Oszlopos lávakőzetek: kivételes természeti kincsek a Kárpát-medencében

Az előző hetekben számos vulkanológiai blogban (pl. Eruptions, Magma Cum Laude) központi téma volt a természet egyik legnagyszerűbb jelensége a vulkáni kőzetek szabályos oszlopos elválása. Valóban, megdöbbentő az a szabályosság, ami e természeti képződményekben tükröződik:

Hegyestű és Haláp

A vulkáni kőzetek oszlopossága a magma vagy láva, esetenként forró vulkáni törmelékes üledék hűlése során alakul ki. A hideg környezettel (levegő vagy talaj, esetleg sekély felszín alatti kőzettest) érintkező forró kőzetolvadék megszilárdulása kívülről befelé halad fokozatosan. A hűlés zsugorodással jár, azaz a kőzet térfogata kisebb lesz, mint az olvadéké volt, ezért a hűlési felszínre merőlegesen repedések jönnek létre. A repedéshálózat végül szabályos ötszög vagy hatszög, ritkábban négy- vagy nyolcszög átmetszetű oszlopokat hoz létre. Az oszlopok tehát mindig a hűlési felületre merőlegesek. Amennyiben az alsó és a felső hűlési felület közel párhuzamos (például bizonyos lávafolyások vagy egy széles krátert kitöltő lávató esetében, úgy egymással párhuzamos, függőleges oszlopok alakulnak ki:

Ha viszont a hűlési felületek hajlottak, például egy nem túl széles kürtőcsatorna vagy egy völgyben lefolyó láva esetében, akkor az oszlopok ívesek lesznek:


A lávakőzetek oszlopossága, ennek keletkezése már kezdetektől foglalkoztatta a kutatókat. Kialakulásának magyarázata központi szerepet játszott a XVIII. század egyik legnagyobb tudományos vitájában, az úgynevezett neptunisták és plutonisták között. A neptunisták azt gondolták, hogy ilyen szabályos szerkezet csak akkor jöhet létre, ha a kőzet tengerből vált ki (akárcsak a szabályos ásványok kiválása oldatokból). Ezzel szemben a plutonisták a lávakőzetek magmás ("tűzi") eredete mellett érveltek és végül a francia Auvergne területen végzett vizsgálatok hoztak egyértelmű bizonyítékot állításuk alátámasztására és végül a plutonista elmélet győzelméhez.
Oszlopos elválás azonban nemcsak lávakőzet esetében alakul ki. Vannak olyan robbanásos vulkáni működéssel keletkező törmelékes üledékek, amelyek nagy hőmérsékleten rakódnak le (például bizonyos ignimbrit üledékek). Ezekben az üledékekben a vulkáni üvegszemcsék a leülepedés során vagy közvetlenül azt követően összehegednek, "összeolvadnak" és így egy lávaszerű képződmény alakul ki. Ennek hűlése során szintén létrejöhet az oszlopos belső szerkezet.

A Kárpát-medence vulkáni területei bővelkednek remekbe szabott oszlopos elválású képződményekben, amelyek nemzetközi szinten is különleges természeti értékek és amelyekre méltán lehetünk büszkék! Az alábbiakban ezekből adunk egy szubjektív válogatást. A sok szép, egyedi forma közül kiemelkedik a Bér közelében található andezit kifele hajló, azaz konkáv oszlopos szerkezete. Ilyen nem sok található szerte a Földön!

Alsórákos, 1,2 millió éves bazalt lávakőzet

Haláp, 3 millió éves bazalt lávakőzet

Szent György-hegy, 3 millió éves bazalt lávakőzet

Szanda, 15 millió éves andezit lávakőzet

Bér, 15 millió éves andezit lávakőzet

Somoskő, 3 millió éves bazalt lávakőzet

...és végül egy újabb, nemzetközi szinten is ritka különlegesség, amikor nem a bazaltban, hanem a forró kőzetolvadékkal érintkező, vízgazdag üledékes kőzetben alakult ki az oszlopos elválás:

Alsórákos