És újra tölt a Sinabung!

Frissítés (2014.10.05. 18:30):
A mai nap folyamán több izzófelhő rohant le a Sinabung oldalán, a reggeli volt a legnagyobb, ami 4,5 km távolságba jutott. Mindez azt jelenti, hogy egy gázokban gazdagabb magma érte el a felszínt és a következő napokban is lehet hasonló eseményekre számítani. Az izzófelhő az egyik legveszélyesebb, legpusztítóbb vulkáni folyamat. Rendkívül gyorsan zúdul le, kiszámíthatatlan, hogy mikor indul el és mindent elsöpör az útjából. Ne feledjük, hogy most több mint 1 éve kell több mint 10 ezer embernek otthonától távol, ideiglenes lakhelyen élni...

Izzófelhő rohan le ma reggel a Sinabung oldalán. Fotók: Hasron David Ginting, Martin Ledanto Sinulingga, Ricky Febriand és webkamera kép

Eredeti bejegyzés:

A sok vulkánkitörés mellett talán el is feledkezünk az indonéz Sinabungról, amelyik meredek oldalán naponta tucatnyi izzófelhő rohant le az év elején. Február 1-én 16-an haltak meg egy hirtelen lerohanó izzófelhő következtében. A több hónapos viszonylagos nyugalom után sokan talán arra gondolhattak, hogy már elmúlt a veszély, a vulkán azonban ma tudtul adta: a veszély továbbra is fennáll! Helyi idő szerint ma délután egy újabb piroklaszt-ár indult ki a vulkán csúcsi részéről, amit egy kivételes videofelvétel is megörökített, íme:

BejegyzésRinaldi Tgn által

További fotók az izzófelhőről:

Izzófelhő rohan le a Sinabung oldalán. Fotók: Mbah Lewa

Hétvégi lávacsörgedezés a Piton de la Fournaise tűzhányón

Az Etna egy héttel ezelőtti látványos kitörése után egy újabb, a Föld legaktívabb tűzhányói közé sorolt vulkán ébredt fel több mint 3 és fél éves szunyókálásából. A francia fennhatóságú Réunion szigetén található Piton de la Fournaise tűzhányó központi részén szombatra virradóra hasadt fel a föld és buggyant ki gyorsan folyó bazaltos pehoehoe láva. A kitörés a Dolomieu kúp délkeleti oldalában, az 1966-os Maillard kráter közelében történt. A lávafolyam két ágban csörgedezett lefelé és jutott mintegy 2 kilométer távolságba.

Két vékony ágban csörgedezik lefelé a láva a felnyíló hasadékból. Fotó: ImazPress

A kitörés előjelét mintegy 10 nappal korábban észlelték a vulkanológiai obszervatórium szakemberei. A földrengések száma egyre nőtt, majd folyamatos földremegésbe ment át, ami a magma feláramlásának jele. Ahogy elkezdődött azonban a vulkáni működés, a földremegés amplitúdó jelentősen csökkent és vasárnap estére a lávafolyásnak nem volt további pótlása, a kitörés leállt. A mindössze 2 napig tartó kitörés nem annyira szokatlan a vulkán életében, legutóbbi kitörése 2010. december 9-én kevesebb, mint 15 órán keresztül tartott. Gyakran, de röviden, ez volt a korábbi évtizedekre jellemző vulkáni működése, bár a legutóbbi jelentősebb kitörése, 2007. áprilisában majdnem egy hónapig tartott és nagy turistalátványosság volt. Most csak az éppen a szigeten tartózkodóknak jutott egy kis vöröses izzás a távolból, kérdés, hogy ezzel most teljesítette-e kötelességét a tűzhányó és megint aludni tér?
Nicolas Villeneuve, a helyi vulkanológiai obszervatórium vezetője úgy látja, hogy a tűzhányó működésében némi változás tapasztalható. 1640 óta átlagosan 8 havonta tört ki a tűzhányó, most a több mint 3 és fél éves nyugalmi idő elég hosszúnak tűnik és kérdés, hogy merre tart a vulkán működése? Ezt jelenleg nehéz megmondani, de addig is gyönyörködhetünk a hétvégi lávacsörgedezésben az alábbi friss videofelvételek segítségével:

Hétvégi lávafolyás a Piton de la Fournaise tűzhányón. Fotó: dutchsinse in YouTube

Ez az izzófelhő!!! Sinabung, Indonézia, 2014

Az indonéziai Sinabung kitörése során még mindig naponta tucatjával rohannak le az izzófelhők. A médiában sokszor lávának nevezik, azonban ez nem az, hanem a vulkáni működés egyik legveszedelmesebb, legpusztítóbb folyamata, forró gázokból és izzó kőzet/lávadarabokból álló piroklaszt-ár (vulkáni törmelék-ár). A piroklaszt-ár a földfelszínhez tapadva, a tűzhányó oldalán zúdul le, mégpedig sokszor száz km/óra sebességet is meghaladva. Hajtóereje az ár tömege maga, azaz a gravitáció. A piroklaszt-ár akkor jön létre, amikor a robbanásos kitörés során keletkező vulkáni anyag sűrűsége olyan nagy, hogy a nem tud felemelkedni, nem tud magas vulkáni hamufelhőt létrehozni, ehelyett saját súlyánál fogva zúdul lefelé, többnyire a vulkánok oldalában futó völgyekben. A piroklaszt-ár egyik fajtája az izzófelhő, amelyről egy korábbi bejegyzésünkben írtunk részletesen.
A Sinabungon lerohanó izzófelhők keletkezése a tűzhányó kürtőjéből lassan kitüremkedő lávadómhoz kapcsolódik. A lávadóm egy olyan lávatípus, ami nem tud messze elfolyni, mert anyaga nagyon viszkózus, ezért nagyon lassan türemkedik ki a kürtőből, valahogy úgy mint a kelő kenyértészta. A nehezen folyós lávadóm egyre vastagszik, a lassú púposodó növekedés közben felszíne töredezik, azt izzó kőzetdarabok borítják. Oldala egyre meredekebbé válik, ezzel egyre instabil lesz és időszakonként egy izzó kőzettörmelék összlet (ennek mennyisége változó, a karibi Montserrat szigetén lévő Soufriére Hill esetében voltak olyan lávadóm összeomlások, amikor több mint száz millió köbméter mennyiségű anyag zúdult le) megcsúszik. A széteső izzó lávadarabokból és a lávadómból ezzel forró gázok szabadulnak fel. Ez adja az izzófelhő anyagát.

A Sinabung izzó lávadómja. A meredek oldala időszakonként megcsúszik, ekkor indulnak el a végzetes izzófelhők. Fotók: Gugun Meong

Ahogy sodródik lefelé ez a nagy hőmérsékletű gáz-kőzettörmelék elegy, a lávadarabok szétesésével létrejövő apró vulkáni szemcsék (vulkáni hamu) a forró gázokkal felfelé emelkednek, közben bekeverik a levegőt, azt felforrósítják és ezzel már egy olyan kis sűrűségű, nagy hőmérsékletű gázokból és vulkáni hamuból álló felhő jön létre, ami a robbanásos kitörések során a kürtőből emelkedik fel. Ahogy tehát az izzófelhő zúdul le, felette egyre jobban emelkedik fel a vulkáni hamufelhő és ez akár néhány kilométer magasra is juthat. A sűrű hamufelhő sokszor elrejti a felszín közelben nagy sebességgel lefelé mozgó izzó kőzettörmelék árat, ami fokozatosan lemarad és nagyobb távolságban már csak a kisebb kőzetdarabokat is magával ragadó, felhígult, de még mindig nagy hőmérsékletű hamufelhő-árak jutnak. Ez akár több kilométer távolságba is elhömpölyöghet, a Sinabung esetében többnyire 4-5 km távolságba jutnak. Természetesen egy ilyen izzófelhő mindent elpusztít, mindent lerombol, ami útjába kerül. A lezúdulás közben magasba emelkedő hamufelhőből pedig sűrű hamulepel borítja be a környező tájat...

A lávadóm meredek oldala megcsúszik és elindul az izzófelhő, ami 2-3 perc múlva már így néz ki (január 21-én készült jobboldali kép). Fotók: Opss Frans és James Reynolds

A Sinabungon lezúduló izzófelhőkről az elmúlt hetekben remek fotók és videofelvételek készültek. Ezekből adunk most közre, főleg olyanokat, amelyek hűen visszaadják az előbbiekben leírtakat. A következő videofelvételt James Reynolds készítette és nappal mutatja be egy izzófelhő lezúdulását:

Végül, a The Telegraph által közzétett alábbi videofelvétel hátborzongatóan mutatja be az izzófelhő valódi "énjét", az alul, a földfelszínhez tapadva lezúduló, széteső izzó lávadarabokból álló áradatot és a felette feltornyosuló forró gázokból és vulkáni hamuból álló, gomolygó felhőt:

Frissítés (2014.01.22. 18:30):

Egy újabb különleges videofelvétel, ahogy a lávadóm kisebb darabja leválik és egy izzófelhőt indít el. A Photovolcania jóvoltából:

...és a show folytatódik: Tűzhányók kitörésben 2.: Etna újra, Sivelucs

Nincs megállás a tűzhányók világában. Tegnap a legfrissebb, mondhatni még izzó vulkánhírek közül válogattam, bemutatva remek videofelvételt az Etna november 28-i kitöréséről, fotókat az új japán sziget, a Niijima növekedéséről és beszámoltam az indonéz tűzhányók körüli eseményekről. De már itt vannak az újdonságok, a show folytatódik!
Most 4 nap sem telt el és az Etna újra fantasztikus éjjeli műsort produkált! A felhők most is kicsit zavaróak voltak, nem beszélve arról, hogy a webkamerák nem működtek (csak a kitörés végére éledtek fel), de azért csorgadoznak a szebbnél szebb felvételek. A kitörések ismét kora este kezdődtek és mintegy éjfélig tartottak. A stromboli-típusú lávatűzijáték kitöréseket később lávaszökőkút váltotta fel és varázsolta misztikus vörössé az szicíliai eget. A műsor zárásaként lávafolyás csordogált ki az Új Délkeleti Kráter kúpjából. Tegnap arról írtam, hogy az Etna legmagasabb pontja rövidesen megváltozhat. Nos, az esélyek erre nőnek, bár kérdés, hogy meddig magasodhat még a Föld egyik legfiatalabb vulkáni kúpja! Fantasztikus képek és egy remek videofelvétel a tegnap éjszakai eseményekről:

Az Etna idei 19-dik paroxizmális kitörése. Fotók: Alessandro Lo Piccolo és Boris Behncke

és egy kép, ami több, mint gyönyörű, hátborzongató és lúdbőröztető Sascha Di Bartolo objektívén keresztül

Lávatűzijáték kitörések az Etna 18-dik paroxizmális kitörése során. Forrás: Turi Caggegi

A vörös, tüzes vulkán után egy friss hír a Föld a másik oldalán lévő, ugyancsak igen aktív szürke tűzhányóról. A kamcsatkai Sivelucson december 3-án, helyi idő szerint 13:20-kor heves robbanásos kitörés történt. A rövid, de nagyon intenzív kitörés nyomán közel 10 km magasságba emelkedett a vulkáni hamufelhő, oldalirányba pedig izzó piroklaszt-ár söpört végig, több mint 9 km távolságba kizúdulva. A vulkáni hamufelhő északra húzódott el és több mint 200 km távolságig lehetett követni. A vulkáni működés a Modis Aqua űrfelvételén is jól kivehető. A kitörés rövid volt, de hasonlóra a jövőben is számítani lehet.

Rövid, de erős robbanásos kitörés a kamcsatkai Sivelucs tűzhányón. Fotók: Jurij Gyemjancsuk

A KVERT webkamera képeiből összeállított idősorozat mutatja 24 óra eseményeit a Sivelucs vulkánon a kisebb hamu kipöffenésekkel, majd az erőteljes robbanásos kitöréssel. Fotók: VolcanoNews - VolcanoDiscovery