Tűzhányók Indonéziából, a Fülöp-szigetekről és Kamcsatkáról

*

A Hét Vulkán Képe sorozat eheti (45.) nyertese természetesen a Merapi:

A Merapi egyik völgyében lezúduló piroklaszt ár 2006. május 27. reggelén, közvetlenül azután, hogy egy erőteljes földrengés következtében több, mint ezer ember vesztette életét. A képet készítette: Martin Rietze.

A Merapi ugyan kicsit "megnyugodott", de továbbra is pöfékeli magából a hamut, ami késéseket és járatkimaradásokat okoz a repülőgép-forgalomban. Surono mindenkit figyelmeztet, hogy a vulkáni aktivitás továbbra is erős (még mindig a legmagasabb készültségi fokozat van érvényben), és fenntartják a tűzhányó körüli 20 km átmérőjű veszélyzónát mindaddig, amíg a veszélyes laharok több, mint 16 km-es távolságba eljutnak. Az otthonaikból kitelepített embereket arra kérik, hogy egyelőre maradjanak az ideiglenes menedékhelyeken, és kövessék a helyi hatóságok utasításait. A halálos áldozatok száma sajnos továbbra is egyre növekszik a mentőcsapatok munkája során, jelenleg már összesen 191. A CNN honlapján található egy videó a Merapi hamujával borított Yogyakartáról (a felvételt James Reynolds készítette), a NASA Earth Observatory honlapján pedig egy nagyszerű felvétel a tűzhányó által kibocsájtott kén-dioxid gáz elterjedéséről.

A Fülöp-szigeteki Bulusan vulkánnál megkezdődtek a kitelepítések, senki sem maradhatott a tűzhányó körül kijelölt 4 km átmérőjű veszélyzónában. Eddig 116 embert telepítettek ki. A helyi obszervatórium honlapján folyamatosan, naponta többször is frissítik a jelentéseket. Az uralkodó széliránynak megfelelően elsősorban a vulkán ÉNY-i és DNY-i oldalán található településeken észleltek hamuhullást. A tegnapi mérési eredmények alapján az átlagos kén-dioxid kibocsátás 135 tonna/nap, mely még a normál érték (500 tonna/nap) alatt marad. A november 9-i robbanásos kitörések során kiszórt hamuból vett minták vizsgálata alapján a PHIVOLCS továbbra is azt jelentette, hogy a hamuszemcsék idősek, friss magma anyaga még nem érte el a felszínt. A várható esőzések azonban növelik a laharok veszélyét a tűzhányó környékén, valamint áradásokat és földcsuszamlásokat is okozhatnak.

Végül pár szó a Kamcsatka-félsziget egyik legnagyobb és legaktívabb tűzhányójáról, a Shiveluchról. Friss képek találhatók a KVERT (Kamchatkan Volcanic Eruption Response Team) honlapján a Shiveluch jelenlegi állapotáról, illetve további nagyszerű felvételek tekinthetők meg a vulkánról 2009 márciusáig visszamenőleg. A 2010. október 27-i nagy kitörés során a Shiveluch lávadómjának több, mint a fele eltűnt. A vulkán K-DK-i oldalán lezúduló piroklaszt ár 15 km-es távolságba jutott, és elpusztított egy erdőt a Bekesh folyó völgyében (erről szintén remek felvételek láthatók az előbb említett honlapon). Az alábbi két képen jól látható a lávadóm kitörés előtti és utáni állapota:

A Shiveluch lávadómja október 7-én...

...és november 10-én. A képek forrása: KVERT.

Október 31-én, illetve november 1-jén és 4-én a hamufelhők 5,8 km-es magasságba (tengerszint felett) emelkedtek, és 400 km távolságba jutottak DK-felé. November 1-jén és 2-án fumarola tevékenységet is észleltek, majd 4-9-én a Tokyo VAAC 4,5-7,5 km magasságba (tengerszint felett) jutó hamufelhőket jelentett, melyek É-, DK- és D-i irányban terjedtek.

Merapi: Mi az izzófelhő?

A Merapi működése jelenleg gyengülőben van, bár a szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy ezzel a veszély még nem múlt el! Az elmúlt bő két hét megdöbbentő tragédiákat hozott a Merapi oldalában élőkre. A híradások - akár szóban, akár képekben - szívfájdítóan számoltak be az égési sérüléseket szenvedett emberekről, a holtakról. Mi történt, mi okozta ezt a legfrissebb adatok alapján közel 200 halálos áldozattal járó pusztítást?

A híradásokban „vulkánból származó hamu és gázfelhő” vagy „mérgező gázfelhő”, esetleg „mérgező füsttömeg” néven illették azt a vulkáni kitörési folyamatot, ami a hegy oldalában élők tragédiáját okozta. Ezek a megnevezések azonban téves képzetet kelthetnek. Az emberek szörnyű sérüléseinek, halálának, valamint a természet pusztulásának oka: az izzófelhő! Ez a vulkáni kitörési forma a legpusztítóbb és legveszélyesebb, az alábbi összeállítás, készülő könyvem egyik fejezet nyomán foglalja össze ennek jellemzőit és kialakulásának okait.

Az izzófelhő a piroklaszt-árak egy típusa, a francia „nuée ardente” elnevezés magyar megfelelője. A „nuée ardente” az a kevés francia szakszavak egyike, ami még az angol szakirodalomban is meghonosodott.
Először röviden arról, hogy mi a piroklaszt-ár? Ez egy olyan kitörési felhő, ami nem a vulkáni kráter fölé emelkedik, hanem a tűzhányó oldalán zúdul le, mégpedig nagyon nagy sebességgel, sokszor több mint 100 km/óra gyorsan. Ennek oka a gravitáció, azaz ezeket az áradatokat a saját tömegük hajtja (ezért „sűrűségáraknak” is nevezik őket). A piroklaszt (görög eredetű név: pir – tűz, klasztosz – törmelékdarab) a vulkanológiában a robbanásos kitörések során felszínre jutó törmelékdarabokat jelenti, amik méretük alapján lehetnek hamuszemcsék (2 mm-nél kisebb darabok), lapilli (2 és 64 mm közötti törmelékdarabok) és blokkok vagy bombák (64 mm feletti nagyságú darabok). A piroklaszt-ár tehát robbanásos kitörés során keletkezett törmelékdarabokat és több-kevesebb forró gázt tartalmazó elegy. Mivel ezeket az árakat a gravitáció hajtja (azaz hasonló elven működnek, mint amikor egy kő leesik a magasból), ezért a felszínhez tapadva, a legmélyebben fekvő felszíni formán zúdulnak le, azaz a völgyekben! Amerre elhaladnak, mindent elsodornak, mindent elpusztítanak!

Piroklaszt-árak zúdulnak le a fülöp-szigeteki Mayon oldalában 1984-ben. Forrás: Chris Newhall, USGS

Az izzófelhő a piroklaszt-árak nagy hőmérsékletű (több mint 300oC) változata, ami lávadómok összeomlása vagy kitörési felhő összeroskadása során keletkezik. Ez az egyik legpusztítóbb vulkáni kitörési folyamat!
Az izzófelhő kitörés első feljegyzése a történelmi idők egyik legkatasztrofálisabb vulkáni működéséhez kapcsolódik. 1902. május 8.-án a Kis-Antillák Martinique szigetén található Mt. Pelée kürtőjéből kitüremkedő viszkózus lávát (lávadómot) hirtelen hatalmas robbanás vetette szét. A lefojtott, majd hirtelen kiszabaduló izzó gázok a lávadóm forró kőzetdarabjaival együtt lezúdultak a vulkán oldalán, néhány perc alatt elpusztítva az éppen választásokra készülő St. Pierre városát. A település közel 30000 lakosa nem élte túl e pokoli tűzfelhőt (csupán három túlélőről tudunk). A francia Roger Arnoux épp a közelben, de tisztes távolságban tartózkodott és a szemtanú hitelességével adott pontos leírást a történtekről. A kitörés után Alfred Lacorix rögtön a helyszínre sietett és megfigyelései, valamint Arnoux leírásai alapján értelmezte a történteket és nevezte el a jelenséget „nuée ardente”-nek, azaz izzófelhőnek.

Az izzófelhő névadó kitörése: Mt. Pelée, Martinique, 1902. május 8., Angelo Heilprin fotója

Azóta számos vulkán működésében ismerték fel e pusztító, több száz fok hőmérsékletű, kőzetblokkokat magával sodró gáz- és hamuáradatot. 1930. december 18.-án, az indonéz Merapi hét év nyugalom után, 11 hónapon keresztül tartó földrengések és 23 napon keresztül folyó csendes lávaöntő kitörés után váratlanul hangot váltott. A pusztító kitörés oka itt is a kürtőből lassan kinyomuló lávadóm volt, azonban a folyamat némileg különbözött a Mt. Pelée-n megfigyeltektől. A meredeken emelkedő nyúlós, viszkózus lávadóm egyszer csak instabillá vált és hirtelen összeroskadt. A láva belsejében nagy nyomáson lévő gázok robbanásszerűen szabadultak fel és a több száz fok hőmérsékletű gázfelhő, magával sodorva a még izzó lávadarabokat is, hatalmas sebességgel robogott le a vulkán oldalán húzódó mély völgyekben. Az egymás után lerohanó izzófelhők 13 falut pusztítottak el teljesen, további 23-at részben romboltak le és 1369 emberáldozatot követeltek! A vulkanológiai szakirodalomban egy új elnevezés honosodott meg: „Merapi-típusú izzófelhő"!

A Merapi-típusú izzófelhő. Forrás: Keele

A két izzófelhő között a különbség tehát a lávadóm összeomlásának módjában van: a lávadómban felhalmozódott gázok túlnyomása veti szét (Pelée-típusú izzófelhő) vagy a meredek oldalú lávadóm válik instabillá és roskad össze (Merapi-típusú izzófelhő; indonéz neve: awan panas guguran).
A harmadik keletkezési típus eredete is 1902-re vezethető vissza. A Mt. Pelée kitörése előtt egy nappal a St. Vincent szigeten lévő Soufriére vulkán tört ki és a lezúduló forró piroklaszt-árak 1565 ember halálát okozták. Az áldozatok vesztét itt is izzófelhő okozta, azonban ebben az esetben a kitörési felhő roskadt össze saját súlya alatt (St. Vincent-típusú izzófelhő; indonéz neve: awan panas letusan). Ennek oka, hogy a kitörési felhőbe kerülő nagy mennyiségű és nagy sűrűségű kőzetdarab (amelyek lehetnek egy lávadugó vagy akár lávadóm darabjai is) nem képes felfelé mozogni. A kitörési felhő egy része ezért oldalirányba csap ki és a hegyoldalon söpör lefele.
A Merapin a lávadóm összeomláshoz kapcsolódó izzófelhők a leggyakoribbak, amelyek általában 4-8 km távolságba jutnak. Ennél energikusabbak a kitörési felhő összeomláshoz kapcsolódó izzófelhők, amelyek akár 15-20 km távolságba is elrohanhatnak és nagyobb területet érinthetnek (ilyen történt például 1872-ben, de kevésbé erőteljesek voltak 1969-ben és 1998-ban is). A mostani kitörést inkább ezek az utóbbiak jellemezték, míg a szintén sok halálos áldozatot követelő 1930-as és 1994-es kitörés során a lávadóm összeomlásból kialakuló izzófelhők voltak pusztítóak. Azonban minden esetben lényeges volt, hogy az izzófelhő olyan völgyekben zúdult le, ahol korábban évtizedekig nem erre példa, ez pedig csökkentette a veszélyérzetet, az emberek nem gondolták, hogy az ő területüket is érintheti ilyen esemény...

Izzófelhő indul el kitörési felhő összeomlása nyomán a Merapin 2010 november 1-én. Forrás: Reuters

Miből áll az izzófelhő? Az izzófelhő tartalmazza a lávadóm vagy lávadugó sokszor még izzó darabjait, ennek felaprózódott szemcséit (vulkáni hamu), valamint nagy mennyiségű forró vulkáni gázt. A kőzetblokkokat szállító áradat nagy tömegénél fogva a völgyek mélyedéseiben zúdul le. Hőmérséklete kiindulási pontján akár 1000oC is lehet, de még több kilométer távolságban is 400-500oC forróságú. Sebessége meghaladhatja a 100 km/óra értéket! Ettől a résztől a kis sűrűsége miatt hamar elkülönülnek a vulkáni gázok, amelyek az aprószemcsés vulkáni hamuval egy gomolygó, egyre emelkedő, szürke felhőt alkotnak (ez az amit általában látni lehet). Az izzófelhőnek ez a kis sűrűségű része már átcsap a völgyoldalakon, és a magasan fekvő területeket is beterítheti. Ezt a "felhőt" piroklaszt torlóárnak nevezik. Hőmérséklete szintén magas, akár 200-300oC. Amíg a kőzetblokk-tartalmú áradat lezúdulási útvonalát ki lehet számítani, a torlóár mozgását nem lehet előre látni (ez okozta a Krafft házaspár tragikus halálát az Unzen 1991-es kitörés során). Sebessége sokszor nagyobb, mint a völgyben lezúduló blokk-árnak. Ereje fákat csavar ki gyökerestül, erdőket éget fel, levonulása nyomán sivár, katasztrófa-sújtotta terület marad. Az izzófelhők kiszámíthatatlan lezúdulása többször ismétlődhet, egy kitörés alkalmával akár több tucat izzófelhő rohanhat le a vulkán oldalában…

Ami az izzófelhő után marad: pusztítás. Forrás: Getty Images

Nyugtalan vulkánok a Fülöp-szigeteken

Két tűzhányón is emelték a készültségi szintet a Fülöp-szigeteken. A Taal vulkán már tavasz óta nyugtalan, de egyelőre csak időnként felerősödő szeizmikus aktivitásról számolt be a helyi obszervatórium (PHIVOLCS). Legutóbb szeptember végén adtak hírt ilyen eseményről. Manila, a filippínó főváros alig 48 km-re fekszik a vulkántól. A városban és környékén 21 millió ember él, így a Taal helyzetéből adódóan rajta van az ún. "decade volcanoes" listán, amely a világ legveszélyesebb tűzhányóinak a IAVCEI által kiadott listája. (Megjegyzem a Merapi is szerepel ezen a listán!) Utolsó kitörése 1977-ben volt, azóta csak a szeizmikus aktivitás időnkénti felerősödése és a krátertóban gejzír tevékenység jellemezte a működését.

Egy másik tűzhányó, a Bulusan már sokkal határozottabban mutatja az ébredezés jeleit. A szeizmikus aktivitás erősödése mellett több kitörést is produkált az elmúlt néhány napban. A kitörések során legfeljebb 1 km magasra pöfékeli a vulkáni hamut a tűzhányó. Az obszervatórium jelentésében megjegyzi, hogy a jelenlegi vulkáni működés nem szokatlan olyankor, amikor a tűzhányó ébredezik. A jelenlegi hamuszórások valószínűleg kürtőtisztító jellegűek. A friss magma még nem érte el a felszínt, de már elég közel jár, és felfűti a felszín közeli vizeket, ami hirtelen elpárologva kisebb robbanásokat okoz. Néha akár olyan nagyot, hogy a gőzfelhő aztán valamennyi kőzettörmeléket is magával ránt a vulkáni kürtőből. A kitörések következtében egy 4 km átmérőjű veszélyzónát jelöltek ki a vulkán körül.
Az obszervatórium figyelmeztet, hogy nem javasolt a veszélyzónán belülre menni, és hogy a környéken megnőtt a laharveszély. Egy laharról már érkeztek hírek. A vulkán közelében 80 ezer ember él. Egyelőre nem kezdték meg nagy számban a kitelepítést. A kitörések után a vulkán környékéről hamuhullást is jelentettek.

A Bulusan november 9-i kitörése. forrás

Merapi - több mint 120 órája tartó kitörés

A BNPB november 9-én bejelentette (indonéz), hogy a Merapin a november 4-e óta zajló heves kitörési fázis erősebb, mint az 1872-es kitörés. A XIX. században történt kitörés 120 óráig tartott, a piroklaszt árak 11-12 km távolra jutottak. A jelenleg zajló kitörés tegnap érte el a 120 órás időtartamot (eközben egy rövid kávészünetet sem tartott), a piroklaszt árak pedig 14.5 km-es távolságba is eljutottak, és a becslések alapján már 140 millió köbméter anyagot "pöfékelt" a felszínre a tűzhányó. (!lásd: lejjebb a megjegyzések)
Az elmúlt napokban gyengült a kitörés a Merapin és ma csendesebb a tűzhányó, de egyelőre nincs ok a nyugalomra. Surono továbbra is óvatosságra int (indonéz). A heves kitöréseket követően a tűzhányóra kihelyezett monitoring eszközök napokig nem továbbították az adatokat. Az elmúlt néhány napban új eszközöket helyeztek ki a helyi obszervatórium munkatársai, így ismét elérhetők az adatok on-line is. A szeizmogramok által kirajzolt jelek jelenleg jóval kisimultabbak, mint legutóbb a nagy erejű kitörés alkalmával.

Szeizmogram a Merapiról, forrás: Badan Geologi

A vulkán azonban kisebb intenzitással ugyan, de továbbra is ontja magából a hamut. A kitörési oszlop 1-1.5 km magas volt november 9-én reggel.

Merapi 2010. 11. 09., forrás: daylife

Mindeközben heves esőzések zajlanak a térségben, ami jelentősen növeli egy másik veszélyforrás, a laharok lehetőségét (cikk, indonéz). A kráterben épülő lávadóm pedig folyamatos piroklaszt ár veszélyt jelent. A vulkáni riasztási szint továbbra is vörös.

A Merapi lávadómja 2010. 11. 03-án, forrás: Boston Big Pict

Külföldi tudósok jelezték, hogy a vulkán déli lejtőjén egy kidudorodás figyelhető meg, ami talán a Mt. St. Helens 1980-as kitörése előtti állapotot jelezheti. Surono szerint azonban a jelzett területen nem észlelnek deformációt, valószínűleg az elemzett műholdképek félrevezetők voltak. A kitörés következtében kijelölt 20 km-es veszélyzónából már 320 ezer embernek kellett elhagynia az otthonát. Közben a veszélyzónán belül folyik a kutatás a további túlélők után. A halálos áldozatok száma napról napra nő, jelenleg 153. A kitörés nem kíméli az erdőket és a termőföldeket sem, egy friss hír szerint eddig 8.6 négyzetkilométernyi erdő pusztult el. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy mindezek ellenére ez nem számít nagy kitörésnek, még a Merapi esetében sem. Az olyan rétegvulkánok, mint a Merapi, gyakran produkálnak ilyen vagy ennél hevesebb kitörést (lásd a USGS gyűjteményében). Mégis fontos és intő példa azért, mert egy nagyon sűrűn lakott területen történt a kitörés. Egy tűzhányó előjelek nélkül képes a megszokottnál hevesebb vulkánkitörést produkálni, és ez esetben a megfelelő evakuációs terv nélkül, valamint a lakosság megfelelő tájékozottságának hiányában sajnos történhetnek még ilyen esetek a jövőben is.

Egy indonéz földműves a kukoricaföldjén Muntilan mellett, a krátertől kb. 10 km-re nyugatra, forrás: daylife

Rengeteg kép és videó lát napvilágot a kitörésről és az emberekre, a természetre gyakorolt hatásairól. Ajánlom a Boston Big Picture, a daylife és a flickr oldalain megjelenő felvételeket, amelyek közül a daylife és a flickr képeit naponta frissítik. FONTOS: A felvételek között rengeteg megrázó képet is láthatnak, ezt kérem tartsák szem előtt, amikor megnézik a képeket (pl.: gyermekek jelenlétében)!

Már a repülőgépeket is zavarja a Merapi hamuja

Bár a helyi járatokat kevéssé zavarja (A lezárt Yogyakartai reptér helyett a közeli Soloba irányítják a gépeket.), számos nemzetközi esetében nagy gondot okoz a kitörés által több, mint 10 km magasba lövellt vulkáni hamu. Számos Szingapúr-Jakarta járatát törölte a Singapore Airlines, a Japan Airlines, a Malaysia Airlines, a Lufthansa és a Cathay Pacific.

Nem volt hasonlóan erős vulkáni működés a Merapin az elmúlt bő évszázadban!

A „Tűz-hegye” már közel 10 millió köbméter magmát robbantott a felszínre (azt gondolom, hogy már közel van a VEI=4 erősséghez!), a vulkáni hamufelhő legutóbb már 17 km magasba emelkedett, az izzófelhők és forró törmeléklavinák már 18 km távolságba jutnak el a krátertől. Surono, a helyi vulkanológiai központ vezetője szerint, ez a vulkáni működés eltér a korábbiaktól a Merapi esetében. A kitörés erőssége a legnagyobbak között van az elmúlt évszázad vulkáni működéseit tekintve!
Szeretnék emlékeztetni két korábbi nyilatkozatra: Surono még október 26 előtt figyelmeztetett arra, hogy nagyon heves robbanásos kitörés várható! A másik nyilatkozat pedig Mbah Maridjantól, a "Merapi Kapuőrétől" való, aki szintén a kitörések megindulása előtt így nyilatkozott: "Ha elmenekülök, akkor az egy rossz jelzés lenne az emberek számára, akkor valóban azt gondolnák, hogy a Merapi pusztító kitörés előtt áll és pánik törne ki. Azonban azt mondom nekik, hogy engedelmeskedjenek a hatóságoknak és kövessék a kitelepítési utasításokat!". Azt gondolom ezekhez nem kell kommentár...
Ahhoz, hogy elhelyezhessük és megértsük a Merapi mostani kitörését látnunk kell az elmúlt évszázadban működését. Az alábbiakban összegyűjtöttem a legfontosabb információkat, amelyek tanulságosak lehetnek: az elmúlt bő évszázadban 28 alkalommal (2010, 2007, 2006, 2001-02, 1992-98, 1972-90, 1971, 1967-69, 1961, 1953-58, 1948-49, 1944-45, 1942-43, 1939-40, 1933-35, 1930-31, 1924, 1923, 1922, 1920-21, 1918, 1915, 1909-13, 1908, 1906-07, 1905, 1902-04, 1902) tört ki a Merapi, azaz joggal nevezhető a Föld egyik legaktívabb tűzhányójának!

Az 1922-es kitörést követően a tűzhányó egy csúcsos, kúp alakú hegy volt, amit a sorozatos, nehezen folyós láva (lávadómok) kitüremkedései formáltak. Ez a szabályos alak azonban nem sokáig tartott, az 1930-as heves robbanásos kitörés megcsonkította a hegyet.

A Merapi 1922 április 14-én délkelet felől nézve. Forrás: Volcanological Survey of Indonesia és Smithsonian Intézet

1930 novemberében kezdődött a Merapi egyik legtragikusabb vulkáni működése, ami 42 falut pusztított el, több mint 2000 állat veszett oda és 1369 emberáldozatot követelt. 1930 december 18-án és 19-én hatalmas robbanások rázták meg a hegyet, a piroklaszt-árak (izzófelhők) sok esetben 15 km távolságba is eljutottak a Blongkeng folyó völgyében és több négyzetkilométer nagyságú területet égettek fel! A robbanásos kitörések után egy 850 méter átmérőjű ,több száz méter mély üreg keletkezett a hegy tetején. 1931 januárjában lávaömlések kezdték feltölteni a krátert, a vulkáni működés e viszonylag csendesebb szakasza (bár sok esetben zúdultak le forró törmeléklavinák, főleg június-július időszakban) 1931 szeptemberéig tartott.

Balra: Izzófelhő ereszkedik le a Merapi nyugati oldalán futó völgyében. Jobbra: láva ereszkedik le a tűzhányó lerobbantott csúcsáról 1931 áprilisában. Forrás: Volcanological Survey of Indonesia és Smithsonian Intézet

Számtalan újabb kitörés után 1961 márciusában következett az újabb nagy robbanásos kitörés a Merapi életében. Több vulkanológus ehhez hasonlítja a mostani kitörés erősségét., bár az elmúlt napok eseményei alapján, megítélésem szerint már jóval túl vagyunk ezen! A vulkáni működés 2 év szunnyadás után indult meg március 19-én. A következő hetekben több tucat izzófelhő rohant le a mély völgyekben és 6-8 km távolságba jutottak el, elpusztítva néhány települést. A legnagyobb kitörésre május 8-án délután 3-kor került sor, azaz a kitörési fázis kezdete után bő másfél hónapra! A következő napon egy heves robbanásos kitörés 12 kilométer távolságba juttatott el egy izzófelhőt, ami a Batang völgyben száguldott le. A piroklaszt-ár 10 falut sodort el, hatan haltak meg. Ezután csökkent a vulkáni működés erőssége, a következő hónapokban, egészen novemberig újabb és újabb láva buggyant a felszínre a csúcsi régióban. A kitörés teljes szakaszában a becslések szerint 13 millió köbméter magma jutott a felszínre!

Gomolygó vulkáni hamufelhő és lezúduló izzófelhő a hegy nyugati oldalán az 1961-es kitörés során. Forrás: Volcanological Survey of Indonesia és Smithsonian Intézet

A folyamatos lávadóm kitüremkedéseknek köszönhetően 1960 után ismét szabályos kúp alakot öltött a tűzhányó. A következő emlékezetes nagy kitörés 1994-ben történt.

A Merapi 1987 májusában. Forrás: Smithsonian Intézet. Fotó: Tom Casadevall (USGS)

Az 1990-es évek eleje újabb és újabb lávadóm kitüremkedésekkel zajlott. 1994 februárjában friss magma repesztette szét a két évvel ezelőtti lávadómot. Májusban és júniusban a lávadóm kinyomulás felerősödött, majd újra csökkenni kezdett. Szeptemberre azonban már elérte a kráter keleti peremét és egyre több izzó törmeléklavina zúdult le a Gendol völgyben. Ekkor a lávadóm nagysága elérte a 2,5 millió köbmétert! A meredeken emelkedő lávadóm november 22-én olyannyira instabillá vált, hogy váratlanul összeroskadt. Az izzófelhő a Boyong völgyébe zúdult le és elsodorta Turgo települését, amit évszázadok óta érintetlenül hagytak a piroklaszt -árak…. A kitörés során 64-en vesztették életüket, 6000 embert kellett kitelepíteni!

1994 november 22-én az egyre magasabbra kinyomuló lávadóm hirtelen összeroskadt. Forrás: Volcanological Survey of Indonesia és Smithsonian Intézet

A Merapi 2010 előtti viszonylag nagyobb kitörése 2006-ban történt. Már akkor is többen attól tartottak, hogy a vulkáni működés hevesebbé, robbanásosabbá válhat, azonban akkor még nem lőtte el minden puskaporát a vulkán...

1994 november 22-én az egyre magasabbra kinyomuló lávadóm hirtelen összeroskadt. Forrás: The Research and Technology Development Agency for Volcanology, Yogyakarta (BPPTK) és Smithsonian Intézet

A Merapi mostani, 2010-es kitörése az előzőekben vázlatosan bemutatott kitörési történet alapján az elmúlt bő évszázad legnagyobbika. A halálos áldozatok száma már meghaladja a 120-at, közel 100 ezer embernek kellett elhagynia az otthonát! Ennél katasztrofálisabb kitörés csak az 1930-as volt, azonban a robbanásosság és intenzitás, a kitörési felhő magassága (17 km) és az izzófelhők hatótávolsága (18 km) alapján úgy vélem, hogy a mostani felülmúlja az eddigi összes 100 éven belüli kitörést. Azonban ez még mindig messze nem éri el az 1800-as évek teljesítményét!

A jövő kulcsa a múlt megismerésében van - ez a vulkanológiában is alaptétel! Fontos látnunk azt, hogy a Merapi kitörései többnyire 6-10 hónapon keresztül is eltartottak és ezen belül változó intenzitással zajlottak. Nem váratlanok az izzófelhők lerohanásai sem a mély völgyekben (erről a vulkáni működésről rövidesen bővebben is írok!), legfeljebb a távolság a kérdés. A lakosság felkészítésének alapköve, hogy minél jobban megismerjék a vulkán tulajdonságait, a korábbi történetét, a veszélylehetőségeket - ezek nyújthatnak biztos alapot a hasonló esetekre való felkészítésben. Tanulságok tehát mindig vannak, a természettudományos ismeretterjesztés, a Föld folyamatainak megismerése nélkül az emberiség nehezen tud kezelni ilyen eseteket...

Az összeállítás forrásai: Smithsonian Intézet és indahnesia.com, valamint vulkanológiai szakmai publikációk.

Hatalmas erejű kitörés a Merapin!

Tegnap éjjel az elmúlt napok legerősebb kitörése történt a Merapin, tájékoztat a BBC. Hiába költöztettek ki már 75000 embert a hegy környezetéből, még mindig több tucatnyian szenvedtek főképp égési sérüléseket és légzőszervi nehézségekkel is sokan küzdenek a folyamatosan hulló hamuban, ami mindent beborít. A BBC tudósítása szerint egy forró gázfelhő (valószínűleg piroklasztár lehetett, illetve annak peremi része) tarolt le falvakat, számos település áll lángokban. Legalább 64-en meghaltak a kitörésben, ezzel a halálos áldozatok száma 100 feletti. Surono, a helyi vezető vulkanológus beszámolója alapján tudjuk, hogy már 6-8 km mélységben a hegy alatt pattannak ki földrengések, miközben a remegés folyamatos, a rengések erejéből is arra lehet következtetni, hogy jóval nagyobb a kitörés, mint a legutóbbiak. A kitörés erejét jelzi, hogy másodszor hullott hamu Yogyakartában, de most a belvárosban is (30 km-re a vulkántól) és jóval vastagabb lepel alakult ki.
A pusztító piroklasztárak pedig már 18 km messzeségbe is eljutottak!
A Darwin VAAC jelentése szerint a vulkáni hamu főleg dél-délnyugat felé sodródik a Merapitól és már majdnem 17 km magasságban is megtalálható.

A Merapi hamufelhőjének elterjedése. Forrás: Darvin VAAC