2011. június 30., csütörtök

Vulkáni kitörések szén-dioxid kibocsátása: sok vagy kevés?

Napjaink egyik megkerülhetetlen kérdése - egyszerűen fogalmazva - hogy ki a bűnös? Ki a bűnös azért, hogy a légkör szén-dioxid koncentrációja rohamosan nő? Mi lesz ennek a következménye? Rohanunk egy nehezen elviselhető globális felmelegedés felé? Érvek és ellenérvek csapnak össze, hogy a klímaváltozás valós probléma-e és ha igen, akkor ennek ki vagy mi az oka? Az emberiség vagy a természet, illetve a Föld természetes folyamatai okozzák e változásokat? Miért nő a légkör szén-dioxid tartalma: az emberi tevékenység miatt vagy ahogy a klímaváltozás-szkeptikus állítják, a vulkánkitörések állnak ennek hátterében?
Terry Gerlach a Cascades Vulkán Obszervatórium, ma már nyugdíjas munkatársa azt mondja "a közemberektől kapott legtöbb kérdésem arra irányult az utóbbi években, hogy vajon az ember vagy a vulkánok bocsátanak ki a légkörbe több szén-dioxidot." Mindez napjainkban is "forró" téma, főleg azóta miután Ian Plimer az ausztrál Adelaide egyetem professzora a "Heaven and Earth" c. könyvében azt állította, hogy a légköri szén-dioxid mennyiségért a vulkánkitörések a felelősek, a tapasztalt hőmérséklet-emelkedés pedig a napciklusokkal magyarázható. A növekvő légköri szén-dioxid koncentráció és a globális felmelegedés között tehát szerinte nincs összefüggés, sőt ebben az emberiségnek végképpen nincs szerepe. Akkor tehát minek az a sok felhajtás az emberi szén-dioxid kibocsátás miatt! Vagy - kinek van igaza? Mielőtt erre keressük a választ, röviden ki kell térnem arra, hogy egyáltalán miért pöfögnek szén-dioxidot a vulkánok.

Hatalmas hamufelhő emelkedik fel a chilei Chaitén tűzhányó 2008-as kitörése során. A vulkáni hamufelhőben több millió tonna gázanyag is a levegőbe kerül. Forrás: AFP/Raul Bravo


A túlnyomórészt a földköpenyben keletkező magmák több-kevesebb gázt is tartalmaznak. Nagy nyomáson, azaz nagy mélységben ezek a gázok a kőzetolvadékban oldott állapotban vannak, azonban ahogy a magma emelkedik felfelé és ezzel egyre kisebb nyomás nehezedik rá, a gázok oldhatósága megszűnik és gázbuborékok formájában válnak ki a kőzetolvadékból. A gázbuborékok száma és nagysága egyre nő és ha nem tudnak eltávozni a magmából, akkor a feszítő nyomásuk (a gázbuborékok megjelenése ugyanis térfogat-növekedéssel járó folyamat) heves robbanásos kitöréshez vezethet. A kitörési felhőbe ekkor hatalmas mennyiségű gázanyag is bekerül, aminek mennyisége a több millió tonnát is elérheti. A magmában lévő legfontosabb gázok a víz, a szén-dioxid és a kén-dioxid, kisebb mennyiségben jelennek meg a halogének és a kén-hidrogén. Ezek közül a kén-dioxid, amennyiben a sztratoszférába jut, akkor a vízgőzzel reakcióba lépve kénsav aeroszollá alakul és ez az aeroszol felhő éveken keresztül visszaveri a napsugarakat és globális hőmérséklet-csökkenést okoz a Földön. A szén-dioxid és a vízgőz ezzel szemben üvegház-hatású gázok, amik növelhetik a globális hőmérsékletet. A vulkáni megfigyelésben, a veszély-előrejelzés vizsgálatokban kiemelt szerepet kapnak a vulkáni gázok mérései. Ma már nagy pontosságú eszközök állnak minderre rendelkezésre. A szén-dioxid gáz mennyiséget például repülőgépre szerelt infravörös sugárzást használó berendezéssel (LI-COR) határozzák meg. Az adatok száma egyre nő és ez lehetőséget ad az egyre megbízhatóbb tudományos értékelésre is. Tehát, a kérdés az, hogy mennyi szén-dioxid gázt pöfögnek ki a vulkánok évente?
Erre a választ Terry Gerlach közelmúltban publikált tanulmánya adta meg. Az Amerikai Geofizikai Unió (AGU) által kiadott EOS folyóiratban megjelent összegzés egyértelműen bemutatja, hogy a vulkánok által kibocsátott szén-dioxid mennyiség messze elmarad az emberi tevékenység által a légkörbe jutó szén-dioxid mennyiségtől!

Mennyivel nagyobb az emberiség által évente kibocsátott szén-dioxid mennyiség a vulkánok által a légkörbe juttatott évi szén-dioxid mennyiségnél (ACM) és ez hogyan változott az elmúlt száz évben? Forrás: Terry Gerlach EOS 2011 június 14-i tanulmány


Természetesen rögtön már a tanulmány megjelenése után megkezdődtek a viták, amik az Eruptions blog hozzászólásaiban is tetten érhetők. A Gerlach által bemutatott számadatok azonban nem légből kapottak és jól szemléltetik, hogy a vulkáni működés milyen módon járul hozzá a levegő szén-dioxid tartalmához.
A vulkánok évente 130-260 millió tonna (0,13-0,26 gigatonna) szén-dioxidot pöfögnek a levegőbe. Ebben benne vannak a szárazföldi vulkánok és a tengervíz alatti vulkánok egyaránt (az előbbiek esetében közvetlen mérési adatokkal rendelkezünk, az utóbbiak esetében elsősorban az óceáni hátságok mentén történő szén-dioxid kibocsátásról vannak adatok). Ezzel szemben az emberiség évente 35 gigatonna szén-dioxidot juttat a levegőbe, azaz nagyjából 135-szorosát a vulkáni működésnek! Az ábra azt is jól mutatja, hogy ez az arány az elmúlt évszázadban rohamosan nő. Az 1900-as évek elején az emberiség még csak 20-szorosan múlta felül a vulkánokat, majd az 1950-es évektől ez az arányszám (ACM) nagyon megugrik! Hmmm, de hát a vulkánok sokkal erőteljesebben pöfögnek, mint a gyárkémények mondhatnák sokan, az adatok azonban nem ezt mutatják! A már több mint 28 éve folyamatosan működő hawaii Kilauea kitörés során naponta 8000-30000 tonna szén-dioxid jut a levegőbe, ami elég ahhoz, hogy a környezetében gyakran hozzon létre vulkáni szmogot. Ez azonban nem egy lélegzetelállító vulkáni kitörés. A Mt. St. Helens 1980. május 18-i kitörése során 9 óra alatt 10 millió tonna, a Pinatubo 1991-es kitörése alkalmával pedig szintén néhány óra alatt 50 millió tonna szén-dioxid jutott a légkörbe. Mit jelentenek ezek a számok? Nagyjából annyi szén-dioxid került ekkor óránként a levegőbe, mint amennyit az emberiség bocsát ki egy óra alatt. Igen ám, de a vulkáni működés csupán 9-10 óráig tartott, az emberiség pedig folyamatosan növeli a légkör szén-dioxid tartalmát! Az emberiség 2,7 nap alatt teljesíti azt a szén-dioxid kibocsátást, amit a vulkánok teljes év alatt elvégeznek!
Még egy kérdés maradt: ez mindig így volt? A vulkáni működés gyakorisága, az évente kibocsátott magma, ezáltal a levegőbe juttatott szén-dioxid gáz mennyisége mindig ugyanilyen volt a múltban? Növekszik vagy csökken a vulkáni működés a Földön? Ezek is gyakran feltett kérdések! Ez lényeges kérdés, mivel a légköri szén-dioxid koncentráció és a globális átlag hőmérséklet úgy tűnik szorosan összefügg:

Felül a globális átlag hőmérsékletre utaló oxigén-izotóp változás, alul pedig a légkör szén-dioxid koncentrációjának változása az elmúlt 600 ezer évben. Forrás: Peter Huybers


Peter Huybers és Charles Langmuir 2009-ben megjelent tanulmányukban azt vizsgálták, hogy az elmúlt 40 ezer évben hogyan változott a vulkáni működés gyakorisága és ez hogyan hatott a légköri szén-dioxid kibocsátásra. Az amerikai kutatópáros arra az eredményre jutott, hogy az eljegesedési időszakok és a vulkáni működés között kapcsolat lehet a következőképpen: a vulkáni működés 7-12 ezer évvel ezelőtt jóval intenzívebb volt a Föld számos területén, mint például Izlandon, Európában, Dél-Amerikában és Észak-Amerikában, jellemzően olyan területeken, ahol korábban kiterjedt jégtakaró borítás volt. Az utolsó jégkorszakot követő felmelegedés időszakában jóval gyakoribb és jóval erőteljesebb vulkáni működés volt itt tapasztalható. Mi ennek az oka? A felmelegedés során hatalmas mennyiségű jégtakaró tűnt el a földfelszínről, aminek következtében a súlytól megszabaduló kőzetburok kiemelkedett. Ez az izosztázia-jelenség a földköpeny anyagának is lassú emelkedését okozta, aminek következtében a földköpeny kőzetei kisebb nyomásra kerültek. A kőzetek olvadáspontja nyomásfüggő, a nyomás csökkenésével csökken az olvadáspont. Ez azt jelenti, hogy a felfelé emelkedő, hőmérsékletét megtartó földköpeny anyag olvadáspontja csökken és egy adott mélységben a környező hőmérséklet értéknél már kisebb lehet, aminek következtében a földköpenyben olvadás, azaz magmaképződés indul meg. A legutolsó eljegesedés utáni felmelegedéssel járó izosztatikus kiemelkedés a földköpenyben erőteljesebb magmaképződést indított el. Továbbá, a jégtakaró eltűnésével a földkéreg anyagára is kisebb nyomás hatott, ami miatt a mélybeli magmák könnyebben a felszínre tudtak jutni! Az intenzívebb vulkáni működés nagyobb mennyiségű magmát hozott a felszínre, ezzel pedig nagyobb mennyiségű szén-dioxid is került a levegőbe. Az amerikai kutatók számításai szerint ebben az időszakban akár 1000-5000 gigatonna szén-dioxid is a levegőbe juthatott! Ez annyit jelent, hogy a légkör szén-dioxid koncentrációja 40 gr/tonna értékkel növekedhetett.

A vulkáni kitörések viszonylagos gyakorisága és a grönlandi jégmintákban mért szulfát mennyiség változása az elmúlt 40 ezer évben. A két független adatsor 7-12 ezer évvel ezelőtti időszakban mutat kiugró értéket. Forrás: Peter Huybers és Charles Langmuir 2009-ben megjelent tanulmánya


Ez azonban a történetnek csak egyik része! A vízalatti vulkánok tevékenysége ebben az időben csökkenhetett, mivel a jégolvadás miatt megnőtt a tengerszint, azaz nagyobb mennyiségű tengervíz borította a Földet és nagyobb nyomás nehezedett az óceáni hátságokra, ami visszavethette a vulkáni működés intenzitását. Ez azonban csak kb. 20%-kal kompenzálhatta az erősebb szárazföldi vulkáni működés során felszínre került szén-dioxid mennyiségét.
Befejezésül még egy témába vágó érdekes adat. Szintén a napokban jelent meg Lee Kump tanulmánya a Scientific American folyóiratban, ami a legutóbbi nagy globális felmelegedés időszakáról szól. Ennek tartalmát Dulai Alfréd és Hiver't-Klokner Zsuzsanna magyarul is összegezte.

A globális felmelegedés gyorsasága korunkban és 56 millió évvel ezelőtt. Forrás: Origo


Mintegy 56 millió évvel ezelőtt néhány ezer év alatt a globális átlaghőmérséklet több mint 5 Celsius-fokot emelkedett (ezt az időszakot a szakemberek PETM-nek rövidítik, ami a Paleocene-Eocene Thermal Maximum szavak kezdőbetűiből ered). A felmelegedés oka részben a még ez előzőekben említett 7-12 ezer éves időszaknál is intenzívebb vulkáni működés, a jelentős szén-dioxid kibocsátás, valamint az ezzel járó környezeti változások lehettek. Az esemény üzenete a mára vonatkozóan lényeges: akkor több ezer év alatt emelkedett a levegő szén-dioxid koncentrációja és ezzel nőtt a hőmérséklet. Az élőlények így nagyobb eséllyel tudtak alkalmazkodni a környezeti változásokhoz. Most sokkal gyorsabb a légköri szén-dioxid koncentráció növekedés és a globális átlag hőmérséklet-növekedés. Ebben az ütemben már néhány száz év alatt elérhetjük az 56 millió évvel ezelőtti maximumot. Ilyen gyors környezeti változásra pedig az élőlények (beleértve az embert is) nehezen tudna alkalmazkodni.
A vulkánok működése jelenleg viszonylag "takaréklángon" zajlik és egyértelműen kimutatható, hogy a vulkáni kitörések során a levegőbe kerülő szén-dioxid mennyisége jóval alulmarad az emberi tevékenység során a légkörbe jutó szén-dioxid mennyiségétől. Ha még az arány nagyságán lehet is vitatkozni, egy biztos: ha még csak néhány tucatszorosa is lenne a "mi sarunk" a vulkáni működéshez képest, akkor is elgondolkodhatnánk, hogyan csökkentsük hozzájárulásunkat a szén-dioxid kibocsátáshoz és ezzel a globális felmelegedéshez! Legalább az ütemet igyekezzünk mérsékelni! ... és talán a tudósok, ezen belül is a vulkanológusok véleményét is érdemes meghallgatni!

Best Blogger Tips

2011. június 27., hétfő

Pinatubo kitörés 20 éve

Egy korábbi bejegyzésemben ígértem, hogy rövidesen megemlékezem a fülöp-szigeteki Pinatubo 1991-es kitörésének 20. évfordulójáról. Bár a bejegyzés óta sok érdekes esemény történt a vulkánok világában, a vizsgaidőszaki tsunami nem sok időt hagy ezek naprakész megjelenítésére. De majd szépen lassan csak utolérjük magunkat! Most, akkor nézzük mi történt 20 évvel ezelőtt!

A Pinatubo 1991. június 12-i pliniusi-kitörése az amerikai Clark Air Base katonai bázis felől. Forrás: Richard P. Hoblitt (Amerikai Geológiai Szolgálat)


A Pinatubo vulkán a fülöp-szigeteki Luzon szigetén található, 87 km-re a fővárostól, Manilától. Környezetében több százezer ember telepedett le, a sűrű erdővel borított lejtőin pedig az Aeta őslakosok éltek, akik még az évszázadokkal korábbi spanyol invázió elől menekültek fel a hegyekbe. A tűzhányó története mintegy 1,1 millió évre nyúlik vissza. Az ősi Pinatubo jórészt lávafolyásokkal építkezett, aminek lepusztult maradványán kezdte meg új életét a fiatal Pinatubo. Ennek viselkedése teljesen különbözött ősétől. Jóval ritkábban működött, akkor viszont hatalmas robbanásos kitörések formájában. Utolsó kitörése 1450-ben volt, azaz a környező lakosok közül senki sem emlékezett arra, hogy a Pinatubo egy veszélyes vulkán lehet. Ezt megelőzően 2500, 5500 és 9000 éve voltak kitörései, mégpedig mind nagy erejűek, VEI=6 nagyságúak. A vidék a 20. század végén békés volt tehát, az amerikaiak két nagy katonai támaszpontot építettek ki a közelben.
1990. július 16-án egy 7,7 magnitudójú földrengés pattant ki kb. 100 km távolságban a Pinatubotól. Ez felerősítette a gőzkiáramlást a hegy körüli geotermális területeken. 1991. március 15-én aztán több földrengés rázta meg most már a hegy környékét. A földmozgások két héten keresztül tartottak. Április 2-án több mint 500 év szunnyadás után aztán kitört a tűzhányó. A freatikus kitörések vékony vulkáni hamut terítettek szét a környéken. Nyilvánvalóvá vált, hogy a vulkán felébredt. A szakemberek rögtön műszereket helyeztek el a hegyen. A helyi vulkanológiai intézet (PHIVOLCS) segítséget kért az Amerikai Geológiai Szolgálattól, ahol az 1980. májusi Mt. St. Helens kitörést, majd a tragikus kimenetelű 1985-ös kolumbiai Nevado del Ruiz kitörést követően felállítottak egy mobil, bárhol bevethető vulkáni veszély-előrejelző csapatot. Chris Newhall vezetésével rohammunkában térképezték fel a tűzhányót és fedték fel vulkanológiai történetét. Kiderült, hogy a korábbi nagy kitörések során keletkezett piroklaszt-ár üledékek építik fel a hegy körüli síkvidéket. Ez azt jelentette, hogy egy újabb hasonló esemény bekövetkezésekor potenciális veszélyben lehet több százezer ember. Néhány hét alatt elkészült a vulkáni veszélytérkép, aminek adatai szinte száz százalékig igazolták a későbbi kitörés lefolyását.

A Pinatubo kitörése előtt készült vulkáni veszélytérkép és a kitörés utáni helyzet. A veszélytérkép pontosan jelezte előre hol várható legnagyobb pusztítás. A narancs szín a piroklaszt-árak, a szürke a laharok levonulási útvonalát jelzik. Forrás: H.U. Schmincke: Volcanism c. könyve


A pontos veszély előrejelzés azonban nem elég a hatékony vulkanológai védekezéshez (l. a kolumbiai Nevado del Ruiz 1985-ös tragikus példáját, ahol a vulkanológusok szintén pontosan jelezték előre a történteket, azonban nem sikerült meggyőzni erről a döntéshozókat)! A szakemberek településről településre jártak és a Krafft házaspár által készített, figyelemfelkeltő videofelvételeket levetítve igyekezték meggyőzni a lakosságot, hogy el kell hagyniuk lakhelyüket. Ez az akció is sikeres volt, így közel 300 ezer ember menekült el a vulkán környezetéből. Ezzel tízezrek életét sikerült megóvni!
Májusban a kén-dioxid kigőzölgés mértéke jelentősen megnőtt, két hét alatt napi 500 tonnáról 5000 tonnára. Június elején a műszerek a hegy feldomborodását mutatták, ami további egyértelmű jele volt, hogy nagy tömegű magma mozog felfelé. Ezt megerősítették a szeizmogramok adatai is. Június 7-én a korábbi erős kigázosodás következtében egy gázokban szegény, viszkózus dácit magma türemkedett ki a kráterből. A lávadóm 200 m széles és 40 m magas volt. A robbanásos kitörések június 12-én kezdődtek el. Kora reggel egy pliniusi-kitörést követően 19 km magasra emelkedett fel a hamufelhő (7.8. ábra), amihez piroklaszt-árak is kapcsolódtak. 14 óra múlva egy újabb, 15 perces pliniusi-kitörés már 24 km magasra tolta fel a vulkáni hamuoszlopot. A következő nap reggel egy harmadik robbanásos kitörés zajlott, mindössze 5 percig, azonban 24 km magas hamufelhővel. Három óra szünet után jött a negyedik, az előzőhöz hasonló erősségű kitörés, amit egy folyamatos, 24 órán keresztül tartó kitöréssorozat követett. Ennek hamufelhő-oszlopa többször összeomlott és piroklaszt-árak és torlóárak rohantak le a vulkán mély völgyeiben, helyenként 200 m vastagságban kitöltve azokat. Június 15. Fülöp-szigetek függetlenségi napjának ünnepe. A Pinatubo legnagyobb kitörése pont ekkor következett be. A baj nem jár egyedül, ugyanis ekkor érte el a térséget a Yunya nevű tájfun is. A sűrű esőben nem lehetett látni a paroxizmus kitörést, ami a mérési adatok alapján 34 km magas vulkáni hamufelhőt okozott. A 3 óráig tartó tombolás alatt számos piroklaszt-ár zúdult le, sok esetben 16 km távolságba is elérve! A 400-500oC hőmérsékletű áradatok üledékei még évtizedekkel később is alig vesztettek hőmérsékletükből. Az esőzések mobilizálták a laza vulkáni üledéket és szintén pusztító, iszapos zagyárak (laharok) rohantak le a völgyekben.
A kitörés során 10 km3 vulkáni anyag (kb. 2-3 km3 magma) került a felszínre. A kiürült magmakamra teteje beomlott és a felszínen egy 2,5 km széles kaldera alakult ki, amit aztán tó vize töltött részben fel. A sikeres vulkáni veszély-előrejelzésnek és a hatékony kitelepítésnek köszönhetően „mindössze” 800 halálos áldozata volt a kitörésnek. A hatása azonban túlnyúlt a vulkán környezetén. A sztratoszférába kerülő közel 20 millió tonna kén-dioxid, kénsav aeroszollá alakulva globálisan kb. 0,5oC-kal csökkentette a globális átlaghőmérsékletet. Szerte a Földön színpompás naplementék alakultak ki.

A Pinatubo kitörést követő átlag hőmérséklet változás alakulása. Forrás: J. Hansen, NASA GISS


Mire hathat ki egy vulkánkitörés? Befejezésül egy érdekes történet erre. A kanadai Hudson-öböl a jegesmedvék kedvelt területe. 1992-ben különösen jó évük volt a jegesmaciknak. Ekkor ugyanis különösen hideg volt és emiatt az öböl jégtakarója az átlagosnál 3 héttel tovább tartott. Ez éppen elegendő volt ahhoz, hogy a kis jegesmedvék megerősödjenek. Ez az évjárat ezért kiemelkedően nagy példányszámú. Mi volt ennek az oka? Úgy tűnik egy távoli vulkánkitörés, mégpedig a fülöp-szigeteki Pinatubo vulkáné! Az 1991. júniusi hatalmas vulkánkitörést követő globális átlag hőmérséklet-csökkenés lehetett az oka, hogy a kanadai Hudson-öbölben tovább tartott a hideg időszak, ami kedvező körülményt jelentett a jegesmedve családoknak. Ezt a medve populációt ezért Pinatubo-medvéknek nevezik.

A Pinatubo kitörést követően, 1992-ben különösen jó körülmények között nevelkedtek a kanadai Hudson-öböl jegesmedvéi. Ők a Pinatubo-medvék.



A Pinatubo kitörés mély nyomott hagyott a Fülöp-szigeteken. A 20. évforduló alkalmából a fülöp-szigeteki kormány június 15-t Pinatubo emléknapnak nyilvánította.

Best Blogger Tips

2011. június 20., hétfő

Szállj, szállj vulkáni hamu!



Frissítés: Tomi (csütörtök, 23:45)

A kitörés a harmadik hetébe lépett, a vulkáni hamu továbbra is elég magasra emelkedik és elég sok kisméretű szemcse van benne, hogy a nyugati széllel megkerülje a Földet. Alább az erről készült, videóvá összeillesztett legújabb METEOSAT-9 felvételeket láthatják. A videó forrása, mint a korábbié is, az Eumetsat.






Eredeti bejegyzés: Tomi (hétfő, 11:24)

Két hete már, hogy kitört a chilei Puyehue vulkán. Az akkor kitelepített 4270 lakos most már visszatérhet a házába, közölte Vincente Nunez, a chilei belügyminisztérium Nemzeti Veszélyhelyzeti Irodájának vezetője. Emellett azt is bejelentette, hogy a vulkánt továbbra is napi 24 órában figyelik.
A vulkáni hamu - amely a határ környékén olyan vastagon borítja az utakat, hogy miatta még nem lehetett megnyitni a közeli argentín/chilei átkelőt - korábban nagy gondot okozott már, a levegőben. Chile, Argentína, Uruguay és Paraguay számos légijáratát kellett törölni a kelet felé sodródó hamufelhő miatt.
No de "meddig ér a vulkán keze"? A hamu a felső troposzférában sodródva megkerülte a Földet! Mindössze 4 napba telt, hogy eljusson az Indiai-óceán fölé és nyolc nappal a kitörés kezdete után már ismét Dél-Amerikánál járt a felhő "eleje", csakhogy nyugat felől! Szerencsére javarészt olyan területek felett haladt, ahol kevés légifolyosót érintett. Ezek között voltak a Délkelet-Ausztrália felettiek és Új-Zéland összes légifolyosója is, melyeket június 10-12-én ért el a hamufelhő. A vulkáni hamu azonban "tett még egy kört" és most újra visszatért Ausztrália légterébe.

A vulkáni hamufelhő útvonala a Föld körül a METEOSAT-9 műhold infravörös felvétele alapján. A Dél-Amerikából kiinduló, sárga szegélyű vörös csík a hamufelhő. A képre kattintva megtekinthető a felhő mozgása.

A felhő jelenleg 8-13 km magasságban mozog, jelentette a Darwin VAAC ami pont az utasszállító repülőgépek utazási magassága! Ma már nem alkot összefüggő sávot, csak egy nagyobb foltot, ami elég nagy ahhoz, hogy Ausztrália délkeleti része felett megzavarja a légiforgalmat! A SkyNews hírei szerint a Virgin társaság Adelaide-ből és Mildurából induló gépei holnap, kedden a földön maradnak, míg a Qantas térségbeli járatain késések várhatók.
Miért tud ekkora utat (Jelenleg már kb. 45000 km-t) megtenni a felhő? A kitörés során 15 km magasba emelkedtek a hamuszemcsék, ami már a sztratoszféra alja. Ez még nem lenne elég, azonban a felhő anyagának jelentős része nagyon apró, csupán néhány mikrométeres, emiatt nagyon sokáig tud a levegőben lebegni. A harmadik ok pedig kicsit kapcsolódik az elsőhöz: abban a magasságban, ahova feljutott a kitörés anyaga, szinte állandó és nagyon erős nyugati szelek fújnak, ezek szárnyán kerülte meg a Földet a hamu.
A kialakult helyzet kapcsán az jutott az eszembe, hogy ez nem volt egy igazán nagy kitörés. Közel sem volt olyan, mint a Tamboráé 1815-ben, de még a Pinatubo 1991-es kitörését sem érte el. Több tényező együttes hatásának köszönhetően a hamufelhője mégis másodszor kerüli már a Földet, közel tíz nap különbséggel ugyanott okoz problémát a légitársaságoknak. És mindez javarészt (számunkra) a világ végén történik, nem Európában, vagy az USA területén. Távol áll tőlem, hogy "mi lenne, ha" kérdéseket tegyek fel, vagy hogy pánikot keltsek, de az európai illetékeseknek fel kellene figyelni rá, hogy egy éven belül kétszer okozott nálunk gondot egy vulkán, és hogy ilyen kitörés, ilyen helyzet a saját házunk táján is előfordulhat!

Best Blogger Tips

2011. június 15., szerda

Vulkánok és légköri jelenségek

A mai nap este a Pinatubo hatalmas kitörésének 20 éves évfordulójáról szerettem volna megemlékezni egy hosszú vizsganap és egy hosszú államvizsga nap közötti rövid este korai óráiban, azonban az égi események más irányt vetettek (a Pinatubo beszámoló sem marad el, rövidesen felkerül a blogra!)
Most már kezd a Hold fényesedni és vége a ritkán látható teljes holdfogyatkozásnak! Miért volt ez most igazán különleges? Noli biztos tudja majd szakértően kommentálni, de nekem úgy tűnt, hogy talán egy nagyon picit, mintha koszosabb lett volna a Hold színe a szokottnál. Ennek oka pedig az lehet, hogy a chilei Puyehue-Cordon Caulle kitörése az elmúlt napokban jelentős mennyiségű vulkáni hamut lövellt a légkörbe, amihez nem kevés kén-dioxid gáz is társult. Ennek egy része bekerülhetett a sztratoszférába is. A vulkáni hamu terjedéséről fantasztikus műhold képeket közölt a NASA.

Három különböző helyzetű műhold felvételéből állt össze ez a képmontázs, ami a chilei Puyehue vulkán hamufelhőjének terjedését mutatja a Csendes-óceán déli medencéje felett. Forrás: NASA Goddard/MODIS Rapid Response, Jeff Schmaltz


A holdfogyatkozás során a Hold teljesen a Föld árnyékába kerül. Bár azt várnánk, hogy ezért teljesen elsötétül, azonban mégsem ez történik, hanem többnyire narancsvörös fényben dereng a holdkorong, ami a földi légkörön szóródó fénytől származik. Azonban abban az esetben, amikor a földi sztratoszféra nem teljesen tiszta, akkor a Hold színe koszossá válik. A "koszosság" mértékére egy 5-fokozatú skálát is kidolgoztak a szakemberek:


A Tambora 1815-ös kitörése után a korabeli krónikák szerint meglehetősen "koszos" volt a holdkorong, ami a D0 fokozatnak felelhetett meg. Ugyancsak "koszos" volt a holdkorong 1992-ben is a Pinatubo kitörését követően. Az utóbbi évtizedekben ezt leszámítva alapvetően narancsvörös volt a Hold, ami azt jelenti, hogy a sztratoszféra tiszta volt. Most elsősorban a déli féltekén várható, hogy némileg bekoszosodik a holdkorong.

A nagy vulkáni kitörések, amelyek a sztratoszférába is juttatnak fel némi kén-dioxidot és jelentős mennyiségű vulkáni hamuanyaggal telítik meg a légkört egy másik érdekes légköri jelenséggel járnak, ezek a vulkáni naplementék. Amikor a fény áthalad a légkörön, az ott jelenlevő anyaggal, pl. porszemcsékkel kapcsolatba lép. Ha a a részecskék mérete hasonló a fény hullámhosszával, akkor a fény szóródik. A szóródás mértéke annál nagyobb, minél kisebb a fény hullámhossza. Naplemente során, amikor a fény a nagy beesési szög miatt nagy tömegű levegőrétegen halad át, amiben ezért akár vastag porréteg lehet, a fény erősen szóródik, elsősorban a kis hullámhosszú ibolya és kék színű sugarak, azonban a nagyobb hullámhosszú sárga, narancs és vörös sugarak megmaradnak. Ha a sztratoszférában is jelentős mennyiségű apró szemcse található (pl. vulkáni eredetű kénsav-aeroszol és vulkáni hamu), akkor a fénysugarakat akkor is látjuk, amikor a Nap már a horizont alatt van. Ekkor, a fekete égen erősebben jelennek meg az élénk színek. Ezt nevezzük vulkáni naplementének, ami olyan híres festőket ihletett meg, mint William Turner (Tambora kitörése utáni naplemente festmények), William Ashcroft (Krakatau utáni naplemente képek a Temze partjáról) és feltehetően Edvard Munch (a Sikoly c. kép erős, színes háttere vélhetően a Krakatau kitörést követő színes naplemente emlékképeként került a vászonra). Most a Puyehue kitörést követően a légkörbe került nagy mennyiségű vulkáni hamu és kén-dioxid gázből kialakult kénsav aeroszol felhő okoz fantasztikus naplementéket a déli féltekén!

Vulkáni naplemente Taszmániában. Forrás: Jason Reilly



Best Blogger Tips

2011. június 14., kedd

Nabro: egy vulkán az ismeretlenségből

Frissítés (Szabolcs, kedd, 14:25)
Két friss hír:
1. Etna: Ma reggel, közel 6 hónapos szünet után ismét vulkán hamu tört ki a Bocca Nuova kráteréből. Maga a kitörés nem volt jelentős, a vulkáni hamu nem több mint 200-250 m magasra emelkedett fel. Részletes beszámoló a gyenge vulkáni működésről a cataniai INGV honlapján olvasható.
2. Nem nyugszik a föld Christchurch közelében... Az idén február végi földrengést követően tegnap délután, egymás után két viszonylag nagyobb, egy 5,3-as és egy 6,0-os magnitúdójú földlökés rázta meg a térséget másfél órán belül! Chris Rowan Highly Allochtonous blogjában ismét részletesen értékeli a földmozgások okait, amelyek hasonlóak a korábbiakhoz. A hipocentrumok azonban úgy tűnnek, hogy egyre inkább kelet felé tolódnak. Ez talán egy kis reményt adhat az új-zélandi város már szinte folyamatosan félelemben élő lakosainak, hogy egyszer vége lesz ennek a rémálomnak és ismét elcsendesül a föld a település körül...


Eredeti bejegyzés (Szabolcs, kedd, 11:25)
Mialatt a félév számunkra is legkeményebb időszaka zajlik (vizsgáztatás szinte minden nap...), a vulkánok persze nem nyugodnak! Sok-sok érdekes hír, sok-sok érdekes közölnivaló gyűlik. A Puyehue-Cordon Caulle kitörés továbbra is zajlik és most már egy frissen felállított webkamerán keresztül is követhetőek az események!

Június 12-én este, magyar idő szerint nem sokkal éjfél előtt aztán egy másik vulkán lépett ki az ismeretlenség homályából: az eritreai Nabro tört ki! A kitörést 5,1-5,7 magnitúdójú földrengések előzték meg. Először úgy tűnt, hogy a Dubbi tört ki, aminek 1861-as kitörése több mint 100 áldozattal járt. A műhold képek aztán egyértelművé tették, hogy a "tettes" egy olyan tűzhányó, aminek nincs ismert vulkáni kitörése a történelmi időkből, sőt az is kérdéses, hogy az elmúlt 10 ezer évben kitört volna! A Nabro kitörését az eritreai hivatalos források is megerősítették!
A Nabro tűzhányó az etióp határ közelében található az úgynevezett Afar térségben, a Danakil mélyedésben. A tűzhányó egy bonyolult felépítésű vulkáni rendszer része. A műhold képeken egy délnyugat felé nyíló kaldera látható (benne egy kisebb kaldera), aminek végéből sötét színű, egykori lávafolyások kanyarognak ki. Ezeket többen friss, maximum néhány ezer éves vulkáni működésnek tulajdonítják, tehát elképzelhető, hogy ez a tűzhányó többször is működött a holocénben anélkül, hogy tudtunk volna róla.

A Nabro tűzhányó egy félkör alakú kalderában csücsül a Dubbi vulkántól délnyugatra, az Afar térségben. Forrás: GoogleEarth.


A Nabro vulkáni rendszer mérete tekintélyes, mintegy 550 köbkilométer térfogatú, ami a jóval ismert Erta Ale vulkánnal összemérhető nagyságot jelent! Különlegessége az, hogy szemben a térség jóval gyakoribb bazalt vulkánosságával, a Nabro vulkáni rendszert szilícium-dioxidban gazdagabb magma táplálja, aminek összetétele trachitos. Ez azt jelenti, hogy a magma "robbanékonyabb" kitörésre hajlamos, amire a korábbi időszakban számos példa volt, és aminek eredménye a több kilométer széles kaldera rendszer is. Pierre Wiart és Clive Oppenheimer 2005-ben megjelentetett tanulmánya szerint egy ekkora kaldera 20-100 köbkilométer nagyságú vulkáni törmelékanyag, egészen pontosan trachitos ignimbrit kialakulása során jöhetett létre, ami a térség legnagyobb erejű kitörése volt és aminek vulkáni hamu üledéke hatalmas területet boríthatott be!
A Nabro kitörés vulkáni hamufelhője, ha egyelőre nem is olyan hatalmas, mint a korábbi kitörés során lehetett, már gondokat okoz a légiközlekedésben. A toulousei VAAC jelentése szerint a vulkáni hamu 6-14 km magasságban terjed szét Afrika középső részén. A műhold képek szerint a vulkáni kitörés viszonylag jelentékeny kén-dioxid kibocsátással is jár.

A Nabro vulkáni hamufelhőjének terjedése a toulousei VAAC modellszámításai szerint.


A vulkáni kitörések úgy tűnik, mostanában az amerikai kormány tagjait kísérik. Korábban Obama útját kellett a Grimnsvötn kitöréséhez igazítani, most Hillary Clinton útját befolyásolta az afrikai vulkánkitörés!
A hétfői jelentékeny robbanásos kitörés után keddre úgy tűnik csendesedett a tűzhányó és hasadék mentén több ponton zajlik a kitörés. A vulkáni hamufelhő közben Csád és Üzbegisztán térsége felé halad.


Best Blogger Tips

2011. június 7., kedd

Hamuveszély Dél-Amerikában

Frissítés (Szabolcs, 2011. június 13, hétfő, 22:00)
Csak egy gyors pillantás a Puyehue-Cordon Caulle webkamerára: a kitörés még mindig tart...:



Frissítés (Szabolcs, péntek, 14:50)
A vizsgáztatás időszakában kevesebb most az időnk gyakori bejegyzésekre, most álljon itt "kárpótlásul" egy hihetetlen gyönyörű fotóválogatás a Puyehue-Cordon Caulle kitörésről a Boston.com The Big Picture sorozatában.
Kedvcsinálóként egy kép a 32-ből:



Eredeti bejegyzés (Évi, kedd, 12:40)
A Puyehue-Cordón Caulle vulkán múlt szombati kitörése során magasba emelkedett hamufelhő számos problémát okoz Dél-Amerika déli részén. A kelet-délkelet felé terjedő hamufelhő (jelentős mennyiségű kén-dioxiddal) következtében jelentős hamuhullást jelentettek számos településről, többek között a tűzhányótól körülbelül 100 km-re keletre található argentín San Carlos de Bariloche városából. A robbanásos vulkánkitörés hevességét mutatja, hogy nemcsak hamu, hanem körülbelül 3-4 cm nagyságú horzsakövek is hullottak Chile és Argentína határvidékén, a tűzhányótól körülbelül 20 km távolságban. Vasárnap piroklaszt-árak is lezúdultak a Nilahue fólyó völgyében. San Carlos de Bariloche városában továbbra is zárva tartják az iskolákat és egyéb közintézményeket. A vulkán közelében 22 település lakosait evakuálták, mára a kezdeti 3500-ról már 4000-re nőtt a kitelepített emberek száma, sérülést eddig nem jelentettek. A hamufelhő már vasárnap elérte az Atlanti-óceánt (ami körülbelül 700 km-re található a tűzhányótól, vagyis gondoljunk csak bele, hogy milyen nagy sebességgel terjedt a hamufelhő!), sorra zárják le a repülőtereket Dél-Amerikában: hat argentín repülőtér bezárása után már Buenos Airesben is 30 járatot töröltek, a brazíl és paraguay-i repülőgép-társaságok nem indítanak járatokat Buenos Airesbe.


Bal oldali kép: a Puyehue-Cordón Caulle tűzhányó 10-12 km magas hamufelhője 2011. június 5-én (a kép forrása); jobb oldali kép: San Carlos de Bariloche egyik hamuval borított utcája (a kép forrása).

A kitörés erőssége mára jelentősen csökkent (de ez még változhat), amely jól megfigyelhető az alábbi három műholdfelvételen:

A kitörés elején, 2011. június 5-én 13:45-kor készült felvétel a hamufelhő jelentős kiterjedéséről. Jelmagyarázat: 1: a tűzhányó, 2: a hamufelhő, 3: Atlanti-óceán, 4: Csendes-óceán; Argentínán belül fel vannak tüntetve a tartományhatárok is (a kép forrása: a június 4-én és 5-én készített felvételekből készített animált gif, melyen jól látható az erőteljes hamukiáramlás és a hamufelhő terjedésének folyamata).

A hamufelhő terjedése északkelet, majd délkelet felé 2011. június 6-án (a kép készítésének időpontja: 14:45, a kép forrása).

A kitörés gyengülése következtében a hamufelhő is kisebb kiterjedésű 2011. június 7-én. Jelmagyarázat: 1: a tűzhányó, 2: a hamufelhő, 3: Atlanti-óceán, 4: Csendes-óceán; Argentínán belül fel vannak tüntetve a tartományhatárok is (a kép készítésének időpontja: 16:45, a kép forrása).

Végül egy nagyszerű képösszeállítás a kitörésről itt!


Best Blogger Tips

2011. június 5., vasárnap

10 km-es hamufelhő a Puyehue felett

Frissítés: Szabolcs (hétfő, 18:30 )

Fantasztikus fotók és videofelvételek a kitörésről! Alább az egyik legkülönlegesebb:


A Puyehue-Cordón Caulle színgazdag kitörési felhője. Forrás: The Australian.



Frissítés: Tomi (hétfő, 10:30 )

A kitörési felhőben rengeteg villámot fényképeztek, a BBC videót is közölt a jelenségről. Gyönyörű képek a kitörési felhőről itt és itt, valamint egy képsorozat a villámok vagy épp a nyugvó nap által megvilágtott hamufelhőről, és a hamulepelbe burkolózott Bariloche városáról.

Eredeti bejegyzés: Tomi (vasárnap, 12:13 )

A Dél-Chilei Puyehue-Cordón Caulle tulajdonképpen nem is egy vulkán, hanem egy kis vulkáni lánc, melyben bazaltoktól a riolitokig mindenféle magmás kőzet előfordul. Ezen belül a Puyehue rétegvulkán 2236 m magas, kőzetfajtáit tekintve a térség legváltozatosabb vulkánja. 5 km-es kalderáján belül egy 2.4 km átmérőjű csúcskaldera helyezkedik el. A vulkáncsoport mindössze 250 km-re északra helyezkedik el a nemrég meglepetés kitörést okozó Chaitentől. A térségben utoljára 1990-ben volt kisebb kitörés, 1960-ban pedig egy VEI 3-as erősségű.
A vulkán az utóbbi hónapokban sűrűbbé vált, 2-5 km mélyen kipattant földrengések miatt a 2-es riadókészültségi fokozatot kapta a SERNAGEOMIN-től. Azután, hogy június 3-án pénteken 60-nál is több földrengést észleltek, a készültségi szintet 4-esre (sárga) emelték, ami 24 órás megfigyelést jelent. Közben felkészültek a térség falvainak esetleges evakuálására.
Tegnap helyi idő szerint 14 és 15 óra között kitört a vulkán, 14:40-kor már látható volt az magasba tornyosuló hamufelhő, ami hamarosan elérte a 10 km-es magasságot is! A felhő kelet-délkelet, azaz Argentína felé sodródott-sodródik. Mára már 850 km távolságban is megfigyelhető, írja a Buenos Aires VAAC. A térségből 3500 embert evakuáltak, Bariloche (Argentína) városában félhomály uralkodik, a város repterét lezárták a hamu miatt.


Az első videó a kitörésről. Készítette: xchikoone

A csúcskalderában szombat éjjel izzó pontokat láttak, vélhetően a kitörés által kihajított nagyobb lávadarabok lehettek.
A NASA műholdas felvétele a kitörrési felhőről. A hamufelhő a kép felső ötödének közepén látható, a vastag, fehér, egybefüggő felhőtakaró keleti szélén.

Best Blogger Tips

2011. június 3., péntek

A tudósok, szakemberek felelőssége 2. - Mi jelezhető előre, mit mondhat egy szakember?

Legutóbb a tudósok és szakemberek felelősségéről írtam, arról, hogy sokszor milyen nehéz döntési helyzetbe kerülnek, amikor következtetéseiken emberek élete múlik, illetve milyen eszközökkel tisztázhatnak vitás kérdéseket. Sajnos a döntéshozók sokszor félreértelmezik a szakemberek felelősségét, amire most sajnálatos példát látunk Olaszországban. A történet pedig folytatódik, az elmúlt héten több olyan hír is megjelent, ami ehhez a témához kapcsolódik.
Clive Oppenheimer, neves brit vulkanológus tegnapelőtt a következőket mondta: "Ebben az évszázadban 1:500 az esélye annak, hogy egy "szupervulkán" kitörjön". Oppenheimer a továbbiakban még ennél is továbbment: "az idei nagy japán földrengés akár 1000 km-es körzetben beindíthat egy vulkánkitörést;... valószínűsíthető, hogy a következő fél évben a márciusi földrengés miatt vulkánkitörés lesz Japánban!" Oppenheimer rögtön a támadások kereszttüzébe került, számos szakember is azzal vádolta, hogy nyilatkozata megalapozatlan, félelemkeltő és csak új könyvét akarta ezzel reklámozni. Ezzel kapcsolatban egy néhány évvel ezelőtti történet jutott eszembe: 2005-ben egy OTKA kutatási pályázatot adtam be a következő címmel: "A Kárpát-Pannon térség 1 millió évnél fiatalabb vulkáni képződményeinek vizsgálata. Van-e vulkáni veszély térségünkben?". Már a kérdésfelvetés is kiütötte a biztosítékot számos kollégában. A pályázatot elutasították, alapvetően a "megalapozatlan, pánikkeltő" kérdésfelvetés miatt, az egyik bíráló pedig a következőt írta: "Hogy ironikus legyek, bízom benne, hogy nem gondolják a szerzők komolyan, hogy a Budapest Airport akciócsoportot kelljen hogy felállítson egy esetleges vulkáni hamufelhő megjelenése esetén a légiirányítás biztonságának biztosítására." Nos, 2010 tavaszi eseményeit ismerjük...
Visszatérve a mostani esetre, az a kérdés, hogy egy szakember felvethet-e olyan kérdéseket, hogy a jövőben milyen természeti csapással kell majd szembenézni? Hol van a határ, ami még megengedhető egy tudósnak? Hol kezdődik a félelemkeltés és meddig tart a megalapozott véleménynyilvánítás? Clive Oppenheimert nem úgy ismerem, aki megalapozatlan kijelentésekre ragadtatja magát csak azért, hogy népszerűségét növelje. A közelmúltban visszafogott, elgondolkodtató véleményt adott közre a Grimsvötn vulkáni hamufelhőjének terjedése, a szakembereket ért támadások kapcsán. Amire mindenképpen érdemes odafigyelni, hogy tegnapelőtti nyilatkozatában egyszersem állította azt, hogy ez vagy az fog történni. Mindenesetben hozzátette a bekövetkezés valószínűségét. Ez azt is jelentheti, hogy az előrejelzett esemény akár egyáltalán nem fog bekövetkezni, annak ellenére, hogy korábbi megfigyelések, adatok erre utaltak. Egy szakember sohasem állíthatja, hogy egy természeti esemény be fog következni, csak annyit mondhat, hogy bekövetkezhet. E között pedig van különbség!

A térkép a március 11-i japán földrengés helyét és 166 5,5 magnitúdónál erősebb utórengés epicentrumát mutatja május 20-ig. A melegebb színek az időben közelebbi eseményeket jelzik. A jel nagysága a rengés magnitúdójával arányos. Forrás: WHOI, az USGS térképe alapján.


Ugyancsak a napokban adta közre a neves Woods Hole Oceanographic Institution azt a közleményt, miszerint számos neves szeizmológus szerint a márciusi Tohoku földrengést követően nőtt Japán földrengés veszélyeztetettsége! Hát, ez is olyan kijelentés, amit esetleg sokan úgy gondolnak, hogy túlmegy egy határon. Pedig Shinji Toda, Jian Lin és Ross S. Stein neve biztosítéknak tűnik arra, hogy nem vaktában beszélnek. A tudósok megjegyzik, hogy még sosem volt olyan kivételes alkalom, hogy egy nagy erejű földrengés természetét és a környezetre gyakorolt hatását nagy részletességgel vizsgálhassák. Most a 9.0 magnitúdójú Tohoku földrengés kapcsán minderre lehetőség nyílott és ez sok korábbi feltételezést felülírt. A szakemberek megállapítják: "korábban azt tartották, hogy 70% esélye van annak, hogy a következő 30 évben Tokyot egy leaglább 7-es erősségű földrengés rázza meg. Ennek az esélye most 70% fölé nőtt!" Ugyancsak nőtt a veszélyeztetettség a Fuji környékén is. És itt a két nagy figyelmet kapó szakértői nyilatkozat összekapcsolódik, pedig nem beszéltek össze!

Vulkáni hamufelhő a Grimsvötn tűzhányó felett (Forrás: AFP/Getty Images)


Ehhez tartoznak azok a nyilatkozataim is, amiket az elmúlt napokban tettem: "a következő években, évtizedben nagy valószínűséggel újabb izlandi vulkánkitörések jönnek, mert készenlétben áll a Hekla, a Bardarbunga, a Katla és talán az Askja is, és ezek mind-mind igen veszélyes tűzhányók. Emellett, a Grimsvötn is 5-6 évente működhet a továbbiakban." (MTV1 Ma reggel, 2011. május 26), illetve "az erurópai társadalmaknak nemcsak további vulkáni hamufelhőkre kell felkészülniük, hanem arra is, hogy a következő évszázadban esetleg egy Tambora nagyságú vulkánkitörés is bekövetkezhet, ami érzékelhető éghajlatváltozást okozhat" (Lánchíd rádió, reggeli hírműsor, 2011. június 2.). Ezekről a felvetésekről, az erre utaló megfigyelésekről rövidesen majd részleteket is közreadok a Tűzhányó blogon!
Riogatás vagy egy üzenet arra, hogy az emberiség egy "élő bolygón" él, ahol olyan természeti folyamatok is zajlanak, amelyek kihatnak a társadalmak életére? Félelemkeltés vagy egy lehetőség arra, hogy a szakemberek véleménye alapján odafigyeljünk a természetre, hogy oktatással, ismeretterjesztéssel segítsük a felkészülést és a döntéshozók a tudósok véleménye alapján stratégiákat dolgozzanak ki a következő évtizedek lehetséges természeti kihívásaira? Bizonyára vitára adnak okot, ki hogyan látja ezeket a kérdéseket. A mai hírekben mindenesetre arról olvasni, hogy a brit kormány egy szakértői csoportot és egy felelős szakembert nevezett ki azért, hogy a jövőben minél pontosabb előrejelzéseket lehessen tenni a vulkáni hamufelhő terjedésére.

Frissítés:

A hétvégén folytatódnak a Vulkán-showk, Tűzhányók kitörésben! címmel! A budapesti Millenárison a 2. Geonapok rendezvényén lépünk fel. Mindkét napon tartunk interaktív vulkán bemutatót:
Szombaton 11 órakor (Dr. Harangi Szabolcs) és vasárnap 14 órakor (Kiss Balázs). Emellett persze lesz vulkánjátszóház is a sok egyéb színes program mellett! Mindenkit szeretettel várunk, lesz vulkánkitörés és persze ismét megalakítunk egy vulkán obszervatóriumot!

Tűzhányók kitörésben Ipolytarnócon, május 26-án: a frissen verbuválódott vulkán obszervatórium csapata és a vulkánkitörés elindítása



Best Blogger Tips

2011. június 1., szerda

A tudósok, szakemberek felelőssége

A tudósokról sokan azt gondolják, hogy a maguk elefántcsonttornyában ülve igyekeznek olyan problémákat megoldani, amik a közember számára érthetetlenek. Szerencsére, ez a kép lassan kezd árnyalódni. Az egyre gyakoribb természeti katasztrófák kapcsán a tudósok, szakemberek szerepe megnő, hiszen ők választ tudnak adni olyan kérdésekre, amelyekre mások nem és amelyek segítik a társadalmakat. A válaszokat persze nem mindig fogadja egyetértés, amire ismét példát kaptunk a közelmúltbeli Grimsvötn kitörés során. Egyes légitársaságok vezetői azzal vádolták meg a szakembereket, hogy súlyos károkat okoznak azzal, hogy a vulkáni hamufelhőterjedés előrejelzésük alapján nem szállhatnak fel a repülőgépek. Michael O’Leary, a Ryanair vezetője nem először vádolta „mitikus kép” kergetésével a brit Met Office szakembereit. A tudósok dolga, hogy megfigyeléseket tegyenek, adatokat gyűjtsenek, amelyek alapján legjobb tudásuk szerint következtetéseket vonhatnak le. Ezek a következtetések pedig fontosak lehetnek a társadalom számára is. Az aberdeeni James Hutton Intézet szakemberei sem csupán az eget kémlelték, hogy vajon jön-e a vulkáni hamu. A Skót Környezetvédelmi Felügyelőséggel (SEPA) együttműködve rögtön vizsgálat alá vetették, hogy az esővel mi hullik alá. A pásztázó elektronmikroszkópos felvételek pedig egyértelműen mutatták a vulkáni hamu szemcséket, mégpedig azon a napon, amikor O’Leary úr kikelve magából mitikusnak minősítette a vulkáni hamufelhő létét...
Hasonló eset volt tavaly nálunk is. A levegőszennyezés hirtelen megnövekedésére hívta fel a Levegő Munkacsoport a figyelmet és ezt összefüggésbe hozták az Eyjafjallajökull vulkáni hamujának térségünk fölé való érkezésével. Mindebből azt a következtetést vonták le, hogy "...az izlandi vulkáni hamuból érkező szennyezettség érintette a magyar lakosságot". A szakemberek dolga az, hogy következtetéseket megfigyelésekből, vizsgálati adatokból vonjanak le és ezt tettük mi is. Értékeltük számos terület légszennyezési adatait, amiből kitűnt, hogy nem olyan ritkák a hasonlóan kiugró légszennyezési anomáliák, azaz az április 17-18-i légszennyezési értékek nem voltak egyediek. Másrészt megkaptuk a PM10 légszennyezési mintákat, amiben mint tűt a szénakazalban kerestük a vulkáni hamuszemcséket. Gondos keresés után is csupán néhány vulkáni szemcsét találtunk, amiből két nagyon fontos következtetést vontunk le: 1. a vulkáni hamufelhő valóban országunk felett volt és abból kis mennyiségben hullt le vulkáni hamu a földfelszínre; 2. A lehullott vulkáni hamu szemcsék mennyisége nagyon-nagyon kicsi, ami biztosan nem befolyásolta a megemelkedett légszenyezettségi értéket és a kis koncentráció miatt egészségügyi kockázata sem lehetett.

Így néznek ki a Grimsvötn vulkáni hamu szemcséi (balra; forrás: James Hutton Intézet (Aberdeen). Jobbra: ahol vulkáni hamuhullást észleltek Angliában és Skóciában május 24-25-én (piros jel). Forrás: British Geological Survey



Az elmúlt napokban ennél élesebben és komolyabban vetődött fel a tudósok felelőssége. Olaszországban bíróság elé állítottak hét szakembert, azzal vádolva őket, hogy „pontatlan, hiányos, ellentmondásos” nyilatkozatot adtak egy sajtóértekezleten a L’Aquila-i földrengés előtt néhány nappal, és ezzel a lakosságot megtévesztették. A közép-olaszországi L’Aquila-i 6.3 magnitúdójú földrengés 2009. április 6-án 308 ember halálát okozta és több százan megsérültek. Előre jelezhető-e egy ilyen tragikus természeti folyamat? Már többször írtunk arról, hogy NEM, nem mondható meg előre, hogy mikor, hol és milyen erősségű földrengés fog kipattanni. Az ilyen eseményeket jelenlegi tudásunk szerint nem lehet előre jelezni, még akkor sem, ha ilyenkor mindig felreppennek hírek arról, hogy azért vannak olyan emberek, akik olyan képességekkel vannak megáldva, hogy előre látják az ilyen súlyos természeti katasztrófákat. Kinek higgyen a halandó? A szakemberek bizonytalanságot is sejtető, csak valószínűségi mutatókkal meghatározott véleményének vagy a biztos kiállású, „én tudom az igazat” önjelölt jósoknak? Az utóbbiak nem segítik a tudósok munkáját, mert sok esetben magyarázniuk kell azt, hogy ők miért nem tudnak határozott véleményt adni egy olyan természeti eseményről, ami vizsgálati területükhöz tartozik. A válasz egyszerűen az, hogy bármennyire is igyekszünk a földrengések esetében ez nem lehetséges!
A L’Aquila-i földrengés nem volt annyiban váratlan, hogy minden előzmény nélkül pattant volna ki. Előtte hónapokon keresztül voltak kisebb-nagyobb előrengések, köztük volt 4-es magnitúdót meghaladó rengés is. Pont ezért hívtak össze nem sokkal április 6 előtt egy szakember csapatot, hogy értékeljék az eseményeket. Természetesen ilyenkor a sajtó emberei megrohanják a tudósokat, hogy kihúzzák belőlük azt a választ, amit aztán a nagyközönségnek megfelelő formába áttéve közölni tudnak. Egy több hónapon keresztül tartó rengéssorozat után vajon előre lehet jelezni egy a korábbiaknál nagyobb rengést, meg lehet mondani azt, hogy ennek vagy annak a városnak lakói biztonságban vagy veszélyben vannak? Ki vállal fel egy ilyen kijelentést? Ráadásul egy olyan országban, ahol a földrengések bizonyos értelemben szinte „mindennaposak”. Emlékezhetünk talán a Föld túloldalán történt új-zélandi Christchurch földrengésre, ahol 2010. szeptember 3-án pattant ki egy földrengés, majd hónapokon keresztül kisebb utórengések zajlottak, míg idén februárban a korábbinál kisebb magnitúdójú, de nagyobb pusztítást okozó rengés pattant ki. Ki gondolta volna, hogy erős földmozgás után több hónappal, az utórengéseket követően egy másik nagy földrengés fog bekövetkezni? Megjósolhatatlanok az ilyen események még akkor is, ha a föld szinte folyamatosan reng a térségben! Jót jelent ez, mert az energia folyamatosan felszabadul megakadályozva egy nagyobb, hirtelen kipattanó földrengést? Spekulálni lehet csak, pro és kontra, aztán a természet van amikor az egyik irányba, van amikor a másik irányba viszi a történéseket. A szakemberek csak egyet tehetnek, felhívják a figyelmet arra, hogy egy adott terület szeizmikusan aktív és ennek alapján a lakosságot fel kell készíteni a lehetséges védekezésre.
A tudós társadalom értetlenül áll az olasz szakemberek bíróság elé való citálása előtt. Tavaly, egy hét alatt több mint 5000 írták alá azt a petíciót, köztük jómagam is és további kiváló hazai szeizmológusok is, amelyben tiltakozásunkat fejezzük ki szakemberek ilyen meghurcolásával szemben. A tiltakozólevélben világosan szerepel az általam is gyakran hangoztatott nézet: „Education, awareness, preparedness and retrofitting are the best tools for mitigating the impact of the catastrophic earthquakes that will inevitably affect Italy in the future.

Végül, néhány példát szeretnék megemlíteni arra vonatkozóan, hogy vulkánkitörések előrejelzésében mit tehetnek, mit tettek a vulkanológus szakemberek. 1902. május 8-án a Martinique-i Mt. Pelée kitörése közel 30 ezer ember halálát okozta a közeli St. Pierre városában. Ez az esemény sok szakembert megdöbbentett és sokak életét megváltoztatta. Meglehet előzni az ilyen tragikus eseményeket, előre lehet jelezni pusztító vulkánkitöréseket megmentve sokak életét? A vulkánkitörések előre jelzésében egy kicsit jobban állunk a földrengés előre jelzéshez képest, de ez még messze nem jelenti azt, hogy pontosan meg tudjuk mondani azt, hogy mikor és milyen erősséggel tör ki a tűzhányó. Bizonyos esetekben vannak előjelek és a kérdés csak az, hogy melyik napon, milyen módon zajlik majd a kitörés és ez mekkora területet érint, milyen veszélyes lesz az ott élő lakosságra. Ez alapján lehet megtenni a szükséges intézkedéseket, például kitelepíteni az embereket a veszélyzónából.

A Merapi 2010 október végi kitörése és következménye. Fotók: Reuters és Jeffe Castan


Surono, az indonéz PVMBG munkatársa 2010. október 25-én több napos éjszakai alvás nélküli állapotban fontos döntés előtt állt. A Merapi kétségtelen jelét adta , hogy rövidesen kitör. A „tűz hegye” a Föld egyik legaktívabb, legveszélyesebb vulkánja. Korábban 2006-ban működött, majd néhány éves szunnyadás után, 2010. szeptember 20. óta vált egyre nyugtalanabbá. A hegy környezetében százezrek élnek, a figyelmeztetési fokozatok kiadása tehát gondos mérlegelést igényel. 1930-ban több mint 1300, 1994-ben pedig 66 emberáldozatot követelt a Merapi kitörése, azaz a döntésen életek múlnak. Surono többször és hosszasan konzultált telefonon John Pallisterrel az Amerikai Geológiai Szolgálat (USGS) vulkanológusával, az amerikai szakemberek pedig lázasan dolgoztak azon, hogy órák alatt légi és műhold felvételek alapján felmérjék a Merapi állapotát. Végül, Surono döntött és kiadta a legmagasabb riasztási fokozatot, ami azt jelentette, hogy tízezreket kell kitelepíteni, mert megítélése szerint a Merapi jóval erősebb kitörés előtt áll, mint az elmúlt évszázadban bármikor. Másnap, október 26-án délután 5 órakor hatalmas erővel tört ki a Merapi , pontosan igazolva Surono előrejelzését. 1872 után a legpusztítóbb kitörés történt, ami után több mint 300 halálos áldozat, több százezer kitelepített és megváltozott táj maradt vissza... Sok a 300 áldozat, de ha Surono nem adja ki idejében a kitelepítést is magába foglaló legmagasabb riasztást, akkor ezrek, esetleg tízezrek eshettek volna áldozatul a kitörésnek. Egy szakember, mérlegelve a tűzhányó rezdüléseit, értékelve a rendelkezésre álló adatokat, döntésével életeket mentett.
Hasonló előre jelzési sikertörténet volt a fülöp-szigeteki Pinatubo 1991-es kitörése során is. Az USGS vulkanológusai hetek alatt mérték fel az akkor már 450 éve szunnyadó, de 1991 eleje óta nyugtalan Pinatubo kitörési kockázatát. Pontos veszélytérképet készítettek Chris Newhall és munkatársai, ami alapján tízezreket telepítettek ki. Június 15-én a Pinatubo a 20. század egyik legnagyobb kitörését produkálta, a pusztító piroklaszt-árak és laharok pontosan ott rohantak le, ahol Newhall és társainak térképe mutatta. Itt is több tízezer emberéletet mentettek meg a vulkanológusok.
A helyzet azonban nem ennyire egyszerű és egyértelmű. 1985. szeptemberében a vulkanológusok hiába jelezték előre, hogy a kolumbiai Nevado del Ruiz vulkántól 70 km-re fekvő Armero városa is veszélyben lehet egy meginduló kitörés és ahhoz kapcsolódó iszapár lezúdulása esetén, a döntéshozók az előre jelzés módosítását kérték a szakemberektől. Az eredmény tragikus volt, november 13-án több mint 22 ezer ember esett áldozatul a lerohanó, mindent elsodró laharnak...
Az élet nem áll meg és máris egy újabb potenciális vulkáni veszélyhelyzet előtt állunk! Az amúgy igen aktív fülöp-szigeteki Taal már vagy 30 éve szunnyad, de most hetek óta nyugtalanság jeleit adja. Egyértelmű, hogy magma mozog felfelé, de vajon eléri-e a felszínt és ha igen, akkor hogyan? A kitelepítések már elkezdődtek, de vajon meddig húzható a húr, az emberek meddig fogadnak szót, látva, hogy még mindig nincsnen kitörés? Előre lehet-e majd jelezni, hogy mikor robban a Taal alatti "vulkánbomba" és ha igen, akkor ennek milyen hatása lesz? Életbevágó kérdések ezek és nyilvánvalóan a PHIVOLCS szakemberei azon vannak, hogy amennyire lehet, sikeres előrejelzést tegyenek. Az elmúlt napokban volt, amikor jelentősen megnőtt a tűzhányó alól kipattanó földrengések száma, majd csökkent az intenzitás. Csiki-csuki játék folyik a vulkán és a szakemberek között...
Amíg a vulkáni kitörések előre jelzésében vannak olykor eredmények, a földrengések helyét, idejét, nagyságát nem tudjuk előre megjósolni. A tudósok azonban azon dolgoznak, hogy tökéletesítsék a vizsgálati eszközöket, növeljék a háttértudást. Ez adott esetben sokat jelenthet, mert lehet, hogy csak néhány óra, esetleg egy-két nap áll rendelkezésre, hogy a szakemberek a társadalom felé is fontos döntést hozzanak. A tudás hatalom, a tudás segíti a döntéshozatalt. Ez vezérli az ELTE földtudományi képzésében részt vevő oktatókat is, hogy tudásukat a legmagasabb színvonalon átadják és közben kutatómunkájukkal mindezt naprakészen tartsák. Az egyetemen értéket termelünk, a tudást adjuk át és jó visszajelzés, hogy talán ezt nem is olyan rosszul. Az ELTE földtudományi képzése ugyanis a világ százötven legjobbja között van, ami rendkívül előkelő hely!

Best Blogger Tips