Etna, Új Délkeleti Kráter kúp: a Föld leggyorsabban növő, legfiatalabb vulkáni hegye!

A tűzhányók világában jelenleg kétségtelenül az Etna nyújtja a folyamatos hírforrást, bár ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Hawaii Nagy-szigeten immár 30 éve szakadatlanul zajlik a vulkáni működés, a szintén távoli Kamcsatkán pedig már több mint 5 hónapja folyik a Tolbacsik kitörése. Bár e kitörésekre és sok másra is kitérünk a következő napokban és hetekben, azonban most álljon itt egy érdekes hír, amit Boris Behncke adott közre Flickr képmegosztóján.

Az Etna 19. paroximális kitörése 2012 januárjában. Forrás: Giuseppe Distefano, EtnaWalk

Az Etna 2011. január első napjaiban kezdte meg paroximális kitörés sorozatát kivárva pont, hogy elvesszek egy láda sört, majd azóta már 38 látványos, lávaszökőkút kitörést produkált. Ezek a kitörések, alapvetően minden különösebb előjel nélkül, jellemzően néhány órás felvezető lávatűzijáték kitörésekkel indulnak, majd következik a csúcs, a néhány száz, esetenként közel 1 km magasra felcsapó lávaszökőkút. Ezt intenzív vulkáni hamuszórás kíséri a széliránytól függően, de többnyire a hegy délkeleti oldalán, ami akár a cataniai reptér leállítását is eredményezi. Maga a lávaszökőkút kitörés, e vulkáni működés leglátványosabb része viszonylag rövid, többnyire nem több mint egy óráig tart. Ezek a kitörések egyre növekvő vulkáni kúpot hoztak létre, a Föld leggyorsabban növekvő, legfiatalabb „hegyét”!

Etna Új Délkeleti Kráter kúpjának szédületes növekedése 2 év alatt! Forrás: Boris Behncke

Boris Behncke folyamatosan készíti felvételeit a szicíliai Öreg Hölgyről, ami ritka lehetőséget ad egy vulkáni kúp növekedésének nyomon követésére. 2011. májusában még csak egy kis lapos vulkáni halom jelent meg a Délkeleti Kráter déli oldalában, aztán ugyanazon év őszén már egyértelműen kitűnik az ikerkúp: a régi és az új Délkeleti Kráter kúpjai egymás mellett! Nem sokkal több mint 2 év alatt az Új Délkeleti Kráter magassága már mintegy 200 méter a talapzatától számítva! Nos, mennyi is ez? Ez nagyobb, mintha a budapesti Országházat kétszer egymásra tennénk és megközelíti a Gellért-hegy magasságát!
Ez a növekedési ütem akkor válik szédületessé, ha Behncke számításait követve csupán a tiszta játékidőt tekintjük: amennyiben összeadjuk a lávaszökőkút kitörések idejét, az nem több mint 70 óra! Akárhogy is vesszük 2 év vagy 70 óra alatt több mint 200 méter magas vulkáni kúp, ez bőven lekörözi a szomszéd testvér, a régi Délkeleti Kráter kúpjának növekedési ütemét, ami 1996 és 2001 között, azaz 5 év alatt, „csupán” 100 métert magasodott.
Az Etna vulkáni működését tehát kétségtelenül egyre inkább robbanásos kitörések jellemzik, a lávaöntések most háttérbe szorultak és a robbanásos kitörések esetében is elmondhatjuk, hogy azok egyre hevesebbek és egyre nagyobb mennyiségű vulkáni anyagot dobnak a felszínre! Ennek oka pedig kettős lehet: a mélyből felnyomuló magma gáztartalma egyre nagyobb, és a magma kisebb adagokban egyre gyorsabban tör a felszínre.
Innentől kezdve világos, hogy a vulkáni működés megértésében, akár egy vulkáni kúp kialakulásában is a magyarázat a forrástól, azaz a magmaképződéstől, a felszínig tartó folyamatok együttes vizsgálatán és értelmezésén keresztül vezet az út. Nagy siker számunkra, hogy a vulkáni működés e komplex kutatása hazánkban is elismerést nyert és pályázatunk, egy MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport alakítására komoly szakmai bírálat után támogatást kapott!

Tolbacsik kitörés: az új esztendőben is lávacafatok repülnek ki és lávafolyam ereszkedik le a havas lejtőkön

Befejeződött a világvége hangulatú 2012-es esztendő és kezdődik új reményekkel egy új év. A tavalyi év vulkanológiailag nem volt nagyon mozgalmas, azonban november 27-én váratlanul elindult egy látványos tűzhányó működés a távoli Kamcsatkán. Több mint 35 szünet után ismét megnyílt a föld a Tolbacsik vulkán oldalában és azóta már több mint 20 km hosszú lávafolyamot eredményezett és öt salakkúp alakult ki a lávatűzijáték és lávaszökőkút kitörések következtében. Nem véletlen, hogy Erik Klemetti Eruptions blogján szavazatok alapján a Tolbacsik kitörés lett az év legjelentősebb vulkáni működése és kapta ezért a Plinius-díjat.
A NASA űrfelvételén jól látható a vulkán délnyugati oldalán leereszkedő hosszú lávafolyam egy másik rövidebb lávafolyás és a hóval való kölcsönhatás miatt magasba emelkedő fehér gőzfelhő. Hasonló szép űrfelvételt mutat a NASA MODIS Aqua műholdjának december 28-i képe is.

2012. december 22-i űrfotófelvétel a Tolbacsik kitörésről. Forrás: NASA Earth Observatory

A KVERT legfrissebb jelentése szerint a kitörés tovább zajlik, a látványos robbanásos kitöréseket és lávaöntést szakadatlan földremegés kíséri. Az óév utolsó napjaiban készült képek hűen visszaadják e vulkáni működés szépségét. Aki pedig hosszasan szeretne gyönyörködni a havas táj és a vörösen izzó lávacafatok és lávafolyás megkapó képeiben, azoknak ajánlom az airpano mozgatható fantasztikus panoráma fotómontázsát.

Az óév utolsó képei a Tolbacsik hasadékvulkáni kitöréséről. Forrás: Yu. Demyanchuk (dec 27, balra) és O. Girina (dec. 30, jobbra), IVS FEB RAS, KVERT

Kutatócsoportunk műhelyéből: a Balaton-felvidék legfiatalabb tűzhányója

A sok külföldi hír után legyen most egy hazai tüzes bejegyzés!
Kutatócsoportunk több területen tevékenykedik, a legfiatalabb vulkánok mellett Jankovics Éva doktorandusz hallgató a Balaton-felvidék és Kemenesalja egykori bazalt tűzhányóinak eredetét vizsgálja. A kutatás célja, hogy jobban megértsük azt, miképpen keletkeznek a bazaltos magmák, milyen kőzetek megolvadása során jönnek létre az elsődleges olvadékok és mi történik velük a felszínre törésük előtt. Sokan úgy vélik a bazaltos kőzetek eredete a legegyszerűbb történet: a földköpeny kőzete, mintegy 60-120 km mélységben kis mértékben megolvad, majd a kőzetolvadék viszonylag gyorsan - akár néhány nap alatt - a felszínre tör. Nagyon ritka, hogy a bazaltos kőzetolvadék egy sekély mélységű magmakamrában megpihenjen, ezért a kutatások többnyire arra irányulnak, hogy milyen körülmények között zajlik a magmaképződés. A bazaltos magma kémiai összetétele ugyanis nem sokat változik kialakulása után, ezért a bazalt kőzetek kémiai összetétele sokszor valóban közel van ahhoz, ami az eredeti magmát jellemezte. Ez jó nekünk, mert a bazaltok vizsgálatával "leláthatunk" a földköpenybe és nagyon sok mindent megtudhatunk a földköpeny legfelső részének természetéről is.

A Balaton-felvidék és Kemenesalja monogenetikus bazalt vulkáni területe. Forrás: Vulkánok c. könyv

Kutatócsoportunk már hosszú ideje igyekszik "szóra bírni" a Kárpát-Pannon térség bazaltjait és sok szép eredményt értünk el. Néhány éve aztán egy újfajta szemléletben kezdtünk el dolgozni. Nem a bazalt kőzetek egészét, azaz kisebb-nagyobb darabjait egyben vizsgáltuk, ami alapesetben a kitörő magmát képviseli, hanem a bennük megjelenő ásványokat kezdtük el "kérdezni". Megfigyeltük alakjukat, belső szerkezetüket és megelemeztük kémiai összetételüket, sokszor úgy, hogy 5-10 mikronos lépésekben haladva határoztuk meg a kémiai összetételt az ásvány közepétől a széléig. Az eredmény meglepő volt: kiderült ugyanis, hogy a bazaltos magmák kialakulása jóval bonyolultabb, mint azt korábban gondoltuk. Az első eredmények a hazai kiadású, angol nyelvű Central European Geology c. folyóiratban jelentek meg, majd ebben a hónapban a rangos Lithos c. folyóirat közölte le munkánkat a Balaton-felvidék legfiatalabb bazaltjának kialakulásáról.

A Füzes-tó megmaradt salakkúpja és a változatos alakú vulkáni bombái, amelyek olykor a földköpeny kőzetdarabját rejtik. Forrás: Jankovics és munkatársainak tanulmánya a Central European Geology c. folyóiratban

A Balaton-felvidéken mintegy 8 millió éve kezdődött a bazaltos vulkáni működés, ekkor alakult ki a Tihany, több központból álló, különleges vulkáni együttese, valamint a Hegyestű tűzhányója. A több mint 2 millió évvel később felújuló vulkáni működés aztán egyre több helyen hozott létre kisebb-nagyobb bazalt vulkánt (például az eredeti formáját máig gyönyörűen őrző Kab-hegy pajzsvulkánja, a távolabbi Ság-hegy vagy a Balaton partján lágyan megbújó kis vulkáni halmokból álló Szigliget) és az ismétlődő aktív vulkáni fázisok során egy kiterjedt vulkáni mező jött létre. Ezeket monogenetikus vulkáni mezőknek hívjuk, amelyek vizsgálata a nemzetközi kutatások frontvonalában van (különösen azért, mivel az új-zélandi Auckland városa egy ilyen vulkáni mező kellős közepén fekszik...) és amiben nagy szerepe van egy Új-Zélandon dolgozó magyar vulkanológusnak, Németh Károlynak. A Balaton-felvidék mai területén a sokszor több százezer évig is eltartó szünetekkel tagolt ismétlődő vulkáni kitörési sorozat úgy tűnik 2,6 millió éve fejeződött be. A legfiatalabb ismert vulkán itt a Szentbékkálla mögött megbúvó füzes-tói salakkúp.

A füzes-tói bazalt mintájának elektronmikroszkópos visszaszórt elektronképein balra egy földköpenyből származó rombos szerkezetű piroxén figyelhető meg, ami körül egy pici ásványokból álló reakciózóna alakult ki a bazaltos magmával való kölcsönhatás következtében. Jobbra szintén a földköpenyből származó, nagy méretű olivin kristály látható, aminek megfigyelhető töredezett alakja és egy nagyon vékony, világosabb szürke szegélye, ami már a bazaltos magmából kristályosodott ki. Forrás: Jankovics és munkatársainak tanulmánya a Central European Geology c. folyóiratban

A füzes-tói bazalt már első pillantásra különleges: benne szabad szemmel is jól láthatók akár mm nagyságú kristályok és nem ritkák itt a földköpeny, zöld színű peridotit kőzetdarabjai sem, amelyeket a feltörő bazalt magma sodort magával (e kőzetdarabok tudományos értéke felbecsülhetetlen, mivel közvetlen lehetőséget ad a kutatóknak, hogy vizsgálhassák a másképpen nem elérhető mélység kőzeteit). A bazalt ásványainak vizsgálata meglepő eredményt adott: nagy részük nem is a bazaltos magmából kristályosodott ki, hanem a peridotit kőzetdarabok szétesése során peregtek ki és kerültek a bazaltos kőzetolvadékba, más részük a földkéreg és földköpeny határán lévő magmás kőzetekből jutottak a gyorsan feltörő bazaltos magmába. Ezek persze nem igazán érezték jól magukat ilyen környezetben. Egyes piroxén ásványok körül például egy pici kristályhalmazból álló koszorú alakult ki a piroxén és a bazaltos olvadék reakciója következtében. A magnézium-aluminium oxidok (spinellek) széle szivacsos szerkezetű lett, az olivin kristályokra pedig a bazaltos olvadékból kisebb magnézium-tartalmú olivin szegély kristályosodott. A monoklin szerkezetű piroxének a visszaolvadás miatt lekerekítődtek, majd erre nőttek rá a bazaltból kiváló piroxének. Mindez azt jelenti, hogy a felszínre került bazaltos magmából kialakult kőzet messze nem az eredeti bazaltos magmát képviseli, kémiai összetételében ott van e sok "szennyező", idegen ásvány hatása.

A füzes-tói bazaltos magma története kialakulása és felszínre kerülése közötti időszakban. Forrás: Jankovics és munkatársainak tanulmánya a Central European Geology c. folyóiratban

Azért nem adtuk fel, hogy "lelássunk" a földköpenybe, a bazaltos magma kialakulásának színterére! Jankovics Évi az olivin ásványokban lévő ici-pici (általában 5-10 mikron nagyságú) spinell zárványokat kezdte kutatni és nagy precizitással elemezte meg összetételüket. Ezek a spinellek azért nagyon fontos tanúk, mert a bazaltos magmából a legelsők között kristályosodtak, valószínűleg akkor, amikor a kőzetolvadék még a földköpenyben nyomult felfelé, azaz igen korán. Ezeknek az oxidoknak a pontos kémiai összetétele tükrözi annak a kőzetnek a jellemzőit, amiből a bazaltos magma származott. Több tucat elemzési adat gyűlt össze és egyre jobban körvonalazódott, hogy a füzes-tói bazaltos magma földköpenybeli forráskőzete alapvetően különbözik a többi balaton-felvidéki és kemenesaljai bazalt forrásától. De ez még nem minden! Az uralkodó spinell összetétel mellett megjelent egy másik összetétel csoport is! Ez azt jelenti, hogy a füzes-tói bazaltos magma nemcsak hogy sok-sok idegen kristállyal "szennyezett", hanem története nem egy szülő-kőzetolvadékkal indult, hanem a földkéregbe hatoló bazaltos magma már igen korán, legalább két bazaltos kőzetolvadék keveredésével állt össze !
E kutatómunkának az eredményei rámutattak arra, hogy milyen nagy jelentősége van az aprólékos, ásványokra koncentráló kutatásnak, ami még az egyszerűnek tűnt bazaltok esetében is új ismereteket hozhat és finomíthatja a földfelszínre jutó leggyakoribb magmatípus kialakulásáról való tudásunkat. A történetnek persze még itt sincs vége! Évi most a kemenesaljai Kissomlyó bazaltjának hasonló részletességű feldolgozásába fogott bele. Eddigi eredményeink alapján, mit is jelezhetünk előre? Igen, egy újabb, másik bonyolult történet kezd körvonalazódni, azaz térségünk bazaltjai még bőven adnak lehetőséget, hogy a kutatási eredmények a nemzetközi érdeklődés frontvonalába kerüljenek.

Puyehue Cordón-Caulle kitörés, frissítés

Az első közeli (1 km) kép a kitörés helyszínéről 2011. 12. 09-én. Fotó: Francisco Negroni

Igen kedves olvasók, 9 hónapja tart megszakítás nélkül a Puyehue Cordón-Caulle vulkáni komplexumban zajló kitörés. A vulkáni működés már jóval kisebb intenzitással zajlik, mint tavaly nyáron, amikor a heves kitörések több tíz cm vastag horzsakőréteggel borították be a tájat a tűzhányó közelében, és még kb. 20 km távolságban is 2-3 cm átmérőjű horzsakövek záporoztak az égből. A kitörés során levegőbe jutó vulkáni hamu megkerülte a Földet, és még Új-Zélandon is földre kényszerítette a repülőket. A kitörés ereje tavaly nyár óta jóval alább hagyott, de még mindig okoz nehézséget a légi közlekedésben, továbbá jelentős károkat okoz az ökoszisztémában és így a mezőgazdaságnak is. Az elmúlt hónapokban többen is felkeresték a vulkáni működés helyszínét, és a lehető legközelebbről készítettek fantasztikus felvételeket. Az egyikük Francisco Negroni, aki szerintem a legszebb és leginformatívabb képeket készítette. Tavaly decemberben nagyszerű nappali képeket közölt saját weboldalán. A képeken jól látható, hogy a folyamatos kis erejű tefraszórás eredményeként egy kisebb tefra/salakkúp jött létre. Idén márciusban ismét felkereste a helyszínt, és most éjszakai felvételeket is készített, amelyeken gyönyörű tűzijátékszerű kitörés látható. Az ilyen jellegű kitörések főként szilíciumban szegényebb magmákra (bazaltos andezit, andezit) jellemzők. Ezen felvételek alapján azt feltételezhetjük, hogy a kitörés jellege azért változott, mert kevésbé robbanékony magma nyomult a tűzhányó kürtőjébe. A kezdetben erőteljes robbanásos működés ugyanis Si-gazdag, vélhetően riolitos magmához kötődött, amit a tűzhányó környékén gyűjtött horzsakövek sejtetnek. A vulkáni működés elgyengülése mögött pedig az állhat, hogy a kitörés előrehaladtával a magmatározóból kiürült a Si-gazdag magma, és az utánpótlás ennél kisebb Si-tartalmú, kevésbé robbanékony magma volt. Az Eyjafjöll kitörés esetében láthattuk, hogy mi történik akkor, amikor a kitörést tápláló magma összetétele a "robbanékonyabb" magma irányába tolódott (persze meg kell jegyezni, hogy ott az olvadékvíznek is fontos szerepe volt). Jelen esetben éppen az ellenkezőjére látunk példát. Szabolcs az elmúlt héten arról írt, milyen nehéz vulkánkitörést előre jelezni. De fontos azt is kiemelni, hogy legalább ilyen nehéz egy folyamatban lévő kitörést értékelni, és megmondani, hogy mire kell számítani holnap, felerősödik vagy éppen elgyengül a kitörés.
Végül ne maradjon el a záró akkord. Íme a fantasztikus videó, amelyet Francisco Negroni állított össze mozgó és álló képeiből. A videó mellé egy felpörgető muzsikát tett a szerző. Azt hiszem a hétfői "kábulatból" ez képes lesz felrázni bárkit. Akkor hangerőt feltekerni, ajtót becsukni és jó szórakozást:

A Puyehue Cordón-Caulle kitörés március első felében (2012). A videót készítette Francisco Negroni.

Milyen vulkáni kitörés lehetséges a német Eifel térségében?

Lassan talán sikerült elsímitani a német "szupervulkáni" (rém)hír keltette hullámokat, ami azonban nekünk vulkanológusoknak azért adott egy jó lehetőséget arra, hogy egyrészt megismertessük mit nevezünk valóban szupervulkáni kitörésnek, továbbá azt is, hogy Európa belsejében is vannak aktív vulkáni területek, ahol nincs kizárva, hogy vulkáni működés induljon be még akkor is, ha jelenleg minden nyugodtnak látszik. Most már talán van arra is egy kis idő, hogy az előző bejegyzés végén írottakhoz igazodva nyugodtan nézzük meg, mit lehet tudni erről a német területen lévő vulkáni mezőről, mi az oka annak, hogy belesodródott ebbe a történetbe.

A Németország nyugati részén található Eifel vidéke egykor látványos, olykor pusztító vulkánkitörések színtere volt. A telt körök és háromszögek egyedi vulkáni központokat jeleznek. A 12900 évvel ezelőtt kialakult Laacher-see kaldera az északkeleti vulkáni csoportban helyezkedik el. Forrás: H.-U. Schmincke

A térképen két vulkáni csoport rajzolódik ki, az egyik a nyugati Eifelben, a másik pedig az Eifel keleti részén. A nyugati terület mintegy 600 négyzetkilométer nagyságú és közel 250 vulkáni kúpot tartalmaz. Ezek részben salakkúpok, részben pedig úgynevezett maar vulkánok, amelyek esetében hiába keressük a vulkáni formákat, ezek békés, köralakú tavak. A tóvíz alatt azonban jelentős mélyedés húzódik, az egykori heves kitörés során kialakult mély lyukak (úgynevezett diatrémák). A Pulvermaar vize például 74 méter mély! Ezen a területen jellemzően bazaltos magmacsomagok törtek a felszínre, amelyek rövid életű vulkáni kitöréseket eredményeztek, valahogy így:

Így működtek az Eifel bazaltvulkánjai: balra salakkúpot létrehozó lávatűzijáték kitörés, jobbra mély kürtőt kivájó, maar-vulkáni kitörés. (a baloldali kép a Strombolin készült 1992-ben, a jobboldali kép pedig az alaszkai Ukinrek 1977-es kitörését mutatja).

Az Eifel nyugati részén Gerolstein környékén megbúvó mesés tavak a maar-vulkánok névadói. Hasonló vulkáni működés jellemezte néhány millió évvel ezelőtt a Balaton-felvidék területét is, így alakultak ki többek között a Tihanyi-félsziget vulkánjai, Pula és Gérce, ma alginitet rejtő mélyedései és így kezdte meg működését a Badacsony és Szent György-hegy is.

Bármennyire is furcsának tűnik, de ez is egy vulkán (Totenmaar)! Így néznek ki a maar-vulkánok, amelyek esetében a kitörés során egy mély lyuk alakul ki.

A nyugati Eifelben ez a sok apró vulkán 700 ezer és 10 ezer évvel ezelőtti időszakban alakult ki, itt volt a térség legutolsó kitörése is, az Ulmener maar 10-11 ezer évvel ezelőtt keletkezett.
Az Eifel keleti felén kb. 100 vulkán található, itt azonban a salakkúpok dominálnak. A vulkáni működés itt kb. 500 ezer évvel ezelőtt indult meg és a legutolsó kitörés 12900 éve volt. A nyugati területhez képest a fő különbség itt az, hogy nem csak bazaltos vulkánok jelnnek meg, hanem négy nagy kaldera is. Ezek olyan vulkáni formák, amelyek mellett szintén könnyen elmegy az ember, hiszen vagy lapos mélyedések vagy kiterjedt tavak. A maar tavakhoz képest a különbség, hogy ezek mérete jóval nagyobb és a tavak mélysége többnyire kisebb. Kialakulásuk hatalmas (de nem szupervulkáni!) kitöréshez kapcsolódik. Ekkor a földfelszín alól eltávozó nagy mennyiségű magma által visszahagyott üreg teteje beomlik, ami a földfelszínen egy tál alakú mélyedést hoz létre. Ennek nagysága hozzávetőleg megadja a kitörő magma mennyiségét. A mélyedést olykor csapadékvíz tölti ki és ekkor kiterjedt tavak alakulnak ki, ilyen például a Laacher-see:

... és ez is egy vulkán, a Laacher see vízzel kitöltött kalderája, ami 12900 éve keletkezett.

Az első kaldera-formáló kitörés 450-500 ezer éve volt (Kempenich kitörés), ezt követte 360-450 ezer éve a hatalmas Rieden kitörés, amikor 5 köbkilométer magma zúdult a felszínre, majd jött a wheri kitörés 215 ezer éve és végül 12900 éve történt a Laacher-see kitörés, amikor 6 köbkilométer térfogatú fonolitos magma tört ki, közel 20 köbkilométer nagyságú vulkáni üledéket létrehozva. Ennek nyomán alakult ki a Laacher-see kaldera. A kitörési felhőt a szél észekkelet felé vitte, a vulkáni hamurétegek Skandináviában több helyen is megtalálhatók.

A vulkáni hamufelhő elterjedése a Laacher-see kitörés után. A piros szín a felszínközelben szétterjedő, mindent elsodró vulkáni törmelékárakat jelzik. Forrás: Litt és munkatársainak tanulmánya

A vulkán néhány kilométeres környezetében több méter vastag vulkáni hamu halmozódott fel, ami gátat képezve feltorlaszolta a folyóvizeket és hatalmas áradást okozott. A Laacher-see kitörés környezeti katasztrófát okozott Európa szerte és klimatikus hatása is volt (innen indulhatott ki a mostani rémhír történet csírája), ami a magasabb légrétegekbe jutó nagy mennyiségű kéndioxid gázoknak volt köszönhető. A visszaeső hőmérséklet többek között a fák évgyűrű vastagságainak csökkenésében is tükröződik. A kitörés következtében demográfiai átrendeződés történt és jelentős hatással volt a növény- és állatvilágra is.
Az Eifel vulkáni területet tehát két típusú kitörés jellemzi és feltehetően a jövőben is lesznek ilyen kitörések. Nagyobb a valószínűsége a lokális bazaltos vulkáni kitörésnek, amely esetében a fő problémát az okozza, hogy a bazaltos magma nagyon gyorsan a felszínre tör, azaz nem biztos, hogy sok idő lesz az első előjel megjelenése után... Kérdés az is, hogy hol talál utat magának a bazaltos magma. Az Eifel vidéke most már egy sűrűn lakott terület, nem úgy mint néhány tízezer évvel ezelőtt! A nagyobb, Laacher-see típusú kitörésnek az esélye jóval kisebb és ezt minden bizonnyal egyértelmű előjelek fogják megelőzni. Az ilyen típusú kitörést már szilíciumdioxidban gazdagabb magma táplálja, ami azt jelenti, hogy hosszabb idő telik el a néhány kilométer mélységben lévő magmakamrában, amíg a bazaltos magma kristályosodása egy ilyen magmatípus keletkezéséhez vezet. A legújabb kutatások szerint a Laacher-see kitörés előtt már vagy 20 ezer évvel korábban elkezdett kialakulni a magmakamra és 3-4 ezer évvel korábban már létrejött az a fonolitos magma, ami végül 12900 éve megtalálta a felszínre vezető utat. Vélelmezhetően egy újabb nagy kitörés előtt már a vulkanológusok számára is egyértlemű jelek fognak mutatkozni!

Összefoglalva: az Eifel térsége Európa olyan területe, ahol jelenleg minden békésnek tűnik, de tudni kell, hogy vulkanológiailag potenciálisan aktív terület! Ezt jelzik, az igen gyakori mikro-földrengések, az évszázadok óta felszínre törő széndioxid gázok és a gázok izotópösszetétele is. A térség alatt a földkéregben van magmatömeg, ami akár aktivizálódhat a jövőben és azt is tudjuk, hogy a terület alatti földköpeny is részlegesen olvadt állapotban van. Ez azt jelenti, hogy adott esetben kialakulhat egy olyan bazaltos magmatömeg, ami gyorsan áthatolhat a földkérgen és a felszínre törhet. A tudomány nagy kérdése, hogy mi indít el egy ilyen folyamatot? Vélelmezhetően lesznek észlelhető - akár 2-4 magnitúdójú, mély hipocentrumú - földrengések, mint előjelek, a kérdés csak az, hogy ezután mennyi idő lesz a felkészülésre! A Laacher-see kitöréshez hasonló jövőbeli vulkáni működés esélye sem nulla, de jóval kisebb, mint a bazaltos kitörésé. Valószínűleg ennek azonban hosszabb ideig tartó előjelei lesznek, aminek a szakemberek általi észlelése nyilvánvalóan döntő fontosságú!
Végül, vannak-e még az Eifelhez hasonló jelenleg nyugodt, de vulkanológiailag potenciálisan aktív területek Európa belsejében (leszámítva Olaszországot)? Igen, ilyen terület a közeli német-cseh határvidék, ahol tavaly a földrengésrajok már jelezték ezt a helyzetet, és erre utal a gázok összetétele is, ilyen terület a francia Chaine-des-Puys vidéke (ahol csupán 4000-6000 éve volt az utolsó vulkánkitörés) és ha sokkal kisebb mértékben is, de azért ide sorolható a Tusnád melletti Csomád is, ahol a mélyben szintén még feltételezünk nem teljesen kihűlt magmás testet... Fontos, hogy ezeket a területeket minél jobban megismerjük, hogy elkerüljük a meglepetéseket és persze azért is, hogy tudjuk azt is, mi az, ami csak félelemkeltő hír!

Zárógondolatok...
Olvasóink joggal kérdezhetik, akkor most tervezhetünk utat Gerolsteinbe, vagy éppen a Vulkaneifel, az Eifel Vulkanpark különleges természeti látványosságaihoz, Maria Laach nyugalmat és békét árasztó ódon apátságához vagy éppen eltölteni egy kis időt a Vulkan Brauerei különleges vulkán sörét kortyolgatva? Mások esetleg azt fontolgatják, hogy ezek után érdemes-e ezen a területen befektetéseket eszközölni? Mi lesz, ha jön egy vulkánkitörés? Kell-e egyáltalán félni? Ha nem is lesz szupervulkáni kitörés, de egy kisebb is számtalan gondot okozhat, gondolhatják sokan! Biztosat természetesen a szakember sem állíthat, azonban legjobb tudásom alapján is mindenkit bátorítok, hogy látogasson el erre a gyönyörű vidékre, aki tud akár fektessen be, végezze vállalkozását! Ugyanúgy, mint a Clermont Ferrand közeli csodás vidékre és természetesen a bűbájos, vadregényes Csomádra is! A rendelkezésre álló adatok alapján valószínűsíthetjük, hogy a közeljövőben nem zavarja meg vulkánkitörés e területek nyugalmát, azonban nem tudhatjuk mely generációnak kell majd szembenézni az esetlegesen aggasztó jelekkel. Ezzel azért jó tisztában lennünk!
Fontos tudnunk, hogy a Föld egy dinamikusan működő bolygó, amelynek megvannak az életjelenségei, mint a földrengések és a vulkánkitörések. Az utóbbiak előrejelzéséért sokat tehetnek a vulkanológusok, akiknek kutatásai segítenek megérteni e szemet gyönyörködtető, de sokszor hátborzongató természeti folyamatot. Vannak olyan vulkánkitörések, amelyek lefolyásában nincsen közvetlen tapasztalatunk, nincsenek közvetlen megfigyeléseink. Ilyenek a nagy kaldera-formáló kitörések, ilyenek a hosszú életű vulkáni területek (mint például az Eifel) akár hosszú nyugalmi állapot utáni vulkáni kitörései (erre talán csak a mexikói kukoricaföldön hirtelen kinőtt Parícutin szolgáltatott példát 1943-ban). Ezek kutatása tehát kiemelt fontosságú lehet és ehhez igyekszünk mi is hozzá tenni a magunk szerény eszközeivel kapott eredményeket. A Kárpát-Pannon térség vulkáni működésének vizsgálata ugyanis mindehhez jó alapot szolgáltat. Most már nemzetközi szinten is egyre intenzívebbek például a bazalt vulkáni területek kutatásai, amelynek egyik vezető szakembere az ELTE-n végzett, de ma már Új-Zélandon dolgozó kiváló vulkanológus, Németh Károly. Február végén Aucklandben egy nemzetközi konferencián kiemelt lesz ez a téma, amelyek tapasztalatai sokat segítenek majd a térségünk és akár az Eifel bazalt vulkáni területein lejátszódott vulkáni működések megértésében is. Tapasztalatainkat természetesen továbbra is megosztjuk majd olvasóinkkal!

Indonéz és ekvádori tűzhányók működésben

Újabb tűzhányó lépett működésbe Indonéziában, ezúttal a Bromo, mely Jáva szigetének keleti részén található. Maga a vulkán egy salakkúp, mely a 16 km széles Tengger-kaldera belsejében helyezkedik el több hasonló vulkáni kúppal együtt (a NASA Earth Observatory honlapján megtekinthető egy szép műholdfelvétel). Ezek közül csak a legfiatalabb Bromo működik, mely Jáva egyik legaktívabb és egyben a turisták által leggyakrabban látogatott tűzhányója. Legutóbbi kitörése 2004 júniusában volt, melynek során két turista vesztette életét.

2010. november elején megnőtt a szeizmikus aktivitás: nov. 8. és 14. között 540-re emelkedett a vulkanotektonikus földrengések száma, mely 15-21-én kicsit visszaesett (354-re). Nov. 22-én és 23-án folyamatos tremorokat észleltek a vulkánnál. Továbbá, nov. 9-én egy kisebb hamufelhő is megjelent a kráter felett. 23-án a tűzhányón 4-esre, vagyis a legmagasabbra emelték a készültségi fokozatot, és mindenkit, aki a vulkán 3 km-es környezetében tartózkodik, arra figyelmeztettek, hogy vonuljanak biztonságos helyre (ez elsősorban az odalátogató turistákat érinti, ugyanis a Merapival ellentétben a Bromo környéke ritkán lakott terület, mivel a salakkúp a Bromo-Tengger-Semeru Nemzeti Parkban helyezkedik el). Fontos megjegyezni, hogy a Bromo működése (salakkúp révén) teljesen eltér a Merapiétól (rétegvulkán). A salakkúpra csendesebb, lávatűzijátékszerű kitörések jellemzők, melyek csupán kisebb mennyiségű bazaltos tefrát (esetleges lávafolyással együtt) eredményeznek, de nem zúdulnak le róla a Merapin látottakhoz hasonló pusztító erejű piroklaszt árak.
A Hét Vulkán Képe sorozat eheti (47.) tagja épp a Bromo lett:

A Tengger-kalderában található Bromo salakkúp, melynek csúcsa 2329 m magas (tengerszint felett), de csupán 130 m magasra emelkedik ki a kaldera aljából . A kép 2009. június 2-án készült, amikor erős kigázosodás volt megfigyelhető (forrás: Steve Dodkins).

Indonézia után most ugorjunk a Föld egy másik pontjára! Ekvádor egyik legaktívabb vulkánja is hírt adott magáról: november 23-án erőteljes kitörés zajlott a Tungurahua tűzhányón. A kitörési felhő több mint 7 km magasra emelkedett, melyben villámlást is megfigyeltek. Emellett izzó lávacafatok robbantak ki a kürtőből, melyek a csúcstól akár 1,5 km-es távolságra is gurultak a vulkán lejtőin. Ezután további kisebb robbanások is történtek, melyek során már kevesebb hamut lövellt ki a tűzhányó. Hamuhullást jelentettek a vulkántól NY-ra és DNY-ra található településeken is. A mostani kitörésnek mind a hevessége, mind az általa kibocsátott hamu mennyisége eddig kisebb, mint a vulkán május 28-i erőteljes kitörése során.

A Tungurahua kitörése 2010. május 28-án (forrás).

Etna: élménybeszámoló képekben

*

Több, mint egy hete értünk haza a szicíliai Etnáról, egy képes beszámolót adunk a felejthetetlen kirándulásról. Hatalmas élmény volt Európa legnagyobb és legaktívabb tűzhányóján járni, és a vulkán oldalain található körülbelül 350 kráterből legalább néhányhoz eljutni (a csúcsrégiójában további négy kráter helyezkedik el, melyek közel folyamatosan aktívak).

Az Etna ÉK-i irányból, a Messina-Catania autópályáról fotózva.

Az Etna É-i oldalán található Vulcanetto Mojo salakkúp,...

...és annak egy gyönyörű feltárása, melyet nem csak mi csodáltunk meg :).

Az Etna 1981-es lávafolyása a tűzhányó ÉNY-i oldalán, mely elérte egy közeli kis város, Randazzo szélét is,...

...és több házat - mint például ezt is - jelentősen megrongált.

Az Etna 2003-as lávafolyása a vulkán ÉK-i oldalán, melynek pusztító erejéről a képen látható elhalt fák tanúskodnak.

Egy, a tűzhányó ÉK-i oldalán található fröccssánc belseje, háttérben pedig a 2003-as lávafolyás és az abba épített Piano Provenzana (síközpont), mely az Etna csúcsrégiójába induló buszos utak egyik kiinduló állomása.

Az Etna legmagasabb (3330 m), ÉK-i csúcskrátere felhőbe burkolódzva, tőle K-DK-re (a képen balra) a híres Valle del Bove nevű völgy pereme, a kép előterében pedig lávafolyások és kisebb salakkúpok.

Az Etna D-i oldalának egy részlete: a 2001-es lávafolyás, salakkúpok (bal oldalt a legszélső: Monti Silvestri) és a Rifugio Sapienza turistaközpont, mely az Etna csúcsrégiójába induló buszos utak másik kiinduló állomása, valamint innen indul a 2500 m magasságig szállító kötélpálya is.

Az Etna csúcsrégiójába tartó buszoknak (melyek végállomása a 2920 m-en található Torre del Filosofo menedékház) kialakított út, mely salakkúpok és lávafolyások között kanyarog. A kép jobb oldalán a Laghetto salakkúp oldalának egy része látható.

A 2001-ben képződött Laghetto salakkúp krátere, melynek egyik oldalában (a kép jobb oldalán) kénkivirágzások, kisebb kigőzölgések tapasztalhatók, és a hidegben itt lehet melegedni, ugyanis forró a föld :).

A cataniai Castello Ursino vár udvara és az 1669-es lávafolyás (heves, robbanásos kitörések is zajlottak ekkor az Etna D-i oldalán, a lávafolyás pedig a Jón-tenger partját is elérte), mely alatt a középkori Catania szintje, felette pedig a mai városszint látható.

A Jón-tenger partján található Acicastello: a vár egy gyönyörű párnaláva összletre (tengeralatti lávafolyás) épült, mely az Etna legidősebb (körülbelül 500 ezer évvel ezelőtti) kitörési fázisának terméke.