31 éve, ezen a napon tört ki a Mt. St. Helens! Merre tovább tűzhányó?

Pontosan 31 éve egy olyan vulkánkitörés történt, ami alapvetően megváltoztatta a vulkánkitörésekről való elképzeléseket, ami először játszódott a média szeme előtt, sok-sok emberhez továbbítva egy olyan eseményt, amire nem sokan számítottak, miszerint nem csak Hawaii-n, hanem az amerikai kontinensen is kitörhet egy tűzhányó és ami ráébresztette az amerikai döntéshozókat, hogy szükséges a vulkanológia és a vulkanológusok nagyobb anyagi támogatása. 1980. május 18-án reggel kitört az Egyesült Államok Washington Államában lévő Mt. St. Helens vulkán!

Mt. St. Helens kitörés 31 éve Forrás: USGS

A kitörés lefolyásáról minden részletre kiterjedő beszámolót ad az Amerikai Geológiai Szolgálatnak (USGS) az esemény 30. évfordulójára készített összeállítása.
A Cascade-hegység egyik legszebb tűzhányója 1980 előtt már közel 150 éve nem működött. 1980 elején azonban egyre több figyelmeztető földrengés pattant ki a tűzhányó alól, és márciusban már freatikus kitörések is lejátszódtak. Később, a vulkanológusok arra lettek figyelmesek, hogy a tűzhányó északi oldala egyre jobban kidudorodik. Aztán május 18-án váratlan események zajlottak. A hegy oldala egy erős (5.1 magnitúdójú) földrengést követően lecsúszott és közel 250 km/órás sebességgel zúdult a Spirit-tó felé. Ezzel hirtelen felszínre került a dudorodást okozó, gázokkal telített magma, ami mint a felrázott pezsgő a palackból, a hirtelen nyomáscsökkenés miatt robbanásszerűen tört a felszínre. A forró gázokkal, gőzökkel vegyített kőzettörmelék elegy közel hangsebességet elérve robbant ki oldalirányba és minden útjába esőt elsodort. Mintegy 600 km2 területen az egykor sűrű erdővel borított térség teljesen letarolt képet mutatott, a fák, mint valami gyufaszálak hevertek a földön. A vulkáni kitörés következtében az egykor méltóságosan emelkedő vulkáni kúp felső része eltűnt, a hegy 400 métert alacsonyodott és az északi oldalán egy széles patkó alakú sebhely maradt vissza. Ezt követően a vulkanológusok több ehhez hasonló eseményt tártak fel a múltból. Hatalmas lejtőcsuszamlás vezethetett például 1956-ban a kamcsatkai Bezimjannij kitöréséhez is, ami óriási hanghatással és közel 50 kilométer magas kitörési felhőoszloppal járt.
A vulkáni működés 6 éven keresztül zajlott, egyre kisebb intenzitással. A hatalmas patkóalakú sebhelyen egy lassan kitüremkedő, nyúlós, sűrű láva jelent meg. Átmérője 360 m, magassága 45 m volt. A később folytatódó robbanásos kitörések szétvetették a korábban felépült lávakupacokat, majd október 18-án egy nagyobb méretű lávakitüremkedés történt. Ez a kitörés zárta a vulkán robbanásos periódusát, a következő években csupán időszakos lávadóm növekedés zajlott. 1986-ig kisebb-nagyobb robbanásos kitörésekkel tarkítva folytatódott a vulkáni tevékenység, a lávadóm mérete pedig egyre nőtt. Ekkor a lávadóm mérete már imponáló volt: 1,1x0,85 km átmérő mellett 350 m magasra nőtt, térfogata 74 millió m3 volt! Ezután hosszabb szünet áll be a vulkáni működésben és csak 2004-ben aktivizálódott újra a tűzhányó. Ez a vulkáni szakasz 2008-ig tartott, azóta újra csendes a Mt. St. Helens. Merre tovább tűzhányó? Várható-e még újabb nagy kitörés, egyáltalán folytatódik-e még a vulkáni működés, és ha igen, hogyan?

A Mt. St. Helens "sebhelyén" még csak egy viszonylag kis méretű lávadóm türemkedett ki (Forrás: USGS), a Bezimjannij "sebhelye" viszont 55 év alatt már szinte teljesen "begyógyult" (Forrás: KVERT)

Cynthia Gardner és Michael Clynne vulkanológusok egyetértenek abban, hogy a mostani nyugodt időszak után tovább folytatódik még a vulkáni működés, akár évtizedeken keresztül is. Az elmúlt néhány ezer év vulkáni kitöréseit vizsgálva, rámutattak arra, hogy az 1980. május 18-i eseményhez hasonló romboló kitörés több alkalommal is előfordult, ami után a vulkán újra építkezésbe fogott és a sebhelyet begyógyítva, ismét méltóságteljesen emelkedett a magasba. Azaz, a lejtőösszeomlással járó kitörések után évtizedeken keresztül folytak csendesebb, jórészt lávadóm aktivitással járó kitörések, amelyek anyaga kitöltötte a kialakult mélyedést. Ez történik most a Bezimjannij esetében is. Az 1956-os kitörése után egy nagy karéj eltűnt a hegyből, ezt azonban most már teljesen kitöltötte az azóta felszínre került vulkáni kőzetanyag. A Mt. St. Helens esetében a felszínre türemkedett lávadóm anyag mindössze 7%-ban tölti ki a széles krátert. Akár még egy évszázadig is eltarthat, hogy a Mt. St. Helens elérje "kamcsatkai nővére" formás alakját. Ugyanakkor a kutatók azt is hangsúlyozzák, hogy a 31 évvel ezelőtti kitöréshez hasonló katasztrofális esemény feltehetően nem történik a következő évtizedekben. Mikor lesz tehát a következő aktív vulkáni szakasz? A tűzhányó alaposan fel van műszerezve! A vulkán állapotát többek között nagy pontosságú GPS eszközökkel is figyelik, amelyek tájékoztatnak a tűzhányó alakváltozásáról. Minden tűzhányó "lélegzik" és ennek ritmusa fontos tájékoztatás a szakembereknek, hogy mi zajlik a mélyben. Vajon egy magma nyomja fel a vulkán felszínét vagy nincs lenn kitörésre hajlamos kőzetolvadék? Jelenleg a műszerek adatai azt mutatják, hogy a vulkán környezete a tűzhányó felé mozog és csökkennek a magasság értékek. Azaz, a Mt. St. Helens éppen összemegy, mint a lyukas lufi. Ennek oka az lehet, hogy a magma visszavonulóban van, azaz nem kell tartani a közeljövőben újabb kitöréstől. Mit jelent a közeljövő? Talán néhány év és aztán újra indul a munka a vulkán mélyén és a nehezen mozgó gázszegény kőzetolvadék megpróbálja növeli azt a szegényes 7%-ot...