Elérhető a legfrissebb (2010. december 8-14.) SI/USGS heti jelentés. Benne: - nem pihennek a kamcsatkai tűzhányók, öt vulkánon zajlanak egyszerre az események - folytatódnak a kitörések a Tungurahuán - rövid lávaöntő kitörés a Piton de la Fournaise-en.
A térképen az SI/USGS heti jelentésében lévő tűzhányók szerepelnek. Jelmagyarázat: piros háromszög: új aktivitás/fokozódó nyugtalanság, sárga háromszög: folytatódó kitörés.
Indonéz tűzhányó a fotóverseny győztes felvételén
Többek között a Rinjani tűzhányóról készült kép nyert a NatGeo 2010-es fotóversenyén. A Rinjani Indonézia második legnagyobb tűzhányója. A vulkán 6*8.5 km átmérőjű kalderájában egy 230 m mély tó található. Jelenleg a kaldera belsejében található salakkúpon zajlanak a gyenge robbanásos kitörések és lávafolyások. A tűzhányó hatalmas kalderája azonban világosan jelzi, hogy a tűzhányó jóval pusztítóbb kitörésekre is képes. A GVP oldalán további képek tekinthetők meg a tűzhányóról.
Izland - beindíthatja a Katlát az Eyjafjallajökull?
Az Eyjafjallajökull tavaszi kitörése során már volt szó erről a kérdésről. A héten zajló AGU konferencián Pall Einarsson tartott előadást a Katla és az Eyjafjallajökull közötti kapcsolatról (az előadás kivonata). Az előadás kivonatában nagyon visszafogottan fogalmaznak Einarsson-ék, Erik Klemetti beszámolója szerint az előadás során már sokkal messzebbre mentek. A jelenlegi megfigyeléseik szerint úgy gondolják az Eyjafjöll a Katla gyújtózsinórja. A pontos mechanizmus, hogy miként hat egymásra a két vulkán még nem ismert. Ezek mellett az előadásban arra is felhívták a figyelmet, hogy a Katla kitörése már nagyon időszerű lenne, ami várhatóan erősebb lesz, mint a tavaszi Eyjafjöll kitörés. Fontos azonban megjegyezni, hogy egyelőre nincs jele annak, hogy rövid időn belül működésbe lépne a Katla.
A Kamcsatka-félszigeten található tűzhányó hosszú pihenés után, 1929 óta először tört ki! Az akkori kitörésről alig van információ, egy vadász számolt be róla. Vélhetően nem volt túl jelentős, a hegy lábánál sem találtak hozzá kapcsolható vulkáni hamut. 12000 éves történetében számos nagy kitörése volt, ezt a vulkán közelebbi és távolabbi környezetében is megtalált hamuanyag alapján derítették ki a vulkanológusok.
A jelenlegi kitörésnek már egy hónapja mutatkoztak az előjelei. A hegy lejtőin november közepén új fumarolákat vettek észre, majd december 9-től a hegy alatt jelentősen erősödött a szeizmikus tevékenység. December 10-én 1:10-kor (UTC) erős termális anomáliát figyeltek meg műholdfelvételeken. Ezeken a képeken nagyon jól látszanak a novemberi fumarolák. December 12-én, 19:57-kor (UTC) erős robbanások közepette kitört a vulkán, a kitörés 20 percen keresztül tartott. A 3-3,5 km magas hamufelhőt az erős szél északnyugat felé sodorta, a kitörési felhőben villámok cikáztak. A kitörést követően a csúcsot a levegő magas páratartalma miatt alig lehetett kivenni. Fél centiméternyi szürke vulkáni hamu hullott Kozirevszkben (21:00 és 21:30 között) és Tigilben (23:30 és 24:00 között). Előbbi 110, az utóbbi 308 km-re van a tűzhányótól! Ekkor már egy 90-120 km átmérőjű, közel kör alakú hamufelhő úszott a levegőben. 23:13-túl a vulkánrengések erősödtek, és további kitörések következtek be. A folyamatos működés során bármikor nagyobb (10 km-es hamufelhőt kilövellő) kitörések következhetnek be! A kitörések hamuanyaga zavarhatja a félsziget feletti nemzetközi légiforgalmat is. Forrás: KVERT
A Kizimen nyáron. Igor Shipelnok felvétele.
A Kizimen télen. Forrás: Google Earth
Mindkét felvételen jól kivehető egy-egy fumarola gőzfelhője a csúcsa alatt. A Google Earth felvételén még a felhő vetette árnyék is. A nyári képen különösen jól látszik két lávafolyás, a vulkán legutóbbi kitörései közül nagyon sok lávaöntő volt. A képek nyugati irányból készültek.
A bejegyzés végére újabb videófelvételek kerültek!
Frissítés: Tomi (csütörtök, 02:02)
Felkerült Évi írása a Bemutatkozik a(z)... sorozatban, emellett kicsit változtattam a lap stílusán, így könnyebben áttekinthető lesz, amikor már sok vulkán bemutatkozott.
Szabolcs (szerda)
Legutóbb az etiópiai Erta Ale lávataváról adtunk hírt. Ennek kapcsán több kérdést kaptunk a lávatavakról, ezért az alábbiakban a készülő "Vulkánok - A Kárpát-Pannon térség tűzhányói" c. könyv idevonatkozó részét adjuk közre. Jankovics Évi ezzel párhuzamosan a Bemutatkozik a(z)... sorozatban mutatja be az Erta Ale tűzhányót. Nézzünk bele tehát az ördög torkába, azaz hol alakulnak ki a lávatavak? Lávatavak többnyire kerekded beszakadásos kráterekben alakulnak ki és kis szilícium-dioxid tartalmú, bazaltos vulkáni működéshez kapcsolódnak. A beszakadásos kráterek a nagy kalderák kis méretű megfelelői, méretük jellemzően nem több, mint 1-2 km. A beszakadást több minden okozhatja: (1) a sekély mélységű magmakamra egy felső részének leválása és lesüllyedése; (2) egy vulkánkitörést követően a kiürülő kürtőcsatorna feletti tető beszakadása; (3) a magma eltávozása a vulkáni kitörési központ alól, például azért, mert egy megnyíló repedés mentén oldalirányban térül el; (4) egy kiürülő nagy méretű lávacsatorna teteje szakad be; (5) a lávaszökőkút kitörés után a kürtőcsatornából eltávozik a gázbuborékokban gazdag magmahab, ami után a gáz-szegény magmatest szintje visszaesik, a kialakuló üreg fala pedig és egy mély „lyuk” alakul ki. Beszakadásos kráterek többnyire pajzsvulkánokon alakulnak ki, a Kilauea vulkáni területen azonban a hasadékzónák mentén is gyakoriak (pl. Pu‘u ‘Ō‘ō és Kūpaianaha). A beszakadásos kráterek többnyire kör alakú, függőleges falakkal határolt formák, mélységük akár a 100 métert is meghaladja. A „lyukat” később újra kőzetolvadék töltheti ki, ami lávató kialakulását eredményezi. Jelenleg, ismereteink szerint a Földön hét aktív lávató van: az etiópiai Erta Ale (a 613 m magas lapos pajzsvulkán tetején két beszakadásos kráter is van, az 1970-es évek elején mindkettő működött, most csak az egyik aktív), a hawaii Pu‘u ‘Ō‘ō és az éppen újra kialakuló Halema’uma’u, a kongói Nyiragongo (ez a legnagyobb lávató, mélysége egyes források szerint a 600 m-t is eléri, felfedezése a francia Haroun Tazieff nevéhez fűződik), a Vanuatu szigetén lévő Ambrym, az Antarktiszon lévő Erebusz, valamint a chilei Villarica tűzhányón. Néhány éve azonban a nicaraguai Masaya tűzhányó kráterében is csobogott lávató.
Az Erta Ale és a Nyiragongo lávatava: a legidősebb lávatavak a Földön. Fotó: Martin Rietze
A kőzetolvadék érkezhet alulról, azaz egy kis térfogatú magma buggyan a felszínre, elég ahhoz, hogy kitöltse a krátert. Érkezhet azonban kívülről is utánpótlás, azaz egy láva ömlik be a mélyedésbe. 1959-ben a Kilauea Iki beszakadásos kráterét részben a peremén kinövő Pu’u Pua’i lávaszökőkútjából felszínre jutó izzó kőzetolvadék töltötte fel 135 m mélyen. A lávató egy izgalmas tudományos vizsgálat színtere volt. Egy hónappal a lávató kialakulása után már egy olyan merev kőzetkéreg alakult ki rajta, hogy az Amerikai Geológiai Szolgálat szakemberei sétálni tudtak rajta. 1960 áprilisában már fúrószerkezeteket telepítettek a felszínére és megkezdődött a lávató kristályosodásának vizsgálata. Megállapították, hogy a lávató felszíne kezdetben gyorsan vastagodott (havonta egy métert), ami után ez már elegendő mértékben szigetelt ahhoz, hogy a lávató hűlése lelassuljon. 1981-ben már nem tartalmazott összefüggő olvadékot, bár a belsejében, mint egy kőzetszivacsban, voltak még kőzetolvadék zsebek. A lávató teljesen 1995 körül vált szilárddá, azaz 35 évvel a keletkezése után. A lávatavak legfeljebb néhány évtizedig maradnak fenn, az Erta Ale és a Nyiragongo lávatavai azonban egyes források szerint már több mint egy évszázada aktívak. Mindkét esetben nem mást láthatunk, mint a tűzhányók alatti magmakamra felső részének egyfajta kitüremkedését. A magmakamra belsejében zajló konvektív áramlások olykor friss kőzetolvadékot szállítanak a felszínre, ami bugyburékolva, spriccelve tör a felszínre. Ez a látvány olyan, mintha Lucifer hatalmas pokolbeli üstjében rotyogna a gulyásleves. A friss magmatömeg következtében megemelkedik a lávató szintje, ami akár katasztrofális lávaöntéshez is vezethet, amennyiben a kőzetolvadék túlcsordul a kráter szélén. Ez történt 1977 januárjában a Nyiragongo esetében is. A kráterperem egy része beszakadt és a krátert szinte csordultig kitöltő lávató anyaga hirtelen kiszabadult. A kis viszkozitású kőzetolvadék nagy sebességgel (a 60 km/óra sebességet is elérve) zúdult le a vulkán meredek oldalán és legalább 70 ember halálát okozta. Pontosan 25 évvel később újabb katasztrofális kitörésre került sor. Ekkor egy hatalmas, 13 km hosszú hasadék nyílt a tűzhányó déli oldalában, amiből ömlött ki a gyorsan folyó láva egyenes a vulkán lábánál fekvő Goma városába. A város 15%-a romokba hevert, a láva végül a Kivu-tóba ömlött. Tízezrek váltak otthontalanná, közel 400 ezren menekültek el és 45-en haltak meg a váratlanul bekövetkezett kitörés következtében! Ez volt a modern idők legpusztítóbb lávaöntő működése a Földön! Néhány hónappal később a Nyiragongo újra kitört, az új lávató szintje azonban több száz méterrel az 1994-es szint alá került.
A lávatavak szintje tehát jelentősen változhat, növekszik vagy csökken. Csökkenés azonban nemcsak azért történhet, mert a kráterperemen kicsordul a kőzetolvadék. Gyakori, hogy a kőzetolvadék visszafolyik a kürtőn keresztül, mintha a vizet eresztenénk le a kád lefolyóján. A Kilauea Iki kitörés kezdeti fázisa után az egy hónapi lávamennyiség (71 millió m3) közel 90%-a (63 millió m3) visszafolyt a kürtőbe. Ennek oka az lehetett, hogy a magmakamrából jelentős mennyiségű kőzetolvadék távozott a keleti hasadékrendszer felé. A lávatavak lüktető mozgásában olykor szünet áll be, ekkor a felszínén egy vékony lávabőr vagy kőzetréteg alakul ki. Alatta viszont tovább örvénylik az izzó kőzetolvadék. Ennek következménye, hogy a lávató kérge kőzettáblákra szakad, amelyek úgy mozognak, mint a nagy kőzetlemezek a Föld felszínén. Vannak, amelyek távolodnak egymástól, máshol az egyik a másik alá bukik, vagy egymás mellett csúsznak el. A lemeztektonika e kis természeti modelljét (fontos megjegyezni, hogy valójában a Földön nem ezért mozognak a kőzetlemezek, a litoszféra alatti földköpeny ugyanis szilárd kőzetből áll!) először a Mauna Ulu lávataván figyelték meg, később azonban az Erta Ale és a Pu‘u ‘Ō‘ō lávatava is hasonló természeti laboratóriumot teremtett a szakembereknek.
Az Erta Ale Etiópiában található, a Danakil-mélyföldön. A bazaltból felépült pajzsvulkán 613 magas, főkrátere ellipszis alakú, nagyjából 1*2 km nagy. A főkráter egyik kürtőjében egy 1967 óta aktív lávató található! Ennek aktivitása, a láva szintjének emelkedése-süllyedése is jelzi, hogy itt egy "élő" vulkánnal, egy aktív, folyamatosan változó, meg-megújuló rendszerrel van dolgunk. A tó szintjének folyamatos emelkedését figyelték meg az elmúlt évben, 2009 októbere óta 20 métert emelkedett, ezzel elérte a kürtő peremét is! Az Afar Rift Consortium idén november 21-23. közti expedíciója során csodálatos képeket készített a vulkánról. A láva szintje annyira megemelkedett, hogy a tó nyugati részén annak peremén is túlcsordult, két lávafolyást hozva létre. A déli oldalon stromboli-típusú kitöréseket figyeltek meg, a lávatavat egy bazaltos salakból álló gát övezi, délen ez 4 m magas. Hogy milyen is egy lávató, hogy fortyog, fröcsög benne az izzó bazaltos olvadék? Az alábbi videó a "Bolygónk, a Föld: Hegyvidékek" című BBC filmből való részlet, az Erta Ale lávataváról.
Az indonéziai és fülöp-szigeteki vulkánkitörések után most a figyelem Dél-Amerikára helyeződik, ahol az ecuadori Tungurahua erősített bele. A tűzhányó már november végén is változó hevességgel működött, most már, a hétvégén kitelepítésekre is szükség volt. Egyelőre a vulkán körüli 5 kilométeres körzetből telepítik ki az embereket óvatosságból. A Tungurahua (a "tűz torka" kecsua nyelven) 1999 óta szinte folyamatosan működik, hol erősebben, hol gyengébben. 2006 augusztusában egy erőteljes kitörés 6 ember halálát okozta és több száz otthont döntött romba. December 4-én valóban "tűz" tört ki a vulkán torkából, azaz izzó lávacafatok repültek ki a vulkán kürtőjéből, amit hamukilövellések kísértek. A washingtoni VAAC szerint 8 kilométer magasba jutott fel a hamufelhő. A helyi vulkanológiai obszervatórium jelentése szerint a kitörés erőssége már csökkenőben van, tehát továbbra is a szokott hol erősen, hol gyengéden játékot mutatja be az ecuadori tűzhányó.
Az elmúlt napokban felerősödtek a földmozgások az izlandi Reykjanes félszigeten, a Krýsuvík geotermális terület környékén, ami Izland egyik legnagyobb hőáramú területe.
Az izlandi szakemberek szerint két oka lehet a földrengéseknek: magma nyomul fel 3-5 km mélységbe és/vagy forró vizes oldatok és gőzök áramlása okozza a földmozgásokat. A földmozgások nem ritkák ezen a területen, sőt Izland szeizmikusan legaktívabb térségéről van szó. 2000-ben egy jelentős földmozgás kisebb hegyomlásokat okozott és a közeli Kleifarvatn vize jelentősen visszahúzódott. Ami azonban elgondolkodtatja a szakembereket az az, hogy a felszín is erőteljesen "lélegzik". Két éve elkezdett kidudorodni a felszín, ami 3 cm-es emelkedést jelentett, majd csökkenés következett, idén tavasztól pedig megint emelkedik a felszín. Ezek a jelek bármelyik feltételezéssel magyarázhatók, akár a felfelé nyomuló magma, akár a túlhevített víz és gőzök nyomásával. Ez az utóbbi is okozhat váratlan kitörési eseményt! 1999 októberében az egyik geotermális fúrás helyén egy hatalmas freatikus kitörés történt, ami 700 méter magasra dobta fel az iszapos anyagot és 43 méter széles kráter maradt vissza. A területen vulkáni működés utoljára 1340-ben történt, azóta csend honol. Azt megelőzően viszont jóval aktívabb volt a terület, 1151-ben például az Ogmundargigar kráter láncból 200 millió köbméter bazaltos láva folyt ki. 900 körül egy ennél is nagyobb lávaömléses kitörés zajlott (440 millió köbméter láva került a felszínre), ami elpusztította a termékeny földeket és menekülésre késztette az embereket Izland egyik legrégebbi településéről. A jelenlegi helyzetben megítélésem szerint nem várható rövidesen vulkánkitörés, valószínű, hogy a geotermális rendszert fűthette fel egy felnyomuló magma, és ez okozhatja mind a földrengéseket, mind a felszín "lüktetését". A helyzet Izlandon azonban bármikor változhat, ezért a helyi szakemberek sem veszik félválról az eseményeket és újabb megfigyelő műszereket helyeztek ki a helyszínre.
A Kleifarvatn tó vízfelülete 2000-ben jelentősen lecsökkent
A seltúni geotermális terület részlete, népszerű turistalátogató hely
A Merapi kitörése már jó egy hete lekerült a híradások címoldalairól, már nem "hír", mondhatni. A vulkáni kitörésekről szóló fejezetet átvették a Bromoról szóló hírek (bár ez a vulkán közel sem olyan veszélyes, mint a Merapi...). Tavasz óta érezhető a tűzhányók felé irányuló figyelem (ami jó), azonban ebben is tetten érhető a média által gerjesztett "hírfogyasztás" (ami nem annyira jó...). Pedig van mit még a fogyasztók elé tárni a Merapi esetében is!
A Tűzhányó blog híreivel igyekszünk sokoldalúan bemutatni a vulkáni működés okait és hatásait és ezért nem mehetünk el amellett, hogy mit jelent a Merapi kitörése jelenleg az ott élő lakosság számára? Bő egy hete kerültem kapcsolatba Jeffe Castannal, aki a Merapitól délre eső területen él és jelenleg minden erőfeszítésével azon dolgozik, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a sokat szenvedett lakosság a végsőkig ki van merülve és NEM érkezik segítség az indonéz kormánytól és NEM érkeznek meg a segélyszállítmányok sem. Hogyan néz ki az izzófelhők és hamuhullások által érintett területek? Álljon néhány kép itt, amelyeket Jeffe készített:
A Merapi vulkáni működése falvakat pusztított el, több mint 300 halálos áldozatot szedett, a sebesültek száma több mint 500 és több százezer embernek kellett elhagynia otthonát (megrendítő képek minderről a a The Boston Globe weblapján láthatók, több kép csak erős idegzetűeknek való..., azonban sokszor csak úgy nyithatók fel a szemek, ha szembesülünk a valósággal!). A katasztrófának pedig nincs vége! Sokan igyekeznek visszatérni lakóhelyükre, de hova?... A családok férfitagjai napi 24 órás munkával próbálják rendbe hozni a házakat, miközben a nők és gyerekek továbbra is a menekülttáborokban élnek. Élelem, egészségügyi alapfeltételek fogytán, az emberek ereje fogytán... Sokan, a biztonságos távolságból vetik fel, hogy miért kellett éppen ott élniük, miért volt éppen ott a házuk a vulkán közelében? Erre, korábban már adtunk választ, egy túlnépesedett országban, egy kiemelkedően jó termőterületen nem véletlen hogy oly sokan megtelepednek. A probléma nem itt van! A jövőbe nézve, a helyzeten - mint sok más országban, így nálunk is - az ismeretek terjesztésével, az oktatással, a természettudományos és ezenbelül a földtudományi ismeretek széles körű átadásával lehet segíteni. Tudnunk kell azt, hogyan működik a Föld, hogy a környezetünkben milyen természeti veszélyforrások (nálunk elsősorban árvizek és ember okozta környezeti szennyezés) vannak és ez ellen hogyan lehet védekezni. Az aktív tűzhányók környezetében az embereknek ismerni kell, hogy milyen veszélyek leselkednek réjuk és egy ilyen helyzetben mit kell csinálni. Ezt szolgálja a Nemzetközi Vulkanológiai Társaság (IAVCEI) által készített és terjesztett kiváló okatatófilm is, ami pontosan ezeket a helyzeteket mutatja be. A jelen helyzetben pedig az odafigyelés, az együttérzés, a lehetőségekhez igazodó bármilyen segítség ad reményt az indonéz tűzhányó közelében élőknek!
A térképen az SI/USGS heti jelentésében lévő tűzhányók szerepelnek. Jelmagyarázat: piros háromszög: új aktivitás/fokozódó nyugtalanság, sárga háromszög: folytatódó kitörés.
