Yellowstone: dilemma?

  Ismét a hírek között a Yellowstone vulkán. Az Amerikai Geofizikai Unió éves konferenciáján bemutatott eredményekről egy BBC cikk is beszámolt. Sajnos az eredeti - az AGU konferencián elhangzott - anyagot nem volt módom elolvasni. Most azonban nem is az eredményről szeretnék beszélni, talán arról majd Szabi részletesebben beszámol, ha ideje engedi. Röviden arról van szó, hogy az szeizmikus adatok újabb feldolgozása alapján a Yellowstone kaldera alatt 2.5-szer nagyobb méretű magmatározó rendszer van, mint azt korábban gondoltuk. Pontosabban, Robert Smith professzor is megjegyzi, hogy mindig is nagyobbnak vélték, mint amit a számítások mutattak.

Kép 1. balra fent: Átalakult riolit lávafolyások a yellowstone-i Grand Canyonban. jobbra fent: A Sheepeaters sziklafal bazalt oszlopai. Egykori bazaltos lávafolyás emléke. alul középen: A Huckleberry ridge tufa összesült egységének feltárása a Golden Gate-nél. A 2.1 millió évvel ezelőtti szupervulkáni kitörés terméke. Forrás: USGS

   A sajtóban megjelent cikkek visszafogottabbak, mint korábban, akár fejlődésként is értelmezhetjük, hogy végre megnevezik azokat a kutatókat - ha nem is mindet-, akiknek az eredményeiről beszámolnak, de azért még lenne mit javítani. Továbbra sem sikerül kitörni - az egyébként teljesen fölösleges- szenzációhajhász mondatok világából, min pl.: óriási a Yellowstone alatti szupervulkán /Ez a mondat már önmagában is értelmezhetetlen szakmailag. A Yellowstone alatt nincs szupervulkán. Maga a Yellowstone kaldera és a hozzátartozó mélybeli magmatározó rendszer a tűzhányó./ Miért nem elég annyit közölni, hogy az új adatok és XY számításai alapján a Yellowstone magmatározója 2.5szer nagyobb, mint azt eddig gondolták (Az egy másik kérdés, hogy mi az adat és ez az új térfogat, amit megadtak miből jön. Általában az adatok fontosságáról és értelmezésének problematikájáról, már korábban is írt Szabolcs egy nagyon jó bejegyzést. Ezt mindenkinek ajánlom, mielőtt tudományos/földtudományos híreket olvas.). Ez már önmagában is nagyon izgalmas eredmény és felesleges mellé tűzni a kliséket, hogy: ..ha a yellowstone-i vulkán ma kitörne, annak katasztrófális hatása lenne. Nincs szükség arra sem, hogy bizonytalanságot tápláljunk az olvasókba. pl.:...a kutatók sem biztosak abba, hogy kitör-e még egyszer a vulkán....vagy, egyesek szerint régóta esedékes egy ilyen kitörés. A tudósok nem bizonytalanok, hanem megfontoltak, de nem azért mert nincs képességünk megítélni a Yellowstone állapotát, azt kitűnően ismerjük. A megfontoltság bizonytalanságnak tűnhet az avatatlan fülnek, a mai világban azonban kénytelenek vagyunk óvatosan és talán kétértelműen fogalmazni, mert gyors az információ áramlás és nagy a "költői" szabadság. Ki merne teljesen egyértelműen mondani bármit, ha egy olyan vulkánon dolgozna, amelyiknek akkora kitörései is voltak, hogy az USA nagy részét beterített a tefra. A magmakamráról gyűjthető adatok alapján azonban azt látja, hogy a magmatározóban nincs kitörésre képes kőzetolvadék, csak kitörni képtelen kristálygazdag magma. Látszólag akkor a helyzet világos nincs magma ami kitörjön, akkor nincs miért izgulni. Ez igaz is a jelenben, de egy kutatónak az is a feladata, hogy feltegye a kérdést, mit hoz a jövő? Mennyi idő alatt és hogyan alakul ki egy újabb kitörésre képes magmacsomag? Elkezdődött ez már? Esetleg vége? A Yellowstone magmatározója már a végét járja? Ilyen a kérdésekre keressük  a választ. Az a megfigyelés, hogy most minden nyugodt (-nak tűnik), nem jelenti azt, hogy ez az állapot örökké fenn kell, hogy maradjon. A geológiában mindig az időtényező adja a nehézséget. Mi napról napra rögzítjük két-három évtizede a tűzhányó rezdüléseit, de mindez szinte egy percet sem rögzít a több millió éves vulkán történetéből. Arra kérdésre viszont egyértelműen tudunk válaszolni, hogy túlhordott-e baba, vagyis esedékes-e már egy újabb kitörés, ez egyszerűen badarság, ebben a formában ez értelmezhetetlen. Habár a Yellowstone területén a szupervulkáni kitörések - 3db ilyen eseményt ismerünk - nagyjából 700ezer évenként követték egymást - és talán még lesznek is a jövőben ilyen nagy kitörései -, de ez nem azt jelenti, hogy a következő kitörés mindenképpen szupervulkáni lesz (miután a legutolsó ~650ezer éve volt). A Yellowstone életében számos kitörés volt ezek mellett, és sokkal gyakoribbak a kisebb térfogatú gyakran effuzív kitörési epizódok /kép 1/, amikor a magma robbanás nélkül, esetleg kis erejű robbanásokkal kerül a felszínre. Sőt, Robert Christiansen és munkatársainak tanulmánya alapján a hidrotermás kitörések /kép 3/ (pl.: gejzírek /kép 2/) valamint a mérgező gázömlések jelentik a legfőbb veszélyt a Yellowstone területén, és egy nagy térfogatú kalderaformáló kitörésnek van a legkisebb esélye.

Kép 2. A Castle gejzír. Jelenleg az egyik fő veszély forrást a Yellowstone parkban a váratlan hidrotermás kitörések jelentik. Forrás:wikipedia

Egy nagy térfogatú kalderaformáló kitöréshez ugyanis nagyon különleges helyzet kell, hogy fennálljon a magmatározóban. A tűzhányók alatti magmatározó rendszerről alkotott képünk nagymértékben változott meg és változik manapság. A korábbi modell, -  amely azt sugallja, hogy egy a vulkán alatti olvadékkal kitöltött üreg táplálja a kitöréseket, amit magmakamrának neveztünk (és nem "kamrának") - mára gyökeresen megváltozott. A tűzhányók alatti magmatározót ma már úgy modellezzük, mint egy kőzetszivacsot. A tűzhányó alatti magmatározó rendszert kristályokban gazdag magma un. kristálypép tölti ki és a szemcseközi térben foglal helyet az olvadék (kristály:olvadék=~7:3, ~8:2). A nagy térfogatú kalderafolrmáló kitörések feltétele, hogy geológiai skálán mérve rövid idő alatt, ebből a kristályos pépből olvadék gazdag magma (kristály:olvadék=~1:9,~2:8) "préselődjön ki" és halmozódjon fel. A jelenlegi ismereteink szerint éppen ez az, ami hiányzik a Yellowstone alatti magmatározóból, - ezzel kapcsolatban Szabolcs egy 3.5 ezelőtt megjelent  bejegyzésében olvashatnak még részleteket - vagyis a (szupervulkáni) kitörést táplálni képes nagyobb tömegű kristályszegény kőzetolvadék.

 Kép 3. Az 500 m átmérőtt is elérő Indian tavacska egy 3000 ezer évvel ezelőtti hidrotermás erupció nyomát őrzi. Fotó: Jim Peaco 2001, Forrás: Christiansen és mtsi. 2007

  Hozzá kell még tennem, hogy a vulkanológia egy dinamikusan fejlődő tudomány, amely az elmúlt évtizedekben komoly eredményeket ért el a vulkánkitörések előrejelzésében (gondoljunk csak a Merapi 2006, 2010-es vagy a Pinatubo 1991-es kitöréseire). /megj: Erre persze rögtön mondhatná valaki, hogy ugyan kérem, itt van az Etna esete. Október vége óta, ahány kitörése volt, annyi módon zajlott le a paroxizmális kitörési epizód, és senki nem jelezte előre például, hogy a november 23. epizód subpliniuszi erősségű lesz. Igen. Ezt el kell ismernünk. Korábban már hoztam azt a hasonlatot, hogy a vulkánkitörések előrejelzésében ott tartunk, ahol az orvosok a gyermek születések előrejelzésében. Az esemény bekövetkezését és az esetleges bonyodalmakat jól fel tudjuk vázolni, de akár csak az orvostudomány a vulkanolgóia is reaktív nem proaktív, ugyanakkor a reakciók szerencsére gyorsak, akárcsak az orvostudományban, ami segít a minimumra szorítani a károkat. Érdemes még megjegyezni, hogy mi vulkanológusok sokkal kevesebb esettanulmányból dolgozunk, mint az orvostudomány./ Ha a Yellowstone nagy kitörésre készülne, akkor annak véleményem szerint képesek lennénk detektálni a jeleit. Abban szerintem minden vulkanológus kolléga egyetért, hogy azon tűzhányók, amelyekkel a média "riogatni" szokta az olvasókat (Yellowstone, Vezúv, Mt St. Helens), korszerű műszerekkel folyamatos megfigyelés alatt állnak és minden lélegzetvételüket detektáljuk, ha készülnének valami igazán nagy durranásra azt látnánk előre. (Sőt, ma már bárki a karosszékéből is figyelheti az interneten közzétett adatokat, képeket.) Ennél sokkal izgalmasabb kérdés, az amit Szabolcs szokott hangsúlyozni. Vagyis megtalálni azt/okat a tűzhányót/ókat, amely/ek a jövőben képes/ek nagy erejű kitörésre, de jelenleg még a nevét/üket sem tudjuk. De nehogy azt gondolja bárki is, hogy ebben a kérdésben a sötétben tapogatózunk. Ebben kérdésben is elindult a vulkanológus társadalom és a mi kutatócsoportunkban is ez az egyik kiemelt téma.

   A vulkanológusok tehát nem bizonytalanok. Ismerjük a Yellowstone állapotát. Tudjuk, hogy mik a fontos kérdések és dolgozunk rajta. Mert tudjuk, hogy: "Merre tovább vulkanológia..." (Harangi 2013)!

Mi van a Csomád és a Persányi bazalt vulkáni terület alatt? - De vajon ez érdekel valakit?

Mi van a vulkánok alatt? Mi zajlik a magmatározóban vulkáni kitörés előtt? Mennyi idő alatt áll össze egy kitörésre kész magmatömeg? Mi indítja el a magmát felfelé, azaz mi indítja el a vulkáni kitörést? Mitől függ, hogy lávaöntő vagy robbanásos kitörés történik? Mennyi idő alatt tör fel a felszínre a magma?
Olyan kérdések ezek, amelyek alapvetőek a vulkáni veszély előrejelzésben, nélkülözhetetlenek, hogy megértsük hogyan működnek a tűzhányók! Ma már a Föld népességének több mint 10%-a, mintegy 600 millió ember él a történelmi időben legalább egyszer már működött tűzhányó közelében! Mi lesz, ha valamelyik kitör? Nincs erre tapasztalatunk, nem történt még ilyen esemény és ha nem volt ilyen, akkor sokan azt gondolják nem is következhet be... vagy mégis? Az elmúlt hetekben számos előadást tartottam Veszprémtől a Magyarok Világtalálkozóján keresztül a Kárpát-medencei Magyar Nyári Egyetem előadássorozatáig. Ezekben azt a kérdést jártam körül, hogy hol a helye a vulkanológia tudományának a 21. században, a társadalomnak fontos-e ez a tudományterület? Fontos-e a Kárpát-medencében élőknek, szükség van-e vulkanológiai kutatásokra?
Blog olvasóink tudják, hogy kutatócsoportunk évek óta vizsgálja térségünk legfiatalabb vulkánjait, ezek közül kiemelten a Tusnád melletti Csomádot. Ezek a kutatások úgy tűnik felkeltették az érdeklődést, mivel vezető hírportálok is foglalkoztak eredményeinkkel. Kutatási eredményeink nem csak e vulkán jobb megismerését szolgálják, hanem hozzájárulhatunk általában is a tűzhányók működésének megértéséhez, különösen a hosszan szunnyadó és éppen ezért veszélyes vulkánok természetének megismeréséhez. A kőzetek aprólékos vizsgálatával ugyanis feltártuk a magmatározóban zajló folyamatokat, megbecsültük a magmakamrák mélységét és számolásokat végeztünk arra is, hogy milyen gyorsan emelkedik fel a magma a mélyből.

Valami bűzlik itt...
A csomádi Szent Anna tó közelében kénes gázok szivárognak ki a mélyből. Mi van lent?

Az egyik legizgalmasabb eredmény azonban az, hogy jelenleg mi lehet a vulkán alatt, van-e még nem teljesen kihűlt magmás test? A mofetták és borvizek összetétele erre utal, ezért különösen fontosnak tartottuk, hogy vajon kimutatható-e más tudományos eszközzel. Erre magnetotellurikus vizsgálatokat végeztünk a soproni geofizikus munkatársainkkal. A részletes tudományos közlemény rövidesen elkészül, itt azonban bemutatjuk ennek egyik eredményét egy rövidesen szintén megjelenő független vizsgálat eredményével együtt:

Balra a Csomád alatti jól vezető kőzettest alakzata, jobbra pedig Mihaela Popa és munkatársai által publikált szeizmikus tomográfiai modell. Talán a földkéregbeli magmás testet látjuk?A baloldali ábra 50, a jobboldali ábra pedig 100 km mélységig mutatja a geofizikai anomáliákat.

Mit is jelentenek ezek a képek? Úgy tűnik valóban van nem teljesen kihűlt magmás test a Csomád alatt. A mi vizsgálataink 10 és 30 km közötti mélységközben jeleznek egy jó elektromos vezető kőzettestet (a baloldali ábrán szürkével jelezve), amit kőzetolvadékot is tartalmazó anyagként értelmezhetünk. Ez összevág azzal a magmakamra modellel, amit a kőzetekben lévő ásványok vizsgálata alapján valószínűsítettünk. Ezt az értelmezést megerősíti egy tőlünk függetlenül végzett geofizikai kutatás eredménye. Mihaela Popa és munkatársai a földrengéshullámok sebességadatait szedték össze. A Csomád alatt évente több tucat kisebb földrengés pattan ki, mégpedig jórészt a földkéregből. Sajnos szeizmikus megfigyelő hálózat itt nincsen, ezért az adathalmaz messze nem teljes, azonban alkalmas arra, hogy a sebességadatokat fel lehessen használni a földkéreg anyagának vizsgálatára. A sebességértékek a közeg sűrűségviszonyától függ, mégpedig kisebb sűrűségű anyagban lassabban terjednek a rengéshullámok. A Csomád alatt a román kutatók egyértelműen kis hullámsebességű területet mutattak ki (ezt egyre vörösebb szín jelzi a jobboldali ábrán), amit ők is nem teljesen kihűlt magmatározó jelenlétével magyaráztak. Ennek mélységét 5-25 km mélységközre becsülték. A két geofizikai vizsgálat eredménye tehát nagyon összecseng és kiegészítve ezt az egyéb megfigyelésekkel most már egyre nagyobb valószínűséggel állíthatjuk, hogy van még magma a Csomád alatti földkéregben! Ez még nem jelenti azt, hogy ez bármikor kitörhet. És itt jönnek a mi kőzettani és ásványtani kutatási eredményeink. Ezek alapján többek között kimutattuk, hogy a korábbi kitörések előtt hosszú időn (vélhetően több tízezer éven) keresztül létezett a vulkán alatt egy kristálygazdag magmás test, egy úgynevezett kristálypép tömeg. Ez önmagában nem képes kitörni, azonban ebbe a magmás testbe a földköpenyből bazaltos kőzetolvadékok nyomultak és részben újraolvasztották, aminek következtében már egy kitörésre alkalmas magma állt össze. Mennyi idő kell mindehhez és hogyan zajlik ez a folyamat? Ezek ma a vulkanológiai frontvonalába tartozó kulcskérdések, kutatásaink ebbe a körbe illeszkednek!
Az eredményeink biztatóak és úgy véljük megalapozzák a további részletes kutatást. Hozzá kell tenni azt is, hogy a Csomád mellett nem hanyagoljuk el a persányi bazalt vulkáni mező kitöréseinek kutatását sem. Ez már azért is nagyon fontos, mert Popa és munkatársai e terület alatt is mutattak ki magmás testre utaló anomáliát, mégpedig a földkéreg és földköpeny határán. Várható-e még itt is újabb vulkáni működés? Ha nem vizsgáljuk, nem fogunk erről semmit sem tudni és akkor a felvetés legfeljebb a színes újsághírek populáris rovatába kerülhet hátborzongató nyári hőség hírként. Ehelyett mi kérdőre vontuk a kőzetekbe lévő ásványokat és az eddigi vizsgálatainkkal megbecsültük többek között azt is, hogy milyen gyorsan emelkedik fel a bazaltos magma a földkéreg aljáról: az eredmény? Ehhez csupán néhány nap kell!... Vannak-e váratlan természeti események? Igen, vannak, mert nem tudunk sokat róluk! De ha már egy kis tudással is rendelkezünk, akkor talán már más a helyzet!
Lehetnek-e még vulkánkitörések a Kárpát-medencében? Nos, addig jutottunk, hogy úgy tűnik a mélyben, a földkéregben vannak magmás testek... Kell-e ennél többet tudnunk? Szerintünk igen, és ezért egy részletekbe menő, elismert nemzetközi kutatókat is bevonó OTKA kutatási tervet készítettünk.

 De vajon rajtunk kívül érdekel ez bárkit is?... 

Sajnos úgy tűnik egyelőre hiába, a hazai döntéshozók másképpen gondolják, ezt a kérdést nem tartják fontosnak és időszerűnek és ami a legszomorúbb, hogy a támogatott kiemelt természettudományos kutatások között egyetlen egy földtudományi kutatás nincsen jóllehet az elmúlt években 2-3 mindig befutott... Megvagyunk tehát anélkül, hogy jobban megismerjük a természeti folyamatokat, a Földet, ahol élünk? Lehet, lehet hogy mi valóban izgalmasnak és fontosnak tartjuk, hogy térségünkben két vulkáni területen is magmás test lehet a földkéregben. De úgy tűnik ezek a kutatások nincsenek a hazai tudománypolitika listáján..
Csak az LGT népszerű dalát idézhetjük: "Nem adom fel, míg egy darabban látsz...". És készülünk most újra a Csomádra! Megyünk, újabb megfigyeléseket teszünk és begyűjtjük a kőzeteket, hogy kormeghatározást és további ásványtani és kőzettani vizsgálatokat végezhessünk. Tesszük mindezt egyelőre támogatás nélkül is. Mert jobban meg kell ismernünk a Kárpát-medence legfiatalabb tűzhányóját!

Piton de la Fournaise: 2007 óta a leglátványosabb kitörés. Vulkanológiai összefoglaló

A Piton de la Fournaise tűzhányó működése némileg enyhült az elmút 24 órában, de továbbra is folyik kelet-délkelet felé a bazaltos láva, ami már közel 2 kilométerre távolodott a Dolomieu vulkáni kúp oldalában felnyílt hasadéktól. A kapcsolódó földremegések is enyhültek, viszont a vulkán még mindig emelkedik, ami arra utal, hogy alulról még mindig nyomás alatt van, azaz további magmatömeg emelkedik felfelé.

A jelenlegi vulkánkitörés helye. Forrás: Observatoire Volcanologique du Piton de la Fournaise, Institut de Physique du Globe de Paris és Fournaise.info

Rövid összefoglaló háttérinformáció a vulkánról:
A Piton de la Fournaise tűzhányó (magyarul Kemence-csúcsnak fordítható) a francia fennhatóságú Réunion sziget délkeleti részén található. A sziget Madagaszkártól mintegy 800 kilométerre keletre helyezkedik el az Indiai-óceán területén, közel Mauritius szigetéhez.

Forrás: GoogleMaps

A Piton de la Fournaise egy pajzsvulkán, ami a Piton des Nieges vulkán délkeleti oldalában épült fel. Az elmúlt 500 ezer évben mindkét vulkán aktív volt, 150 ezer éve azonban a vulkáni működés egyre délkeletebbre tolódott, az elmúlt 10 ezer évben azonban már csak Piton de la Fournaise ontja a lávát. A vulkánt három kaldera szabdalja fel, amelyek pereme meredek sziklafalakkal határolt. Az első 290 ezer éve alakult ki, majd 65 ezer éve következett a második kaldera beszakadás. Ekkor egy 10 km széles süllyedék alakult ki, amit fokozatosan töltöttek fel a lávafolyások. A gyakori magma felnyomulások végül instabillá tették a kaldera keleti oldalát, aminek eredménye egy hatalmas lejtőcsuszamlás volt, ami 600 köbkilométer (!) mennyiségű anyagot zúdított a tengerbe, minden bizonnyal hatalmas szökőárat eredményezve. Végül, a jelenlegi kaldera (Enclos Fouqué) 4500 éve jött létre, amiben egy 400 méter magas vulkáni kúp (Dolomieu) épült fel. A vulkáni kúp tetején két kráter alakult ki, a kisebb Bory és a nagyobb Dolomieu kráter.

A Piton de la Fournaise pajzsvulkánt három kaldera szabdalja fel. A számok a vulkáni működés idejét mutatják. Jobbra a Dolomieu vulkáni kúp a két egybenyíló kráterrel 2009 március közepi felvételen. Forrás: Observatoire Volcanologique du Piton de la Fournaise, Institut de Physique du Globe de Paris

A Piton de la Fournaise pajzsvulkán, jobbra az 1997-2000 közötti lávafolyásokkal. Forrás: Eric Gaba, Wikimedia Commons

A Dolomieu krátert 1911-ben teljesen feltöltötte a bazaltos láva, majd a következő évtizedekben több kráterbeszakadás is lejátszódott, mígnem kialakult 1946-ban a 180 méter mély jelenlegi kráter. A vulkáni működést a Hawaii-szigetekre jellemző bazalt magma kitörések jellemzik: látványos lávaspriccelés, lávaszökőkút kitörések és uralkodóan gyorsan haladó lávafolyások.

Kitörésben a "Kemence-csúcs"! Forrás: Fournaise.info

A vulkáni tevékenység jelenleg alapvetően az Enclos Fouqué kalderában játszódik, 1977-ben azonban egy kalderán kívüli lávaöntés Ste Rose, 1986-ban pedig Tremblet falut érte el. Ezen kívül a vulkáni működés nem jelent veszélyt a lakosságra. A turistacsalogató kitörések a Dolomieu kúphoz kapcsolódnak, amelynek környékén több kisebb fröccskúp alakult ki. A lávaöntések délkelet felé, a lapos Le Grand Brulé felé haladnak, de csak ritkán érik el a tengerpartot.
A Piton de la Fournaise a Föld egyik legaktívabb tűzhányója, a 17. századtól kezdve több mint 150 kitörését jegyezték fel, jelenleg átlagosan évente egyszer tör ki. Legutóbb 2010. január 2-án buggyant felszínre a bazaltos láva, a kitörés csak 2 napig tartott. Ezt megelőzően 2009 novemberben, majd decemberben volt kisebb lávaöntéses kitörés. Az utóbbi mindössze 6 órán keresztül tartott. 2008 szeptemberében egy kisebb lávató alakult ki a Dolomieu kráter alján. A 2007 áprilisi az évszázad legnagyobb kitörése volt a szigeten, amihez kapcsolódóan a Dolomieu kráter alja 330 métert zökkent lefelé. Ennek oka az lehetett, hogy a vulkáni kúp alatt lévő magmatömeg délkelet felé mozdult el és talált utat magának a felszínen, miközben a visszamaradt üreg beszakadt:

A Dolomieu kráter 2007 április beszakadásának magyarázata. Forrás: Peltier és munkatársainak tanulmánya

Végül, még egy érdekesség: a Piton de la Fournaise és a Réunion szigetének hosszú és aktív vulkáni működését sok kutató ahhoz köti, hogy alatta nagy hőmérsékletű földköpeny kőzet áramlik fel, valószínűleg a földköpeny aljáról. A környezeténél mintegy 200 fokkal forróbb kőzetanyag kb. 100 kilométer mélységben kezd megolvadni és folyamatos magmautánpótlást nyújt. Ez a "földköpeny-csóva" 65 millió évvel ezelőtt érhette el először a kőzetburok alját, amikor hatalmas vulkáni kitörést okozott. Ennek nyoma az Indiai-félsziget Dekkán plató kiterjedt, több ezer méter vastag bazalt lávatömege. Később, az Indiai mikrokontinens északkelet felé mozgott el, miközben a "földköpeny-csóva" helye nem változott. Jelenleg Réunion szigete alatt van és a feláramlás még mindig aktív. A feláramlás ereje azonban időben gyengült és jelenleg, a földköpeny felső részén képződő bazaltos magma a "Kemence-csúcs" tűzhányóját építi.