Grímsvötn - a helyzet hétfő reggel

Az IMO (Izlandi Meteorológiai Szolgálat) jelentése szerint a kitörés továbbra is folytatódik. A kezdeti 17-20 km magas kitörési felhő vasárnapra alacsonyabb lett (kevesebb hamu hagyta el a kürtőt), de még akkor is meghaladta 10, időnként a 15 km-t. Az alábbi MODIS kép tegnap hajnalban készült:

A barna kitörési oszlopot és a belőle kelet felé elnyúló hamufelhőt lehet látni a felkelő nap fényében.
A kitörési felhő alacsonyodását támasztják alá a Met Office (Brit Meteorológiai Szolgálat) legutóbbi (május 22. este - 23. hajnal) villámlásszámlálási adatai is:

A diagram függőleges tengelyén a percenkénti villámlásokat, a vízszintesen az időt tüntették fel órában. Jól látható, hogy a villámlások intenzitása folyamatosan csökkent. A Met Office egy tavalyi kutatása szerint 7 km-es kitörési felhőmagasság felett intenzív villámlás indul be, ami annál erősebb, minél jobban meghaladja a hamufelhő az említett magasságot. Ez alapján a felhő elég gyorsan és sokat vesztett a kezdeti magasságából.
A hajnali VAAC jelentés alapján a hamufelhő ma délre már a Kola-félszigetet is eléri, éjfél körül pedig már Skócia és Írország légterében is ott lesz. A felhő patkó alakot formáz. Úgy tűnik hát, hogy még Európa felé sodródva sem okoz akkora gondot, mint az egy évvel ezelőtti izlandi felhő. Ezt a Szabolcs által már említett (hamu)szemcseméret különbség mellett a jelenlegi légköri viszonyoknak köszönhetjük. Akkor épp magas légnyomású területen (anticiklon) tört ki a vulkán, aminek hatására a hamufelhő egyenesen Európa irányába haladt, és mivel finom szemcseméretű volt, el is ért hozzánk. Jelenleg szerencsénkre a hamu java hamarabb kihullik a felhőből és mint az alábbi térképeken látni, egyelőre patkó alakban elkerüli Európa nagy részét. Ennek hála a kontinens légiforgalmát nem érinti, legfeljebb néhány Észak-Amerika felé tartó járatot, mivel pl. Alaszkába a legrövidebb út az Északi-sark közelében vezet.

A fenti VAAC térépen nem csak a hamu haladási irányára érdemes figyelni. Az egyes színekkel jelölt területek (ahova elér-elért a hamu) különböző magasságokat jelölnek (nagyjából: piros - 6 km-ig, zöld - 10.5-16,5 km, kék - 16.5 felett km). Ez azt jelenti, hogy a vulkántól messze is a hamu jóval magasabb légrétegekben található meg, mint az Eyjafjallajökull kitörése idején. Szépen elkülönül a troposzférában maradt illetve a sztratoszférába jutott hamuanyag is, az utóbbi a kékkel jelölt és a többivel ellentétben nyugat felé sodródik. Hogy miért? Mert abban a magasságban a nyugati szelek az uralkodóak, a hamut is arra sodorják.

Végül nézzük a kitörés igazán szép oldalát: Hjörtur Smárason antropológus honlapján gyönyörű képgyűjteményt állított össze a kitörésről.