A Stromboli – a napokban megjelent híradásokkal szemben – nem hosszú idő (4 év) után tört ki újra, sőt! A Földközi-tenger világítótornyának nevezett vulkán idén áprilisa óta a szokottnál is hevesebb robbanásos kitöréseket produkál. Mindez a turisták legnagyobb örömére, akik bár már jó néhány éve nem kapaszkodhatnak fel a csúcsra helyi vezető nélkül és nem éjszakázhatnak fenn a tetőn, gyönyörködve a rendszeresen ismétlődő kitörésekben, mégis az aktív kürtőktől biztonságos távolságban, de kiváló rálátással elhelyezkedve élvezhetik a természet pompázatos folyamatait. Április óta a megszokott 15-25 perces időközök helyett gyakrabban és erőteljesebben zajlanak a tűzijátékszerű robbanásos kitörések. Ez az a vulkáni kitörés típus, amit a Stromboliról neveztek el, és amit nem más okoz, mint a kürtőcsatornát kitöltő magmában lassan feláramló és egyre növekvő gázbuborékok szétpukkadása. Ez a folyamat már több mint 1500 éve rendszeresen, ismétlődve történik a Strombolin.
A Stromboli megszokott életét azonban időszakonként más vulkáni kitörések is jellemzik. Ezek jóval veszélyesebbek az előbbiekben leírt stromboli-típusú kitöréseknél, amelyek esetében az izzó lávacafatok a kürtők közelében néhány tíz méter távolságban hullnak le, békés távolságban a szemlélődő turistaseregtől. E veszélyes, ritkább kitörések általában váratlanul történnek, hatalmas robbanással járnak, és a kitörési felhő akár néhány kilométer magasba is emelkedhet, miközben méteres kőzettömbök repülnek a csúcs több száz méteres körzetében, sőt egyesek a jó 2 kilométer távolságban lévő tengerparti településeket is elérhetik. Ez történt legutóbb 2003-ban, majd 2007-ben. Akkor, ezek a paroxizmálisnak nevezett kitörések szerencsére nem a turistaszezon kellős közepén zajlottak, így nem okoztak személyi sérüléseket. Azonban azóta is ott lebeg a potenciális veszély, mi lesz, ha mindez, akkor történik, amikor turisták ezrei tartózkodnak a szigeten? Menekülni nagyon nem lehet, hiszen egy kicsiny szigetről van szó…
Az elmúlt hónapok és az elmúlt napok eseményei mindenesetre olyan történéseket mutattak, amik figyelmeztetőek! A szakemberek felidézik azokat a folyamatokat, amelyek a 2003-as és 2007-es paroxizmális kitöréseket előzték meg, és amelyek sok hasonlóságot mutattak, és amelyekhez a mostaniak is nagyon hasonlóak: a szokottnál intenzívebb lávatűzijáték kitörések (most a Strombolin április óta), majd hirtelen megszűnnek ezek a kitörések, és lávafolyam indul el a vulkán meredek oldalán (ez történt idén júniusban és júliusban, majd most augusztus elején). Kulcsmomentum a lávafolyások mennyisége. Az olasz vulkanológusok azt figyelték meg, hogy a nagy paroxizmális kitörések előtt kb. 4 millió köbméter magma anyag tört a felszínre. Ez hozzávetőleg megegyezik azzal a magma térfogattal, ami a vulkán alatt tárolódik. A nagy, heves robbanásos kitöréseket a tűzhányó alatt mélyebben elhelyezkedő, nagyobb gáztartalmú magma felszínre törése okozza. Ahogy ez a kb. 4 millió köbméter idősebb magma anyag a felszínre jut, következik a friss magma és benne a gázbuborékoktól felhabzott kőzetolvadék, ami a felszínközelbe érve hatalmas robbanással tódul a felszínre. A kérdés tehát az, hogy vajon most ennek az eseményláncnak a kellős közepén vagyunk-e? Van erre jó esély, hiszen augusztus 6 és 8 között meglehetősen intenzív lávafolyás zajlott, de nem lehet megjósolni azt, hogy ez valóban bekövetkezik-e és ha igen, azt végképp lehetetlen megmondani, hogy mikor! 2007-ben gyorsabb volt a magma feláramlása és a lávaöntő szakasz után jó 2 héttel bekövetkezett a paroxizmális, robbanásos kitörés, míg 2003-ban erre több mint 3 hónapot kellett várni. Itt van tehát a vulkáni kitörés előrejelzés nehézsége! Láthatóak bizonyos jelek, folyamatok, amik gyanúsak, amiből arra lehet következtetni, hogy akár egy erősebb kitörés is várható, de nem lehet megmondani azt, hogy ez pontosan mikor! A paroxizmális kitörések nagyon gyorsan zajlanak le, előtte nincsenek kézzel fogható, világos jelek!
Mit lehet tanácsolni azoknak, akik történetesen a Strombolira szeretnének menni augusztus végén vagy szeptemberben? Vélhetően nem lehet felmenni a csúcsra, még vezetővel sem, csupán a 400 méter tengerszint feletti magasságban lévő kilátóhelyig. Még onnan is pazar látványt nyújthat a tűzhányó, azonban senki sem feledkezhet meg a fejet védő sisakról és jó az óvatosság, érdemes érdeklődni a cataniai INGV szakembereinél, a helyi hatóságoknál, akik a legaktuálisabb információk birtokában vannak. Az eseményeket természetesen innen távolból, itt, a Tűzhányó blogban, annak Facebook oldalán is követjük!


















































