Figyelem a vulkánokra

A vulkánok már ott vannak a köztudatban, köszönhetően az Eyjafjöll tűzhányó kitörésének. Azonban e kitörés arra is lehetőséget adott, hogy ráirányítsuk a figyelmet, hogy a Földön számos helyen zajlanak vulkánkitörések, amelyek sok gondot okoznak a környező lakosságnak. Az izlandi vulkánkitörésről pedig az Utazó magazin legújabb, április-májusi számában jelent meg írás, kitekintve a vulkáni működés tágabb okaira is.
A vulkánokra sok helyen nagy figyelem irányul. A hawaii Nagy-szigeten 28 éve folyamatosan ömlik a láva, 2008 tavaszán pedig Pele lakhelye, a Halema`uma`u is aktivizálódott, kéngőzös szmogot bocsátva a környékre.

Képek forrása: Hawaiian Volcano Observatory

Ebben az évben van a Kapoho kitörés félévszázados évfordulója is. Itt tehát különösen fontos megérteni azt, hogyan lehet együttélni a vulkáni működéssel. Ehhez kapcsolódik, hogy idén januárt a helyi kormányzó a tűzhányókra irányuló figyelem hónapjának nyílvánította, amelynek során számos program várta a hawaii Nagy-szigeten az érdeklődőket.
Az előző héten Tenerifén gyűltek össze a vulkanológusok, ahol a Cities on Volcanoes 6 konferencián vitatták meg a vulkáni működés sokszínűségét, annak okait, a kitörés előrejelzés lehetőségeit és társadalmi kapcsolatait. A tudósításban beszámoltam arról, hogy a Kanári-szigeteken számos történelmi időkben zajlott kitörés volt és a következő évtizedekben várható egy újabb vulkánkitörés valamelyik szigeten. Ennek tudható be, hogy a konferencia végén számos neves vulkanológus egy kiáltványt fogalmazott meg és juttatott el a spanyol kormányhoz, szorgalmazva egy vulkanológiai obszervatórium felállítását Tenerifén.
El Chinyero salakkúp, az 1909-es kitörés helyszíne Tenerifén és a Hoyo Negro krátere La Palmán, ahol 1949-ben zajlott vulkáni működés.

Lanzarote szigetén 1730 és 1736 között a történelmi idők harmadik legnagyobb lávaöntő kitörése zajlott.

A konferencián Steve Sparks professzor előadásában jelezte, hogy a következő 90 évben 20-30% esélye van annak, hogy egy az 1815-ös Tambora kitöréshez hasonló erősségű vulkánkitörés történjen. A Tambora kitörés utáni globális klímaváltozásnak jelentős társadalmi következményei voltak. A konferencia több szekcióban foglalkozott a vulkánokról szóló ismeretterjesztéssel, a vulkánparkokkal, a geoparkokkal, a vulkán turizmussal. Ebben a témában tartottam előadást a készülő Kemenes Vulkán Parkról, valamint a Novohrad-Nógrád Geopark vulkáni értékeiről. Mindkét bemutató nagy érdeklődést váltott ki. Szóba került az ELTE Kőzettan-Geokémiai tanszék Vulkanológiai csoportjának ismeretterjesztő tevékenysége is. A konferencián felkértek egy külön előadás megtartására e témában, a szakemberek minta értékűnek tartották tevékenységünket! Érdekesség, hogy ugyanezekben a napokban a csoport tagjai Ipolytarnócon és a budapesti Millenráison tartottak Vulkán-napokat, ahol látványos kísérleteken, különböző feladatokon keresztül ismertették meg a vulkáni működés okait a sok érdeklődővel.
Végül, visszatérve az izlandi vulkán működésére: megvannak az első tudományos eredményeink a vulkáni hamu kutatásáról! Az előzetes eredményekről a hétvégén, a Magyarhoni Földtani Társulat által Gárdonyban rendezett első Kőzettani és Geokémiai Vándorgyűlésen számolunk be. Itt álljon néhány újabb mikroszkópos kép (Bendő Zsolt, Kiss Balázs és Lukács Réka jóvoltából) az izlandi vulkáni hamuról:

Tungurahua és Pacaya - Gyengült a kitörés, de nincs megállás

.

Május végén, mindösszesen néhány nap eltéréssel az ecuadori Tungurahua és a guatemalai Pacaya is heves, robbanásos kitörést produkált, ahogy arról már korábban beszámoltunk. Az elmúlt napokban a kitörések ereje gyengült, azonban még nem ért véget, így a tűzhányók továbbra is rendszeres megfigyelés alatt állnak.

Az ecuadori Geofizikai Intézet mai jelentéséből megtudhatjuk, hogy a Tungurahua aktivitása az előző napokhoz képest jelentősen nem változott, továbbra is Stromboli-típusú. Óránként átlagosan három robbnást észleltek, és a kirepülő blokkok 2 km távolságra gurultak le a vulkán lejtőin. A tűzhányó környezetében, valamint a kb. 10 km-rel a Tungurahuától északnyugatra fekvő Cevallosban hamuszórást is jelentettek.
Az alábbi, május 31-én készült videóban megfigyelhető a Stromboli-típusú kitörés, valamint időnként a zene mellett hallható a robbanásokat kísérő ágyúdörrenés szerű hang.

Guatemalának az elmúlt napokban nem csak a vulkánkitöréssel, hanem a heves viharral is meg kellett küzdenie. A Pacaya továbbra is aktív, a fumarola-tevékenység mellett kisebb, legfeljebb 100 méterrel a kráter fölé emelkedő hamufelhőket figyeltek meg, amely aztán északnyugat felé sodródott, olvasható a Nemzeti Szeizmológiai, Vulkanológiai, Meteorológiai és Hidrológiai Intézet tegnapi jelentésében. A folyamatos kigázosodás a repülőgépek turbinájához hasonló hanggal jár, amely a tűzhányótól még 5 km távolságban is hallható.
Az igazi problémát azonban jelenleg a lávafolyás okozza. A tűzhányó délkeleti lejtőjén előrenyomuló lávafolyás jelenleg két részre szakadt, az egyik ág a Chupadero folyó mentén halad előre, míg a másik 1,5 km-re Pocitos falutól, 200 km-re a házaktól. Bár hatóságok továbbra sem javasolják, hogy bárki megközelítse a tűzhányót, valamint a Pacaya Nemzeti Parkot már korábban lezárták, ez nem tartja vissza sem a túristákat, sem a helyi lakosokat. A Pocitos egyik magán tulajdonban lévő telkén keresztül, fejenként 1,25 dollárért elvezetik a turistákat a lávafolyásokhoz - olvasható az abc News honlapján. Az említett cikkből kiderül továbbá, hogy Fransisco Valdez geofizikus szerint is veszélyes túl közel menni a tűzhányóhoz, bár véleménye szerint, ha a kitörés újra felerősödik, akkor az fokozatosan fog történni. Azonban a láva- és kőeső eltér a vulkán megszokott működésétől, tette hozzá a kutató.

A kép forrása, valamint további lenyűgöző felvételek: Mail Online

Ismét Eyjafjöll

Június 4-én 19:50-kor (helyi idő szerint) kisebb freatikus, "kürtőtisztító" kitörés történt. 4,5-6 km magas kitörési felhőt figyeltek meg, mely javarészt gőzből állt. Épp ezért felső része fehér volt, de kisebb mennyiségű hamut is tartalmazott, ez adta az alsóbb részek szürke színét. A régi kráter nyugati részén egy új krátert hoztak létre a robbanások, a vulkánrengések a feltörő gőzfelhővel összhangban pulzáltak június 6-án. A kitörések gyengék, a hozzájuk kapcsolódó gőzfelhők is alacsonyak. A robbanások közt hallani lehetett a kürtőbe visszaomló lávadarabok robaját, de az új krátert csak ritkán és részben lehetett látni a feltörő gőztől. A vulkán körüli szeizmográfok a rengések kisebb erősödését regisztrálták június 4-től 6-án késő estig, majd újra csökkenni kezdett az erejük. A kis robbanások azonban folytatódnak, némi hamu hullik a kráter közelében.

Ipolytarnóc-Vulkán Nap

Június 3-án Vulkán Nap volt Ipolytarnócon. Vulkanológiai Csoportunk tagjai remek előadásokkal és szemlétes vulkánkitörésekkel népszerűsítették a tűzhányókat. A hallgatóság többnyire iskolás csoportokból állt, akik osztálykirándulásuk során látogattak el Ipolytarnócra, nézték meg az ottani különlegességeket, és csöppentek bele egy, az iskolai órákon nem megszokott stílusú előadásba. A fiúk magas szakmai színvonalú, de a köznapi emberek számára is érthető nyelven elmagyarázott ismertetője után kísérletek során megfigyelhette a hallgatóság, hogy miért tör ki magma, hogy zajlik a salakkúpokat létrehozó robbanásos kitörés, és milyen egy lávaöntő kitörés. A gyerekek egy interaktív feladat során megtapasztalhatták, hogy milyen veszélyes az aktív vulkánok közelében élni, és milyen sok szempontot figyelembe veendő, komplex feladata van a döntéshozóknak, mikor kijelölik a tűzhányó közelében lévő veszélyességi zónát.

Az előadások sikeresnek minősültek, nagyon bátorító volt látni az iskolások arcán az érdeklődést, még jobban nőtt bennünk az az elképzelés, hogy a tudomány népszerűsítésével egy nemes célt szolgálunk, amire a hiedelmekkel ellentétben van kereslet. A remek hallgatói kérdések során tapasztalhattuk, hogy az ifjakban buzog a tudásszomj, csak jó pedagógusnak kell lenni, és tudni kell átadni az ismereteket.
Egyetlen negatívum volt, az esős idő, ami miatt sajnos sok csoport nem tudott eljönni, de így is megérte, hisz ha már csak pár fiatalban felkeltettük az érdeklődést a természet és a vulkánok iránt, nem volt cél nélküli a fáradozásunk.

Nagyon fontos néhány szót szólni magáról Ipolytarnócról, vagyis az itt létrehozott bemutatóközpontról. A Budapesttől 150 km-re, Salgótarjántól 30 km-re elhelyezkedő település ősmaradványairól vált híressé. Az elmúlt évek eredménye egy csodálatosan felújított, európai színvonalú bemutatóközpont létrehozása. A tanösvényeken kívül, többek között a geológiai tanösvény mellett, ahol a "cápafogakkal hintett tengerparti föveny, szubtrópusi erdő hatalmas, megkövesedett fái, egzotikus növénylenyomatok, ősvilági szörnyek lábnyomai, a vulkáni tufa áradatában összesült maradványok" láthatóak, a vállalkozó kedvűek egy 4D-s moziban nézhetik meg, hogy milyen környezet lehetett itt 20 millió évvel ezelőtt. Egy külön épületben a 8 millió éves, konzerválódott bükkábrányi mocsárciprusokat is megtekintheti az erre járó utazó. Mindezt kiváló technikai felszereltséggel és látogató-központú, fiatalos csapattal rendelkező barátságos környezetben.
Aki teheti, mindenképpen menjen el Ipolytarnócra, nem fogja megbánni!

További információk az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület honlapján találhatók.

A Tungurahua még mindig nem pihen

.
Bár a kitörések ereje valamelyest gyengült, továbbra is számos, több-kevesebb hamutartalmú kitörési felhőt figyeltek meg az ecuadori Geofizikai Intézet munkatársai. A hamufelhők legfeljebb 3-4 km magasságig emelkedtek a kráter fölé, majd észak, északkelet, nyugat és délnyugat irányba sodródtak. A vulkántól nyugatra eső Penipe-ből fehér színű, finom hamuhullást jelentettek. A kitörések alkalmával jelentős mennyiségű izzó blokkot lövell ki a vulkán, amit a tűzhányóra jellemző, hangos az ágyúcső elsütésekor hallható hangra hasonlító durranások kísérnek.
A szeizmikus aktivitás a tűzhányó alatt továbbra is nagy, és úgy tűnik erősödik is, jelezve ezzel, hogy további robbanásos kitörések várhatók.
A tűzhányó kitöréséről két rövid videó tekinthető meg Benjamin Bernard francia nyelvű blogján.

Újabb tudósítás vulkanológiai konferenciáról, Teneriféről

A tenerifei (Kanári-szigetek) Puerto de la Cruz városában zajló 6. Cities on Volcanoes vulkanológiai konferencia második napja is sok érdekességet tartogatott. Jesus Ibanez bemutatta, hogy geofizikai eszközökkel, hogyan lehet körvonalazni a vulkánok alatti magmakamrát. Hazel Rymer arról beszélt, hogy szintén geofizikai eszközökkel észlelték, hogyaz izlandi Askja alá az elmúlt években friss magmatömeg érkezett. Kérdés, hogy ez a jövőben felszínre fog-e törni? Millan Millan a vulkanológiában ma már nélkülözhetetlen eszköz, a COSPEC 40 éves történetét tárta fel. Ezzel az eszközzel mérni lehet a tűzhányókból távozó kén-dioxid mennyiségét (ez a gáz lehet felelős adott esetben klimatikus változásért). Chris Newhall, aki óriási szerepet játszott a fülöp-szigeteki Pinatubo 1991-es kitörés pontos előrejelzésében és a veszélyelőrejelzés alapján végrehajtott kitelepítés jelentős mértékben csökkentette az áldozatok számát, nos ő arról beszélt, hogy miért is vannak még mindig vulkáni katasztrófák annak ellenére, hogy egyre nagyobb tudással és eszköztárral rendelkeznek a vulkanológus szakemberek. A kulcs a kommunikációban van: mennyire sikeres a párbeszéd a politikus döntéshozókkal, mennyire hatékony a tájékoztatás a lakosság felé és természetesen az is fontos, hogy mennyire sikerül megértetni a döntéshozókkal és az emberekkel, hogy a vulkanológus szakemberek ismeretanyaga miért fontos a társadalom számára? Persze ehhez nem elég a szakemberek felhívása, szükséges az is, hogy a másik irányból is meglegyen az igény és a megbecsülés!
Ezen a napon terítékre került már az izlandi vulkánkitörés is. A poszter bemutatók idejében sikerült hosszan beszélgetni Claire Horwellel, aki Angliában a vulkáni hamut és annak egészségügyi hatásait vizsgáló szervezet (International Volcanic Health Hazard Network) egyik vezetője. Bemutattam az ELTE KGT Vulkanológiai csoport e témában végzett kutatásainak eddigi eredményeit, ami alapján a jövőben közös vizsgálatokra is sor kerülhet. Megvitattuk többek között a vulkáni hamu gyűjtésének legmegfelelőbb módszereit is.
A konferenciának különös jelentőséget adott, hogy ezekben a napokban két nagy vulkánkitörés is zajlik. Az ecuadori Tungurahua kitörésének következtében az ottani kiváló szakemberek nem tudtak elutazni a konferenciára – hiába, a munka az első! Ugyancsak most volt egy nagy erejű kitörése a kamcsatkai Bezimjannij vulkánnak is. Délután egy orosz kutató éppen azt ecsetelte, hogyan lehet e vulkán kőzeteiben található ásványok kémiai összetétele alapján rekonstruálni a mélybeli folyamatokat. A Bezimjannij esetében arra a következtetésre jutott, hogy friss magmatömeg nyomult a sekély magmakamrába. Lehet, hogy ez is közrejátszott a mostani kitörésben?

Végül, egy kuriózum: a CoV6 konferenciához kapcsolódóan egy külön teremben több mint száz, helyi gyerekek által készített tűzhányó festményt, különböző alapanyagból készült vulkánmakettet mutatnak be. Szép élmény volt végignézni ezeket, különösen azzal a szemmel, hogy az általunk otthon rendezett Vulkán napokon is a gyerekek hasonló gyönyörű műveket készítenek. A fenti képeken a hazai termésből mutatok be néhány alkotást. Ezen a héten a csoportom tagjai Ipolytarnócon (június 3.), majd a budapesti Millenárison (június 5. szombat) tartanak Vulkán-showt, amit azt gondolom érdemes lesz megnézni!

Kitört a Bezimjannij

Hétfőn 12:34-kor (UTC) kitört a kamcsatkai Bezimjannij. Ez az a vulkán, amely a legmagasabb kitörési felhővel büszkélkedhet, 1956-os kitörése során 42 km magasra lövellte azt. Érdekesség még a tűzhányóról, hogy a neve oroszul annyit tesz: névtelen. Ezt azért kapta, mert az említett nevezetes kitörése előtt azt hitték a kutatók, hogy már kialudt.
A mostani is nagy erejű, magmás robbanásos kitörés, a hamufelhő több, mint 10 km magasba emelkedett, sajnos a sűrű felhőtakaró miatt a hegy nehezen megfigyelhető, de azért érdemes ránézni időnként erre a webkamerára!
A hamufelhő az Ohotszki-tenger felé sodródik, jelenleg mintegy 200 km hosszan nyúlik el Kamcsatka és a tenger felett, a légi forgalmat is akadályozva. Kozirevszk faluból folyamatos hamuhullást jelentettek.

A Bezimjannij 2010. április 19-én.A fényképet Yu. Demyanchuk (KVERT) készítette