Tűzhányók kitörésben 2013 - három pont a végén...

Nem voltak eseménytelenek az év utolsó napjai a tűzhányók világában! Az ünnepi napok egyik legizgalmasabb pillanatai kétségtelenül a november 20-án született japán vulkáni sziget, Niijima egyesülése volt az idősebb Nishino-shima szigettel, amivel végetért a piciny sziget önálló története és a további kitöréseivel immár a megnagyobbodott szigetet bővíti tovább. Ezt követte a következő három kitörési pont, íme:
Az Etna december 29. reggelén aktivizálódott újra, hogy bemutassa idei 21. paroxizmális kitörését, ami 2011. január eleje óta immár a 46. esemény volt! Ez a kitörés igen hasonló volt az előzőhöz, azaz elnyúlt (a kitörés ma délelőttig tartott), nagy detonációval, azaz erős hanghatással járó, ismétlődő stromboli-típusú lávatűzijáték kitörések történtek az Új Délkeleti Kráterben. Ezek nem mások, mint a kürtőben lévő magmatestben felfelé nyomuló és felszínre érkező nagy gázbuborékok szétpattanásai, amit kiválóan mutat Boris Behncke videofelvétele. A kitörések során 1 kilométer magas vulkáni hamufelhő emelkedett fel, amit a szél kelet felé sodort. Mindeközben két ágban csordult ki az izzó láva a vulkáni kúp keleti oldalában és ereszkedett lefelé a Valle del Bove irányába. Az Etna 2013-as működésével, látványos paroxizmális kitöréseivel egyértelműen kiérdemli az Év Tűzhányója címet!

Az Etna idei 21. paroxizmális kitörése ismét látványos esemény volt. Fotó: Boris Behncke és Etnea Grace

A kürtőben lévő magmatestben felemelkedő és a felszínre érve szétpukkanó gázbuborékok - a stromboli-típusú lávatűzijáték kitörések mozgatórugói. Forrás: Boris Behncke

Mindeközben a Föld túloldalán Salvadorban tört ki a San Miguel (helyi nevén Chaparrastique) tűzhányó, ami az ország egyik legaktívabb vulkánja. Legutóbb 2002 január elején volt egy rövid ideig tartó kisebb kitörése, ezt megelőzően, az elmúlt évszázadokban tucatnyi kitörését jegyezték fel, de egyik sem volt túl erős (VEI=1-2). A mostani vulcanoi-típusú kitörés azonban nagy riadalmat okozott, a vulkáni hamufelhő mintegy 5 km magasra emelkedett. A tűzhányó környezetében, 3 km-es körzetben kitelepítették a lakosságot, ami több mint 5000 embert érint!

Vulcanoi-kitörés hamufelhője a salvadori San Miguel tűzhányón. Fotók: AFP

Végül a harmadik kitörési pont, mégpedig a legveszedelmesebb: az indonéziai Sinabung hosszabb szünet után ismét hallatja magát. A látszólagos kitörési szünetben viszkózus lávadóm türemkedett ki a kürtőben, ami az év utolsó napján pusztító izzófelhőket produkált, ami a tűzhányó oldalában sebesen rohantak le. Ezek közül volt, ami 3 km távolságba is eljutott, azaz a tűzhányó lábáig. Ezek a kitörések nagy veszélyt jelentenek a környező lakosságra, amely eddig is sokat szenvedett már az elmúlt hónapokban zajló kitörések miatt.

A Sinabung friss lávadómja (balra) és egy lezúduló izzófelhő a vulkán oldalában. Fotók: endrolew és webkamera kép

Három kitörés, három pont az év végére. Mindez jelzi, hogy a történetnek nincs vége, a vulkáni kitörések folytatódnak a következő évben, 2014-ben is! Látványos vulkánkitörésekben gazdag, de vulkáni veszélyben szegény új esztendőt kívánunk minden kedves Olvasónknak!

Így egyesül két japán sziget!

A napokban sokan vesszük számba melyik vulkánt nevezhetjük az év tűzhányójának? Szinte egyöntetű a vélemény, hogy az Etna elsöprő többséggel nyeri ezt a "versenyt", hiszen fantasztikus kitöréseket produkált. Most azonban a figyelem egy másik tűzhányóra irányul, ami olyat hajtott végre, ami nem sokban marad el az szicíliai óriás mögött. A történet november 20-án indult, azaz bő egy hónapja: a japán szigetektől délre, jó 1000 kilométerre, a piciny Nishino-shima szigettől 500 méterre vulkáni hamuval telített vízgőz csapott fel a tengerből, amit rövidesen kakastaréjszerű hamukilövellések váltottak fel. Az ismétlődő vulkáni kitörések eredményeképpen hamarosan egy 200 méter átmérőjű sziget alakult ki, ami a Niijima nevet kapta.

Az izgalmas kezdeti események: egy új sziget születése 2013. november 20-án. Fotó: Japán Parti Őrség

A Japán Parti Őrség rendszeresen készített felvételein jól követhetőek voltak az események. Az újszülött sziget egy hét alatt megerősödött, a kezdeti, úgynevezett freatomagmás, azaz a forró magma és a hideg víz keveredése következtében zajló robbanásos kitöréseket, stromboli-típusú robbanásos kitörések és lávaöntések váltották fel. Ez pedig arra utalt, hogy a tűzhányó és a tenger harcában az előbbi lesz a nyertes. A freatomagnás kitörések során apró vulkáni szemcsékből álló üledék jön létre, amit a tengervíz könnyen elmoshat. A stromboli-típusú robbanásos kitörések viszont ellenállóbb bazaltsalakot, esetenként ellenálló fröccskúpot épít, a lávaöntések kőzetei pedig szintén kemény próbatétel elé állították a hullámveréseket. A sziget pedig egyre nőtt! A december eleji jelentések már arról számoltak be, hogy az új sziget növekedési sebessége legalább nyolcszorosa annak, ami 1973-74-ben zajlott a Nishino-shima sziget vulkáni működése során! Ez azt jelenti, hogy december 4-re a sziget területe már 50 ezer négyzetméter volt, köszönhetően a napi átlagosan 105 köbméter magma felszínre törésének.

A sziget megerősödése stromboli-típusú robbanásos kitörésekkel és lávafolyásokkal 2013. november 24-én. Fotó: Takayuki Kaneko, Volcano Research Center

A lávanyelvek különböző irányokban nyúltak ki és növelték a sziget méretét. December 20-ra a sziget mérete már elérte a 120 ezer négyzetmétert! Ekkorra már több mint 2 millió köbméter vulkáni anyag jutott a felszínre, a kitörés intenzitása pedig egyre erősödött, azaz egyre nagyobb mennyiségű magma tört fel adott idő alatt. A lávafolyások most már észak-északnyugati irányba terpeszkedtek, azaz a kis sziget folyamatosan közeledett a Nishino-shima szigethez. A vulkáni működés lankadatlanul folytatódott és december 25-re már mondhatni hajszálra volt egymástól a két sziget, csupán egy 10 méteres szoros választotta el egymástól őket, ahol barnára színezett tengervíz csobogott át.
Takayuki Kaneko aztán december 26-án megerősítette az Asahi Shimbunnak, hogy a két sziget egyesült! Bár erről a különleges pillanatról a bejegyzés írása alatt még nem állt rendelkezésre fotódokumentáció, az egy nappal korábbi felvételek alapján a szigetegyesülés nem lehet kétséges! Ez azt jelenti, hogy bő egy hónapos élete befejeződött a Niijima szigetnek. Most már felvette az idősebb sziget Nishino-shima nevét és a következőkben már e név alatt gyarapítja tovább a vulkáni szigetet. A kitörés intenzitása alapján ugyanis még messze nem úgy tűnik, hogy ezzel véget ért a vulkáni működés!

Ekkorát nőtt az új japán sziget november 21 és december 13. között. Jobbra az aktív lávanyelvek láthatók hőkamerás felvétellel. Fotók: Japán Parti Őrség

A sziget növekedése 2013. december 24-re (homokszínű terület): a két japán sziget, az idősebb Nishino-shima és az újszülött Niijima már csak 10 méterre volt egymástól! Forrás: Japán Parti Őrség

Fantasztikus december 25-i felvételek két sziget összekapcsolódásának előtti szinte utolsó pillanatokról:

December 25-én a két japán sziget, az idősebb Nishino-shima és az újszülött Niijima már csak 10 méterre volt egymástól! Forrás: ANN News

Frissítés (december 27, 10:30): Megérkeztek az első fotók, amik bizonyítják a két sziget összeforrását, egyesülését! Íme:

December 26-án összeforrt a két sziget! Forrás: Japán Parti Őrség

Yellowstone: dilemma?

  Ismét a hírek között a Yellowstone vulkán. Az Amerikai Geofizikai Unió éves konferenciáján bemutatott eredményekről egy BBC cikk is beszámolt. Sajnos az eredeti - az AGU konferencián elhangzott - anyagot nem volt módom elolvasni. Most azonban nem is az eredményről szeretnék beszélni, talán arról majd Szabi részletesebben beszámol, ha ideje engedi. Röviden arról van szó, hogy az szeizmikus adatok újabb feldolgozása alapján a Yellowstone kaldera alatt 2.5-szer nagyobb méretű magmatározó rendszer van, mint azt korábban gondoltuk. Pontosabban, Robert Smith professzor is megjegyzi, hogy mindig is nagyobbnak vélték, mint amit a számítások mutattak.

Kép 1. balra fent: Átalakult riolit lávafolyások a yellowstone-i Grand Canyonban. jobbra fent: A Sheepeaters sziklafal bazalt oszlopai. Egykori bazaltos lávafolyás emléke. alul középen: A Huckleberry ridge tufa összesült egységének feltárása a Golden Gate-nél. A 2.1 millió évvel ezelőtti szupervulkáni kitörés terméke. Forrás: USGS

   A sajtóban megjelent cikkek visszafogottabbak, mint korábban, akár fejlődésként is értelmezhetjük, hogy végre megnevezik azokat a kutatókat - ha nem is mindet-, akiknek az eredményeiről beszámolnak, de azért még lenne mit javítani. Továbbra sem sikerül kitörni - az egyébként teljesen fölösleges- szenzációhajhász mondatok világából, min pl.: óriási a Yellowstone alatti szupervulkán /Ez a mondat már önmagában is értelmezhetetlen szakmailag. A Yellowstone alatt nincs szupervulkán. Maga a Yellowstone kaldera és a hozzátartozó mélybeli magmatározó rendszer a tűzhányó./ Miért nem elég annyit közölni, hogy az új adatok és XY számításai alapján a Yellowstone magmatározója 2.5szer nagyobb, mint azt eddig gondolták (Az egy másik kérdés, hogy mi az adat és ez az új térfogat, amit megadtak miből jön. Általában az adatok fontosságáról és értelmezésének problematikájáról, már korábban is írt Szabolcs egy nagyon jó bejegyzést. Ezt mindenkinek ajánlom, mielőtt tudományos/földtudományos híreket olvas.). Ez már önmagában is nagyon izgalmas eredmény és felesleges mellé tűzni a kliséket, hogy: ..ha a yellowstone-i vulkán ma kitörne, annak katasztrófális hatása lenne. Nincs szükség arra sem, hogy bizonytalanságot tápláljunk az olvasókba. pl.:...a kutatók sem biztosak abba, hogy kitör-e még egyszer a vulkán....vagy, egyesek szerint régóta esedékes egy ilyen kitörés. A tudósok nem bizonytalanok, hanem megfontoltak, de nem azért mert nincs képességünk megítélni a Yellowstone állapotát, azt kitűnően ismerjük. A megfontoltság bizonytalanságnak tűnhet az avatatlan fülnek, a mai világban azonban kénytelenek vagyunk óvatosan és talán kétértelműen fogalmazni, mert gyors az információ áramlás és nagy a "költői" szabadság. Ki merne teljesen egyértelműen mondani bármit, ha egy olyan vulkánon dolgozna, amelyiknek akkora kitörései is voltak, hogy az USA nagy részét beterített a tefra. A magmakamráról gyűjthető adatok alapján azonban azt látja, hogy a magmatározóban nincs kitörésre képes kőzetolvadék, csak kitörni képtelen kristálygazdag magma. Látszólag akkor a helyzet világos nincs magma ami kitörjön, akkor nincs miért izgulni. Ez igaz is a jelenben, de egy kutatónak az is a feladata, hogy feltegye a kérdést, mit hoz a jövő? Mennyi idő alatt és hogyan alakul ki egy újabb kitörésre képes magmacsomag? Elkezdődött ez már? Esetleg vége? A Yellowstone magmatározója már a végét járja? Ilyen a kérdésekre keressük  a választ. Az a megfigyelés, hogy most minden nyugodt (-nak tűnik), nem jelenti azt, hogy ez az állapot örökké fenn kell, hogy maradjon. A geológiában mindig az időtényező adja a nehézséget. Mi napról napra rögzítjük két-három évtizede a tűzhányó rezdüléseit, de mindez szinte egy percet sem rögzít a több millió éves vulkán történetéből. Arra kérdésre viszont egyértelműen tudunk válaszolni, hogy túlhordott-e baba, vagyis esedékes-e már egy újabb kitörés, ez egyszerűen badarság, ebben a formában ez értelmezhetetlen. Habár a Yellowstone területén a szupervulkáni kitörések - 3db ilyen eseményt ismerünk - nagyjából 700ezer évenként követték egymást - és talán még lesznek is a jövőben ilyen nagy kitörései -, de ez nem azt jelenti, hogy a következő kitörés mindenképpen szupervulkáni lesz (miután a legutolsó ~650ezer éve volt). A Yellowstone életében számos kitörés volt ezek mellett, és sokkal gyakoribbak a kisebb térfogatú gyakran effuzív kitörési epizódok /kép 1/, amikor a magma robbanás nélkül, esetleg kis erejű robbanásokkal kerül a felszínre. Sőt, Robert Christiansen és munkatársainak tanulmánya alapján a hidrotermás kitörések /kép 3/ (pl.: gejzírek /kép 2/) valamint a mérgező gázömlések jelentik a legfőbb veszélyt a Yellowstone területén, és egy nagy térfogatú kalderaformáló kitörésnek van a legkisebb esélye.

Kép 2. A Castle gejzír. Jelenleg az egyik fő veszély forrást a Yellowstone parkban a váratlan hidrotermás kitörések jelentik. Forrás:wikipedia

Egy nagy térfogatú kalderaformáló kitöréshez ugyanis nagyon különleges helyzet kell, hogy fennálljon a magmatározóban. A tűzhányók alatti magmatározó rendszerről alkotott képünk nagymértékben változott meg és változik manapság. A korábbi modell, -  amely azt sugallja, hogy egy a vulkán alatti olvadékkal kitöltött üreg táplálja a kitöréseket, amit magmakamrának neveztünk (és nem "kamrának") - mára gyökeresen megváltozott. A tűzhányók alatti magmatározót ma már úgy modellezzük, mint egy kőzetszivacsot. A tűzhányó alatti magmatározó rendszert kristályokban gazdag magma un. kristálypép tölti ki és a szemcseközi térben foglal helyet az olvadék (kristály:olvadék=~7:3, ~8:2). A nagy térfogatú kalderafolrmáló kitörések feltétele, hogy geológiai skálán mérve rövid idő alatt, ebből a kristályos pépből olvadék gazdag magma (kristály:olvadék=~1:9,~2:8) "préselődjön ki" és halmozódjon fel. A jelenlegi ismereteink szerint éppen ez az, ami hiányzik a Yellowstone alatti magmatározóból, - ezzel kapcsolatban Szabolcs egy 3.5 ezelőtt megjelent  bejegyzésében olvashatnak még részleteket - vagyis a (szupervulkáni) kitörést táplálni képes nagyobb tömegű kristályszegény kőzetolvadék.

 Kép 3. Az 500 m átmérőtt is elérő Indian tavacska egy 3000 ezer évvel ezelőtti hidrotermás erupció nyomát őrzi. Fotó: Jim Peaco 2001, Forrás: Christiansen és mtsi. 2007

  Hozzá kell még tennem, hogy a vulkanológia egy dinamikusan fejlődő tudomány, amely az elmúlt évtizedekben komoly eredményeket ért el a vulkánkitörések előrejelzésében (gondoljunk csak a Merapi 2006, 2010-es vagy a Pinatubo 1991-es kitöréseire). /megj: Erre persze rögtön mondhatná valaki, hogy ugyan kérem, itt van az Etna esete. Október vége óta, ahány kitörése volt, annyi módon zajlott le a paroxizmális kitörési epizód, és senki nem jelezte előre például, hogy a november 23. epizód subpliniuszi erősségű lesz. Igen. Ezt el kell ismernünk. Korábban már hoztam azt a hasonlatot, hogy a vulkánkitörések előrejelzésében ott tartunk, ahol az orvosok a gyermek születések előrejelzésében. Az esemény bekövetkezését és az esetleges bonyodalmakat jól fel tudjuk vázolni, de akár csak az orvostudomány a vulkanolgóia is reaktív nem proaktív, ugyanakkor a reakciók szerencsére gyorsak, akárcsak az orvostudományban, ami segít a minimumra szorítani a károkat. Érdemes még megjegyezni, hogy mi vulkanológusok sokkal kevesebb esettanulmányból dolgozunk, mint az orvostudomány./ Ha a Yellowstone nagy kitörésre készülne, akkor annak véleményem szerint képesek lennénk detektálni a jeleit. Abban szerintem minden vulkanológus kolléga egyetért, hogy azon tűzhányók, amelyekkel a média "riogatni" szokta az olvasókat (Yellowstone, Vezúv, Mt St. Helens), korszerű műszerekkel folyamatos megfigyelés alatt állnak és minden lélegzetvételüket detektáljuk, ha készülnének valami igazán nagy durranásra azt látnánk előre. (Sőt, ma már bárki a karosszékéből is figyelheti az interneten közzétett adatokat, képeket.) Ennél sokkal izgalmasabb kérdés, az amit Szabolcs szokott hangsúlyozni. Vagyis megtalálni azt/okat a tűzhányót/ókat, amely/ek a jövőben képes/ek nagy erejű kitörésre, de jelenleg még a nevét/üket sem tudjuk. De nehogy azt gondolja bárki is, hogy ebben a kérdésben a sötétben tapogatózunk. Ebben kérdésben is elindult a vulkanológus társadalom és a mi kutatócsoportunkban is ez az egyik kiemelt téma.

   A vulkanológusok tehát nem bizonytalanok. Ismerjük a Yellowstone állapotát. Tudjuk, hogy mik a fontos kérdések és dolgozunk rajta. Mert tudjuk, hogy: "Merre tovább vulkanológia..." (Harangi 2013)!

Baaang! Etna: folyamatos kitörések szombat reggel óta...

Etna, Etna! Úgy tűnik, a szicíliai tűzhányó beleerősített, hogy egyértelmű fölénnyel vigye el az év vulkánja pálmát. Mintegy 11 napos nyugalom után, a szombat reggel elkezdődött és most e sorok írása közben is, azaz már 2 napja folyamatosan zajló kitörés ismét más volt, mint a korábbiak. A stromboli-jellegű lávatűzijáték kitörések hatalmas hanghatásokkal jártak, amit több mint 20 kilométer távolságból is jól kivehetően lehetett hallani. A vulkáni hamu kibocsátás, amit a szél ezúttal délkeleti irányba vitt, nem volt olyan intenzív, mint a korábbi kitörések során, de így is elővigyázatosság miatt lezárták a cataniai repteret. Az Új Délkeleti Kráter délkeleti oldala felhasadt és lávafolyás indult el a Valle del Bove irányába, ami több ágban több mint 1 km hosszan ereszkedett lefelé.

Az Etna idei 20-dik, a 2011. januárja óta tartó kitöréssorozaton belül pedig a 45-dik paroxizmális kitörése. Alul: a vulkánkitörés 20 kilométer távolságból, Tremestieri Etneo településről nézve. Fotók: Dario Lo Scavo és Sascha di Bartolo, valamint alul: Boris Behncke

A vulkáni működést több webkamerán keresztül is követni lehetett, olykor fantasztikus felvételeket is elkapva, íme néhány közülük:

Webkamera képek az Etna hétvégi kitöréséről.

Az alábbi videofelvételen 20 km távolságban figyelhető az Etna robbanásos vulkánkitörése a kapcsolódó dübörgő hanghatással együtt. Hasonló remek, nagy hanghatást rögzítő felvétel látható és hallható Francesco Sorbello Garraffoa facebook oldalán is.

Az Etna idei 20-dik paroxizmális kitörése 20 km távolságból. Forrás: Boris Behncke

...és a show folytatódik: Tűzhányók kitörésben 2.: Etna újra, Sivelucs

Nincs megállás a tűzhányók világában. Tegnap a legfrissebb, mondhatni még izzó vulkánhírek közül válogattam, bemutatva remek videofelvételt az Etna november 28-i kitöréséről, fotókat az új japán sziget, a Niijima növekedéséről és beszámoltam az indonéz tűzhányók körüli eseményekről. De már itt vannak az újdonságok, a show folytatódik!
Most 4 nap sem telt el és az Etna újra fantasztikus éjjeli műsort produkált! A felhők most is kicsit zavaróak voltak, nem beszélve arról, hogy a webkamerák nem működtek (csak a kitörés végére éledtek fel), de azért csorgadoznak a szebbnél szebb felvételek. A kitörések ismét kora este kezdődtek és mintegy éjfélig tartottak. A stromboli-típusú lávatűzijáték kitöréseket később lávaszökőkút váltotta fel és varázsolta misztikus vörössé az szicíliai eget. A műsor zárásaként lávafolyás csordogált ki az Új Délkeleti Kráter kúpjából. Tegnap arról írtam, hogy az Etna legmagasabb pontja rövidesen megváltozhat. Nos, az esélyek erre nőnek, bár kérdés, hogy meddig magasodhat még a Föld egyik legfiatalabb vulkáni kúpja! Fantasztikus képek és egy remek videofelvétel a tegnap éjszakai eseményekről:

Az Etna idei 19-dik paroxizmális kitörése. Fotók: Alessandro Lo Piccolo és Boris Behncke

és egy kép, ami több, mint gyönyörű, hátborzongató és lúdbőröztető Sascha Di Bartolo objektívén keresztül

Lávatűzijáték kitörések az Etna 18-dik paroxizmális kitörése során. Forrás: Turi Caggegi

A vörös, tüzes vulkán után egy friss hír a Föld a másik oldalán lévő, ugyancsak igen aktív szürke tűzhányóról. A kamcsatkai Sivelucson december 3-án, helyi idő szerint 13:20-kor heves robbanásos kitörés történt. A rövid, de nagyon intenzív kitörés nyomán közel 10 km magasságba emelkedett a vulkáni hamufelhő, oldalirányba pedig izzó piroklaszt-ár söpört végig, több mint 9 km távolságba kizúdulva. A vulkáni hamufelhő északra húzódott el és több mint 200 km távolságig lehetett követni. A vulkáni működés a Modis Aqua űrfelvételén is jól kivehető. A kitörés rövid volt, de hasonlóra a jövőben is számítani lehet.

Rövid, de erős robbanásos kitörés a kamcsatkai Sivelucs tűzhányón. Fotók: Jurij Gyemjancsuk

A KVERT webkamera képeiből összeállított idősorozat mutatja 24 óra eseményeit a Sivelucs vulkánon a kisebb hamu kipöffenésekkel, majd az erőteljes robbanásos kitöréssel. Fotók: VolcanoNews - VolcanoDiscovery

Gyönyörű űrfelvétel Kamcsatka tűzhányóiról

A fenti képet a Nemzetközi Űrállomás 38. legénysége 2013. november 16-án készítette Kamcsatka híres tűzhányóiról. Ahogy a NASA honlapján is írják, rendkívül ritka, tiszta látási viszonyok mellett lehet ilyen gyönyörű képet készíteni. A felvételen balról jobbra (azaz északról délre) a következő vulkánok figyelhetők meg: a kettős csúcsú Uskovszkij, az épp kitörésben lévő Kljucsevszkoj, tőle délnyugatra a hasonló magasságú csúcs a Kameny, attól délre a jóval alacsonyabb Bezimjannij. Az előtérben látható a Tolbacsik, a következő, távolabbi csúcs a Zimina és a legdélebbi (a kép jobb szélén) az Udina. A vulkánok elhelyezkedése a képen kissé csalóka, mivel viszonylag lapos szögből, mintegy 1500 km távolságból fényképezték őket. Alább egy Google Earth^TM kivágatot is láthatunk a hegyek tényleges helyzetéről.

Tűzhányók kitörésben: Etna, Niijima, Merapi és Sinabung

Vulkánhírek az elmúlt napok eseményeiből válogatva:
Az Etna igazán belelendült, az Új Délkeleti Kráterben november 28-án este, nem több mint 6 nap nyugalom után újabb paroxizmális kitörés zajlott. Az október 26-i ébredése után ez már az ötödik, idén a 18-dik, a 2011. januári kitörési fázis kezdete óta pedig a 43-dik paroxizmális kitörés volt. Ez utóbbiak közül ez volt az egyik leghosszabb. A vulkáni működés most félig-meddig felhők mögött történt, a felhőcsíkok közt időszakonként kibukkanó lávatűzijáték azonban most is pazar látványt nyújtott:

Az Etna idei 18-dik paroxizmális kitörése felhőcsíkok között. Fotók: Boris Behncke és Luisa Bertolino

Lávatűzijáték kitörések az Etna 18-dik paroxizmális kitörése során. Forrás: Turi Caggegi

Ezzel a Föld egyik legfiatalabb vulkáni kúpja ismét gyarapodott. A legutóbbi mérések szerint az Új Délkeleti Kráter kúpja már magasabb a korábban kialakult Délkeleti Kráter vulkáni kúpjánál és most már csak 40 méter hiányzik, hogy megelőzze az Etna legmagasabb csúcsát jelentő Északkeleti Kráter kúpját, ami 3329.6 méterrel emelkedik a tengerszint fölé! Ha így megy tovább, akkor arra is esély van, hogy mindez még ebben az évben bekövetkezzen, hacsak nem omlik össze a vulkáni felépítmény saját súlya alatt!
A napokban vált hozzáférhetővé egy másik fantasztikus videofelvétel, mégpedig az emlékezetes november 16-17-i kitörésről. Martin Rietze elképesztő felvételein jól kivehető e kitörések mozgatórugói a magmában kialakult hatalmas gázbuborékok, amelyek felszínre érve szerteszét vetik az izzó lávacafatokat.

Átugorva a Föld másik oldalára, egy másik fiatal vulkán éli egyre erősödően a mindennapokat. A japán Niijima vulkáni szigetről készült újabb felvételek egyre nagyobb méretű szigetet mutatnak. A három kürtőből kifolyó láva az alábbi képeken jól látható módon növelte a sziget alapterületét. A kürtőkben 1.5-2 perces időközönként stromboli-jellegű robbanásos kitörések zajlanak, ami olykor 100 méteres magasságba lövelli ki a lávafoszlányokat. A sziget körül még mindig közel 300 méter távolságban zöldesbarnásan elszíneződött a víz.

Az új japán vulkáni sziget november 22-én és december 2-án, a Japán Parti Őrség felvételein

A Niijima sziget felülnézeti képe december2-án, délután. Forrás: www.seisvol.kishou.go.jp

Végül, ugorjunk Indonéziába, ahol november 30-án, szombaton a Merapi vulkánon a november 18-i kitörés után egy újabb freatikus kitörés történt. Ez összefüggésben lehet a napokban zajló heves esőzésekkel. A repedések mentén leszivárgó víz felhevülve és hirtelen gőzzé alakulva okozhatja a robbanásos kitöréseket. Az esőzés tragikus eseményeket hozott az éppen csendesebben működő Sinabung tűzhányó közelében. A lejtőcsuszamlások miatt a napokban kilencen vesztették el életüket.