Közel 200 éves nyugalom után vasárnapra virradóra kitört az Eyjafjallajökull (rövidebb nevén Eyjafjöll) tűzhányó. Az első kitörésre utaló jeleket szombat éjjel közel éjfél előtt észlelték, amikor vörösbe borult az égalja. A vulkáni kitörést már hetek óta izgalmas tudományos érdeklődés várta, mivel a terület alatt jelentős számú földrengés pattant ki és ezek egyértelműen magma felnyomulását jelezték. Erre utalt azt is, hogy március 4. óta a terület lassan, átlagosan napi 1 centiméterrel emelkedett. Kitör vagy nem tör ki? – taglalták az esélyt az Eruption blog (http://scienceblogs.com/eruptions/) hozzászólói. Az óvatosabbak ugyanis emlékeztek arra, hogy 1994-ben és 1999-ben már volt hasonló magmafelnyomulás, amit nem kísért vulkáni kitörés. Ezt látszott alátámasztani az is, hogy a rengések száma csökkenni kezdett. Aztán közvetlenül a kitörés előtt egyre sekélyebb mélységből pattantak ki a földrengések, ami végül is a bazaltos kőzetolvadék felszínre töréséhez vezetett. Egy új korszakba léptünk, amikor egy vulkánkitörés bekövetkezését – a világháló segítségével – széles tudományos figyelem övezheti!
A vulkáni kitörés egy közel 1 km hosszú hasadék mentén zajlik, ahonnan több száz méter magasra emelkedik a felfreccsenő bazaltos magma. Ez a fajta kitörés a Hawaii-szigetek vulkánosságát idézi, de Izlandon sem ritka. A lávafüggöny egy idő után egy rövidebb szakaszra koncentrálódhat és egy lávaszökőkúttá alakulhat, ahonnan akár több kilométer magasra spriccelhet fel a gázdús kőzetolvadék. A videofelvételeken és fényképeken megfigyelhető, hogy kisebb lávafolyások is elindultak a hasadékból, bár ezek valószínűleg a lávafüggöny kitörés során felszínre került lávacafatokból áll össze, azaz másodlagos, ún. klasztogenetikus lávák.
Lávaspricc az Eyjafjallajökull oldalában megnyílt hasadékból (kép forrása: http://www.ruv.is/)
A vulkáni kitörés az Eyjafjallajökullt borító jégsapka peremén történt, azaz egyelőre nem kell számítani a jégolvadásból származó özönvízszerű áradásra. A vulkáni kitörés intenzitása még csekély. Március 22-én egy mintegy 8 kilométer magasságba emelkedő felhőoszlop jelent meg a vulkán felett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy erősebb robbanás kitörésre vált a tűzhányó. Valószínűleg ezt a forró magma és felszínalatti víz keveredése váltotta ki, azaz freatikus-freatomagmás robbanásos működés. Ezt támasztja alá az a megfigyelés is, hogy a kitörési felhő világos színű, vízgőzben gazdag és csak nagyon csekély vulkáni hamut tartalmaz.
A vulkáni kitörés további lefolyását illetően a fő kérdés az, hogy milyen irányba fordul? Az egyik lehetőség, hogy a kitörés helye az Eyjafjallajökull vulkán központi, jégsapkával fedett területe felé tolódik, ami a jég olvadását eredményezheti. Ez jelentős vízhozamú áradáshoz (jökulhlaup) is vezethet. A vulkáni kitörés azonban maradhat a jelenlegi helyén is, ahol akár több hónapon keresztül is folytatódhat a látványos vulkáni működés. Elképzelhetõ azonban rosszabb lehetőség is, mégpedig az, hogy ez a vulkáni működés „felébreszti” a szomszéd óriást, azaz a Myrdalsjökull jégtakarója alatt megbúvó Katla tűzhányót. A Katla vulkáni működése már jóval nagyobb veszélyeket hordoz. Egyelőre azonban nincs a felébredésre utaló jel, nincsenek földrengések a Katla alatt (érdekes módon azonban szórványos rengéseket jelentenek a Vatnajökull térségébõl, ahol a szintén igen aktív és veszélyes Grimsvötn vulkán található.
Az Eyjafjallajökull utoljára 1821-ban tört ki, amikor közel egy évis tartott kisebb megszakításokkal a vulkáni működés. A tűzhányó Izland déli részén található. Izland történelme során mindössze csak három alkalommal aktivizálódott. Az 1821-es kitörést megelőzően szintén mintegy 200 évig aludt, 1612-ben volt kitörése, ezt megelőzően viszont 920-ban. Ez azt jelenti, hogy a vulkáni működések között igen hosszú szünetek voltak. A szomszédos Myrdalsjökull alatti Katla tűzhányó azonban ennél jóval aktívabb. Legutolsó robbanásos kitörése 1918-ban volt, bár 1999-ben is feltételeznek egy jégsapka alatti kisebb kitörést. A Katla kitörése jóval veszélyesebb, akár 1 köbkilométer mennyiségű vulkáni anyagot is felszínre hozhat, a jégsapka megolvadása pedig pusztító jökulhlauphoz, sebes áradáshoz vezethet a jégtakaró alatti sík, tengerparti területen.
28_izland_Eyjafjallaj%C3%B6kull.jpg)
