kell tenni! Ha már valóban tudunk többet az olyan folyamatokról, mint a vulkánkitörések vagy földrengések, ha tudjuk, mi az a vulkáni hamu, hogy az veszélyes-e vagy nem, ha tudjuk, hogy egy vulkánkitörés mikor okozhat klimatikus változást és mekkora mértékűt, és milyen esetleges következményekkel jár, akkor sikeresebben készülhetünk fel a jövőbeli katasztrofális eseményekre! Boris Behncke, a cataniai INGV munkatársa hangsúlyozza mindig, hogy ha igazak is a természeti csapások, jelenségek szoros összefüggéséről szóló spekulációk, ez akkor sem könnyíti meg mondjuk a vulkáni veszély-előrejelzésben dolgozó szakemberek dolgát. Akkor sem tudjuk pontosan megmondani, hol, mikor és mekkora vulkánkitörés lesz. A tudományban pedig adatokon és megfigyeléseken kell a következtetéseknek nyugodnia, főleg azokon a területeken, ahol ezek alapján esetleg kitelepítéseket kell elrendelni. Reálisan nem gondolhatom, hogy az ismeretterjesztés valóban versenybe tud szállni a bűnügyi és katasztrófa-történetekkel, hogy a földtudomány valóban kiemelt helyet kaphat az oktatásban, de biztos vagyok abban, hogy ez lenne a helyes út, és biztos vagyok abban, hogy ez segíthet ahhoz, hogy ne féljünk a jövőtől, a jövő természeti katasztrófáitól, hanem fel tudjunk rá készülni! És akkor még nem beszéltünk olyan „égető” kérdésekről, mint a nyersanyag-kiaknázás, a vízbázisvédelem, az ivóvízkészletek, a belvízveszély, az áradások elleni lépések, az omladékony falak következményei…stb…
Még sokáig lesznek „utórengések”… de vajon felkészültebbek leszünk egy következő nagy „rengés” bekövetkeztekor?

Épp ma...

Kedves Olvasóink!

Éppen ma egy éve indult "útjára" a Tűzhányó blog. Mint minden hasonló kezdeményezés esetén, a mi esetünkben is az épp e sorokat olvasó közönségnek köszönhetjük, hogy lankadatlan szorgalommal tudjuk működtetni a "Tűzhányót" egyéb elfoglaltságaink ellenére. Ezért elsősorban az olvasóknak, Önnek/Neked köszönjük, hogy nap mint nap szembesülhetünk azzal, hogy igény van a Földön zajló vulkáni működés gyakran napra kész, igényes, szakmai tálalására. Sőt, bizonyos esetekben egyéb geológiai folyamatok (földrengések, szökőárak) kommentálására.

Ezzel a születésnapi emblémával szeretném én (Balázs) megköszönni az eddigi lelkes olvasást, kommentálást, a kérdéseket és a biztató mondatokat.
Az alábbi emblémát egyben szerkesztőtársaimnak, azaz kutatótársaimnak és egyben barátaimnak is küldöm, akik előtt titokban tartottam ezt a születésnapi bejegyzést. Ezúton is üzenem nekik, hogy jelen bejegyzésben leírhatják gondolataikat, ami az évfordulóval kapcsolatban kipattan a fejükből, amennyiben idejük engedi.

Egy éves a Tűzhányó blog!

Frissítés (Szabi, 21:45)

Bár bejegyzésemet a "comment" rovatban kezdtem, végül úgy érzem túl hosszú lett, így Balázs beharangozója alá tettem át. Igen, pontosan egy éve kezdtük!
Balázs, köszönjük a beharangozót és köszönöm mindenkinek, aki részt vett ebben a "vállalkozásban", azaz minden ellenszolgáltatás nélkül, sokszor a kutatásra fordítható időt is tudományos ismeretterjesztésre áldozni! Fontos célunk, hogy magyar nyelven közvetítsük a szakmai ismereteket, hogy ezzel még több emberhez jusson el a szakmai alapon nyugvó ismeretterjesztés. Úgy vélem, megérte és megéri, köszönet ezért mindenkinek, aki olvas minket, aki kérdéseket tesz fel! Jó tudni, hogy vannak, akik kíváncsiak arra, hogyan működik a Föld, és ezen belül hogyan dolgoznak a tűzhányók! Azt gondolom, hogy a természet ismerete nélkül egyre nehezebb lesz boldogulnunk bolygónkon, és ha a természet olykor katasztrofális folyamatait nem is jelezhetjük pontosan előre, az ismeretek közvetítésével ezekre felkészülhetünk, és ez majd adott esetben lehet, hogy segít. Témánk mindig lesz, azaz nem állunk meg! Köszönet azoknak a hírportáloknak (pl. Inforádió, HVG, Heti Válasz), akik anyagainkat hivatkozzák, és ezzel még több emberhez jutnak el írásaink! Nem régen egy interjúban megkérdezték tőlem, mire voltam eddigi munkásságom során legbüszkébb. A Tűzhányó blog szerepelt benne!
Végül következzen néhány számadat, mintegy ajándék a szülinapra:
Egy év alatt 318 bejegyzésünk volt, azaz majdnem napi egy.
Eddig 177701 megtekintésünk volt!
Természetesen a legtöbb olvasónk Magyarországról van de több ezren látogatnak el a blogra Romániából, Szlovákiából és Szerbiából is, azaz úgy tűnik fontos hírforrás vagyunk a határon túli magyarságnak is! Sőt, Magyarország és Románia után az Egyesült Államokból olvasnak minket leggyakrabban, azaz távoli magyarokhoz is szólhatunk.
Melyek voltak leggyakrabban megtekintett írásaink? Az első három hónapról nincs pontos statisztikánk, de annyit tudunk, hogy 2010. április 20-án egyetlen nap 8179 látogatásunk volt! Ekkor írtunk a "Környezetbarát vulkánról" és adtunk friss híreket az Eyjafjallajökull kitöréséről.
Az Eyja kitörés valóban "jól jött" nekünk, hiszen hirtelen "szakadt ránk" olyan feladat, amiben úgy vélem, megálltuk helyünket.
Miután az Eyja elcsendesedett, a leggyakrabban megtekintett írásunk a következő volt: A Kárpát-medence legutolsó vulkánkitörése. Ezt az írást 1988 alkalommal olvasták! Örömteli ez is számunkra, mert azt jelenti, hogy kutatómunkánk túlmutat a tudományos vizsgálatokon, erre van "társadalmi" érdeklődés is! Mint ahogy van érdeklődés arra is, amikor nem egy vulkánkitörést kommentálunk, hanem egy más természeti csapás hátterét igyekszünk megvilágítani: leggyakrabban látogatott oldalaink között van a japán földrengés és a Christchurch közeli földrengés okairól szóló írásaink. A 3. 4. és 5. helyen pedig a klasszikus vulkánokról bejegyzett írások állnak: Fuji, Kirishima és társai és természetesen Hawaii.
Ma már otthonról is figyelhetjük a vulkánok kitöréseit, ezt érezhetően segíti a vulkán webkamerákról adott összesítésünk.
Kedves Olvasók! Örömmel osztjuk mindezt meg Önökkel és továbbra is várjuk kérdéseiket, megtisztelő látogatásukat, és reméljük továbbra is tudunk igényes, szakmai alapokon nyugvó olvasnivalót nyújtani bolygónk "életjelenségeiről"!

Egy éve kezdődött az Eyjafjallajökull kitörése!

Egy éve kezdődött el az izlandi Eyjafjallajökull vulkán kitörése! Éjjel, helyi idő szerint 23:52-kor megnyílt a föld az Eyjafjallajökull és a Myrdalsjökull jégsapkával fedett területei között és nagy sistergéssel izzó lávafoszlányok csaptak fel a Fimmvörðuháls hágó népszerű turistahelyén. Az események legfontosabb epizódjait a következő napokban rendszeresen felidézzük.

Látványos lávaszökőkút kitörés a Fimmvörðuháls hágón. Fotó: Gadányi Péter

Fuji, az alvó óriás

A legutóbbi bejegyzésemet azzal zártam, hogy a földrengések és a vulkáni kitörések közötti kapcsolatot a Fuji 1-2 hónappal későbbi esetleges felébredése helyezheti új megvilágításba. Március 15-én, helyi idő szerint este fél 11-kor egy 6,2 magnitúdójú földrengés pattant ki a tűzhányó közelében. Ez minden bizonnyal tektonikai eredetű, de újra felerősítette azokat a hangokat, akik szerint nincs kizárva a Fuji felébredése a több mint 300 éves álmából.
A mai napon, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karán, az egyetem Baráti Körének szíves meghívására tartott előadásom végén említettem, hogy amennyiben a jövő veszélyes vulkáni kitöréseit szeretnénk számba venni, akkor valószínűleg nem az aktív tűzhányók között kell keresnünk a potenciális pusztítót, hanem a régóta alvók között. Ez persze nem könnyű feladat és erről nem könnyű meggyőzni a döntéshozókat sem, hogy egy ilyen kutatási projektet támogassanak. Pedig a felvetés közel sem olyan abszurd, mint amilyennek látszik! A történelmi idők nagy vulkánkitöréseit többnyire olyan tűzhányók produkálták, amelyek több száz, vagy több ezer éve óta szunnyadtak. Nos, nem várva "a döntéshozók támogatására", kezdjük meg az alvó vulkánok szondázást és nézzük meg mit tudunk a japánok szent hegyéről a Fujiról!

A japánok szent hegye, az alvó óriás, a Fuji. Fotó: Czuppon György

Nos, érdekes módon nagyon keveset! Még a Wikipedia is meglehetősen szűkszavú információt ad a Fuji vulkáni működéséről, akár a magyar, akár az angol változatot olvassuk. Ugyancsak vázlatos a leírás a Fuji történelmi időkben zajlott kitöréseiről. Ennek egyik oka, hogy e szent hegy megközelítése korlátozott, és kőzetmintát is csak korlátozottan lehet gyűjteni. A másik ok nyilvánvalóan az, hogy már túl régóta alszik ahhoz, hogy a központban legyen a japán vulkanológusok előtt, akiknek van bőven dolguk az aktívan dolgozó tűzhányóikkal. 2000 októberétől azonban egyre gyakrabban pattantak ki földrengések a tűzhányó alól, amelyek száma 2001 áprilisában meghaladta a 100-at. Ezeket a felszínen alig lehetett érezni, a szakemberek előtt azonban nyilvánvaló volt, hogy a mélyben magma mozog felfelé! A japán kormány erre közel 10 millió dollárt invesztált a tűzhányó részletes kutatásába. Több fúrást mélyítettek le, megtöbbszörözték a szeizmikus állomásokat, valamint egy részletes vulkán veszélyességi térképet készítettek. Az eredmények több, mint meglepőek voltak!

Balra: a Fuji tektonikai elhelyzkedése. Jobbra: A Fuji vulkanológiai története képekben. Forrás: Fujisan-net

A Fuji tektonikai helyzete meglehetősen bonyolult. Pontosan az Izu-Bonin és az Északkelet-Japán vulkáni ív metszéspontjában fekszik, ahol a viszonylag kis méretű Fülöp-lemez és a nagyobb Pacifikus-lemez bukik le a földköpenybe. A Fuji alatt az utóbbi kőzetlemez már 170 km mélyen jár. A 400 köbkilométer térfogatú vulkánt alapvetően bazaltos magmák építették fel. Története több mint 100 ezer évre tekint vissza, amelynek során először a Pre-Komitake és Komitake vulkánok épültek fel, amit a Ko-Fuji követett, majd 20 ezer év óta a Shin-Fuji épülget. A Shin-Fuji működését alapvetően lávatűzijáték-szerű kitörések, olykor lávaöntések jellemezték és csupán ritkán voltak erősebb robbanásos kitörések. Az egyik új vulkanológiai felfedezés, hogy mintegy 3000 évvel ezelőtt, valamint 1400 éve az ilyen heves robbanásos kitörést pusztító piroklaszt-árak lezúdulásai kísérték. Az ilyen vulkáni működés pedig rettentően ritka bazalt vulkán esetében! Az erős robbanásos kitörések közé tartozik a Fuji legutolsó, 1707 decemberi kitörése is.
Az 1707-es kitörés, amit Hōei-kitörésnek neveznek, egy hatalmas földrengést követően történt. Az 1707. október 28-án kipattant 8,4 magnitúdójú földmozgás epicentruma Honshu szigetének közepe táján volt. A vulkánkitörés 1707. december 16-án, reggel 10 órakor kezdődött. A két esemény közötti kapcsolat máig nem egyértelmű, a földtudományi szakemberek szerint a közvetlen kapcsolat nagyon-nagyon kevéssé valószínű, azonban nem kizárt, hogy a földmozgás lökést adhatott az amúgy is kitörni készülő tűzhányónak. A robbanásos kitörés a vulkán délkeleti oldalában kezdődött és a kezdeti hat órában először horzsakő, majd vulkáni salak hullott főleg a vulkántól keletre. A kitörés kisebb megszakításokkal december 25-ig tartott, amikor hevesebb robbanásos kitörések következtek. Ezt követően csitult a vulkáni működés és 1708. január 1-én befejeződött. A vulkáni hamufelhő keleti irányba tolódott el és több cm vastagon fedte be a mintegy 100 km távolságban lévő fővárost, Edot, a mai Tokyot. Áldozatokról a krónikák nem számolnak be, azonban az elpusztult ültetvények miatt éhínség alakult ki, ami viszont számos áldozatot szedett. Összességében közel 0,7 köbkilométer térfogatú magma tört a felszínre a 16 nap alatt. Ez hozzávetőleg tízszerese a 2010-es Eyjafjallajökull kitörésnek! A részletes vizsgálatok felfedték, hogy a kitörő magma kémiai összetétele folyamatosan változott. Először dácitos horzsakövek repültek ki, majd az összetétel andezitessé váltott, végül bazaltos vulkáni salak és hamu került a felszínre.
Az 1707-es kitörés során felszínre törő magma összetétel változásának okát egy közelmúltbeli kutatás eredményei világították meg. A vizsgálat hasonló eszközökkel történt, mint amit a kutatócsoportunk is alkalmaz: a kőzetekben lévő ásványok vallatása a magmakamra folyamatok feltárása céljából. A Fuji esetében Takayuki Kaneko és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy a tűzhányó alatt legalább két magmakamra található. Az egyik kb. 20 km mélyen, ami bazaltos kőzetolvadékot tartalmaz, a másik pedig 8-9 km mélységben, ahol andezites-dácitos magma fejlődik. Ez utóbbi a korábbi kitörések után visszamaradt magmából alakul ki és jelentős mennyiségű kristályt tartalmaz, azaz egy viszkózus kristálykása. A kitörés akkor kezdődik, amikor a mélybeli magmakamrából bazaltos kőzetolvadék indul felfelé. Keveredik a kristálykásában lévő szilícium-dioxidban gazdag olvadékkal, részben beolvasztja az ott lévő kristályokat, és először ez a kevert, összességében dácitos-andezites magma tör a felszínre, mégpedig heves robbanással. Ahogy csökken a kristálykása, illetve az abban lévő mobilizálható kőzetolvadék, úgy egyre inkább a bazaltos magma jut a felszínre. Megjegyzem, ez a magmakamra folyamat rendkívül hasonló ahhoz, ami az Eyjafjallajökull kitörés esetében történt. Ez pedig egy nagyon lényeges pont!
Néhány napja jelent meg Alain Burgisser és George Bergantz tanulmánya a Nature folyóiratban, ami nagy visszhangot kapott, többek között beszámolt róla a National Geographic és a Science Daily is. A két kutató vizsgálatai arra mutatnak rá, hogy egy már kihűlőfélben lévő kristálykása remobilizása, azaz felolvasztása és kitörése jóval kevesebb idő alatt történik, mint azt korábban gondolták! Ehhez elegendő csupán 1-2 hónap! Azaz, ez azt jelenti, hogy amennyiben a bazaltos magma felemelkedését, majd sekély mélységben való megakadását észleljük, akkor 1-2 hónap múlva akár heves robbanásos kitörés következhet be egy hosszan alvó vulkán esetében. Erre adott példát a fülöp-szigeteki Pinatubo, de úgy tűnik ebbe a sorba áll a Fuji is, ahogy gyaníthatóan ez történt az Eyjafjallajökull kitörés esetében is. Ezek azok a vizsgálatok, ezek azok az eredmények, amelyekkel saját kutatásaink is egybecsengenek a Kárpát-medence legfiatalabb tűzhányójának, a Csomádnak vallatása során. Mindezek új megvilágításba helyezik a szunnyadó tűzhányók felébredésének mélybeli okát!
Végül, térjünk vissza a Fujihoz, mi történne, ha újra kitörne? Ráadásul követve a legutóbbi kitörését, ismét hatalmas robbanásokkal? Az uralkodó szélirány többnyire nyugatról kelet felé tart, tehát a vulkáni hamueső feltehetően ismét a tűzhányótól keletre eső területeket érintené elsősorban. Ebbe beletartozik Tokyo, amit 1707-ben is több cm vastag vulkáni hamu fedett be. A helyzet azonban azóta alaposan változott, Tokyo hatalmas metropolis lett, a világ egyik gazdasági központja... A következmények ezért beláthatatlanok. Amennyiben nyáron történne a kitörés, akkor ez katasztrofális lenne az ekkor a vulkán lábánál golfozó, pihenő, turistáskodó milliók számára! A legrosszabb esetbe pedig belegondolni is hátborzongató! Amint azt az új kutatási eredmények mutatják, egy ilyen heves robbanásos kitörés esetében a Fuji oldalában is robogó piroklaszt-árak, esetleg izzófelhők rohanhatnak le, amelyek akár több tíz km távolságba is eljuthatnak! A vulkán rezdüléseinek naprakész megfigyelése, a tűzhányó működésének megértése tehát elengedhetetlen!

A Tusnád melletti Csomád: kb. 30 ezer éve szunnyad, de azért érdemes alá néznünk...

Ha egy vulkán hosszú ideje meg sem rezdül, ha minden nyugodtnak és békésnek tűnik körülötte, ha már azt gondoljuk végleg befejezte munkáját és inaktívvá vált, nem biztos, hogy felesleges további energiát, anyagi ráfordítást fektetni kutatásába. Ez valamikor még jól jöhet...

Kitört a Shinmoe-dake - de nem a nagy földrengés miatt

Mai napon, helyi idő szerint háromnegyed 6-kor kitört a japán Shinmoe-dake tűzhányó, ami januárban 26-án aktivizálódott és jó félévszázad óta a leghevesebb kitörését produkálta. Japánban több mint 100 potenciálisan aktív vulkán található, így a hír nem is került volna a hírügynökségi jelentések első soraiba, azonban a néhány napja kipattant hatalmas erejű földrengés miatt sokan azt gondolják, hogy összefüggés lehet a két esemény között.

Ismét kitörésben a Shinmoe-dake. Forrás: Kirishima webkamera

A két esemény meglehetősen nagy távolságban történt, ráadásul az egyik a Honshu sziget északi része közelében, a másik Kyushu sziget déli részén, azaz teljesen más alábukási zónában. Közvetlen kapcsolat tehát biztosan nincs a két esemény között. A Shinmoe-dake január vége óta aktív, februárban szinte folyamatos kitöréseit figyelhettük meg, majd március elején elcsendesedett. Egy ilyen rövid szünet azonban teljesen természetes az aktív vulkánok életében, azaz a mostani kitörés nem tekinthető különlegesnek. Meg kell azonban jegyeznem, hogy egy ekkora erejű földrengés nyilvánvalóan hathatott a vulkán alatti feszültségtérre, ami esetleg, de nem biztos, elősegíthette a kitörést. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vulkáni működés az erős földrengés miatt következett be.
Okozhat-e földrengés vulkáni kitörést? Ezt nem tudjuk pontosan! Voltak olyan vulkáni kitörések, amelyek egy nagy - közeli (!) - földrengés után történtek (pl. Fuji, 1707, Cordón Caulle, 1960, Kilauea, 1975, Pinatubo, 1991), de ezek esetében sem egyértelmű a kapcsolat a két esemény között. Mindegyik esetben valószínűleg csak az utolsó lökést adhatta meg a földrengés a vulkáni kitöréshez, a tűzhányó előbb-utóbb amúgy is kitört volna. Az ismereteink szerint elképzelhetetlen, hogy egy szunnyadó vulkán esetében egy földrengés kitöréshez vezet. Ennek oka pedig az, hogy a földköpenyben keletkező bazaltos magma csupán bizonyos lemeztektonikai környezetben (pl. óceáni hátságok, elvékonyodott kontinentális kőzetlemez) tud néhány nap alatt a felszínre törni. Egy alábukási övezetben, mint pl. Japán, a magmaképződés és a vulkáni kitörés között akár néhány ezer év is lehet. Tehát, ahhoz, hogy egy földrengés vulkáni kitörést okozzon az kell, hogy kitörésre alkalmas magma legyen már a tűzhányó alatt. Ha a magmakamrában a kőzetolvadék már majdnem kristályos állapotban van (ezt kristálykásának hívjuk), mint a szunnyadó vulkánok többsége esetében, akkor ennek felolvasztásához és kitöréséhez jó esetben is legalább 1-2 hónap szükséges. Ez azt jelenti, hogy szunnyadó, kristálykásás magmakamrával rendelkező vulkán esetében legalább ennyi időnek el kell telnie a nagy földrengés és a vulkánkitörés között. Egy nagy földrengés azonban megbolygathatja a feszültségteret egy aktív vulkán esetében, ahol a magmakamrában kitörésre alkalmas, azaz kevés kristályt tartalmazó és gázbuborékokban gazdag kőzetolvadék van, mégpedig oly módon, hogy repedések, hasadékok nyílnak meg, ami elősegítheti a magma felfelé való mozgását és felszínre jutását. Egy 4-5 km mélyen lévő magmakamra esetében is azonban ehhez szükséges néhány nap. A folyamatosan működő tűzhányók, mint például a Shinmoe-dake, vagy a közeli Sakurajima esetében nehéz a földrengés hatását megmondani. Ezek a vulkánok amúgy is kitörnek, nem kell hozzá nagy segítség!
Beindíthat-e egy ekkora földrengés vulkáni működést? Ha a Fuji néhány hónapon belül aktivizálódik, akkor erre csattanós és a tudományos világ számára is megfontolandó választ kapnánk!

Hatalmas földrengés Japán partjainál

Hatalmas erejű, a USGS mérései alapján a Richter-skála szerinti 8.9-es földrengés pattant ki Japántól keletre, pénteken 5:46-kor (UTC). A rengés hipocentruma (kipattanásának helye) mintegy 24 km mélyen volt (tehát elég sekélyen), a szárazföldtől 130 km-re keletre. A főrengést még 39 erős utórengés követte, közülük az első 6 erősebb volt a legutóbbi új-zélendinál is, a legerősebb pedig 7.1 magnitúdójú volt. Az utórengések szinte az ország felét, a Honshu sziget északi, Hokkaido déli részét érintették, mint azt a Japán Meteorológiai Szolgálat térképe is mutatja:

Földrengések japánban. Ide kattintva az aktuális helyzet is megtekinthető.

Japán esetében nem meglepő, ha megmozdul a föld, az összes a világon kipattanó 6-os, vagy annál erősebb rengések 20 %-a itt fordul elő. Szerencsére a japánok fel is készültek erre, így jóval kevesebb áldozattal és anyagi kárral kell szembesülniük, mint a legtöbb nagyon földrengésveszélyes országnak.
Vajon mi okozta ezeket a regéseket? Japán térsége lemeztektonikailag egy konvergens zóna, ez azt jelenti, hogy itt nagy kőzetlemezek találkoznak és közelednek egymás felé. Északon az Észak-amerikai lemez és Pacifikus-lemez, délen az Eurázsiai-lemez és a Fülöp-lemez közelednek egymás felé. Mindkét esetben az utóbb említett az előbbi alá bukik, azaz szubdukál. A lenti két ábra ezt mutatja be.

A térkép Japánt és környezetét ábrázolja. A térséget alkotó négy kőzetlemezt szubdukciós zónák /mélytengeri árkok/ (kék vonal teli háromszöggel, ami a szubdukció irányába mutat) és kollíziós zónák /ahol már nincs szubdukció/ (egyszerű kék vonal, vagy üres háromszöggel, ami a feltolódások irányát mutatja) választják el egymástól. A lemezek mozgási irányát a nagy fekete nyilak mutatják. A szubdukált lemezből felszabaduló könnyenillók - főleg víz, szén-dioxid - átalakítják (metaszomatizálják) a lemez feletti földköpeny anyagát, ami így könnyebben meg tud olvadni. Ez vulkáni ívek kialakulásához vezet, ezeket a térképen piros vonalak jelölik. A japán szigetvilág kialakulása mintegy 30 millió éve kezdődött, a Japán-tenger felnyílásával, ami egy úgynevezett ív-mögötti medence. Ez azt jelenti, hogy abban az időben a Pacifikus-lemez szubdukciós frontja hátrálni kezdett (erre példát már korábban Szabolcs említett az új-zélandi események kapcsán a Hikurangi-zónánál), ami úgymond magára húzta a felül lévő Eurázsiai-lemez egy darabját (a mai nagy szigetek) és e rész mögött egy vékonyabb litoszférájú terület alakult ki: a Japán tenger. A kinyílás nagy árokrendszerek kialakulásával történt, ezt a térképen a zöld szaggatott vonallal jelült sávok mutatják. A hajnali földrengés helyét a csillag jelöli, a T-vel jeölt kör pedig Tokió.

Ez a földtani szelvény (Yamasaki és Seno, 2003 után, módosítva) mutatja az alábukási zónát a Japán-ároknál. A szelvényt a fenti térképen fekete szaggatott vonallal és egy 'd' betűvel jelöltük. Jól kivehető az ábrán, hogy a kelet felől "érkező" Pacifikus-lemez kis szögben (15-20°) bukik az Észak-amerikai lemez alá. Az alábukó lemezből felszabaduló könnyenilló anyagok által átalakított (metaszomatizált) köpenyanyag megolvadása és az így kialakuló vulkáni ív a térképpel összhangban mintegy 200 km-re az óceáni ároktól nyugatra történik. A földrengés helyét itt is csillag jelöli. A folytonos vonalak azonos hőmérsékletet jelölnek, a hidegebb vonalak "lehúzódása" mutatja a szubdukciót, hisz egy nagy vastagságú, hidegebb kőzettest (lemez) nyomul a jóval melegebb földköpenybe. A kék pontok korábbi földrengések hipocentrumait jelölik.

Adott tehát egy konvergens lemezszegély kisszögű, közepes sebességű szubdukcióval. Bár a lemezek mozgása gyakorlatilag folyamatos, mind a szubdukáló, mind a felette lévő lemez szilárd kőzetből áll. Emiatt természetesen nem tudnak egymás mellett súrlódásmentesen elhaladni. Úgy képzelhetjük el őket, mint ha két fogazott lécet csúsztatnánk el egymás mellett úgy, hogy a fogak középre néznek és még nyomjuk is őket egymáshoz. Egy darabig bírja a fog, ahol a léc megakadt, majd egyszer csak letörik és a léc kissé arrébb ugrik. Ez történt a földrengés esetében is. Az egymás felett/alatt lévő lemezek "összeakaszkodtak" és mivel a Pacifikus lemez csak egyre nyomul nyugatra, nőttön nőtt a feszültség. Ma hajnalara már akkora lett, hogy a fogak nem bírták tovább, egyszerre egy jó nagyot "ugrott" a lemez. Ez az ugrás volt a földrengés. Minél több ideje gyűlik a feszültség, annál nagyobb lesz a földrengés. A maihoz hasonló rengés évente egy-kettő van legfeljebb az egész Földön! A hirtelen elmozdulás a földrengés erejéből becsülve 500 km hosszan érintette az alábukás zónáját! Ez nem azt jelenti, hogy ennyit mozdult el, hanem hogy ilyen hosszan "törtek le a fogak a lécről", tehát ekkora zónában mozdult hirtelen egymáshoz képest a két kőzettest. Az utórengések javarészt újabb hasonló elmozdulásokból fakadnak. Egy részük azonban jóval távolabb a nagy rengés epicentrumától pattan ki. Ezek olyan törésvonalakhoz kapcsolhatók, melyek mentén már elég nagy feszültség felhalmozódott az egymás melletti kőzettestek között és a nagy hajnali rengés már csak a végső lökés volt ahhoz, hogy ezek a feszültségek is feloldódjanak egy rengésben.
Mivel a rengés a tenger alatt, a szárazföldtől viszonylag távol pattant ki, ezért ott nem igazán okozott kárt. Ellenben sekély mélysége, nagy energiája és tenger alatti epicentruma miatt rendkívül erős cunamit indított útnak. A tengerben a rengés keltette hullámok óránként 800 km-es sebességgel haladnak. A nyílt vízen többnyire semmilyen problémát nem jelentenek, a hajókról akár észre sem veszik. A gond akkor van, ha sekélyebb területre - tehát a partra - érkeznek. Ott feltorlódnak, így a hullámok magassága a nyílt vízi 1-2 méterhez képest akár meg is tízszereződhet. Japán partjainál 10 m magas hullámot is megfigyeltek. A feltorlódást valahogy így lehet elképzelni:





A földrengést követő cunami az egész Csendes-óceánon végigsöpör, az alábbi ábra órákban mutatja, hogy hova mikor ér a hullám.

Működésbe lépett az indonéziai Karangetang

Hírügynökségi jelentések szerint kitört Indonézia egyik legaktívabb tűzhányója a Karangetang. A hatóságok megkezdték a vulkán oldalában élők kitelepítését. Legutóbb 2010. augusztusában aktivizálódott a tűzhányó, akkor 4 helybeli lakos tűnt el. A másik nevén Api Siau vulkán a 22 ezer lakosú Siau sziget északi részén található, Sulawesitől északra. A tűzhányót viszonylag hasonló kitörési stílus jellemzi, mint a Merapit: viszkózus lávadóm kitüremkedés, piroklaszt-árak, laharok. 1675 óta mintegy félszáz kitörés jegyezték fel.
A kitörés néhány órával a 8.9 magnitúdójú japán földrengés után kezdődött. Egyesek felvetették a két esemény közötti kapcsolatot. A helyzet az, hogy az aktív tűzhányók esetében, amelyek kitörés előtt állnak egy ilyen lökéshullám, amit a Föld szinte mindegyik szeizmográfja észlelt, elősegítheti az azonnali kitörést. De ez NEM jelenti azt, hogy a vulkánkitörés a földrengés miatt történt. Ez amúgy is bekövetkezett volna, de lehet, hogy csak néhány nap múlva. Boris Behncke hasonló dologra mutatott rá: az Etna esetében is bármikor (napok-hetek) várható egy újabb látványos kitörés. Az elmúlt héten voltak arra utaló jelek, hogy egy újabb lávaszökőkút kitörés lehetséges napokon belül. Nincs kizárva, hogy ez most rövidesen bekövetkezik és akkor sokan úgy érezhetik, hogy a vulkáni működés a japán földrengés miatt van, azaz minden mindennel összefügg. Azonban ezt meglehetősen nehéz bizonyítani egy olyan vulkán esetében, ahol már "útban van" a kitörés (ráadásul jelei már a japán földrengés előtt is megvoltak). Szoros kapcsolat tehát biztos nincs az ilyen események között, de a földrengések adhatnak egy utolsó lökést a már amúgy is kitörni kész vulkánoknak.

Egy korábbi kitörésben a Karangetang. Forrás: Center of Volcanology and Geological Hazard Mitigation

Kilauea, Hawaii: amikor megnyílik a föld...

Frissítés (Balázs, 11/03/10, 11:10)

Megállás nélkül dolgoznak a Hawaii obszervatórium munkatársai és erről honlapjukon bárki tanúbizonyságot szerezhet. Újabb és újabb videókat, képeket tesznek közzé a Kamoamoa kitörésről, valamint az azt megelőző eseményekről, például a Pu'u'O'o kráteraljzatának beszakadásáról. A legutóbbi HVO jelentés: A lávaszökőkút/lávafüggöny kitörések során akár 50 m, de átlagosan 30-40 m magasra fröcsög fel a láva. A hasadék nyugati végénél a Napau kráter keleti pereméhez közel kialakult aa-típusú lávafolyás alkotta lávacsatorna 2.9 km hosszú és délnyugat felé terjeszkedik. A lávafolyás 80-290 méter széles de az aktív része "csak" 20 méter széles /megjegyzem a férfi 3-as ugrásban 17,92 méter a legfrissebb világcsúcs, amit egy francia, Tamgho ugrott pár napja Párizsban, de ezt a lávafolyást még ő sem tudná átugrani :)/.

Lávaszökőkút kitörés és lávafolyás. A képen továbbá a Föld legfiatalabb, néhány napos fröccskúpját láthatjuk. (2011. 03. 08. Kamoamoa hasadékmenti kitörés) Forrás: HVO


Bal oldali videó: A felvételen jellegzetes hawaii-típusú kitörés látható. A gázdús bazaltos magma szép lávafüggönyt alkotva fröcsög pár tíz méter magasra a hasadékból. 2011.03.07. Kamoamoa hasadékmenti kitörés, Jobb oldali videó: Minden ezzel kezdődött: közeli videó a Pu'u'O'o kráteraljzatának beszakadásáról, ami 2011. 03. 05-én történt. A videó a HVO által a kráterben telepített megfigyelő kamerával készített fotókból készült, és a március 5-én hajnali 4 óra és este 11 óra közötti időszak látható. Forrás: HVO

Végül még egy érdekesség. A Kilauea csúcsrégiójában lévő Halema'uma'u kráter kürtőjében jelentősen visszaesett az ott bugyogó lávató szintje. Szabolcs jelen bejegyzésben már írt erről és most megtekinthetjük a legfrissebb hőkamerás felvételen, hogy jelenleg mi a helyzet:

Beszakadásos kráter a Halema'uma'u kráterben, 2011. 03. 08-án. Forrás: HVO

Frissítés (Szabolcs, szerda, 23:15)
Megvan a neve az új kitörésnek! A HVO munkatársai a "Kamoamoa Fissure Eruption", azaz Kamoamoa hasadékkitörés névvel keresztelték el a Kilauea-Pu'u 'Ō'ō vulkáni működés legújabb vulkáni fázisát. A HVO legújabb jelentése szerint az időszakosan erősödő majd gyengülő vulkáni működés tovább zajlik, ami - amint azt a jelenlegi webkamera képeken is látszik - most elsősorban a hasadék nyugati, a Napau kráterhez közelebbi és a webkamerától távolabbi szegmensére korlátozódik. A lávaszökőkutak magassága olykor elérte a 75 métert, a lávafolyás pedig már 2,8 km-re jutott el a kitörés helyétől. A kitörési helyszín környéke továbbra is le van zárva, a riasztási fokozat továbbra is vörös. A kén-dioxid gáz kibocsátás még mindig magas (9000 tonna/nap).

Frissítés (Tomi, szerda, 16:30)

Újabb és újabb felvételek látnak napvilágot a kitörésről. Két tegnapi felvételt láthatnak lentebb. A baloldali, korábbi felvétel közelről mutatja a kitörést, míg a másik a webkamera képeinek összevágásával készült, a kis fröccssánc jól kivehető rajta.

Frissítés (Szabolcs, Kedd, 20:50):
Köszönhetően a frissen felszerelt Puʻu ʻŌʻō - Nāpau Crater webkamerának, ahogy Balázs is megjegyezte MOST érdemes rápillantani a hawaii Nagy-szigetre, hogy miképpen csap fel - nos nem a "lávaoszlop" - hanem a gázbuborékokban gazdag lávacafatok. A megnyíló aktív hasadék mentén már egy méretes lávafröccs-sánc alakult ki. A kitörés hol hevesebb, hol kisebb intenzitással zajlik. Íme a helyszíni kép, helyi idő szerint 9:45-kor (magyar idő szerint 20:45-kor):

Webkamera kép helyi idő szerint 9:45-kor (magyar idő szerint 20:45-kor). Forrás: HVO Puʻu ʻŌʻō - Nāpau Crater webkamera

Frissítés (Szabolcs, Kedd, 10:45):
A HVO legfrissebb jelentése szerint tovább folytatódik a vulkáni működés a Pu'u 'Ō'ō és Nāpau kráter közötti mintegy 2,3 km hosszú hasadék mentén. A lávacafatok olykor 30 m magasra csapnak fel, a lávakiömlés mértéke viszonylag nagy. A vulkáni kitörést igen jelentős kén-dioxid gáz kiáramlás kíséri. A korábbi, kitörés előtti napi 300 tonna értékről március 6-ra napi 10000 tonnára emelkedett a kén-dioxid kibocsátás, ami nagyon magas értéknek számít (2008 júliusa óta a legnagyobb) és vulkáni szmogként komoly veszélyt jelenthet a környékre. Ez a magas kén-dioxid kibocsátás arra utalhat, hogy friss magma került a magmatározóba, majd jutott onnan a felszínre. A riasztási szint továbbra is a vörös, azaz a legmagasabbb fokozatú. A vulkáni kitörés helyszínét lezárták a turisták elől. A kitörésről és annak előzményeiről fantasztikus filmfelvétel látható a Big Island Video News honlapján!

Eredeti bejegyzés (Szabolcs, Hétfő, 15.33):
Balázs gyors hétvégi bejegyzése a Kilauea keleti hasadékzónájában 1983. januárjától zajló vulkáni működés új szakaszáról szólt. Végre nem egy pusztító vulkáni eseményről adhatuunk hírt, hanem egy igazán látványos kitörésről! Maga ez a vulkáni kitörés rendkívül érdekes és jól mutatja a Kilauea vulkáni terület sajátosságait. A kitörés ugyanis nem a központi kaldera (Kilauea kaldera) környékén zajlik, hanem attól több kilométerre távolabb, a már nem aktív Napau és a 28 éve aktív Pu’u ’O’o kitörési központok között (Csak egy rövid megjegyzés, honnan van e furcsa név: Pu’u ’O’o? 1983. január első napjaiban kezdődött egy új vulkáni kitörési fázis a Kilauea vulkáni területen. A kitörés a Kilauea kalderától keletre indult meg, pontosan ott, ahol a vulkanológiai térképen a „Flow of 1965” o betűje volt. Taeko Jane Takahashi ezzel magyarázza miért kapta az új vulkáni kúp a furcsának tűnő Pu’u ’O’o nevet. A Pu’u kúpot jelent és első neve így Pu’u O lett. A vulkanológusok azonban egyeztettek Kalapana falu öregeivel is a névválasztásról, akik hosszú történetbe kezdtek. Ennek vége az lett, hogy a választott név is egy picit hosszabb lett: Pu’u ’O’o, pontosabban Pu‘u ‘Ō‘ō, ahol az ‘Ō‘ō annyit jelent, hogy földbeszúrt bot. Ez pedig Pelenek, a hawaii tűzhányók istenének tevékenységére utal, aki botját földbe szúrva alkot újabb és újabb vulkáni kúpot...).

A Kilauea vulkáni terület térképe (Nagy-sziget, Hawaii). A USGS-HVO térképe alapján, módosítva.

Ennek oka röviden a következő: a Kilauea vulkáni terület délkeleti lejtője, feltehetően a ránehezedő vastag lávatömeg következtében lassan csúszik a tenger felé (a rajzon ezt nyíl jelzi). Ez persze nem folyamatosan zajlik, hanem időszakosan kisebb-nagyobb csuszamlásokkal, amit földrengések kísérnek (1975-ben például egy 7-es magnitúdójú földrengés kíséretében 8 métert mozgott el déli irányban a Kilauea külső lejtője!). Amikor ez a folyamat aktív, legyen ez akár kisebb, akár nagyobb mértékű, akkor a felső részeken, a Kilauea kalderától keletre és/vagy a délnyugati irányba húzódó törészónában hasadékok nyílnak meg. A központi terület alatt lévő magmatározóból a kőzetolvadék ekkor a felszíni és felszínalatti repedések okozta nyomáscsökkenés felé, azaz a riftzóna alá áramlik és tör a felszínre. Ez elősegítheti újabb magmatömeg felnyomulását is.

A Kilauea keleti hasadékrendszerében zajló vulkáni működés magyarázata a USGS-HVO ábrája alapján.

A jelenlegi vulkáni működés jól példázza a Kilauea fenti viselkedését. Szombaton, helyi idő szerint délután 1:42-kor a Pu’u ’O’o felszíne csökkenni kezdett, a Keleti hasadék (rift) zóna mentén pedig földrengések (több száz, a legerősebb 2,6 magnitúdójú) pattantak ki. Negyed órával később a Halema’uma’u beszakadásos krátert tartalmazó Kilauea kaldera felszíne is ereszkedni kezdett lefelé. Nem sokkal később a Pu’u ’O’o korábban látványosan aktív lávatavának aljzata néhány óra alatt 115 métert zuhanva lezökkent. Nem sokat váratott magára a Halema’uma’u aktív beszakadásos krátere sem. Egy hónapja még egészen magas lávató szinteket is megfigyelhettünk, azonban most a lávató szinte egyre csökkent, jelenleg pedig üresen tátong a mély kráterlyuk.

A Halema’uma’u aktív beszakadásos kráterének lávató szintje idén február 3-án és március 7-én. Forrás: HVO

Vasárnap, helyi idő szerint délután a Pu’u ’O’o-tól kb. 2 km-re nyugatra felszíni hasadékok nyíltak amelynek mentén láva freccsent fel. A lávaszökőkutak helyenként 25 méter magasra csaptak fel és lassan vékony lávafolyamok terjedtek szét, amelyek egy része visszafolyt a felszíni repedésekbe. A Hawaii Volcano Observatory (HVO) munkatársai a "Figyelmeztetés" ("Warning") fokozatra emelték a riasztási szintet, ami ritka esemény Hawaii-n. Az események, amelyek hol intenzívek, hol kevésbé aktívak egy frissen felállított webkamerán keresztül is követhetők. Hogyan folytatódik ez a kitörés? Habár jellegében ez a vulkáni működés hasonlít a rövid életű 1997-es kitöréshez, azonban az sincs kizárva, hogy most egy hosszabb és látványosabb kitörési fázis kezdődött. Természetesen követjük az eseményeket és folyamatosan közöljük a fejleményeket a megjegyzések rovatban vagy újabb bejegyzésben.

Lávafröccs és lávalepel a Napau és Pu’u ’O’o között megnyíló repedések mentén. A jobboldali képen a felszínre kerülő láva rögtön el is tűnik egy hasadékban. Forrás: HVO

Friss hírek Hawaiiról!

Tegnap (2011. 03. 05.) egy új hasadék nyílt Hawaii-n a Pu'u'O'o és Napau kráterek között. A hasadékból 10-20 m magas lávafüggöny tör fel. A hasadék felnyílását a Pu'u'O'o kráter aljzatának beszakadása és a Halema'uma'u kráterben lévő lávató szintjének jelentős esése előzte meg. A magma tehát új utat talált magának a felszín alatt és Pu'u'O'o valamint a Halema'uma'u alól a Keleti-Riftzónába nyomult, majd ahogy az alábbi képeken is láthatjuk, egy hasadék nyílt fel DNy-ra a Puu'O'o-tól és e mentén tör fel az olvadék. A HVO jelentésében az események sorrendjében olvashatjuk történetet.

Bal oldali kép: A frissen felnyílt hasadékból akár 20 m magasra is felfröccsen a láva. A kép hátterében emelkedő kúp a Pu'u'O'o. Jobb oldali kép: Közeli kép a hasadékról, amelyből 10 méter magas lávafüggöny tör fel. 2011. 03. 05. hasadékmenti kitörés. Forrás: HVO

Bal oldali videó: A helikopterről készült videofelvételen láthatjuk, hogy a hasadék mentén több helyen tör fel a láva. A korábbi képeken a nyílt terepen lévő lávafüggönyről készült képek láthatók.Jobb oldali videó: Közeli videofelvétel a fröcsögő láváról, 2011. 03. 05. hasadékmenti kitörés. Forrás:HVO