Megelőzhető egy vulkánkitörés? Nem, megelőzni nem lehet, felkészülni rá viszont igen! Ehhez viszont ismerni kell, hogy milyen vulkánkitörés várható, mikor valószínűsíthető és milyen intézkedéseket kell tenni ahhoz, hogy emberéleteket és egyéb értékeket lehessen megóvni. Ezek a kérdések legélesebben a Vezúv esetében merülnek fel, amiről korábban már mi is írtunk.
Giuseppe Mastrolorenzo és Lucia Pappalardo, olasz vulkanológusok, az utóbbi időben több figyelemfelkeltő tudományos megállapítással álltak elő. Néhány évvel ezelőtt arra hívták fel a figyelmet, hogy a Vezúv egy lehetséges jövőbeli heves kitörése során Nápoly lakossága sem érezheti biztonságban magát. Ez a következtetés alapvetően új volt, a jelenlegi hivatalos vészforgatókönyvek ugyanis mind arra építenek, hogy Nápolyt elkerülheti a pusztítás, akár egy nagyobb vulkánkitörés esetében is. A Vezúv 3780 évvel ezelőtti kitörésének tanulmányozása során arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy bár a vulkánkitörés hamufelhőjét az uralkodó szelek keleti irányba térítették el és ezen a területen volt intenzív hamuhullás, emellett azonban volt egy másik kitörési folyamat, mégpedig egy felszínközelben turbulensen lezúduló vulkáni törmelék-ár (úgynevezett piroklaszt torlóár), ami a tűzhányótól északnyugatra mindent letarolt és helyenként (például Nápoly jelenlegi keleti felén) több méter vastag vulkáni hamuanyagot rakott le. A kitörés tragikusan érintette a Vezúv környéki későbronzkori lakosságot. Az egyik feltárásban (15 kilométerre a vulkántól), a kitörés vulkáni hamuanyagában megtalálták a menekülők lábnyomait is, máshol 1 méter vastag vulkáni hamuréteg alól kerültek elő emberi csontvázak. A Kr.u. 79-es kitörésnél is pusztítóbb vulkáni működés után évtizedekig lakatlan volt a tűzhányó környéke…
A baloldali ábrán sárga szín jelöli a 3780 évvel ezelőtti, úgynevezett Avellino kitörés vulkáni hamuhullás által érintett területét, míg északnyugat felé (piros-kék színek) a piroklaszt torlóár hamuüledékével beborított terület látható. A piros szín 2-5 méter vastag hamuréteget jelez! A jobboldali ábrán menekülők lábnyomai láthatók a feltárt vulkáni hamurétegben. Ábrák forrása: Mastrolorenzo és társainak tanulmánya a PNAS szakfolyóiratban.
A két olasz kutató most egy újabb figyelemfelkeltő megállapítással állt elő. Az Earth and Planetary Science Letters neves tudományos folyóiratban néhány hete publikált tanulmányukban arról írnak, hogy a Vezúv alatt 8-10 kilométer mélységben már összegyűlt egy nagy vulkánkitöréshez elegendő magmamennyiség! A geofizikai vizsgálatok korábban egy 400 négyzetkilométer kiterjedésű, oldalirányban elnyúlt magmakamrát mutattak ki a vulkán alatt. Még mélyebben van egy másik magmatározó is, kb. 20-25 kilométer mélységben. A magmagenetikai vizsgálatok szerint a mélyen lévő magma kristályosodása során visszamaradó, kisebb sűrűségű kőzetolvadék felfele mozog és 8-10 kilométer mélységben halmozódik fel. Fontos kérdés, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy összegyűljön akkora mennyiségű kőzetolvadék a felső magmatározóban, aminek kitörése katasztrofális hatású lehet. Mastrolorenzo és Pappalardo szerint ez már megtörtént, 8-10 kilométer mélyen már ott van az a fonolitos kőzetolvadék, ami mindig csak a Vezúv nagy erejű robbanásos kitörései során tört a felszínre, mint például Kr.u. 79-ben, 472-ben, majd 1631-ben! Sőt a vizsgálatok azt is kimutatták, hogy ha elindul ez a magmatömeg, akkor az nagyon gyorsan a felszínre tör!
Mi kell ahhoz, hogy ez a hatalmas magmamennyiség elinduljon a felszínre? Erre egy angol kutatócsoport tudományos eredménye adhatja meg a választ, amit néhány éve publikáltak: ők arra a megállapításra jutottak, hogy a Kr.u. 79-es kitörést néhány évvel, évtizeddel megelőzően a magmatározóba friss kőzetolvadékok nyomultak be. Megítélésük szerint ehhez kapcsolható a Pompeji épületeiben is súlyos károkat okozó Kr.u. 62-ben lejátszódó földrengés is.
Mi az üzenete ezeknek a kutatási eredményeknek? A vulkáni veszélyre való felkészülésben az intézkedési terveknek a legrosszabb esetekre is választ kell adniuk. Gondoljunk csak bele abba, hogy a közelmúltban zajlott Eyjafjöll vulkánkitörés esetében pont a legrosszabb eset következett be: egy nem túl nagy vulkánkitörés hamufelhőjét a térségben egy viszonylag ritka szélirány sodorta Európa felé és okozott kaotikus helyzetet! Nos, ezeket az eredményeket, azaz a 3780 évvel ezelőtti vulkánkitörés mai Nápolyt is érintő hatását, valamint az esetleg már a közeljövőben is bekövetkező nagy erejű vulkánkitörés lehetőségét meg kell fontolni, és be kell építeni a tervekbe! Mastrolorenzo és Pappalardo kutatásaikkal erre szeretnék felhívni a figyelmet, amit mindeddig az olasz hatóságok nemigen fogadtak meg, sőt… ( lásd erről korábbi írásunkat .)
Befejezésül csupán egy rövid megjegyzés. Lesz-e figyelmeztető jel a Vezúv következő nagy erejű vulkánkitörése előtt? Megítélésem szerint igen, azaz az esemény nem teljesen váratlanul fog bekövetkezni. Erre utal az angol kutatócsoport megállapítása is. A mélyben összegyűlt magmatömeget nagy valószínűséggel egy mélyről jött friss magmának a fonolitos magmatározóba való benyomulása indíthatja el. Ezeket a jeleket kell figyelni, az ezekkel járó földrengések jelezhetik azt, hogy a mélyben már nem csak a kitörni vágyó magmatömeg van jelen, hanem a körülmények is, amik ezt mobilizálhatják. Ezek a jelek pedig néhány évvel vagy évtizeddel a kitörés előtt már megérkeznek. Ismét csak visszautalni tudok, az Eyjafjöll március-májusi kitörésére, ami előtt már jóval korábban észlelni lehetett, hogy a tűzhányó alatti magmatározóba szakaszosan friss kőzetolvadékok nyomulnak fel!
