A történelmi időkben zajlott vulkáni működésről hűen mesélnek az akkori hindu és buddhista templomromok. Mintegy 1000 évvel ezelőtt a Mataram civilizáció hirtelen keletre vándorolt. A kutatások szerint ebben jelentős szerepet játszott a Merapi vulkáni működése, amelynek hamuanyaga Jáva középső területét teljesen beborította. A 15. században egy újabb pusztító vulkáni kitörés történt, ami számos templomot, köztük a shíva Sambisarit is elpusztította. A vulkáni hamu vastagsága Yogyakarta közelében (a kürtőtől mintegy 27 km távolságban) a 8 métert is eléri! Azóta ilyen pusztító erősségű kitörés nem volt, a Merapi modern történetét kisebb, illetve ritkán közepes erősségű kitörések jellemzik.
1548 óta közel 70 jelentősebb vulkáni kitörése volt a Merapinak, ebből 32 esetben izzófelhők zúdultak le a hegy oldalán. Volt olyan nap, amikor 40 forró vulkáni törmelék-ár rohant le a tűzhányóról! Mint a tűzhányók többségének, így a Merapinak a működése is ciklikus. A korábbi vulkáni aktivitást figyelembe véve, két-három évente történik kisebb vulkáni kitörés, 10-15 évente ennél nagyobb erejű, 50-60 évente pedig nagyobb pusztítást végző, közepes erősségű. A legutolsó nagy vulkáni kitörés 1930-ban zajlott, ennél is pusztítóbb volt azonban az ezt megelőző 1872-es vulkanizmus. Egy hasonló méretű vulkáni működés ma mintegy 100 ezer embert veszélyeztethet a vulkán dél-délnyugati oldalán.
Mi várható tehát, milyen kitörés történhet a Merapin?
A Merapi korábbi vulkáni működése alapján négy lehetséges esemény történhet. Az első változat szerint a tűzhányó továbbra is folytatja a 20. századra jellemző, csendesebb működését, ami lávadóm növekedéssel és kisebb izzófelhők keletkezésével jár. Ezek közül 10-12 évente történik egy jelentősebb kitörés, ami legutóbb 1994-ben volt… Akkor halálos áldozatokat is szedett a lerohanó vulkáni törmelék-ár!
A második változat egy ennél rosszabb lehetőséggel számol, ahhoz hasonló kitöréssel, ami 1930-ban történt. Ebben az esetben az izzófelhők nagyobb távolságba (akár 10-15 km-re) is eljuthatnak, benyomulva a településekkel elszórt területekre is, emellett a kitörési felhőből hulló hamu Yogyakartában is gondot okozhat.
A harmadik lehetőség az 1872-es kitörést veszi alapul, aminek valószínűsége évszázadonként egy esemény. Akkor mintegy 16 km magasságba jutott fel a kitörési hamufelhő, a vulkáni anyag beborította a Merapitól délre fekvő területet, ahol jelenleg közel 1 millió ember él és még 400 km távolságban is észleltek hamuhullást. Ennek egy még intenzívebb, még pusztítóbb változata az, ami a 15. század elején a shíva Sambisari templomot is elpusztította.
Végül a negyedik, legrosszabb lehetőség az, ami a tűzhányó mintegy 10000 éves életében csupán néhányszor fordult elő. A vulkán dél-délnyugati oldala hirtelen lecsúszik és hatalmas törmeléklavina zúdul a Föld egyik legsűrűbben lakott területére.
Végül, álljanak itt Chris Newhall, az általam egyik legnagyobbnak tartott vulkanológus, szavai egy 2000-ben megjelent tanulmányból: "Nincs semmi okunk feltételezni, hogy a Merapi működése a 20. századot jellemző, viszonylag nyugodt mederben folyik tovább, valószínűbb, hogy a következő évtizedekben visszatérnek a hevesebb robbanásos kitörések". A mostani októberi kitörés már a második esetet idézi, aztán hogyan tovább? A Merapi esetében nem egyszerű feladat a vulkáni előrejelzés, mivel a múltban sokszor minden előjel nélkül történtek pusztító kitörések.