2012. március 29., csütörtök

Egy vulkán felébredt... 30 éve volt az El Chichón kitörése

A történelmi időkben zajlott nagy vulkánkitörések többsége olyan tűzhányón történt, ami működését megelezően évszázadok, esetenként évezredek óta szunnyadt. A Pinatubo 1991 júniusi kitörése előtt 450 évig nem működött, a montserrati Soufriére Hills tűzhányó szintén nyugodt volt mióta a sziget benépesedett, a Tambora közel 5000 évig szunyókált, a chilei Chaitén 2008-ban pedig 9000 év után ébredt fel. A vulkanológusok számára ma már egyre inkább világossá válik, hogy a következő évszázad nagy és potenciálisan akár klimatikus hatással járó és így globális kihatású kitörését nem feltétlenül egy jól ismert tűzhányó fogja szolgáltatni, hanem esetleg egy olyan, aminek talán most még a neve sem ötlik fel. Ilyen potenciálisan aktivizálható "szunnyadó bomba" van bőven: az észak-amerikai Cascades vonulatában méltóságteljesen emelkednek ki olyan gyönyörű hegyek, mint a Glacier Peak (utoljára vélelmezhetően 1700-ban tört ki, magmája a Mt. St. Helenshez hasonló dácit), a Mt. Shasta (utoljára 1786-ban működött), a Mt. Hood (bizonyíthatóan 1865-ben tört ki utoljára), a Mt. Baker (1880-ban működött utoljára), a Rainier (szintén az 1800-as évek végén működött utoljára), és a több mint 1000 éve alvó vulkánok, mint a Mt. Adams és a három Sisters, aminek felszíne egyértelműen emelkedik vagy a több mint 3000 éve csendes, de egykor nagy kitöréseket mutató Crater Lake. Ezek a tűzhányók esetenként közel vannak sűrűn lakott területekhez, azaz egy váratlan ébredés akár katasztrofális hatású lehet. Hasonlóan hosszú ideje alvó vulkán tucatjával található a dél-amerikai Andokban is, ahol a bolíviai Uturuncu az elmúlt 20 évben 50 centimétert emelkedett, feltehetően mélybeli magma felnyomulás miatt. Egyes szakemberek szerint ez a felszíni deformáció akár szupervulkánokra jellemző magmatérfogatot is jelezhet. A potenciálisan élő vulkán - figyeljünk! - 270 ezer éve nem tört ki!
A jövő kulcsa a múltban van, mondhatjuk a vulkáni működésre is. Számos olyan kitörési esemény van, amelyből tanulhatunk és amelyeket használhatunk arra, hogy felkészüljünk egy valamikor bekövetkező hasonló történésre. 30 évvel ezelőtt is valami ilyesmi zajlott...
Mexikó déli részén, a Chiapas területen az 1970-es években egy erdővel sűrűn borított kis kúp emelkedett ki a békés természeti környezetből: az El Chichón.

Egy békés, sűrű erdővel borított vidék a mexikói Chiapas indiánok földjén az 1970-es években... - Egy emlékezetes, katasztrófális kitörés jövőbeli színtere. Forrás: www.geographic.org (balra) és Tilling 2009-es tanulmánya (jobbra)


1982 végére pedig már így nézett ki a táj:

Az El Chichon 1982. április első napjaiban: mintegy 100 négyzetkilométeres területről hiányzik az erdő, a hegy helyén pedig egy 1 km széles mély kráter tátong, aminek a belsejében egy zöls tavacska jelent meg. Forrás: http://www.sijhi.com


Az El Chichon vulkáni hegyét az 1980-as évek elején is már inaktív vulkáni kúpnak tartották. Valóban, a tűzhányó utoljára bizonyíthatóan 1360-ban működött, jóllehet akkor egy igen nagy, VEI=5 nagyságú kitörést produkált. Azonban a vulkán ember emlékezet óta nem működött. Ha nem működött, és békésnek látszik, akkor mi ok feltételezni, hogy kitörhet? - kérdezhette volna akkor bárki is. Igen, a kitörés váratlanul történt, nem sokan tudták, hogy egykor a vulkán jóval gyakrabban működött és sok nagy kitörése is volt.
1982. március 28-án közel éjféltájt, azaz pontosan 30 éve, a békés hegy váratlanul felrobbant! Váratlanul, de nem előzmények nélkül. 1980. óta a hegy körül lakók már éreztek kisebb-nagyobb földlökéseket, de ez Mexikóban nem ritka. Közvetlen vulkán megfigyelés pedig nem volt a hegy térségében. A kitörés mindenesetre gyorsan és hirtelen következett be. A 20 km magas kitörési felhőt eredményező robbanásos vulkáni működés hajnal 6-ig tartott. Sűrű vulkáni hamueső hullott a környékre, több ház teteje beroskadt, az utak járhatatlanokká váltak. Nem kétséges, hogy az éjjel váratlanul jött kitörés hatalmas pánikot keltett a lakosságban és az emberek menekültek amerre láttak! Ez a kitörés lerombolta a korábbi vulkáni működés során felépült lávadóm kiemelkedést és egy széles robbanásos kráter alakult ki.
A következő héten a kitörés kisebb megszakításokkal folytatódott, de jóval kisebb erővel, mint az első éjszakán. Az emberek nem tudták mit tegyenek? Túl vannak már a nehezén, kiadta az alvó vulkán a mérgét? Nem, nem ez történt, ahogy az a Tambora 1815-es kitörése során is előfordult, a "postás kétszer csengetett"... Április 3-án este felé, fél 8-kor, majd április 4-én hajnalban újabb hatalmas robbanás rázta meg a környéket. Bár ezek a kitörések nem tartottak többet két óránál, mégis ezek mérték a halálos csapást a környéken élőkre! A magasba nyúló vulkáni hamufelhő alja összeroskadt és szédítóen gyors vulkáni törmelékárak rohantak le a környező völgyekben, elsöpörve számos települést 5-10 kilométer távolságban is, és több mint 2000 ember halálát okozva! A robbanásos kráter kiszélesedett és egy 1 km széles, 230 méter mély mélyedés jött létre. Az egykor zöldellő tájat több centiméter vastag szürke vulkáni hamu borította. Ez volt Mexikó legsúlyosabb, vulkáni kitöréshez kapcsolódó tragédiája! A következmények azonban ennél nagyobb távolságban is éreztették hatásukat!

Francisco León városa 1982 előtt és után... A kitörési helhőből lezúdúló vulkáni törmelékes torlóár pusztítása. Forrás: Tilling 2009-es tanulmánya


Az El Chichon magmája kénben igen gazdag volt, hasonlóan a fülöp-szigeteki Pinatubo 1991-ea dácitos magmájához. A vulkáni kitörés során számítások szerint több mint 7 millió tonna kén-dioxid jutott a levegőbe egészen a sztratoszférába. Ott a vízgőzzel reagálva kénsav aeroszol szemcsékból álló felhőt alkotott, ami visszaverte a napsugarakat. Az érezhető globális lehűlést valószínűleg csak az ugyanebben ez évben beköszöntött El Niňo felmelegedés kompenzálhatta némileg. A kéngazdag vulkáni hamufelhő a magasban nyugati irányba sodródott és 3 hét alatt megkerülte a Földet!

Az El Chichón vulkáni hamufelhőjének terjedése.


Ez a vulkáni működés alapjaiban változtatta meg a vulkáni kitörések klimatikus hatásáról addig alkotott nézetet. Addig a légkörbe jutó pici vulkáni hamuszemcséknek tulajdonították a a hőmérséklet visszaesést, az El Chichon 1982-es kitörését követően azonban már légi mintagyűjtéssel kimutatták a kénsav aeroszolok jelenlétét a légkörben és világossá vált, hogy a kénsav aeroszol felhő kialakulása a felelős a vulkáni kitörésekhez kapcsolódó klimatikus hatásért!

Best Blogger Tips

2012. március 23., péntek

Soufriére Hills: robbanásos kitörés, de hol a magma?

Tíz napja egy bejegyzésben hírül adtuk, hogy hosszabb szünet után ismét hallatott magáról a montserrati Soufriére Hills tűzhányó. Számunkra kitüntetett jelentőségű e vulkán működése, mivel az 1995 óta zajló események rengeteg tapasztalatot adtak nekünk a csomádi vulkanológiai kutatásokhoz, valamint a magmakamra folyamatok rekonstruálásához. Balázs és Évi tavaly egy konferencia kapcsán ott voltak a helyszínen, ahol további élményeket és hasznos megfigyeléseket gyűjtöttek. A Soufriére Hills vulkáni működése és a kapcsolódó társadalmi hatás (a karibi paradicsom állapotának változása a vulkáni működés következtében) engem különösképpen megfogott és ezt nagyon tanulságosnak tartom a modern társadalom számára is. Ezért nem véletlen, hogy a Kemenes Vulkánpark bemutatójának a vulkáni működés pusztító hatását illusztráló termében a Soufriére Hills példája szerepel, rekonstruált házakkal, óriás képekkel és filmvetítéssel (persze ehhez rendezni kell még a jelenlegi váratlan nyugtalanító helyzetet...).

Freatikus kitörés a Soufriére Hills vulkánon helyi idő szerint ma reggel 8 óra körül. Forrás: MVO Flickr képgallériája


Tehát Soufriére Hills! A Montserrat Volcano Observatory (MVO) mai friss híre már robbanásos kitörésről ad hírt, amelynek során a vulkáni hamufelhő közel 1 km magasságba emelkedett a kráter fölé. A robbanásos kitörést az elmúlt két napban intenzív vulkánszerkezeti (VT) földrengés raj előzte meg (napi mintegy 50 rengéssel). A kitörés helye ott volt, ahol a tűzhányó 2010. februárjában időszakosan abbahagyta működését. Ezzel párhuzamosan megerősödött a fumarola tevékenység is. Maga a robbanásos kitörés tipikus kürtőtisztító kitörés volt, amikor magma anyaga nem is kerül a felszínre. Vulkánkitörés magma nélkül? Ez az úgynevezett freatikus kitörés típus, amikor a túlhevített kőzetek repedéseibe víz kerül, az felforrósodik, gőzzé alakul és az ezzel járó hirtelen térfogatnövekedés szétveti, apró darabokra töri a kőzeteket és azokat a felszínre robbantja. Nem veszélytelen az ilyen kitörés, mert váratlanul következik be és a robbanás erejétől függően akár méteres nagyságú kőzetdarabok repülhetnek a kráter több száz méteres körzetében. Más esetben olyannyira hatékony a robbanásos aprózódás, hogy a felszín alatti kőzetek apró, milliméteres darabkákra esnek szét és sűrű vulkáni hamufelhő formájában robbannak ki a kürtőből. De hol a magma? A magma valószínűleg ismét nyomul felfelé a Soufriére Hills tűzhányó alatt (erre utalhatnak a VT rengésrajok) és ennek hőhatása következtében forrósodnak át a felette lévő kőzetek. Az ilyen kürtőtisztító típusú, freatikus vulkáni működés gyakran vezet be egy új kitörési ciklust, amire a Soufriére Hills esetében is volt példa, 2005-ben és 2008-ban is. Elképzelhető tehát, hogy ezek az események most is egy intenzívebb vulkáni működési fázis előhírnökei. Szemünk tehát biztos rajta lesz ezen a számunkra kitüntetett tűzhányón!

Kürtőtisztítás! Freatikus kitörés a Soufriére Hills tűzhányón. Forrás: MVO Flickr képgallériája


Best Blogger Tips

2012. március 19., hétfő

Az Erta Ale lávató bűvöletében - "mert ott van"!

Miért mennek sokan potenciálisan veszélyes aktív tűzhányókhoz, miért vonzza az embereket a szemet gyönyörködtető vagy éppen a pusztító vulkáni működés látványa? A megismerés, a felfedezés hajtóereje! Látni a Föld "életjelenségeit", megtapasztalni ezt a hátborzongató, dinamikus és örökké változó folyamatot! Ez örök élményt ad! Sokan ezért kellnek útra, ezt látni kell - "mert ott van"! Ez utóbbi híres mondás George Mallorytól származik, amikor azt kérdezték tőle, miért indul megmászni a Mt. Everestet. "Mert ott van!" Mert ott kell rajta lenni! Mallory 1924-ben elindult meghódítani a Mt. Everestet, azonban máig tisztázatlan, hogy sikerült-e neki és társának Sandy Irvinenek. Holttestét csak 1999-ben találták meg.
A hegymászás veszélyes dolog, ahogy a vulkánok, a vulkánkitörések megtekintése is. Az embereket azonban hajtja a megismerés, a felfedezés ereje! Fábián Tamást egész életében az hajtotta, hogy hegyeket másszon meg, megismerje a Föld természeti gazdagságát, rácsodálkozzon a Föld fantasztikus folyamataira és mindezt továbbadja, megossza másokkal. Ezért indult el barátjával, Dr. Szabad Gáborral, hogy átélje az Erta Ale lávató csodáját. Amit egy ilyen felfedezésre született embernek látnia kell! Sajnos, az expedíció tragikus véget ért, mindketten az emberi vak düh áldozatául estek...
A megismerés, a felfedezés hajtóereje! Amikor Fábián Tamásék a lávató felé tartottak, már további csoportok szervezték oda útjukat. A tragikus esemény miatt fokozottabb lett a katonai biztosítás, ezért a Dr. Pécsi Ágnes egyiptológus által szervezett út programját nem változtatták meg. "Mert ott van", mert a Föld e különleges természeti csodáját látni kell, meg kell tapasztalni a vöröslőn izzó, folyamatosan változó lávató élményét, a felcsapó lávacafatok látványát, a Föld eme dinamikus erejét! Fábián Tamás életszemlélete is benne van mindebben és ez az út az ő megismerés vágyának is méltó emléket állít.
Az út előtt a csapat egyik tagjával és annak vezetőjével is hosszan beszéltünk. Érintettük természetesen a biztonsági kérdéseket, de természetesen azt is, hogy mit is érdemes megfigyelni az Erta Ale lávatavának szélén állva, milyen módon lehet hozzájárulni ahhoz, hogy a szemtanúk hitelességével lehessen beszámolni arról, hogy mi folyik a Föld hét aktív lávatavának talán legnagyszerűbbikében. Dr. Pécsi Ágnessel megegyeztünk abban, hogy ahogy a csapat visszatér az Erta Ale-ról, a Tűzhányó blogban részletes beszámolót adhatunk az élményekről. Ez megtörtént és megkaptuk a részletes leírást, csodás képekkel. Az alábbiakban vágatlanul adjuk mindezt közre. Habár a szöveg a szokottnál hosszabb, mégis hitelesen adja vissza egy utazó élményeit. A leírásban nemcsak az utazó megfigyeléseinek pontos dokumentálása és a szépre való rácsodálkozása tükröződik, hanem benne vannak azok az értékes megfigyelések, amik az előzetes vulkanológiai tárgyú egyeztetéseink alapján születtek és amelyek értékes tudományos megfigyelésekként is szolgálnak arról, hogyan működik jelenleg az Erta Ale lávatava. Akinek pedig a leírás felkeltette érdeklődését, álljon itt Dr. Pécsi Ágnes meghívója:

2012. április 28-án szombaton délután 16.00 órától a Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetemen (II.ker. Zsigmond tér 8.I.em.14.) vetítéssel egybekötött előadást tartunk etiópiai utazásnkról. Ott fogjuk levetíteni a filmet és képeket. Mindenkit szeretettel várunk, akit szakmai szemmel (és laikusként) érdekelnek „kalandjaink”.
Nekem életem egyik legnagyobb élménye volt!


Az Erta Ale lávatava 2012. március 10-én. Fotó: Varró János


Dr. Pécsi Ágnes beszámolója az Erta Ale lávatavához tett utazásról és az ottani megfigyelésekről:

Addisz Abebábol repülőgéppel indultunk Mekelébe (Tigray állam). A Hotel Axum kertjében vettek fel bennünket a dzsipek (4 ember egy kocsiba egy-egy helyi (afar vagy tigray) vezetővel. Az ötödik kocsi hozta magával a szakácsot, idegenvezetőnket, és a későbbiekben ebbe a kocsiba ültek be az afar helyi idegenvezető és két fegyveres kísérőnk, összesen öt ember. Az összes kocsi tetején és csomagtartójában hálózsákok, főzőedények, rengeteg víz, műanyagszékek és asztalok, szivacsmatracok és az utazás összes kelléke elfért a csomagjaink mellett. (Visszaérkezésünket követően volt nagy nevetés: én is a bőröndömben váltás ruhákat, fehérneműt, tisztálkodószereket!!!-ha-ha-ha…vittem, a többiek is négy napra készültek. Semmire sem volt szükségünk, csak az illatosított arclemosó, tisztálkodó, stb. tőrlőkre, meg a váltás fehérneműre, zseblámpára, jó cipőre, kényelmes nadrágra. Vizet mosakodásra a négy nap alatt egyszer láttunk: egy 10 literes sárga kannában kaptunk tizenhatan arc- és kézmosáshoz. Kevéske – bár elegendő ivóvizünket nem pazaroltuk mosakodásra, kizárólag fogmosásra.)

Miután elhagytuk Mekelét, kb. 45-50 km után letértünk jobbra a főútról Berhaile felé, és kezdődött a köves, homokos, igaziból karavánút, és ez így volt az egész Afar államban. Ahol a kanadaiak és nem tudom milyen nemzetiségűek bányászati koncessziót kaptak, ott óriási léptékű útépítés indult meg, hatalmas gépekkel, helyi munkások hadának foglalkoztatásával. Jövőre talán már elkészül az út egy szakasza. Útközben végtelen tevekaravánokkal találkoztunk, amelyek az Asale-tavi sómezőkről viszik el öt nap alatt Mekeléből a sótömböket, visszafelé pedig hozzák a megélhetéshez szükséges alap dolgokat. A sok teve mellett található kis számú tevehajcsár kezét nyújtva vízet kért, de nem tudtunk nekik adni. (A gyerekek pedig az üres műanyag üvegeket kérték mindenhol, amelybe tejet, mézet, vizet, stb. tesznek. Igaziból azért nincs még teli szennyezve Etiópia műanyag butykosokkal.) Csodálatos, sokszínű (bár az uralkodó szín a szürke volt) és változatos kőzetek, hegyek és mély hasadékvölgyek váltották egymást. Berhaile környékén gyönyörű „kőerdőket” láttunk: (egy hegyet beborító szilárdabb kőzet az inszoláció hatására szabályos méretű és formájú darabokra hasad), ebből végig az egész Danakil depresszióban gyönyörű épületeket, kerítéseket, karámokat, stb. építenek, úgy rakják őket össze, hogy a sima felük nézzen kifelé szabályos egyenes építési vonalat alkotva, a befelé néző egyenetlenséget pedig úgy tüntetik el, hogy kb. 3-4 cm átmérőjű nádszálakat helyeznek szorosan egymás mellé, és gyékényszőnyeggel takarják vagy úgy hagyják. (Ezt a technikát alaposan megfigyelhettük Berhailében egy kis étteremben, ahol - valóban - jéghideg sört, colát és vizet kaptunk, no meg az ebédünket: hatalmas zsemlében tojásrántottát.) Berhailében több, mint egy órát vártunk a fegyveresünkre, meg az „Afar Police” feliratú sapkát és egyeruhát viselő helyi rendőrünkre, akiket mindenkinek bemutattak, kezet fogtunk velük.
Innen mentünk tovább Hamedala felé, végig a „világ legforróbb és legbarátságtalanabb” vidékének nevezett Danakil mélyföldön. Aki ezt írta az útikönyvekbe, az nem szereti a követ, én változatlanul azt mondom a maga rideg kopárságban, deflációs medencéivel, szikláival, köveivel, inszolációs aprózódások kőfolyásaival, homokdűnéivel, vízmosások szabdalta alacsony növésű ligetecskéivel, stb. csodálatos – bár turista-szemmel nem látványos - vidék. Azzal viszont egyetértettünk valamennyien a szállásunkra megérkezvén, hogy emberi életre, tartós lakhatásra alkalmatlan az egész vidék! A hamedalai kemping a maga nemében „romantikus” volt: éjszaka a csillagos égbolt alatt, ágyakon, matracon, hálózsák tetején (hajnalfelé kicsit hűvös lett). A vacsora ízletes leves, tészta, zöldség és dinnye volt, amit kávéval, teával öblítettünk le. (A Húsvét előtti igen szigorúan vett nagyböjt miatt húst nem kaptunk.).

Másnap hajnalban indultunk Erta Ale felé. Dodomot érintenünk kellett. A homokdűnék között, az alig két-három méter magas gyér növényzetben elszórtan két-három vagy akár tíz-húsz fából, gyékényből épített kunyhó adta ki a települést: Dodomot. A kunyhókat a következő technikával – négy nap alatt -készítik a nők: középre levernek egy cölöpöt, és erre egy darab szizál-kötelet kötve megrajzolják a kör alakú alapot. Szabálytalan formájú, egyenes és göcsörtös faágakat, fiatal fatörzseket vernek, fúrnak le a földbe, követve a kör- formát, elég sürűn „szőve” ezt az alapot. Erre kerülnek a szép, vászon- vagy zsávoly-kötéssel szőtt gyékények, és a tetejét fűkötegekkel fedik be, amelyekre súlyokat helyeznek, hogy a szél el ne vigye. A házak szinte nem látszanak ki a gyér ligetes növényzetből. A „települések” olyan távolságra vannak egymástól, hogy minden közösségnek legyen elég legeltető helye. A területen annyi volt csak az „ellenségeskedés”, hogy kisgyerekek rögöket emeltek fel a földről, de a sofőrünk megállította a kocsit, kinyitotta az ajtót, kikiabált rájuk, mire elszaladtak. (Megjegyzem, mi voltunk az utolsó kocsi, és előttünk mentek a fotósok az óriási teleobjektívekkel, tehát nem elképzelhetetlen, hogy ez szította fel a mérgüket.) A többség azonban közömbösen vagy barátságos integetéssel reagált arra, ahogy a port vastagon a képükbe vágtuk. Kecskék legelésztek mindenfelé, tevéket láttunk. Száraz meleg volt végig. Mikor megérkeztünk az Erta Ale lábánál lévő alaptáborba, ahol fekete vulkáni kövekből építették a kör alakú, szalmával fedett kunyhókat, ebédet kaptunk, majd megérkeztek a tevék és indultunk felfelé. Napnyugta környékén értük el a vulkán lábát, és már feljöttek a csillagok, valamint a telihold, amíg felértünk. Gyalogosan 4-4 és fél óra, tevével 3-3és fél óra az út a fenti táborig. (Én is tevével mentem, és itt értettük meg, hogy a végtelen tevekaravánok mellett miért gyalogolnak a hajcsárok! Előbb iszonyúan-, majd fájdalmasan kényelmetlen a teve hátán ülni, mert ugyan két szivacs matracot tettek a kötelekre, amelyekkel a kapaszkodó rudakat összekötötték, de ahogy a teve a kemény köveken lépdel, felfelé és lefelé, nagyokat döccen, annyiszor okoz fájdalmat a lágyék-csontoknál, a gerincoszlop végén. Mire felértünk, majd másnap leértünk, alig tudtak leszedni minket a teve hátáról, és rögtön eldőltünk, mint egy zsák, majdnem egy óra hosszat nem tudtam talpraállni. Ráadásul nekem a beteg lábamat lógatni…! Minden lépés egy szitkozódás volt a végén, és megfogadtam, ezt a szót „teve” egy darabig nem akarom hallani! Még most, napokkal később sem tudunk rendesen ülni, és mindenki kék foltokkal van tele.)

Amikor este 21.00 óra után felérkeztünk a teljesen sötét kempingbe, a kör alakú házak között, a dombtetőn őrt álló fegyveres katonák sziluettje bontakozott ki. Sokan voltak, (másnap megköszöntük nekik a megnyugtató védelmet egy kis borravalóval). Idegenvezetőnk azt is elmondta, hogy a kráter túlsó oldalán, az Eritreai határ felé egy nagyobb létszámú állami katonai kontingens állomásozik, hogy arról az oldalról se tudjanak illetéktelenek feljutni.

Dr. Pécsi Ágnes az Erta Ale lávatavánál. Fotó: Varró János


Nemsokára felérkeztek a többiek is, és rögtön elindultunk a lávatóhoz, amelynek a szállásról csak a vörös fényét és a pöfögő füstjét lehetett látni. A 613 m magas vulkán csúcsán egy 685 x 1540 méter széles ellipszis alakú kaldera található. Ennek a kalderának a nyugati oldalán van a tábor, tehát kb. 12-15 méter mélységbe egy szakadékos, morzsalékos, köves „lépcsőn” kellett leereszkednünk fejlámpánk fényénél, csúszva, mászva. Innen még kb. 80-100 métert kellett menni az egészen friss, néhol meleg kénes gőzöket, párát eregető bazaltos lávamezőn. Ez akkor keletkezett, amikor 2010. novemberében a lávató szintje annyira megemelkedett, hogy túlcsordult, tehát alig másfél éve keletkezett! Vigyázni kellett, hogy ne szakadjon be alattunk, az ember inkább csúsztatta a cipőjét (bakancsát) előre, óvatosan nehezedett rá, és nem csapta oda a talpát. Az egész kalderát magát bazaltos lávafolyások töltötték föl, és a déli peremen többször is túlcsordult a láva (1972-ben, és 1974-ben), mi a déli oldalon, ezen a viszonylag friss, megszilárdult bazalt láván mentünk felfelé, majd másnap reggel lefelé! Bámulatos alakzatok kövültek meg: mintha feltekert hajfonatok lennének, vagy egy fortyogó sűrű krém, amit keverget az ember, és megszilárdul, stb. Sajnos elég sokat már „betörtek” a tevések és turisták, de még mindig lélegzetelállító látvány, a koromfekete lávamező az ezerféle csodálatos formával!
Az ellipszis alakú kalderában két lávató volt eredetileg egy északi és egy déli, 1992-ben az északi kialudt, és amit ma látni lehet, az a déli kráter tó. Ide ereszkedtünk le, és a „Fiúk” felállították a filmes és fényképezőgépes állványokat 22.15 órakor. A lávató működése folyamatosan változik! Óriási szerencsénk volt, mert mi az un. erős konvekciós szakaszban álltunk éjfélig a tó mellett, hajnali öt órától hétig is szintén erős konvekciós szakasz volt! A lávató megállás és teljes nyugalmi állapot nélkül állandóan „pulzál”, két illetve több helyen is folyamatosan „köpi” ki az izzó lávát. A déli oldalon egy vízszintes lávacsatornából folyamatosan erős kiáramlás volt, a keleti oldalon pedig gyakori feláramlás volt. A tó közepén és a déli beáramlástól kb. húsz méterre kb. 20 percenként erős feláramlás törte át a bőrösödést. Nem lehet körbemenni, csak egy észak-déli félkörben helyezkedhettünk el, sétálhattunk, nézelődhettünk, szedhettük a még meleg picurka obszidián darabkákat (könnycsepp alakúak, stb.) és a milliméternél is kisebb átmérőjű 15-40 cm hosszú üveg(?)szálakat. A fényképező- és filmfelvevő gépeket a Fiúk az észak-nyugati sarokban állították fel. Ott kellett csak gázmaszkot viselniük, mert a szél arrafelé fújta a kellemetlen kénszagú levegőt. A többi helyen elég volt néha vizes zsebkendőt tenni a szájunk elé.

Láva felfreccsenések az Erta Ale lávataván. Fotó: Varró János


Becsléseink szerint 20-22 méter mélyen van a lávató! Ez azt jelenti, hogy a 2010. november 21-i túlcsordulást követően, a korábbi kb. 30 méteres mélységhez képest, folyamatosan emelkedik a lávató szintje! Tetején bőrösödik, és láthatóan meg is szilárdul, de „varratok” szabdalják, amelyek mentén folyamatosan emelkedik, „tekereg, kígyózik” a vörös színű láva. A varratok mentén folyamatosan „alábukás” tapasztalható. (Vita alakult ki közöttünk, hogy ennek következtében jött létre a szintkülönbség az időszakosan megszilárdult „teraszok” között, vagy emiatt jött létre felgyűrődés, alábukás vagy mindkettő!) Filmen megörökítettük, amint a nyugati partoldalból egy harminc méter széles, 10 méter magas függőleges partszakasz leszakadt, óriási robajjal belezuhant a lávatóba, ez a teljes felszínt felszakította és felolvasztotta, hozzávetőleg 2 méteres hullámverést keltett.
Talán a leglényegesebb filmfelvétel éjjel 23.32 perckor készült. Ez volt ittlétünk, - és a kísérők elmondása alapján – az utóbbi évek legaktívabb pillanata. Az egész medencét megrengető óriási lávafelcsapódásnak, felfröccsenésnek lehettünk tanúi. A megfigyelés helye, az északi partfal alatt korábban egy régebben megszilárdult alsó perem volt látható, mely holdsarló alakú, 15 méter széles, 50 méter hosszú és 10 méter magas. Ez a régebben megszilárdult partfal szakadt bele a tóba. Mérete megközelítette a kör teljes kerületének egyharmadát! Ezt néhány másodperccel megelőzően szörcsögő hangokat lehetett hallani, magát a repedés hangját. Majd 30 méterre emelkedett az izzó láva a eredeti felszín fölé (a peremtől is 20-22 méter magasra). A helyi fegyveres kísérők, és a hivatalos vezetők rémülten rohantak a kaldera széle felé, később azt mondták, ilyet még ők se láttak! A Fiúk maradtak a helyükön, és az egész láva-tömeg függőlegesen visszaloccsant a tóba, ezt még további néhány kisebb visszacsapódás (lecsengő hullám) követte. A jelenség következtében a lávató felszíne 40 %-kal megnövekedett, és teljes mértékben felolvadt.
A Fiúkat végül 24.00 órakor elzavarták a biztonsági őrök, mondván „a vulkán bezárt, majd reggel öt órakor nyit ki”. „Szötyögéssel” még 00.30-ig maradtak, aztán visszakapaszkodtak a szállásra. Egész éjjel félóránként jöttek a fegyveres őrök, a nyugalmunkat ellenőrizni. (Földön aludtunk, szivacs matracon, hálózsákban.)
Hajnali öt órakor volt az ébresztő, újra lementünk, ott vártuk meg a napkeltét a lávató mellett!
Hét órakor kellett lefelé indulnunk, két és fél óra alatt értem le tevével, a többiek is három órán belül maradtak.

Best Blogger Tips

2012. március 18., vasárnap

Etna paroxizmus most!

Két héttel az előző vasárnap reggeli kitörés után most ismét a reggeli cappuccinohoz érkezett az idei negyedik látványos Etna show. Most zajlik az Etna paroximális kitörése:

Az Etna idei negyedik paroximális kitörése. Forrás: Etnaguide webkamera


A paroximális kitörés hőkamerás felvételei. Forrás: INGV Catania


...és vége, jó 30 perces intenzív kitörés után vége az Etna vasárnap reggeli paroximális kitörésének:

Lecsengőben a paroximális kitörés. Forrás: Etnaguide webkamera


A kitörés hasonlóan játszódott le a két héttel ezelőtti műsorhoz. Hajnal 4-5 óra felé már rendszeres lávatűzijáték kitörések voltak az Új Délkeleti kráterben, majd 7 óra felé meredeken nőtt a földremegés intenzitás és 10 után néhány perccel csúcsosodott a kitörés, azaz jutott el a paroximális fokozatra. Ez volt a 22. a tavaly januárban elkezdődött vulkáni működési szakaszban. "The show must go on..."

Best Blogger Tips

2012. március 13., kedd

Nem nyugvó tűzhányók: Soufriére Hills, Montserrat

Balázs legutóbb a chilei Puyehue Cordón-Caulle vulkán még mindig tartó kitöréséről írt egy szép bejegyzést. Vannak tűzhányók, amelyek akár hónapokon keresztül onthatják a felszínre a vulkáni hamut, vannak amelyek időszakosan mutatnak be - csupán néhány órán keresztül tartó - látványos kitöréseket, mint például az Etna és vannak amelyek éveken keresztül működnek többé-kevésbé folyamatosan, hol erőteljesebben, hol csendesebben, hol egy kis pihenőt tartva, hol kiteljesedve. Ilyen a karibi Montserrat szigetének déli részén található Soufriére Hills tűzhányó, amelyik több évszázados nyugalom után 1995-ben kezdte meg működését és ez alatt a több mint 15 év alatt lerombolta sziget fővárosát, Plymouth-t, a sziget repterét, és szürkévé változtatta az egykor színgazdag tájat. Utolsó jelentősebb kitörése 2010. februárjában volt, azóta nem sokat hallottunk e tűzhányóról. Valóban, azóta nem volt intenzív lávadóm kitüremkedés, nem voltak nagyobb lávadóm összeomlások, azonban ez nem jelenti azt, hogy a tűzhányó befejezte működését. Erről tanúskodik a Montserrat Volcano Observatory legfrissebb jelentése, miszerint március 9-én egy piroklaszt-ár rohant le a vulkán nyugati oldalán lévő egyik völgyben és 1 km távolságba jutott el.

Egy kisebb piroklaszt-ár rohan le a Soufriére Hills nyugati oldalán. Forrás: Montserrat Volcano Observatory


Az eseménynek semmi előjele nem volt és ez felhívja a figyelmet, hogy a látszólagos nyugalom ellenére a vulkán még mindig aktív és akár váratlanul produkálhat olyan kitörést, ami adott esetben emberéleteket is veszélyeztethet. A vulkanológia egy fontos kulcskérdése tehát az előrejelzés mellett az is - ahogy ezt Balázs szintén hangsúlyozta - hogy mikor jelenthető ki, hogy egy vulkán befejezte működését, nincs többé veszély!

Best Blogger Tips

2012. március 11., vasárnap

Puyehue Cordón-Caulle kitörés, frissítés

Az első közeli (1 km) kép a kitörés helyszínéről 2011. 12. 09-én. Fotó: Francisco Negroni


Igen kedves olvasók, 9 hónapja tart megszakítás nélkül a Puyehue Cordón-Caulle vulkáni komplexumban zajló kitörés. A vulkáni működés már jóval kisebb intenzitással zajlik, mint tavaly nyáron, amikor a heves kitörések több tíz cm vastag horzsakőréteggel borították be a tájat a tűzhányó közelében, és még kb. 20 km távolságban is 2-3 cm átmérőjű horzsakövek záporoztak az égből. A kitörés során levegőbe jutó vulkáni hamu megkerülte a Földet, és még Új-Zélandon is földre kényszerítette a repülőket. A kitörés ereje tavaly nyár óta jóval alább hagyott, de még mindig okoz nehézséget a légi közlekedésben, továbbá jelentős károkat okoz az ökoszisztémában és így a mezőgazdaságnak is. Az elmúlt hónapokban többen is felkeresték a vulkáni működés helyszínét, és a lehető legközelebbről készítettek fantasztikus felvételeket. Az egyikük Francisco Negroni, aki szerintem a legszebb és leginformatívabb képeket készítette. Tavaly decemberben nagyszerű nappali képeket közölt saját weboldalán. A képeken jól látható, hogy a folyamatos kis erejű tefraszórás eredményeként egy kisebb tefra/salakkúp jött létre. Idén márciusban ismét felkereste a helyszínt, és most éjszakai felvételeket is készített, amelyeken gyönyörű tűzijátékszerű kitörés látható. Az ilyen jellegű kitörések főként szilíciumban szegényebb magmákra (bazaltos andezit, andezit) jellemzők. Ezen felvételek alapján azt feltételezhetjük, hogy a kitörés jellege azért változott, mert kevésbé robbanékony magma nyomult a tűzhányó kürtőjébe. A kezdetben erőteljes robbanásos működés ugyanis Si-gazdag, vélhetően riolitos magmához kötődött, amit a tűzhányó környékén gyűjtött horzsakövek sejtetnek. A vulkáni működés elgyengülése mögött pedig az állhat, hogy a kitörés előrehaladtával a magmatározóból kiürült a Si-gazdag magma, és az utánpótlás ennél kisebb Si-tartalmú, kevésbé robbanékony magma volt. Az Eyjafjöll kitörés esetében láthattuk, hogy mi történik akkor, amikor a kitörést tápláló magma összetétele a "robbanékonyabb" magma irányába tolódott (persze meg kell jegyezni, hogy ott az olvadékvíznek is fontos szerepe volt). Jelen esetben éppen az ellenkezőjére látunk példát. Szabolcs az elmúlt héten arról írt, milyen nehéz vulkánkitörést előre jelezni. De fontos azt is kiemelni, hogy legalább ilyen nehéz egy folyamatban lévő kitörést értékelni, és megmondani, hogy mire kell számítani holnap, felerősödik vagy éppen elgyengül a kitörés.
Végül ne maradjon el a záró akkord. Íme a fantasztikus videó, amelyet Francisco Negroni állított össze mozgó és álló képeiből. A videó mellé egy felpörgető muzsikát tett a szerző. Azt hiszem a hétfői "kábulatból" ez képes lesz felrázni bárkit. Akkor hangerőt feltekerni, ajtót becsukni és jó szórakozást:


A Puyehue Cordón-Caulle kitörés március első felében (2012). A videót készítette Francisco Negroni.


Best Blogger Tips

2012. március 9., péntek

...és valóban kitört a Bezimjannij!

Frissítés: Balázs, 20:49

A webkameraképek alapján továbbra is zajlik a vulkáni működés a tűzhányón. A közepes erejű kitörés során a kitörési felhő a KVERT legutóbbi jelentése szerint 3-4.5 km magasra emelkedik. A könnyebb megértés céljából készítettem egy ggFöld képpel kombinált ábrát (katt. ide a nagyítható verzióért), aminek segítségével könnyebben értelmezhető a KVERT weboldalán elérhető webkamerakép.

A Bezymianny tűzhányó kitörés közben. a Kép forrása: IVGG & EMSD


A Klyuchevskaya vulkáni csoport északi tűzhányói webkamera és ggFöld felvételen. Forrás: IVGG & EMSD, ggFöld


Eredeti bejegyzés:
Nos, akkor mondhatjuk, hogy az előrejelzés helyes volt! A kamcsatkai Bezimjannij tegnap este, március 8-án 21:27 (UTC)-kor kitört, a kitörés mintegy egy órán keresztül tartott. A vulkáni hamufelhő 8 km tengerszint feletti magasra emelkedett és északkelet felé sodródott tovább kb. 6 km magasságban. A műholdképek szerint a vulkáni hamu ma hajnalra 700 km távolságba jutott el. A vulkáni kitörés jelenleg kisebb intenzitással tovább folytatódik, a vulkáni hamufelhő a tokyoi VAAC szerint 3,5-4,0 km magasságba emelkedik.

Kitörés előtti csend... Ezt a webkamera képet nem sokkal a kitörés megindulása előtt mentettem le... Középen a Kamen vulkán, a Bezimjannij pedig a kép jobb oldalán található. Forrás: KVERT Bezimjannij webkamera. Jobbra L. Zimmerman korábbi időpontban készült fotója világosban mutatja, mi is látható a KVERT webkamera képen: középen a Kamen vulkán, jobbra pedig az alacsonyabb Bezimjannij


További információkat, képeket közlünk, ahogy rendelkezésünkre állnak! És már itt is az első fotó:

A Bezimjannij kitörés felhője, a képen jobbra a Kljucsevszkaja gyönyörű szabályos kúpja mellett, tegnap 21:40 UTC időpontban, nem sokkal a kitörés megindulása után. Forrás: Yu. Demyanchuk, KVERT


Best Blogger Tips

2012. március 8., csütörtök

Előrejelezhető? Nagy kitörés előtt a Bezimjannij?

Néhány napja a Legfrissebb Rövidhírek rovatban már jeleztük, hogy a kamcsatkai tűzhányó olyan jeleket küld, ami akár egy közelgő nagy robbanásos kitörés lehetőségét veti fel. Vissza-visszatérő kérdés, mennyire lehet előrejelezni vulkáni kitöréseket, ezzel a témával foglalkozom egy írásomban, ami az Explorer magazin legújabb számában jelent meg. Most többek között a Bezimjannij esetében észlelhető olyan jelek, amelyek alapján a vulkanológusok arra számítanak, hogy bármikor bekövetkezhet egy erős robbanásos kitörés, ami akár 13-15 km magas vulkáni hamufelhőt eredményezhet és hatással lehet a nemzetközi légiközlekedésre. Persze, sokan kérdezhetik, hogy mit jelent a "bármikor"? Nos, ez az, amit nem lehet pontosan megmondani! Az előrejelzésben a "bármikor" annyit jelent, hogy akár a következő órákban, de lehet, hogy csak napok múlva és egy kis esély még arra is van, hogy a tűzhányó "meggondolja magát"... Mindenesetre ilyen esetekben, ilyen jelek esetében, fontos az elővigyázatosság és ez az okot arra, hogy a készültségi szintet a legmagasabb fokozatra, a "vörös" fokozatra emelték.
Mik ezek a jelek? Február 12. óta egyre szaporodnak a földrengések, február végéig napi 7-19, március első hetében pedig már napi 25-61 rengést regisztráltak. Fontos, hogy ez utóbbiak között földremegés is előfordul, ami a felszín alatti fluidumáramlással, éppenséggel magma felnyomulással magyarázható. Mindehhez társul az is, hogy a műhold felvételek hőmérsékleti anomáliát mutatnak a vulkánon, ami a szokottnál 22-66 fokkal magasabb hőmérsékletet jelez, ismét egy olyan jel, ami felszín közelébe emelkedő forró magmára utalhat. Ehhez még fontos tudni, hogy milyen változást mutat a tűzhányó magassága, vajon domborodik-e felfelé a vulkán, és ha igen, milyen mértékben és van-e változás a gázkiáramlásban is. Ezeket minden bizonnyal szintén követik a KVERT (Kamchatka Volcanic Eruption Response Team) vulkanológusai és mindezek alapján figyelmeztetnek egy esetleges közelgő kitörés veszélyére.

A Bezimjannij, azaz "Névtelen" vulkán 2011. február 24-én: az 1956-os kitörés során létrejött patkóalakú sebhelyet már teljesen kitöltötte a Novy lávadóm. Forrás: Y. Demyanchuk, KVERT


A Bezimjannij azok közé a nem kevés számú vulkán közé tartozik, amelyről már azt hitték, hogy inaktív, azonban 1956-ban egy hatalmas nagy kitöréssel ébredt fel mintegy 1000 éves Csipkerózsika-álom után. Ez a kitörés sok tekintetben hasonló volt a Mt. St. Helens 1980. május 18-i kitöréséhez, ennek lefolyását csak az amerikai vulkán kitörése után tudták rekonstruálni.

A Bezimjannij 1946-ban és 1957-ben. Forrás: KVERT


A Bezimjannij (magyarul "Névtelen") tűzhányó 1955. október 22-én ébredt fel váratlanul és mintegy fél éven keresztül kisebb-nagyobb, vulcanoi-típusú robbanásos kitörésekkel repített vulkáni hamut és kőzettörmeléket a környékre. November végén a délkeleti oldala egyre púposodni kezdett, majd 1956. március 30-án a vulkánnak egy 0,5 köbkilométer térfogatú része lecsusszant, amit egy hirtelen oldalirányú hamukilövellés kísért. A hatalmas légköri nyomással és óriási hanghatással járó kitörés még 15 km távolságban is gyufaszálként fektette el a fákat. A „kinyitott pezsgőspalackból” ezután gomolygott ki, felfelé a vulkáni hamu, ami közel 50 km magasba emelkedett. A katasztrofális kitörés után egy 1,5x2,8 km nagyságú, 700 m mély, patkóalakú sebhely maradt vissza a tűzhányó kelet felé néző oldalában, előtte pedig az óriási törmeléklavina üledéke változtatta dimbes-dombossá a tájat. A vulkán magassága több mint 200 méterrel lett kisebb. Ezzel egy új vulkáni ciklus kezdődött el, ami mind a mai napig tart. A sebhelyen viszkózus lávadóm türemkedett ki (neve Novy, azaz „új”), ami 2011-re már szinte teljesen kitöltötte a korábbi beszakadásos mélyedést.
1956 óta a Bezimjannij Kamcsatka egyik legaktívabb tűzhányója (kitörései: 2010, 2009, 2008, 2007, 2000-05, 1998, 1997, 1996-97, 1994-95, 1993-94, 1992, 1991, 1990, 1989, 1986-88, 1986, 1985, 1984, 1981-83, 1980, 1980, 1979, 1979, 1978, 1977, 1976, 1971-74, 1965-70, 1964, 1964, 1963, 1962, 1961, 1961, 1961, 1960, 1959, 1958-59, 1958, 1958, 1957), ami a lávadóm kitüremkedés mellett számos alkalommal produkált VEI=3 nagyságú, 10-15 km magasba emelkedő hamufelhőt eredményező robbanásos kitörést. Legutóbb 2011. június elején volt aktív a tűzhányó, most úgy tűnik a 2012. évszám is a listára kerülhet. Kérdés, hogy milyen hónap és milyen nap rendelhető majd ehhez...

Best Blogger Tips

2012. március 6., kedd

Kész az új sziget!

Bár az előző évben a Kanári-szigetek nyugati részén, El Hierro közelében vártuk egy új vulkáni sziget megjelenését, az esemény nem ott, hanem a Vörös-tengeren történt, ahol Jemen partjai közelében a Zubair vulkáni szigetsor bővült egy újabb taggal. A víz alatti vulkáni működés december 23-ára építette fel olyan magasra a vulkáni kúpot, hogy az már a tenger szintje fölé emelkedett. A látványos kitörések, amelyek filmfelvételeit a Legfrissebb Rövidhírek rovatban közöltük, egyre terebélyesebb szárazföldet alkotott, a kérdés már csak az volt, vajon lesz-e olyan vulkáni működés (lávaszökőkút és/vagy lávafolyás), ami stabilizálni képes a laza vulkáni törmelékekből álló szigetet. Úgy tűnik ez megtörtént és mondhatjuk, az új szárazföld jó egészségnek örvend, mérete a többi szigethez hasonlít és jó eséllyel gazdagítja Zubair vulkáni szigetvilágát, várva az élővilág megtelepedését.

A műhold kép felső részén látható a jemeni Zubair szigetvilág legújabb vulkáni szigete. Forrás: NASA Earth Observatory



Best Blogger Tips

2012. március 4., vasárnap

Reggeli cappuccino és az Etna

Etna és újra az Etna! A tűzhányók királynője, a most éppen fehér ruhában pompázó, méltóságteljesen kiemelkedő, szemet gyönyörködtető szicíliai óriás látványos produkciót mutatott be ma reggel. Az előadás nem volt hosszú, tán egy vasárnap reggeli, lassú cappuccino kortyolgatásnyi idő.

Mint a a reggeli cappuccino habja telepedik az Etna csúcsára a paroximális kitörést követő vízgőz felhő. Forrás: Radio Studio 7 webkamera


Az Etna tavaly január 2-án elindult vulkáni kitörési fázisa során szakaszokban következtek be a rövid - néhány órán keresztül tartó - paroximális kitörések. Ezek már szép, méretes kúpot növesztettek a Délkeleti kráter kúpjának oldalába. Az idei harmadik paroximális kitörés, amit Claude Grandpey részletesen dokumentált blogjában, reggel 7-kor indult, amikor a földremegés intenzitása hirtelen megnőtt és lávatűzijáték kitörések indultak el az Új Délkeleti kráter kúpjából. Fél óra múlva már láva csordult ki a vulkáni kúpból. A kitörés intenzitása egyre erősödött, másfél óra múlva már sűrű hamufelhő emelkedett fel, a kitörés paroxizmusát 8:45-kor érte el. A forró láva ahogy a vulkánt borító hóra folyt, a találkozás eredményeként vízgőz keletkezett és ez keveredve a vulkáni hamufelhővel egyedi fehér, szürke, fekete színekben játszó hamufelhőt hozott létre. 10 órakor hirtelen visszaesett a földremegés intenzitás és az Etna idei harmadik paroximális kitörése befejeződött. Akik, azonban elmulasztották ezt a látványos show-t, ne bánkódjanak, jön nemsokára a következő! Behűthetünk hozzá egy camparit vagy maradhatunk a cappuccinonál, majd kiderül mikor jön a következő Etna-show! A számos webkamera feledhetetlen élményt nyújt még akkor is, ha nem vagyunk a vulkán közvetlen közelében!

Webkamera életképek az Etna idei harmadik paroximális kitöréséről. Forrás: Radio Studio 7 webkamera, Claude Grandpey



E rövid vulkáni kitörésnek is számtalan izgalmas pillanata volt, például egy kis piroklaszt-ár kialakulása, amire Balázs is felhívta a figyelmet kommentjében. Hát, akkor nézzük ezt a különleges eseményt videofelvételen megörökítve az EtnaWalk jóvoltából:

Piroklaszt-ár az Etna ma reggeli kitörése során. Forrás: EtnaWalk


Best Blogger Tips