Fél év után fantasztikus dupla kitöréssel éledt fel az Etna!

Fantasztikus, szemet gyönyörködtető!!! A Tűzhányó blog facebook csoportjában tegnap már webkamera képekkel jeleztem az Etna ébredezését, a mai napon korlátozott internet hozzáférés miatt azonban csak most oszthatom meg olvasóinkkal az Etna különleges feléledésének képeit! Félév, 6 hónap telt el az Etna legutolsó paroximális kitörése óta. A szicíliai Hölgy hosszasan aludt, aztán az elmúlt napokban már adott némi jelet arról, hogy kezd nyújtózkodni, forgolódni, tegnap este pedig stromboli-típusú, lávatűzijáték kitörések kezdődtek, amik már sejtették, hogy elindult valami ismét...

Az Etna sorrendben 39. paroximális kitörése hajnali fényben. Forrás: youreporter.it

...és bekövetkezett! Bekövetkezett az Etna sorrendben 39. paroximális, azaz lávaszökőkút kitörése a 2011. január 2.-án kezdődött vulkáni működés óta. Mindez ma hajnalban érte el a csúcspontot, aztán, ahogy kivilágosodott, következett egy váratlan ráadás! Egy ráadás, amire még nem volt példa! Miközben az Új Délkeleti Kráterben még mindig zajlott a lávaszökőkút kitörés, hirtelen sötét hamufelhő robbant ki az Etna Északkeleti kráteréből! Egyszerre két kráter működött, az Északkeleti Kráter működése pedig azért is izgalmas fejlemény volt, mert itt évek óta nem zúdult ki vulkáni hamuanyag!

Az Etna sorrendben 39. paroximális kitörésének két remek epizódja: lávaszökőkút a sötét késő éjszakában, hajnal 6 órakor, majd reggel negyed 9-kor a dupla kitörés - mindez természetesen Boris Behncke objektívén keresztül. Forrás: Boris Behncke

Bravo, Belissima Etna!! Azt hiszem ehhez a látványhoz, ami remélhetően az itt összegyűjtött képek hűen visszaadnak, egyelőre nem is lehet sok mindent hozzátenni, legfeljebb azt a bosszankodást, ami ismét elfog a hazai tudósítások olvasatán: Kérem szépen, továbbra SEM "füst" száll fel a vulkánok kráteréből és az Etna legutolsó jelentős kitörését is megtévesztő 1992-re tenni, azt a képzetet kelteni, hogy azóta nem volt erősebb, említésre méltó vulkáni működés az Etnán. A Tűzhányó blog ezért is igyekszik továbbra is szakmailag hiteles tájékoztatást adni a vulkánok működéséről, megvilágítva e magával ragadó természeti folyamat hátterét!
Néhány további remek kép a kitörésről:

Remek képek az Etna mai 39. paroximális kitöréséről. Forrás: youreporter.it

Beindult a kamcsatkai Kljucsevszkoj: káprázatos lávaszökőkút kitörések!

Kljucsevszkoj - a tűzhányók királynője, írtam a Tűzhányó blog facebook csoportjában, ahol az előző este színpompás előadásban gyönyörködhettünk. A jelző nyilvánvalóan szubjektív, de azt gondolom, hogy ez a megkapóan szépséges fiatal (még nem egészen 7000 éves!) tűzhányó megérdemli ezt a címet. Sőt, lehetne tovább fokozni, hiszen olyan hihetetlen aktivitást mutat, ami nem gyakori a tűzhányók világában! Elég csak ránéznünk a kitörési időpontokra (amelyek csak az 1600-as évek legvégétől adnak pontos információt), azt hiszem joggal mondhatjuk, hogy ez a fiatal királylányka ultraaktív természetű! Az elmúlt napokban erről látványos bizonyságot tett. Magasba csapó lávaszökőkút a parádésan szabályos vulkán csúcsán, a mintegy 750 méter széles kráteréből, mint egy monumentális gyertya, a meredek oldalon pedig izzó lávafolyam ereszkedik lefelé. Mindeközben sűrű hamufelhő gomolyog több kilométer magasba.

Magasba csapó lávaszökőkút és gomolygó vulkáni hamufelhő: működésben a Kljucsevszkoj. Forrás: Kljucsevszkoj webkamera

A Kljucsevszkoj megjelenése önmagában is magával ragadó, a vulkanológusnak azonban kérdések sokaságát nyújtja. Az ilyen meredek oldalú, égbe magasodó tűzhányók, amit sokan rétegvulkánnak neveznek, általában a nehezebben folyó andezites magmával táplálkozó vulkánokra jellemző. A Kljucsevszkoj vulkánt azonban bazaltos magma építi! A tankönyvekben a bazaltos vulkánokat többnyire lapos pajzsvulkánként jellemzik, hogyan lehetséges akkor, hogy itt egy ilyen meredek oldalú vulkán épül? Mégpedig szédítő gyorsasággal, hiszen, ahogy írtam mindössze 7000 év alatt magasodott ki ez a 4750 méter magas, a környező síkságból 2900 méterrel kiemelkedő vulkán. Egyértelmű válasz nincs rá, az ok talán az lehet, hogy a gyakran ismétlődő vulkáni kitörések viszonylag kis térfogatú magmát hoznak a felszínre, így nem alakulhatnak ki messzire elfolyó lávaleplek. Persze folytathatnánk tovább a kérdésfelvetést, hogyan lehetséges, hogy egy ekkora bazalt tűzhányó épül fel egy alábukási (szubdukciós) övezetben, ahol inkább az andezit és dácit vulkánok a gyakoribbak? Nos, erre a választ már a Természet Világa augusztusi számában is igyekeztem megadni.

Péntek esti show - Kljucsevszkoj a webkamerákon keresztül. Forrás: Kljucsevszkoj webkamera és Kljucsevszkoj webkamera

Ennek a lényege, hogy a kamcsatkai vulkánok közül különösen az északi részen lévők az ultraaktívak. Ezek különleges helyzetben vannak, mert az alábukó Pacifikus kőzetelem peremi része fölött helyezkednek el. Itt forró asztenoszféra kőzetanyag áramlik lassan fel az alábukó lemez alól és ahogy felfelé mozog, a nyomáscsökkenés következtében megolvad. A földköpeny anyag olvadása során pedig bazaltos magma jön létre. A különleges magma produktivitáshoz azonban úgy tűnik egy másik esemény is hozzájárul. A geofizikai adatok értelmezése során az körvonalazódik, hogy az alábukó kőzetlemez darabjai a földköpeny nagyobb mélységében időszakosan leszakadnak, a felszabaduló helyre pedig szintén asztenoszféra anyaga áramlik. Összességében, a felfelé mozgó jelentős tömegű asztenoszféra kőzetanyag olvadása nagy mennyiségű bazaltos magmát hoz létre. Ahogy a bazaltos magma elér egy kritikus térfogatot, elindul felfelé és a földkéregben nyíló hasadékokon keresztül akár nagyon gyorsan elérheti a felszínt. A Kljucsevszkoj vulkáni csoport térségében számos széthúzásos tektonikai törésvonal húzódik, itt tehát különösen gyakoriak a bazalt vulkáni kitörések (l. pl. Tolbacsik kitörés is). Máshol, a földkéregben megakad a bazaltos magma, ahol részben megolvasztja a földkéreg anyagát, keveredik vele és ezzel szilíciumdioxidban gazdagabb (andezites, dácitos) magma jöhet létre. Ekkor másfajta vulkáni működés játszódik le: viszkózus lávadóm kitüremkedés és erőteljes robbanásos kitörések. Ezt a fajta vulkáni működést mutatja a Kljucsevszkojtól északra található Sivelucs, valamint a közeli Bezimjannij.

A kamcsatkai vulkánok elhelyezkedése (a pontozott vonalak az alábukó kőzetlemez mélységét mutatják; balra) és lemeztektonikai modell a vulkáni ív északi részének különleges aktivitásának magyarázatára. Ábrák: Harangi Szabolcs, Természet Világa augusztusi száma

Végül, egy pillantás az egyik webkamerára, íme továbbra is látványosan előadást ad a kamcsatkai királylányka:

Magyar idő szerint szombat késő-délelőtti webkamra ké a Kljucsevszkoj működéséről. Forrás: Kljucsevszkoj webkamera

További remek fotók és webkamra képek a KVERT honlapján, valamint a Tűzhányó blog facebook csoportjának oldalán láthatók.

A Természeti Katasztrófák Csökkentésének Világnapja: kellenek a vulkáni katasztrófák?

Ma, október második szerdáján van a Természeti Katasztrófák Csökkentésének Világnapja (International Day for Natural Disaster Reduction)! Ezt az ENSZ közgyűlése mondta ki 1989. december 22-én, később (2002-ben) azonban némileg módosult az elképzelés, azaz az elnevezésből elmaradt a 'természeti' szó (maradt a Katasztrófák Csökkentésének Világnapja, azaz International Day for Disaster Reduction), 2009-ben pedig a jeles nap dátuma október 13-ra változott. A következő kép nem véletlenül került e bejegyzésbe. Edvard Munch "Sikoly" című képét sokan ismerik, mint az expresszionizmus egyik vezető alkotását. Egyes vélemények szerint nem véletlen a háttérben megjelenő ég színvilága, az vulkáni naplementére utal. A kép 1893-ban készült, azaz 10 évvel a Krakatau kitörése után. Mégis, Donald Olson amerikai fizikus-csillagász arra a következtetésre jutott, hogy a zaklatott festő ebben a képben egy korábbi maradandó élményét festette bele, mégpedig a Krakatau kitörését követő Európában 1883 novembere és 1884 februárja között megfigyelhető vörös és sárga színekben pompázó vulkáni naplementét. Innentől kezdve úgy vélem ez a festmény a nagy vulkáni kitörésekhez kapcsolva is hűen érzékelteti azt a kiáltást, ami feltör egy természeti katasztrófa után: kellenek ezek, hogy a társadalmak ráébredjenek arra, hogy ezekre, ha megelőzni nem is, de azért fel lehetne hatékonyan készülni? Fel lehet készülni erre, hogy a természeti csapás hatását jelentős mértékben csökkenteni lehessen és talán így nem válna katasztrófává?... E jeles nap alkalmából néhány fontos (katasztrofális) vulkáni eseményt említek meg (szubjektíven kiragadva a példák gazdag tárházából), ami nyomot hagyott a vulkanológia tudományában és társadalmakban - talán érdemes ezeken elgondolkodni e jeles napon...

Edvard Munch: Sikoly c. festménye. Sokak szerint az ég színvilágát a Krakatau kitörést követő vulkáni naplemente ihlette.

1902. május 8.: A karibi Martinique szigetén a Mt. Pelée kitörése egy teljes város elpusztulását okozta, közel 30 ezer ember esett áldozatul...
Az eseményt követően számos szakember, nemcsak geológusok, tették fel a kérdést: hogyan lehetséges, hogy ennyi ember essen áldozatul egy vulkáni kitörésnek? Frank Perret, aki villamosmérnök volt és az egyetemen dolgozó geológus, Thomas Jaggar életét alapvetően megváltoztatta ez a katasztrófa. Szükség van a tűzhányók folyamatos megfigyelésére, hogy meg lehessen érteni viselkedésüket, hogy esetleg előre lehessen jelezni pusztító vulkánkitörést és ezzel életeket megóvni! Perret saját vulkán megfigyelő állomást létesített a Mt. Pelée oldalában, ott volt a Vezúv, a Stromboli és az Etna nagy kitörései közelében, Jaggar pedig 1911-ben megalapította a Hawaii Vulkánok Obszervatóriumát. Jelenleg már közel 50 vulkánmegfigyelő obszervatórium működik, azonban egy riasztó adat: 16 fejlődő ország 441 aktív tűzhányója közül 384 esetében nincs közvetlen megfigyelés és ebből 65 kifejezetten nagy veszélyt jelent több millió, a vulkán közelében élő ember számára!!

St. Pierre romjai a Morne d’Orange felől a Mt. Pelée 1902. májusi katasztrofális kitörés után. Fotó: Angelo Heilprin

1980. május 18. : Az Amerikai Egyesült Államok egyik legszebb vulkáni hegye, a turistaparadicsomként szolgáló Mt. St. Helens több mint egy évszázados szunnyadás után kitört. A kitörés, amit jól előrejeleztek a vulkanológusok, olyan volt, amit még senki sem tapasztalt. A hegy oldala lecsúszott és szédítő sebességgel oldalirányba robbant ki a vulkáni anyag mindent elsöpörve útjából.
Az amerikai társadalom megdöbbent. Korábban úgy gondolták, hogy vulkánkitörés amerikai földön csak Hawaii-n történik, erre az amerikai kontinensen zajlik egy pusztító kitörés. A kitörés következtében 57-en haltak meg, azonban ez a szám sokkal nagyobb lett volna, ha nincs pontos vulkáni előrejelzés. Az amerikai kormányzat ezt felismerve a vulkáni megfigyelésre szánt korábbi 1 millió dolláros költségvetési támogatást 12,6 millió dollárra emelte. Ez az alaszkai Redoubt vulkán 1989-es kitörését követően tovább emelkedett 16 millió dollárra. Ennek volt köszönhető, hogy folyamatos megfigyelés alá eshetett a Yellowstone, a korábban szintén hatalmas kitöréseket produkáló kaliforniai Long Valley kaldera területe, valamint az alaszkai tűzhányók. Ehhez persze kellett a Mt. St. Helens figyelmeztető katasztrofális kitörése...

A Mt. St. Helens kitörése és következménye... Fotók: USGS

1985. november 13. : Újabb település semmisül meg egy vulkánkitörés következtében. A kolumbiai Nevado del Ruiz nem túl erős kitörése nyomán egy lahar (iszapár) indul el és a Lagunillas folyó völgyében sebesen lezúduló, kőzettörmelékben telített zagy elsodorja a légvonalban 40 km távolságban lévő Armero városát. Több, mint 22 ezer halott, tízezernél több otthontalan marad vissza...
Döbbenet ismét! Hogyan lehetséges ez, hogy történhet ilyen katasztrófa? A vulkanológusok előre jelezték, hogy Armero városa nincs biztonságban, mivel a település egy 1845-ös lahar üledékére épült. Nem figyeltek ezekre a szavakra... Világossá vált, hogy hatékonyabbá kell tenni az előrejelzést és ezen belül erősíteni kell a kommunikációt. Az amerikai kormány ismét lépett és a tragédia nyomán felállított egy mobil, bárhol bevethető vulkanológus szakember csoportot. A VDAP (Volcano Disaster Assistance Program) csoport azóta több mint egy tucat esetben segítette a vulkáni veszély előrejelzést és ehhez számos siker fűződik...

Egy kép, ami akkor bejárta a világot: Armero tragédiája, egy vulkánkitörés katasztrófája...

Három tragikus eset, három fordulópont a vulkanológia, valamint a vulkáni munka társadalmi elfogadottsága terén. Vajon mindig szükség van tragédiákra, hogy ráeszméljünk arra, hogy többet kell foglalkozni azzal, hogy vannak potenciális természeti veszélyek, amelyekre ha nem készülünk fel, akkor katasztrófákká válnak? Vannak már jó példák is, vannak sikertörténetek is. A VDAP szakszerű vulkanológiai előrejelzése következtében tízezrek életét sikerült megóvni a Pinatubo 1991-es kitörése során és az indonéziai, valamint a VDAP amerikai vulkanológusainak sikeres együttműködésének köszönhető, hogy a Merapi 2010-es kitörése sem torkollott szörnyű tragédiába, azaz katasztrófába. Lehet csökkenteni a természeti katasztrófákat, de oda kell figyelnünk! A szakemberek felkészültsége erre megvan, de a döntéshozóknak is lépniük kell! Ne kelljen ismét tragédiákra várni, hogy felnyíljon a szemük... Ezen a napon talán mindezen is érdemes elgondolkodni!

Földrengések Romániában - mik az okok?

Az elmúlt hetekben számos földrengés pattant ki Galac (Galati) térségében, két hét alatt több mint 130-at regisztráltak a műszerek! Ezek között legalább harminc esetben 3-as magnitúdónál nagyobb erősségű volt. A rengések hipocentruma meglepően sekély, 2 km és 9 km közötti, ami miatt a lakosság is érzi a földlökéseket és kisebb-nagyobb károk keletkeztek a környék házaiban. Több helyen felhasadt a föld és források buggyantak ki. A rengések okáról megoszlanak a vélemények. Többen úgy vélték, hogy a közeli olajtermelés hatása lehet (egy ilyen összefüggés miatt például fel kellett függeszteni a termelést az angliai Blackpool közelében 2011 tavaszán), azonban romániai vezető szakemberek ezt kizárták és úgy vélik, hogy a rengések oka tektonikus, a területen áthúzódó törésvonalak mozgására vezethető vissza. Megnyugtató válasz azonban egyelőre még nincs, az elmúlt napokban szeizmométereket és GPS állomásokat helyeztek ki, hogy több adat álljon rendelkezésre az eseményekről. A mostani földrengések azért is okoznak meglepetést még a szakemberek körében is, mivel e terület nem tartozott a szeizmikusan aktív térségek közé, régóta nem volt itt földrengés, másrészt az epicentrumok meglehetősen szórnak és a fészekmélység igen sekély. Van tehát mit értékelni a romániai geofizikusoknak, miközben ma egy újabb földrengés keltett riadalmat...

Repednek a falak a romániai Galac térségében a sorozatban kipattanó sekély mélységű földrengések következtében. Forrás: digi24.ro

Egy újabb földrengés, azonban ennek kipattanási mélysége nem 2-9, hanem 134 km mélyen volt (ez már a földköpeny mélysége!), epicentruma pedig a térség szeizmikusan leginkább veszélyeztetett területén, a Vráncsa térségben. A földrengést Bukarestben, Moldáviában, Ukrajnában és Bulgáriában is érezni lehetett. Amennyire meglepőek a galaci földrengések, a vráncsai földlökés mondhatni szokványos, bár az erőssége kétségtelenül a nagyobbak közé tartozik (a mai földrengés 5,5 magnitúdójú volt). A vráncsai földrengések okáról korábban már részletesen írtunk, ennek lényege, hogy e terület alatt közel függőlegesen nyomul lefelé egy litoszféra darab. A kőzettest időszakos elmozdulása következtében szinte minden évtizedben előfordul itt akár 5-6 magnitúdójú földrengés, időszakonként pedig akár 7-es magnitúdót meghaladó rengés is bekövetkezhet. A Vráncsa térséget nem véletlenül tartják az európai kontinens szeizmikusan egyik legaktívabb területének. Most biztos sokan mondják azt, hogy igen, hiszen nem is olyan régen előrejelezték, hogy nagy földrengések lesznek itt. Le kell szögeznek újra: Nem, nem jeleztek előre semmit!! A földrengéseket ugyanis NEM lehet előrejelezni. Régóta ismert, hogy a Vráncsa-térség szeizmikusan aktív, azaz megmondani, hogy itt lesz - akár 5-ös erősségű - földrengés a jövőben, kb. annyit jelent, mint megmondani azt, hogy valamelyik autópályánkon bekövetkezik majd baleset. Nem szabad tehát összekeverni a pontos előrejelzést és a figyelmeztetést, hogy valami bekövetkezhet. Nem szabad azt várni a szakembertől, hogy megmondja, mikor, hol és mekkora erősségű földrengés pattan ki, azonban arra tud figyelmeztetni, hogy a térség szeizmikusan veszélyeztetett. Jó tudni tehát, hogy ezen a területen igen, akár bármikor lehet még nagy erejű földlökés is, és erre készülni kell (az előbbi hasonlattal élve, az autópályák veszélyesek és figyelni kell, hogy elkerüljük az akár komoly balesetet)! Készülni rengésbiztos építkezéssel és a lakosság felkészítésével lehet. Földrengés veszélyeztetett területen ez az, amit meg lehet tenni, miközben a szakemberek igyekeznek egyre pontosabb modelleket kidolgozni arra, hogy megértsék a földmozgások okát.
Végül, a rend kedvéért még egy fontos dolgot kell hangsúlyozni: nincs összefüggés a galaci és a vráncsai földrengések között, ezek két különböző okra vezethetők vissza. Továbbá, a vráncsai földrengésnek nincsen semmi köze a távoli (pakisztáni, afganisztáni) földrengésekhez, ezek végkép teljesen más okokból következtek be!
Utóirat: kedves újságírók, ilyen marhaságot legyenek szívesen NE ÍRNI!!